Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-19 / 194. szám

Mindent magyarul A Külföldön járó hazánkfia gyakran tapasztalja, hogy a magyar világnyelv, még a legapróbb helyeken is megér­tik, még a világ legeldugod- talbb sahkában is beszélik. Ügy látszik, ez a gondolat ve­zérelte idegenforgalmi veze­tőinket akkor, amikor a kül- födiek számára kötelező be­jelentőlapot magyarul sző vé­gezték meg. Ennek az a következménye, hogy az idegenek, akik nem beszélik nyelvünket, negyed­órákat töltenek el az idegen- forgalmi hivatal szobájában, s két-háram nyelven kérdezik a* ott dolgozókat, hogy me­lyik retorikába mit írjanak Ez még csak hagyján, de pél­dául hiába írják be a fog­lalkozás rovatba spanyolul, hogy harangöntő, azzal vi­szont a magyar ügyintéző nem lesz okosabb. Szemtanúja voltam, amint két olasz fiatalember vesződött a bejelentővel, amelyet szá­múkra akár japánul ás írhat­tak volna. Miután a Siotur nem az első idegenforgalmi évet tudja a háta mögött, helyes lenne — az idén már úgyis fölösleges — jövőre legalább kétnyelvű (magyar—német vagy magyar —angol) bejelentőlapot nyo­matni, háth^ könnyebben megy majd annak a fránya papír­nak a kitöltése. Itt, a fonyódi Idegenforgal­mi Hivatalban tudtuk meg azt is, hogy az idén már több mint hárommillió forint ér­tékű valutát váltottak be, s a szezon még nem ért véget Ez az év rekordforgalom­mal zárulhat... Jó étvágyam van mmmm Ä nyaralók vámszedői Kellemes a nyaralás a Ba­laton partján, a hűs habokban megmártóziva, utána a parton [napozva lángost és kukori­cát majszolva élvezni a pihe­nést, a nap melegét. Pihenni — mindenkinek ez a vágya, erre készül egy éven át, hogy legalább azt a két hetet gond­talanul, fúkarkodás nélkül töltse él... És kezdődnék a kellemetlenségek. Az első ko­ra reggel az újságos bódénál, ahol az éladó a nyolcvanfil­léres Somogyi Néplapot egy forintért adja, s bizony szé­gyenkeznie kell annak, aki reklamálni mer az árdrágítás miatt. Az aztán, végleg elkeseríti, az embert,' hogy egész Bala- tónlellén nem lehet egy jó kávét kapni. Mindenütt bar­nára színezett kávéutánzato­kat tesznek a vendég elé. Va­jon meddig csinálhatják mind­ezt? S ne is beszéljünk a há­romforintos főtt kukoricáról, a sör helyett kimért habról a vendéglőkben. A vendégek, a nyaralók mindezt nap nap után tapasz­talják. Mindenki rajtuk akar meggazdagodni. Az ellenőrzések megszígo látásával kellene fellépniük hivatalos szerveinknek azok éllen, akik a szezon alatt sze­retnék' megkeresni egész év­re való pénzüket — nem ép­pen becsületes • úton, a nya­ralók zsebére. Gy. L. Rosszak a darálók — Már megint nem műkö­dik — fordult a vásárló az ABC-áruház eladójához. — Sajnos, kérem, mind a három kávédarálónk elrom­lott, s az a »maszek« elektro­mos daráló, amellyel néha őröltünk, szintén felmondta a szolgálatot. Amíg sorbaállumk a fonyö- di ABC-áruház kávéspultja előtt, a kávéfőző hölgy mér­gesen szidja a használhatat­lan darálókat, de ez nem so­kat változtat a helyzeten. Apróság, a sok szolgáltatás közül talán a leghétköznapibb, de a hiánya rengeteg utánjá­rást, mérgelődést okoz, álról nem is beszélve, hogy ki sze­reti végigházalni a daráló­val rendelkező üzleteket tís deka Omniával? a Balatonon rri Jií * t Ä Ép v. ' / I” f-4*» ;I s A csákányos Baló <—>Elviselhetetlen lehet a. meleg a vágányok között, ha tűz a nap. — Elviselhetetlen lehet a ezt mondják. Itt keresem a kenyeremet, elfogadom, ami­lyen. Más is kibírja. Télen hi­deg van, akkor meg azt mon­dogatják. — A vonatból sokszor lát­tam, hogy törölgetik az ar­cukat. — Ahogy az ember a bőrét is megvakarja, ha viszket. — Régóta lehet a vasútnál. — Tizenhat év óta. Ha ez soknak számít. — Család? Koncert a hajón A vastag festék alatt eről­tetettem lustán mozog a négy maxiszoknyás szeme. Hosszú szipkából Marlborót szívnak. A feltűnés nekik is kényelmet­len. Lefogadom, hogy legalább kettő közülük sokért nem ad­na egy konzervatív miniszok­nyát A szomszédos padra barna orkános fiú ül. Egy darabig a karjára támaszkodva a fodro­zódó vizet nézi, aztán kopottas nadrágján összébb húzza a ka­bátot. Szeme elidőzik egy-egy szerelésen, megbámulja a kül­földieket. Az alkalmi pódium felé fordul. Talán arról álmo­dik, hogy egyszer majd ő is mikrofon elé állhat. Most örül a kirándulásnak, az üdülésnek is. Alföldi, először látta a Ba­latont. Hátunk mögött nagyhangú társaság vitatkozik, melyik a jobb: a Metro vagy a Bajtala? Az Omegában egyeznek ki. Ki­kérik az én véleményemet is, igazat adok. Ha más vélemé­nyen lennék, akkor se lenne értelme ellent mondani. Tu­catszor értékelték az együtte­seket, még véletlenül sem ki­áltották ki győztesnek kétszer ugyanazt a társaságot. Egyikük pólóingén hippi jel­vény díszeleg. Ezt hirdeti: »Enyém az fél világ!« Óvatos duhaj, csak a felére tart igényt. A jelvényre ügyet sem vetnek, hanyatlóban a divatja. A kül­földieket sem izgatja. Apropó, külföldiek. Többsé­gük téma csöndben hallgatja az együttest.- Idegesítő nyuga­lommá}. Ünják? Herbert, a valószínűtlen ül vékony, mind­ennek ellenére dörgő hangú berlini fiú a fejét rázza. Ta­nulmányozni kell a játékot. Azt pedig nagy hanggal nem lehet. A csend tisztelet jele. Kevesen táncolnak. A vizet, a partot, az eget kémlelik. Nem keresik a romantikát. Ahogy kifutott a hajó, rajuk köszön­tött a hangulat. Sokféle náció, sokféle foglalkozás: De mind­nyájan fiatalok. P. D. — Kettő. Meg persze az asz- szony. — Gyakran jár haza? — Kéthetenként. Messze laknak. Inkább ők jönnek ide. Ingyen van a jegy. hadd né­zegessék a Balatont. — Kevés beszédűek, a moz­dulataikat is egymáshoz iga­zítják. Nem lehet rossz a munkásszálláson sem. — De rossz. Én azt szere­tem, ha a gyerekek ott lá­batlankodnak mellettem. Meg faggat az asszony: mát csinál­tál máma, mennyi pénz néz ki elsején. Nyolcezer kell a sógoréknak. Mert a ház az anyósomé volt. isten nyugosz­talja, a feleségemre meg rám hagyta. De az asszony testvé­rét ki kell fizetni. — Tévé van? — Nem vagyunk mi olyan szegények. Júniusban múlott három éve, hogy megvettem. Inkább a gyerekek miatt, az asszony este úgy esik be az agyba. Bejár a ruhagyárba. — Nyaralni voltak már? — Minek? Ha szabad szom­batos, az asszony kihozza a gyerekeket Fonyódra. Nem mondhatják, hogy nem látják eleget a Balatont. Én meg hová menjek? — Esténként mit csinál? ■— Fekszem. A csákány el­szívja az ember erejét. Egy­szer elltozta az asszony a fe­kete ruhámat, aztán elbal­lagtunk a Didóba. Nem olcsó mulatság, de egyszer megen­gedheti magának az ember. Sört ittunk, én meg néztem, hony az asszony nevet. Mi­velhogy annyira ugráltak a táncosok a zenére, ö ilyent csak a tévében látott. Mond­tam neki, bánhatod, hogy nem jársz itt többet, láthat­nál csudabogarat eleget. Múltkor is kint vagyunk a fonyódi kanyarban — tudja, ahol az út meg a vágány majdnem találkozik —, ami­kor az út szélén ballag _egy istentelenül borzas fiatalem­ber egy helyesforma lánnyal. Csodálkoztam is. hogyan áll­hat szóba egy ilyennel. Meg­állók, nézem őket: Aztán rám szól a fiatalember: miért nem fürdik ilyenkor, bátyám? Mert akkor mága mindig csak így gyalogosan sétafikálhat- na — mondtam én, mert ki tudja, kiféle, miféle. Erre azt kérdi, hol van itt egy söröző. A kempingnél ihat, ha szom­jas — így én. Iszik velem egyet? — kérdi. Nem tudom, csak viccett-e — nem úgy né­zett ki —, de jólesett. Kár, hogy nem mehettem el, dél­után sok vonat megy egymás után, addig van munka elégi — Fürdött a Balatonban at idén? — Még tavaly se. Van a szálláson tisztességes mos­dónk. — Hát Badacsonyban járt-e? — Amennyit én iszom, meg­veszem. a boltban. Hegvet meg láttam eleget. Bükk- szentmiklóson nevelkedtem. ■— A legjobbakat. Hogy is hívják? ■— Csákányai Bálának. Merthogy mást nemigen lát­nak a kezemben. Pintér Dezső Heten a csónakban ■ik ani i t 8 f 'ffetp 'f "b ■ * I 8 4 * BARNA BORÚ BnHBHMHHHfl ■vkáifi ki',!- v . . : mm Szemmel láthatóan élvezik a csónakázást. Nagy élmény a gyerekeknek is. Egyikük sem ül nyugodtan: »milyen meleg lehet a víz, anyu, menjünk beljebb, Pista a végén ül, hadd üljek melléje, anyu, mikor für­dünk?« i Imbolyog a csónak. Négysze­mélyes, a maga módján tilta­kozik, hogy heten ülnek ben­ne. Nem sokkal ezelőtt riportot közöltünk a lapban. Amikor készült, a vízirepdészeti ka­pitányság vezetője névsort tett elénk. A vízbefúltakét Számuk azóta is hétről hét­re nő. Jelentéktelennek látszó felelőtlenségek okozták a halá­lukat. A parttól elsodródó gu­mimatrac, a túlterhelt csónak, felhevült testtel egy fejesug­rás a hullámokba. Senki sem állítja, hogy mindez minden alkalommal tragikus véget okoz. Ahogy az utakon sem halál a vége az összes szabálytalan előzésnek. A szerencsétlenségek azon­ban pl-kell gondolkodtassák a nyaralókat. A fekete grafikon ugyanis állandóan emelkedik. SOMOGYI NÉPLAP H

Next

/
Thumbnails
Contents