Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-29 / 202. szám
Százezrek tapasztalatcseréje A somogyi nap eseményei rr (Folytatás az 1. oldalról) A kiállítás délelőtti vendégeit somogyi fiatalok fogadták a pavilonok között köszöntéssel, énekkel, tánccal. A Somogy ' Táncegyüttes egyik tagja díszes somogyi ka- nószkalapból nyújtotta át a meghívót az érkezőknek a somogyi nap rendezvényeire. So- mogyországi népdalokat harsogott a hangszóró, attalai. kop- pányvölgyi díszes népviseletbe öltözött lányok invitálták a sétálókat a művelődési pavilonba — a somogyi kiállításra. Ebéd után nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára a vásár. Aki a művelődési pavilon felé vette útját, ott a gazdag fényképanyagból megismerkedhetett Somogy hagyományaival és a hagyományok ápolásával is. A kiállított tárgyak közül a hímzések, a faragott székek és a kanászkürtök sok érdeklődőt vonzottak. A megye kultúráját illusztrálta a somogyi kiadványokból készült összeállítás is — történeti, mezőgazdasági szakkönyvek, szépirodalmi folyóiratok gyűjteménye. Délután kezdődött az ^igazi« somogyi nap, melyen a házigazdák: Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára és Böhm Józsej, a megyei tanács vb-elnöke fogadták a vendégeket, köztük Molnár Jrjnos mvntsiterhelyettes tn Szirmai Jenő országgyűlé-i képviselőt, az Országos Takarékpénztár vezérigazgatóját. " A művelődési pavilonban levetítették a Somogyország című rövidfilmet, és mire az utolsó kockák is leperegtele, a somogysámsoni citerások már »csalogatták« a nézősereget a pavilon elé. Először a buzsáki asszony- kórus kezdett rá, és amit valamennyi lányról és menyecskéről elmondhatunk: nemcsak kedvességükkel és szép hangjukkal arattak sikert, hanem a főkötőkkel, a pruszli- kokkal és a péntőlök dagasztotta bő szoknyákkal is. A buzsákiak hazai népdalokat énekeltek, aztán a szennai asz- szonyok daloltak a »helybéli zöld erdőről«. Jócskán kijutott a tapsból a zenészeknek is; balatoni dalokat pengettek a somogysámsoni "citerások, és szépen ', zengett a lakócsai tambura. Vérpezsdítő volt a délszláv együttes ritmusos kólója is. Végül szóljunk a táncos lá- búakról, akik a deszkák helyett ezúttal a kemény bitumenen forogtak meg cifráztak nagy igyekezettel. A BM Somogy megyei Táncegyüttese kunsági táncokat járt, a Balaton Együttes pedig »kalandozott« — az ország különböző tájairól mutatott be táncokat. A Somogy Együttes lányai a papucsost járták, a fiúk pedig a szilaj botostáncot. Mindegyik somogyi együttes sikeresen bemutatkozott, m're alkonyodni kezdett a pavilonok, a gépek a nyüzsgő forgatag felett. Vörös Márta—Tröszt Tibor Kazimir „megtalált paradicsomáról“ A SZÍNMŰ VÉSZETET és irodalmat egyaránt szép emberi világunk kristályoszlopaként tisztelők kíváncsiságával ültem a Körszínház idei bemutatóján, Milton Elveszett paradicsom című eposzának premierjei!. Őszintén szurkoltam már Thomas Mann sikeréért, Dante nagyon is emberire méretezett színjátékáért, s tavaly a Kalevaláért, melynek finnországi diadalútja igazolta legjobban a körszínházi Kalevala értékeit. Az Elveszett . paradicsom még az irodalmat alaposabban ismerő irodalmi közvélemény számára is meglepetés. Dante és a Kalevala — középiskolai oktatásunknak hála — újrafelfedezése, a tanult, olvasott művek újraátgondolására ösztönző produkció volt. Milton remekműve számomra felfedezés. Az irodalomtörténet^ szinte születésétől kezdve, a remekműnek kijáró tisztelettel, csodálattal ismerte el: de ezzel együtt tudomásul kell azt is vennünk, hogy a mű eszmeisége az irodalmi közvéleményt három évszázad alatt soha nem bolygatta túlzottan. Jellegzetesen négy fal közti olvasásra íródott alkotásnak tartották. S mint ahogy az életharcban megfáradt ember is magányában oldódik, a vak költővel négyszemközt oldódott mindennapjaink idegfeszültsége. John Milton az angol polgári forradalom külügyminjszte- reként állította a forradalom eszméjének és Cromwell Olivér politikájának szolgálatába írói tehetségét, majd a sok munkában megvakulva, a bukás után életét mentve — Munkácsy híres képéről ismerjük — lányának diktálta ars poeticáját. Belülről látó szemmel, örök fényben! El kell hagynunk a túlvilági édent. hogy itt a földön megtaláljuk azt! A neves történészfilozófus, Taine mondotta róla: Kevés ember hozott any- nyi tisztességet az emberiségre, mint ő. A héber irodalom gyűjtőmedencéje a biblia, az emberiség közös kultúrkincsévé vált. A drámának készült eposz szellemi rokona a Faustnak és Madách nagy művének. Rokonságát érzem az emberiség sorsáért aggódó szemibenézőkkel, Juhász Ferenccel, a lépcsőfokomként magasodó ember himnuszát író Illyés Gyula életművével is. Bitskey Tibor szilaj kamasz Sátánja, a változást akarók konok hitével, a bukás után újra és újra talpra állva: Balázs Samu keménykalapos, sétapálcás Atyája, s az első emberpár (Venczel Vera, Kozák András) kedves-naiv világra- csodálkozása. majd erejére találása volt nagyszerű. A Jean Eff el karika túraalbu- mából kilépő Rafael (Esztergályos Cecília) és a nagyon szép orgánumú, a Thália Színházhoz szerződött Csíkos Gábor segítették kibontakozni a varázslatot. Teljessé tenni, ezt írtam volna, ha nem érzem zavarónak a záró jelenetsort, a Madách eszmeiségével rokonitás görcsösségét. TALÁN JOBBAN kellene bízni a közönség értelmi nagykorúságában? A szellemi híd önálló verésének képességében? Nem tudom. Ünneplem hát Kazimir paradicsomát, s örülök, hogy közel segített Milton gondolataihoz. Szíjártó István BÚN ES BUNHODES Apaczeller Józsefnek 28 év után is felelnie kell háborús bűntetteiért A Kaposvári Népbíróság 1948-ban halálra ítélte Apaceller Jánost háborús bűncselekmények miatt. Apaceller János kurdi származású, és nem volt jelent a tárgyaláson, mert időközben kitelepítették a családját a németajkúikra vonatkozó nemzetközi egyezmény alapján, így az Ítéletet táVóHétében hozták meg. A tárgyalás hallgatói közt ült Apaczeller József, aki ugyancsak kurdi származású, sőt lakos, mert őt nem telepítették ki. Amikor már javában özönlöttek vissza szülőföldjükre látogatóként a kitelepített németek, Apaceller János testvére is ellátogatott Kurda. Valaki figyelmeztette: — Nem lenne tanácsos, ha János hazajönne, mert halálra ítélték a háború után. A rokon pedig figyelmeztette az immár Egyesült Államokban élő Apaceller családot, így aztán Apaceller János nem is jött Magyarország- rat de 1967-ben megérkezett