Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-14 / 190. szám

KÉT SRÁC ERNYŐVEL Klán-figura a bal karon Jó ez a nyugalom... I X .» "' !V ' ; . s->. 1 : — Jaj annak, aki éppen arra úszik! tér megállás nélkül sétái, fí­A fitalkorúak tököli börtö­nében ismerkedtek össze. Bár nem egy szektorba osztották őket; Jónás Béla a visszaesők között töltötte a büntetését. Háromszor ítélte el a bíró­ság. Nemrég múlt tizennyolc éves. Tízéves koruktól intézet­ben nevelődtek. Kabarétréfá­kat írnak a mondatról: »nehéz gyermekkorom volt«. Nekik tényleg. Hosszú-hosszú inté­zeti nevelés nem szül akkora hatást, mint egy éjszakába nyúló apai beszélgetés vagy egy jól sikerült családi kirán­dulás. De hát minden intézeti gye­rek a vádlottak padján köt ki? Butaság. Ahogy nem (minden kifo­gástalanul nevelt fiatal kerüli el a börtönt sem. A környezet hatását a sze­mélyiség kialakulásában sen­ki sem tagadja. Miért szüksé­ges ezt elmondani? Beszélgeté­sünk végén Frászt József­nek is feltet­tem a kérdést: — Mihez kezd, ha kiszaba­dul? őszintén szólva, ekkorra már eltettem a jegyzetfüzetet. Mert mit szoktak ilyenkor fe­lelni? »Nagy tanulság nekem ez a börtön. Ha kiszabadulok, minden megváltozik. Dolgozni fogok, s élni, ahogy a többi ember«. Nem akarom lebe­csülni ezeket a válaszokat, hi­szen igen sokan valóban új életet kezdenek. De ilyenkor honnan lehet még tudni? Így az ember csupán nyugtázza a szándékot. De Frászt József mást mon­dott: — Egyáltalán nem gondol­kodtam még ezen. Fölösleges. Egy-két hét, és ismét a rács mögött vagyok. — Tizennyolc éves korban rengeteg vágya van az ember­nek. Örökké a ruhaszárító kö­telekről lopott ingekből akar­ja eltartani magát? Parkok padján, hidak alatt aludni? Unalom ül az arcára. — Maga is ilyen szöveggel jön. Idáig is megvoltam így, barátokkal, a hozzám hasonló lányokkal, a parki bulizással. Az intézetnél jobb. 1. Noszty Marit a főiskola hír­neves tanára keresztelte Nosz­ty Marivá. A név megmaradt, legálissá vált. Nedelkó Mariska, a fel- szabadulás utáni első művész­generáció legszebb színész­leánya volt. Tehetségesebb akadt, — de üdébb, jobb ala­kú, férfiszemeket vonzóbb aligha. A szőke naívát Tóth Ferenc a kollégium társalgójában lát­ta meg. A Szabad Nemzettől jött, és főnöke, Bárót Otto­kár küldte körinterjút készí­teni az Ifjú Gárda színpadi premierje előtt a magyar Lju- bov Sevcovákkal, Radik Jur- kinokkal, Uljana Gromovák- kal. Vallatta Marit is, csak ép­pen Krasznodár helyett Csör- nyeföldről kérdezte, szülőfa­lujáról, apjáról, anyjáról, ön­magáról. Sőt, Feri is — újság­írótól szokatlan módon — el­mesélte saját életét, sorsát. Kiszámították: kettejük közül Mari három órával idősebb. A cikk a Szabad Nemzet vasárnapi számában megje­lent. Hétfőn délelőtt Mari a szer­kesztőségi értekezletről hívat­ta telefonhoz Ferit; a 82 sor­ból a róla szóló tizenkettőt megköszönte. Bízom benne, hogy csupán dacból mondja, jól megjátszott közönnyel. Nemrégen tartóz­tatták le, röviddel azután, hogy szabadult. Amikor ki­engedték, talán ő is megfogad­ta: soha többé nem kerül visz- sza. Ha Jónással nem jön ösz- sze, talán