Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
A LAPTERJESZTÉS FONTOS POLITIKAI MONKA Az év végére összehívott X. pártkongresszusra készülünk. Mérlegre tesszük munkánkat, számba vesszük új feladatainkat. E számvetés része a megyei pártlap olvasottságának elemzése is. Az 1966-os megyei pártértekezlet azt a feladatot tűzte a pártszervezeteik tagjai, a sajtó, a lapterjesztés dolgozói elé, hogy négy év múlva naponta ötvenezer példányban jelenjen meg a Somogyi Néplap. A megyei pártértekezlet azért határozta el az ötvenezres pé- dányszám elérését, hogy még több emberhez közvetíthesse a lap a megyei pártbizottság politikáját, még több embert mozgósíthasson a megvalósítására. Azok a társadalmi munkások, akik szabad idejüket feláldozva agitálnak az üzemben vagy a faluban, e cél elérését segítik, éppen ezért megtisztelő és nagyon fontos politikai munkát végeznek. A hivatásos és az önkéntes lap- terjesztők eddigi munkájának köszönhető, hogy a megyei lap példanyszáma ma már meghaladja a 46 ezret. A megyei párt-végrehajtóbizottság 1969. október 23-án megvizsgálta a lapterjesztés terén végzett munkát, ismételten megállapította az előrehaladás szükségességét, és elhatározta, hogy a pártszervezetek, a tanácsok, a tömegszervezetek, valamint üzemek, vállalatok intézmények bevonásával széles körű, kétlépcsős előfizetésgyűjtő kampányt kell szervezni a megyében. A most folyó nyári előfize- éésgyűjtést alapos szervező és agitációs munka előzte meg. Régi lapterjesztési baboná, hogy nyáron nem lehet új előfizetőket toborozni. Ennek a? ellenkezőjét próbáljuk most Somogybán bebizonyítani, hogy a megyei lap olvasóinak tábora tovább nőjön ezekben a hónapokban is. Röplapok, plakátok, körlevelek hívták fel a figyelmet minden üzemben és községben a júliusi előfizetésgyűjtésre. Az ősszel és a télen szerzett tapasztalatok, a megtartott sajtóankétok megköny- nyítik azt a munkát, amelyet a társadalmi munkások a lap olvasótáborának növelése végett tesznek. Az újságolvasó lakosság aránya is arra kötelez bennünket, hogy ne legyünk megelégedve a terjesztésben elért eddigi eredményeinkkel, hisz a statisztika szerint a somogyi családok 39 százaléka járatja a Somogyi Néplapot. Van tehát kinek ajánlani a megyei újságot. De nem erőltetett, hanem célravezető módszerekkel. Sajnos, néhány helyen a kényelmesség, a helytelen szemlélet és módszer fékezi a terjesztési kampányt. Csak néhány példát az előbbi alátámasztására. Egyes pártszervezetekben elhangzik olyan vélemény, hogy »ez nem a mi dolgunk, hanem a postáé«, »csak nem fogunk házalni«. Az egyik pártszervezet jegyzőkönyvben tiltakozott az ellen, hogy előfizetőket gyűjtsenek, mert úgymond »lejáratja a tekintélyüket a házról házra való járás.« Ezek az elvtársak megfeledkeznek arról, hogy a lapot azokhoz a családokhoz akarjuk eljuttatni, amelyek még nem váltak rendszeres újságolvasókká. A kényelmesség nemcsak az előfizetésgyűjtés elkezdésében mutatkozott meg, hanem a könnyebb megoldások keresésében is. Nem viszi előre az ügyet, hogy némely üzemben, termelőszövetkezetben például közpénzből fizettek elő a megyei lapra. Az egyik termelőszövetkezetben még azt sem vették figyelembe, hogy kinek jár az újság, s így eshetett meg, hogy annak is előfizettek, aki szorgalmas és régi olvasója a megyei újságnak. Sok helyen azzal indokolják a lap- terjesztés eredménytelenségét, hogy a falu lakói hallgatnak rádiót, nézik a televíziót. Ezek a példák is bizonyítják, hogy nem mindenki érti az előfizetésgyűjtés célját. Akik esetleg ímmel-ámmal kezdték el az előfizetők gyűjtését, gondoljanak két példára a megyei pártlap negyedszázados történelméből: a felszabadulás után egész falvak olvasták a Somogyvármegye egy- egy példányát, hogy megismerAz ellenforadalom után a terjesztők életüket kockáztatva hordták szét a megyei lapoit a falvakba, hogy a párt szavát eljuttatva minden embert mozgósítsanak a rend helyreállítására, az alkotó munka megkezdésére. Hangsúlyoznunk kell, napjainkban is fontos a párt politikáját a dolgozó emberekkel megismertetni, hisz a célok ismeretében várhatjuk tőlük az aktív közreműködést azok megvalósításában. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy minél több dolgozó asztalára eljusson a megyei pártlap. Nem »házalás« tehát a lap- szervezés, hanem olyan fontos politikai tevékenység, amelynek eredménye lemérhető a rendszeres olvasóvá váló emberek tájékozottságán, aktivitásuk növekedésén, gondolkodásuk formálódásán. A helyi pártszervezeteknek is érdekük, hogy minél többen olvassanak rendszeresen napilapot, hiszen sokkal könnyebb szót érteni azokkal a munkásokkal, termelőszövetkezeti tagokkal akik tájékozottak a megyei és a helyi tervekről, elképzelésekről. Kádár János elvtárs úgy fogalmazta meg, hogy: »jó sajtó- és propagandamunka nélkül politikai és társadalmi célokért harcolni nem lehet«. A Somogyi Néplap ennek a követelménynek igyekszik megfelelni, amikor a párt és megyei bizottságának politikáját közvetíti. Gyakran elmondják a következő példát, s itt mindenképpen érdemes megismételni ezt, mert tömören megmutatja a lapszervezés hasznát. Ha egy vezető valahol beszédet mond, csak néhány száz ember hallgatja meg. Ha ugyanezt a beszédet az újságban is megjelentetik, akkor a mi lapunk olvasótáborát figyelembe véve hozzávetőleg 90—100 ezer emberhez jut el az illető szónok szava. Az utóbbi hónapokban a szerkesztőség és a kiadóhivatal több sajtóankétot szervezett a járási és városi pártbizottságok segítségével. Ezeken az akétokon sokan szót kértek és elismerték, hogy amióta az újjék a párt céljait és terveit. 1 ság naponta nyolc oldalon jeElnökök, párttitkárok... A korszerűbb gondolkodásért KEVÉS A SZAKEMBER Somogy mezőgazdaságában — ez a tény immár országos nyilvánosságot kapott A Somogyi Néplap után országos hatókörű tömegkommunikációs eszközök — a rádió és a televízió — is foglalkoztak ezzel a problémával a közelmúltban. A megoldás nem megy máról holnapra — a gyöikér a tegnapba nyúlik —, ezt tudjuk. Folyamatról van szó, amit viszont meg lehet és meg kell gyorsítani. És itt van nagy szerepe egy-egy termelőszövetkezetben a pártszervezetnek, személy szerint a párttitkámak. Megyénk jó néhány közös gazdaságában hiányzik a jól képzett agrárszakember. Ezekben a szövetkezetekben stagnál a termelés, alig vagy egyáltalán nem tapasztalható az a fejlődés, melyet tíz évi munkálkodás után joggal elvárhatna mindenki. Félnek a korszerű megoldásoktól, a kezdeményezésektől. Példák sorát lehetne itt említeni arra, hogy egyik-másik téesz a kezdeti szép, kiemelkedő eredmények után megtorpant, megrekedt egy bizonyos szinten. S ha itt jobban körülnézünk, észrevesszük az okot: azokkal a tíz évvel ezelőtti módszerekkel, technológiákkal igyekeznek boldogulni most is, amelyek bizony ma már túlhaladottak, és nem hozzák meg a várt eredményt. Gondolkodásbeli problémák vannak ezeken a helyeken, ezek vetületei találhatók meg a mindennapi gyakorlatban: a kevés szakember foglalkoztatásában, az elavult termelési, szervezési és irányítási módszerekben. Pedig észre kellene venni, hogy egyre sürgetőbben vetődik föl a kivánalom: korszerűsödjön a gondolkodás, mert a maradi- ság bénítja a kezdeményezőkészséget, fékezi a fejlődés ütemét. Az kell, hogy a gazdaság — a vezetőség és a tagság egyaránt — szükségét érezze például megfelelő számú szakembernek, és belső szükségszerűségtől indíttatva állandóan felszínen tartsa az alsó, a közép- és felső szintű szakmai képzést a szakmun kastól kezdve a technikuson keresztül a mérnökig. A balatonszabadi pártszervezet munkáját már eddig is gyakran említettük példaként, módszereik közül több érdé mes a követésre. A szakem- berpröbléma megoldásában sem marad magára a November 7. Termelőszövetkezet vezetősége. Vincze Imre párt titkár elmondta, hogy az utóbbi években rendszeresen elmentek a helyi általános iskolába a nyolcadikosokhoz, megkönnyíteni a pályaválasztást. S hogy nem festettek hamis képet a fiatalok előtt a szövetkezeti munkáról, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ma ötvenhat ipari tanulója van a gazdaságnak. Majdnem százhatvan szakmunkást foglalkoztat a szövetkezet a különféle termelési ágazatokban. Hogy korszerűen gondolkodó, az újat megértő és igénylő emberek vegyenek részt a mindennapi munkában, a kál- máncsaiak úgyszólván azért is fizetik tagjaikat, hogy tanuljanak: azoknak a gazdáknak, akik a nyolc általánosból hi ányzó osztályokat akarják elvégezni, a munkahelyükön elérhető bért fizetik azokra az órákra, melyeket az iskolapadban töltenek. És ahol ilyen nagy gondot fordítanak az alsó szintű szakmai képzésre, Ott kellő fontosságot tulajdonítanak a közép és felső fokú végzettségű szakemberek be állításának is. Nem arról van szó, hogy válogatás nélkül alkalma zza naK szakembereket a termelőzöveí- kezetek. Az ana alkalmatlant nem szabad fölvenni, megtartani a jól dolgozóhoz, az eredményes munkát végzőhöz azonban ragaszkodni kell! Ezért is fontos, hogy alapszervezeteink a kádermunkára nagyobb gondot fordítsanak a jövőben különös tekintettel a szakemberek fölvételére. A JÖVÖ UGYANIS a jelennél még sürgetőbben követeli a jól képzett szákirányitókat a mezőgazdaságban. Ehhez kell a gazdasági és politikai vezetés összefogása: korszerűbb gondolkodással vissza verni a helyenként még meglevő szakemberellenes hangulatot, a maradi nézeteket — a fejlődés érdekében. Hernesz Ferenc lenik meg, azóta tartalmában gazdagodott, sokrétűbben tájékoztatja a somogyi olvasókat. Az ankéton elhangzott elismerés, bírálat, javaslat forrása a gyorsabb és még jobb tájékoztatás iránti igény volt. A megyében élő emberek tudják, hogy a »Tegyünk többet So- mogyért!« mozgalom szellemében soha nem tapasztalt változás megy végbe mindenütt. Ezért kérték, hogy még részletesebben számoljon be az újság a vezető testületek munkájáról, terveiről, a megyefejlesztés távlatairól, az iparosítás eredményeiről, a mező- gazdaság fejlődéséről, a köz- művelődés helyzetéről. Bizonyára sok új olvasó szerzéséhez nyújt segítséget majd a Siófokon létesítendő fiókszerkesztőség munkája. Jól tudjuk azonban, hogy nem elegendő új előfizetőket toborozni a lap számára, azokat meg is kell tartani. És itt nemcsak arra gondolunk, hogy a lap tartalmi színvonalát kell tovább javítani, Ez alkalommal is hangsúlyozzuk, hogy a lapot időben, pontosan kell az olvasó asztalára tenni. A lapkihordással kapcsolatban tapasztalható — időnként súlyos — panaszok gyökeres orvoslását várjuk mindenekelőtt a posta illetékeseitől. Bízunk benne, hogy eredményesen zárul a mostani nyári előfizefésgyűjtő kampány, ha minden társadalmi munkás megtisztelő feladatként fogja fel a lapterjesztést. A tudatos és jól szervezett elő- fizeitésgyűjtés egy lépéssel közelebb visz bennünket a kitűzött ötvenezres példányszám eléréséhez. Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára Ifjúság a közéletben E knondjuk és leírjuk sokszor; a mai fiatalok érettebbek, mint a 20— 30 év előtti' ifjú generációk. Ez a munkájukon is meglátszik. Láthatjuk, meggyőződhetünk arról is, hogy akik közülük vezető tisztségekbe kerülnek, az esetek legnagyobb részében nagy felkészültségről, rátermettségről tesznek tanúságot. Így van ez faluhelyen is. A kétségtelen eredményeik mellett azonban mégis, talán falun találkozhatunk a legtöbb gonddal és problémával ebben a vonatkozásban. A szövetkezetek vezetőségeiben kevés a fiatal. Bármilyen jól dolgoznak is abban, ahogy tevékenységüket, magatartásukat környezetük megítéli, helyenként nagyon is kísért a régi patriarchális szemlélet, amely egy-egy tisztség betöltésekor mindig csak azt nézi, ki az idősebb. Az olyan fiatalt pedig, aki még a szüleivel együtt él, gyereknek tartja mindenki. Innen van az, hogy számos közösségben az arra illetékesek nem is nagyon figyelnek a fiatalok megnyilatkozásaira, vagy ha netán meg is hallgatják őket, elintézik egy kézlegyintéssel a fiatalok észrevételeit, ha azok még oly fontosak is. A mellőzés, a lekezelés ártalmára van az egyénnek, a közöségnek egyaránt. De nemcsak erről van szó. Arról is, hogy egynémely helyi hatalmasság a fiatalok területeit, az ifjúsági szervezetet is éppúgy nem veszi komolyan, mint ahogy az egyes fiatalokat. Márpedig aki az ifjúságot lebecsüli, ezzel a társadalom legaktívabb rétegének kibontakozását gátolja, azét a réteget, amely jogosan kér helyet magának a közéletben, a Közügyéit intézésében is. Hiszen munkabírás, erő és lendület, sőt nemegyszer a mindannyiunk számara hasznos gondolatok és kezdeményezések tekintetében talán éppen az ifjúság tudja a legtöbbet nyújtani a közösségnek. A realitásokkal számoló, józan politikai tényezők ma már jól látják és tevékenységükben igyekeznek is érvényesíteni azt a felismerést, hogy a fiatalokat jobban be kell voni a közélet áramkörébe. Ennek látható jelei vannak. Növekszik azoknak a száma, akik jobban, bátrabban mernek támaszkodni a fiatalokra Kibontakozóban van egy egészséges közhangulat a fiatalok helyét és szerepét józanul értékelő álláspontok mellett. Maguk a fiatalok is kezdik jobban megréteni és átérezni felelősségüket a társadalommal szemben, s ez meglátszik munkájukon, közéleti szerepléseik során. Ezeket az egészséges tendenciákat mindannyiunknak erősítenünk kell. Ezer és egy módja van ennek. Közülük talán a legfontosabb, hogy figyeljünk rájuk, hagyjuk alkotni, teremteni őket közéleti síkon, a helyi politika formálásában ugyanúgy, mint a napi termelőmunka során. ■ A kik szívükön viselik a társadalom előmenetelének ügyét, és ki tagadná, hogy ilyen nálunk az emberek többsége, az el sem tudja, képzelni a közéletet tevékeny, lelkes fiatalok nélkül. Rájön, mint ahogy mindnyájunknak rá kell jönnünk: tovább marad fiatal, aki az ifjúságot megérti. H. L Báróságból” — bőrlabda Régi mesterek új szakmája Az az igazság, hogy kétfajta szólás is járta. Az egyik szerint »szíjgyártóság — báróság«. A másik szerint »szíjgyártóság — félig báróság, félig dok- torátusság,« Nehéz lenne ma már eldönteni, hogy melyik szólás volt igazabb, de, hogy egykor rangot jelentett ez a mesterség, az bizonyos, mert valamikor a szakmabeliek kobakkalapot hordhattak. És a keménykalap nemcsak rangot jelentett, hanem pénzt is sejtetett, méghozzá nem is keveset), mert drága volt, sokat ért a lószerszám. Ma már kihalt ez a szakma — mondhatná valaki —, pedig nem így van. Van még ma is rendelés, készül is lószerszám, csak éppen az egykori szíjgyártók a futballab- da felé »kacsintottak« egy kicsit. Bokor József, a Delta Szíjgyártó Ktsz elnöke indulástól áll a szövetkezet élén. — Nekünk is keresnünk kellett az utat, az újat, hogyan fejlődhetünk, hogyan élhetünk meg. A lószerszámból már nemigen lehet megélni. Sokkal jobb lehetőség a labdavarrás. Az Artex Külkereskedelmi Vállalaton keresetű1 kapcsolatban állunk külfödi cégekkel. Egyik legjobb vevőnk az olasz Atala cég. Rajta keresztül kerülnek a labdáink az Inter vagy a Fioren- tina focistái elé. Vízipólólab- da kivételével mindenfajta bőrlabdát gyártunk. Minél olcsóbban állítjuk elő, annál gazdaságosabb, ezért vezettük be saját újításként, hogy bőrgyári melléktermékeket hasznosítunk. Rangunk is van már a nemzetközi piacon, megrendelés pedig bőven akad. De tudja, az embernek a jövőre is gondolnia kell. Háromhónapos képzés után bárki elsajátíthatja ezt a szakmát, ha van kellő kézügyessége hozzá. Éppen ezért, ha a világpiacot figyeljük, egyre inkább azokban az országokban térnek rá a labdakészítésre, ahol a legolcsóbb a munkaerő. »Készítünk tehát labdát a jövőben is, de áttérünk a munkásvédelmi konfekciódarabok készítésére — bőrbőL Ilyen például a védőkesztyű is. Üj út — jó lehetőség. Vállaltuk a mezőgazdaságban használatos ponyvák javítását és készítését. Egyelőre legnagyobb gondunk a helyiség. A Kaposmérői Építőipari Ktsz már építi az új üzemházunkat, de egyelőre anyaghiány miatt áll a munka, pedig az igények rendkívül nagyok. De nemcsak az igények, az eredmények is nagyok Ezt a Ktsz-t az jellemzi, hogy itt mindent mérnek. Az irodában eredménymutató grafikonok függnek. Az üzem térképe számokban. Beszédes adatokban. Az indulástól a jelenig. 1969-ben 28 673 000 forint _____ F ormálódik a labda. Bokor József indulástól áll a ktsz élén. volt a jövedelem. Az idén az első félévben 19,2 millió. Pedig csökkent a munkáslétszám. Nyilvánvaló, hogy a termelékenység nőtt tehát. A ktsz dolgozóinak jó munkaintenzitását dicsérik ezek a számok. A régi szíjgyártók tekintete őrködik a fiatalok fölött az üzemben. Formálódik a bőrlabda, alakot nyernek a kesztyűk, és hatalmas ponyvát visznek el a varrógépektől Az egyik öreg mester a régi időket idézi: — Valamikor mi még az egyiptomi királynak készítettünk lószerszámot, a pénzverde csinálta a veretet rá. Igaz, azóta elzavarták a királyt, de biztosan tetszik Nasszer elnöknek is. Most munkavédelmi kesztyűt készítünk a külföldnek. Szívesen veszi meg a Ford cég, és jó vásárlók a hazai kohászok is. Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. július 12. g
