Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
Rácok Kutasom Szemtanúk EGYRE BÁGYADTABBAN melegít az őszi napsugár, amint végigsétálgatok az utcán. Szeretem t a délutánokat. Az idősebb emberek kint ülnek az udvaron, s szemlélődnek. Ki a lugast nézegeti: hogyan érik napról napra a szőlő, ki a dió koppanására lesz figyelmes, amint burkából ki- "álva a földre pottyan. A házkörüli, munka még nem kezdődött meg, így jólesik egyik-másiknak egy kis beszélgetés. Szívesen hallgatom őket, a régi történeteket, s a hallottakból lejegyezgetek egyet s mást. »Dédöregapám sokszor mesélte: — 1848-ban a rácok Kutason is jártak. Ősz volt akkor is, amikor a szabadságharc leverésére Horvátországból átjöttek Barcsnál a Dráván, s itt megálltak. Parancsnokuk, valami kapitányféle lehetett, először is a bírót kereste. A bíró elég módos ember volt, de már egy kicsit idős. Mivel jó lovai voltak, megparancsolták, hogy innen háromnapi járóföldre a rá. katonák holmiját neki kell vinni »forspontba.« Igen megijedt a bíró. Az én dédöregapám — Horgas József volt a neve — szegény zsellérgyerek volt, amikor a bíróhoz került vőnek. A bíró azt ígérte neki, ha elmegy helyette forspontba, aztán ha hazajön, rögtön ráírat »egy fértál t«, azaz hat hold földet. Igen megörült a földnek, mivel addig semmije se volt. Fölpakolt a kocsira, ennivalóval megrakta a tarisznyáját, elköszönt a családtól, s elindult. A Velencei tóig mentek, s ott egy rezulás — fiatal erdő — mellett telepedtek meg. A rácok a kocsiról lerakodtak, s nekiálltak sátorfát vágni, és sátrakat verni. Ezt igen nagy figyelemmel kísérte, s egy óvatlan pillanatban a korbáccsal (ostor) jól a lovak közé vagdosott, és elhajtott visszafelé. A rácok lődöztek utána, de ő belefeküdt a kocsiderékba, s nem találták el. így nem is lett semmi baja. Talán két óra hosszat is nyargalt visszafelé, amikor egy nagyobb árkon átvezető hídhoz ért. Ott nem látott mást először, minthogy agy puska a híd karfájának van támasztva. öregapám felkapta a puskát, beledobta a kocsiba, és a lovak közé akart verni, amikor a híd melletti bokorból felugrott egy rác katona, és elkapta az egyik ló kantárat. Dédöregapám gyorsan kezébe kapta a puskát, és egyből lelőtte a rácot. De félt, hogy majd keresik, ezért csak éjjel mert jönni hazafelé. Nappal az erdőkben tanyázott, legeltette a lovait. Mikor hazaért, kérte az ipától a megígért egy fertői', de az igen fukar ember volt, és nem adta meg neki. A puskát, amit dédöregapám hozott magával, őrizte a család. A gyerekeim is látták, és a legutóbbi háború alatt veszelődött el. Ha megvolna, akár múzeumba is lehetne tenni.« Eddig a történet. A TÖRTÉNETET jól ismeri id. Váradi József kutasi lakes fia, lánya és unokái is, akik nemegyszer hallották, éppen úgy, mint aki lejegyezte: Kiss József Kiállítások a Szovjet kultúra napjain Számos kiállítás gazdagítja az október 24-e és november 3-a között megrendezésre kerülő szovjet kultúra napainak sokrétű művészeti programját. A Műcsarnokban nyitják meg október 24-én a mai szovjet alkotók képzőművészeti kiállítását. A tárlat anyagát azok a művek alkotják, amelyeket a Lenin születésének 100. évfordulója emlékére rendezett össz-szövetségi kiállításon is bemutattak a Szovjetunióban, s amelyeket az utóbbi három évben alkottak a szovjet köztársaságok mesterei. Először rendezték meg a Szovjetunióban a szovjet emlékérem művészeti kiállítást a Lenin centenárium idején. Október 24-től a Műcsarnokban láthatja a magyar közönség is e kiállítás legszebb darabjait, különböző generációk alkotásait. A vidéki képzőművészeti események sorából kiemelkedik a szolnoki Damjanich múzeumban október 27-én megnyíló Lenin és a forradalom a szovjet grafikában című tárlat. Október 26-án szovjet hangjemezkiállítás és vásár kezdődik a fővárosban. 28-án pedig Szekszárdon nyílik litván fotoművész-kiállítás. A debreceni Déri múzeumban október 29-től mutatkoznak be a belorusz népi iparművészek. A szovjet könyv ünnepi napjainak rendezvényei között két kiállítás is szerepel: Lenin könyvkiállítás nyílik a Magvar Tudományos Akadémia előcsarnokában november 2- án, Egerben, ' a megyei könyvtár épületében pedi g november 3-án kezdődik a szovjet könyvkiállítás és vásár. A Szépművészeti Múzeumban október 3-a és november 3- a között ismét megtekinthető a világhírű leningrádi Ermi- tázs legszebb grafikáiból ösz- szeállított tárlat. A falukutatók közül ki ide, ki oda vetődik, de általában egyik sem kutatja már a falut. A falu ki van kutatva. Mindent tudunk, amivel nem tudunk mit kezdeni. — Gábor Andor, 1940 június. Elég paradoxnak látszik a politikai érzékről írott cikk epés megjegyzései után éppen a szerző szülőfalujában »kutatni«. Persze, azóta éppen harminc sztendő tolt el. (Harminc esztendő az embedeszkák árnyékában egészen barna a víz... Templom ri társadalmak kialakulásakor — az antropológusok véleménye szerint nagyjából egy emberöltőnek számított. Aztán volt idő — s ez a történelem tanulsága —, amikor a viharok, a kül- és belpolitika egének »zónaváltozásai« szabták harmincévesre az emberöltőt.) — Ez a falu már a régi krónikában, a Váradi összeírásban is említve van. Mindig főurak birtoka volt, és azokban az időkben cselédek voltak az itteniek. Volt itt birtokos a Zrínyi család is, meg később a Széche nyiek is. Mikor a törökök lerombolták, máshol épült újjá. A régi faluból találnak még rozsdás kardot meg csontokat. Mást nem. Amióta új, azóta nevezik Ri- nyaújnépnek. Később laktak itt • tízegynéhány holdas középparasztok is. Azok voltak a leggazdagabbak. Most tsz- tagok. — Már sok fiatal elment, az öregek is — ki a temetőbe. Ja igen! A háború alatt nagy harcok voltak erre. Láthatja a falu közepén a templomot, a háború alatt tették — mondja egy itteni. (Az említett Váradi ösz- szeírást, Váradi Regestrum néven ismeri a nyelvtörténet. De amit nem jegvzett fel a história: a ri- nyaújnépi református tempRinya Gábor Andor szülőfaluja — Rinyaúj- nép. Tábla őrzi a híres szülött emlékét, az italbolt meg a vegyesbolt cégtáblája között. Ott húzódnak a falu poros utcái, párhuzamosan a Rinyával. A folyó lustán kanyarog a kertek alatt, akácfák levele kíséri a víz futását; a kertek meg az akácos között libalegelő terpeszkedik. A Rinyán át rozo-, ga fahíd köti össze a falut a világgal. Bokrok hallgatnak . a korhadó pillérek mellett, s a . bélatelepi domb nyu- /.| gáti oldalán, a benzin^x kút fölött néhány vörösfenyő magaslik ki a többi fák közül. A fenyőfák alatt tavalyi tűlevelekből font finom, barna subaszőnyek várja a sétányon járókelő üdülőket egy percnyi pihenőre. A dombéiról remek kilátás nyílik a Balatonra, amely ragyog a nyári nap fényében, mintha kicsiszolt, óriási fémlap lenne, de a szélébe már belemartak a nádasok zöld rozsdafoltjai. Azt mondják a helybeliek, hogy a. vörösfenyők környéke a szerelmesek legkedveltebb találkahelye. Este nyolc óra. Magas, orkánkabátos fiú üldögél a fenyők közelében az egyik pádon. A nap már lebukott, csak Keszthely fölött hagyott maga után a gyülekező felhőkben egy kevés parazsat. A Balaton fények csillagaival teliszórt opálos ködben ül. Vihar készülődik. Marcali felöl hosszan elnyújtott égzengés hallatszik, mint valami oroszláncsorda hörgése, s a •távolban fellobbanó villámok óriási felhőtornyokat világítanak meg az égen. Ugyan, melyik leány jön el ilyenkor találkára? A fiú is erre gondolhat, Mai fiú, mai láisy mert reményvesztetten néz hol a riasztó égre, hol a karórájára. Azért kitart hűségesen, ahogy a húszévesekhez illik. Szüleinek itt van a villája, a domb alatt, a kempinggel szemben. Három nappal ezelőtt a strandon megismerkedett egy lánnyal. Zsóka szú- keliajú, keményhúsú, friss teremtés volt, s a háromnipi fürdés, napozás és kajakozás elég volt ahhoz, hogy a fiú elfeléjtse a többi lányt, akikkel együtt járt esténként táncolni a Sirályba. A szőke lány úgy betöltötte egész valóját, mint ahogy Rómeó is kitörült minden lányt az emlékezetéből, amikor Júliát megismerte. Persze, ma már nincs erkélyjelenet. Nincsenek nagy szavak, még az a szó, hogy: szerelem — az sem csúszott ki a fiú száján. De minek is? Már az első este csókolóztak a móló homályos végén. S abban is megállapodtak, hogy ma este itt, a fenyőfák alatt fél kilenckor találkoznak. Akkor is, ha öregasszonyok esnek az égből! S moot fél kilőne után tia perccel öregasszonyok ugyan nem esnek, még esőcsepp is csak néhány kósza, szélsodorta hideg szem. hullik, de a szőke lány nincs sehol. A fiú eleinte józanul megmagyarázta magának a ■ lány távolmaradását, aztán egyre türelmetlenebb lett, s mint a palackba zárt mesebeli szellem, dühében megfogadta: ha megjön, akkor sem törődik vele. Háromnegyed kilenc. A felhők oroszlánjainak hörgése egyre halkul, még a hold is kidugja szeplős félarcát a domb mögül. Végre! A fiú boldogan felsóhajt, mert az úton megjelenik egy női árnyék. Cipője alatt' halkan serceg a kavics. A lány megáll a fenyőfák alatt. Körülnéz, és vár. A fiú kuncog magában. Ez csak Zsóka lehet, bár kissé hosszabbnak tűnik az esőköpenyben. Most majd ő váratja meg. Nyugodtan tovább ül a pádon. Aztán taktikát változtat. Lábujjhegyen, észrevétlenül odaoson a lányhoz. Hátulról befogja ü szemét. — Na, ki vagyok?! Ez a fél kilenc, fiam? A lány erős marokkal leszedi a fiú kezét a szeméről, és rémülten megkérdi: — Hát maga kicsoda? A fiú elképedten felszissz- szen. A sötétben is érzi, hogy arca áttüzesedik a meglepe téstől és a bosszúságtól. Ez c lány bizony nem Zsóka! Hál akkor kicsoda? — Magát talán Zsóka küld te ide? — Ki a csuda az a Zsóka? Szóval nem is ismeri. — Nem. És menjen innen a aolgara, ne szemtelenkedjék velem! Én Pistát várom. Azt mondta, háromnegyed kilenckor itt lesz. — De már kilenc is elmúlt! No és ? Mi köze hozzád A fiú bosszúsan nevet. Tét szik neki a lány. — Mit izgul? Nem vagno' én haramia! De arra kíváncsi vagyok, hogy a fiúja eljön-e ide? — Legyen nyugodt, eljön! — Nana! Máris késik fél órát! — Hát ...ha nem jön, megkapja tőlem a magáét! lomot egy százados lövette szét Háromfáról. Az itteniek úgy mondják: passzióból — az irodalmi nyelv »virtus«- nak nevezné.) .Skanzen” A falu változásaiban is megőrizte a múltat. A múlt szépségeit is. Azt hiszem, a legügyesebb néprajzos sem tudna összehozni egy olyan skanzent, ahol ■ ennyire szép, s' ennyire eredeti az építészet. Fehér gerendá- jú tornácok, a falon nyarat kiáltó paprikafüzérek, pázsittá szelídült fű, ritmikus léckerítés, meg búgó, csattogó, szürke szárnyú galambok. Persze, igaz, ez a skanzen nem a látványosságnak, hanem az életnek készült. — Ha ír a Utat! faluról, tudja, mivel kezdje? — Nem. Még nem ... — Hát azzal, hogy út kell nekünk. Üt! Az a poros földút nem összeköt, hanem inkább elvág bennünket a külvilágtól. Utat írjon! — Utat nem lehet »írni«. —Dehogynem, hiszen írnak ilyenekről eleget. Legalább negyven Somogyi Néplap jár ide. Olvasunk mink... (A falu lakossága alig haladja meg a kétszázat. A. televíziók száma pedig meghaladja a tízet. Rádió csaknem n den családnál van ...) A Barcsi Járás Tanáé azt mondták, hogy a közr vőben lesz út is. Bolt, új r televízió, rádió, út — nag lág. Nagyvih Könyv Somogyi ______________ _ János ta: 1 959 óta lakik a faluban f ségestül. Nagy tudású, tört lemben járatos, művelt em s úgy ismeri a község hist ját, akár az országét. A »n világról« beszélgetünk, nag ból egyre gondolva — bizonyos mértékig több kevesebb, mint az út, a 1 — és ez a könyv. A tanács gi épületének hátsó részét vitették, tatarozták a Száz lu — száz könyvtár mozga! részvevőiként.. •. — Egyre többen jönnek, gebben csak az öregek vastak. Azokkal a könyvek indultunk, amelyeket a Gá! család adott. Most a meg; könyvtár is segített. n.ál jöág, ’i?? ri .tó ic- ol- kel VJ rí eí Csend A lánv fekete szemében félelmetes szikrák villognak. A fiú elképzeli a lány találkozását másnap a gyáva Pistával. Magában kuncog rajta. Még talán meg is pofozza. Várnak. Aztán egymásra néznek, most már kissé meg- enyhülten, és beszélgetnek. A fiú elmondja, hogyan járt Zsókával. Azt is keserűen hozzáteszi, hogy úgy . látszik, az Ilyen friss szerelem próbája egy közönséges kis nyári vihar is lehet. Ö bőrig ázott volna a lányért, az meg úgy látszik, nem sokat törődik vele. Hirtelen megered az eső. Friss zápor pereg rájuk. A lány felhajtja az esőköpeny gallérját. A fiú előhúz a zsebéből egy svájcisapkát. Az eső zuhog. Állnak a fa alatt, és tanakodnak. — Most menjünk haza szégyenszemre? — kérdi a fiú. — Tudja mit, Klári? Menjünk be a Sirályba és táncoljunk egyet! A lány vállat von. — Mi úgyis oda készültünk azzal a szélhámossal. — Hát akkor? — Menjünk!A fiú kezét nyújtja a lánynak, s a két fiatal elindul lefelé. Tart János Kora délután. Csöndes' ______________ a falusi utca. ö reget látok a ház falánál. — A nyolcvanadikban vagyok ... — Egyedül él? — Nem, az asszonnyal. — És ketten, »egyedül«? — A fiam meghalt Erdélyben. Egy szőlősdomb oldalába temették. Itt a képe. (Sárga kép — az örök katonaarc. Néz a semmibe a hegyes sapka alól.) — A lányom meg kinn van Amerikában, s ez itt az uro- kám. (Színes kép, valamel'i: amerikai cég műve, s neme: a képet adták hozzá, hanem külön keretet is, rajta a cég emblémájával.) — Csomag jön? — Mostanában nemi» i mert építkeztek. Villanyt, gesztőaz onoka. Levél az jön. (Levelek, nagy köteggel. »/ életben egyszer találkozunk mi még.«) Az élet a barna gerenda alatt úgy lelassult, mint a Ri- nya a homokos partnál. Az öregnek nagy, ti ma. kék szeme van! Ott állunk előtte a ta? ő- val, a tisztaszobában, C lö vn. A fiatalokat traktor z- za a mezőn, a Rinyát alt; ik a part menti akácok. Az eg? sz természet minden . részit te csodálatos okosságával egymáshoz rendelte a dolgokat. S ezt tudja az öreg is. Néz rám a tiszta kék - ?- mével, aztán a tanítóra, és megszólal: — Hát most mondja ? g. mnító úr! Nem lett volna e- kik itthon ió? Mér marad ík ígv egvedül? Hát nekik nrvrt nem lett volna jó Magyarországon? Tröszt Tibor— Majláth Erzsébet SOMOGYI NBPLAI Vasárnap, 1970. szeptember 27. ■
