Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
A mezőgazdaság jubileumi szemléiéi Jól esett lapozgatni a művelődési pavilon vendégkönyv A somogyi nap kiállítása a művelődési pavUonDaa. vében, nézni előtte a táncosok köré gyülekezett vásáros soka- jaiből édeskeveset mutattak. ságot, és örülni a somogyi nap sikerének. A fotók, a makettek és más kiállítási tárgyak illusztris ve a legmodernebb magnetofonkészüléktől a különböző filmvetítőkig, a könyv melválogatott falusi kultúrát hozott — sikerült Vall juk be, vártuk ezt a napot. Ki azért, mert maga is szereplője; termékével, terményével vagy gyártmányával »odaáll« az ország és a külföldi érdeklődők elé, ki pedig azért, mert látni, nézni, tanulni, tapasztalni akar. Vártuk a kapunyitást, mert annyi érdekes, a szokásostól eltérő előzetes hírt hallottunk. ÉS most végigjárva a nagy szemle »utcáit«, ahol szinte méterenként más és más néznivaló köti le a bemutató példát mutat arra, hogyan lehet valóban korszerűen folytatni ezt az egész népgazdaságunk szempontjából annyira fontos, jelentős tevékenységet. A baromfiólban 96 tojóhibrid, az istállóban egy tehén, egy üsző, egy hízóbika és egy borjú, a sertésólban pedig tíz feliír hússertés. Ahogy mondta a bemutató vezetője: mind eredeti háztáji állat. Az udvaron kisgépek, lünk, Önön keresztül az egész szövetkezetnek. Egy kicsit mintha zavarban lenne, de a tekintete ragyog. — örültünk neki, az biztosi — aztán nyomban hozzáteszi: — Zimányi gondozó a szomszédom, nekik is vannak aranyérmes állataik! ö ezt mondta, én meg arra gondoltam: lám, milyen szép emberi vonás! Nemcsak a saját munkájuk elismerése szerez örömet; megnyugvás, jó érzés a »szomszéd« öröme is. Ez kikívánkozik belőle. Aztán Tapaszti Sándor kivezeti az Aggót, az egyik aranyérmes bikát. Ez az állat is hozzásegítette a szilieket a tenyésztési nagydíjhoz... A kiállítás egyik figyelemre rű falu« bemutató. nul is megfogalmazódik egy mondat: nagyon érthető volt ez a nagy várakozás. A magyar mezőgazdasági kiállítások több mint százéves történetében egyetlen ilyen jellegű szemle sem vállalkozott ilyen nagy és nemes feladatra, mint ez az idei. S akik ott voltak az első napon, azok véleményével osztozva írom le: sikeresen és valóban minden eddiginél szebben oldotta meg feladatát a kiAnnyi az érdekesség, hogy egyetlen nap nem elegendő mindent figyelmesen végigtanulmányozni. Tanulmányozni — így mondtuk, mert ez a kiállítás nemcsak szemlélődésre serkenti az embert. Emlékeztet, gondolkodtat, méltatja a negyedszázad alatt megtett hatalmas utat, és a holnapra, a jövőre utal. Mert nagyobbak a célok, többet akarunk, többre törekszünk... Valaki úgy mondta, hogy a »Korszerű falu« bemutató tulajdonképpen a kiállítás második főpavilonja. Az alkotó, a termelő ember a mi társadalmunk legfőbb értéke, s ennek a bemutatónak a középpontjában legközvetlenebbül ő áll. Az otthon, a minden igényt kielégítő szép ház — mely a »Szép falu, szép ház« egyik díjnyertes pályázata alapján épült fel — a megváltozott körülmények között élő parasztember kényelmét szolgálja. Sokat lehetne erről beszélni, de hadd szóljak inkább néhány szót az ehhez a házhoz tartozó háztáji gazdaságról. Ez méltó érdekessége a »KorszeRöviden: ebben a kis falutöredékben mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő lehetőséget, akár kertészkedni akar, akár baromfit nevelni vagy sertést hizlalni... A korszerű falusi házhoz nagy kiállítócsarnok is tartozik. Ügy vélem, nem túlzás, de igazi élmények várják itt a látogatót. És jó ezek között válogatni. Tetszett, mert ötletes volt a pavilonban az óriás búboskemencébe épített nézőtér a mini mozivászonnal, ahol dokumentumfilmeket vetítettek, és tetszett a pingálóasszony munkája is. Az teszi ezt a pavilont minden értelemben igazán korszerűvé, hogy sok mozaikból — lényeges és árulkodó elemekből — huszonöt év változásait sokszínűén, méltóképpen summázza. Azt hiszem, ez az élmény nagy, közös forrása. Akik a tenyésztési nagydíjat kapták, azok körében kitörő volt az öröm. De azt hiszem, mi somogyi emberek, valamennyien egy kicsit büszkék lehetünk. Fehér köpenyben jött ki a hatalmas bemutatóistállóból Tapaszti Sándor, a somogyszili szövetkezet gondozója. — Három éve végzem ezt a munkát, és ez az első kiállítás melyen részt veszek. — Az eredményhez gratuláA művelődési pavilon — sokan fogalmaztak így —, kísérlet a vásáron, kísérlet ez eddigi mezőgazdasági kiállítások történetében. A megyék nemcsak szakmai b!emutatókból, mezőgépekből, vegyiparból, állattenyésztésből, egyszóval agrokultúrából vizsgáztak, hanem igazi falusi kultúrából is. Persze mondhatná valaki, hogy a népi kultúra, a népviseletei« színes foltja eddig sem hiányzott a vásárról, és ez igaz is. De az eddigiek a falu mai kultúrá- i jából, a kultúra teremtéséből, a régi ápolásának hétköznap- I módon bizonyítják a megvalósítás folyamatát. Amíg az eddigi »népiesség« a vásáron valóban színfolt volt csupán, a művelődési pavilon most kéresztmetszet. A kép végül is egyértelmű a somogyi nap után. A népművelő tevékenységnek, ha úgy tetszik, karakteres oldala a hagyományok ápolása és teremtése. A művelődési pavilon vezetőjével beszélgettem a megyei napokról. Elmondta, hogy éppen £zért kezdtek a somogyi nappal, mert hű maradt a karakterhez, erre koncentrált, és eredeti módon ragaszkodott a táj jellegéhez. De a megyei napok rendezvénysorozatában másfajta karakter is körvonalazódik majd, és ezt — előlegként mondta a pavilon vezetője — a másik legrangosabb kiállító, Borsod megye hozza. A hagyományokkal ellentétben az ottani közművelődési tevékenységre az új keresése, az iparosodás teremtette szükségletek kielégítése a jellemző. A két megye bemutatója azonban korántsem abszolút pólus, hanem inkább amolyan erővonal, amely mellé más, szintén jelentős tevékenység járul még. A megyei napok rendezvényei mellett állandó kiállítást is láthatunk a művelődési pavilonban, amely ugyancsak a népművelői tevékenységet mutatja be —' érett összegezésként. Nagyon jó a technikai fölszerelések vitrinje, hiszen a bemutatott eszközök, kezdlett a közművelés dolgozóinak a legnagyobb segítséget jelentik. A közhasználatú eszközök elnevezésű kiállítófül— olyan varráshoz, amely évszázados hagyományokat tart ébren — adnak jó tanácsot, hanem főzéshez és más háztartási tevékenységhez is, méltó módon bizonyítva, hogy nemcsak afféle fölösleges jelző a közhasznúság. Azzal kezdtem, hogy jólesett a vendégkönyv elismerő sorait olvasni. A sok bejegyzés igazolás arra, hogy a kísérlet, amely az agrokultúra seregszemléje mellé őszinte és jól A gépén hatalmas farönkök; A rönkszállító a Kaposvári Gépjavító Vállalat ezüstéremmel most kitüntetett gyártmáköpenyükön a vállalat emblémája. — Két második díjat, ezüstérmet kaptunk. Az egyiket ezért a tíztonnás, önürítős, ön- terhelős rönkszállítóért, a hozzátartozó csőrlővel, a másikat ezért a gyökérfésűért Furcsa, hatalmas, fésűformájú munkaeszköz, ugyancsak az erdőgazdaságokban használatos gépekhez tartozik, de egy egészen új gyártmánya a kaposvári vállalatnak. Ez a gép alkalmas arra, hogy a tüskök kiszedése után végigfésülje a talajt, hogy majd nyugodtan dolgozhassanak a talajművelő eszközök. De elhozta ide a vállalat sok más erdőművelő gépét és itt mutatja be legfrissebb termékét: a svéd tapasztalatok alapján alig egy hónapja gyártott anyagszállító tartályokat Emlékezzünk egy pillanatra, s utána nyomban elmondhatjuk: a gépjavító vállalatnak ez a bemutatója híven tükrözi az utóbbi években végbement egy kicsit úgy is mondhatjuk, országos hírű fejlődését... 1 Temérdek a látnivaló. Ezrek járnak a kiállítás utcáin. Villanásokat, képeket, jellemző vonásokat idéztünk fel. Holnap újabb ezrek jönnek. Van mit látni, van mit tanulni... Vörös Márta—Trosat Tibor Tenyésztési nagydíjat kapott a somogyszili termelőszövetkezet. Az egyik aranyérmes jószág gondozójával, Tapaszti Sándorral. állítás. A Kaposvári Gépjavító Válla lat ezüstdíjas rönkszállítója,, Somogyi nap nyitotta meg az országos eseményt. Sok százan nézték meg a bemutató együttesek előadását. cék is nagy gazdagságról árul- nya. A bemutatott gépek kö—TVTnnnl- -ronnneViov rzzvf-f Ár* lrÄnomroc omOT-falr SOMOGYI LAP Vasárnap, 1970. augusztus 3d.
