Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

Köszöntjük fegyveres erőinket! Demény Ottó: Katonavers Talpam alatt a haza földje — út, kő, agyag, vad gyakorlómező. Rejtekhelyek a sárga horhosok, erdei utak, méla árterek. Síkságain, hol elvetem magam s már ások is az ős törvény szerint. Konyhám a kondér, két bokor között szálláshelyem kitűzve nyolc cövekkel. Nyugvásom és parancsra ébredésem. Szabvány léptek, sarkos fordulatok. Szobám körlet, kőpadlós folyosóm csattog a visszhangzik lépteim alatt. Társaim velem egyívásúak, összeköt velük parancs, öltözék. Hozzájuk húzok, két évem övék — most senki másra nem számíthatok. De őrizzétek régi arcomat! Az vagyok, aki voltam — vad csikó. Szabadságom szentebb, mint valaha, mert célja van, melynek alávetem. A függést, melyből nem szabad kitörnöm, mert itt a magány önző s céltalan. Az ember tiszta, szép indulatát a földhöz, melyen életét leéli. Az egyszerű s hasznos gondolatok uralmát minden zűrzavar fölött, S a becsületet, ami ideköt, hol szikár s nehéz függelemben élek s talpam alatt a haza földje — út, kő, agyag, vad gyakorlómező. Találkozó Nagyatádon (Tudósitónktól.) Szombaton este Nagyatá­don, a Fegyveres Erők Klub­jában munkás-, paraszt-, ka­tona- és diáktalálkozót ren­deztek a fegyveres erők napja alkalmából. Kálmán Ferenc klubparancsnok köszöntő sza­vai után Szabó József, a KISZ községi bizottságának titkára mondott beszédet. Szólt a találkozó jelentőségé­ről, majd méltatta a fegyve­res erők napját. Elmondotta, hogy a néphadsereg katonái mindenütt példamutatóan megállják helyüket. Külön megemlítette az árvízvéde­lemben tanúsított hősi helyt­állásukat. A községben a fegy­veres erők tagjait szeretik és tisztelik az állampolgárok. A kapcsolat az üzemi munká­sokkal és a termelőszövetke­zeti parasztokkal egyre in­kább elmélyül. A diákifjúság és a katonafiatalok közötti barátság pedig testvéries — mondotta. Ezután KISZ-em- léklapot nyújtott át a klub parancsnokának, akinek az együttműködés megteremtésé­ben jelentős szerepe van. A találkozó végén szellemi ve­télkedőt rendeztek, amelyet a katonafiatalok csapata nyert meg. Utána fehér asztalok mellett folyt a baráti eszme­csere, majd a fiatalok táncra perdültek. 1848. SZEPTEMBER 29-ÉN Jellasics horvát bán seregét Sukoró és Pákozd között szét­verte a kezdetleges narci technikájú, de a szabadságáért harcoló magyar sereg. Azóta ez a nap nemcsak a fegyveres erők napja, hanem a fegyver­barátságé is. Ezekkel a gon­dolatokkal üdvözölte ma délben Bóczán András alez­redes, az MHSZ megyei tit­kára azt a szovjet katonadeíe- gációt, amely Dejsadze Nodari Alekszander alezredes vezeté­sével Kaposvárra, a város üzemeiben és gyáraiban meg­rendezett ünnepségekre érke­zett. A textilművekben, a ru­hagyárban, a cukorgyárban, a húskombinátban és a Villa­mossági Gyárban köszöntötték a „olgozók a fegyveres erők napját. A villamossági gyárban Bene Nándor, a pártbizottság titkára fogadta a vendégeket, akik között ott volt dr. Szőke Pál, a mégyei párt-vb tagja, az SZMT vezető titkára, Var­ga Teréz, a KISZ megyei tit­kára, Somogyi János, a me­gyei partizáncsoport vezetője, valamint a honvédség, a rendőrség és a munkásőrség képviselői. A nagygyűlésen a gyár KISZ-esei virágcsokorral kö­szöntötték a szovjet katonákat és a magyar fegyveres testü­letek képviselőit, majd Töre- kes László szb-titkár mondott ünnepi beszédet. Utalt a szabadságharc első győzelmének jelentőségére, FEGYVERREL A KÉZBEN a az országban mindenütt meleg sze­retettel köszöntik a szocializmust si­keresen építő dolgozó népünk fegy­veres erőit. E nap mindazoké, akik fegyver­rel őrködnek hazánk függetlenségén, bizton­ságán, határának sérthetetlenségén, állami és társadalmi rendünk szilárdságán. Szeptem­ber 29-e fölidézi a nemzeti fölemelkedésért síkra szálló magyar nép valamennyi forra­dalmi hagyományát. Emlékeztet bennünket azokra a hős hazafiakra, akik tettükkel ki­érdemelték az emberi haladás nagyjainak el­ismerését, fegyverrel a kézben küzdöttek az emberiségért, a szabad hazáért, szocialista társadalmi rendszerünkért. A magyar mun­kásmozgalom dicsőséges története mindig akkor tündökölt fényesebben, amikor leg­jobbjaink a nép szabadságáért indultak harc­ba. A fölemelt fegyver mindig a néptől ka­pott bizalom jelképe volt, és ez napjainkban is. Ma a jubileumi évforduló jegyében né­pünk forradalmi hagyományai még magasz- tosabbá teszik fegyveres erőink ünnepét, magabiztosabban cseng fiaink fogadalma, akik fegyvert kaptak: »A dolgozó népet szol­gálom!« Népköztársaságunk fegyveres erői és testü­letéi felszabadulásunktól napjainkig jelentő­sen növelték harckészültségüket, erősítették erkölcsi, fegyelmi, morális állapotukat pár­tunk katonapolitikája és kormányunk céltu­datos intézkedései alapján. Azok az eredmé­nyek, amelyeket népünk forradalmi pártunk vezetésével a szocializmus építésében elért, egyben honvédelmünk megszilárdításának legfontosabb tényezője. Népünk szorgos mun­kája eredményeként leraktuk a szocializmus alapjait, s magabiztosan haladunk a szocia­lizmus teljes fölépítése útján. Ma elmondhat­juk, hazája van a magyar népnek, van mit védenie, honvédelmünk ügye egész népünk ügye. Kifejeződik ez többek között abban is, hogy pártunk és kormányzatunk az ország teherbíró képességeinek megfelelően nagy figyelmet fordít fegyveres erőink és testüle- teink korszerűsítésére, modern technikai és harceszközökkel való ellátására. Dolgozó né­pünk megértette, hogy a fegyveres erők föl­szereltségének továbbfejlesztése még akkor is szükséges, ha az jelentős anyagi áldozato­kat követel. Fegyveres erőink állapotáról ma elmond­hatjuk: az átszervezés, a kiképzés és a harc­vezetés korszerűsítése alapján alkalmassá váltak arra, hogy eleget tegyenek mind a hagyományos, mind a nukleáris hadviselés követelményeinek. Néphadseregünk személyi állománya többek között úgy hálálja meg a róla való gondoskodást, hogy egyre öntudato­sakban és fegyelmezettebben teljesíti köteles­ségét, magasabbra emeli kiképzési szintjét és a Varsói Szerződésben tömörült tagállamok fegyveres erőivel együttesen részt vesz a bé­ke védelmében. Belügyi szerveink sók irányú tevékenysé­gükkel biztosítják népköztársaságunk hatá­rainak védelmét, hazánk közrendjét. Bűnül­döző munkájukat a forradalmi munkás-pa­raszt kormány jogalkalmazási és jogpolitikai irányelveinek érvényesítésével törvényesen végzik. Erőt és biztonságot ad munkájukhoz pártunk és kormányzatunk helyes politikai vonalvezetése és az a gondoskodás, amely mindennap érezhető. S 'kat gyarapodott az egész személyi ál­lomány marxista—leninista műveltsé­ge, szakmai képzettsége és általános ismerete. Jelenlegi technikai ellátottságunk egyre inkább megfelel a követelményeknek. A munkás—paraszt hatalom védelme nagy feladatokat ró e testület személyi állományá­ra. Fáradságot nem ismerve, egyre eredmé­nyesebben leplezi le azokat az imperialista törekvéseket, amelyek akár hírszerzés, akár ideológiai bomlasztás formájában, állam el­leni bűncselekmények elkövetésében kifeje­ződnek. Belügyi szerveink messzemenően figyelem­be veszik, hogy a bűnözés — mint társadal­mi jelenség — felszámolása az egész társa­dalom ügye, s ezért széles körben együttmű­ködnek az állami és társadalmi szervekkel, vállalatokkal, intézményekkel, a lakosság széles rétegeivel. E testület kapcsolatát a la­kossággal mutatja az a sok önkéntes, aki ön- atlehü! segíti a belügyi szervek munkáját népi államunk védelme, a közrend, a közbiz­tonság további szilárdítása, az imperialista törekvések visszaszorítása és felszámolása ér­dekében. Munkásőrségünk létrejötte és azóta folyó eredményes tevékenysége újból megerősítette minden hazáját szerető állampolgárunkban azt a tudatot, hogy »a szocialista haza védel­me mindennél előbbre való!