Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Kongresszus előtt SZÁMVETÉS A TANÁCSOKBAN írta: Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke P ártunk X. kongresszu­sára készülünk. A számbavétel, az érté­kelés, a mérlegelés, a további feladatok meghatározásának ideje ez a tanácsi munkában is. Az elmúlt négy év ered­ményeit, gondjait majd me­gyei pártértekezietünk veszi számba. De a tanácsi szervek­nek — s nekünk, a taná­csokban dolgozó kommunis­táknak is — értékelnünk kell. hogy milyen sikerrel hajtot­tuk végre a XX. kongresszus és a megyei pártértekezlet ha­tározatait. Mindennapi életünk alaku­lása bizonyítja, hogy a me­gyei pártbizottság útmutatása nyomán eredményesen mun­kálkodtunk megyénk fejlesz­téséért, az emberek életkörül­ményeinek javításáért. A négy év eredményei alapján biza­kodva nézhetünk a jövőbe. A megyei tanácsnál meg­vizsgáltuk az 1966. évi párt- éftekezlet tanácsokra vonat­kozó határozatainak végrehaj­tását. Jelentésünket a végre­hajtó bizottság ele terjesztet­tük, illetve alapszervi taggyű­léseken értékeltük a munkát. Megállapítottuk, hogy a hatá­rozatok többségét végrehaj­tottuk. Négy év alatt Somogybán is tovább fejlődött a tanácsi munka- Tevékenységünket a párt IX. kongresszusának ha­tározatai, a Politikai Bizott­ság Somogy megye általános helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló határozata, a megyei pártértekezlet hatá­rozatai és az azóta született központi párt- és állami hatá­rozatok szabták meg. Kiemel­kedő jelentőségűek voltak a gazdaságirányítás reformjáról es a tanácsok tevékenységé nek továbbfejlesztéséről szoló KB-határozatok. Ezek egy­részt könnyítették munkán­kat, másrészt új, nehezebb feladatokat róttak ránk. Ep pen ezért nagy gondot fordí­tottunk arra, hogy a taná­csokban és az apparátusokban dolgozók — párttagok és pár- tonkívüliek — rendszeresen tanulmányozzák a párthatáro­zatokat, világosan lássák fel­adataikat így megismerték a Politikai Bizottság 1965. janu­ár 12-í határozata alapján ki­dolgozott terveket s eredmé­nyesen munkálkodtak azok megvalósításán. A tanácsok munkájának nagy része van a megye gaz­dasági, kulturális, kommuná­lis, egészségügyi és szociális fejlődésében. Tevékenységünk hozzájárult Somogy szocialis­ta iparának fejlesztéséhez, az ipari termelés 50 százalékos és az ipari foglalkoztatottak számának mintegy 33 száza­lékos növekedéséhez. Az ipar­ban foglalkoztatottak száma rövid időn belül meghaladj a mezőgazdaságban dolgozók számát. Az anyagi lehetősé­gek ésszerű felhasználását és eredményes kooperációs te­vékenységünket bizonyítja, hogy olyan számottevő ■ ipari létesítmények kezdték meg működésüket, mint a Mecha­nikai Művek marcali gyára, a VIDEOTON tabi gyáregysége stb. A z iparfejlesztés eredmé­nyei szemléltetően ta­núsítják, hogy a taná­csokban dolgozók magukévá tették a megyei pártbizottság­nak az iparfejlesztésre vonat­kozó irányvonalát, megértet­ték szükségességét és jelentő­ségét s a célok megvalósítá­sáért ésszerű intézkedéseket tettek, illetve tesznek. A me­gyei pártértekezletnek az épí­tőiparral kapcsolatos határo­zatait azonban a tanácsok kezdeményező készsége elle­nére sem sikerült végrehajta­ni. Építőiparunk helyzetét kedvezőtlenül befolyásolták a Tanácsi Építőipari Vállalatnál — a közvélemény által is is­mert — nehézségek. Ä megyei pártbizottság és a megyei tanács szervei a pártértekezlet határozatainak megfelelően kidolgozták So­mogy mezőgazdasága fejlesz­tésének irányelveit. Elsősorban az állattenyésztés fejlesztését, a rét- és legelőgazdálkodás ja­vítását, a szövetkezetek fej­lesztését, az épület- és gépi beruházásokat s a talajvédel­met állítottuk előtérbe. A* pártértekezlet célkitűzéseit — a szarvasmarha-tenyésztés és a burgonyatermesztés kivéte­lével — teljesítettük, illetve túlteljesítettük. A 12—15 szá­zalékos termelésnövekedéssel elértük az, országos átlagszín­vonalat. A különböző társulá­sok, egyesülések szervezésével megindult az anyagi és a szel­lemi erők koncentrációja, amely gyorsabb ütemű fejlő­dés forrása lehet. Nem ala­kult azonban kedvezően a termelőszövetkezetek' eszköz­ellátottsága, különösen a gé­pesítés szintje alacsony, s ezi munkájától függ. Eredményeink számbavétele nem dicsekvő szándékú. Cél­ja az, hogy a legutóbbi párt­értekezlet határozataival egy­bevetve lássuk: hol van le­maradás. A megyei pártérte­kezletnek a tanácsokra vonat­kozó határozatával szemben ugyanis vannak adósságaink. A gondok objektív és szub­jektív eredetűek. A rajtunk kívül álló körülményekről nem kívánok szólni, azok köz­ismertek. Inkább azokról, amelyeknek felszámolása, megváltoztatása tőlünk, a ta­nácsi vezetők és dolgozók mai kommentárunk Migíeiiaté .társadalmi munkát elsősorban objektív körülmé­nyekre vezethető vissza. Az elmúlt időszakban nagy gondot fordítottunk a megye településhálózatának korszerű­sítésére, a városias jelleg ki­alakítására. Ebben az időszak­ban új város született Somogy megyében, más települések pedig erőteljesen fejlődtek. A foglalkoztatás és a települé­sek alapellátásának biztosítá­sa céljából megkezdtük a kör­zetközpontok kijelölését es lei- alakítását. Ha nem a kívánt mértékben is, de javult a kei reskedelmi ellátás — beleért­ve a külterületi lakott helye­ket is —, a kommunális hely­zet, a lakásépítés és a jó ivó­vízzel való ellátás. Számotte­vően fejlődött az egészségügyi és a szociális szolgáltatás, a fekvőbetegellátás és az öre­gekről való gondoskodás. A pártértekezletnek a kulturális élettel kapcsolatos határozata­it lényegében teljesítettük. Ja­vultak az oktató-nevelő mun­ka tárgyi és személyi felté­telei, középiskolai hálózatunk korszerűbb lett. Fejlődött a népművelő munka is, amit a különböző országos és nem­zetközi vetélkedőkön elért so­mogyi eredmények, kiállítások szemléltetően bizonyítanak. A z elmúlt négy évben megkezdődött a taná­csok korszerűsítése, ja­vult a hatósági munka színvonala, törvényessége. Fejlődött a tanácsi mun­ka politikai tartalma — kü­lönösen azáltal, hogy a taná­csokban végzett munka mér­tjévé a párthatározatok vég­rehajtását tettük. Minden al­kalommal — a párthatározat jellegétől függően — külön döntöttük el, hogy hogyan szervezzük meg a végrehaj­tást s melyek a legfontosabb feladatok. A pontosan és konkrétan meghatározott fel­adatokat vb-határozatban, in­tézkedési tervben vagy elnöki utasításban írtuk elő. Ha a párthatározat a tanácsi mun­ka egészét érintette, akkor a zavartalan végrehajtás érde­kében koordinátort jelöltünk ki. A jelentősebb megyei pártbizottsági határozatok végrehajtását — pl. a mun­kásosztály helyzetével, a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás­sal, az éves gazdasági felada­tokkal kapcsolatosakat — idő­ről időre ellenőriztük. A ta­nácsi testületeket tájékoztat­tuk tapasztalatainkról, illetve módosítottunk bizonyos utasí­tásokat. A szakterület kom­munista vezetőjét felelőssé tettük a párthatározatok vég­rehajtásáért. Az elmúlt négy évben a tanácsi vezetést igyekeztünk tovább javítani, minden szinten és szakterületen határozottabbá és követke­zetesebbé tenni Az ered­ményesebb munka érdekében a szakosztályok közötti jobb együttműködésre, a döntések jobb előkészítésére, a megfe­lelő időben való döntésre és a végrehajtás gyorsítására tö­rekedtünk. Elértük, hogy a ta­nácsnál őszinte légkör uralko­dik, egészséges kritikai szel­lem alakult ki, s nőtt az igé­nyesség saját - munkánkkal szemben. Az objektív nehéz­ségek ellenére is jól alakult a kádermunka, a dolgozókkal való törődés. Fokozódott az apparátus kommunistáinak személyes példamutatása és felelősségérzete. A politikai szellem és a morális helyzet javulásával együtt csökkentek a tanácsi munka bürokratikus vonásai, a közömbösség, a nemtörődömség. Kevesebb az el nem végzett munka miatti . magyarázkodás. A gazdasági mechanizmus reformja új lehetőséget te­remtett a tanácsoknál is: rész­ben szabadabb gazdálkodást, részben több gondot és mun­kát jelentő önállóságot. Ezek­kel néhány vezetőnk, beosz­tott dolgozónk nem tudott megbirkózni. Nehezen értette és érti meg a kialakult hely- ■7o+ot Nanisink feladatai kői — zetet. Napjaink feladatai kor szerűbb munkát, koncentrál­tabb vezetést, tudományosán megalapozott . koordinációs munkát követelnek a taná­csoktól. Munkánk bizonyos területieken mégsefn elég' dif­ferenciált. Egyes szakigazga­tási szerveink dolgozói nem a fő feladatok megoldására össz­pontosítanak, az anyagi esz­közöket nem mindig megfele­lően koncentrálják. A tanácsi munka is részes abban, hogy néhány ágazat nem fejlődik megfelelően. Néhány tanácsi dolgozó az »általános irányí­tás« álláspontjára helyezke­dett, s a »ne szóljunk bele'« elvét gyakorolja. Ezért fordul­hatott elő a Tanácsi Építő­ipari Vállalat esete; ezért van, hogy sokszor szemünk láttá­ra lesznek veszteségesek vál­lalatok, termelőszövetkezetek, s hogy a helyi tanácsok anya­gi erejükhöz képest túlmére­tezett beruházásba fognak. Az már á »ne szóljunk bele«-élv következménye, hogy az ilyen káros jelenségeket néhány fe­lelős dolgozó is egyszerűen tu­domásul veszi. Célunk e szem­lélet leküzdése. Meg fogiuk követelni minden tanácsi dol­gozótól a felelősségteljes és konkrét munkát, az általános szemlélődő irányítás felszá­molását. r javult; de nem min­dig megfelelő a válla lati, intézményi és al­sóbb színtű tanácsi munka el­lenőrzése. Ez az egyes embe ■ reknél megnyilvánuló felelős­séghiánnyal és a szakigazga­tási szervek közötti összhang hiányával magyarázható. Még mindig előfordul munkánkban az egy helyben topogás, a dön­tések elodázása.-S nem mindig biztosítják a végrehajtás za­vartalanságát. Néhányan tar­tózkodnak nálunk az operatív munkától, holott o’yan ered­mények, mint Kaposvár ivó- vízellátása, a siófoki kői ház építése körüli huzavona meg­szüntetése vagy az építőipar helyzetének megjavítása bizo­nyítja, hogy csak így lehet előbbre haladni. Sajnos, a ta­nácsi dolgozóknál még mindig tapasztalható szűklatókörűség, szervezetlenség, bátortalanság- és a tehetetlenségbe való be­lenyugvás is. Tervező mun­kánk az elmúlt időszakban számottevően fejlődött, de még mindig találkozunk a tanácsi munkában ötletszerűséggel, ami alsóbb szintű tanácsa­inknál például a kulturális ob­jektumok létrehozásában is megmutatkozik. A korábbinál kisebb mértékben, de még mindig tapasztalható mun­kánkban bürokratikus vonás, az ügyek elodázása, figyelmet­lenség. A panaszügyeket sem mindig a kívánt ütemben és minőségben intézzük; különö­sen érződik ez az építési ha­tósági munkában. Vannak tehát eredményeink ■'i vannak hibáink is. A hibák egy része újkeletű, más részük hosszú idő óta kísér bennün­ket. Az elmondottak azt is bi­zonyítják, hogy a legutóbbi pártértekezlet reális képet adott a tanácsi munkáról, és valós problémák megoldására hozott határozatokat Az is ki­tűnik, hogy a tanácsi munká­ban érvényesül a pár irányí­tása. A határozatok végrehaj­tásának szervezeti formáit már megtaláltuk, e formát azonban még nem mindig kö­veti megfelelő tartalom.. Tanácsaink életében a kö­zeljövőben szervezeti válto­zásra kerül sor. Ez a munka tartalmi színvonalának eme­lését és bizonyos területi el­tolódást jelent. A helyi, köz­ségi és városi tanácsok — mint az önkormányzat meg­testesítői — a jövőben’ na­gyobb- önállósággal, az ehhez szükséges gazdasági eszközök­kel. hatáskörrel és nagyobb felelősséggel rendelkeznek. Nagyközségi tanácsaink már most is szinte elsőfokú ható­sági jogkört gyakorolnak. Jogszabályok és saját kezde­ményezésük alapján helyi ta­nácsaink egy része’ építési, hatósági munkaerőgazdálko­dási, árellenőrzési gyámható­sági, magánkereskedői és magánkisipari engedélyek ki­adására, illetve hatósági fel­adatok ellátására jogosult. B Senki sem szereti általában segíteni a varos fejlesztését. Aki belenyúl a pénztárcájába, vállalkozik rá, hogy ásót vagy lapátot fog, már a döntés pillanatában szeretné tudni, hogy a felajánlott ötven vagy száz forintból utat építenek, virágokat ültetnek esetleg gyermekjátszóteret letesíte- nek-e. A megyeszékhely több pártszervezetében szóba ke­rült mostanában, hogy min­den kaposvári nagyobb áldo­zatot hozna a városáért, ha sokkal jobban érvényesítenék az egyeni és a közösségi fele­lősséget a társadalmi munka szervezésében. S ezt nagyon szemléletes példákkal támasz­tották alá. Távolabbinak a kaposvári vízellátás megjaví­tásáért tett közös erőfeszíté­seket említették, közelebbinek pedig az ártíz súly tóttá terü­letek megsegítését. A Tele­vízió és Rádió helyszíni ri­portjaiból mindenki megis­merhette az ott élők nehéz helyzetét, s az emberek — családok, brigádok, üzemek, iskolák — azonnal a segítsé­gükre siettek. S akkor is ösz- szefogott mindenki, amikor a Kapós fenyegetett kiöntéssel. Senki sem szeret általában segíteni, viszont szívesen ad társadalmi munkát és pénzt is, ha pontosan tudja, hogy hova és milyen célra kérik tőle. A város szeretetéböl fa­kad, hogy az emberek olyan jó érzéssel újságolják roko­naiknak, barátaiknak, esetleg Kaposvárra látogató ismerő­seiknek, hogy a közművesí­tésben, a parkosításbem vagy valamelyik létesítmény föl­építésében mennyi a saját ré­szük. A múltkor részt vettem a Vörös Hadsereg úti körzet párttaggyűlésén, s olyan büsz­kén adtak számot az idős kommunisták, hoay ők is ás­ták az árkot a vízvezetékcső­nek a Virág és Csalogány ut­cákban. Vagy ott vannak a szakmunkástanulók, akik a felszabadulás negyedszázados jubileuma tiszteletére facse­metéket ültettek el a Honvéd utcában. Ahányszor arra jár­nak, mindig meggyőződnek róla, hogyan fejlődnek a su- hángok. A munkások, akik társadalmi munkában készí­tettek játékokat valamelyik óvodába, parkba, úgy ültetik fel rá a gyereküket, hogy megjegyzik: ezt az apuka sze­relte föl ide. S ezt a megfoghatóságot kérték a taggyűléseken a ka­posvári kommunisták. Ahogy megfogalmazták, sokkal job­ban össze lehetne fogni a szellemi es fizikai erőket, több pénzt lehetne összegyűj­teni a közös alapba, ha az üzemek, vállalatok, hivatalok, a lakókörzetek pontosan tud­nák hogy munkájukkal vagy eppen a pénzükkel — a cseri úttöröpark építését, a Kali- nyin városrész rendezését vagy pontosan mit segítenek. Nem kerül penzbe, hogy a tanács és a népfront hasz­nosítsa a taggyűléseken el­hangzott javaslatokat, s a jö­vőben már e szerint szer­vezze meg a társadalmi mun­kát. L. G. Induláskor szombaton A jövőben egyik közpon­ti feladatunk 1 lesz, hogy helyi tanácsain­kat alkalmassá tegyük meg­növekedett és megváltozott feladataik ellátására, arra, hogy igazgatási területük gazdái legyenek. A tanácsolt húszéves működése bizonyít­ja, hogy a szocializmus épí­tésében a párt és dolgozó né­pünk szilárd támaszai. Mun­kájukra a legnehezebb időben is számítani lehet. Pártunk kiegyensúlyozott politikája, az elmúlt négy év eredményei, a tanácsi apparátus politikai és szakmai felkészültsége, erköl­csi szilárdsága biztosíték arra. hogy a tanácsok a következő négy évben tovább javítják munkájukat, s a megnöveke­dett követelménveknek meg­felelően magasabb szinten tud­ják majd megvalósítani az idei pártértekezlet határozatait. Üj lakótelep épii! Nagyatádon a Kíszely utca és a Hunyadi utca által határolt tömbbelsőben. A kétszintes épületekben negyvenkét család számára készül új otthon. A tízmillió forintos építkezés munkáit a helybeli Komfort Ktsz, a Csokonyavisontai Ktsz, valamint a községi tanács költség­vetési üzeme végzi Hajnali, esőverte ut­cák. Ködös, sejlő lámpafény. Ember sehol. Amott egy autó zúg. Sötétbe, hallgatásba bur­kolóznak a házak, a fák. Há­rom óra negyvenöt perc. A monoton egyhangúság megtörik. Csillogó fénypontok, négyszögű fényk^retek vib­rálnak az éjben. Gőz sípol, frissen, fiatalosan. Hatalmas kerekek zakatolásának a za­ja. A gyár! Az udvaron néhány ember. Mészkövet lapátoló idős bá­csi, kábellel bajlódó fiatal­ember. Az udvar síkját meg­törő rácsokból forró pára száll. A vágánypár elé kézi­sorompó ereszkedik; a sötét­ben kontúrjait vesztett vagon tolat befelé. Az épületmonstrumban csö­vek szövedéke. Kígyózva haj­ló, párhuzamosan futó, ma­gasba törő, öblös rengeteg. Mondják: több kilométer hosszúságban. Szállítószala­gok zúgnak, fortyogó víz zu­bog az óriás tartályokban. Emberek, sötét munkásru­hában. Az első műszak. A karbantartók letették a szer­számot: szombattól kezdve szaturálok, cukorfőzők, erőte­lep! munkásokká lettek. Mind­addig, míg a répa tart. Mind­addig, míg katonásan — zsá­kokba, dobozokba csomagol­va — nem sorakozik egymás mellett az évi »cukortermés.« — Mi az idei kampány ér­dekessége? — fordulok az igazgatóhoz, Tóth Lajoshoz. Az ember nem szokta meg, hogy hajnalban a gyár tel­jes vezetőgarnitúráját a gé' pék között találja. A cukor- igyárban a kampány kezdetén azonban így természetes. Péntek reggel óta talpon van­nak, sőt: egy hete már á’lan- dó készültségben. Az előké­születek, a próbagyártás és a tényleges munka megindulá­sa igényli a jelenlétet, s a szervezet igénye — a nyolc­órás alvás — ilyenkor nem sokat számít. — Lényeges kapacitásbőví­téssel indulunk. Az erőtele- oen két BV rendszerű, olaj- tüzelésű kazánt építettünk be. Ez egyenként 50—50 száza­lékos kapacitásnövekedést je­lent. S ami talán még ennél is fontosabb: a nehéz fizi­kai megterhelést is majdnem sikerült megszüntetni. Mär csak két kazánunk tüzelése hagyományos. A bepárlót is részben fel­újították. Az új berendezések részben automatizáltak, s a kapacitás is valamivel . na­gyobb. Ugyanakkor moder­nebb mészkemence is épült Jövőite ehhez mészoltóállo- más és igényes szociális he­lyiségek csatlakoznak. A gyár lépésről lépésre, fokozatosan korszerűsödik; berendezései nemcsak több és jobb cuk­rot képesek előállítani, de — és ez, ha lehet még fonto­sabb — a munkakörülmények is egyre jobbak lesznek. — Mit tud mondani a vár­ható eredményekről? — Kevesebb a répa cukor- tartalma, s a gyökér nagysá­ga nagyobb, mint tavaly. — Eszerint elérik a - múlt évi eredményeket? — Nem valószínű, mert a vetésterület kisebb. — Mennyit fognak naponta termelni? — Húsz-huszonöt vagonnal. A nyersgyárnak talán leg­magasabb pontja az, ahol apu­kor _ készül Műszakváitás. Takács Lajosnak eddig nem sok dolga akadt, s úgy tet­szik, hogy váltótársa, Jäger János sem fog többet csinál­ni. A répa reggel indult útjá­ra a gyárban, s az első kész cukor csak az esti órákban került a szállítószalagra. — Ha egyszer megindult, a kampány végéig meg sem áll — mondja Jáger János. — Sehol nem lehet fennakadás. Ha a répaszeletelő, vagy be- párló nem működne, három óra múlva én sem tudnék mit kezdetni. De a helyzet ' kulcsa mégis nálam van — teszi hozzá tréfásan. — Mert, ugye, mégis ezekben a tar­tályokban készül a cukor. — A cégjelzés — mondja Takács Lajos nem kis szak­mai büszkeséggel. A lépcsőkön lefelé ballagva élénk nyüzsgésre fi­gyeltem fel a répaszeletelő­nél. Motorvíjjogás és a felvo­nó dübörögve szállította a ré­pát. Egy munkás nagyot só­hajtott: — Megkezdődött! Csupor Tibor SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. szeptember 27. 3

Next

/
Thumbnails
Contents