Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-11 / 161. szám

Keniffiíségi járőrrel a 7-es úton Sok a felelőtlen gépjárművezető A forgalmi sáv és a bírság — „Megint lebuktam’ Hetvennel, hetvenöttel N/OmaSZtÓ a kezdet. Já­rőrkocsink alig indult el, arai­kor Lellén szótlan, megdöb­bent embérek csoportját lát­juk az út szélén. Az aszfal­ton, az árokszélén még a teg­nap esti baleset nyomai. Üveg­cserepek, alaktalanra defor­málódott 4 hűtőlemezek, fék- nyomok. És az árokban a Wartburg. Mintha a roncste­lepről hozták volna. A kup­lung alá beszorult egy férfi­szandál. A vezetőé, a kapos- ' vári Thoma Alfonzé. Nem tudjuk mi van vele, féleségé­vel együtt életveszélyes sérü­lésekkel szállították a siófoki kórházba. Egy tehergépkocsival üt­köztek össze, azt az ádándi Szilasy J enő vezette. A nyo­mozás eddig azit állapította meg, hogy mindkét gépkocsi- vezető szabálytalankodott. A roncsok közelében lassí­tanak a kocsik. Később is lassabban haladnak.,. Balatonbogláron, a vasútál­lomás sorompója közelében a budapesti Skultéty György Skodájával mindenárom az autókaraván elejére akar jut­ni; mit sem törődik a forgal­mi sávokkal. Megbírságolják. . A. budapesti Mezei István egy kenyeret szállító furgont vezet. Nemcsak azért tartot­tuk eléje a piros tárcsát, hogy figyelmeztessük, a kenyeret nem ártana jobban betakarni. Sokkal inkább azért, mivel Bogláron a kijelölt gyalogát­kelőhelyen megfutatta a gya­logosokat. A menetlevelét hiányosan töltötte ki, így nem lenne ne­héz a hivatalos utak mellé egy-két feketefuvart is beik­tatni. A bogiári kanyarban bé­késen kerekezik egy fiatalem­ber, a vázon egy lány ül. Na­gyon el vannak egymással foglalva, nevetgélnek. Egyikük sem veszi észre, hogy a kor­mány hol ide, hol oda for­dul. A fiatalember bírságot fizet. Két felnőtt egy kerék­páron nem ülhet, s különösen nem a 7-es úton! Ugyanezért szállítunk le a bicikliről Szárszó és Földvár között két pesti fiút. Földváron a kőröshegyi Horváth Éva ráfizet a ma­kacsságára. Barátnője mellett az utca közepén kerékpározik. A rendőr figyelmezteti, halad­janak egymás után, így nem akadályozzák a forgalmat. Egy percig be is tartja a szabályt, aztán i^mét az utca közepére kormányoz. Ekkor már nem ússza meg puszta figyelmezte­téssel. Földváron, a Balatongyön- gye, vendéglő után tíz-tizenöt méterrel hirtelen fékezünk. Egy motoros mellé hajtunk, a 7-esre akar kikanyarodni. Gyanúsan, bizonytalanul pis­log, aztán legyint: — Megint lebuktam. A szárszói Kiss Gyulától két héttel ezelőtt elvették a jogosítványát, ugyanis ittasan vezetett. Ennek ellenére mo­torra ült — ismét ittasan. Bár az alkohol érződik a lehele­tén, szondát veszünk elő. Fél perc után elszíneződik. Orvos­hoz visszük, vért veszünk tőle. Kiss elmondja, hogy reggel megivott egy deci pálinkát, aztán három üveg sört. A többszörös szabályszegések miatt eljárás indul ellene. Re­mélhetőleg elmegy a kedve mások és a saját életének koc­káztatásától. A kőröshegyi Kovács Jenő motorjára hátul gazzal teli, jó széles zsákot kötözött. El­foglalja a fél utat. Természe­tesen nem vezethet így to­vább. Zamárdiban nagy sebes­séggel húz el az URH-gépko- csi mellett egy motorkerék­pár. A megengedett ötven ki­lométeres sebesség helyett hetvennel-hetvenöttel. Hencz István, a motoros a fejét ráz­za, tagadja a szabálytalansá­got. Hiába teszi, a mi sebes­ségmérőnk nem csal. A gépjármű-ellenőrzés köz­ben-figyeljük a rendszámokat. Egy külföldi személygépkocsit köröznek, utasai bűncselek­ményt követtek el hazánkban. Nem merészkednek az útra, nem találkozunk velük. Csu­pán idő kérdése, hogy mikor buknak le; az ország terüle­tét nem tudják, elhagyni. Nagyon megszeppen M. La­jos Fonyódon, amikor a jogo­sítványát kérjük. Dadog össze­vissza, végül is kiderül, hogy nincs neki. Nagy bátorsága van a tizenhét éves fiúnak, hogy motorkerékpárral kime­részkedik a főközlekedési útra. Persze ide nem a bátorság a megfelelő szó... Ahogy a fe­lelőtlenségért sem dicséretet kap. Pintér Dezső A televízióban láttuk Halló, egy percre! A «-FIATALOS« jelző a legalkalmasabb a csütörtök esti főműsor jellemzésére. A végre magára találó Halló cí­mű adás sokszínűsége, kedves közvetlensége a fiatalok nyel­vén a fiataloknak szólt. Csak egyetlen epizódját emelem ki a sok jól sikerült közül: Zelk Zoltán okos, lekezeléstől mentes, jóízű emlékföleleve- nítését, versmondását. Ami nem tetszett, az Antal Imre néhány »riporteri« kérdése: (»Mi ez az izé'?«) A fiatalosságukat szellemi téren is megőrzőknek szólt az Egyperces novellák című mű­sor is. Nem kis felkészültsé­get kívánó szellemi tornák ezek a műfajilag nehezen meghatározható egypercesek. Kezdjük talán az abszurd fo­galmának tisztázásánál. A la­tin eredetű szó képtelent, le­hetetlent jelent. Irodalmi al­kotásokban két útja határoz­ható meg. Ionesco, Beckett és követőik a tehetetlenséget áb­rázolják. A szereplők jelen­téktelen tárgyak és cselekvés- képtelenségük foglyai. Az ok­okozati összefüggések felmu­tatásáig az említett. írók nem jutnak el. (Az igazsághoz tar­tozik: nem is tekintik ezt feladatuknak.) A másik irány­zat képviselői éppen az ok­okozati összefüggésből indul­nak ki, vagy oda érkeznek el. Csak^ két nevet: az amerikai Edward Albee-ét és a jugosz­láviai Djordje Lebevicét. Ilyen (és csakis ilyen!) alapon közéjük sorolom Örkény Ist­vánt is, akinek írásait még maró gúny is fűszerezi. Gon­doljunk csak a Visszatért a Földre az első magyar hold­rakéta című írására. A »ma­gyar módra« született szenzá­ció kisstílűségét bogozza. Ha­sonlóan torzít Az óbudai ik- rek-ben is, általánosító erő­vel. Aki ismeri Örkény útját, az tudja, hogy az író már pá­lyája kezdetén is kacérkodott abszurdba hajló, groteszk hangvételű novellák írásával. Elég csak A párbaj, A Hun­nia Csöködön vagy A Ha- náklé-ügy címűre utalni. Egy­re inkább erősödik bennünk a »-képtelenre« való törekvés. A »képtelen« azonban csak eszköz, leplet ránt le, maga­tartásformák deheroizációjá- nak eredményezője lesz. (A csúcspontra Tólék. Ez a szín­műve egyetlen gúnyoros fin­tor.) AZ EGYPERCESEK nem a »gyorsuló idő« termékei, a tömegkommunikációs eszkö­zökből áradó fecsegés ellen­felei. A rövid idő alatt elol­vasható írások nem a ké­nyelmes embereknek íródtak. S áll ez annak ellenére is, hogy az író néha már mások által is megírt témákat »fe­dez föl.« Ahogy írta valahol: »Minden jelenség mjjielyt egy új történelmi közegből - lép elő, új arcot ölt.« Erre bizo­nyíték például az In memó­riám dr. K. H. G. című. egy­percese. Minőségileg új for­májában találkozunk az em­beri fejet uraló sötétséggel: egyenes következményévé lé­nyegül, fasizálja a személyi­séget. »Az emiber, ha még oly biztosan is áll a lábán, mihelyt egyet lép, reszkírozza a ^»asraesést« — írja Örkény István. Ebből az aspektusból ábrázolt világú novella. Az utolsó meggymag és A ma­gunk megvalósításának né­hány változata is. Félcselek­vések át nem gondolt meg­valósítását produkálják sze­replőik. S az indokokat néha le sem írva, az olvasóra bíz­va a következtetést, egyértel­mű bizonyosságot talál a szerző. Örkény a bevezetőben mondta: »A művészet mindig kivonatol, sűrít.« Talán így jellemezhetnénk legjobban ezeket az egyperceseket: a valóság zanzásítása. Ez szüli a nevetségesen torz hangvé­telt is. S ez jelen esetben di­cséret. Mondhatnánk így is: ami a versben az epigramma, az a prózáiban az egyperces, örkény-módra. (Egyetlen ki­vétel a régebben írt: Van­nak-e fák Velencében?) A »KÍSÉRLETI« est sike­réhez egy-egy figura művészi megformálásával hozzájárult Bálint András, Darvas Iván, Mensáros László, Sólyom Il­dikó és Kállai Ferenc. A ren­dező Málnay Levente volt. Leskó László Aratják a levendulát ••• ...és megkezdték feldolgozását Is a Daránypusztai Állami Gazdaságban. Doktor ur, csukasson le! Háromszáz forint egy nótáért Szabálysértési „leg“-ek — Bolti szarkák — Többé nem találkozunk A csemegeboltban fölfigyel­tek arra, hogy vészesen fogy a Napóleon konyak, de az ára hiányzik a kasszából. Egyszer sikerült fülöncsípni a tolvajt, s a városi tanács szabálysér­tési főelőadója négyezer fo­rint pénzbírságra ítélte. — Doktor úr! Kérem, csu­kasson le! — állított be egy ember a városházára dr. Ré- czei Zoltánhoz. Tél volt, s a munkakerülő, állás nélküli — akinek fele fizetését levonták volna gyerektartásra, de nem volt miből — kényelmesebb­nek találta volna a börtönt, mint a csendháborításért ki­szabott szabálysértési bírsá­got. Ezeket az eseteket a város­házán a szabálysértési és bir- takháborítási főelőadótól, dr. Réczei Zoltántól tudtam meg, akivel másfél év szabálysér­téseiről beszélgettem. — A leggyakoribb szabály- sértések a tulajdon elleniek, pl.: ,a lopás, csalás, sikkasz­tás, bolti tolvaj lás — ezek te­szik ki az összes följelentések negyven százalékát. Persze SZABÚ LÁSZLÓ - SÓLYOM JÓZSEF Az ügynök elindult Cicero jelentkezik 20. Minden valószínűség sze­rint az angolok így akarták a náci Németországot puha­tolózó tárgyalásokra késztet­ni, s még inkább arra, hogy felhívják a figyelmüket: rö­videsen elérkezik a hitleriz- mus teljes pusztulása. Ez el­len pedig egyetlen menekü­lési mód van: ha angol és amerikai csapatok foglalják el a nácik Németországát. így a náci vezérek talán még túl­élhetik az összeomlást... A Szovjetunió rendkívül határozott fel lé rése azonban keresztülhúzta Churchill szá­mításait, s