Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-13 / 189. szám

A szavazatok ismeretében Megalakult az észak-somogyi tsz-szövetség nőbizottsága Fontos, egész szövetkezeti mozgalmunk történetében je­lentős téma megvitatására gyűlt össze tegnap Fonyódon az Észak-somogyi Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­gének küldöttközgyűlése. Ez volt az első alkalom, hogy ezen a fórumon a férfiak mellett szép számmal megjelentek a szövetkezetben dolgozó nők is, a közelmúltban megalakult tsz-nőbizottságok képviselői. A tanácskozáson — melynek egyetlen napirendi pontja volt a szövetség nőbizottságának megválasztása, valamint a fa­lun élő nők helyzetének meg­vitatása — részt vett Fehér Lajosné, az Országos Szövetke­zeti Tanács nőbizottságának el­nöke, Gombos Gábomé, a me­gyei pártbizottság nőfelelőse. és Balassa Béla, a Fonyód! Járási Pártbizottság első tit­kára. Székely Elemérnek, a szövet­ség titkárának köszöntő szavai után emlékezetes, kedves per­cek következtek. A kis virág­Fehér Lajosné. gazdasági és pártvezetők fele­lősségét azért, hogy a nőbizott­ságok valóban céljuknak, hi­vatásuknak megfelelően tevé­kenykedhessenek. Körvonalaz­ta azt a sokrétű munkát, amit ei kell végezni a falun élő nők társadalmi, gazdasági és szo­ciális helyzetének javításáért. ez csak úgy lehetséges, ha a bizottság megfelelő támogatást kap, elsősorban maguktól a szövetkezetben dolgozó asszo­nyoktól, de ezzel párhuzamo­san a gazdasági és pártveze­tőktől is. Az élénk, elmélyült vita után került sor a szövetség 9 tagú nőbizottságának megválasztá­sára. A nőbizottság elnöke a somogyszentpáli Hosszú San­dámé lett; tagjai: Szabó Kál- mánné pusztakovácsi, Turba Mária böhönyei, Molnár Jó- zsefné balatonszabadi, Miilei Jánosné siófoki, Domonkos Jó­zsef né bal atonöszödi, Gergye istvánné balatonszentgyörgyi, Sinkovics Lászlóné fonyódi, Móáv Lajosné gamási asz- szony. Az újonnan alakult szövet­ségi nőbizottság nevében Hosz- szú Sándomé mondott köszö­netét a bizalomért, és hangoz­tatta: igyekeznek mindent megteni azért, hogy a terme­lőszövetkezetekben dolgozó nők helyzete javuljon. A küldöttközgyűlés részvevői. ,4 GAZDASÁG PÁRTIRÁNYÍTÁSA Munkamegosztás és új módszerek A gazdasági területen dol­gozó pártszervezetek­nél, esetenként az irá­nyító pártszervek munkájában is sokszor kísért a műit: nehe­zen váltunk át az új munka- módszerekre vagy éppen késve ismerjük fel a politikai munka megváltozott feltételeit, köve­telményeit. Ez történt például az új termelőszövetkezeti tör­vény megjelenését követő idő­ben is néhány helyen. A ve­zető szervek és a vezetők meg­választása, a vállalatszerű gaz­dálkodás bevezetése, a külön­böző bizottságokban végzendő politika tevékenység, mind, mind új oldalról támasztott követelményeket a pártszervek irányában is, és megannyi más dolog, amely igazolja, hogy a oárt munkamódszereinek fej­lesztésében nincs megállás, és állandó feladat ez mind az alapszervezeteknél, mind a fel­sőbb szintű pártszerveknél. A területi pártszervezeteknél sok probléma előidézője, hogy a párt vezető szerepének érvé­nyesítésével kapcsolatban a párt elvi-politikai irányításá­nak munkamódszerét össze­egyeztethetetlennek tartják az operatív munkával, sőt: magát az operativitást is összekeve­rik némelyek az aprólékos, közvetlen beavatkozás módsze­rével, holott ez — tartalmában és kifejeződésében is — két különböző dolog. Szükséges látni és megérteni, hogy a pártmunkában az ope­rativitásra mindig szükség van. Most, amikor a gazdaság­ban is az elvi-politikai irányí­tás módszerével dolgozunk, fontos kérdés, hogy milyen le­gyen az operatív munka ará­nya és iránva, vagvis miben le­gyen operatív a pártmunka. Elsősorban is az alapvető gazdasági kérdések helyes elemzésében, azok társadalom- politikai összefüggéseinek fel­tárásában, a tapasztalatok fel­dolgozásában és hasznosításá­ban. Végül az ebből adódó ten­nivalók helyes kimunkálásá­ban. Másrészről igen jelentős ope­ratív munkát igényel a párt részéről kidolgozott gazdaság- politikai intézkedések, határo­zatok végrehajtásának a meg­szervezése, a közvélemény tá­jékoztatása, az agitációs és propaganda munka megszerve­zése, valamint határozott in­tézkedéseink végrehajtásának ellenőrzése, politikai hatásai­nak’ folyamatos figyelemmel kísérése. Sok operatív tennivalót ad a különböző szintű gazdasági szervek és a gazdaságpolitikai munkában részt vállaló társa­dalmi szervek munkájának összehangolása, segítése és el­lenőrzése is. Végül az ilyen értelmű ope­rativitás megnyilvánul közvet­lenül a párton belül is, abban a formában, hogy a párt aktí­van szervezi, mozgósítja saját tagjait a társadalom előtt álló feladatok végrehajtására, szer­vezi a pártmegbizatásokat, biz­tosítja a vezető szervek szín­vonalas munkáját stb. L átszatra egyszerűbb a helyzet a korábbinál, vagy úgy tetszhet, mint­ha ugyanaz lenne, amit koráb­ban csináltunk; mintha most a konkrét szervező munka he­lyett elegendő lenne a kinyilat­koztatások és az elvi álláspon­tok deklarálása a párt részéről. Holott nem így van! Akik a párt politikájának végrehajtá­sában manapság bármely posz­ton aktívan dolgoznak, tudják, hogy sok tekintetben figyelme­sebb, átfogóbb, kvalifikáltabb munkára van szükség a kívánt eredmény elérése érdekében, mint azelőtt, és az is előfordul, hogy az effajta operativitás a párt részéről nem csökken, ha­nem időnként és helyenként megnövekszik. A párt munkamódszerének fejlesztésében következetesen érvényesítjük, hogy minden szerv végezze el önállóan a feladatát, hogy a párt ne vál­lalja át a döntés jogát és a fe­lelősséget olyan ügyekben, melynek intézésére más szer­vek hivatottak. így a párt nem gyámkodik a gazdasági szer­vek felett sem, hanem meg­szabja a gazdaság fejlődésé­nek irányát, ütemét; politikai eszközökkel segíti és ellenőrzi azok végrehajtását. Viszont a gazdasági vezető szervekre és vezetőkre hárul, hogy saját te­rületükön formába öntsék és kivitelezzék a párt határozatai­nak végrehaitását. Amint látható tehát: itt a közvetlen felelősség elvéről van szó, mert a párt altalános politikai felelősségét nehéz így felosztva elképzelni. Eseten­ként ugyan előfordul, hogy va­lamely probléma, feladat poli­tikailag annyira jelentőssé vá­lik, hogy azzal a pártnak, a párt valamely vezető szervé­nek kell foglalkoznia, annak ellenére, hogy a munkameg­osztás során abban a dologban egyébként közvetlenül más szerv az érdekelt. Azonnal hoz­zá kell tenni azonban, hogy az ilyenfatja »beleszólás« sem a részkérdésekre irányul, ha­nem az adott probléma társa­dalompolitikai összefüggéseire, konzekvenciáira. Az is megfi­gyelhető, hogy • bizonyos dol­gokkal való ilyen természetű foglalkozás a párt részéről rendszerint csak ideiglenes jel­legű, de egvben gyakran kriti­kája is valamely más szerv munkájának. A gyakorlati tapasztalatokat tanulmányozva szembetűnik, hogy a pártmunka megválto­zott módszereit illetően a leg­több probléma az alapszervek gazdaságpolitikai tevékenysé­gében adódik. Ez főként azzal a természetes helyzettel magya­rázható, hogy ezen a szinten jelentkeznek legközvetlenebb módon a tennivalók. Itt már szinte naponta kell meghatá­rozni az esetek tarkaságában, hogy mihez milyen oldalról és milyen módszerekkel nyúljunk. Itt már nehezebb kikerülni va­lamely kérdéssel való közvet­len foglalkozást, miután a fel­adatok nagyon is konkrétan jelentkeznek, itt már nem le­het »tovább adni« a végzendő­ket stb. E nnek ellenére e területen is érvényes az az álta­lános megállapítás: hogy élve a helyzet adta lehe­tőségekkel, a pártalapszerve- zetefc egyre hatékonyabban veszik ki részüket a gazdaság politikai irányításából, s jó irányban változik munkamód­szerük. És rendkívül nagy ha­szonnal járnák azok a vélemé­nyek és javaslatok, amelyek a párttagságtól érkeznek a ve­zető szervekhez a gazdaság dolgait illetően. Dr. Latos István, az MSZMP KB munkatársa (Folytatjuk.) Konzervgyár — nyáron Miből adódik az anyaghiány? csőikor, melyet minden rész­vevő nő kapott, a figyelmessé­get, az őszinte tiszteletet jelez­te, s azt a megbecsülést, ame­lyet nemcsak az itt levő elnö­kök, párttitkárok, hanem egész társadalmunk érez a mezőgaz­daságban dolgozó nők iránt. Nem kíván külön magyará­zatot, hogy a mezőgazdaság, a termelőszövetkezetek igen je­lentős fejlődésében döntő sze­repük volt a falun élő nőknek. Erről a gondolatról Kékesi Je­nő, a szövetség elnöke is szólt bevezető előadásában. Röviden összegezte, s méltatta a Köz­ponti Bizottságnak a nők hely­zetének javítására vonatkozó határozatát, s ezeknek az el­vének alapján részletesen ele­mezte a termelőszövetkezeti nőbizottságok feladatait, tenni­valóit. Külön hangsúlyozta a Röviddel a Somogy megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat igazgatójának a gépalkatrész- ellátással kapcsolatos tájékoz­tatója után, amit lapunkban közöltünk, telefonon kerestek bennünket a zselickislaki tsz- ből. Elmondták, hogy egyik kombájnjuk már huzamosabb ideje áll, mert az elromlott terményfelhoartíó lánc helyett sehol sem kapnak újat. Kérésünkre Hajik György, az AGROKER osztályvezetője adott felvilágosítást a panasz- szal kapcsolatban: — A szövetkezet SZK-kom- bájnra való terményfelhordó láncot keresett nálunk. Ez az alkatrész 1260 forintba kerül, ha van belőle. Most azonban a hazai gyártási lemaradás miatt ez országosan hiány­cikké vált. Vprunak viszont GSZ, illetőleg ’ MST típusú felhordóink, amelyek némi át­alakítással alkalmassá tehetők Igaz az, hogy a falu társadal­mában az elmúlt 25 év során rendkívül jelentős átalakulás ment végbe, ám — ahogy a számos hozzászólás is bizonyí­totta — nem kevés munka, tennivaló vár mind a nőbizott­ságokra, mind pedig a párt- és gazdasági vezetőkre. Ennek a tanácskozásnak igen nagy érté­ke — ezt hangsúlyozta hozzá­szólásában Fehér Lajosné —, hogy ezekről a feladatokról a jelenlegi helyzetről, problé­mákról együttesen tanácskoz­tak azok, akikre a munka el­végzése vár. — A termelőszövetkezet nő- bizottsága a legfelsőbb szerv, a közgyűlés bizottságaként ala­kult meg — mondta Fehér La­josné. — Ez igen nagy lehető­séget jelent, és ezzel a lehető­séggel élni kell. Természetesen az SZK-koníbájnokhoz is. Ezek 1850 forniitba kerülnek. A somogyi gazdaságok rendre élnek is a vásárlási lehető­séggel, s ezekkel az alkatré­szekkel dolgoznak. A két tí­pusból az idén 45 diarab kelt el. Természetesen nem dicsé­rendő, hogy országosan hi­ánycikk egy ilyen fontos al­katrész, és éppen a gabona- betakarítás idiejjén. A még lá­bon álló kalászosok viszont — különösen az utóbbi napok esőzései miatt — sürgetően kö­vetelik: inkább szereljék fel kombájnjaikra a drágább és kisebb átalakításra szoruló terményfelhordó láncot, mint­sem hogy hetekig álljanak ezek a gépek. Mert a vára­kozásból keletkező kiesés eset­leg többszörösen felülmúlhatja a drágább alkatrész árát is — H. F, A gyár hatalmas, modem épületét betölti a sziréna hangja Rekedten szól, a hang- hullámok minden kis teret, rést megtöltenek. Vége a mű­szaknak. Sok-sok munkás vé­gez, és indul hazafelé. Jelen­tős részük autóbusszal. Bejáróle. A környező falvak lakói. Lassanként megszokják a nagyüzemi termelés diktálta ütemet, de igazi, klasszikus ér­telemben vett munkássá csak hosszú évek múltán lesznek. A gyárnak viszont szüksége van rájuk A nagyszabású rekonstruk­ciós program 1969-ben véget ért, s a Nagyatádi Konzerv­gyár azóta két és félszer any- nyit tud termelni, mint ko­rábban (mintegy ötezer va- gonnyit, a korábbi kétezerrel szemben). A gazdasági veze­tést is ez a szempont vezeti a tervezésben. A múlt évben négyezer vagont ütemeztek be, s az idén már a teljes kapa­citás kihasználását kísérlik meg. A rekonstrukció óta elő­ször. Munkáskéz van,’ a gépesítés foka megfelelő. Az időjárás ig közbeszól — Tavaly hatszáz vagonnal maradtak el a tervezettől, s a legutóbbi párt taggyűlésen ag­gódó hangon említették: félő, hogy az idén is tetemes lema­radás következik be. Miért? — Ahogy közeledik a nyár, a konzerviparra egyre na­gyobb terhek nehezednek — mondta Jäger Ferenc igazga­tó. — Ez az időszak a döm- pingé: a beérő, gyorsan romló termés beszállításának és fel­dolgozásának ideje Vagon­szám érkeznek a zöldségfélék: a cukorborsó, a káposzta, a zöldbab stb., de a különböző gyümölcsök szállítása sem késlekedhet. A szállítmányok szünet nél­kül jönnek, a gépek szakadat­lan zúgnak, s az embereknek még a vasárnapi műszakot is meg kell szokniuk. A nyers­anyag romlandó: minden nap kiesése milliós veszteséggel járhat. — Nem is tudnám megmon­dani — folytatta —, hogy a konzervipari termelés hármas összetevője — a gépesítés, az élőmunka és az alapanyag — közül melyik a fontosabb. Az biztos, hogy a nyersanyaggal való folyamatos ellátás na­gyobb súlyt kap, mint a többi iparágban. Bármely iparág anyageilátását jó tervezéssel, okos szerződésekkel meg lehet és meg is kell oldani. Ha za­varok támadnak, idővel meg­szüntethetek. A konzervipar­nál azonban akad egy bizony­talan, előre be inam kalkulál­ható tényező: az időjárás. Amivel számolni kell Az utóbbi másfél évtized döntő változásokat hozott a mezőgazdaságban, s ezt a kon­zervipar is megérezte. A ter­melőszövetkezetek létrejötté­vel a piacon állandó, biztos partner jelentkezett, melyre támaszkodni kell, és érdemes is. Az ÁFÉSZ-ek, a MÉK-ek és az állami gazdaságok mel­lett tehát egy újabb, nagy­üzemi módszerekkel gazdálko­dó, nagy mennyiségű áru elő­állítására képes szektor fejlő­dött ki, s az ember azt gon­dolná, hogy az új versenytárs megjelenése biztosítja az ipar folyamatos ellátását Csakhogy ezzel együtt egy másik folya­mat is fellépett. A mezőgazda- sági kézi munka — amely még mindig elengedhetetlen a zöldség- és gyümölcstermelés­ben — lassú »devalválódása«. A fáradságos, szaporátlan ké­zi szedés, a nagy élőmunka- ráfordítás csak egy bizonyos — nem alacsony — árszint tar­tása mellett válik kifizetődő­vé. S ha egy termény a nyár folyamán, a szerződésben megszabott árnál magasabban kel el, néhány szövetkezet nem habozik a jobban jövedelmező lehetőséget kihasználni. Pedig a gyár egyfajta termelői biz­tonságot nyújt, a szerződések­ben rögzített, középarányos árral. S ráadásul a kézi sze­dés nem tud a gyorsaság kö­vetelményének maradéktala­nul megfelelni. Méregdrága gépek, speciális, egy időben érő vetőmagvak beszerzésére volna szükség. Ehhez pedig nincs pénz. Kérdés, hogy a ter­melőszövetkezeteknek rneg- éri-e a gépesítés? Hogy ez va­lamiképp megtérüljön, maga­sabb felvásárlási árakat kelle­ne a gyárnak fizetnie. Ezt vi­szont csak gazdaságos, tartós konjunktúrát élvező termelés mellett lehet megvalósítani, aminek viszont alapfeltétele a zavartalan alapanyag-ellátás. Noha nem bűvös kör ez, mely­ből nincs kiút, az előrehaladás csak lassan, keservesen, lépés­ről lépésre képzelhető el. Munkák és munkások — Jelenleg a zöld'borósdöm­pingen már túl vagyunk, s be­fejeztük a korai gyümölcsök (meggy, cseresznye, szamóca, ribizli, málna) feldolgozását is. Persze, nem olyan arányban, mint elképzeltük: a málna árával például képtelenek vol­tunk konkurrálni. Ehelyett más gyümölcsök — meggy, cseresznye — mennyiségét nö­veltük. Hiányzik viszont, és ezért kiesést okoz, a kellő zöldbab- és uborkamennyiség. — Mennyi a kiesés? — Körülbelül száz-száz va- gonnyi. — Köztudomású, hogy az évi munka jelentős részét a nyár folyamán végzik a gyár- bem. — Igen. Legalább hetven százalékát négy hónap alatt befejezzük. — Gondolom, az erők gya­kori átcsoportosítására van szükség, és ki kell használniuk a munkaszervezésből adódó összes előnyöket is. — Sőt! Az egyes zöldség- és gyümölcsfélék szállítása nem halad egyenlő ütemben, nagy mértékben befolyásolja az érés, a szedés üteme és a szál­lítási feltételek. Ezért gyak­ran más munkaterületen dol­gozókat is kénytelenek va­gyunk átcsoportosítani. — Nem veszélyezteti ez a munkafegyelmet? A munkás könnyen elveszítheti stabili­tását, s meginog munkája hasznosságába vetett hite. — Sajnos, ezzel számolnunk kell. De állandóan keressük a módját, amivel ellensúlvozni tudnánk. Csupor Tibor SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. augusztus 13, Van termény felhordó lánc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents