Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-10 / 160. szám
A MECHANIZMUS TAPASZTALATAIBÓL Bérfejlesztés - pontozással Nem véletlenül említi a Figyelő 1969. évi egyik száma a gazdasági mechanizmus reformjáról, hogy az »megrekedt a kapuk előtt.« Egyik legjellemzőbb erre a mozdulatlanságra a gyárakon belüli bérgazdálkodás, s ezen belül A bérfejlesztéseknél, így a differenciálás megteremthető- ségénél az a probléma is fennáll, hogy a rendelkezésre álló bértömeg szétosztására az egyes területek vezetőinek harcossága nyomja rá bélyegét szerűsítve figyélembe veszi, s amely alapul szolgál az esedékes bérfejlesztés lebonyolításához. Gyakorlatilag az egy főre jutó fejlesztési lehetőségeket határozzák meg. A műhelyenként kialakított pontszámok átlagtól való eltérése az iránytű a differenciálás irányára és mértékére. A jó bérfejlesztés pontozás alapján történő meghatározásához olyan jellemzőket kerestek, amelyek — minden műhelyben számszerűsíthetők, — tükrözik a dolgozók helyzetét a műhelyben, — a műhelyben végzendő munka milyenségét, — a gyár munkaügyi és egyéb helyzetét. A műhely jellemzhető a gyári termelésben elfoglalt súlyával, eredményességével, termelési részarányával, a termelésfelfutás mértékével, az eredményhez való hozzájárulásával, az állásidők, személyi béres órák, termelő — nem termelő dolgozók arányúval, az egyenletes kibocsátással, munkaerő-ellátottságának színvonalával. A pontozás eredményeképpen a bázisértékhez viszonyítva nőtt a »szakadék« a legjobban és leggyengébben fejlesztett területek között. A gyakorlatban 1969 előtt levő legnagyobb eltérés 1,5-szeres, az 1969. évi bérfejlesztés során 1,9-szeres, pontozással 3- szoros különbségek alakultak ki a fejlesztési fajlagosok között. Konkrét gyári bérfejlesztési lehetőséget feltételezve egy száz fős kiemelt fontosságú üzemrész 29 Ft/óra lehetőséggel szemben 34 Ft/óra összeget; ugyanilyen létszámú de lényegtelenebb terület 17 Ft/óra lehetőséggel szemben 12 Ft/óra összeget kapott órabérfejlesztésre. Ha létszámarányosan történt volna a bárfejlesztés, mindkét műhely 23 Ft-ot kapott volna. Ügy vélem, a különbség, a differenciáltság érzékelhető. Es nem véletlenül. Orosz László a bérfejlesztések gyakorlata. Amíg felsőbb szintű vezetésünkre érzékenyen hatottak az új mechanizmus szabályozói, amíg kialakultak a felsőbb szintű ösztönzési rendek, ezek konkrét és főleg elmélettel alátámasztott gyáron belüli átültetésére alig történt valami. Tudomásom szerint Somogy megyében például alig van olyan vállalat, ahol előre tervezett jövedelempolitikai tevékenységről beszélhetünk. A szakirodalom tanúságai szerint az ország más helyein is vannak hasonló tapasztalatok. Szervesen kapcsolódik a tervszerű munkaügyi tevékenységhez a differenciálás és a törzsgárdatagság megbecsülésének problémája. A Kaposvári Villamossági dálkodási egységnél megvizs- Gyárhan kiválasztott hét gaz- gálták az átlagos besorolási bérek és az ezzel kapcsolatban álló különböző tényezők alakulását. Legszorosabb a valószínűségi kapcsolat a besorolási bérek és a gyakorlati idő között. Az átlagos gyakorlati idő szinte meghatározza a béreket, de a bérek is honorálják a hosszabb munkaviszonyt A bérfejlesztésnek egy pontozáson alapuló módszerét dolgozták ki. A gyár egységei között olyan, pontokkal kifejezett sorrend megállapítása volt a cél, amely a műhelyekre jellemző munkaerőhelyzetet és a gyár céljait komplexen számMit végeztek az év első felében? Számos gazdasági épület készült el Üj épületekkel bővült a kazs okiak majorja a batéi TÖVÄL munkája nyomán. Összefogni, példát mutatni Az elnök Márkus József kesernyés szavaiból érződik mindaz a gond, amely a cso- konyavisontai Rákóczi Tsz vezetőit az utóbbi hónapokban foglalkoztatta, s a jövőoen még sokáig munkát ad nekik. — Tavaly elmaradtunk 600 hold őszi szántássiaL Az emberek szin te menekültek a termelőszövetkezetből, ‘ az idén csaknem ötvenen hagytak itt bennünket. Ezzel még kevesebb lett az amúgy is kevés, rendelkezésünkre álló munkaerő. Ha nem siet segítségünkre a bácsi Vörös Csillag Tsz egy 17 gépből álló komplexbrigáddal, s a Lábodi Állami Gazdaság somogytamócai üzemegysége nem ad négy gépet, akkor talán még most is szántanánk, vetnénk... A termelőszövetkezet párt- szervezetében a járás vezetői szerint jó a politikai munka, sikeres a pártépítés. — Valóban, az elmúlt két évben a gazdasági vezetést segít ve végeztük a politikai mun kát. Tavaly négy, harrrrnc év alatti párttaggal erősítettük sorainkat, azt megelőzően két tővel. Az idén azonban nem dicsekedhetünk: a tsz gazdasági helyzetének aiakulasa hátráltatta a politikai munkát és gátolta a pártépítést is. Pedig lenne olyan fiatal, akit érdemes lenne párttagnak fölvenni. A pártalapszervezet titkárával, Dobnya Józseffel beszélgetünk arról, mi az oka, hogy a kommunisták erőfeszítéseinek ellenére sem sikerült az elvándorlást megakadályozni, illetve visszaadni a tagság munkakedvét. — Helytelenül gazdálkodtunk, erőnket meghaladó beruházásokba kezdtünk, s noha a gazdasági év nem volt rossz, mégis csak a munka után járó kereset nyolcvan százalékát tudtuk kifizetni Ez sok embert, főleg fiatalokat ingatott meg, s elmentek olyan helyekre, ahol megélhetésüket jobban biztosítva látták. Hatszáz tagunk van, ennek fele azonban nyugdíjas, a rendszeres munkavállalók száma rneg a kétszázat sem éri el. Gépparkunk is kiöregedett, erőgépeink fele értéken aluli, javításukhoz megfelelő szakemberekre lenne szükség, azonban hat szerelőnk az alacsony kereset miatt itthagyott bennünket. Az elnök és a párttitkár azonban nem a múltat, a hibák Terveikről beszél Dobnya József párttitkár. forrását kutatja elsősorban, s nem is azt, hogy miért kellett a régi vezetőket leváltani, hanem a kivezető utat. — Legfontosabb feladatunk, hogy megszilárdítsuk a gazdaságot, visszaadjuk az gmberek bizalmát, munkakedvét, sokkal körültekintőbben gazdálkodjunk, s olyan bérezést alakítsunk ki, hogy mindenki megtalálja a számításai. A munkaerő pótlása végett az eddiginél sokkal célszerűbben kell a szövetkezetét gépesítem. A pártszervezet, a termelőszövetkezet vezetői már hozzá is kezdtek tervük megvalósításához. A napokban tartott vezetőségi ülésen abban állapodtak meg, hogy a gépműhelybe fölvett szerelőket alkalmazót1: ként fizetik. Ennek fontosságát megértetik a tagsággal, mert csak így tudnak olyan keresetet biztosítani szamukra, amely a szövetkezethez köti őket. Hamarosan taggyűlésen tanácskoznak a tsz kommunistáival is. Hermann Ferenc fő- agronómus beszámol az aratásra való felkészülésről, a feladatokról, s napirendre kerül a gazdasági helyzet megszilárdítása. A pártszervezet és a tsz vezetői összefogást, példamutatást kérnek a kommunistáktól; erre most nagy szükség van. S igen nagy szükség van az utóbbi hónapokban kissé háttérbe szorult politikai munka fölelevenítésére; arra. hogy ne csak a kommunistákkal, hanem a tsz minden tagjával megértessék: e helyzetből csak akkor tudnak kilábaim, ha nem a múlt hibáin rágódnak. hanem a jövő megalapozásán dolgoznak valamennyien. Tervezik a tsz komrnunistáig hogy a vezetőségválasztáskor önálló tsz-pártszervezetet hoznak létre, s így az eddigieknél hathatósabban foglalkoznassa- nak a vezetés segítésével, a tsz munkájával. Előfordult az, hogy a taggyűlések erdekle- Lenségbe fulladtak, mert a kívülállókat a belső ügyek nem érdekelték túlságosan. Ez arra kell késztesse a pártszervezet vezetőit, hogy az előző évekhez hasonlóan folytassák a pártépítő munkát. Horváth Sándor KlSZ-titkár- ral együtt sok lelkes fiatal dolgozik a szövetkezetben. Számtalan tanújélét adták már a közösséghez való tartozásuknak. Társadalmi munkában vállalkoztak a gyümölcs- szedésre, a tojóház berendezésére és más feladatokra, melyeket vasárnaponként végeztek eL Rájuk gondoltak a pártszervezet vezetői is, ezért kérték a KISZ-titkárt: ajánljon a pártszervezetbe a KISZ- ben becsületesen, jól dolgozó fiatalokat. Nem lesz könnyű a bajokból kilábalni, megszilárdítani a gazdasági helyzetet, visszaadni a tagság munkakedvet. De el kell mondani azt is, hogy nemcsak kilépők akadtak; tizenöten felvételre jelentkeztek. S ha ßikerül a kommunisták, az egész tsz-tagság támogatását megnyerni a vezetőknek a körültekintőbb gazdálkodást megvalósítani, akkor a csokonyavisontai Rákóczi Tsz sikerrel juthat túl ezen a nehéz esztendőn. Szalai László A KÉRDÉST a batéi Tö- VÁL-nál tettük föl, a termelőszövetkezetek közötti építőipari vállalkozás idei első félévi munkájáról érdeklődtünk — s kaptuk az ugyancsak a címben szereplő választ. Ez a tsz-közi társulás csakúgy, mint a többi a megye egy-egy járásában, jelentős részt vállal a termelőszövetkezeti építkezésekből, nagy terhet vesz le a tanácsi és az állami építőipari vállalatról. A batéiaknak például 52 millió forintos tervük van erre az évre. Tűi az év első felén vajon milyen eredményeket mondhatnak a magukénak, s ez az időarányos teljesítés megfelel-e az előirányzottnak? Negyedévnél többet alig dolgozhattak januártól június végéig a kedvezőtlen időjárás miatt, amikor azonban lehetett, jól »rákapcsoltak«, így az éves terv felét beruházták az első félévben. Erre az időszakra esik egyebek között a hetesi termelőszövetkezet 1250 férőhelyes, modem sertéshizlaldája meg a hedrehe- lyi tsz 60 férőhelyes borjúnevelője is. Hetesen az óv első felében fogtak hozzá egy újabb, a befejezetthez hasonló hizlalda fölépítéséhez. Ugyanitt fiaztatót, kazánházat is építenek. Számos gazdasági épületet emeltek Büs- süben, ahol az új tejház korszerű berendezését a közelmúltban szerelték föl az NDK-beli szakemberek. Jókéban egy 108 férőhelyes tehénistálló készül, Patalomiban a növendékmarha-istálló és Ráksiban egyebek között egy borjúnevelő áll átadás előtt. Csupán néhányat említettünk azokból a beruházásokból, amelyeket a batéi Tö- VÁL befejezett vagy elkezdett a termelőszövetkezeteknél az év első felében. Ezenfelül azonban jelentős az a munka, melyet saját vállalkozásuk erősítésére, gyarapítására fordítanak. Szót érdemel az a tevékenységük is, amelyet egyéb megrendelők részére végeznek. Így például számottevő a Kaposvári Cukorgyárnak nyújtott munka. Szentbalázsan pedig diákszállást építenek, amellyel — várhatóan — a tanévnyitásra készülnek eL Mit végeztek az első félévben? Jóval többet, mint amennyit módunk volt felsorolni. Megrendelést sokat kapnak, s ez azt jelenti, hogy elégedettek a munkájukkal. Mint említettük, a késői kitavaszodás hosszú időn át visszavetette az építkezéseket, hátrányos helyzetből indulhattak, az ói' derekára azonban utolérték magúikat. Most a munkaerőhiány az egyik legnagyobb gond. (Ez valószínűleg abból is következik, hogy a gazdaságokban a nyári időszakiban megsokszorozódnak a munkák, kevesebb a nélkülözhető kéz, mint egyébként.) Számolnak azzal, hogy az árvízkárok helyreállítása miatt kevesebb építőanyag jut majd ide, mint amennyi kellene, vagy legalábbis késlekedik a szállítás. OLYAN GOND EZ, amit megértéssel vesznek tudomásul, sőt konkrét segítségadásra is készülnek: hamarosan szakemberek indulnak a kárt szenvedett területre, hogy részt vegyenek az építkezésben. Hern esz Ferenc A dicséret dialektikája E gy lélektani intézet munkatársai érdekes kísérletet végeztek. Azt akarták megállapítani, hogyan hatnak a dicséretek különböző fokozatai az emberi teljesítményre. A »kísérleti nyúl« szerepét ez esetben a diákok vállalták, az apropo egy futóverseny, illetve egy kézilabda-mérkőzés volt. Miközben a diákok önfeledten átadták magukat a sportolás örömeinek, tanáraik különböző — szabványosított — dicsérő megjegyzéseket kiáltottak be a pályára. Például ilyeneket: »így, tovább!«, vagy »már sokkal jobb«. A résen levő pszichológusok viszont megállapították, hogy a teljesítményszint eközben nem változott, állandó volt. Növekedett viszont — rögtön és azonnal észrevehetően —.mihelyt szaporodott az őszintébben hangzó dicséretek száma. Végigolvasva a távirati iroda erről szóló kis tudósítását, eltűnődtem: tulajdonképpen semmi világrengető dolgot nem állapított meg ez a kísérlet, s lám mégis milyen nagyszerű dolog, hogy ilyesmire irányítja rá a figyelmet, amiről nap mint nap módszeresen megfeledkezünk. Nevezetesen airra, hogy a dicséret és az emberi teljesítmények között közvetlen, egyenes arányú összefüggés van. És nemcsak, és nem is főképpen a sportban, hanem az élet valamennyi fontos és kevésbé fontos — bár egy teljességre törő ember számára minden fontos — területén. Mondom, eltűnődtem, és rádöbbentem arra is, hogy voltaképpen mennyire kevéssé ólünk még a dicséretben rejtő nemes és többnyire úgyszólván kiaknázatlanul maradó hatalmas lehetőséggel.! Magyarán mondva: hogy menynyire nem dicsérünjc Vajon mi lehet ennek az oka? Eredetét illetően, gondolom, kétféle tényező jöhet számításba: egy objektív és egy szubjektív. Az objektiv- nek hanjar a végére járhatunk. Azt szoktuk mondogatni, hogy nem érünk rá, hogy erre nincs idő, hogy a munkahely nem lelki klinika, hogy a dolgozók dolga, kötelessége az, hogy dolgozzanak. Tehát csupa igaz dolgot hangoztatunk, ám csak addig igazak, ameddig nem mennek az emberrel való törődés rovására. De lépjünk csak tovább: a szubjektív eredők. Hát igen: nem szívesen dicsérünk. Sokszor savanyúan fogadjuk a munkatársaink által elért eredményeket. Olykor azért, mert nem illik bele a dicséretre érdemesről korábban kialakított képbe, vagy azért, mert saját leértékelésünknek éreznénk az elismerő szavakat. Akadnak olyanok is, akik kifejezetten féltékenységből hallgatnak: attól tartanak, hogy dicséretükkel túlságosan a megdicsért munkájára irányítják a figyelmet. Az éremnek azonban — köztudottan — két oldala van. S ez esetben nem szóltunk még a másik oldaláról — tehát azokról, akik várják a dicséretet. Akik úgy áhítoznak egy elismerő jó szóért, mint az éhes ember a falat kenyérért. S ha nem kapják meg, ha sorozatosan elmarad a dicséret, akkor megkeseredik az emberek szája íze. ambíciójuk, lelkesedésük lelohad. — Tudod —. mondta egy ismerősöm —, úgy dolgoztam, mint egy ló. Mindent megcsináltam, és nem számított, hogy mikor; amikor kérték, én ott voltam, és dolgoztam. Egy jó szó nem sok, de még annyi köszönetét, dicséretet sem kaptam érte. Hát abbahagytam, elvégzem a munkám becsülettel. De semmi többet. — Pedig tényleg csak néhány jó szóra lett volna szükség, és ennek az embernek minden cselekvésle alkalmas energiája a közösség szolgálatába állt volna továbbra is. Egy kórház igazgató-főorvosával beszélgettem az egészségügyi miniszter látogatását követő percekben. — Minek ez a nagy felhajtás?! — zsörtölődtem. — Hidd él, heteken át erre készült az egész kórház: jön a miniszter. Itt mindenki éjt nappallá téve dolgozott. Hát nem láttad, milyen boldogok voltak a takarítónők, amikor megjegyezte: szép tiszta a folyosó!?... Hidd el, óriási nevelő, ösztönző ereje van ennek... Végiggondolva a végiggon- dolandókat: mélységesen igazat kell adnom neki és mindazoknak, akik tisztában vannak a dicséret nagy erkölcsi mozgósító erejével. Hiszen az ember gondolkodó, önérzetes, öntudatos lény, aki akkor találja igazán helyét a világban, ha céllal, értelemmel felruházott feladatok megvalósítója lehet, ha újból és újból érzi, hogy munkája fontos, szükséges. S az ember ráadásul nem gép, akibe betápláljuk a tennivalókat — annyiban viszont hasonlít a gépre, hogy a gondolkodó, cselekvő embert is »olajozni« kell. Az olajozás ez esetben egyenlő a mértékkel és őszintén adagolt dicséretekkel. Persze, dicsérni csak az tud, aki szereti, tiszteli, becsüli embertársait, és képes megítélni tevékenységük valódi ér tékét. Ráadásul a dolog kölcsönös. Hiszen én magam is csak akkor számíthatok elismerésre, ha megbecsülöm munkatársaim tevékenységét. .. — és így tovább. A dicséret dialektikája — ezt választottuk címnek. Igen, dialektika, hiszen az árnyalt megítélés csakúgy beletartozik e kategóriába, mint az emberrel való törődés. A dicséret többnyire fejleszti az embert, új eredmények elérésére ösztönzi. A küzdő, a többre törekvő jellemvonást erősíti tehát benne, amellett javítja kedvét, harmonikusabbá ^aszi viszonyát a világgal, embertársaival. Ennek el-éiriss minden fáradsír.i rr~z-'Pap Zoltán SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. július 10.
