Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-08 / 158. szám
A MECHANIZMUS TAPASZTALATAIBÓL Stratégia és taktika A hétköznapi szóhasználat ma is a hadászathoz kapcsolja a két szó értelmét. A gazdasági reform során a stratégia és a taktika gazdasági tartalommal is feltöltődött. Az újszerű gazdálkodási lehetőségek kihasználására még az ötvenes években egyre-másra születtek nálunk is elméletek és elképzelések. Legfőbb céljuk a vállalati politika kialakítása volt, az általánosságban megfogalmazott távlati, gazdaságpolitikai elképzelések megreformálása. Követelmény volt az, hogy tisztázzák a vállalat helyzetét a népgazdaságban, rögzítsek célkitűzéseit és kialakítsák stratégiáját, mint a cél elérésének általános módját. Az új fogaknak új feladatokat is jelentettek. A Ganz Műszer Művek vállalati politikája például hosszú távú tervekben került rögzítésre. A tervidőszak hosszúságát, (amely 7—8 év) gyánmányaik erkölcsi javulásának átlagos időtartamától tették függővé. Ebben az időközben viszonylagos pontossággal meghatározható a vállalat magatartása a piaci értékítélet és a műszaki fejlődés függvényében. A piac megtartásara, az export növelésére, a profil kialakítására vonatkozó törekvések stratégiai célok voltak. A megvalósításra középtávú terveket készítettek. A stratégiában kifejezésre jutott a nép- gazdasági szintű szabályozók és ösztönzők nyomán támadt vállalati »-visszhang«, A vállalat jövőjét meghatározó politika kis »hadműveletek« sokaságán, tervszerűen egymáshoz és egymásra épülő feladatokon keresztül valósul meg. Ezek a taktikai lépések, amelyeket az éves és operatív tervek rögzítenek. Ilyen. tervek eddig is voltak! Most mi az új tervük? Megváltozott a különböző időszakokat átfogó tervek készítésének szintje. Nem is olyan régen — tíz-tizenöt éve — a vállalatok évről évre központilag előírt tervek alapján dolgoztak. Közép- és néha hosz- szútávú tervek csalt iparági szinten készültek. A centrali-' zált mechanizmus »■"akorlatá- val szemben ma a vállalatok feladata, sőt érdeke, hogy közép- és hosszú távú időszakokra tisztázzák és rögzítsék elképzeléseiket. Ha nem akarnak évről évre sötétben botorkálva haladni, maguk elé kell tűzni a távoli célt, mert ezt a mai mechanizmus csak lehetőségként határozza meg számukra. Persze, ehhez szükség van arra Is, hogy a gazdasági szabályozók kialakuljanak és a távlati tervezést lehetővé tegyék. Az új középtávú tervezés olyan szempontokat vesz figyelembe, mint a piaci helyzet, a piaci elvárások felkutatása és rögzítése, az árupropaganda, a reklám megfelelő eszközeinek kialakítása, a gyártási profil átalakítása, konstrukciós, korszerűsítési elképzelések. Tervbe veszi mindezek idő- és pénzigényét, a konkurrencia megismerését. Eddig vállalataink némelyike a mának élt, napi gondjaitól nem tndott elszakadni. Ezért jó jel, ha egy gazdálkodási egység tágítani igyekszik időhorizontját, hogy ezáltal vevői mind nagyobb megelégedésére rendezze saját jövőjét. Orosz László (Folytatjuk) Jobb kapcsolatot a vevőkkel! A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap megvitatta a Somogy—Zala megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállal at tevékenységét. A tanácsülés részvevői megismerkedtek a vállalat eredményeivel, gondjaival, és elmondták véleményüket a vállalat munkájáról. Jelentős eredmények születtek a közelmúltban, de nagyobb gondot kell fordítani a kereskedelmi tevékenységben a jó kapcsolatok kialakítására a vevőkkel, s keresni kell a fejlesztés lehetőségét és útjait is. A VÄLLALAT 1963-ban, összevonás után kezdte meg tevékenységét — és mint a vitáiban, a hozzászólások nyomán kiderült, az 1963-tól 1968-ig terjedő időszakot né- zeteltéréSiek, rossz kapcsola- tok és meglehetősen gyenge ellátás jellemezte. Országosan is utolsók közé tartozott a vállalat. A múlt esztendő jelentős fellendülést hozott. Miként a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője jellemezte — középerős kereskedelmi vállalattá erősödött Mintegy tizenkétezer árucikket kínál vevőinek, és az új gazdaságirányítás bevezetése óta az értékesítési forgalom — a régebbi időszak átlagos 8,3 százalékos emelkedésével szemben — 15,1 százalékkal emelkedett. Somogy megyében tíz állami és kétszázhatvan-kétszázhetven szövetkezed bolttal állnak rendszeres kapcsolatban. De mi jellemezte ezt a kapcsolatot? Merevség, meg nem értés, az egészséges kereskedöszellem hiánya. Különösein a kis falusi üzletek — és ezen keresztül a vidéki lakosság — látta kárát ennek. Ez a szemlélet tarthatatlan — hangsúlyozta szinte kivétel nélkül a tanácsülés valamennyi hozzászólója. S bár van fejlődés és örvendetes változás, de legalább annyi javítanivaló' is. Különösen azért lényeges kérdés ez a vállalatnál, mivel ez a szemlélet sajnos néhány vezető beosztású dolgozóra jellemző. Kiéleződött a vita a szállítások tekintetében. A 13. sz. Autóközlekedési Vállalatnak érdeke az egyenletes megrendelés, csakhogy azt is be kell látni, hogy az ipar kínálatának és a vásárló érdeklő- ! dések kereszttüzében a megrendelés sem lehet menetrendszerű ! A korszerű kereskedelem alapfeltétele a jó raktározási lehetőség. Ez pedig — az egyik hozzászóló szavaival élve — »kritikán aluli« a Újdonság a kéreg nélküli sajt tepcelakon, az ország legnagyobb sajtgyárában, ahol na- >onta 65—70 ezer liter tejből készítenek sajtot, új techno- ógiára tértek át. A 70 kilós ementáli tömböket műanyag óliába — úgynevezett polifi lmbe — pakolják, így az >rés folyamán nem képződik kéreg a sajton. Az új eljá- *ás előnye, hogy az érési idő a felére csökken a hagyo- nányossal szemben. A vevők is jobban járnak, mert a ;ajt' teljes egészében fogyasz thatc. A gyár négy-ötkilós larabokban, korszerűen becs omagolva hozza forgalomba ij termékét. vállalatnál. Igaz, a fejlesztéshez segítség kell —, és mint erre zárszavában Böhm József, a megyei tanács vb-el- nöke is utalt —, ebben segít is megyénk. Szükséges azonban, hogy a vállalat maga is kutassa-keresse a fejlődés, a fejlesztés lehetőségét. Erre a nagyon lényeges kérdésre szeptember elején még visz- szatér a megyei tanács végrehajtó bizottsága, miután addig megismeri a vállalat negyedik ötéves tervére vonatkozó részletes elképzeléseit.1 A MEGYEI TANÄCS elnöke végezetül megemlékezett a nagykereskedelmi vállalat részvételéről és szép eredményeiről a »Tegyünk többet Somogyért!«-mozgalomban, s köszöntötte a vállalat doigo- zóit. t. t. több Igen. Első hallásra szokatlan a két szám, az ember akaratlanul is felkapja a fejét. Hogyan? Huszonnégyen több mint kétezer holdon? Valójában mit jelent ez? És kimondva, vagy kimondatlanul kérdés kérdést kerget a gondolatban. Az ember Természetes törekvése, hogy szabaduljon a kérdőjeleiktől. Huszonnégy' mint kétezer Termelőszövetkezeteink elöregedése, a ' meglehetősen rossz gépesítettség nagy gondja mezőgazdaságunknak. Alapvető feladatunk ezen változtatni, a gépesítési színvonalat emelni. Tapasztalataink szerint jó, gazdaságos módszernek ígérkezik a végtermékbérezésü komplexbrigád létrehozása. Természetesen erre megfelelően szakosított üzemben van lehetőség.« — Koncz István, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igazgatója a megyei pártbizottság ülésén mondta el ezeket a szavakat. Javaslatát sokan lejegyezték, úgy vélem, figyelemre méltó , a kezdeményezés, melyet gazdaságuk a sáripusztai kerületben vezetett be az idén. A gondolat nem új, az ország néhány gazdaságában már sikeresen megvalósítják. — Főként a betakarítás okoz rendszerint problémát. A gépek teljesítményének fokozását, a termelékenység növelését számításaink szerint ezzel a módszerrel növelhetjük leginkább — mondták a gazdaságban. A módszer lényegében egyszerű: azoknak a növények a termelésére, melyeknél az égési munkafolyamat gépesíthető, komplexbrigádot alakítanak. Az előre meghatároBotlrogi Feren c: /»... valahogy úgy van, hogy több a gondolkodó ember.« zott technológia szerint ez a brigád végzi el az összes munkát a talaj előkészítéstől a betakarításig. Bérezésük az elért eredményektől, a hozamoktól függ. Természetesen év közben, a megkötött szerződés szerint, havonta előleget kapnak. A szerződésen huszonnégy aláírás. A brigádvezető Györkös János. Mindössze ennyi ember feladata — s hadd tegyem hozzá, érdeke —, hogy a gondjaira bízott 2170 holdról mind nagyobb termést takaríthasson be. A komplexbrigád létrehozása óta néhány hónap telt el — mondta Bodrogi Ferenc kerületvezető. — Nem hosszú idő ez, a tapasztalatok mégis figyelemre méltóak. Az első — s talán a legszembetűnőbb —, hogy minden szervező, agitáló szó nélkül igen nagyot változott. az emberek munkához való hozzáállása. Az, hogy ekkora területen az összes feladatot csak huszonnégyen végzik, önmagában is elmondja: jelentős munkaerő-megtakarítást értünk el. No, de éppen a végtermékbérezés teszi érdekeltté a brigádtagokat abban, hogy ne legyenek többen a szükségesnél. Érdekes példák bukkannak elő. Általános tapasztalat, hogy a gépvezetők, a traktorosok — csak gépvezetők. Szállításokban, egyéb munkákban nem vesznek részt — persze tisztelet a kivételnek. — A sok közül megemlítem, hogy minden brigádtag egyáltalában három rakodó megy. Ennél a brigádnál most csak kettő. Mert a harmadik minden esetben a gépvezető. Nincs kihagyás, nincs üres járat. így szinte törvényszerű, hogy lényegesen javult a gépkihasználás. Más években júniusban rendszerint erőgép- hiánnyal küszködtek, most viszont a komplexbrigád még egyéb munkát is tud vállalni. — Valahogy úgy van — jegyzi meg a kerületvezető —, hogy több a gondolkodó ember. A brigád tagjai maguk keresik, kutatják a munkát könnyítő, új módszereket. Például elhatározták és megszervezték, hogy a szálas betakarításnál nem a földre, hanem közvetlenül a kocsira báláznak. Amit azelőtt nyolc ember végzett el, azt így lényegesen egyszerűbben, köny- nyebben két ember ellátja. Egy kérdés: — A komplexbrigád kialakításának megvannak az élőiéi tér :i: szakosítás, megfelelő gépesítés stb. Ez magától értetődő, erről szó volt. Van-e még valami, aminek a jelenléte fontos feltétele annak, hogy valóban eredményes legyen ez a módszer? — Igen. A megértés. A kölcsönös emberi, baráti munká- kapcsolat. Ha valahol igen, ennél a szervezeti formánál nagy szükség van, hogy az együtt, egymás mellett dolgozó emberek között teljes és őszinte egyetértés legyen, hogy minden brigádtag egyformán érezze a felelősséget. A sáripusztai kerület tavaly elnyerte a szocialista kerület címet, a brigád háromszoros szocialista brigád. Dicséretes eredmény, mindenképpen biztosíték ez. A tapasztalatok kedvezőek. Huszonnégyen több mint kétezer holdon becsülettel, szorgalommal ellátnak minden munkát. Vörös Márta fl realitások rangja A lehetőség és a megvalósíthatóság, a realitás és a vágy összekeverése a a magánéletben is konfliktusokhoz, esetleg neuraszténiához vezet — még kevésbé elfogadható ha országok jövőjét tervezik. Az igények természetesen itt sem kevésbé nyo- masztóák, mint a személyes életvitelben; a gazdagabb ismerős vagy szomszéd színvonalának követése, a vendégségben tapasztalt jólét vonzereje országos méretekben is olyan tényező, amellyel számolni kell. A gazdaságfejlesztés célrendszereként jól használhatók a nemzetközi összehasonlításnak azok az adatai, amelyek a nálunk jobbmodú országok fokozatos utolérésére, elmaradottságunk felszámolására ösztönöznek Nyilvánvaló, hogy az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások távlati programjait hiba lenne valamiféle légüres térbe helyezve kidolgozni, egyszerűen lineáris egyeneseket húzva a növekedési grafikonon, nem számolva a pályaívet már befutott országok tapasztalataival. Más kérdés, azonban gondosan tanulmányozni a gazdaságfejlesztésben előttünk járók tapasztalatait, és ismét más — a realitást mellőzve — nem számolni a növekedés hazai lehetőségeivel és sajátosságaival. Volt idő, emlékszünk rá, amikor gazdasági terveinkben végletesen háttérbe szorultak ezek a sajátosságok. Elég talán csak arra utalni, hogy még a földrajzi, éghajlati sajátosságok is mellőzhetőknek tűntek — akkoriban próbáltunk gyapotot termeszteni, guminövényt meghonosítani egy jelszó alapján, amely szerint: az objektíy akadályok arra valók, hogy legyőzzük őket. Természetesen sem a gyapottermést elsorvasztó időjárási viszonyok, sem a tervek irreális feszítését határoló lehetőségek nem igazodtak ehhez a jelszóhoz. S azóta sok tapasztalatból tanultuk meg, hogy az objektív akadályok — más szóval: lehetőségeink, adottságaink határai — arra valók, hogy tudományos gondossággal számoljunk velük, mérlegelve a körülmények keretezte mozgásteret, s a pontokat, ahol e tér határai reálisan tágíthatok. Pontos és tömör elvi ösz- szegezését adja e problémának Nyers Rezső a Gazdaság című folyóirat legutóbbi számában megjelent tanulmányában. Huszonöt év gazdaságpolitikai tanulságait összegezve rámutat: ... »A szocialista forradalomnak és a szocialista építőmunkának is megvannak az általános alapelvei, amelyektől eltérni nem szabad, és megvannak a nemzeti sajátosságai, melyek szem elől tévesztése szintén politikai csődhöz vezethet. Nehéz lenne megmondani, melyik a rosszabb és a veszélyesebb, az első vagy a második hiba. Az első — letérése a szocializmus tudományos-eszmei alapjáról. A második — elrugasz- i kodás a konkrét valóságtól.« Mindez arra mutat, hogy elvi szempontból ma már nem keverjük össze lehetőségeinket a feszítő igényektől ihletett óhajokkal. Az országos gazdaságpolitika gyakorlatában is mind határozotabban érvényesül ez az elv. Jól szemlélteti ezt a negyedik ötéves terv napjainkban folyó szakmai vitája, amely a központilag kidolgozott irányelvek sajátosságokat érvényesítő, lehetőségeket hasznosító téziseire épül. Ilyen például az a törekvés, hogy a gazdaság- szerkezetet a legnagyobb előnyök elve alapján korszerűsítjük; hogy a következő öt évben intenzíven folytatjuk az energiastruktúra átépítését a nálunk különösen költséges szilárd tüzelőanyagokról a szénhidrogénekre; hogy kiválasztunk néhány, a fejlesztésre különösen alkalmas iparágat és anyagi eszközeinket ide koncentráljuk. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy a lehetőségeket, sajátosságokat érvényesítő elv maradéktalanul megvalósul a vállalati gazdálkodásban is. Köztudomású, hogy az országos ágazati szerkezet korszerűsítését korántsem kíséri megfelelő ütemben a vállalati gyártmányszerkezet átalakítása. S bármily elvontnak, közvetettnek tűnik is a kapcsolat a nemzeti sajátosságok elvi—eszmei megfogalmazása és a vállalati gyártmányszerkezet között, a valóságban rendkívül szoros az összefüggés. Az a vállalat például, amely úgy szervezi exportját, hogy nagy tömegben szállít külföldre különösen anyagigényes és csekély szellemi munkát sűrítő termékeket, akkor is megsérti a sajátosságainkhoz való igazodás elvét, ha az nincs elhatározott szándékában. Nyilvánvaló ugyanis, hogy olyan országban, ahol a termelés rendkívül import- igényes — és ez a mi egyik legfontosabb gazdasági sajátosságunk! —, a sok anyagot tartalmazó termékek exportja a másik oldalon gyorsan növeli a behozatalt, s mindez végső soron rontja külkereskedelmi mérlegünket. Folytathatjuk a sort a vállalati gazdálkodás ellenkező előjelű példáival; az is sajátosságaink mellőzését jelenti, ha olyan gyártmányokat szállít egy-egy iparvállalat, és vesz át a kereskedelem a hazai piacra, amelyet olcsóbban, előnyösebben hozhatnánk be külfödről. Nem mind arany, ami importot takarít meg — mondhatnánk az ismert közmondás variálásával, mert végső soron ez is a termelés anyagszükségletét, s benne sok importanyag keresletét nöyéli, holott talán kedvezőbb a készterméket behozni. P rózai, köznapi tényezőkhöz jutottunk'' a magas elvi kiindulópontról — de a valóság mindig ilyen: a nagy elvek a köznapi alkalmazás gyakorlatában öltenek alakot. Ilyen értelemben sok haszonnal járhat, ha a vállalati gazdálkodás tervezői is gondolkodnak a nemzeti sajátosságok, a realitások érvényesítési" eA* veiről! T. A, SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. Július 8.
