Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-07 / 157. szám

* MECHANIZMUS TAPASZTALATAIBÓL Eredmények, kísérletek Lexikonjaink szerint a gaz­dasági mechanizmus (ponto­sabban gazdaságirányítási rendszer) »-azoknak az intéz­ményeknek, szervezeteknek, módszereknek az összessége, amelyek segítségével a szocia­lista állam ... gazdaságpoliti­kai céljait megvalósítja«. A szocialista gazdaságpolitika a szocialista termelési viszo­nyok kifejezője, s szoros kap­csolatban áll termelőerőink fejlődésével. Ezek fejlődésével a gazdasági mechanizmusnak is lépést kell tartani. így ju­tottunk el az új gazdaságirá­nyítási rendszer reformjának gazdasági és politikai rugói­hoz, hiszen meg kellett talál­nunk azt az összhangot, amely gyorsabb technikai fejlődés­nek nyit utat, ugyanakkor ké­pes kifejezni és hasznosítani a magasabb műszaki és gazdál­kodási színvonalat — a szo­cialista építés meggyorsítása érdekében. Ha a népgazdaságot és az ipart fogaskerékrendszerhez hasonlítjuk, abból 2500—3000 piciny kerék az önálló ipar- vállalat. Az országos gazda­ságpolitika az iparvállalatok munkáján keresztül jut kife­jezésre. A szakemberek az ilyen »apró fogaskerekek«, a vállalatok belső mechanizmu­sának korszerűsítési szüksé­gességéről vitatkoznak leg­többet. A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem több mint kétszáz vállalatnál vég­zett felmérést. Ennek célja a mechanizmus reformja és a vállalatok kapcsolatának, egy­másra hatásának vizsgálata volt. A Gazdasági Bizottság mellett működő másik mun­kabizottság kimondottan a vállalatok belső mechanizmu­sáról kívánt tapasztalatokat szerezni. Egyik általános kö­vetkeztetésük volt: vállala­taink nagy többségénél hiány­zik a korszerű, a külső gazdál­kodási feltételekhez rugalma­san alkalmazkodó belső mechanizmus. 1968-ban a termelékenység 1 százalékkal nőtt, 1969-ben stagnált. Ez év első negyed­évben 5 százalékkal haladta meg az előző év hasonló idő­szakának szintjét. Minden rendbe jött? Korántsem. Van például olyan 6200 munkást foglalkoztató, mono­polhelyzetben levő vállalat, melynek ma sincs jóváha­gyott szervezeti szabályzata. Nincs rögzítve, hogy ki kihez tartozik, ki kinek .felel, ki kit von felelősségre adott eset­Csökölyi tervek, remények Negyvenkét hold paradicsom és tizenöt hold uborka kapá­lását fejezték be a napokban a csökölyi VII. Pártkongresz- szus Termelőszövetkezet tag­jai. Most a burgonyát sze­dik. Az árbevétel 33 százalé­kát a munkát végzők kapják meg. Ahogy Konkoly János elnök és Kése Józsefné fő­könyvelő elmondta, az aratást is megkezdték három SZK— 4-es kombájnnal A termés a tavalyihoz mérten is jó. Az idén kevesebb a rozs, búzát viszont 430 holdra vetettek. Nagy munka vár a gépekre és a traktoroskra, hiszen össze­sen 1070 (holdnyi területről , kell learatni és 'betakarítani a kalászosokat. Paradicsomra és uborkára szerződtek a Nagyatádi Kon­zervgyárral. A szedésbe az is­kola tanulóit is bevonják. Már az őszre is gondolnak. 560 hold kukoricájuk betaka­rításához csőtörőt igényeltek az AGROKER-től. Vásárolták egy olajfűtéses szárítóberen­dezést is. Átadás előtt áll egy tehén- istállójuk, melynek padláste­rén körülbelül harminc vagon termést tárolnak majd. Az állattenyésztésről beszél­getve elmondták, hogy a ter­melőszövetkezetnek 686 serté­se, 265 szarvasmarhája és 311 juha van. A sertéshizlalók és az istállók állapota megfelelő, bár szerfás épülettel is ren­delkeznek még. A tervek szerint új kombájnszérű épül az idén. A központi majorban száz méter mély kutat fúrnák, a hidroglóbusz pedig 25 köb­méter vizet tárol majd. Fél­millió forintot költ a tsz a mélyfúrású kútra és a tároló­ra. Az állattenyésztés munká­ját is megkönnyíti majd a lé­tesítmény. A juhállományt tervszerűen, fokozatosan frissítik föl. Tavaly ötvenet vettek, az idén százat szeret­nének. Ez az ágazat 200 000 forintot hoz évente a szövet­kezetnek. Konkoly János arról is be­szélt; az idei elvégzett mun­kák alapján arra lehet követ­keztetni, hogy a tervezett 68 forintot ebben az évben is ki tudják fizetni a tagoknak munkanaponkénit. ben! A munkavégzésre a spontán módon kialakult kap­csolat és személyes ismeretség nyomja rá bélyegét. Igaz, ez a jelenség egyedi, de káros! Nőtt a termelékenység is, de milyen áron? Nemegyszer az egyenetlen termelés útján. A negyedév utolsó hónapja a »mindent bele« időszak. Hiánycikkeink száma alig csökkent, legfeljebb struktú­rájuk változott meg. Érdekes az előbb említett vállalat pél­dája. Számtalan tanulmányt készíttetett három év alatt szervezési megoldásokra, és ezért 1,1 millió forintot fize­tett ki. Ugyanakkor szinte semmit sem valósított meg belőlük. A profiljába tartozó cikkek piacán momopolhely- zetben van, így tehát semmi sem sürgette a korszerűsítésre, a hatékony intézkedésekre, mert árai a régebbi gazdál­kodási szintre »méretezettek.« A belső mechanizmussal kapcsolatos viták középpont­jában elsősorban a vállalatok vezetési, igazgatási szervezete és döntési jogkörei állnak. Vizsgálják például a döntési szintek reális számát és azt is, hogy az egyszemélyi vezető­től a munkásig hány íróaszta­lon kell az utasításnak végig­mennie. Most folynak ilyen vizsgálatok először hazánk­ban. Az első ilyen megállapí­tás az, hogy nincs séma vagy mindenre érvényes szabály. Még azonos profilú és hasonló felépítésű, nagyságú vállala­toknál sem lehet azonos irá­nyítási szervezetet kiépíteni, mert a személyi állomány fel­készültsége, összetétele Is el­térő. A Figyelő — gazdasági hetilapunk — említ olyan 780 fős vállalatot, ahol az irányí­tási lánc hosszabb, mint egy 23 000 fős nagyvállalatnál. Sok vállalat tehát még csak az első lépéseknél tart. Kiala­kulatlan például a marketing tevékenység, amely a piaci al­kalmazkodás alapvető felté­tele. A VBKM Kaposvári Gyárában megalakult ugyan a piackutató csoport, de tartós gyakorlat kell ahhoz, hogy biztonsággal adhasson szakvé­leményt. A cél olyan szervezet kiala­kítása, amely a népgazdasági szintű szabályozókat és ér­dekeltségi előírásokat figye­lembe véve, azt saját hasz­nára fordítva, azonnal reagál a vevő igényére, és ígéretének szervezetten és rövid időn be­lül eleget tud tenni. Orosz László (Folytatjuk.) Szállítószalag segíti a kazalra kokat. Kazalrakok Hat bronzoar- nára sült em­ber pihen a hatalmas kazal hűvösében. A pótkocsis trak­tor most pöfögött el újabb rakományért. Amíg a másik megérkezik, felírom a neve- ket:Köuecses Sándor, Horváth József, Horsa Lajos. Aztán három János következik: Sá- sik, Pukancsik és Hargitai. — Azt két embert a kaza­lon ki ne felejtse — mutat a magasba egyikük. Benyes Mi­hály és Horsa Pál kémlel le a magasbóL ránk. — Hány mé­ter magas lesz a kazal? — Tizen­négy, tizenöt Ez a harma­dik. Az egyik­be százötven rakomány szé­nát raktunk. Ott még a létra is ma­gasabbnak tűnt. Pedig harmincnégy foka van an­nak, megszá­moltam. — Még sze­rencse, hogy ez a szállító­szalag meg­könnyíti a munkánkat. Nem kéül fel­felé dobálnunk a szénát. Ré­gebben a pót­kocsira kellett feltennünk az elevátort. A még régebbi ka­zalrakásokról meg jobb is is hallgatni. Derekat roppantó munka volt. A Nap már majdnem a leg­magasabb pontra hágott a kék égen. — Ez a jó idő — mondja Horváth József. — Nem kell a szénának a »fújató«. A ter­més elég jó az idén, ezt már nem »szorítja meg« az eső. Jó idejük van a nyaralóknak is. Egy-egy vasárnap mi is felpakoljuk a »betyárbűtort«, aztán Hévízig, Igáiig meg sem állunk. Közös kirándulá­sok voltak tavaly is. Nagy Judit a mezőgazdaságot választotta. A tréfacsináló Pukancsik János. — Már sok embert leka­pott ezzel a géppel? — kér­dezi fotóriporter kollégámat. — Az jó. Csak az nem jó, ha tíz körméről kapják le az embert. Nevetnek. — Két munkaegység jár a munkánkért. Tízórás munkaidő — felel kérdésemre a hatvan­hat éves- Harsa Lajos. De közben félfüllel hallom, hogy Pukancsik János újra mesél: — Dolgozgatok a múltkori­ban. Odajön hozzám az egyik vezető. Megkérdezi: »Maga egyedül van?« Nézek rá: »Nem. Most már ketten va­gyunk.« Így telnek a napok. Jóked­vűen könnyebb. _____________Kerekes bácsi h etvenöt éves. FlStSlOk Hogy mégis a a kertészetben »fiatalok« al­cím után írok róla, azt meg­magyarázza máig is fürge mozgása, határozottsága, tö­retlen életkedve. — Minden évben dolgoznak a kertészetiekben diákok. Szeretem őket. Nagy Judit a kapa nyelére támaszkodik. — Azt mondják, mi va­gyunk az utánpótlás. Elvégez­tem a nyolcadikat júniusban, s azonnal jöttem a kertészetbe. Itt is ráaradok. A bizonyítvá­nyom elég jó volt, máshová is mehetem volna. Édesanyám tsz-tag, tőle tanultam meg szeretni ezt a ' munkát. Már két nyarát dolgoztam végig itt. Megéri, 1200—1300 forin­tot mindig megkerestem. Reichert Csaba hatodik osz­tályba megy. Bronzszínűek S okszor elmondták már: nálunk nincsenek ellen­tétek az idősebb nem­zedék — az apák — és a fia­talabbak — a fiaik — között. Hogyan is lehetnének — mond­ják —, amikor mindaz, amiben a "mai ifjúságnak része van, az elődök nehéz, küzdelmes életén, harcaik eredményein alapul. Mások viszont igyekez­tek, sőt még ma is igyekeznek bizonyítani, hogy igenis van nemzedéki ellentét, s a maguk szemszögéből gondosan, azon­ban tendenciózusan összeválo­gatott példákkal próbálják in­dokolni véleményüket: nemze­déki ellentét mindig volt, min­dig lesz, nézzék csak meg, mennyi vita van ma is az öre­gek és a fiatalok között. Persze hiba lenne ezeket a vitákat tagadni, mégis leszö­gezhetjük: nincs nemzedéki el­lentét. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának februári ülésén alaposan tárgyaltak erről a problémáról. A felszólMók cáfolták azokat, akik abszolutizálják a nemze­déki sajátosságokat és különb­ségeket, de azokat, is, akik azt vallják, hogy az ifjúság sajátos problémáiról beszélni majd csak nem antimarxista tényke­dés, s az osztálymegközelítés feloldása. A mai ifjúság híve társadal­mi rendünknek, tudja és vall­ja, hogy a szocializmus jobb, NEMZEDÉKEK mint a kapitalizmus. Magyar- országon ez annyit jelent, hogy összehasonlíthatatlanul jobb életkörülmények között élnek az emberek, mint a régi rend­szerben. A fiatalok nagy része mégis elégedetlen a jelenlegi állapotokkal. Ügy véli, hogy még sok mindent kell tenni, sok-sok hibát, gyengeséget kelj kijavítani. A fiatalság jól tud­ja, milyen hatalmas tett volt az új társadalmi rend létre­hozása. Igaz, hogy hiányoznak a személyes élmények, s ez sokszor a jelenségek más meg­ítélésére vezet, mint az idő­sebbeknél. A fiatalok számára alig jelent valamilyen vonat­kozásban is normát a régi vi­lág. Igényeit a jövőhöz méri, igyekszik magasra emelni a mércét. És ez így van jól, így helyes. A fiatalság ezt az igényt éppen az idősebbektől, a párt régi harcosaitól tanulta. Előre kell nézni még akkor is, ha egyesek az öregebbek közül pihenni szeretnének, s úgy vélik: a jelenlegi helyzet sok­kal jobb a réginél, tehát lép­jünk a »fontolva haladás« kor­szakába. A megfontoltság nemes erény, de általában nem a fiatalok tulajdonsága. A meg­fontoltság persze nem lehet jogcím az egy helyben topo- gásra. A fiatalság legnagyobb erénye nagy vitalitása, munka­bírása. Azokra a fiatalokra építhet a párt, azoknak a sza­vára figyel fel elsősorban, akik dolgozni akarnak, sokat, jól, és minél hatékonyabban. H iba lenne megfeledkezni arról, hogy a fiatalok egy része tapasztalat­lanságában gyakran helytelen véleményre jut. Még sűrűbben előfordul, hogy helyes állás­pontját eltúlozva, rosszul fo­galmazza meg. A fiatalkori ta­pasztalatlanságnak feltétlenül vannak reális buktatói. A ma­gyar munkásmozgalom tapasz­talatai azonban bizonyítják, hogy az idősebb nemzedék sze­retetteljes segítséggel háríthat­ja el ezeket. Az illegális moz­galomban és a hatalomért foly­tatott harc időszakában az idő­sebb elvtársak nem a fiatalok hibáit nézték, hanem alapvető tulajdonságaikat, tehetségüket, rátermettségüket, erkölcsi ér­téküket. Kétségtelen, ma más a hely­zet, mint a hatalomért folyta­tott harc időszakában volt, Bi­zonyos fiatalok —> elég öreg- urasan — úgy fogják fel a dolgokat, hogy az idősebbek már mindent elvégeztek, nekik már csak a kényelmes élet ju­tott. ök, ha akaratlanul is — bár életkorban évtizedek lehet­nek közöttük —, azokkal az idősebbekkel vallanak azonos nézeteket, akik lenézik a mai fiatalságot. Más fiatalok vi­szont — s kétségtelenül ez a többség — a szocializmust épí­tési programként fogják fel, látják a megtett utat, de föl­mérik azt is, mekkorát kell még megtennünk, ők képvise­lik a helyes álláspontot, velük értenek szót legkönnyebben azok, akik — átvitt értelem­ben — idősebb korukban is megmaradtak fiatalnak. Lenin azt tanította, hogy a szocialis­ta társadalom fölépítésének egész korszaka forradalmi jellegű. Különlböző állomásai egyformán fontosak, és egy­mást kölcsönösen feltételezik. Sőt, Lenin könnyebbnek ítélte a hatalom megszerzését, mint a szocialista gazdasági-társa­dalmi rend fölépítését. »Ez a második feladat nehezebb az felsőnél — írta —, mert semmi esetre sem oldható meg egyet­len hősies fellángolással, ha­nem a tömegek közt végzett hétköznapi munkához szüksé­ges legtürelmesebb, legállha- tatosabb, legnagyobb hősiessé­get követeli meg.« Vannak, akik a fiataloktól »ellenzékieskedést« várnak. Nos, a hatalomra került forra­dalom időszakában az a fiatal forradalmi, aki nem ellenzéki, hanem vállalja és végrehajtja az építés feladatát. Együtt azokkal az idősebbekkel, akik oly sok küzdelem után sem fá­radtak el, s folytatják a forra­dalom teljes győzelméért a harcot, azaz pontosabban, most már a munkát, az új viszonyok között. T ény, hogy a fiatal élet­években alakul ki a jel­lem és a világnézet. A mai fiatalok ugyan a szocializ­musban születtek, de nekik sem könnyű a szocializmus tu­datos harcosává válniuk. Más­képpen jutnák el a munkás- hatalom ügyének szilárd hí­vei közé, mint az előző nemze­dékek, de százezrével jutnak el. És közösen dolgoznak azok­kal, akik már régebben álltak a társadalmi haladás zászlaja alá. Ez a közös törekvés köti össze a különböző korosztályo­kat: az apákat és a fiúkat, az idősebbeket és a fiatalokat. Pintér István — Első nap vagyok itt. A kapálás kicsit nehéz, még nem szoktam meg. A trak­toron majd könnyebb lesz. Ha elvégzem a nyolcadikat, gépre szeretnék kerülni. Távolabb két fürdőnadrágos fiú hordja az* öntözéshez a csöveket. Forognak a szóró­fejek, hajlított sugarakban ömlik a víz a földre. — Mi sem az első nyarun­kat töltjük itt — mondja Nagy János és Reichert Zol­tán. — De azért a hegesztés szebb dolog. Télen melegben, nyáron hűvösön. Az az igazi! ______________Ájzert Jenő a t abi Egyetér­tés Termelőszö­vetkezet elnö­ke így vet szá- 'mot az elvég­zett munkával és a következő napok feladataival: — A második lucemakaszá- lással is végeztünk. Szépen termett a baltacím és a bíbor­here is. Sokkal jobbak a ter­méseredmények, mint a múlt évben. Készülünk az aratás­ra. Három kombájnunk kija­vítva. Kézi erővel, kaszáló­géppel már nem dolgozunk. A fűkaszáinkkal voltak bajok. A »kifáradt« vas könnyen tö­rött. Törökszentmiklósra kel­lett elmennünk kaszapótlá­sért. Harminckét vagon szénát takarítottunk be. Leskó László Az irodán SOMOGYI NÉPLAP H)edd, 1970. július 7. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents