Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

Az amatőr csillagász türelmes Két távcsővel nézi a végtelent Az első szemüveglencséből készült — Csak sötétben használható a nyitott rendszerű A Rinya gyakorlatról jelentjük Elismerés a lakosságnak Korunkban rendkívüli mér­tékben megnőtt az érdeklődés a csillagászat iránt. Az iroda­lomban is divatos műfaj a tu­dományos-fantasztikus regény. A Holdra eljutottunk, képze­letünkben pedig már idegen csillagvilágokban száguldo­zunk. Hortobágyi Béla, az Áram- szolgáltató Vállalat dolgozója, az Uránia Amatőr Csillagá­szok Körének a tagja, aki a te­levíziónak a csillagászokkal foglalkozó riportjában is sze­repelt — Hogyan került kapcso­latba a csillagászattal? — Gyermekkoromban kez­dődött, körülbelül másodikos elemista koromhan már érdek­lődve nézegettem a Civilizáció története című könyvet 1965- ben kerültem szorosabb kap­csolatba a csillagászattal, be­szereztem néhány szakköny­vet akkor lettem a kör tag­ja is. — Ml szükséges ahhoz, hogy az érdeklődő bekerül­hessen az egyesületbe? — A csillagászathoz elsősor­ban türelem kell, ész és kitar­tás. Nem elég egyszer bele­nézni a távcsőbe. Egyedül el­veszti az ember a kedvét, ezért kell a kapcsolat a töb­biekkel. A tagságnak jófor­mán nincsenek feltételei, a Föld és Ég című folyóirat elő­fizetése egyben a tagsági díj is, aztán az Uránia csillagvizsgá­lónál bejelenti az ember a tagsági igényt, és szakmai kér­désekben rendelkezésére áll­nak. Évente van néhány ösz- szejövetel, amit tanfolyamnak is nevezhetnénk; ezt az or­szág más-más városában ren­dezik. Előadásokat tartanak, megismerhetjük egymást. Egyébként két távcsövem van. Egy hordozható és egy na­gyobb. Saját készítésűek, a na­A kenyérnek, a friss párná­nak és a jó emlékeknek van olyan illatuk, mint a száraz nádnak, ha felmelegszik a na­pon. örsi János fészket mé- lyesztett magának a langyos nádkévékbe, dereka alá puha leveleket kotort, hogy minél boldogabb alvása legyen a fényen. Aki nézi, csak egy öregembert lát, szemére hú­zott kalappal, meghökkentő formájú bajusszal, amely sod­ronykötéllé csavarodik és nem oldalra mered, hanem előre, mintha ebbe kapasz­kodva tanulnának nevetni a dédunokák. Aki viszont nemcsak nézi, de ismeri is, az a Velencei­tó Neptunuszát tiszteli ben­ne. Dédunokája ugyan nincs, családot nem adott neki a szerencséje, ám annál több halászt nevelt, fél évszázadon át édes fiaiként a tóra, mint ahogy őt szoktatta a vízi élet csendes küzdelmeire apja., nagyapja. Hajnali négykor evezett ki földszedni a varsákat, a ladik fenekére rázott harminc kiló cifrakárászt, dévérkeszeget, mátyáscsukát, néhány sudár- pontyot; megpucolta, száradni teregette szerszámait; mázsá­ra akasztotta a zsákmányt, hogy számot adhasson róla a szövetkezetnek. Miután letud­ta reggeli kötelességét, fala­tozni telepedett a halászkuny­hó asztala mellé; bicskáját komótosan csikorgatta a fe­hér házikenyérben, módjával kóstolgatta hozzá a paprikás csécsiszalonnát — öregember­nek ártalmára lehet, ha mo­hón él a zsíros eledellel. Ami tíz esztendeje történt, az régen volt, de a tegnapi hajnal sincs közelebb, mint a gyobb kétévi munka eredmé­nye. Nyitott rendszerű, aminek az az előnye, hogy nem kelet­keznek benne légörvények, a szél nem tudja megmozdítani, hiszen egy századmilliméter- nyi eltérés már fényévnyi tá­volságokat jelenthet. Ezt ter­mészetesen csak sötétben lehet használni. Az első távcsövem egy szemüveglencséből készült, de már ezzel is lehetett látni a Saturnus gyűrűjét és a Ju­piter holdjait. — Mi az, ami a csillagá­szatban a legérdekesebb? — A bepillantás a végtelen­be. Az, hogy szemmel nem látható csillagot vagy más ob­jektumot kell megkeresni sa­ját készítésű eszközökkel. — Szereti a fantasztikus regényeket? — Be kell vallanom, keveset olvastam, és azokat sem nagy örömmel, mert tudománytala­nok, csupa képtelenség mind. — Mi a véleménye: megva­lósítható a naprendszerek közti utazás? — Nem, ez lehetetlen. Fény- sebességgel nem fogunk soha közlekedni, s ezért egy ilyen utazás, még ha a legközelebbi csillagig, mondjuk, az Alfa Kentauruszig akarunk eljutni, évszázadokig tartana, tehát ember nem teheti meg. S hon­nan venne az ember annyi energiát, hogy elég legyen az útra? Erről a kérdésről egyéb­ként dr. Kulin György, az Urá­nia Csillagvizsgáló igazgatója is több alkalommal hasonló ér­telemben nyilatkozott. A csillagászat érdekes, iz­galmas tudomány, érdemes foglalkozni vele. A naprend­szer »közelebbi-“ megismerésé­nek megvannak a lehetőségei. A galaktikák közti száguldás azonban továbbra is az iroda­lom témakörébe tartozik. Ihárosi Ibolya hatvanhárom évvel ezelőtti, amikor először hajthatta egyedül ide apja halásztanyá­jára Csipke nevű lovukat. Felrakták a halat a szekérre, vitték a székesfehérvári piac­ra, eladni kilóját három kraj­cárért. Hazafelé jövet kispör- költet fizetett neki az édes­apja Weisz Vilmos híres be­szálló vendéglőjében. Aki megjárta Amerikát, annak sem lehet fontosabb az él­ménye, mint Örsi Jánosnak ez az első fehérvári út. Az­óta halász. Tizenkét éves korától cser- ződött fényes barnára a bőre, és miközben a legszívósabb kőrisfa evezőket is meg­emésztette a víz, ő elnyűhe- tetlenné szikárult a hátán. A keleti táncok szertartása sem áll több finomságból, mint a halászmatuzsálem tu­dománya. Neki megváltja ezernyi árnyalatát a víztükör. Ahol hideg vibrálást csillog­tat a mély, ott hasztalan rej­tőzik háló, ahol viszont nyu­galmat párolog a lágy zöld fe­lület, ott szívesen portyáznak a keszegrajok. Csobban a víz: más a súlya, másként szakad fel a tükör hártyája, ha für­dik a ponty, vagy ha rabol a csuka. És hiába egy a tó, tek- nőjében sokféle a víz, asze­rint, hol homokos, hol isza­pos, hol köves a fenék, hol milyen hínár tenyészik. A ha­lász kézbe veszi a vergődő halat, s megállapítja színéről, merre élte világát, honnan té­vedt a varsába. Az előbb megfigyelt egy harcsát, amely ravaszul moz­Szombaton délután a nagy­atádi járás községeiben nagy­arányú polgári védelmi gya­korlat kezdődött. Ilyen jelle­gű felmérő gyakorlatra most került sor először: a járási ve­zetőség irányításával hajtották végre a mezőgazdasági terüle­tek vélelmét. A »főhadiszálláson«, a Nagy­atádi Járási Tanács épületé­ben vasárnap reggel találkoz­tak a meghívott vendégek, köz­tük Sajnovics János vezérőr­nagy, a polgári védelem or­szágos törzsparancsnoka; Szi­geti István, a megyei pártbi­zottság titkára, Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke, dr. Sólyom Gábor rendőr ezredes, a megyei párt-vb tagjai, vala­mint a nagyatádi járás párt- és állami vezetői. Dr. Rainer József alezredes, a polgári védelem megyei pa­rancsnoka ismertette a vendé­gekkel a gyakorlat különböző fázisait, majd megállapodtak a »haditervben« is; Nagyatádon, Belegen. Kutason, Somogy- szobon és Ötvöskónyiban te­kintik meg a Rinya gyakorlat legfontosabb mozzanatait. A község első házaihoz érve az életnek semmi jelét nem találtuk. Az ablakok elsötétítve, az aj­tók bezárva, csak a biztonsági őrök vigyázták a falut. A pol­gári védelem országos törzspa­rancsnoka a tanácsházán meg­nézte a terveket, a naplóbe­jegyzéseket, miközben a falu lakosságának kitelepítése a gáttá bajuszát, mintha gilisz­ta lenne, így csalogatta öblös szája elé a keszeget, hogy be­kapja. Aztáh kipillantott a partra, a Mészek-hegy tetejé­re, ahol a negyvennyolcas honvédek emlékoszlopa áll, és eszébe jutott szülőfalujá­nak híresszép leánya, a pá- kozdi Málnás Margit, aki al­mát vitt Jellasich katonáinak, és a faggatásra elmondta, hogy a honvédek fele Komá­romba vonult, mire Jellasich is Komárom felé küldte sere­ge felét. A csatában derült ki, hogy bizony teljes a ma­gyarok tábora. Ezt a nagy­apja mesélte neki, s azt is, hogy éppen itt, Pakozd és Sukoró között, a halásztanyá­juknál szorult bele a tóba az ellenség. Pompás szürkegém suhan elő a káprázó égből, karcsú­ra nyújtja testét, szárnyát puha siklásra teríti. Honnan jött, miféle vágy röpítette ha­za az ismeretlen távolságok­ról? Kár kutatni, a sugalla­tára hallgató vándormadár sorsa az Övé, rokona Rigó Jancsinak, akinek csak fész­ket adott a pákozdi nádfede- les ház, de magasba emelked­vén alig írta le az első kört, nagy utat repült, szárnya alatt a hegedűjével. Furcsa láz vi- dámította a falut, ha egy-egy őszön megjelent hercegasz- szony szeretőjével a búcsú­ban. Kifizette az összes mé­zeskalácsot, amennyi csak volt a legnagyobb sátorban, elment a kocsmába, nábobi jutalomért kölcsönkérte a prí­más hegedűjét, végigjátszot­terv szerint gyorsan és fegyel­mezetten folytatódott. A Kutasi Állami Gazdaság­ban Kopecsni Vince igazgató, pv-parancsnok tájékoztatta a vendégeket az eddig megoldott feladatokról, s bemutatta, mi­lyen védelmi, megelőző intéz­kedéseket tettek. Óvóhelyet építettek, szalmával, ponyvák- kat takarták le a takarmányt és az istállókat. Büszkén mu­tatta meg újításukat«, a légbe­ta legszebb nótáit, aztán to­varepült örökre a szürkegé­mek nyomtalan csapásain. A fehérvári piac, Weisz Vilmos uram kispörköltje mellett Ri­gó Jancsi lett az öreg halász legkedvesebb gyerekkori em­léke. Nem tudni, melyik szép emlékét álmodta végig a nád­leveles derékaljon, de úgy éb­redt, mint aki ünnepről ér­kezett. — Örsi bácsi, volt-e már haragosa? — Uram, soha az életben. Motorcsónak érkezik a partra, utasai sietnek a ha­lászcsárdába. Térkép után la­víroznak át a tó túloldaláról a náderdők, lápszigetek kö­zött, a lagúnák labirintusai­ban. Fogalmuk sincs, hogy a kunyhó felé lépltedő öregem­ber diktálta rá valaha a tér­képre a neveket: Mélyláp, Feketeviz, Kismihály, Suko- rai, Holtinger, Nagylángi tisz­tás, Turózsák, Vendel, Ke- rékvizek... Kint a Mélyvíz tisztáson fürdik az amur. Nagy rajok köröznek a felszínen, iramlá- suk gyűrűkkel, ék alakú hul­lámokkal rajzolja tele a vi­zet, magasra dobódó testük fehéren csillan a távolból. Az öreg megtorpan, mélyre apadt szeme felparázslik, rabul ej- tetten csodálja a fürdő hala­kat. Mindent feledve csáklyát ragad, megveti lábát a ladik farában, ellöki magát a part­tól, siklik befelé a lagúnán, hogy a tisztásra érve úgy bó­duljon szelíd mámorba, mint­ha először látná közelről, mi­ként forr a víz a halak tán­cától. Gerencsér Miklós fúvót, amely egy kavics-, fa­szénszűrőn keresztül egészséges levegőt ad az állatoknak. Megtekintették az állatmen- tesítőt is. Amikor búcsúzás­ra kerül sor, Sajnovics vezér­őrnagy őszintén gratulált a szakszerű, saját ötleteket sem nélkülöző felkészüléshez. A hangulatról érdeklődve azt a választ kapta, hogy a gazdaság dolgozói és a lakos­ság is a várakozáson felül megértette a gyakorlat célját, fegyelmezetten, pontosan haj­tották végre a parancsokat. — örülök, hogy sikerült megértetni a dolgozókkal, hogy ez a gyakorlat nem külön fel­adat, hanem a gazdaság egyik tevékenysége. Háborús körül­mények között is meg kell etetni az állatokat, védelmet kell nyújtani a fertőzések el­len, tehát dolgozni kell — mondta a tábornok. A Nagyatádi Konzervgyár kapujában sárga mű­anyag ruhás sugárfertőtlenítő osztagok fo­gadták az érkező árut, meg­vizsgálták egészséges-e, majd a mentesítő állomáson haladt keresztül, s a gyártó üzembén még egyszer mentesítettek. Csak ezután kerülhetett a fel­dolgozó gépekre. Sajnovics Já­nos vezérőrnagy rögtönzött vizsgát tartott a mentesítést végző lányok között, s elége­detten indult tovább, mert he­lyes, pontos válaszokat ka­pott. Az udvaron és a raktá­rakban fólia alatt lapultak a szállításra váró konzervek, míg az udvaron a személyi mentesítést végezték. A Somogyszobi Általános Is­kolában orvosi segélyhelyet rendeztek be. Tehergépkocsik, mentőautók hozták a »betege­ket«, hordágyakat cipelő egész­ségügyi katonák közlekedtek a folyosókon, s a hordágyakon fekvők azt is jelezték, milyen »sérülés« érte őket. A rászoru­lókat elsősegélyben részesítet­ték. A vendégek innen is jó be­nyomásokkal távoztak. A gyakorlat végeztével Sajnovics Já­nos vezérezre­des a követke­zőket mondotta: — A Rinya gyakorlat meg­tekintésével átfogó képet kap­hattunk arról, hogy a polgári védelem felkészítése és a ka­pott feladatok végrehajtása milyen fokon áll. Az a vélemé­nyem, hogy sikeres próbának lehettünk szemtanúi. Külön szeretném kiemelni a lakosság hozzáállását. Fe­gyelmezetten, magyar állam­polgárokhoz méltóan tényked­jek, s ez azt bizonyítja, hogy ha őszintén beszélünk az em­berekkel, alapos tájékoztatást adunk, hogy mit és miért kell végrehajtani, akkor a haza megvédésének ezt a szakterü­letét valóban politikai kér­désként fogják fel. A gyakorlat úttörő jellegű'’ volt, a tapasztalatok és az értékelések nélkülözhetetlenek további munkánkhoz. Amit láttunk, biztató a jövőre néz­ve. Természetesen van még tennivaló, s nem ment min­den a legtökéletesebben, de az alapvető kérdésekre választ kaphattunk, az alapelvek ér­vényesültek. Nem a bizonyta­lanságra kell odafigyelni, hi­szen ezeket könnyen kijavít­hatjuk, hanem a jellemzőkre, amelyekkel személy szerint én is elégedett vagyok. Megköszönöm ezt a gya­korlatot a nagyatádi iárás párt- és állami vezetőinek, elismerésemet fejezem ki, s kérem, hogy ezt tolmácsolják a lakosságnak is, hiszen csak­nem tizenötezer ember egyön­tetű munkáját tekintettük meg. Sajnovics vezérőrnagy sza­vaira Kovács Ferenc, a Nagy­atádi Járási Tanács vb-elnöke válaszolt. Vasárnap a kora délutáni órákban a Rinya polgári vé­delmi gyakorlat befejeződött. Saly Géza SOMOGYI NEPLAI Kedd, 1970. szeptember 29. A pákozdi tóparton Ötvöskónyi „kihalt“ „Betegek“ a hordágyakon Gratulálok l

Next

/
Thumbnails
Contents