Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
EPITOK H. Gradecslijev bolgár művész linómetszete. JANNISZ RITSZOSZ: TESTVÉRISÉG A költők könnyen fölismerik egymást — nem, nem a nagy szavakról, melyek elkápráztatják az embereket, nem a szónoki gesztusokról, hanem valami egészen köznapi, titkos dknenziójú dologról; ahogy Iphigeneia fölismerte menten Oresztészt, midőn az így szólt: »■Nem te voltál-e, aki az udvaron, a nyárfa alatt, fehérített gyolcsra hímezted a Nap útjának változását, csodás színekkel?« Majd meg: »■Nem te őrizted-é meg, szobád zugában, gondosan, Pelopsz régi lándzsáját?« És akkor ő egyszerre csak a vállára borult, valami mélységes mély szelíd világosság előtt szemét behunyva, mintha csak véfröcskös oltár előtt, mit teljesen eltakar az a fehér gyolcs, melyet ő maga hímzett perzselő delekeh, a hazájában, a nyárfa alatt Szamos, 1909. június 30. Papp Árpád fordítása Királyhegyi Pál: fZeltítivités Stewardess. Megrázóan csinos. Huszonhárom éves. Minden épeszű nyelven beszél, ö mesélte ezt ä történetet. így: — Akkor repültem először. Egyetlen gyerek vagyok, és egyetlen anyám reggeltől estig aggódik értem. Lebeszélt a pályáról, de én egyáltalán nem 'félek a repüléstől, mint ahogy nem félek sem a gyalogjárástól, sem a taxitól. Mégis lámpalázam volt az első repülés előtt: Szeretni fognak-e az utasok, a kollégák, és egyáltalán, jól fogom-e ellátni a munkámat? Anyuka, aki Pesterzsébeten lakik, kikísért a Ferihegyi repülőtérre. Ezer tanácsot adott, és négyszer kezdett sírásba. Félt, hogy lezuhanok, félt, hogy a levegőben maradok, félt, hogy á súlytalanság állapotába kerülök, mire a gép megérkezik Moszkvába. Ezerszer elbúcsúztunk. A mama lengette a zsebkendőjét a gép után, aztán már nem láttam sem mamát, sem a zsebkendőt. A hatalmas gép úgy repült, ahogy elvártuk '■ tőle. Az utasokkal nem volt semmi baj. Nyugodtan, higgadtan dolgoztam, mintha ott születtem volna a repülőgépen. Kettőt néztem, már meg is érkeztünk. Két óra a menetidő Pesttől Moszkváig. Amikor kilcötöttünk, a lélegzetem is elállt a nagyszerű látványtól. Moszkva, a mérhetetlen város, a rengeteg utas, a soknyelvű hangszóró. A nagy élmény lenyűgözött, de aztán hirtelen eszembe jutott a mama. Meg a zsebkendő. Én itt vagyok Moszkvában. a mama meg talán most .kezd igazin aggódni értem. Gondoltam, megnyugtatom. Beszaladtam a legközelebbi telefonhoz, és felhívtam a pesti lakásunkat. 8 A telefon lelkesen csengetett, de senki nem vette fel a kagylót. Hirtelen az órámra néztem, és megdöbbentem. Hát persze, a mama ilyenkor még nem lefiet otthon, Amíg elindul vele az autóbusz visz- sza a Vörösmarty térre, amíg onnan továbbmegy a tizenötőssel a Boráros térig, amíg ott vár a csatlakozásra, aztán az erzsébeti busz, aztán még a gyaloglás. Sebaj! Mire visszatérek Pestre, biztosan hazaérkezik. M ikor a Lánehfdhoz értek, Ailvarez parancsolgatni kezdett Méghozzá süketségeket akart Kopasz csak óvatosan mert ellenkezni. — Hát mégse az Ifjúságiba megyünk? — Pofa be! Irány: Pesti — És az Illések? Mi lesz a visongással? — Tudok Pesten egy utcabált. Ott lehet arénázni. Alvarez nagyot rúgott egy üres konzervdobozba, és a híd felé indult. Brazil a doboz után vetette magát és vissza passzolta. — Nincs is utcabál május elsején — vélte