Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-29 / 228. szám
Az amatőr csillagász türelmes Két távcsővel nézi a végtelent Az első szemüveglencséből készült — Csak sötétben használható a nyitott rendszerű A Rinya gyakorlatról jelentjük Elismerés a lakosságnak Korunkban rendkívüli mértékben megnőtt az érdeklődés a csillagászat iránt. Az irodalomban is divatos műfaj a tudományos-fantasztikus regény. A Holdra eljutottunk, képzeletünkben pedig már idegen csillagvilágokban száguldozunk. Hortobágyi Béla, az Áram- szolgáltató Vállalat dolgozója, az Uránia Amatőr Csillagászok Körének a tagja, aki a televíziónak a csillagászokkal foglalkozó riportjában is szerepelt — Hogyan került kapcsolatba a csillagászattal? — Gyermekkoromban kezdődött, körülbelül másodikos elemista koromhan már érdeklődve nézegettem a Civilizáció története című könyvet 1965- ben kerültem szorosabb kapcsolatba a csillagászattal, beszereztem néhány szakkönyvet akkor lettem a kör tagja is. — Ml szükséges ahhoz, hogy az érdeklődő bekerülhessen az egyesületbe? — A csillagászathoz elsősorban türelem kell, ész és kitartás. Nem elég egyszer belenézni a távcsőbe. Egyedül elveszti az ember a kedvét, ezért kell a kapcsolat a többiekkel. A tagságnak jóformán nincsenek feltételei, a Föld és Ég című folyóirat előfizetése egyben a tagsági díj is, aztán az Uránia csillagvizsgálónál bejelenti az ember a tagsági igényt, és szakmai kérdésekben rendelkezésére állnak. Évente van néhány ösz- szejövetel, amit tanfolyamnak is nevezhetnénk; ezt az ország más-más városában rendezik. Előadásokat tartanak, megismerhetjük egymást. Egyébként két távcsövem van. Egy hordozható és egy nagyobb. Saját készítésűek, a naA kenyérnek, a friss párnának és a jó emlékeknek van olyan illatuk, mint a száraz nádnak, ha felmelegszik a napon. örsi János fészket mé- lyesztett magának a langyos nádkévékbe, dereka alá puha leveleket kotort, hogy minél boldogabb alvása legyen a fényen. Aki nézi, csak egy öregembert lát, szemére húzott kalappal, meghökkentő formájú bajusszal, amely sodronykötéllé csavarodik és nem oldalra mered, hanem előre, mintha ebbe kapaszkodva tanulnának nevetni a dédunokák. Aki viszont nemcsak nézi, de ismeri is, az a Velenceitó Neptunuszát tiszteli benne. Dédunokája ugyan nincs, családot nem adott neki a szerencséje, ám annál több halászt nevelt, fél évszázadon át édes fiaiként a tóra, mint ahogy őt szoktatta a vízi élet csendes küzdelmeire apja., nagyapja. Hajnali négykor evezett ki földszedni a varsákat, a ladik fenekére rázott harminc kiló cifrakárászt, dévérkeszeget, mátyáscsukát, néhány sudár- pontyot; megpucolta, száradni teregette szerszámait; mázsára akasztotta a zsákmányt, hogy számot adhasson róla a szövetkezetnek. Miután letudta reggeli kötelességét, falatozni telepedett a halászkunyhó asztala mellé; bicskáját komótosan csikorgatta a fehér házikenyérben, módjával kóstolgatta hozzá a paprikás csécsiszalonnát — öregembernek ártalmára lehet, ha mohón él a zsíros eledellel. Ami tíz esztendeje történt, az régen volt, de a tegnapi hajnal sincs közelebb, mint a gyobb kétévi munka eredménye. Nyitott rendszerű, aminek az az előnye, hogy nem keletkeznek benne légörvények, a szél nem tudja megmozdítani, hiszen egy századmilliméter- nyi eltérés már fényévnyi távolságokat jelenthet. Ezt