Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-15 / 216. szám

„Ez a község nagyon emlékezetes nekei ,11 Berzencén, járunk. Pusz­tai Gazda Jenő, a Latinca-szá- zad egykori parancsnoka és felesége tegnap ide látogatott. Emlékezni és emléket idézni. Történelmi idők viharos nap­jai elevenednek meg ebben a néhány órában a lanácsházán, a virágos parkban, a szociális otthon platánjai alatt és a ha­táron. Amikor reggel Kapos­várról elindultunk, virágcsok­rot tettek a Latinca-szobor ta­lapzatára. A Szovjetunióban élő idős parancsnok, a 76 éves harcos vigyázzállásba mere­vedve tisztelgett a szobor előtt. Berzencén, a tanácsházán szinte családias a hangulat. Hunyadi István vb-elnök, Tóth Lajos községi csúcsitkár, Ko­vács Istvánná, a helyi termelő- szövetkezet alapszervezetének titkára, Kakrik János vb-titkár és Hunyadi Magdolna KISZ- titkár az ismerőst üdvözlik Pusztai Gazda Jenőben: tavaly tavasszal is járt itt, majdnem fél évszázaddal annak utána, hogy először fordult meg Ber­zencén. — Ez a község nagyon em­lékezetes nekem — mondja. — Itt vártuk Latincáékat annak idején. Innen szóltam be Ka­posvárra telefonon, hogy ha nem engedik szabadon, Kapos­várra indulunk a csaknem zászlóaljnyi századdal.. — És lassan visszapereg a múlt egy- egy epizódja. Piros nyakken- dős úttörők rózsacsokrokkal köszöntik az idős házaspárt. A múlt és a jelen, a harc és a béke részesei találkoznak. — Emlékezzetek ti is Latinca Sándorra, a Tanácsköztársaság kiemelkedő alakjára. Legyetek büszkék arra, akire az egész ország büszke, és ne feledjétek soha, ki volt ő — mondja az úttörőknek. Érdeklődik, mi újság van abban a községben, ahol akkor 1919 augusztusában a fegyve­rek ropogtak, és farkasszemet néztek az ellenfelek. Hány hol­das a falu határában gazdálko­dó tsz? Mi a fő terményük? Mennyi szarvasmarhát tarta­nak? Feldolgozzák-e helyben a tejet? Hányán dolgoznak a szövetkezetben? Hétköznapi kérdések ezek,, de a válaszok megmutatják, mi történt itt a mai napig, milyen utat tett meg Berzence. A falu vezetői arról is tájékoztatják a vendé­geket, hogy az iskolások közül sokan szovjet diákokkal leve­leznek, és hogy több berzencei lakos járt az utóbbi években Moszkvában. A tágas parkban többször megállunk. — Itt voltunk mi — mutat az egykori kastély, a mostani szociális otthon irá­nyába: amonnan jöttek a lö­vések. Sebesültek is voltak. Itt valamikor fal vette körül az épületet. Ott, abban az épület­ben voltak a tisztek. A szociális otthon udvarán három platán áll egymás mel­lett. Évszázados fák. Pusztai Gazda Jenő a középső platán alatt azt mondja: — Innen be­széltem az emberekhez ... És délután az országhatár közelében: — Itt, a Dombó- csatorna hídján tanácskoztam a jugoszlávokkal, hogy átme- hetünk-e hozzájuk. Engem és még néhány vezetőt engedtek volna, de a századot nem. Emlékezéssel telt el a nap Berzencén. Az egykori pa­rancsnok sokat mesélt a fiata­loknak és a felnőtteknek arról az időről, amikor a hit adott erőt a harchoz; az új rend megteremtésének vágya báto­rította őket. ötven év távlatá­ból idézte azt, ami ma már történelem. Azzal a biztos tu­dattal, hogy szavai meghall­gatásra találnak, ezt írta az út­törők emlékkönyvébfc: >>Ked­ves berzencei ifjú barátaim! Szeretettel üdvözöllek benne­teket, sikert kívánok a tanu­lásban és sok szép győzelmet a nagy harcban, amit mi kezd­tünk el 1919-ben. A ti felada­totok folytatni és dicsőségre vinni ezt, a szocializmus és a kommunizmus küzdelmes, szépséges munkájában. Üdvöz­lettel: Pusztai Gazda Jenő, a L atinca-század egykori pa­rancsnoka, és felesége, Mária.-« A berzenceiekkel való találkozás, az óvoda, az iskola, a termelőszövetkezeti major megtekintése után a községi vezetőkkel folytatott beszélge­téssel ért véget. Hernesz Ferenc Őszi munkák—őszi képek Jugoszláv szakszervezeti küldöttség Somogyiján Tegnap délelőtt Predrag Po- pora, Bjelovár megye szak- szervezeti bizottsága titkárá­nak vezetésével három tagú jugoszláv szakszervezeti kül­döttség érkezett Somogyba. A küldöttség tagjai a bjelovári járási és a daruvári szakszer­vezeti bizottság titkára.1 Kaposváron, az SZMT szék­házéban dr. Szőke Pál, a me­gyei párt-vb tagja, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak vezető titkára fogadta a vendégeket. Szőke elvtárs a látogatás céljáról a követke­zőket mondotta: — Nyolc éve tartunk szo­ros kapcsolatot a határmenti Bjelovár megye szakszerveze­tével. E látogatás célja együtt­működésünk elmélyítése, s az, hogy a jugoszláv szakszer­Felére csökkent a késedelmes kirakás Minden sürgős — A legnehezebb negyedév előtt • a MÁV A kocsiforduló meggyorsí­tásáról egy hónapja hozott határozat kedvező — bár még nem »százszázalékos« —ered­ménnyel járt, s némileg eny­hítette a vasút nehéz helyze­tét. A júliusi 1200—1400-zal szemben ugyanis az utóbbi néhány hétben átlagosan 600—700-ra, tehát a felére csökkent a késedelmesen ki­rakott vagonok száma. Ennek nyomán — bár a kocsihiány változatlanul fennáll — több vagont tudnak a fuvarozta­tók rendelkezésére bocsátani, mint korábban. A múlt héten, szeptember 8-án 15 245 vago- nos teljesítménnyel rakodási csúcsot értek el, s ezt ugyan­csak erős napok követték, fi- zennégyezernél több vagon ki­rakásával. • A vasárnapi rakodásban azonban még mindig nem ér­ték el a kívánt eredményt. A szeptemberi 8,5 mil!1ó tonnás szállítási feladat végrehajtá­sához vasárnaponként is leg­alább 8500 vagont kellene megrakni, a múlt héten azon­ban csak 7648 kocsit töltöttek meg. Növelni kellene a szom­bati rakodást is. A MÁV el­sősorban erre kéri a fuvaroz­tatókát, s a hét végi rakodá­sok fokozására indított ver­senyt a Központi Szállítási Tanáccsal együtt. A vasút a tervezettnél na­gyobb teljesítménnyel dolgo­zik, több árut fuvaroz, azon­ban még ez is kevés — az igények egy részét változatla­nul csak késedelmesen tudja kielégíteni. Pedig az év utol­só negyedében minden eddigi­nél nehezebb időszak előtt áll a MÁV. A tervezett 29 millió tonna helyett — a korábbi el­maradások pótlására, s az ösz- szetorlódott feladatok megol­dására — legalább 31 millió tonna árut kell szállítani. Te­tézi a gondokat, hogy most már úgyszólván minden fel­adat kiemelt, minden szállít­mány sürgős. A MÁV az elmúlt naptárban elsősorban az építőanyag, a kő és a kavics szállítását fo­kozta, napi 1500—1700 vagont biztosított ahhoz, hogy a me­zőgazdasági . csúcsforgalom idejére némileg feltölthessék anyaggal az eddig szinte kész­let nélkül dolgozó építkezése­ket. Ugyanakkor most már sürgetően jelentkezik az Alsó- Tisza vidéki ár- és belvízká­rok helyreállításához szüksé­ges több tízezr tonnás anyag­igény, amelynek kielégítésére — a szabolcsihoz hasonló — erőltetett ütemre kell »beál- nia« a vasútnak. A múlt héten megkezdődött a cukorrépa szállítása, amely­hez rövidesen napi 1300 va­gonra lesz szükség. Változatla­nul naponta több mint ezer vagon kell a szénbányászat­nak, 25 000 vagon tűzifa is sürgős szállításra vár, s az árvíz sújtotta megyék lakói­nak tüzelőellátásához a kö­vetkező négy héten legalább napi 130 vagont kell biztosí­tani. A vasutasok minden erő­feszítésére szükség lesz a kö­vetkező hónapokban, hogy rendkívüli feladataiknak ele­get tehessenek. Ez azonban csak a partnerek, fuvarozta­tók segítőkészségével, támo­gatásával sikerülhet vezeti küldöttség megismerje üzemeink, elsősorban az élel­miszeripar, valamint a keres­kedelmi és vendég'átó válla­latok szakszervezeteinek mun­káját, dolgozóink élet- és munkakörülményeit, s tevé­kenységükhöz tapasztalatokat szerezzenek. E látogatástól várjuk, hogy a somogyi üze­mek, vállalatok szakszerveze­tei és a bjelovári szakszerve­zetek között olyan viszony alakul ki, amelyik lehetővé te­szi a kulturális kapcsolatok javítását, művészeti együtte­sek cseréjét, kiállítások ren­dezését. , A jugoszláv szakszervezeti vendégek tegnap a Kaposvári Húskombinátba látogattak el Pusztai Ferencnek, az SZMT titkárának társaságában, ahol a szakszervezeti munkával és a termeléssel ismerkedtek.- Négynapos somogyi program­juk során tanulmányozzák Kaposvár építőiparát, a város fejlesztési terveit, a kommu­nális, szociális létesítménye­ket. Ezenkívül a Balatonboglári Állami Gazcfaságba, Siófokra a kereskedelmi, vendéglátó vállalatokhoz látogatnak el, és megtekintik a mezőgazdasági és’élelmiszeripari kiállítást is. — Ez az idő kellene ok­tóberre, végig, az egész hó­napon át. Ettől érik a határ. A kukorica, a szőlő, minden-. — Szívesen mozog ilyen­kor az ember a mezon. A mondatok igazához nem fér kétség- Szabó Kálmán tsz-elnök csak percekre né­zett be az irodába. Tőle és Mészáros Ferenc elnökhe­lyettestől tudtuk meg, hol tartanak az őszi munkákkal a böhönyeiek — aztán a ha­tár dűlőútjain indultunk to­vább. Amit a tájékoztatóból megtudtunk, és amit magunk is láttunk: Szántás, trágyahordás, ve­tés, silózás, burganyaszedés és válogatás, paprika — meg paradicsomszedés — ezek most’ a legfőbb munkák. A betakarított gabona helyére került 70 hold repce, 30 hold bíborhere, 10 hold takar­mánykeverék, valamint 100 hold napraforgó silónak és zöldtrágyának. Már eddig 300 holdat előkészítettek az őszi kalászosok vetésére. Mind az 1400 hold tarlót föl­szántották. Megy a burgo­nyaszedés és válogatás: vala­mennyit előhajtatás után ül­tették ki. Eddig húsz hold­nak a termését takarították be, s ez 100 mázsa körüli átlagot adott. Közben folyik a trágyahordás a jövő évi kapások: a cukorrépa, a do­hány meg a burgonya alá. A silózásban ugyancsak több gép vesz részt. Itt 400 vagonos a terv, most ennek a felénél tartanak, s napi 10 —12 vagonos teljesítményt érnek el. Ugyanakkor a mag­tárban az ősszel földbe ke­rülő vetőmagot tisztítják, elő­készítik a kiszórásra. Megannyi munka a gazda­ság különböző területein, a szőlőben és a szántófölde­ken egyaránt. Itt készültek felvételeink- Az emberek egy részéről —, mert ennél töb­ben vannak —, 'akik az előbbi számok mögött talál­hatók, s azon igyekeznek, hogy a jó időben minél több tennivalóval végezzenek. H. F, Mutz Ferenc és Horváth Ferenc brigádja burgonyát gat. válo­Karnícs Istvánné meg a húga a kezelője ennek az »ágyú­nak« a szőlőhegyen: a berendezés durrogásával a seregély a- két riasztják. A talajelőkészítés, a vetés és a takarás egy gépcsoporttal történik. Séta a kiállításon Kitüntetett somogyi termékek Mindenki azzal a tervvel lép be a vásár kapuján, hqgy minden »szenzációt« megnéz a pavilonokban és a szabadtéri kiállításokon. A Fémmunkás Vállalat ezer köbméteres hid- roglóbusától a borotai Egye­sülés Termelőszövetkezet öt és fél mázsás sertéséig,1 ame­lyet meg is lehet nyerni, ha vesz az ember sorsjegyet a környékben sétáló kémény­seprőtől. S hogy folytassam a sort, az emberek első útja a KA—26-os típusú szovjet me­zőgazdasági helikopterhez, a híres Purina-cég tehenéhez vagy éppen a rendszeres mű­sort adó lóversenypályára ve­zet. Aki Somogyból utazik fel a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállításra, ezenkívül ar­ról is meg kíván győződni jártában-keltében, hogy mi­vel szerepel a megyéje. Aranyérem a húsárukért Jó érzés, hogy a hazánk felszabadulásának negyedszá­zados jubileumának szellemé­ben megrendezett kiállítás a somogyi mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlődését is tükrözi. Nem túlzók, ha azt írom, hogy mindenki a közeli bü­fékbe siet, amikor kilép az élelmiszeripari pavilonból, hi­szen a vitrinekben ínycsik­landó konzervek, italok, hús­áruk kínálják magukat. Ízlé­ses elrendezésben sorakoznak az ecetes céklák, paprikák, csemegeuborkák és paprika­saláták. Az üvegekben és do­bozokban Sasad, Globus, Nagykőrös jelzés. Az ismert márkák mellett felsorakoznak azonban az újak is. Nagy örömmel láttam az egyik vit­rinben a Balatonújhelyi Álla­mi Gazdaság csemegeízesítésű uborkáját és ecetes papriká­ját. Aztán a Nagyatádi Kon­zervgyár Rubin Coláját, zöld- borsókonzervét a békéscsa­bai, 'a szegedi gyár termékei­nek társaságában. A vadas­mártás dobozán is ott állt, hogy Nagyatádon készült. Sajtok, kakaók tömege ad számot a tejipar törekvései­ről. Néhány háziasszony hosz- szasan nézegette az üzletekből jól ismert fajtákat. Amikor fölfedezték a kaposvári gyár Sport sajtját, az egyik fel­kiáltott: — Hű, ez nagyon finom... A sajton kívül tejes kakaó­val. is szerepel a Tejipari Vál­lalatunk, s bronzérmet kapott érte. Mint egy hatalmas üzlet kirakata, olyan a húsipari tröszt kiállítása. Kolbászok, szalonnák, töltött áruk, friss húsok csábító elrendezésben. Az egyik kiemelkedő ponton aranyérem megjelöléssel lát­hatjuk a Kaposvári Húskom­binát lángolt pulykamellét, tyúkvirslijét, tyúkparizerét és tyúkpástétomát. Először sze­repelt termékeivel a vállalat a kiállításon, s nagy sikert aratott a baromfihúsból ké­szült töltelékáruival. Talán még annyit, hogy ebben a pavilonban állították ki a Balatonboglári Állami Gazdaság Királyleánykáját, bogiári muskotályát, somogyi ördögvérét és boszorkánytejét is. A pontyivadékok sikere A henger alakú, belül tom­pított megvilágítású halászati pavilonban angolnák, pon­tyok, busák úszkálnak a medencékben. Az Alsó-somo­gyi Halgazdaság pontyait,' pontyivadékait őrömmel fe­dezi föl itt a somogyi látoga­tó. S annak is örül, hogy bronzéremmel tüntették ki a gazdaság pontyivadékait. Séta közben ötlött a sze­membe a Balatonnagybereki Állami Gazdaság neve az egyik táblán. A ketrecekben különféle fajta tyúkok kúrál­tak, a nagyberekiek Dekalb barna szülőpárt hoztak a ki­állításra. — Ugye, milyen szépek — jegyezte meg egy kalapos, nagy bajúszú, alföldi ízzel be­szélő parasztember. A vízesést mindenki lefény­képezi a vízgazdálkodási ki­állítás előtt. Végigjártam a kör alakú, ízléses pavilont, s rögtön somogyi vonatkozású látnivaló mellé értem. Sokan körbeállták a Sió-csatorna torkolati művének tervét. Az érdekes makett pontosan meg­mutatja a megkezdett mun­kák méreteit és fontosságát. Hatalmas fénykép a cSiszta- pusztai fürdőről villant fel valamit a kedvelt somogyi fürdőkről. A VITUKI — amely a magyar tenger vizét is ku­tatja — több műszerrel szere­pel a pavilonban. S a Fonyód partjairól fényképezett színes képen a Badacsony »koporsó­ja« magasodik, szinte éreztet­ve, hogy a tó az intézet ku­tasainak egyik fő színtere Egy nap nagyon kevés ah- ho?, hogy mindent megtalál­jon az ember. S csak akkor jön rá, hogy még ezt sem láttam, azt sem néztem meg, amikor odahaza járja végig gondolatban vagy a tv-híradó révén a kiállítást. Lajos Géza SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970, szeptember 15. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents