Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-12 / 188. szám

3Cúit((Lktió-dwa t A piros szintetikus szövetből készült hosszí- tott derekú, övvel, fémcsattal és fémgom- bokkal díszített, bővülő aljú, enyhén mini ruhát csaknem térdig érő, kétsoros gombo- lású, fehér köpennyel mutatja be a maneken. Egyszínű, pasztell szövetből készült, kedvelt nadrágkosztüm, enyhén bővülő szárral. A ka­bát eleje, fazonja kerekített, egysoros tűzés­sel, kétsoros gombolással, széles övvel, fém­csattal. Hozzá mintás selyemből fodros ujjú és gallérú blúzt visel a maneken. M ég a legtisztább helyiség levegője is tartalmaz le­begő porszemcséket. Meg is láthatjuk őket a söté- tebb helyiségbe betolakodó fény tündöklő nyalábjában. A leggondosabban tisztán tartott lakás politúros asztallapján még nyugodt éjszaka után is olyan porréteg van, amibe bátran beleírhatja nevét az ember. A por mindenhol szi­tál. És rétege megnövekszik, ha még az ablakot is nyitva hagy­ja valaki. Mert az utca eső után tiszta, de néha úgy meg­reked benne a por, hogy való­sággal beleharaphat az ember. Képzeljük el, mennyi port szív be, aki száraz időben a szabad szabad levegőn foglala­toskodik, esetleg olyan helyen, ahova még oda is vágja a port a szél. Falun és városon egy­aránt. A beszívott por egy részét felfogja a légzőszervek csilló- szőrzete, és a felső légutak nyálkahártyája. A többi része azonban a mélyebb légjáratok­ba, a hörgőkibe, a tüdőhólya­gokba jut, ahol izgalmat, kö­högést, hurutot, gyulladást okozhat. A porártalom legszembetű­nőbb következménye a légző-1 szervi panasz. A szemen pedig könriyezést, váladékkéoződést, hunvorgást, pislogást, kötőhár- tvahurutot; a külső hallójárat­ban bőrgyulladást, ekcémát PORÁRTALOM okozhat. A fülkürt belsejében nagyothalláshoz, fülzúgáshoz, szédüléshez vezető dugulás le­het a porátalom következmé­nye. Ekcéma, heveny vagy idült gyulladás keletkezhet a hajlatok bőrén vagy az izzadó felszínéken is, ha nem távo- lítják el időben a rárakódott port. Egyes porok csak izgatják a testet, és csupán mechanikai hatásukat kell megakadályoz­ni. Lényegesen veszélyesebb a por ártalma, ha fertőzőkápes kórokozók, gombák vagv egyéb szerves anyagok vannak ben­ne. (A városi porban példán/ aránylag elég sok a mikroorga­nizmus. A falusi porban több az ásványi talajtörmelék, az ipari települések pora elég sok kormot tartalmaz.) A nyári betakarítási munkák porának csak 40 százaléka ta­lajpor, 60 százalékát szerves növényi részek alkotják, főleg toklásztörmelék és apró pely­vamorzsa. Gorobaspóra is elég sok van benne. Ezt a földmű­velők gombás szemfertőzései is bizonyítják. Ne nyelje senki feleslegesen a port. Iparkodjanak a porár­talmat ésszerű védekezéssel megelőzni, Mert az iparkodás ham hiábavaló. No, de mik a tennivalók? Már az építkezéskor figye­lemmel kell lenni a széljárás­ra. Ne épitsék az ablakokat, ajtónyitásokat a széljárás út­jába, mert a szél bevágja a lakásba a port. Ültessenek az ablakok és ajtók elé szél- és porvédő növényövezetet, élő­sövényt. Gyakran kell locsol­ni az udvart, a járdát, de ha lehet, még az utcát