agy levél, amelyet édesapja saját kezűleg irt az egyik hivatalos szerv címére. A levél most ott lapul a bűnügyi dosz- sziék valamelyikében. Fotókópiát is készítettek róla, mert hiszen ez nagyon fontos dokumentum. íme a levélből egy részlet: »■Tisztelt Kurdi Elöljáróság! Tisztelt uraim! Az én fiam ártatlan, Apaczeller József rárótta a bűneit. Annak idején szabadságon voltam, és nekem elmesélte, hogy mit csináltak a zsidókkal az erdőben. Minden zsidó után, aki meghalt, este, amikor hazamentek, kaptak egy deci pálinkát.« A nyomozó szervek munkához láttak. Előkerült a Kaposvári Népbíróság Apacel- ler-dossziéja, és sziszifuszi munkával felkutatták azokat a személyeket, akik érdemleges adatokat tudnak szolgáltatni. Majd három évtized múltával természetesen csak lassú lépésekkel sikerült előrébb jutni-, mert amikor felmerült egy- egy név, rendszerint kiderült, hogy az illető meghalt: vagy mint áldozat, vagy kivégezték, mint háborús bűnöst, vagy természetes halállal. Találtak azonban túlélőket is, köztük olyat,, aki fényképpróbán is, később szembesítéssel is fölismerte a népbíróisági ítélet vádanyagának valóságos tettesét: nyilvánvalóvá Vált, hogy tévedés történt. A-háború utáni zűrzavarban, ügyintézési káoszban, amikor ráadásul percnyi halasztást sepi tűrt a háborús bűnösök felelősségre vonása, a népbírósá" a valóban elkövetett bűncselekményekért a valóságos tettes helyett annak falubeli névrokonát Ítélte el. Azt már nem lehet kideríteni, hogyan is következett be ez a tévedés, a lényeg az, hogy Apaczeller Józsefet ez év tavaszán őrizetbe vették, mert akkor már számos adat bizonyította, hogy nem János, hanem ő volt a tettes. Mi is történt valójában? Azt mondják, hogy az idő mindent megszépít. Nem igaz. Vannak emberi gonosztettek, amelyek a fél emberöltő múltával is felháborodást váltanak ki. Illenek Apaczeller József tettei is. Az ember háta borsódzik, amint a bűnügyi aktákat olvassa. Hogyan lehet valaki ennnyire aljas embertársaival szemben? Hogyan válhat valaki ennyire szadistává? Hogyan vezet az út odáig, hogy valaki kéjelegien mások szenvedése láttán, kedvtelést találjon mások halálában. Hogyan tompulhat el valaki any- nyira, hogy embertársait úgy üsse.agyon, mint mások a legyet? A fasiszta hadviselés 'tette ilyenné az embert. Parsze az sem mindenkit: a legtöbb a kritikus helyeken, időkben is ura maradt önmagának, nem vetkőzött ki emberi mivoltából, inkább megtagadta, kijátszotta a parancsot. De sajnos nagyon sok kisember is elalja- sult, a fasizmus túlbuzgó kiszolgálója lett. Mint Apaczeller József is... Ezek azok a bűntettek, amelyek alól az emberi humánum sosem ad feloldo- zást: elkövetőinek mindenkor bűnhődniük kell, és ezt nálunk a törvény is megszabja. A háborús bűncselekmények nálunk sosem évülnek el. Apaczeller Józseftől a kihallgatás során megkérdezte az ügyész: — Amikor elkövette bűneit, nem gondolt arra, hogy azokért bűnhődnie kell? — Akkor nem. Azóta igen. Tudtam, hogv egvszer kiderül minden, és felelősségre vonnak. Számítottam rá. élelőtt tíz óra a bélaSß telepi strandon. A nap gyilkos sugarakat küldözget, a levegő opálszerű a hőségtől, a víz enyhén fodrozódik. A strand betonszalagján két fiú fejelget egy pettyes gumilabdával. Ha a labda elpattan tőlük, nyugodtan átlépegetik azt a néhány elszánt fürdőzőt, aki elég merész volt a közelükben napozásra szánni magát. A fiúk talán tizenegy évesek. Az egyik nyurga, szőke gyerek; fehér bőrén látszik, hogy városi nyaraló. Kardos Ferinek hívják. A másik tömzsi, barna fiú. Ne- decki István a neve. Ű is városi: társával, a nyurga Kardossal szeptemberben kerülnek az általános iskola hatodik osztályába. Az ember azt gondolná, hogy délelőtt tíz órakor semmi érdemleges nem történik a strandon. A két fiú azonban hirtelen megmerevedik. A bejárat felé néznek, s egy terebélyes asszonyt hosszában átugorva elbújnak az épület árnyékában. — Láttad? Itt a Csiperke! Hogy kerül ez ide? — Hm. Itt lakik a menyasszonya! Csiperke nem más, mint Varjas tanár úr, aki a két fiút biológiára oktatta, és a következő évben is hasonló szerepet szánt neki a mostoha sors. Csiperkét tulajdonképpen szeretik a diákok, Kardos és Ne- decki pedig különösen rajong érte, mert tudják, hogy Fradí-szurkoló, de a tanár katonás modora miatt .valahogy nem tudnak a bizalmába férkőzni. A fiúk utánaleskelődnek a tanárnak, aki vakító fehér ingében, egy kis aktatáskával a hóna alatt éppen a fiúkéval szomszédos kabinban telepszik be. Aztán Nedecki felsóhajt: — Ajjaj! Befoghatjuk a pofánkat a kabinban, nehogy kihallgasson bennünket! Nedeckinek ugyanis a tanárokról háromszázhetvenkét vicc van följegyezve a noteszában, és ha kell, órák hosz- szat mesél a fiúknak. Kardosnak is gondoktól felhőzik a homloka. Azon töpreng, hogy mire lehetne felhasználni ezt a ritka alkalmat: a Csiperkével való kabinszomszédságot? Aztán hirtelen megvillan a szeme, ösz- szebújik Nedeckivel a fűzfa vékony árnyékában, és már meg is van a világraszóló terv: — Gyere, Nedi, menjünk be a kabinba. Addig, míg bent van. Neked csak kérdezned kell, én majd beszélek! Kardos ugyanis olthatatlan barátságot érez az elegánsan teniszező és katonás modorú Csiperke iránt, ő azonban mindeddig nem viszonozta ezt a vonzalmat. A fiúk belopóznak a kabinba. Miután meggyőződtek róla, hogy a szomszédból a vetkőzés halk nesze csak Csiperkétől származhat, Nedecki idegennek tűnő hangon kérdezi: — Te, Kardos Feri, melyik tantárgyat szereted legjobban? Kardos is megijedt saját megbicsakló hangjától, amikor válaszol: — En, Pista, Nedecki Pista, legjobban a biológiát szeretem. De nemcsak azért, A KABIN mert a biológia, hanem mert a Csi... Varjas Béla tanár úr tanítja. Tudod, ő csodálatosan tud magyarázni. A szomszédban hirtelen megszűnik a vetkőzés zaja. Feszült csend támad. A fiúk szeme megvillan: a nyolcvankilós óriásharcsa, azaz Csiperke bekapta a horgot. A fiúk újabb támadást indítanak Csiperke ellen. Végleg meg akarják hódítani. Újra Nedecki kérdezi: — Miért szereted te Varjas tanár urat? — Mert ő is szeret engem. Mindig olyan szeretettel kérdezi: »Na, te golyhó, mit ugrálsz itt a folyosón?« Tudod, 5 tavaly csak közepest adott nekem, de meg vagyok róla győződve, ha megtudja, hogy én mindig készülök, csak kissé dadogás vagyok, biztos, hogy jobb jegyet ad! Nedeckiből majd kitruccaü a nevetés ekkora szemtelenség hallatán, mert ő tudja, hogy Kardos egyáltalán nem hebegős, csak akkor dadog, ha nem tudja a leckét. No, de Csiperkének erről nem kell tudnia. Most újra Kardos szólal meg elbájoló hangon, de ravasz hunyorítással: — Alig várom már, hogy a suliban újra magyarázzon! A jól megfogalmazott szellemi csalétek hatását meghatott sóhaj nyugtázza a deszka túlsó oldalán. Aztán a fiúk kimennek a kabinból, s amikor tizenegy óra tájban az alacsony vízben találkoznak Csiperkével, meglepődve és illedelmesen abbahagyják a locsolást. Csiperke szelíd tűnődéssel néz utánuk. □ □ Október elején, egy esős őszi reggelen a hatodik osztály éppen Csiperkét várta. Kardos rossz hangulatban odasúgta a mellette ülő Nedeckinek: — Remélem, ma nem hív ki, mert csak egyszer tudtam elolvasni a kökényt... Abban a pillanatban megjelent Csiperke, leült a katedrához, és meleg hangon megszólalt: — Kijön Jelelni Kardos Ferenc! Kardos úgy ment ki a tábla elé felelni, mintha vérpadra menne. Gyilkosán nézett Csiperkére, s magában hóhérnak nevezte, de több gondolkodásra nem maradt ideje. Csiperke hivatalos hangon megszólalt: — Halljuk, mit tanultál a kökényről... Kardos lendülettel beszélni kezdett. Megrajzolta a kökénybokor környezetét, bőbe- szédűen, de nagyon logikusan elmondta, hogy a kökény levelei zöldek, virágzata fehér, s a bokor rendszerint domboldalon áll. Később azonban fogyni kezdtek a mondatai, s erre az ősi diákvészjelre működésbe lépett a súgók kara. Az igen jószívű, de butácska Piros Lajos, aki az első padban ült, nem mert súgni, mert neki csak az a nóta jutott eszébe, hogy: »Zöld a kökény recece...« Nedeckinek pedig a zöld és fehér színek emlegetése önkéntelenül is kedvenc csapatát juttatta eszébe. Amikor Csiperke szokatlanul barátságos hangon megkérdezte Kardos Ferit, hogy hol található még kökény, szinte öntudatlanul súgni kezdett: — A Fradiban volt egy Kökény nevű jobbszélső. De nem vált be ... A súgás olyan hangosra sikerült, hogy az osztály elnevette magát. Csiperke is ne- ■ vetett, de mindenki tudta, hogy ha ez a megjegyzés az Újpesti Dózsára vagy az MTK-ra vonatkozott volna, semmi sem menti meg a vak- . merő Nedeckit egy óriási sze- kundálól. Csiperke halkan beszélni kezdett az osztálynak: — Jól van, Kardos fiam. Látjátok, fülesek, hogyan felelt? Véleményem szerint ilyen szépen még sohasem mondta fel az anyagot. Gele- ta, ne röhögj olyan pofátlanul, mert mindjárt kihívlak felelni. S tenálad a kökény, bár már javában ősz van, még mindig csak zöld! A z osztály dübörögve nevetett a szójátékon, de ma Csiperkét nem lehetett kihozni a sodrából. Újra Kardosra nézett, és lélek- belátóan megszólalt: — Jól van, Kardos, elmehetsz. ötöst kaptál. Nem mondom, kicsit izgulsz még, azért hebegsz, de föl a fejjel, megy ez majd jobban is! Amikor Kardos a helyére ért, összenézett Nedeckivel. És ez a pillantás olyan volt, mint a győztes hadvezéreké. Tari János A pszichológus napokon ke* résziül vizsgálta. Me0áilapítot- ta róla, hogy szolgaleikű egyéniség, s a háború idején ez juttatta el a s^adizmusig. A háború után pedig, amikor a kaposvári tárgyalás során ró- döobent, hogy valójában mit is tett, mindent elkövetett annak érdekében, hogy ha bekö- vetkezik a felelősségre vonás, lehetőleg minél több mentő körülménye legyen. Ezért vállalt és végzett megannyi társadalmi megbízatást, A felszabadulás utáni szereplése teljesen tiszta, hogy úgy mondjam, áldozatkész munka, kiállás a rendszer mellett. Háborús bűntetteire azonban semmiképpen nem lehet fátylat borítani. 1942-ben Szekszárdon felállítottak a 104/7-es munkaszolgálatos századot, amely oe főként zsidókat osztottak be. Kivitték őket a szovjet frontra, és a hadműveletek ■érdekében fakitermelést végeztettek velük. Kikerült a frontra a bajai IV/l-es utászszázad is, amelytől Végh József vezetésével egy rajt a 104/7-es munkaszolgálatos századhoz vezényeltek: ők lettek az úgynevezett keretlegények, köztük Apaczeller József is. A munkásszázad parancsnoka Dunszt Károly, helyettese Latorczai Konrád zászlós volt. A túlélő munkaszol- gálatosok Vógh József tizedesre, Holik Istvánra (dunaföld- vári származású), Apaczeller Józsefre és Sós Józsefre emlékeznek legjobban.; őket azért jegyezték meg név szerint is, mert mint mondották, ők voltak a legkegyetlenebbek.; Akik nem bírták a megfeszített munkairamot, legyengültek, betegeskedtek, egyszerűen agyonverték, yégül annyira belemelegedtek: az agyonverésbe a keretlegények, hogy azon versengtek: ki tud három ütésre teleríteni egy zsidót. A vérző embereket nem részesítették egészségügyi ellátásban. így azok gyakran emiatt haltak meg. Amikor agyonvertek valakit, társaikkal elvitették, s közben gúnydalokat énekeltettek velük. Apaczeller József több személyt saját maga tett el láb alól. Az egyik munka- szolgálatos vesebajt kapott és felduzzadt a teste. Amjkor a parancsnok észrevette, ráförmedt, hogy »de meghíztál, büdös zsidó«. Megparancsolta neki, hogy jelentkezzen Apaczel- lernél. (Apaczeller a keretlegények közt is »elismert« kínzó volt.) Apaczeller félholtra verte. Ennek a munkaszolgálatosnak végül sikerült megszöknie, túlélte a háborút, és Apaczeller bírósági tárgyalásán mint tanú fog vallomást tenni. Időközönként kiválogatták a munkaszolgálatosok egy csoportját, hogy elviszik őket másik alakulathoz. A tábortól néhány száz méterre azonban le- lövöldözték őket. Amikor már valamennyi a ■ földön feküdt, még külön-külön beléjük lőttek, nehogy véletlenül is életben maradjon valaki. Természetesen Apaczeller József volt az egyik főkolompos. A többi munkaszolgálatosnsik rendszerint azt mondták, hogy szökni akartak, azért végezték ki őket... A vádirat már elkészült. Apaczeller József huszonnyolc éven keresztül »megúszta«, nem kétséges azonban, hogy végül is elnyeri méltó büntetését. És a tettes társak? Dunszt és Latorczai a háború után nyugatra szökött. Távollétükben halálra ítélte őket a népbíróság. Holik Istvánt halálra ítélte és kivégeztette a népbíróság. Végh meghalt, Sós pedig eltűnt a háborúban. * * * Mivel a 104/7-es munkaszolgálatos század személyi állománya elsősorban Baranya, Somogy és Tolna megyeiekből tevődött össze, feltehető, hogy az eddig ugyancsak e megyékben talált szemtanúkon kívül esetleg még mások is élnek, éa értékes kiegészítő adattal tudnának szolgálni. Ezért aki valamit tud e század sorsárói, keretlegényeiről, közölje címét a Néplap szerkesztőségével. Bod a Peren« SOMOGYI NGPIiA P IteomJbat, 1970. augusztus 29* 5