természetesen csak sötétben lehet használni. Az első távcsövem egy szemüveglencséből készült, de már ezzel is lehetett látni a Saturnus gyűrűjét és a Jupiter holdjait. — Mi az, ami a csillagászatban a legérdekesebb? — A bepillantás a végtelenbe. Az, hogy szemmel nem látható csillagot vagy más objektumot kell megkeresni saját készítésű eszközökkel. — Szereti a fantasztikus regényeket? — Be kell vallanom, keveset olvastam, és azokat sem nagy örömmel, mert tudománytalanok, csupa képtelenség mind. — Mi a véleménye: megvalósítható a naprendszerek közti utazás? — Nem, ez lehetetlen. Fény- sebességgel nem fogunk soha közlekedni, s ezért egy ilyen utazás, még ha a legközelebbi csillagig, mondjuk, az Alfa Kentauruszig akarunk eljutni, évszázadokig tartana, tehát ember nem teheti meg. S honnan venne az ember annyi energiát, hogy elég legyen az útra? Erről a kérdésről egyébként dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója is több alkalommal hasonló értelemben nyilatkozott. A csillagászat érdekes, izgalmas tudomány, érdemes foglalkozni vele. A naprendszer »közelebbi-“ megismerésének megvannak a lehetőségei. A galaktikák közti száguldás azonban továbbra is az irodalom témakörébe tartozik. Ihárosi Ibolya hatvanhárom évvel ezelőtti, amikor először hajthatta egyedül ide apja halásztanyájára Csipke nevű lovukat. Felrakták a halat a szekérre, vitték a székesfehérvári piacra, eladni kilóját három krajcárért. Hazafelé jövet kispör- költet fizetett neki az édesapja Weisz Vilmos híres beszálló vendéglőjében. Aki megjárta Amerikát, annak sem lehet fontosabb az élménye, mint Örsi Jánosnak ez az első fehérvári út. Azóta halász. Tizenkét éves korától cser- ződött fényes barnára a bőre, és miközben a legszívósabb kőrisfa evezőket is megemésztette a víz, ő elnyűhe- tetlenné szikárult a hátán. A keleti táncok szertartása sem áll több finomságból, mint a halászmatuzsálem tudománya. Neki megváltja ezernyi árnyalatát a víztükör. Ahol hideg vibrálást csillogtat a mély, ott hasztalan rejtőzik háló, ahol viszont nyugalmat párolog a lágy zöld felület, ott szívesen portyáznak a keszegrajok. Csobban a víz: más a súlya, másként szakad fel a tükör hártyája, ha fürdik a ponty, vagy ha rabol a csuka. És hiába egy a tó, tek- nőjében sokféle a víz, aszerint, hol homokos, hol iszapos, hol köves a fenék, hol milyen hínár tenyészik. A halász kézbe veszi a vergődő halat, s megállapítja színéről, merre élte világát, honnan tévedt a varsába. Az előbb megfigyelt egy harcsát, amely ravaszul mozSzombaton délután a nagyatádi járás községeiben nagyarányú polgári védelmi gyakorlat kezdődött. Ilyen jellegű felmérő gyakorlatra most került sor először: a járási vezetőség irányításával hajtották végre a mezőgazdasági területek vélelmét. A »főhadiszálláson«, a Nagyatádi Járási Tanács épületében vasárnap reggel találkoztak a meghívott vendégek, köztük Sajnovics János vezérőrnagy, a polgári védelem országos törzsparancsnoka; Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára, Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke, dr. Sólyom Gábor rendőr ezredes, a megyei párt-vb tagjai, valamint a nagyatádi járás párt- és állami vezetői. Dr. Rainer József alezredes, a polgári védelem megyei parancsnoka ismertette a vendégekkel a gyakorlat különböző fázisait, majd megállapodtak a »haditervben« is; Nagyatádon, Belegen. Kutason, Somogy- szobon és Ötvöskónyiban tekintik meg a Rinya gyakorlat legfontosabb mozzanatait. A község első házaihoz érve az életnek semmi jelét nem találtuk. Az ablakok elsötétítve, az ajtók bezárva, csak a biztonsági őrök vigyázták a falut. A polgári védelem országos törzsparancsnoka a tanácsházán megnézte a terveket, a naplóbejegyzéseket, miközben a falu lakosságának kitelepítése a gáttá bajuszát, mintha giliszta lenne, így csalogatta öblös szája elé a keszeget, hogy bekapja. Aztáh kipillantott a partra, a Mészek-hegy tetejére, ahol a negyvennyolcas honvédek emlékoszlopa áll, és eszébe jutott szülőfalujának híresszép leánya, a pá- kozdi Málnás Margit, aki almát vitt Jellasich katonáinak, és a faggatásra elmondta, hogy a honvédek fele Komáromba vonult, mire Jellasich is Komárom felé küldte serege felét. A csatában derült ki, hogy bizony teljes a magyarok tábora. Ezt a nagyapja mesélte neki, s azt is, hogy éppen itt, Pakozd és Sukoró között, a halásztanyájuknál szorult bele a tóba az ellenség. Pompás szürkegém suhan elő a káprázó égből, karcsúra nyújtja testét, szárnyát puha siklásra teríti. Honnan jött, miféle vágy röpítette haza az ismeretlen távolságokról? Kár kutatni, a sugallatára hallgató vándormadár sorsa az Övé, rokona Rigó Jancsinak, akinek csak fészket adott a pákozdi nádfede- les ház, de magasba emelkedvén alig írta le az első kört, nagy utat repült, szárnya alatt a hegedűjével. Furcsa láz vi- dámította a falut, ha egy-egy őszön megjelent hercegasz- szony szeretőjével a búcsúban. Kifizette az összes mézeskalácsot, amennyi csak volt a legnagyobb sátorban, elment a kocsmába, nábobi jutalomért kölcsönkérte a prímás hegedűjét, végigjátszotterv szerint gyorsan és fegyelmezetten folytatódott. A Kutasi Állami Gazdaságban Kopecsni Vince igazgató, pv-parancsnok tájékoztatta a vendégeket az eddig megoldott feladatokról, s bemutatta, milyen védelmi, megelőző intézkedéseket tettek. Óvóhelyet építettek, szalmával, ponyvák- kat takarták le a takarmányt és az istállókat. Büszkén mutatta meg újításukat«, a légbeta legszebb nótáit, aztán tovarepült örökre a szürkegémek nyomtalan csapásain. A fehérvári piac, Weisz Vilmos uram kispörköltje mellett Rigó Jancsi lett az öreg halász legkedvesebb gyerekkori emléke. Nem tudni, melyik szép emlékét álmodta végig a nádleveles derékaljon, de úgy ébredt, mint aki ünnepről érkezett. — Örsi bácsi, volt-e már haragosa? — Uram, soha az életben. Motorcsónak érkezik a partra, utasai sietnek a halászcsárdába. Térkép után lavíroznak át a tó túloldaláról a náderdők, lápszigetek között, a lagúnák labirintusaiban. Fogalmuk sincs, hogy a kunyhó felé lépltedő öregember diktálta rá valaha a térképre a neveket: Mélyláp, Feketeviz, Kismihály, Suko- rai, Holtinger, Nagylángi tisztás, Turózsák, Vendel, Ke- rékvizek... Kint a Mélyvíz tisztáson fürdik az amur. Nagy rajok köröznek a felszínen, iramlá- suk gyűrűkkel, ék alakú hullámokkal rajzolja tele a vizet, magasra dobódó testük fehéren csillan a távolból. Az öreg megtorpan, mélyre apadt szeme felparázslik, rabul ej- tetten csodálja a fürdő halakat. Mindent feledve csáklyát ragad, megveti lábát a ladik farában, ellöki magát a parttól, siklik befelé a lagúnán, hogy a tisztásra érve úgy bóduljon szelíd mámorba, mintha először látná közelről, miként forr a víz a halak táncától. Gerencsér Miklós fúvót, amely egy kavics-, faszénszűrőn keresztül egészséges levegőt ad az állatoknak. Megtekintették az állatmen- tesítőt is. Amikor búcsúzásra kerül sor, Sajnovics vezérőrnagy őszintén gratulált a szakszerű, saját ötleteket sem nélkülöző felkészüléshez. A hangulatról érdeklődve azt a választ kapta, hogy a gazdaság dolgozói és a lakosság is a várakozáson felül megértette a gyakorlat célját, fegyelmezetten, pontosan hajtották végre a parancsokat. — örülök, hogy sikerült megértetni a dolgozókkal, hogy ez a gyakorlat nem külön feladat, hanem a gazdaság egyik tevékenysége. Háborús körülmények között is meg kell etetni az állatokat, védelmet kell nyújtani a fertőzések ellen, tehát dolgozni kell — mondta a tábornok. A Nagyatádi Konzervgyár kapujában sárga műanyag ruhás sugárfertőtlenítő osztagok fogadták az érkező árut, megvizsgálták egészséges-e, majd a mentesítő állomáson haladt keresztül, s a gyártó üzembén még egyszer mentesítettek. Csak ezután kerülhetett a feldolgozó gépekre. Sajnovics János vezérőrnagy rögtönzött vizsgát tartott a mentesítést végző lányok között, s elégedetten indult tovább, mert helyes, pontos válaszokat kapott. Az udvaron és a raktárakban fólia alatt lapultak a szállításra váró konzervek, míg az udvaron a személyi mentesítést végezték. A Somogyszobi Általános Iskolában orvosi segélyhelyet rendeztek be. Tehergépkocsik, mentőautók hozták a »betegeket«, hordágyakat cipelő egészségügyi katonák közlekedtek a folyosókon, s a hordágyakon fekvők azt is jelezték, milyen »sérülés« érte őket. A rászorulókat elsősegélyben részesítették. A vendégek innen is jó benyomásokkal távoztak. A gyakorlat végeztével Sajnovics János vezérezredes a következőket mondotta: — A Rinya gyakorlat megtekintésével átfogó képet kaphattunk arról, hogy a polgári védelem felkészítése és a kapott feladatok végrehajtása milyen fokon áll. Az a véleményem, hogy sikeres próbának lehettünk szemtanúi. Külön szeretném kiemelni a lakosság hozzáállását. Fegyelmezetten, magyar állampolgárokhoz méltóan ténykedjek, s ez azt bizonyítja, hogy ha őszintén beszélünk az emberekkel, alapos tájékoztatást adunk, hogy mit és miért kell végrehajtani, akkor a haza megvédésének ezt a szakterületét valóban politikai kérdésként fogják fel. A gyakorlat úttörő jellegű'’ volt, a tapasztalatok és az értékelések nélkülözhetetlenek további munkánkhoz. Amit láttunk, biztató a jövőre nézve. Természetesen van még tennivaló, s nem ment minden a legtökéletesebben, de az alapvető kérdésekre választ kaphattunk, az alapelvek érvényesültek. Nem a bizonytalanságra kell odafigyelni, hiszen ezeket könnyen kijavíthatjuk, hanem a jellemzőkre, amelyekkel személy szerint én is elégedett vagyok. Megköszönöm ezt a gyakorlatot a nagyatádi iárás párt- és állami vezetőinek, elismerésemet fejezem ki, s kérem, hogy ezt tolmácsolják a lakosságnak is, hiszen csaknem tizenötezer ember egyöntetű munkáját tekintettük meg. Sajnovics vezérőrnagy szavaira Kovács Ferenc, a Nagyatádi Járási Tanács vb-elnöke válaszolt. Vasárnap a kora délutáni órákban a Rinya polgári védelmi gyakorlat befejeződött. Saly Géza SOMOGYI NEPLAI Kedd, 1970. szeptember 29. A pákozdi tóparton Ötvöskónyi „kihalt“ „Betegek“ a hordágyakon Gratulálok l