a Nagykanál. — De van. Az sokkal ka- sább, és nem kerül semmibe. — Azt mondtad, hogy egy zsák korpád van. — Van, persze hogy van; Ki mondta, hogy nincs? Alvarez most egészen az oroszlánig rúgta a dobozt Onnan megint Brazil továbbította. A többiek utánuk kullogtak, amerre a doboz csörömpölése vezette őket. — Nincs is ennek pénze —• morgott Nagykanál. —* Délben is az öcskös fizetett neki egy fagyit. Azóta pedig nem volt sehol. — Mit tudom én! Ha van, hát van — dünnyögte Kiska- nál. Az Ifjúsági Paiik felől üvöltésfoszlányokat vagdalt hozzájuk a szél. Vágyakozva füleltek. Mikor utolérték A Ivaré zé- ket, a doboz a Kopasz elé perdült, és 6 nagyot rúgott bele. A csörgés hirtelen belehullt a folyó sötétjébe. — Kopasz! Te voltál? Mész utána? — Isten a faterom, hogy nem akartam ... —■ Még .csak az kellene! Utánamész vagy dobjunk? Kapjátok el! Négyen fogták Kopasz ke- zét-lábát.' — Egy.., Kettő... Há... — Ne! Alvarez! — Eresszétek el! Talán a fejeddel focizzak? Visszare- pesztesz'' a felforgatott kukákig. Hozol egy új dobozt. Értettem? — Megvártok? — Ühü. Majd utolérsz bennünket. Nyomás! A galeri tovább menetelt ■ Pest irányába. Kopasz húsz lépésről követte őket. Ha lemarad, vége. Két nap is -beletelik, mire ezek visszakeverednek a Sódergödörbe. Addig se kaja, se alvás . Most tisztán hallatszott Budáról az Illések üvöltése. Obladi-oblada, tatatamtam-rata- rara-ratatamtam. Jó lett volna egyszer igazából hallani már az Obladit, nemcsak ahogy a srácok zümmögték a körletben, azon a francos Tökölön. Állati jó szám, nem lehet abbahagyni. Alvarez és Brazil már rángatóztak egymással a zenére, mint egy táncoló pár. Aztán kígyóvonalba továbbindultak; mögöttük a két Kanál, a Nyúl és a Vörös. Kopasz gyorsan felzárkózott a sor végére. Egy párocska a pillér sarkába húzódott előlük. Alvarez lekapta a lány kendőjét, obladi-oblada, hátradobta Brazilnak, az a következőnek, végig a soron. Kopasz visszadobta Vörösnek, obladi-oblada. a konzervdoboz ügyét már senki sem firtatta. A pesti oldalon még söté- tebb volt, mint odaát. Valami parkféle látszott: padok meg fák. Az egész leginkább a Sódergödörhöz hasonlított, csak Itt emberek is ültek a padokon. Ki mertek ülni. összékarolva söpörtek végig a sétányon. Egy nagy blö- ki őrjöngve ugatta őket. Alvarez visszanyávogott Aztán egy térre értek. Emberek ültek ott asztaloknál, és igaza lett a Nagykanálnak: nem volt semmiféle utcabál. — Ha nincs, nincs. Majd lesz. Megyünk tovább. A terasztól pár méterre egy kerítés tövében kanyarogtak tovább. Valami nagy építkezés homályában autók álltak. Alvarez a kilincseket próbálgatta. Egyik sem engedett — De feltörném! A Nyúl is próbálkozott a túlsó oldalon. Tapogatta az ablakokat, de nem találj rést sehol. A többiek eloldalogtak. —i Hülye ez az Alvarez! Megint lebukunk. Inkább gyerünk haza! — Gyerünk! Jössz, Kopasz? — Nem lehet. Az Alvarezék sufnijában lakom. — Mi van? — Gyerünk haza! — Túró! A java csak most jön. Futás! — Szereztél valamit? i öhü ..: Megálltak a mellékutcában és sorra húztak az üvegből. . — Marha erős. Mi volt ez? Petróleum? Állati keserű! Alvarez a világosság felé fordította az üueget. — Vite horse. Viszki, te marha! — Hát ez a viszki? Vacak. Azt hittem, hogv jobb. — Klassz volt. Ide vele! Értesz is hozzá, suvernyák?! B efordultak egy hosszú utcába. Itt aztán világos volt. Egy csomó fényreklám, meg minden. A kirakatok is mind fényesek voltak, mint a körúton. És az utca majdnem üres yolt. —• Hol vagyunk, Alvarez? — Nem látod? Váci utca. Most aztán húzzátok ki magatokat! — Odanézz! Egy kirakatban ékszerek. Oda volt írva: igazi aranyból. Alvarez az ajtót vizsgálta. Cseles. Egyetlen üveglap, még zárja sincs. Egy bicskával ki lehetne feszíteni. — látjátok azt a Ms arany- • dobozt? Harminchat rongy! — Meg nyolc mázsa, ha elkapnak. Vagy tíz. fényképezőgépek. Piros, sárga, fekete garbónyakú pulcsik. Bőrmellények. Pisztoly alakú öngyújtók, külföldi spanglik halomban. Egy nagy repülőgépben apró utasok. Kopasz a repülőt bámulta. Nem’ mert a csemegebolt kirakatára nézni, a felszalagozott szalámik, sonkák, sajtok halmaira a sok üveg ital és befőtt között. Korgott a gyomra, égette a pálinka. Ment a többiek után. Járókelők siettek el mellettük, hogy kapuzárásra hazaérjenek; álmos házmestennék locsolták a járdát. Senki sem figyelt rájuk. Akár az egész mindenséget elvihették volna. A ztán egy miniszoknyás leányzó toppant Kopasz elé. Két srác cselengett mögötte. — Bátyókám! — ugrott a lány Kopasz nyakába. — Szia... Ildi! Hogy kerülsz ide? —• Én? Az Ifjúságiból jövünk. Voltál már otthon? — Inkább visszamegyek Tökölre. Dühös még a fater? — Reggel nézz haza! Most újra melózik, és nincs otthon, csak a mami meg az ikrek, ■— Piál még az öreg? — Ajjaj! Hé’srácok, a bra- tyórn! Ez itt Spanyol meg Jo- nesz. Kopasz nézte őket. Elég nyálas kölykök, tán gimnazisták. Ámbár hosszú a hajuk. De ez az Ildi! Alig ismert rá. Másfél év alatt kész nő lett belőle. Marha klassz. A szeme csupa kék festék, a haja majdnem fehérre szőkítve. Jó vastagok a. comb j ai, és a melle hegyesen áll a pulóver alatt. Mintha egy idegen csaj lenne. Éppen pénzt akart kérni tőle, hogy vegyen valami kaját, amikor Alvarezék gyülekezni kezdtek. — Kopasz! Ki ez a kis bige?, — A húgom. Ez meg itt Alvarez és a galeri. — Alvarez? Ä nagy Alvarez? Szia! Ildi vagyok. — Naná, hogy a nagy Alvarez! — Spanyol meg Jonesz. — Na, öcsik, kopás! A portónkéi szerződés értelmében a parti vizeiken minden bige az én tulajdonomat képezi. Ildi vihogott. A két srác mondani akart valamit, de Brazilék akcióba léptek: az egyik kapott egyet a képébe, a másik a hasába. Fél perc múlva már nem is látszottak.' — Hát akkor, madám, szabad egy táncra? Irtó helyes kislány vagy. Megyünk az Ifjúságiba? — Onnan jöttünk. — Nem baj. Tudok egy bált is, a Gelajon. A szabadtérinél ... Obladi-oblada. Már az Er- szébet-hídon meneteltek. Ildi nagyokat visongott. Alvarez szüntelenül nyomta a sódert, de hogy mit, azt Kopasz nem hallotta. Pedig jó lett volna közelebb férkőzni. Mi a helyzet otthon? Meg akarja-e még késelni az öreg? Pedig a csövezésnek csak újabb lebukás lesz a vége. Haza kéne menni. Alvarez jó haver, de a mu- terja nem, és egyszer kiszúrja, hogy a sufniban lakik valaki. Na, meg ki az isten bír megélni a Közért elől lopott tejen. Ha tejesfiaskát lát. már hányingert kap. Rohadt az egész élet! A galeri átvágott a gyepen, a kivilágított vízesés alatt. Alvarez a hegyre mutogatott. Aztán hirtelen rácsodálkozott Kopaszra. Te, Kopasz! Mi van a konzervdobozommal? ~ Mi volna? — Nem hoztad el. Nem teljesítetted a parancsot Na* nyomás, míg szépen beszélek! Kopasz nem válaszolt. Ildi vihogott. Tetszett neki, hogy ő a Kopasz? Majd elveszi a kedvét. — Ne vigyorogj, inkább vt_ — Pofa be, Kopasz! Mész vagy küld jelek? Brazil és Nagykanál már fogták a grabancát, és vitték is á Duna-part felé. Brazil a képébe röhögött. — Na, kopás, öregem, mert megismerkedsz az öklöni erejével! ^Nagyot lódítottak rajta, és Brazil beletalpalt a hátuljába. Mikor feltápászkodott, Ildi Alvarezbe kapaszkodva vígan ugrált a hegyre vezető úton. Mögöttük az egész banda. Hülye kis csaj! Minden kis csaj hülye. Mintha egy sem hallotta volna, hogy a Gela- jcm partiba vágják a lányokat. Rohadt Alvarez. Még hogy ő a nagy Alvarez! Mindenki tudja, hogy az igazi nagy Alvarez Kispesten balhézik, nem Budán. Rohadt hantás. Tökölön is leadta, hogy a faterja főorvos, a mostohája meg egy gyönyörű svéd nő, villájuk van a Rózsadombon meg Opeljük* Rózsadomb? Röhej! Az Alvarez muterja? Vén ribanc. Faterja meg nincs is. Minden szava hanta. De mire az Ildi kapcsolt, már lekentek neki két frászt, és megy minden, mint a karikacsapás. Hatan egy nőre. Utánuk indult a hegynek. Valamit csinálni kéne. Odamegy, és szétveri a galerit Dehogy veri. Az az állat Brazil meg a Nagykanál őt verik laposra. Rájuk küldje az erhásokat? Ott jön két zsemyák biciklivel. A fene egve meg, most mi lesz? Ide jönnek. Persze az Alvarezék hatan vannak, azokat nem stírolják. — Fiatalember, jöjjön csak ide! Jó estét! — Én? — Maga, maga. Ki az isten, ha nem maga? A személyiét ..: Kopasz elővájta a farmer zsebéből. A rendőr forgatta, . aztán elővett egy könyvét, és ábban lapozgatott a zseblámpa fényénél, Most itt a zsernyák, csak szólni kell. Belefújnak a sípjukba, vagy az egyik lemegy telefonálni a legközelebbi kricsmibe, és kezdődik a balhé. Csak szólni kell, és felmásznak a hegyre, zörgetik a bokrokat. És vagy találnak valakit vagy ’nem. Annyi rendőr nincs a városban, hogy Alvarezék olajra ne lépjenek a sötétben. De hogy ő maga a vargák kezén marad, az .biztos. Kezdődik a vallatás, hogy mikor volt otthon, miért nem volt otthon, mi van a melóval, hol volt, kik volt. Berángatják az Ildit, az öregeket, aztán ha két nap múlva elkapják Alvarezéket a Sódergödörben. Mi a bizonyíték? Az Ildi vallomása. Ha vall... — Maga Öbudán lakik. Mit csámborog itt a sötétben? — Csak jövök..; a kislánytól... Megyek haza ... — Rossz az irányzéka. Ez nem Óbuda. Üljön fel az első villamosra, és nyomás! Na, ift van... K onasz zsebre vágta az igazolványt. Ezt megúszta. A zsaruk már tolták is a biciklit. Még most is szólhatna nekik. De akkor gáz. Az Alvarezék biztosan agyonverik. így me?? Az a hülye Ildi kibírja. Ö ment el velük, az ő baja. Viszont valahol aludni kell. Az Alvare- zék sufnijában pedig még pokróc is van. Bemászik oda az Alvarez nélkül is, reggel pedig csak lesz valahogy. Jó fej az Alvarez. Most sem lenne semmi baj, ha nem jön az a hülye Ildi. A rendőrök már valahol a parton karikáznak. Most már úgyis mindegy. Kopasz a villamos után robogott. Ilyenkor már nincs ellenőr, és állatian messze van az Alvarezék sufnija. Könyvtárban N. Abundov linómetszet« Dessewffy László: A nagy Alvarez SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. augusztus 1&