nem így lett volna. A kaposvári buszállomáson találkoztak. Frászt el­mondta, hon­nan jött, Jónás sem hallgatott a három börtönről. Mindenki­vel, a többi csavargóval is bi­zalmatlanok voltak De egy­más előtt mit takargattak vol­na? Az egyik júniusi napon jár­ták a várost, amikor egyikük­nek az az ötlete támadt: jó lenne benézni a tempóimba. Egy darabig nézelődtek, aztán felfedeztek a bejáratnál egy perselyt. Frászt belenyúlt, az aprót zsebre vágta. Élelmet vettek belőle. Szükségük volt a pénzre, egyikük sem dolgozott. Pár nappal később éjjel ti­zenegy óra tájban a Marx Ká­roly közben csavarogtak. Az egyik első emeleti erkélyen ing, garbó száradt. Jónás, fel­mászott értük. Az éjszakát egy épülő ház pincéjében töltötték. A helyi­séget a munkások öltözőnek használták. Jónás reggel ma­gával vitt egy nadrágot. — Eladta? — Én nem üzletelek. Elcse­réltem. Az enyém már ron­gyos volt. Az inget meg oda­adtam egy lánynak. Pedig a lány egy másik hapsivál járt. Június tizen­hatodikén éj­szaka felültek a fonyódi vo­natra. Váráé­nál jött a kalauz, nem volt je­gyük, hát leugrottak. Átmásztak egy kerítésen, loptak egy biciklit, s azzal So- mogyjádig mentek. Ott eldob­ták a kerékpárt, mert elrom­lott. Jádon feltörtek egy trafikot, elemeitek több doboz cigaret­tát meg egy esernyőt. — Az előbb azt mondta, ma­ga nem üzletel. Akkor az eser- ( Kedden találkoztak. Szerdán is. Csütörtökön szintúgy. Pénteken az Akadémia előtt várta Feri Marit, szombaton a nyomdai inspekcióból éjféltájt haza induló fiút a lány. Hajnalig mászkáltak a kör­úton. Vitáztak. Határoztak: Tóth Ferenc szocialista drá­mát ír a Nemzeti Színháznak az új, megváltozott valóság­ról, és a főszerepet Noszty Mari játssza. Tóth Ferenc szo­cialista filmet ír az új, meg­változott' valóságról, és a fő­szerepre a Hunnia igazgatója Noszty Marit szerződteti... Tóth Ferenc szocialista no­velláját az új, megváltozott valóságról a rádióban Noszty Mari olvassa fel... A vasárnap Noszty Mari és Tóth Feri ünnepe volt. Hétfőn a redakcióbán a fiú bemutatta a lányt Bárót Otto­kárnak. A főnök a fejét jel­legzetesen féloldalra hajtva nézett Marira. Szólt a telefon. Feri mondat közben vitte ki Marit Bárót szobájából. Moziba mentek, szabadjegy- gyel. A híradóig hirdetéseket vetítettek. Mari és Feri ne­vették a hangos reklámot3 nyőre miért volt szükség? Azt is el akarta cserélni? — Balhéból kellett. Nem rossz: két topis srác ernyővel. Ezután felfeszítettek egy la­kókocsit, élelmet loptak, és is­mét egy kerékpárt. Azzal Osz- topánba mentek, majd onnan vonattal Fonyódra. Nem sokat késlekedtek, feltörtek egy ví- kendházat. — Strandpapucsot, ruhake­fét, szalmakalapot, tollat, meg egy mérőlécet loptunk. Mi­előtt megkérdezne, miért kel­lett a mérőléc: azért volt rá szükségünk, ha napközben iga­zoltatnak, mutathassuk, dol­gozni megyünk. Nem olyan nehéz megjátszani a techni­kust. Később egy lovas kocsin he­verő kabátból pént szereztek, élelmet vettek, és egy ligetben falatozni kezdtek. Egy polgári ruhás rendőr észrevette őket. Jónás meglógott, de Frászt Jó­zsefet sikerült elkapnia. Jónás ezután még több al­kalommal lopott, de június 17- ái az ő kezén is .kattant a bi­lincs. Bőre alig lát­szik a tetová­lásoktól. Kar­jára, mellére égettette a haverok, a »meglátogatott« ja­vítóintézetek és börtönök ne­vét. Jobb kezének »ékessége« egy tőrrel keresztülszúrt kopo­nya, bal karján egy csuklyás Ku—Klux—Klan-figura. Meg­kérdeztem, tudja-e. mi ez a klán. Fogalma sincs róla. Karján büszkén mutatja a szót: Vszama. Ez a gúnyneve. — Honnan kapta? — Uszama azt jelenti, hogy srenkes. — És a srenkes mit jelent? Kijön a béketűrésből, meg­vetéssel közli, hogy a srenkes jelentése: betörő. Meg is jegyzi: nagyon fur­csa, hogy olyasvalaki kéri be­szélőre, aki ennyire fontos dol­gokkal nincs tisztában. * * * A két fiatalember bűnügyé­ben rövidesen ítéletet hoz a Kaposvári Járásbíróság. 2. — A gazda már háromszor keresett — fogadta másnap Tóthot a szerkesztőségben a hivatalsegéd. A fiú a szeretett, tisztelt Otihoz sietett. Bárót — Tóthnál két év­tizeddel idősebb, sokat pró­bált férfiú — egyetlen szavá­ra sem lehetett nemet mon­dani. (Nem is próbálta senki.) A főnök Feri jövőjéről szó­lott: iskolára javasolják. A beszélgetés végén, szóra sem érdemes apróságként említet­te: — Te, az a tegnapi színész­nő... hogy is hívják... a Noszty-lány nem hozzád való. Többet nem is találkoztak. Az iskolán Tóth Ferenc megismerte az egyetemi rek­tor leányát. A Noszty Mari külleméhez semmikénp sem hasonlítható Hámos Évát is bemutatta a Szabad Nemzetnél. Bárót Ottokár gratulált, 5. I A Tóth fiú hírlapíró ma is Pesten. EGY KICSIT csökkent ugyan a hőség, valamivel el­viselhetőbb a meleg, mint a hetekig tartó kánikulában, de még most is sokan keresnek előle menedéket a strandokon, előle menedéket a strandokon, így a kaposvárin is. Már az úton elképzeli magának min­denki a nyugalmas, kényelmes lustálkodást egy hűvös fa alatt vagy a felüdülést a medencék vizében. Azonban már a kezdet rossz. A fojtó levegőjű kabin ajta­jához ágyúlövésszerű dörejjel csapódik a nehéz labda, az ott játszadozó kamaszok és fel­nőttek rúgása nyomán. Mindig tudják, illetve kinézik, hol vetkőzik-öltözik valaki — el­sősorban a csinos nőket figye­lik —, s a labda ritkán té­veszt célt. Ott állsz a zuhany alatt, él­veznéd a hűvös víz simogató permetezését, ám csaknem a nyakad töröd, mert rohanó kamaszok löknek, taszítanak, sodornak magukkal a meden­cébe. Mégsem bosszankodsz, mert végül is a célodnál vagy. Me­rülnél a kissé langyos — és nem eléggé tiszta, sötétzöld ár­nyalatú — v zbe, de akkor meg a nyakadba zuhan valaki. Prüszkölve, átkozódva kapá- lódzol, nehezen a felszínre bukkansz, s még jól láthatod, hogy nevetgélő ifjak vigadnak társuk sikeres »tréfáján«. Ve­led a kutya sem törődik, mert úgy kell neked: minek mentél a strandra, s ha mentél, miért éppen akkor, amikor ők szóra­koznak. KIMENEKÜLSZ a meden­céből, keresel egy nyugalma­sabb helyet, ahol alhatsz vagy napozhatsz. Közben szinte az agyadat hasogatja a hangszó­ró, amelyből már harmincad­szor hallod, hogy a fagylalt­árus kocsijával azonnal hagy­ja el a strand területét, mert különben kiutasítják. (Milyen jó lenne, ha ezt a hangszó­rót inkább arra használnák — főleg a délutáni órákban —, hogy bemondanák a pontos időt, amit a buszra és vonat­ra menők igényelnének is!) Fekszel a fa alatt vagy az üres medencében. Pihenni azonban nem tudsz, mert tu­catnyi »Bene« és »Albert« mu­tatja be labdakezelési, fejelé- si tudását, s nem egyszer a te fejedet éri a bizonyíték. Részvéttel nézed pihenni vá­gyó társadat is, akinek szem­üvegét éppen az arcán törte el egy kíméletlenül, erősen meg­rágott labda. Szerencsére a szeme és az arca csak egy ki­csit sérült meg, a labdaművé­Nem több — nem kevesebb. Szikár, alig őszülő. Nincs adóssága. (Autója, telke, má­sodállása sincs.) Törvényesen elvált. Mostanában korhatárig te- geződik: az 1940-es évjáratnál fiatalabbakat magázza. Ugyanakkor nem prédikál az újdondászoknak a régi csúf időkről, kriptamanuszokról, s más maradi marhaságokról. Tudatosan nem akar gyűlölt- röhögött Vén Hülye lenni. Vigyáz magára. Sokat ír, még többet olvas. Hobbyja: alkoholja, hódítója, sikerült durchmarscha a munka. Hiúsága: semmiből, lehetetlen témákból valamit produkálni. A múltkor is egy lenézett feladatot, háromperces rádió- hirdetést vállalt. Munkásokat toborozni — mindegy honnan, mindegy, hogy kit — a Kere­pesi úti gyárba. A »szempont-cédulát« ol­vasva eszébe jutott az ifjúko­ri, kacagott mozireklám: »Matracába? — Epeda! — Re- kamiéjába? — Epeda! Máris transzponált: »Jó ke­tetet'i = Cordalicl **» Szabad, szék viszont még bocsánatot sem kértek, csak a vállukat voriogatták. Arra figyelsz fel, hogy négy fiatal megragadja az ötödiket, s viháncolva lóbálja, hogy az­tán a vízbe dobja. Egyikük ke­zéből kicsúszik a meglóbált fiú karja, s ennek nyomán a vál­la — szerencsére nem a feje — hatalmasat koppanva ütődik a medence falához. Pihenni vágytál, néhány órára felüdülni. A fürdőmes­Megnövekedett felada­tokkal indul az új évadban a Csiky Gergely Színház. Zentai Ferenc gazdasági igazgató el­mondta, hogy nemcsak a so­mogyi megyeszékhelyen, ha­nem Nagykanizsán és Zala­egerszegen is rendszeresen játszanak majd. Együttesen lesznek bemutatók is, mert két darabbal készülnek el egy­szerre. A jegyiroda a jövő hé­ten már értesíti a régi szín­házlátogatókat, s a bérleteket is rendszeresen árusítják. Ked­vező eredményt hozott a tava­lyi évadban a »teltház-akció«. Sok kaposvári üzem — így az Egyesült Izzó Kaposvári Elekt­roncsőgyára, a ktsz-ek — és az építőipari dolgozók lelkes ér­deklődőknek, tavaly jó szín­házlátogatóknak bizonyultak. — Csak a tavalyi lelkes ér­deklődés maradjon! — mond­ta Zentai Ferenc. Nos. az érdeklődés, vagy hogy milyen patrónus lesz a nézősereg, az elsősorban mai szombat? — Cordatic! — Jöj­jön a Cordaticba, várja a Cordatic/« A filmszínházban annak idején mellette ülő leányra nem gondolt. 4. Noszty Mária a Z.-i szín­ház komikája. Húsz éve törzs­tag — mint mondja — a vi­lágvégi társulatnál. Mindent játszott — mindent játszik. Tájol is. Az évadszüneteket Buda­pesten tölti. Pénzt keres. Statisztái filmgyárban, te­levízióban, szinkronnál, rádió­ban. A kollégiumi romanti­kát »kamatoztatja«; egy nap­ra, két percre protezsálják ér­demes művésszé avanzsált öreglányok, hívják Kossuth- díjas agg fiúk. Tegnapelőtt a rádióban hir­detésfelvétel volt. Egy most végzett legénykével »csinál­ták« a reklámot: — Szabad szombat? — Cordatic! — Jó kereset? — Cordatic!... Jöjjön a Cordaticba! Várja a Cordatic! László Miklós gyelmeztet, kiabal. hogy neked, s még sok társadnak ezt a pi­henést biztosítsa, betartassa a strand szabályait. DE MIT TEHET, amikor 2—3 ezer ember van a meden­cék körül. És köztük nagyon sok tizenéves, meg gyerekes eszű felnőtt, akik azt gondol­ják: a strand csak az övék, mások örüljenek, hogy jelen­létüket ok egyáltalán eltűrik! Sz. L. gától az évadtól, a bemutatóik­tól függ. Az ősbemutató mindig koc­kázat, de úgy is mondhatjuk, hogy hálás kockázat. Nemcsak a somogyi nézők, hanem az egész hazai kritika figyelmét is magára vonja, ősbemutató pedig bőven jut az új évadra, és a színpadon eldől majd, hogy megérte-e a kockázatot Mindenesetre örülünk az új daraboknak, és annak, hogy megfelelő az ősbemutatók ará­nya is. Először láthatja a ha­zai közönség Saroyan Halló, ki az? című egyfelvonásosát és Faulkner—Camus Requiem egy apácáért című drámáját. Első hazai bemutatója lesz Nephut—Jarry Ketten Párizs­ban című musicaljének is. És két magyar ősbemutató: Weö­res Sándor színpadi játéka, az »Octopus, avagy Szent György és a sárkány«, valamint Maj- láth—Abai—ifjabb Kalmár »Piros jaguár« című zenés víg­játéka. Műsorra tűzték az elmúlt évad fővárosi sikerét Szakonyi »Adáshiba« című komédiáját is. Régen látott dráma szere­pel a bemutatók sorában, Né­meth László: »Galilei«-je, és Saroyan egyfelvonásosa mel­lett ugyanazon az estén láthat­ják majd Shaffer »Játék a sö­tétben« című vígjátékát is. Oscar Strauss Varázskerlngő- je és Gilbert Ártatlan Zsuzsi­ja várja majd az .operettked­velőket. Legutóbbi színházi tudósítá­sunkban beszámoltunk arról, hogy elég sokan mondtak bú­csút Thália kaposvári deszkái­nak. Kik jönnek az új évadban? Komor István főrendező a Szegedi Nemzeti Színháztól szerződött Kaposvárra. Az új primadonna és az új szubrett: Imre Gabriella és Réti Erika a Miskolci Nemzeti Színház­ból jött. Balogh Mária, Kardos Gábor, Kárpáti Tibor, Kiss Je­nő és Kuppán Ferenc szerződ­tek még a Csiky Gergely Szín­házhoz. Fellép az évad bemu­tatóin Ol&avszky Eva, a Deb­receni Csokonai Színház- Já- szai-díjas művésznője; a Veszprémi Petőfi Színház há­rom Jászai-díjas művésze: Bicskey Károly, Iványi József és Polgár Géza, valamint a Szegedi Nemzeti Színház Já- szai-dijas művésze. Kovács Já­nos. Más tervekről is beszélt Zentai Ferenc gazdasági igaz­gató. Remélhetőleg ebben az évadban újraéled az Intim Színpad is, és a Gyerekszínház előadásaiban az ifjú nézők elé kerül a Hamupipőke, és a Ta­más bátya kunyhója. Az isko­laszínház Ibsen Nóra című drámáját mutatja be. T. T. Parkok padjan, hidak alatt Pintér Dezső Noszty Mari esete a Tóth fiúval Matracába? —Epeda! — Re- kamiéjába? — Epeda! Perselyt foszto­gattak 4 Esernyő és inérőtéc Uszama furcsállja Új évad — sok ősbemutató p SOMOGYI NÉPLAP i Péntek, 1910. augusztus 14. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents