Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-11 / 187. szám
m Előkerülnek a régi romok“ Módszeresen, gondosan A szSlőskeríek mölcsösök közül kibukkanó gyanútlan járókelő előtt furcsa domb magasodik. Még a laikus is sejti: emberi kéz műve ez a meredély. S ha nem könnyí- tenék a felkapaszkodást földbe vájt lépcsők, bizonv szégyenben maradnánk. Fenn hegyes végű csákányok tépik, marcangolják az évszázadok nyugalmát, csendjét őrző háborítatlan földet. Keresik a belsejében rejtőző ismeretlent: azokat a köveket, rozsdaette tárgyakat, finom ékítményeket, amelyeknek alapján következtetni lehet a történelmi időkre, s amelyeknek közös neve: lelet. Aki érti a szavukat — a régész. Magyar Kálmán, a Rippl-Rónai Múzeum fiatal munkatársa. várak szűrték meg a törökök meg-megújuló rohamait. Ideig- óráig. A dél-somogyi várak ugyanis 1568 után tartósan török kézre kerültek. Csak egy évszázad múlva, 1666-ban, Montecuccoli tábornok szentgotthárdi győzelme után sikerült visszafoglalni nagy részüket. Ekkor írja Evlia Cselebi, a szenvedélyes hangú török történetíró: »A síkságnak nyugati részén Vetös (ötvös) vára van. Szulejmán kán elfoglalta. de jelenleg a magyar vezér hatalmában levő palánka. Az előresiető tatár csapatok ennek külvárosát elpusztították, és a hitetleneket a várba űzték.« A hadi segéderőként harcoló tatár csapatok különösen kegyetlen dúlásairól van már néAnjou királyok uralkodásának idején. Segesd központtal ugyanis királynői vármegye (ispánság) alakult IV. Béla korában. A tatárjárás idején (1241), a vesztett muhi csata után ide menekült a sebesült Kálmán herceg, s itt találkozott apjával, mielőtt az tovább utazott volna Dalmáciába. Valószínűleg itt vonult a középkori hadiút is, ami Se- gesdet és környékét akkoriban jelentős hellyé avatta. A királynék kedvenc tartózkodási helye lett ez a vidék, mintegy húsz falujával egyetemben. A királynő udvartartását szolgáló udv’arnokok külön falvakban telenednek le, miként a helynevek — Nagyszakácsi, ötvöskónyi — is mutatják. E gazdag és virágzó környékre, mely a XV. és XVI. században veszített ugyan a jelentőségéből, sújtottak le a török háborúk: a rendszeres portyázások, túszszedések, s a népességet és a munkás emberi kéz által teremtett kultúrát pusztító nagy hadjáratok, S a pusztuló környékkel együtt hullott az ismeretlenbe az ötvöskónyi várkastély is, hogy aztán három évszázaddal később az ásónyomokból előkerülő leletek s az a néhány bizonytalan írásos emlék, ami a középkorból ránk testálódott, jelöljék ki a helvét, s mutassanak rá szerepére. Török félhold a téglán, mellette ágyúgolyó. A dombocska tetején körvonalaiban előtűnnek a lecsupaszított, földtől megtisztított falak, a hajdani erősség ágyúgolyóinak vagy robbanás rongálta mellvédéi, bástyái. S az ember jól kivehetően tanulmányozhatja a hajdani építkezés technikáját. Két sor sima téglafal egybefoglaló közegébe egymásba maródott, szikkadt kő- és téglatörmelék. A kötőanyag — igen egyszerű — mész. Lentebb, a halmocska lábánál, öreg pincében berendezeti »lapidárium« (kőgyűjtemény) vár rendszerezésre, feldolgozásra. Az állatnyom és félhold tarkította téglák, finom mészkőből készült míves ajtókeretek, boltívdíszítések és elnagyoltan megmunkált udvarburkoló kövek között szerényen húzódik meg egy csonka kőgolyóbis. — A leletek és a várfal formája azt mutatják, hogy egy reneszánsz kastéllyal van dolgunk, amit később várrá alakítottak át. — Mini várrá. — Igen, több ilyen készült abban az időben. Nem volt közömbös, hogy a védelmi vonalba milyen sűrűn állnak a megerősített helyek. Nos, a védelmi vonal Barcs-*— Babócsa—Berzence vonalán húzódott. E kisebb-nagyobb mi fogalmunk. Feltehető, hogy a vár is ekkortájt, a felszabadító harcok során semmisült meg. A török kiűzése után már nem volt szükség a különböző erődítésrendszerekre, s így a falakat telibe találó ágyúgolyók végképp megpecsételték a sorsát. A pusztítás — ami a legújabb kutatások szerint nem írható teljes mértékben a török csapatok rovására — hatalmas volt. Pedig a környék gazdag és virágzó az Árpád-házi és A kutatás hoa®dájaaa veszélyt, hogy a kevés számú adat hamis következtetésekhez vezethet. Csak a módszeresen, gondosan mérlegelő szakember kerülheti el az elhamarkodott, inkább a fentáziára, mintsem az elemezhető anyagra épülő torz következtetéseket. Lehet, hogy az eredmény nem lesz szenzációs, de nyugodt lelkiismerettel elhelyezhető a történelmünket építő-kerekítő, hézagpótló téglácskák közé. S éppen ez benne a szép. Csupor Tibor Előbukkan a megrongálódott várfal. Modern autómosó és szárító berendezés üzemi próbáit kezdték meg a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Az automatikusan működő berendezést a Híradástechnikai Gépgyárban készítették. A sikeres próbák után rövidesen üzembe helyezik az új gépkocslmosó állomást. Magyar autómosó és szárító berendezés „Fekete“ hétvége Kíméletlenül őszinte költői portré rajzolódott ki szombat este a képernyőn — a Györy Dezső költészetéről készült összeállításban. Életű tat ösz- szegezett — a hetven esztendő apropójából —, és sajátos magyarságfelfogást, amelyet egyik méltatója sem értékeit igazán, hanem csak 'ismertetett. Maguk a versek voltak kíméletlenül őszintéik! Mutatták, hogy a tegnap költészete ez, mindenképpen, és abból sem a teljes tegnap — bármennyire is az egyetemes emberség jegyében születtek a versek —, mert éppen a tegnapból a mindig holnapba növő kortársak — Ady és József Attila — árnyékában maradtak tegnapiak. Miként a magyarságélmény, az életérzés is tegnapi. Sem Mensáros László, sem Kozák András nem nyújtott különösebb élményt. Az utóbbi a vers távolságát néha a póz segítségével igyekezett elérni. Éppen az Ady, sőt néha a Petőfi líráját idéző formák is (Mádi Szabó Gábor előadásában kitűnően »-érezhető« volt a visszacsengés) mindenképpen önmaguk felett mondtak ítéletet. Mégis. Nagyon érdemes többször odafigyelni az országhatárunkon kívüli magyar költészetre, mert van ilyen, és nem ártana bemutatni a képernyőn még gyakrabban — a fiatalokat is. Nem biztos, hogy számukra éppen a tegnapi magyarságuk jelenti a. legnagyobb problémát ... A Régi nyár című zenés produkciót a középszerűség jellemezte, a Házasodj, Ausztriát! még az sem. Az irónia ezúttal sem hiny- zott, csak éppen nem volt új. Az Akii Miklós című regény korántsem a legsikerültebb Milcszáth-mű. a mese derűje azonban tovább kopott a dramatizáláskor. A cselekmény néha elszakad, néha türelmetlenül topogott a duettekben. Mert a zenéből éppen a finom irónia hiányzott. A Rajz János alakította Ferenc császár még csak-csak mégőrzött valamit a dialógusokban a szigorú uralkodóból — de zenében a János vitéz francia császára volt inkább. Igaz, a történeti hűség nem erénye az ilyenfajta feldolgozásnak, de ez nem is baj. Sokkal inkább az, hogy a könnyedség helyett túlzott könnyűséget, a szellemesség helyén csak szellemeskedést láthattunk. Operettélményt kevéssé kaptunk. A zene és a játék pedig gyakrar eltávolodott egymástól. Pedig, hogy a »házasodó« Ausztrián és ezen a koron jól lehet szórakozni, a zene és a játék jóvoltából (illetve a kettő csodálatos harmóniájában), arra elég egy példa: a Háry János. Ha jól összeszámolom: egy hete, vasárnap volt vagy hat haláleset. Szombaton emlékezészavar és bordatörés. De tegnapelőtt ismét négyen haltak meg a krimirendezők karjai között. Pedig az utolsó halálesetnél már ott volt Maig- ret felügyelő is. Az utakon sajnos bekövetkezik a fekete hétvége. De a képernyőn miért? Én nagyon szeretem a jó krimit, éj korántsem arról van szó, hogy a látottak rosz- szak lettek volna. Hanem inkább a hozzászokás veszélye kisért. Miért egy gyilkosság koronázza a képernyőn a va- sárnap estét? Nincs más izgalmas, széles érdeklődésre számot tartó s nem kevésbé értékes (!) film? Nem a krimi ellen szólunk, bár néha nevetséges, milyen keményen ítélkeznek a képernyőn is a ponyvák fölött, és milyen nagy igyekezettel mutatják be mégis ennek »klasz- szikus« változatait. Csak azt kérdezzük: a pihenőnapunk csak egy gyilkosság élményével lehet teljes? Tröszt Tibor Hárommillió forint értékű tankönyv tSutnm iAlfréd nagysága mikor Kacc Kálmánt, Bumm Alfréd közvetlen munkatársát előléptették, keserves napok következtek. Minden este — az estebéd után — megkérdezte Bumm Alfrédtől az ő neje: — No, mi lesz, te tutyimu- tyi?! — Hogyhogy mi lesz? — Téged mikor léptetnek már elő? — Majd... — válaszolta Bumm Alfréd, és réveteg tekintettel maga elé tartotta az újságot. Az esték keservesek lettek, az éjszakák kibír- hatatlanok. Reggelenként örökös korholásra ébredt Bumm Alfréd. — Hát persze! Belőled sohasem lesz semmi. Mert te egy olyan mafla alak vagy! Bezzeg a Kacc Kálmán. Benne van kurázsi, ö meg meri mutatni, hogy nagykanállal eszi az életet. Előtte nincsenek akadályok — és nagyot sóhajtott a nej. — Máskor meg: — Végy Példát Kacc Kálmánról! ö mindenkihez jópofa, aranyos, kedves. Nem úgy, mint te! Te olyan alamuszi módon vagy udvarias. Olyan tessék-lássék módon. Kacc Kálmán lenyűgöző. Gú- nyoros, lezser, villog a tekintete, hunyorít, és elbűvölően szellemes — és nagyot sóhajtott a nej. Megint máskor: — Ha egyszer láthatnád női szemmel! Amikor az emberre mosolyog. Ahogy lelkesedik beszéd közben. Miért nem próbálod meg te is? Én már kiábrándultam belőled, a tehetetlenségedből. De gondolj a gyerekeimre! — és nagyot sóhajtott a nej. Bumm Alfréd elhatározta, hogy megnézi Kacc Kálmánt női szemmel. Aztán a gyerekeire gondolt, és elfenekelte Bumni Frédikét, amiért egyest hozott haza az iskolából. Lefeküdt, és az éjszakát álmatlanul töltötte. Mikor a hajnal pírja beszűrődött az ablakon, Bumm Alfréd boldogan mosolygott. Mert határozott. Mert lehet nagytcanállal enni az életet, csak tudni kell a módját! És Bumm Alfréd tudta. Másnap felvette a legelegánsabb öltönyét, elbűvölő mosolyt ragasztott hozzá, és kiment az előszobatükörhöz, majd az életbe. »Csak semmi izgalom, még szélesebb mosolyt! Így ni! Rajta, gyerünk! Hiszen megy ez! Csak a nagykanállal...« Még a tarkóján érezte epe- dő nejének tekintetét, mikor rákacsintott egy tizennyolc éves leányzóra — mire az boldog mosollyal válaszolt. Szóval szép az élet! Bumm Alfréd szívében harangocskák zengtek, szemében vágyak tüzei gyúltak, hangjában ott énekelt Mario del Monaco, lépteiben Róna Viktor, modorában Kloss kapitány. Kacc Kálmán szemében pedig az irigység sárga lángja sercegett, és egyik ablakmélyedésben magához hívta. — Megtudtam, hogy te lépsz a helyembe, Bumm Alfréd. És engem elhelyeznek Ókukutyimba. Vigyázz, Bumm Alfréd, a szerencse forqandó! Megátkozlak! És legott megátkozta. Bumm Alfréd pedig izzadt. Éjszakánként aforizmákat tanult, mozgásgyakorlatokat vett, a tükör előtt pózolt órákig. Annyi bizonyos: Bumm Alfréd amolyan kurázsié, istentelenül vagány ember lett. Ha a boltban sorba is állt mindenki, őt két kellemes szó, gyors föllépés, megnyerő mosoly árán előre engedték. És így ment ez a fodrásznál, az autóbusznál, a nőknél. Sőt: a hivatali létrán is. Bumm Alfréd nagy embernek érezte magát. És aki annak érzi magát, azon előbb- utóbb megfogan a Kacc Kálmánok átka. Egyik reggel az autóbuszhoz igyekezett. Csúnya, nyári zivatar fürösztötte az embereket. Hosszú sorban várakoztak. »Csak gúnyorosan, csak merészen. A sort meg kell bontani« — határozott. A buszváró teljesen üres volt. mert mindenki — sorban állt, és ázott inkább, semhogy véletlenül ne férjen fel. Bumm Alfréd — biztos mosollyal az ajka körül — halkan megszólalt: — Balga, aki ázik! Néhányon feléje fordultak, és átérezték kicsinyes, piti létük sorbanálló voltát. És a nagyvonalúság hívó szavára besomfordáMak, Bumm, réd elégedetten mosolygott. Aztán még egyszer — a bent- lévők élénk hahotájára — megeresztette a kinti, makacs, sorban álló, rendimádó kispolgárok felé: — Hülye, aki ázik! — Valóban?! — kérdezte egy hang. És Bumm Alfréd körül táncolni kezdett az utca, és a sorban állók is, csak egy volt biztos: a főnöke arca, amely gúnyos mosollyal fordult feléje a sorból. Bumm Alfréd boldog ember mostanában. A múltkor találkoztam vele. Udvariasan álldogált egy sor végén, csendesen. Nem volt különösebben elegáns, a nyakkendőjén 'is éktelenkedett egy icipici folt — de nem bánta. Beszélgettünk az életről, Kn^c Kálmánról, a hivatalról. Issé zavartan valamilyen evőeszközt emlegetett. Már nem is emlékszem pontosan, de valami olyanfélét motyogott, hogy jobb a klskanál. Meg hogy vem remeg az ember keze, ha eszik, Mert nem 'nehéz. Mondom, nem emlékszem már pontosan. Annid bizonyos, hogy egészen különösen boldog ember benyomását keltette Bumm Alfréd. Tröszt -Tibor Nagy munka folyik ezekben a hetekben a somogyi fogyasztási szövetkezetek könyvesboltjaiban. Ezerszámra érkeznek a tankönyvek. A könyvesboltok az iskoláktól kölcsönkért termekben helyezik el a könyveket, ahol jelenleg valóságos könyvhegyek emelkednek. Az előjelek szerint ebben az évben jó ellátást biztosít a tankönyvellátó vállalat, és pontosan szállít. Gondos felmérő munka előzte meg a tankönyvszállításokat. Még a tavasz folyamán a könyvesboltok — az iskolák tankönyvfelelőseivel közösen — felmérték a szükségleteket, és ennek alap ián rendeltek. A tankönyvek túlnyomó többsége már megérkezett a boltokhoz. Háromillió forint értékű tankönyvet osztályoznak most iskolánként és osztályonként a könyvesboltok dolgozói. A- könyvesboltvezetők azonban nemcsak a tankönyveket szállítják az iskolákba, hanem már korábban felmérték a kötelező olvasmányok iránti szükségletet is, és most a tankönyvekkel egyidőben ezeket is kézhez kaphatják a diákok, már a tanév kezdetén. D. Z. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1090. augusztus 11
