Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

A képzőm dvésretrcfl — rdvtden

G

árdonyt Géza hagyatékában számos, titkos jelekkel rótt naplót, füzetet találtak. Élete utolsó évtizedében a zárkózottá

csendesedett író pontokból, GÁRDONYI GÉZA REJTJELES FELJEGYZÉSEIRŐL

vonalikákból, grafikai jelekből szőtt ábrákkal — ligatúrákkal — vetette papírra jegyzeteit, kimunkálásra váró gondolatait.

Negyvenhét esztendőn át a paleográfia megoldatlan »aktái« között tartották számon az egri remete hieroglifáit.

Tavaly aztán fény derült a Gárdonyi-rejtélyre. Egy kaposvári fiatalember, Gilicze Gábor a szövevényes jelsorok elemeit azonosította az ábécé betűivel. Vele csaknem egy- időben egy másik kutató, a budapesti Gyürk Ottó az író számrendszerét fejtette meg.

»Gratulálok, ha sikerül megfejtened: a magyar nyelvnek elzárt Tibetjébe találtál kaput...« — olvasta ki az első elismerést a különös, de már ismerős jelhalmazokból Gilicze Gábor. S utána még 700 gépelt oldalnyi titkos írás »fordítását« végezte el az egri Dobó István Vármúzeum megbízása alapján.

Főkönyv és

— Gárdonyi titkosírása logikus felépítést hordoz — összegezi a rejtett szöveg megfejtésének és átírásának tapasztalatait a kaposvári fiatalember. — Jeleiben a leginkább használatos betűk grafikai megoldása a legegyszerűbb. Nehezítette viszont a megfejtést, hogy a jelek alulról felfelé kapcsolódnak egymáshoz, és a sorok — keleti mintára — jobbról balra haladnak.

A furcsa ábrákkal telerótt tíz füzetbe és több száz cédulára írt mondatok főleg Gárdonyi műhelymunkájába engednek betekintést. A kar- tonborítású, házilag kötött »Mesterfűzetek« az írásmű felépítéséhez kapcsolódó gondolatokat és tapasztalatokat őrzik. Ilyen címszavak sorakoznak benne: cselekmény felépítése; cselekmény »fonása« (bonyolítása); első vázlat; második vázlat; jellemek; szituációk; komikum; nevek; gépírás; csiszolás; kiadás; második kiadás. A címszavak alatti szövegrészek Gárdonyi alkotói módszerének általános elveit summázzák, önmagának szóló útmutatásokat tartalmaznak, s olyan tételeket rögzítenek, amelyeket minden műben követni kelL

íme, két gondolatfüzér a mesterfüzetekből:

»Fáradtság nélkül dolgozz; ne írj, csak vázolj! Az olvasás élvezet, saját fantáziánk működésének élvezete. Az olvasmány csak az a fejünknek, ami az étel a szánknak.

mesterfüzet

Hogyan csinálódott, mellékes kérdés, ha kellemes ízű. Némelyik képvázlat gyonyör- ködtetőbb, mintha kifestett egész volna.«

»Az igazi műalkotást az különbözteti meg a talmitól, hogy nem lehet elfeledni. Véremmé vált, él bennem mindhalálig.«

A »Mesterkönyv« tulajdonképpen a mesterfüzetek kirostált összegezése: a korábban hevenyészve fogalmazott tételek végleges szövegezését tartalmazza.

A kétszázhúsz oldalas »Főkönyv«, valamint a 900 darab kartonszelet szógyűjteményeket és az író által találónak ítélt költői képeket őriz. A rokonértelmű szavakat Gárdonyi főcsoportokba gyűjtötte, s ezeket alcsoportokra bontotta szét. Feltehetően azért hogy a »csiszolás« műveleténél segítséeükkel kigyomlálja szövegéből a szóismétléseket. gazdagítsa a stílust, kellő kifeíez^seket találjon a mondariva1ó árnyalatainak értékelésihez.

A rejtjeles feljegyzések egyik fő szócsoportja például »a szegénység«. Ennek egyik alcsoportjában foglalkozásokat sorakoztat az író, imigyen: »sintér, hóhér, finánc, kubikus, kutyamosó, gulyás, kisbéres, kisbíró, kondás, harangozó, házaló, kályhafűtő, köszörűs, fűtő, orgonanyomó, hivatalszolga, kapás, kerülő, kukoricacsösz, fuvaros, utcaseprő, vályogvető, kőfejtő, útkaparó, váltóőr, állatőr, kortes«.

„A házasság rózsás iga"

több idő jusson a tényleges

alkotásra.

S még megemlíti a titkos jeleik ismerője:

— Később, amikor az író tökéletesítette rejtett írását, s a folyamatos olvashatóság mellett gyorsaságban is felvette a versenyt a folyóírással, megtörtént, hogy apró jegyzeteit is ezekkel a jelekkel írta. Az egész titkosírásos anyag ismeretében elmondhatom még, hogy Gárdonyi törődött az írásforma esztétikájával is: látható szeretettel alakította ki a szép rajzú jel-alakzatokat.

Persze a gondolati csiszolt- ság sem hiányzott a rejtjeles szövegből. Ilyen eszmefuttatások változatosságával gyönyörködtet:

Az öregkor nyugalmáról: »Nyugodt pulzussal is szerezhetsz pénzt, de a nyugtalanító pénz megfoszthat magától az

élettől is, vagy legalábbis megrövidíti az életet. Címek és rangok: csak selyemnyakkendő a csontvázon.«

A házasságról: »Az iga, ha rózsás is, ha aranyos is, csak iga. A házasság rózsás iga. Aki beledugta a fejét, véli, hogy rózsába dugta. A rózsák leperegnek, lekopnak, az iga marad.«

A regényhősökről: »Ha a karaktert úgy írjuk, ahogy az életben találjuk, fakó; a túlzás teszi szembeötlővé és felejthetetlenné. Don Quijote, Harpagon, Shylock, Háry stb. mind karikatúrák voltaképpen, akármilyen komolyak is.

És a gyermekről: »Csak a gyerek tud örülni. Adjatok neki szabadságot, ligetet, mezőt! Csak a gyerek tud boldog lenni. Vétket követ el, aki megríkatja. Ha szegény — nem baj. Tud nevetni, játszani a szegény gyerek is. Csak ne bántsátok, ne éhez- tessétek!«

Az ötvenedik évfordulón

A tervek szerint az Akadémia Kiadó 1972-ben, az író halálának félszázados évfordulóján kötetben adja majd közre a két kutató megfejtői munkájának ismertetését, valamint a jegyzetekkel, utalásokkal ellátott és átírt, eddig ismeretlen Gárdonyi-szöveget.

Az Egri csillagok és egy sor más, nagysikerű regény

alkotójának gondolataival így az olvasóközönség is megismerkedhet. A tehetséges »fordító«, Gilicze Gábor pedig — a rangos sikeren felbuzdulva — bizonnyal hozzákezd az irodalom vagy a történelem más, mindmáig felderítetlen rejtélyes írásjeleinek megfejtéséhez.

Bánhidi Tibor

Szereti Ön Picassót?

m

A VÄLASZ — csakúgy, mint Bartók esetében — sokféle, s nem egyszer ellentmondó. Néhányan rajonganak érte, sokan csak szeretik, még többen elfogadják, mert így illő, a többség azonban elutasítja. Rajongókkal és ellenzőkkel egyaránt nehéz vitatkozni.

Picasso, problémáktól terhes évszázadunk problematikus művésze, százféle arcot mutat. Gondoljunk csak a kék-kor szak Harlekin-családjára vagy az 1905-ös keltezésű Háremre! Merész torzulások, ma így mondanék: »a

természet átfogalmazása«, de azért Mű és Valóság szoros kapcsolata kétségtelen. A rajz oly egyszerű és nemes, hogy bármelyik klasszikus mester elfogadhatja sajátjaként. Ez az egyik Picasso. A másik, aki az Afrikából hozott totemek, bálványok, fafaragások tanítványaként lép elénk, olyannyira, hogy egy- egy mesterműve (Az avignoni kisasszonyok) valósággal áttöri az ábrázolás európai határait, Nos, melyiket szereti ezek közül a Picasso-rajon- gó? Ha nem tud gyorsan válaszolni, máris egy harmadik Picassót mutatunk be, aki a létező, látható világot mértani alapformákra bontja fel.

DE MÄR ITT VAN mesterünk egy negyedik megnyilvánulása is: a valóság elemeit szétbontja, majd egy játékos gyermek szilaj fantáziájával rakja össze, nem sokat törődve az eredeti modell fotografikus ábrázolásával.

; Aztán jönnek űjabb és újabb kísérletek: tárgyak,

amiket a művész egyszerre lát felülről, oldalról, s egy másak oldalról. Zenei nyelven szólva: o látás többszó- lamúsága ez, amely gazdagítja ugyan az élményt, de meg is zavarja a nézőt.

Félreértés ne essék: ezek a korszakok nemcsak követik egymást, hanem el is vegyülnek, olyan furcsaságokat hozva létre, mint a csodálatos Olasz nő (1919) és a Pierrot és Harlekin (1919). Az egyik a legteljesebb tarmészetelvű- séget, a másik a teljesen felbontott, szélsőséges modernizmust képviseli. Mindkettő Picasso. De Picasso szobrász is, aki biciklikormányból valami fantasztikus varázslattal öklelő bikát csinál, mint ahogy ő a brilliáns színpadtervező, illusztrátor és grafikus.

ö az alkotója a század egyik legmegrendítőbb mű- | vének, az 1937-ben keletkezett Guernicá-nak. Ez a remekmű szerzett neki legtöbb hívet, de ezt is ellenzik a ■legtöbben. A rémület, az iszonyat, a megsemmisülés, a barbár erőszak, a tehetetlen gyengeség félelmetes víziója ez. Fasiszta barbárok bombázzák Guernicát, tűzesők acélzápor hull a szerencsétlen városra, gyermekek pusztulnak el, asszonyok, aggastyánok, erőteljes férfiak, állatok és emberek.

A MEGVALÓSULT földi pokolban nemcsak házak dőlnek össze, hanem az emberi test is elveszti szilárd alakzatát. Már nem emberek gomolyognak a képen, csak szétszaggatott kezek, robbanás tépte lábak, holtan meredő szemek, kíntól üvöltő szájak ... A néző előtt óhatatlanul félötlik egy kép: Dante víziója a Pokolról, és egy másik spanyol festő, Goya megrendítő vallomása a háború rémségeiről.

És most újra feltesszük a kérdést: melyik Picassót szereti vagy melyik Picassót veti el, kedves Olvasó?!

Mi úgy hisszük, hogy aki közelebb akar kerülni a század egyik óriásához, az keresse meg először ennek a végtelen gazdag művészetnek azt a fejezetét, szektorát, ami az ő számára a legjobban megközelíthető. Aztán próbáljon átrándulni a Picasso-i életmű más fejezetébe is. Ha a felfedező út sikeres, végül is meghódíthatja magának az életmű teljességét.

Persze felmerül a kérdés: érdemes-e ? Vajon a művészet nem arra való-e, hogy élvezzük? Ha így van, miért törnénk rajta a fejünket?

Fejtörésről itt szó sincs. Csak engedjük át magunkat a művek vonzásának. Érdemes! Századunkat csak akkor érthetjük teljesen, ha a természettudomány, a technika csodáin túl megismerkedünk a művésszel, aki korunkat a legsokoldalúbban tükrözi.

PICASSO VALLOMÁSA egyetemesen emberi. Nem a spanyol művész szól hozzánk, nem a francia állampolgár, hanem az Ember, aki végigjárja, küzdi — olykor megtántorogva, elbukva és újra fölemelkedve — századunk valamennyi útját. És keresi a nagy titkot: gépek, elektromos hullámok, végtelenbe vetülő sugarak és rádióüzenetek, a szellem példátlan virágzása és a szellem példátlan bukásai között, hogyan mutatkozik meg az, aki mindezt teremtette: a század embere.

Gál György Sándor

— A Gárdonyi-titkosírás további részét azok a noteszlapok, kartondarabok, széljegyzetek képezik — mondja Gilicze Gábor —, melyeknek tartalma rendkívül vegyes ugyan, de amelyele mégis valamilyen szállal az írói munkához kötődnek. Regényhősök jellemvázlatai, novellákba kívánkozó epizódok, beszéd- és nekrológ-tervek és a már megjelent művek módosítását tükröző szándékok szerepelnek a jelcsoportak- ban. Kevés feljegyzés maradt a »2VapZó«-ban, a »Filozófiai füzet«-ben, az időjárási és a természeti megfigyeléseket összegező »Kalender der Na- tur«-ban. Mindezek együttesen az írói munka technikai oldalát, az elkerülhetetlen aprómunkát egyszerűsítették le, hogy használatuk mellett

Szirma/ Endre:

HÁLÓ ÉS VÍZ

Elkorhadt a háló, amely eddig rendeltetés szerint konokul összetartott, most már nemcsak sejtem, tudom is, merre van a nyílt víz, emlékeimmel vigyázom a partot.

Már nincs többé, csak a sodrás jelzi, a csomók között merre volt a rés, ahol könnyedén átbukott a fény, meg a gyöngyözve játszó nevetés: mert most már végképp te lettél a víz, a felszabadulva zuhogó özön, szívem örvényén letisztult a tajték, csodatévő kék csöndbe öl+özöm, csak néma ajkam vörös uszonyát villantják meg néha a habok,

dong a vágyaktól a távoli part, a zúgó vizet ámulva hallgatom.

Pl SOMOGYI NÉPLAP KV Vasárnap, 1970. július 5.

A. és L. Sargorodszkie:

Helyesen készültem

n már gyermekkoromtól fogva tudtam, hogy mi leszek.

Emlékszem, megkérdeztek bennünket már a bölcsiben, hogy mik akarunk lenni. Ott ki az felelte, hogy tengerész, ki azt, hogy lakatos, ki azt, hogy tudós.

— Én pedig — feleltem — ideiglenes ügyvivő.

— Mi?

Ezért minden játéktól megfosztottak. Majd jóval később odajött hozzám két kisfiú, és ők is kijelentették:

— Mi szintén ideiglenes ügytHvők szeretnénk lenni...

így kerültünk át az óvodába.

Itt szintén kérdezgették:

— Mik akartok lenni?

Ki orvos, ki ötvös, ki más.

— En pedig — feleltem — ideiglenes ügyvivő leszek.

— Mi leszel?

— Diplomáciai szolgálatba lépek, és ideiglenes ügyvivő leszek.

— Mars a sarokba, haszontalanja! — mondta az óvónéni. — Gondolkozz el egy kicsit a viselkedéseden!

De hiszen mit gondolkodtam volna rajta, ha én már zsenge gyermekkorom óta tudtam, hogy mi akarok lenni. Ott álltam hát a sarokban. És még hárman hozzám

hasonlóan kijelentették, hogy ök szintén ideiglenes ügyvivők akarnak lenni.

Állandó lakója lettem a saroknak. Egész óvodás korom alatt. Így köszöntött rám az iskoláskor is.

— No, ki mi akar lenni, gyerekek? — kérdezte az iskolában a tanító bácsi.

Ki berepülőpilóta, ki agro- nómus...

— Én pedig — feleltem újból — diplomáciai szolgálatba lépek, és ideiglenes ügyvivő leszek.

— Jó — mondta a tanító bácsi. — Add az ellenőrződet! Holnap a szüléiddel együtt jelenj meg az iskolában!

e engem ezzel nem félemlített meg. Én gyermekkorom óta pontosan tudtam, hogy mi akarok lenni. Nem hagytam hát a vágyaimat elfojtani.

Összegyűjtöttem a barátaimat: a bölcsödéből kettőt, az óvodából hármat, az osztályból szintén néhányat, akik ezt a pályát választották, és megalakítottuk »Az ifjú ideiglenes ügyvivők« baráti

körét. Én voltam az alapító. Később más iskolákban is megszerveződtek a baráti körök.

Az idő közben eltelt. Az ellentét, a dipsuta egyre hangosabb lett körülöttünk. Már az érettségi előtt voltunk. Az egyik vitadélután témája: »Az ideiglenes ügyvivők és a fizikusok«.

Az újságok ilyen fejezeteimmel jelentek meg: »Az

ideiglenes ügyvivők és a fizikusok«.

Egy szó mint száz, ez lett a legdivatosabb szakma! Az irodalmi művek legnagyobb heroizmussal ábrázolt hőse: a fiatal ideiglenes ügyvivő. Kamaszlányok vágyálma; a csinos diplomata. Bajusszal, pofaszakállal.

Rólunk írtak az újságok, minket mutatott be a televízió, minket reklámozott a rádió.

S az eredmény? Mire befejeztük az iskolát, évfolyam- társaim valamennyien elhatározták, hogy diplomaták lesznek.

tülekedés óriási volt. Mindenki diplomata akart lenni. Más szakmára senki sem jelentkezett. De engem ez sem térített el eredeti célomtól.

En zsenge gyermekkorom óta tudom, hogy mi akarok lenni, ősidők óta erre a hivatásra készültem.

Amikor egyetemre való je- lenkezésemkor láttam, hogy mindenegyes diplomatahelyre 100 jelentkező jutott, én is beadtam a jelentkezési lapomat. Az orvoskarra. Száz meghirdetett helyre én egyedül.

És felvettek. Ráadásul oda, ahova eredetileg is akartam. Ahova zsenge gyermekkorom óta készültem. És ez ceak azért vált lehetővé, mert helyesen készültem.

Fordította: Stgér Imre