Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-19 / 194. szám
Mindent magyarul A Külföldön járó hazánkfia gyakran tapasztalja, hogy a magyar világnyelv, még a legapróbb helyeken is megértik, még a világ legeldugod- talbb sahkában is beszélik. Ügy látszik, ez a gondolat vezérelte idegenforgalmi vezetőinket akkor, amikor a kül- födiek számára kötelező bejelentőlapot magyarul sző végezték meg. Ennek az a következménye, hogy az idegenek, akik nem beszélik nyelvünket, negyedórákat töltenek el az idegen- forgalmi hivatal szobájában, s két-háram nyelven kérdezik a* ott dolgozókat, hogy melyik retorikába mit írjanak Ez még csak hagyján, de például hiába írják be a foglalkozás rovatba spanyolul, hogy harangöntő, azzal viszont a magyar ügyintéző nem lesz okosabb. Szemtanúja voltam, amint két olasz fiatalember vesződött a bejelentővel, amelyet számúkra akár japánul ás írhattak volna. Miután a Siotur nem az első idegenforgalmi évet tudja a háta mögött, helyes lenne — az idén már úgyis fölösleges — jövőre legalább kétnyelvű (magyar—német vagy magyar —angol) bejelentőlapot nyomatni, háth^ könnyebben megy majd annak a fránya papírnak a kitöltése. Itt, a fonyódi Idegenforgalmi Hivatalban tudtuk meg azt is, hogy az idén már több mint hárommillió forint értékű valutát váltottak be, s a szezon még nem ért véget Ez az év rekordforgalommal zárulhat... Jó étvágyam van mmmm Ä nyaralók vámszedői Kellemes a nyaralás a Balaton partján, a hűs habokban megmártóziva, utána a parton [napozva lángost és kukoricát majszolva élvezni a pihenést, a nap melegét. Pihenni — mindenkinek ez a vágya, erre készül egy éven át, hogy legalább azt a két hetet gondtalanul, fúkarkodás nélkül töltse él... És kezdődnék a kellemetlenségek. Az első kora reggel az újságos bódénál, ahol az éladó a nyolcvanfilléres Somogyi Néplapot egy forintért adja, s bizony szégyenkeznie kell annak, aki reklamálni mer az árdrágítás miatt. Az aztán, végleg elkeseríti, az embert,' hogy egész Bala- tónlellén nem lehet egy jó kávét kapni. Mindenütt barnára színezett kávéutánzatokat tesznek a vendég elé. Vajon meddig csinálhatják mindezt? S ne is beszéljünk a háromforintos főtt kukoricáról, a sör helyett kimért habról a vendéglőkben. A vendégek, a nyaralók mindezt nap nap után tapasztalják. Mindenki rajtuk akar meggazdagodni. Az ellenőrzések megszígo látásával kellene fellépniük hivatalos szerveinknek azok éllen, akik a szezon alatt szeretnék' megkeresni egész évre való pénzüket — nem éppen becsületes • úton, a nyaralók zsebére. Gy. L. Rosszak a darálók — Már megint nem működik — fordult a vásárló az ABC-áruház eladójához. — Sajnos, kérem, mind a három kávédarálónk elromlott, s az a »maszek« elektromos daráló, amellyel néha őröltünk, szintén felmondta a szolgálatot. Amíg sorbaállumk a fonyö- di ABC-áruház kávéspultja előtt, a kávéfőző hölgy mérgesen szidja a használhatatlan darálókat, de ez nem sokat változtat a helyzeten. Apróság, a sok szolgáltatás közül talán a leghétköznapibb, de a hiánya rengeteg utánjárást, mérgelődést okoz, álról nem is beszélve, hogy ki szereti végigházalni a darálóval rendelkező üzleteket tís deka Omniával? a Balatonon rri Jií * t Ä Ép v. ' / I” f-4*» ;I s A csákányos Baló <—>Elviselhetetlen lehet a. meleg a vágányok között, ha tűz a nap. — Elviselhetetlen lehet a ezt mondják. Itt keresem a kenyeremet, elfogadom, amilyen. Más is kibírja. Télen hideg van, akkor meg azt mondogatják. — A vonatból sokszor láttam, hogy törölgetik az arcukat. — Ahogy az ember a bőrét is megvakarja, ha viszket. — Régóta lehet a vasútnál. — Tizenhat év óta. Ha ez soknak számít. — Család? Koncert a hajón A vastag festék alatt erőltetettem lustán mozog a négy maxiszoknyás szeme. Hosszú szipkából Marlborót szívnak. A feltűnés nekik is kényelmetlen. Lefogadom, hogy legalább kettő közülük sokért nem adna egy konzervatív miniszoknyát A szomszédos padra barna orkános fiú ül. Egy darabig a karjára támaszkodva a fodrozódó vizet nézi, aztán kopottas nadrágján összébb húzza a kabátot. Szeme elidőzik egy-egy szerelésen, megbámulja a külföldieket. Az alkalmi pódium felé fordul. Talán arról álmodik, hogy egyszer majd ő is mikrofon elé állhat. Most örül a kirándulásnak, az üdülésnek is. Alföldi, először látta a Balatont. Hátunk mögött nagyhangú társaság vitatkozik, melyik a jobb: a Metro vagy a Bajtala? Az Omegában egyeznek ki. Kikérik az én véleményemet is, igazat adok. Ha más véleményen lennék, akkor se lenne értelme ellent mondani. Tucatszor értékelték az együtteseket, még véletlenül sem kiáltották ki győztesnek kétszer ugyanazt a társaságot. Egyikük pólóingén hippi jelvény díszeleg. Ezt hirdeti: »Enyém az fél világ!« Óvatos duhaj, csak a felére tart igényt. A jelvényre ügyet sem vetnek, hanyatlóban a divatja. A külföldieket sem izgatja. Apropó, külföldiek. Többségük téma csöndben hallgatja az együttest.- Idegesítő nyugalommá}. Ünják? Herbert, a valószínűtlen ül vékony, mindennek ellenére dörgő hangú berlini fiú a fejét rázza. Tanulmányozni kell a játékot. Azt pedig nagy hanggal nem lehet. A csend tisztelet jele. Kevesen táncolnak. A vizet, a partot, az eget kémlelik. Nem keresik a romantikát. Ahogy kifutott a hajó, rajuk köszöntött a hangulat. Sokféle náció, sokféle foglalkozás: De mindnyájan fiatalok. P. D. — Kettő. Meg persze az asz- szony. — Gyakran jár haza? — Kéthetenként. Messze laknak. Inkább ők jönnek ide. Ingyen van a jegy. hadd nézegessék a Balatont. — Kevés beszédűek, a mozdulataikat is egymáshoz igazítják. Nem lehet rossz a munkásszálláson sem. — De rossz. Én azt szeretem, ha a gyerekek ott lábatlankodnak mellettem. Meg faggat az asszony: mát csináltál máma, mennyi pénz néz ki elsején. Nyolcezer kell a sógoréknak. Mert a ház az anyósomé volt. isten nyugosztalja, a feleségemre meg rám hagyta. De az asszony testvérét ki kell fizetni. — Tévé van? — Nem vagyunk mi olyan szegények. Júniusban múlott három éve, hogy megvettem. Inkább a gyerekek miatt, az asszony este úgy esik be az agyba. Bejár a ruhagyárba. — Nyaralni voltak már? — Minek? Ha szabad szombatos, az asszony kihozza a gyerekeket Fonyódra. Nem mondhatják, hogy nem látják eleget a Balatont. Én meg hová menjek? — Esténként mit csinál? ■— Fekszem. A csákány elszívja az ember erejét. Egyszer elltozta az asszony a fekete ruhámat, aztán elballagtunk a Didóba. Nem olcsó mulatság, de egyszer megengedheti magának az ember. Sört ittunk, én meg néztem, hony az asszony nevet. Mivelhogy annyira ugráltak a táncosok a zenére, ö ilyent csak a tévében látott. Mondtam neki, bánhatod, hogy nem jársz itt többet, láthatnál csudabogarat eleget. Múltkor is kint vagyunk a fonyódi kanyarban — tudja, ahol az út meg a vágány majdnem találkozik —, amikor az út szélén ballag _egy istentelenül borzas fiatalember egy helyesforma lánnyal. Csodálkoztam is. hogyan állhat szóba egy ilyennel. Megállók, nézem őket: Aztán rám szól a fiatalember: miért nem fürdik ilyenkor, bátyám? Mert akkor mága mindig csak így gyalogosan sétafikálhat- na — mondtam én, mert ki tudja, kiféle, miféle. Erre azt kérdi, hol van itt egy söröző. A kempingnél ihat, ha szomjas — így én. Iszik velem egyet? — kérdi. Nem tudom, csak viccett-e — nem úgy nézett ki —, de jólesett. Kár, hogy nem mehettem el, délután sok vonat megy egymás után, addig van munka elégi — Fürdött a Balatonban at idén? — Még tavaly se. Van a szálláson tisztességes mosdónk. — Hát Badacsonyban járt-e? — Amennyit én iszom, megveszem. a boltban. Hegvet meg láttam eleget. Bükk- szentmiklóson nevelkedtem. ■— A legjobbakat. Hogy is hívják? ■— Csákányai Bálának. Merthogy mást nemigen látnak a kezemben. Pintér Dezső Heten a csónakban ■ik ani i t 8 f 'ffetp 'f "b ■ * I 8 4 * BARNA BORÚ BnHBHMHHHfl ■vkáifi ki',!- v . . : mm Szemmel láthatóan élvezik a csónakázást. Nagy élmény a gyerekeknek is. Egyikük sem ül nyugodtan: »milyen meleg lehet a víz, anyu, menjünk beljebb, Pista a végén ül, hadd üljek melléje, anyu, mikor fürdünk?« i Imbolyog a csónak. Négyszemélyes, a maga módján tiltakozik, hogy heten ülnek benne. Nem sokkal ezelőtt riportot közöltünk a lapban. Amikor készült, a vízirepdészeti kapitányság vezetője névsort tett elénk. A vízbefúltakét Számuk azóta is hétről hétre nő. Jelentéktelennek látszó felelőtlenségek okozták a halálukat. A parttól elsodródó gumimatrac, a túlterhelt csónak, felhevült testtel egy fejesugrás a hullámokba. Senki sem állítja, hogy mindez minden alkalommal tragikus véget okoz. Ahogy az utakon sem halál a vége az összes szabálytalan előzésnek. A szerencsétlenségek azonban pl-kell gondolkodtassák a nyaralókat. A fekete grafikon ugyanis állandóan emelkedik. SOMOGYI NÉPLAP H
