Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-18 / 219. szám
Kongresszusra készülve r r i A MEGITELES MERCEJE A beszámoló és a kongresszusi irányelveket megvitató párttaggyűléseken egyaránt sok szó esett, illetve esik a gazdasági, műszaki vezetők tevékenységéről. Az elmúlt esztendők egyik fontos jellemzője kétségtelenül a vezetés színvonalának napirendre kerülése volt. Érthető tehát, ha maguk a vezetők is a figyelem kereszttüzébe kerültek. Működésüket beosztottjaik kritikusan szemlélik, s ugyanakkor a felsőbb irányító szervezetek is nekik címezik az észrevételeket, bírálatokat. Mindezt egészségesnek, segítő szándékúnak ítélhetjük meg. Egy valamin azonban érdemes elgondolkodni: reális-e mindenkor a megítélés mércéje? A gondolatot egy taggyűlésen hallott felszólalás sugallta. A szót kérő művezető a gyár derék emberei közé tartozik. nehéz helyzetekben sűrűn bizonyította rátermettségét, szakmai hozzáértését, s lelkesedését. Jó szándéka tehát elvitathatatlan, mégis, szavaiban furcsa elegyet alkotott a jogos bírálat az oktalan követelőzéssel, a megtehető! de meg nem tett cselekedetek számonkérése az irreálissal, a meg nem tehetővel. Elmarasztalta például a gyárvezetést azért, mert újabb egy évvel elhalasztották az energiarendszer rekonstrukcióját, az energiatelep olajtüzelésre való átállítását. A válaszadáskor kiderült: bár valóban minden eszköz rendelkezésre áll a rekonstrukcióhoz, a halasztást azért határozták el, mert két év múlva a gyár rákapcsolhatja vezetékeit az országos föld- gázhálózatra. Az elmarasztalt ►^tétovázás« tehát nagyon is céltudatos előrelátás, távlatokban való gondolkodás. Kétféle tanulsága is van az említett felszólalásnak. Az egyik: mivel jogos és jogtalan keveredett a szavakban, a megbírált gazdasági vezetők azt sem szívlelték meg, fogadták el, amiben valóban vétkesek, amiért elmarasztalhatók. A másik: ha jobb a gyáron belüli információs rendszer, ha a vezetők fontosnak tartják az emberek tájékoztatását, akkor nem élhetett volna a köztudatban, hogy a tervezett rekonstrukciót tehetetlenkedés akadályozza, hanem értesülnek a földgáz bevezetésének lehetőségeiről, előnyeiről, s ennek megfelelően alakítják ki véleményüket. A figyelem kereszttüze, a sokfelől egy helyre címzett bírálatok feszült idegállapotot teremthetnek, s abban nehezebb dolgozni, hiszen az idegesség és a tárgyilagosság, a hevesség és az alapos megfontoltság nem éppen édestestvérek. Ezért fontos a megítélés mércéje, az, hogy a megtehető és a megtett kerüljön mérlegelésre. A vezetés, helyzeténél fogva, sűrűn kénytelen kétféle nyomás sodrát is állni. Egyik oldalról a törvények, rendelkezések, felsőbb utasítások alkotják a cselekvés medrét, a másik oldalról meg az egyéni és a csoportérdekek, a jogos és jogtalan kívánalmak formálják vagy szeretnék formálni e medret. A meder szélessége, mélysége, a partvonal egyenessége nem csak geográfiaiig meghatározója a víz sodrának, hanem képletesen, példánk esetében is. A vezetésnek — különböző mértékig ugyan — igazodnia kell a mederre, a cselekvésre ható erőkhöz, akár föntről, akár lentről is származzanak azok. Igazodnia, azaz: mérlegelnie, mi hasznos, mi nem, mi a kötelező, s mi az önkéntes, mi a törvényes, s mi a törvénytelen. S ez még mindig csak a dolgok egyik része. Hiba lenne ugyanis megfeledkezni arról, hogy a gazdasági, műszaki vezetésnek nemcsak a lehetőségekkel, hanem az adottságokkal, sőt az örökséggel is számolnia kell. Azzal például nagyon sok gyár esetében, hogy a géppark jelentős hányada elöregedett, korszerűtlen. Azután: a munkaerő képzettségével, az anyagmozgatás helyzetével, a kooperáló partnerek vállalta határidőkkel, mindazzal, amik szerepet játszanak a termelési körülMintha megfordult volna az áiyíz idején Balassi végvári énekének igazsága. Először vitézségből kellett formát adniuk a hullámok elleni küzdelemben a mentőknek, aztán emberségből adott példát — az ország. És nemcsak nagyja, hanem apraja is. Csak egy az emberség példáiból: a nyaralni induló úttörők sokan hívták táboraikba árvízkárosult pajtásaikat, mások gyűjtögették a forintokat. Mert kell a pénz a szeptemberben hiányos fölszereléssel indult szabolcsi iskoláknakA spontán segítésnek keretet, formát biztosít a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége és a Magyar Vöröskereszt. mények és feltételek bonyolult összességében. Ide tartozik az is, hogy sok tekintetben még hat a régi irányítási rendszer — objektív és szubjektív értelemben egyaránt —, működnek a beidegződések az irányítás, a vezetés, a végrehajtás minden szintjén, hogy a vezetés lényedében átmeneti időszakot él át, amikor sok dolog a már nem és a még nem állapotában található. Közhely, hogy nem könnyű vezetőnek lenni, s ezt — a többi között — a kongresszusi előkészületek. jegyében lezajló taggyűlések is igazolják. A kommunista kollektíva józan szigorúsága, mérlegelő képessége biztosítéka annak, hogy a megítélés mércéje mint minden másban, a gazdasági, műszaki vezetők tevékenységének esetében is a realitás, a valós lehetőségek és a tények összevetése legyen. A másik biztosítékot maguk e vezetők nyújthatják. Azzal, hogy tiszta képet, őszinte tájékoztatást adnak tevékenységükről. S azzal is, hogy elfogadjuk azt, ami jogos észrevétel, bírálat, s türelmes, okos, érvelő szóval győzik meg a tévedőket, a mércét irreális magasságra helyezőket. E gy valami ugyanis kétségtelen. Bár sokféle és sokak állította a mérce, az érdekek végső soron egybeesnek, s az eredmények — ahogy az esetleges kudarcok is Sajtótájékoztatón ismertették az Üttörők az árvízkárosult iskolákért akcióprogram célját, részleteit Nem forintokat kérnek a pajtások, mégis pénzt juttatnak el, közösen, őrsönként vagy csapatonként az 508—5351 Magyar Vöröskereszt címre. Hogyan lehet? Az akció anyagi alapját elsősorban hasznos hulladékanyagok gyűjtésével, kulturális rendezvényekkel, társadalmi munkával teremthetik meg a pajtások. így könnyebb lesz az árvízkárosult iskolák fölszerelésének kiegészítése, pótlása, ismét gazdagíthatják majd a szobolcsi, szatmári úttörőcsapatok megrongálódott, elpusztult fölszerelésüket, és jut a pénzből a rászoruló pajközösek. M. O. 508 — 5351, Magyar Vöröskereszt II. Személyazonosságának megvizsgálása során kiderült, hogy illegálisan lépte, át a kanadai határt. Beidézték a rendőrségre, s ott az Interpoltól kapott adatok alapján még aznap este megállapították, hogy Ronald Alloway ujjlenyomatai azonosak Wilsonéival... Bruce Reynolds, a vasúti »hold-up« értelmi szerzője és szervezője sem kerülhette el sorsát. 1933 novemberében, tehát több mint öt évvel a »-vállalkozás« után, Butler főfelügyelő végül is rátalált és letartóztatta. A »vasutak kalóza«, amikor csuklójára csattant a bilincs, meglepő nyilatkozatot tett: — A bűn nem kifizetődő dolog. Mindazok, akik ennek ellenkezőjét állítják, tökkelütött hülyék. 1969. január 14-én az ayles- bury-i bíróság,. alig kétórás tárgyalás után, a bűnösségét beismerő Bruce Reynolds-t 25 évre ítélte. Most, hogy a »főnök« is lakat alá került, már csupán egy másodrangú vonatrabló van szabadon: Ronald Biggs, aki 1965 júliusában szintén megszökött a londoni Wandsworth fegyházból. EZEK A NÉGYKEREKŰ SZÖRNYEK Phileas Fogg, Jules Verne híres hőse, kétségtelenül gyors lábú ember volt. Egy évszázaddal ezelőtt sikerült megkerülnie a Földet mindössze 30 nap alatt. Pedig nem állt rendelkezésére más közlekedési eszköz, csak a gőzmozdony és a gőzhajó. Valóban izgalmas kaland és nagyszerű teljesítmény volt ez abban az időben. Csakhogy az ember a távolságokkal vívott küzdelemben mind hatékonyabb eszközöket keresett — és talált. A robbanómotor — habár csak lassanként — végül is győzelmet aratott »gőz őfelségén«. 1923-ban, a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottság megszületésekor 18 millió gépkocsi közlekedett a világ útjain. 1938-ban számuk elérte a 43 milliót, míg 1967-ben a világ gépkocsiparkja 205 millió automobilból állott. A volánnál ülő ember előtt megnyíltak a legelszigeteltebb vidékek is, és már nincs mesz- sze az a pillanat, amikor ezek a »négykerekű szörnyek« — hogy Buchanan professzornak, a szigorú angol közlekedési szakembernek a szavaival éljünk — elözönlik az egész világot. »A négykerekű szörnyek milliószámra robognak tova a városok szűk és kanyargós utcáin« — mondotta Buchanan, s mi ehhez a megállapításához még hozzáfűzzük: az országúthálózat tökéletesedése előmozdította az autós idegen- forgalom kifejlődését. És ezzel egyidejűleg újabb lehetőségeket teremtett a bűnözők számára is. AUTÓS BŰNÖZÉS Bűncselekmények forrása lett hát a gépkocsi, és az is marad még hosszú ideig. Elsősorban a fiatalkorú bűnözők gyakori gépkocsilopásaira, továbbá a gépkocsi-kereskedelemben elkövethető szélhámosságokra gondolunk. Rendkívül aggasztóak a társadalom egyes látszólag »egészséges« elemeinek, vagyis azoknak as egyéneknek a f A máj or felelős Miklai János bácsi, a böhö- nyei Szabadság Termelőszövetkezet majorfelelőse, fgy mutatták be, amikor találkoztunk. A majorba vivő út mellett az árokpartot takarította. — Az én dolgom az, hogy rendben tartsam az utakat az állattenyésztő telepeken. A dű- lőutak állapotára is én vigyázok. Mindig van itt munka. Különösen akkgy sokasodik meg a dolgom, ha elromlik az idő. Télen a hótól kell megtisztítani az utakat, mert sok jármű megfordul erre. Takarmányt. almot hordanak. — És mindezért mit kap a szövetkezettől ? — Ezerhatszáz forintot havonta. Ez mindig megvan. Mert ha az egyik hónapban kevesebb a munkám, a másikban annyival több. Tőlem kérik számon a major rendjét, én vagyok érte a felelős. Az az öröm abban, amit csinálok, hogy mindig szépek az utak. És jobban érzik ' magukat a rendes környezetben azok, akik it.t dolgoznak. Aztán jólesik az is, ha az elnök vagy más vezető megdicsér. Nem minden termelőszövetkezetben van ez így a megyében. Akad rá példa, hogy nem sokat törődnek a majorok, utak rendiével. Pedig ezek élettartamát így is meg lehet hosszabbítani. Kellemesebbé lehet tenni a munkát azok számára.. akik itt dolgoznak nap mint nap. Szép látvány a tiszta, karban tartott, virágokkal színesített major — és megnyugtató látni a Miklai János bácsihoz hasonló embereket, akik a munkájukkal mindezt megvalósítják. Jó volna, ha többen lennének, szerte a megye közös gazdaságaiban ... H. F. példát tusoknak is. Ismétlem, nem forintokat »perselyeznek« az úttörők — hanem segítséget kérnek a lakosságtól. Csupán annyit, hogy a hulladékanyagot adják az úttörőknek, akik összegyűjtve eljuttatják a MÉH- nek. A MÉH Tröszt vezérigazgatósága biztosítja a gyors átvételt. Akció tehát a javából, amely lelkes úttörőkre és az ország segítségére vár. A felnőttek millió forintjai mellett sokat jelent a pajtások »obulusa«. Nemcsak a címzetteknek, hanem a feladóknak is. Azt a nagyon szép élményt, hogy részesei a felnőttek áldozatvállalásának — a végvári ének igazsága szerint ... T. T. Kiállítási notesz lap Mi kapható? bűntettei is, akik — a felelős-* ségtől félve — cserbenhagyják* elgázolt áldozatukat. A gépko-* esi, mint már láttuk, közvetett* bűncselekményforrás is lehet* hiszen a lopott gépkocsikkal* elkövetett »hold up«-ök a je-* lenkori bűnözés immár klasz- szikus megnyilvánulási formái] közé tartoznak. Mindezekből arra a követ-! keztetésre jutunk, hogy a gép-] kocsik számának gyarapodó-] sával egyidejűleg növekedni] fog az »autós bűnözés« is. Ami, a gépkocsilopásokat illeti, a, rendőrség kevesebbet tehet, mint maguk az autótulajdonosok, akiknek különféle — elég- ] gé hatékony — »lopásgátló- készülékek állnak rendelkezés, sükre. Ámde ez, hogy úgy mondjuk, csak a probléma egyik, ( kevésbé fontos vetülete, hiszen ( a gépkocsizás már puszta lé-( tezésénél fogva is súlyos teher- < A 67. ORSZÁGOS Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és vásár igazi seregszemle: oly sok a különféle termék, hogy nem lehet betelni a látvánnyal. Jómagam órák hosszat barangoltam a kiállítás területén, és csodáltam a felvonultatott portékákat. A nézelődők között ismerősökre akadtam. Az egyik dél-somogyi termelőszövetkezet brigádvezetője azt újságolta, hogy kinézett magának egy kerti traktort, együtt van rá a pénz, s már negyedik napját tölti a kiállításon, hogy nyélbe üthessék ,az üzletet. Azt is elmondta, hogy az egyik somogyi tsz-elnök nem sokkal előbb dohányfűző gépet vásárolt a szövetkezetének egy olasz cégtől. Megy tehát a vásár ... Feigli József, az egyesült komiósdi tsz elnöke a szövetkezet párttitkárával és főag- ronómusával, Reisz Józseffel és Békefi Lajossal együtt utazott a kiállításra. — Rendszeresen megnézem ezeket az országos rendezvényeket. Mindig lát az ember valami újat, a régebbinél korszerűbbet, amilyennel még nem találkozott. Ez a mostani kiállítás felülmúlja a korábbiakat, de ez így is van rendjén — mondta az elnök. — Mi az, ami annyira megtetszett, hogy megvenni is érdemes volna? — Három-négy Belorusz traktor, gabonavető gép, trágyaszóró, tárcsa ke1 lene most, meg jó eke a DT-hez. — És mi az akadálya annak, hogy megvegyék? Talán nincs rá pénz? — De, pénzünk van, ha nem is mindenre. Más itt a baj. — Éspedig? — Nem adják el. Ez a szépséghibája az egésznek. Áll itt egy Super-Zetor traktorba való motor. Éppen olyan, amilyen nekünk otthon hiányzik, és ami miatt már három hónapja nem mehet a traktorunk. Szóval, az kellene, hogy amit itt lát az ember, abból igénye szerint vásárolhasson. Mert nyakunkon az ősz a temérdek munkával, és nagyon kellenének az erő- és munkagépek. Máskülönben bajba leszünk ... Még egyszer mondom, nekem nagyon tetszik ez a kiállítás, de még jobban örülnék, ha ezek a gépek és ezeknek a testvérei úgy megsokasodnának, hogy több jutna belőlük hozzánk. Mielőbb, hogy idejében munkába foghassuk őket. EZ A KOMLŰSDI elnök véleménye. Említettem, hogy történt vásárlás a kiállításon, s úgy tudom, traktort is hoztak onnan Somogyba — tehát egyik-másik gép megvehető. Akkor talán a tájékoztatásnál sántít valami? Meg kellene mondani az érdeklődőnek, mi a vásárlás vagy a megrendelés módja, öszinén szólva, hazai gépgyáraink némelyikénél a kiállított gépek között elhelyezett parányi információs asztalnál unatkozó, könyvet böngésző informátorokat láttam. Pedig a vásár — az vásár. Eladó és vevő (vagy leendő vevő) áll egymással szemben, s ha az a termék tényleg eladó — kínálni kell! Mert igaz ugyan, hogy a szép festés, az előnyös elhelyezés vonzza a vevőt —/ de elég ennyi ? (Hernesz) Aladdin „fiai44 mind Olaszországba kerültek ként nehezedik a világ rendőr-(t ségeinek vállára. Az Interpol i kiterjeszti működési körét az<! »autós bűncselekmények« megelőzésére is. 1967. május 30-a és június 7-e között az Interpol nemzetközi előadássorozatot rendezett a gépkocsival és általában a közlekedéssel összefüggő bűncselekményekről. Sorrendben ez volt az Interpol második előadássorozata a közúti bűnözés kérdé-. sében. (Folytatjuk) f Ez az Aladdin nem a meséből lépett elő. Sőt! Olyannyira az anyagi valóság megtestesítője, hogy utódai révén is jegyzik a nevét. A szóban forgó Aladdin ugyanis egy tenyészállat, és a szakemberek így titulálták: 1380-as Aladdin, javító hatású bika. A Kaposvári Állattenyésztési Felügyelőség tájékoztatása szerint ennek a tenyészállatnak a hízékonysági vizsgálata az idén fejeződött be Borodpusztán, nagyon szép eredménnyel. Megállapították, hogy ez az állat kiváló, egyöntetű jó húsformákat örökített. A tizenöt bikaivadék 15 hónapos korban elérte az 587 kilós átlagsúlyt ami figyelemre méltó teljesítmény, hiszen a hizlalási időszakra vetítve napi 1268 grammos súlygyarapodást jelent — silókukoricás hizlalás mellett. Az egyedek kivétel nélkül »A« minősítést kaptak, és Olaszországba exportálták őket. A próbavágásra került állatok kivágási aránya — a próbavágást a kaposvári vágóhídon végezték — átlagosan 12,3 százalék volt. Az adatok bizonysága szerint Aladdin »fiai« kitűnő apai örökséggel bírtak; exportjukkal szép pénzt hoztak — és elismerést Aladdinnak. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. szeptember 18.