így kútba esett az a lehetőség is, amelyre Himm­ler és Schellenberg építette légvárait. Cicero — eredeti nevén Eleysa Bazna — túlélte a má­sodik világháborút, s még ma is beadványokat gyárt a bonni kormányhoz, hogy be­csapták a hamis fonttal, s kö­veteli szolgálatainak »tisztes­séges« kiegyenlítését. Hasonló­képpen túlélte a háborút Ludwig Mojzisch is, - aki Ausztriában telepedett le, s textilkereskedést nyitott. Meg­írta emlékiratait, — így de­rült fény a Ciceró-ügyre. Kémek a búvárhajón I. * Canaris, az Abwehr fonóke Hitler főhadiszállásara igyeke­zett. Rossz előérzetei voltak. Már sejtette, hogy Ribbentrop külügyminiszter »eláztatta« őt a führemél. Alig egy órája kapta az értesítést, hogy ki­hallgatásra kell jelenkeznie helyettesével, Lahoüsen ezre­dessel együtt. 1941 nyarát írták. Lahoüsen erről a napról a következőket jegyezte be később előkerült naplójába: »■Hitler dührohammal foga­dott bennünket. Kiabált és szitkozódott. Szinte hisztériás­nak tűnt. A roham csúcsán azt követelte Canaristól, magya­rázza meg, hogyan kerülhetett sor az árulásra.« — Magyarázza meg, admi­rális úr, hogyan történhetett ilyesmi! — kiahált a führen — Hogyan?! Követelem, hogy ma­gyarázató! adjon! És minél hangosabban ordí­tozott Hitler, Canaris tenger­nagy annál mélyebbre hajolt. Kivárta, amíg lecsillapodik a führer dühe. Az Abwehr fő­nöke jól ismerte vezérének lobbanékony, könyörtelen ter­mészetét. Amikor Hitler már csak dadogni tudott a kime­rültségtől, megszólalt: — Mein Führer — kezdte nyugodt hangon. — Bizonyos­ra veszem, hogy emlékszik még azokra a nehézségekre, amelyekkel a múltban szem­be találkoztunk az Egyesült Államok területén. Bizonyára emlékszik még arra is, hogy bűmkor ávettem az Abwehr parancsnokságát, megállapí­tottam és közöltem önnel, hogy mindenekelőtt teljesen át’kell szerveznünk amerikai hálóza­tunkat. Atet is tudja, führerem, hogy az FBI már fényt derí­tett egyszer tevékenységünkre, és ébersége azóta sem csökkent irántunk. Hiába volt minden ellenintézkedésünk, vereséget szenvedtünk. Most viselnünk kell ennek a csapásnak min­den következményét... Hitler alig kapott levegőt a hallottak miatt, csupán egy lesújtó pillantást vetett a ten­gernagyra. Hogy elakadt a szava, annak ném utolsósorban az volt az oka, amit Canaris, bár a legnagyobb tisztelettel, de a fejére olvasott... A führer még arra sem pa­zarolt szót, hogy elbocsássa beosztottjait Csak egy kézle­gyintéssel adta Canaris és La- housen ^tudomására, hogy tá­vozhatnak. E rövid beszélgetés előzmé­nyeit Hitler is ismerte. Amikor Canaris 1935-ben az Abwehr nem megrögzött, visszaeső tol­vajokról van itt szó, hanem ügyeskedni akarókról, akik valami apróságot a táskájuk­ba tesznek, s elfelejtik kifi­zetni. Tavaly 673 esetben in­dult eljárás, és az összbünte- tés 183 260 forint volt. Mind­össze tíz esetben kellett le­csukni az illetőt, miután meg­tagadta a büntetés kifizeté­séi;. Réczey doktor elmondott né­hány szabálysértési - »leg«-et is. A legnagyobb bírság négy­ezer forint volt, a legkisebb — ebből van egyébként a leg­több is — száz forint. A leg­több följelentés a téli hóesé­sek utón — az el nem taka­rított járdák, utak miatt — érkezik be, de a piszkos jár­dák miatti büntetések száma sem kevés. Tavaly hatvanhét tárgyalási napot tartottak, ami azt je­lenti, hogy az ügyek hatvan­hatvanöt százalékát , kellett tárgyalni. A többinél ülésezés nélkül szabták ki a bírságot. Az idei első félévben 340 — a német katonai hírszerző szolgálat — élére került, a né­met kémszervezet amerikai te­vékenysége rendszertelen, sőt zűrzavaros volt. A náci párt tagjai — Hitler hatalomra ke­rülése után — két év akiit be­szivárogtak a kémszoigala|bs, és Canarisnak tudomására hoz­ták, hogy a német kémhálózat csak a Gestapóval együttmű­ködve dolgozhat... Pedig Ca­naris tudta, hogy Heydrich biztonsági szolgálata (a Sicher­heitsdienst, vagyis a Gestapo hírszerző és kémelháriti szol­gálata) harcot kezdett az Ab­wehr ellen, és ennek a harc­nak a jegyében saját szakállá­ra kezdett kémkedni az Egye­sült Államokban. Az Abwehr*- nek bele kellett tehát nyugod­nia, hogy munkáját tulajdon-1 képpen kompromittálták. Tény, hogy a náci hírszerzők i annak idején egészen »amatőr« i módon dolgoztak az Égyesüitl Államokban, és Canarisnak <1 később sem sikerült 'megtud­nia, vajon az FBI emberei milyen mértékben épültek bei' a náci kémszervezetbe. (Folytatjuk) följelentés érkezett be, tehát a tavalyi szám sajnos nem csökkent. — Mit szólnak az ügyfelek a w m bírság kiszabásához? «•ti — Nálunk valamivel csen­desebben zajlanak le az ügyek és a meghallgatások, mint az alattunk levő lakáshivatalban — mondta dr. Réczey Zoltán. — Ennek ellenére néha eré­lyesen is föl kell lépni, de a vége mindnek egy: elnézést kérek, doktor úr, többet itt nem találkozunk! — Vannak-e megrögzött sza­bálysértők? — Nincsenek, mert az első büntetés általában kijózanítja őket. Gondolja csak el, hogy egy fizetésnap utáni éjszakai nótázásért — csendháborítás- nak minősülő szabálysértés — háromszáz forintot fizet a jó hangulatú állampolgár. Leg­közelebb már csendben ma­rad. Egyébként szeretném hangsúlyozni, hogy a szabály­sértési büntetések nem meg­torló, hanem nevelő jellegűek. Igaz, a büntetés az csak bün­tetés marad, de a bíróság előtti számonkéréssel nem ha­sonlítható össze. Nem is cé­lunk nagy összegű bírság ki­szabása, inkább azt szeret­nénk, ha helyszíni bírságok­kal, 20—50 forintos büntetés­sel lehetne biztosítani a ren­deletek és a törvények meg- tartatását. — Volt-e olyan eset, amikor a feljelentés ellenére sem büntet­tek? V — Igen. Egy tiltott állattar­tás ügyében döntöttünk úgy, hogy nem bírságoljuk meg a ló és a két malacka tulajdo­nosát, mert súlyos beteg, há­rom kiskorú gyermeke van, fi­zetni nem tud, nem csukhat­juk börtönbe, s a lova bizto­sítja négyük megélhetését. Más megoldást kell keresni az ügy rendezésére. — Van-e kimondottan v árost szabálysértés? — Ennyire kategorikusan elhatárolni nehéz, de a piaci rend megszegése, a vízpazar­lás vagy éppenséggel a köz- tisztaság semmibevétele a vá-. roslakókra jellemző — mon­dotta befejezésül Réczey dok­tor- S. G. SOMOGYI NÉPLAP l—mbnt, 1970. július 1». 5

Next

/
Thumbnails
Contents