« Mint fiatal tes­tület, eredményesen segíti a fegyveres erők és testületek munkáját. A munkásőrség idő­sebb tagjai a régi harcok emlékeinek fölele- venítésével, harci tapasztalataik ismertetésé­vel teszik érzékelhetővé a honvédelmi nevelő munkát. Segítik megértetni a munkáshatalom kialakulásáért vívott harc fő kérdéseit az ifjúság körében is. Csak tisztelettel lehet szólni azokról a munkásőrökről, akik a ter­melőmunkában helytállva, fegyverrel a kéz­ben is védik a proletárdiktatúrát. Népköztársaságunk fegyveres erői és testü­letéi tudatában vannak annak, hogy a szocia­lizmus építése során csak úgy érhetünk el újabb eredményeket a jövőben is, ha erős a néphatalom és mindenkor ápoljuk a proletár­internacionalizmust, erősítjük a szocialista tábor országainak egységét. Hazánk ma a szo­cialista világközösség egyenrangú, megbecsült tagjaként a nemzetközi haladás élvonalában halad. Szilárd szövetség fűz bennünket össze a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal a közös érdekek és célok alapján. Népünket az alkotó munka láza fűti, S' jobb termelési eredmények elérésével készül a X. kongresszusra. Pártunk e nagy jelentőségű politikai eseményen áttekinti az elmúlt négy év munkáját, és hosszabb időre megszabjh azokat a feladatokat, melyek a szocializmus teljes felépítésének időszakában a fegyveres erők és testületek munkájában is elsődlege­sek. Tudjuk, hogy nagyszerű terveink megvaló­sításához békére van szükség. Számolunk az­zal, hogy létezik még az imperializmus, amelynek egész más a természete. A mono­póliumok urai újabb és űjabb háborús ter­veket kovácsolnak. A világ népeit joggal ag­gasztják napjainkban is azok a provokációk, amelyeket az imperialisták Vietnamban, Kam­bodzsában vagy a Közel-Keleten elkövetnek. E térségekben fegyverrel üldözik a társadal­mi haladás híveit, s újból el akarják nyomni a szabadságért küzdő népeket. béke szeretete a szocializmus termé­szetéből fakad. Európa és a világ né­pei még jól emlékeznek a német mi- litarizmus barbár tetteire, arra, hogy mái­két világháború zúdított mérhetetlen szenve­dést és pusztítást az emberiségre. Az a csak­nem hetvenmillió halott és a felbecsülhetet­len anyagi és kulturális veszteség figyelmez­tetés a világ népei számára. Népünk követ­kezetesen támogatja mindazokat a népeket, amelyek léte, békéje, szabadsága ellen támad az imperialista terror. Az emberiség bízik a szocialista országokban, mert mindent meg­tesznek, hogy visszatartsák a háború meg- szállotait. Elért eredményeinkre emlékezünk szep­tember 29-én, s népünkkel összeforrva jövőnk építésének, megbízható védelmének jegyében ünnepelünk, hazánk és a testvéri szocialista országok iránti internacionalista kötelezett­ségünkre gondolunk. A megyénkben állomásozó fegyveres erők és testületek személyi állománya köszönti Somogy dolgozó népét. ígéri, hogy továbbra is becsülettel teljesíti kötelességét, biztosítja, hogy lakosságunk p-edményesen végezhesse ’■''kés építő munkáját. Fegyveres erőink és fegyveres testületeink erkölcsi kötelességük­nek tartják, hogy a népünk bizalmából ka­pott fegyvereiket és zászlóikat magasan hor­dozzák, és mindenkor készen álljanak meg­védeni néoünk szent ügyét, szabadságát, füg­getlenségét, szocialista rendszerünket. így ünnepei iük haladó hagyományainkhoz mél­tóan, pártunk, néni államunk iránti odaadás­sal a fegyveres erők napját. I)r. Sólyom Gábor, a BM Somogy megyei Rendör- főkapitányságának vezetője , majd a Tanácsköztársaság vö­röskatonáiról emlékezett meg. A felszabadulás után újjászer­veződött, demokratikus ma­gyar hadsereg fejlődésértek is­mertetése után a következőket mondotta: — Fegyveres testületink vállvetve, testvéri egységben látják el hazánk védelmét. Hazánk, dolgozó népünk azóta érzi magát igazán biztonság­ban, amióta a Varsói Szerző­dés tagjaként együtt építjük jövőnket a többi baráti szo­cialista állammal. AZ ÜNNEPI beszéd után Takács Vilmos honvéd alezre­des és Dejsadze Nodari Alek­szander alezredes szólalt fel. A gyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. A ven­dégek még a gyárban ma­radtak, és megtekintették az egyes üzemrészeket. A gyárlátogatás után az üzemi pártbizottság látta ven­dégül a fegyveres testületek képviselőit. & (x, Kitüntetés a munkásőrségen Tegnap a fegyveres erők napja alkalmából Zsók Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka adta át három munkás­őrnek r. Haza szolgálatáért érdemérmet. Ezután a munkás­őröket a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola úttörői, va­lamint a KISZ-esek köszöntötték. SOMOGYI NÉPLAP Kadd, 1970. szeptember 29.

Next

/
Thumbnails
Contents