is. Salak- feltöltéssel, kátrányozással előzzék-meg a sarat és a port — általános tanács. A nyári munkák porártalma megelőzésének többféle módja van. A legelső az ésszerű he­lyezkedés. Lehetőleg mindig úgy kell közelíteni a munka­géphez, úgy kell helyezkedni mellette, hogy a légjárat az ellenkező irányba terelje a port. A második a védőkendő, aminek ritkán szőtt anyaga a levegőt átereszti, de a port visszatartja. A helyesen alkal- la7ott védőkendő a porálarc védőimével vetekszik. A harmadik a jól épített porszemüveg, amely a szemrés szélére simulva az oldalról jövő por ellen is megvédi a szemet. Végül ta; nulják meg az orrlégzést. mert a befogott száj mindenféle porártalom megelőzésében egyaránt hasznos! Dr. Buga László A gyors főzésről Nincs olyan étel, amit ma­napság ne lehetne gyorsan el­készíteni. Még csak »mindent tudó" háztartási gép vagy inf­ra sütő sem kell hozzá. Gyor­san főzünk, ha lehetőleg igény­be vesszük a technika nyújtot­ta segítséget, a háztartási gé­peket is. De még az apró esz­közök is elegendőek, ha min­dig kifogástalanok. Rendezzük be ésszerűen a konyhánkat, hogy minden a kezünk ügyé­ben legyen; ne töltsük el jár- kálással a rendelkezésünkre álló időt! Gondoljuk végig a sorrendet, készítsünk elő min­dig mindent, s vegyük igény­be a család segítségét is! A konyhai munkát jó módszer­rel, gyorsan lebonyolíthatjuk. Ne takarékoskodjunk soha a konyha felszerelésénél! Le­gyen például kukta gyorsfű­zőnk. Sőt: jól tesszük, ha két kuktát vásárolunk. Egy na­gyot, amiben a levest készít­hetjük, és egy kisebbet, amely­ben a húst süthetjük meg. Marhahúsnál, hüvelyes főze­lékeknél a kuktával rengeteg időt takaríthatunk meg. Ha nincs villanygépünk, amellyel a hámozást, a had­verést, a tésztadagasztást, a dió-, kávé- és mákdarálást percek alatt elvégezhetjük, le­gyen legalább egy kis, a tete­jén kerékkel forgatható mű­anyag habverőnk, kerekes konzervnyitónk, villannyal működő egyetemes őrlőnk, hagymaszeletelőnk, tojásvá­gónk, dörzskesztyünk — amellyel a gyenge zöldséget és az új burgonyát kés nélkül meghámozhatjuk. És a késeink is legyenek mindig élesek. A vasüzletekben kapható olyan ötletes kis köszörű, amelyben — ha meghajtjuk — két egy­mással szemben elhelyezett köszörűkő lendül forgásba, és valóban a minimális idő alatt minden késünk éles lehet. Elősegítheti az időtakaré­kosságot a rost- vagy grillsü- tés. Persze a villanyrostot be­helyettesíthetjük olasz kézi rostsütővel vagy hazai Alutef sütővel is, amin gyorsan — és főleg szír nélkül, kevés olaj­jal megkenve — süthetünk húst. Honosítsuk meg főzés közben az egymásutániság helyet az egyidejűséget. Például, amíg a hagyma kis lángon fonnyad, addig felszeletelhetjük a húst. Legyen odakészítve a paprika vagy a fűszer. És mire odáig jutunk, hogy a húsra vizet ön­tünk. hogy párolódjon, addig készítsük elő a mosogatóvizet, és a húsoslábosnái valamivel nagyobb méretű lábasban vagy fazékban állítsuk a fövő hús­étel tetejére, hogy így — to­ronyfőzéssel — időt és gázt takarítsunk meg. Amint mondottuk: legyen a konyhánk elrendezése is ész­szerű! Az asztal mellett — amin dolgozunk — egyik ol­dalon legyen a mosogató, hogy a piszkos edényt azonnal bele­csúsztathassuk. A másik .ol­dalon a tűzhely. így amíg há­mozunk, szeletelünk, arra Is felfigyelhetünk, ha története­sen felforr a leves vagy ser- ceg, zsírjáig lesül a hús. Dol­gozzunk az asztalnál forgatha­tó széken ülve! Jó, ha ezt meg­szokjuk, mert sokkal kevés­bé fáradunk el. Az asztal alatt — közvetlen mellettünk — le­gyen ott a pedálos szeméttar­tó, ami lábunk egyetlen bil- lentésáre kinyílik, és ha az asztalon felszaporodik körülöt­tünk a konyhai munka közben keletkező hulladék, azt azon­nal beledobhassuk, és az asz­talt egy vizes szivaccsal letö­rölve ismét tisztán és rendben dolgozhassunk tovább. Kapjon helyet az asztal fölöt­ti kis polcon a fűszerkészlet! Tartsuk a fűszereket kis át­látszó műanyag dobozkákban, hogy egyszerűen leemelhessük a polcról, és ne kelljen soha keresgélni. A főzést kezdjük mindig az­zal, hogy végiggondoljuk: mi­lyen anyagokra, milyen fűsze­rekre lesz szükségünk. Ezeket készítsük az asztalra! Ha pél­dául töltött húst sütünk, le­gyen a kezünk ügyében a fe­hér fonal és legalább három, előre befűzött vastagabb tű. Ne akkor fűzzük, amikor a ke­zünk a töltelékkel van tele! A lassabban fövő ételt te­gyük fel először! Csak azután kezdjük főzni másik lángon azt, ami gyorsabban készül el. Ha ezeket a szempontokat szem előtt tartjuk és így ké­szítjük el a család ebédjét vagy vacsoráját, több időnk marad a gyerekekkel foglal­kozni, olvasni vagy szórakozni. o OTTHON CSALAD megfelelően Ha sír a gyerek SÍR A KISBABA. Sír éjjel, utat« választjuk a szoktatás­nál? (Tehát szoktatásról, azaz nevelésről van szó ez esetben. Ha a gyermek azért sír, mert valami baja van, mert beteg — orvosi segítséghez kell for­dulni természetesen). Az emberi magatartás a fel­tételes reflexekre épül fel. A reflex egy adott válaszcselek­vés az egyén szervezetét érő ingerhatásokra. Bizonyos meg­határozott ingerhatásokra sajá­tosan reagál a csecsemő is. Ha valamilyen speciális hatás sza­bályos időközökben és rendsze­resen éri gyermekünket, kap­csolat alakul ki idegrendszere és az őt érő, állandóan ismét­lődő külső hatás között. Pél­dául: ha mindig déli tizenkét óra körül etetik (ez az inger­hatás), megszokja ezt, és ál­landóan tizenkét óra körül lesz éhes (ez a válaszcselekvés, vá­laszreakció). Nos, ilyen típusú kapcsolat alakul ki az éjszaka és a rin- gatás között is, ha a szülő minden egyes felsírásra ölbe SZABÓ LÁSZLÓ - SÚLYOM JÓZSEF^ Az ügi/iiok éli ti dali A kikötő elpusztul: 7.55-kor 6. Először a telefonra gondolt, de rövidesen felfedezte, hogy egy diktafont rejtettek el la­kása nappali szobájának ka- rosszákébe. El sem tudta kép­zelni, vajon a japánok hogy jutottak be hozzá. A telefon tehát nem jöhetett számításba. ° ez még inkább rádöbbent arra, hogy mennyire b;...álózták, s meny­nyire figyelik. Végképp eltö­kélte: megkeresi a tengerészeti elhárító szerveket. Kísérletezett azzal is, hogy bement e"v átjáróházba, s az utca túloldalán nróbált kijut­ni. Ám ■’■mán követője — aki éoo?n Blake-et fievalte — nem ám m** n kapu elölt, hanem uMnn moot ... T5o"'*’'ott áruházba, hoev ePűu’ön a forgatagban, de így sem +ndta )o»á.zni kísérőiét. •p'VfVrhen érte Kono telefon­h””-í«a. — Találkoznunk keli — mondta. — Hol és mikor? — Egy óra múlva a sarkon. Kocsival várom. Blake elment a találkozóra. Kono felajánlotta, hogy ha egy héten belül Hawaiiba uta­zik, kétezerötszáz dollárt kap, és minden kiadását fedezik. De hogy Blake lássa, milyen bő­kezűek, további ötezer dollárt ígért arra az esetre, ha átadja az információkat, amelyeket Campbelltől megszerez. Az egykori »izomember« állta az alkut, s mindent meg­ígért a japánnak. Most már azonban elkerül­hetetlennek látszott, hogy sür­gősen felvegye a kapcsolatot az ONI valamelyik tisztjével. Éppen az utcán sétált, nyo­mában neon is egy, hanem Két kísérővel, amikor egy jó ötlete támadt. Bement az egyik mo­ziba. A japánok megtorpantak az ajtóban, nyilván azon tör­ték a fejüket: érdemes-e utá­na menni... Eközben Blake átvágott az előcsarnokon, s amikor látta, hogy követői nem mentek utá­na, gyorsan megkereste az igazgatót, akinek röviden elő­adta helyzetét, s megkérte, hogy engedje ki egy oldalajtón. — De uram, ön viccel? — kérdezte csodálkozva az igaz­gató. S Blake mintha azt ol­vasta volna le az arcáról, hogy tanácstalansága csupán akörül forog: Be lehet-e szállítani egy ilyen őrültet mentőkocsival, vagy kényszerzubbony is kell hozzá? Blake-nek azonban nem volt ideje. Sürgette az igazgatót, s az végül is talán elhitte, amit honfitársa mondott, mert ko­mótosan kinyitotta az egyik oldalajtót, és kiengedte a ro­botemberek egykori királyát. Blake rohant a tengerészeti hivatalba, ahogy csak a lába bírta. Rövidesen az ONI egyik tiszt­jénél, Stanley tengerészhad­nagynál ült. Mindent gyorsan elmondott neki: hogyan ismer­kedett meg Konóval, hogyan próbált a japán közös emléke­ket találni, milyen útjuk és beszélgetésük volt a holly­woodi dombok alián, milyen ajánlatot kapott Yamamotótól, és milyen megbízatást adtak végül is neki. Még arról is be­számolt, hogy milyen kétségek furdalták: Nem volna-e érde­mesebb elfogadni a kilátásba helyezett összegeket? A hadnagyra nagy hatást gyakoroltak Blake őszinte sza­vai. Megkérdezte tőle, haj­landó lenne-e együttműködni az ONl-jal, mégpedig úgy, hogy mindent megtesz, amit a japánok akarnak tőle. Stanley tudta, hogy miért olyan kíváncsiak a japánok az USA csendes-óceáni hadsere­gének mozgására. A Pennsyl­vaniát ugyanis egész egységé­vel együtt a Hawaii-szigeteken fekvő támaszpontra, Pearl Harborba vezényelték. S oda futnak be rövidesen a többi csendes-óceáni egységek is. Nagy összevonás készül. Nyilván erről akartak ada­tokat szerezni a japánok, s va­lószínűleg már sejtették is a hajóhad útját. — Igen ám, de nekem sem­miféle Campbell nevű ismerő­söm sincs a Pennsylvanián — mondta Blake. — Mit csinálok, ha azt mondják, hogy keres­sem meg? És mi lesz, ha le­ellenőrzi k, tényleg van-e egy Campbell nevű kapitány a Pennsylvanián? — Semmi baj! Lesz a hajón egy ilyen nevű kapitány! Mi azonnal oda küldjük egyik em­berünket a Pennsylvania fe­délzetére, s majd ő megszame­sír nappal. Mi lehet a baja? Aggódik a kétségbeesett édes­anya. Fáradt az anya, fáradt az egész család. A kisgyermekes családik életét sokszor keseríti még gyermekük állandó felsírása. A tájékozatlan édesanya ilyen­kor addig ringatja a kicsit, míg az el nem csendesedik. Mások meg bizonyos tájéko­zottságra hivatkoznak, és hagy­ják ordítani. »Nem jó, ha meg­szokja az állandó riogatást« — mondják. Az első módszer valóban a túlzott elkényeztetéshez vezet­het, és ebből szokott a legtöbb kellemetlenség származni. Vi­szont a második módszer túl merev alkalmazása sem he­lyeselhető. Azért szükséges erről szólnunk, mert a közfel­fogás az előbbit illetően már bizonyos tájékozottsággal ren­delkezik. Miért kell vigyáznunk mind két esetben, miért helyes most is, ha azt a bizonyos »közép- . v veszi csecsemőjét. Megszokja / a gyermek a — például — J hajnali két óra körüli ringa- lyesíti a nem létező Campbellt? tást, s ha ez már csak egyszer — mondta nevetve Stanley. —? is elmarad, sírni. kezd. De most még egyszer mondja? Következésképp csínján kell el, hogyan is írta le Campbell ? bánni az éjszakai ringatások- külsejét a japánoknak. á Ue lehetünk-e túl szigo­# rúak? Az anya azzal a hittel, hogy nem akar gyermekében egy rossz szokást kialakítani, hagyja, hadd sírjon a csecse mő. »Majd rájön, hogy hiába minden, és abbahagyja!« mondják ilyenkor, és ha kü­lönben egészséges a gyermek, el is fog hallgatni. S aztán másnap felsír újra, és azon módon abbahagyja ismét. Majd megismétlődhet ez har­madszor is, negyedszer is: és a tájékozatlan szülő nem is sejti, hogy gyermeke és a kör­nyezet között egy új kapcso­lat alakult ki. Az éjszaka jel­zései számára a sírást fogják már jelenteni. Üj kapcsolat létesült az éjszaka és a sírás között. Mint ahogy a déli ti­zenkét óra mindig az etetést jelentette, úgy lesz gyerme­künknek a hajnali kél óra a sírás ideje: azt szokia meg, hogy ilyenkor »sírni keil«. LÄTHAT0 TEHÁT, hogy Blake gyorsan tájékoztatta a# hadnagyot, majd — bármeny r.yire is hihetetlen — még idő­ben visszajutott a moziba. Az oldalajtó persze ismét csukva volt, de Blake dörömbölni kéz dett. Erre az egyik jegy szedő­nő mérgesen kinyitotta Blake félrelökte a meglepett asszonyt, berohant a sötét né­zőtérre. aztán kisietett az elő­csarnokba. A türelmes iapánok m4g mindig az utcán ácsorog- tak. Blake hazament, és várta Kono telefonhívását. A janán •nem sokáig váratott magára Utasítást adott Blake-nek ho<*v foglalton helyet a más­nap Hawaiiba induló repülő­gépre. Blake megpróbálta a dolgot elodázni, hogy időt hagyjon az ONI-nak. de miután Chaplin, volt komornyikja hajthatatlan-i nak bizonyult, az amerikai# kényszeredetten tudomásul# bár nem helyes az állandó rin- vette az utasítást. Bár egyelőre! gatás, a kényeztetés, az elő fogalma sem volt arról, ho­gyan értesíti majd a tengeré­szeti elhárító szerveket a gyor-a san pergő eseményekről. ’ (Folytatjuk.) nyös idegkapcsolatok (jó szo­kások) kialakításánál nem le­hetünk merevek, túl szigorú­ak. Gyermekünk nevelése, szoktatása nem idomítás. B. J. i SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. augusztus 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents