Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

Spárgán lógó kalendárium A leggyakoribb: a késés és a károkozás — Vita a nyereségrészesedés körül—Jó emberek gyülekezete? A megyeháza földszintjének johboldali folyosóján vagy négyen-öten várakoztak szer­dán délelőtt. Itt található ugyanis a Somogy megyei Te­rületi Munkaügyi Döntőbizott­ság, ahol éppen egy ügyet tárgyaltak, így délutánra tet­tük át a beszélgetést Hegedűs Gyula elnökkel. A TMDB a munkaviszony­ban álló dolgozók jogvitás ügyein ek másodfokú rende­zője. A gazdaságirányítás je­lenlegi rendszerében — ép­pen a vállalati önállóság kö­vetkeztében — valamit csök­kent az évente tárgyalt ügyek száma, s kikristályosodott, melyek a leggyakoribb nézet­eltérések a munkáltatók és a munkavállalók között. — A Munka Törvénykönyve és a szaktárcák végrehajtási utasításai világosan és közért­hetően tisztázzák a munkajogi kérdéseket. Miért van mégis a TMDB-nél évente 3—400 tár­gyalás és döntés? — Az 1968. január elsejé­vel életbe lépett Munka Tör­vénykönyve keretszabályokat tartalmaz, s bár a végrehajtá­si utasítások világosan intéz­kednek, a jogszabályok félre­Egyedüi nehéz. Különösein nehéz egy asszonynak, aki maga neveli, tartja el gyerme­két. Kevesebb a fizetés, egye­dül kell minden problémát megoldania. Három asszonyt kerestem föl a Kaposvári Ruhagyárban. Mindhárman szalagon dolgoz­nak — két műszakban. Ho­gyan élnek? Mik a gondjaik, van-e szabad idejük? Ádám Vilmosné: — A 7-es szalagon dolgo­zom. 1951 óta vagyok a gyár­ban. Férjemtől külön élek. Van egy két és fél éves kis­lányom. Édesanyámnál la­kunk. Fizetésem 1800—2000 fo­rint körül van. Édesanyám nyugdíja 800 forint Tartásdíj? Az nincs. Férjem ugyanis az ország másik ré­szében él, munkahelyeit állan­dóan változtatja, hogy ne tud­janak levonni tőle tartásdíjat. Időnként megjelenik ugyan nálunk legtöbbször része­gen. A gyerekhez jogot for­mál — pedig soha még egy szem cukrot sem hoz neki. A kislány nem is szereti az ap­ját, fél tőle. Ha kimondják a válást, minden könnyebb lesz, nyugodtan nevelem a gyere­ket A pénzt bizony be kell osz­tani. Minden fillérnek megvan a helye. Amíg együtt éltem a férjemmel, szinte semmit sem értése, vagy helytelen isme­rete nem szűnt meg. Ekkor jönnek hozzánk a panaszok. — Vannak-e állandóan vissza­térő, ugyanolyan típusú ügyei? — A leggyakoribbak a nem megfelelő munkavégzésből, ké­sésből, károkozásból, különbö­ző fegyelmi vétségekből és kártérítésekből adódó jogvi­ták. Az idei tavasz »-slágere« a nyereségrészesedés elosztá­sa és kifizetése körüli számta­lan nézeteltérés volt. — Tudtommal a vállalatok kol­lektív szerződései mindenki előtt ismertek, hiszen a dol­gozók javaslataiból álltak ösz- sze! — Ez így igaz, de a hoz­zánk kerülő panaszosok túl­nyomó része azzal védekezik, hogy soha nem látta a kollek­tív szerződést, nem tudja, mit tartalmaz. Behívjuk a szak- szervezeti titkárt, aki viszont elmondja, hogy hányszor és milyen formában beszélték meg a dolgozókkal, s hogy minden műhelyben vagy he­lyiségben ott lóg a falon, mint egy spárgára fűzött ka­lendárium. Eevébként a kol­üzemben 1600—2000 forint kö­rül keresek. Hozzájön a gye­rektartás. Ebből élünk. A gyerekekre nagyon sok pénz elmegy. Ruha, cipő, tan­szerek kellenek. Aztán mindig van nagvobb kiadás is — mindig kell valamire gyűjteni. Tévét vettem, a házat kellett javíttatni. Legközelebb bútort szeretnék vásárolni. A gyerekek? A kislány nyolcéves. Kitűnő tanuló. Ez a legnagyobb öröm számomra. A jó bizonyítványért kerék­párt kért. A kisfiam ötéves. Jövőre megy iskolába, nagyon értel­mes, eleven gyerek, talán majd ő is jól fog tanulni. Nehéz egyedül. Mégis na­gyon meggondolom, hogy még egyszer férjhez menjek-e? Nem tudom, hogy a gyerekek életében nem okozna-e törést? És mégiscsak az a fontos, hogy nekik nyugodt életet biztosít­sak. Három asszonysors. Életük, helyzetük különböző, és még­is mennyi a hasonló vonás. A pénzt nagyon be kell osz­taniuk, szórakozásra nincs ide­jük. Szavaik mögött ott bujkál a nagy-nagy felelősségérzet — mindenük a gyermek. Simon Márta léktív szerződés az aláírások után két héttel lép életbe, te­hát ha valaki szabadságon volt, vagy beteg, annak is van ideje — még a hatálybalépés előtt — beletekinteni. — Tehát ezzel a védekezéssel nem lehet föllépni önöknél? — Nem, ez nem elég. Mi­után a határozatunk ellen csak panaszfokon lehet vétót emelni, ilyenkor írnak a rá­diónak, a tévének és az or­szágos lapok szerkesztőségei­nek. Van azonban a kollek­tív szerződéseknek egy olyan "ajtája is, amelyben kikötik, hogy csak az kaphat nyere­ségrészesedést, aki a kifize­tés napján is a vállalatnál dolgozik. Tehát nem elég a Gazdasági évet ledolgozni. Ebből is akadt ügyünk nem kevés. — Milyen vélemény alakult ki a vállalatoknál, ügyfeleikben a TMDB munkájáról? — Saját magunkról véle­ményt mondani nehéz, nem is vállaikozhatom rá, de egy számmal mégis megvilágosíta­nám. A tavalyi 3—100 hatá­rozat ellen 3—4 ügyészi óvás érkezett. Ez a fokmérője a munkánknak. Vannak persze olyan hangok is — hiszen semleges álláspontot soha nem foglalunk el, igent vagy nemet kell mondanunk, — hogy a döntőbizottság a jó emberek gyülekezete. — Kik fordulnak meg a leg­gyakrabban itt? — Elsősorban a nagy lét számú vállalatok, az építő­ipar és a kereskedelem ontja az ügyket, de a termelőszö­vetkezetek — főleg zárszám­adás után — sem maradnak el mögöttük. „ — Mennyi ldö alatt döntenek? — Ez a vita tárgyától és a felek hozzáállásától függ Volt olyan kérdés, melyben tíz pere alatt megszületett a határozat, de volt, hogy két hónapig tartott a vizsgálat. Ezek a szélső határok. Álta­lában igyekszünk betartani a tizenöt napos határidőt. — Népszerű munka? — Nagyon gyakran népsze­rűtlen, hiszen azt, akit elma­rasztaltunk, nehéz meggyőz­ni álláspontja helytelenségé­ről. De széles körű társadal­mi alapokon nyugszik, a munkánk, hiszen a vállalati és területi (járási) munka­ügyi döntőbizottságokban 1500—1700 társadalmi mun­kás dolgozik — mondotta Hegedűs Gyula. Saly Géza Családfenntartó asszonyok Ez a Somogy gyönyörű... — „Már épülünk...** öregek Nagyatádon Tivadar Pálné és Kádár Gyula bácsi mindenki nevében kö­szönetét mond. Szabolcsi »DRÁGA JÓ édesanyám. Én se voltam még a Dunántúlon, de biztosan jó ott maguknak. Ne idegeskedjen, legyen nyu­godt! Itthon jól vagyunk, már épülünk. A csirkék is megma­radtak. Kapálunk és virágot is ültetünk.« (Részlet egy levél­ből.) A nap élesen tűz. A fekete kendők háromszögét a térdük­re terítették az asszonyok. Nyugágyban pihennek. Az öt panyolai férfi szálegyenasen a pádon ül. Fekete ruhában, fe­hér ingben, fövegük a kis ka­rimájú, alacsony tetejű, fekete kalap. A nyírfa asztalnál hár­mam kártyáznak. Anrább ket­ten regényt olvasnak. A ven­dégek láttán fölélén'külnek. — Adjon isten! — mondják kórusban. — Húzódjanak id a fűzfák alá. valamit ez is el­fog az égető sugárokból. — öröm a jó idő, nem? — Az, az. Mindnyájunknak húz valahol: fáj itt, fáj ott. öregek vagyunk, túl a hetve­nen még a nyolcvanon is. De itt egy hét alatt többet gyó gyűltünk, mint otthon évekig Orvosi vizsgálat, üldögéléí fürdőzés, mi kell még. — Má még menyecske i akad az özvegyeknek — neve1 az egyik néni. — Panyoláról kilenc övegyember is jött. Mindenki nevet. A középső pádon két házaspár ül. Mikló­si Károly és felesége fordul fe­lénk. — Hát, öreg napjainkra ez lett, most mongya!... Kiné­zünk, hát jött a víz. A mi há­zunk Kisarban, a Tisza tölté­sén volt. Feljött a víz az ud­varra, a házba begyütt, ki­ment az utcákra. A lányom­hoz költöztünk, Gulácsba. Az asszony beszél, a bácsi '’eszes derékkal figyel. — Nagyot hall má’ az öre­gem. Tizennyóeba esküdtünk, mi minden csapás vöt ránk. Nézze Károlyt, alig van lába. >e szép piros ember vöt pe- ’ig. Harminc éve szegecsekkel ódták össze a combjait. Azt mondta az uraság neki, hegy kötetlenül emelje a búzát. A lovak közé rántotta, átment a lábán a kerék, öt bántja a ház... Az öreg elleste a szót. — Bántott, de má’ mit bánt­son. Látod mindenki velünk van. Jó ország a miénk. Épí­tenek a fiatalok, nem kell csu­pasz földön elköszönni. Tud­ja-e — néz rám — ez a So­mogy gyönyörű. Micsoda jó­szívű emberek! Én má’ ezt ré­gen tudom. Itt voltam 1919- ben katona Lábodon. Volt egy jó barátom, Csató Gyula. A múlt héten írtam is neki, gyere baj társ, mer itt vagyok. Fele­ségestül átgyütt. A felesége ismert meg. Vót öröm ... Tivadar Pálné és Kádár Gyula egymás mellett ülnek. — Öröm ez a nagy vendég­látás mindnyájunknak — kul­csolja össze a kezét Tivadar néni. — Busszal jöttünk idáig, fárasztó volt, de itt kárpótol minden. Ruhákat adtak, finom a koszt. Mozi, színház, tévé, újság. Nagy séták. Ilyen mó­dom, mióta a világra jöttem, nem vót. Cselédember vót az én uram, most is kondás a tsz- ben. Kijutott a gürcből. Meg­keresi ám most a háromezret is. Ha adja isten, megháláljuk az atádiaknak. Igaz, Gyula? — Igaz, Tivadamé. Te a kis- ariak, és meg a fehérgyarma­tiak nevében mondom. De a császlóiak meg a panyoliak is így tartják: ebből a négy hely­ségből érkeztünk. Jönnek a gyárakból, brigádok. Kedve­sek az atádiak, ez örök em­lék ... Maga elé néz: — Jólesik, mert nálunk már temetni sem lehetett, úgy jött a víz. Hanem az én kis vá­lyogházam, hogy állta a vi­zet?! Nem dűlt össze, képzelje. — Én is asszonyostul Ytaw gyök ám! — lép oda pipázva Csernyi Gyula Császlóiból. — Kilenc élő gyerekem van. CsaR'" azt akarom mondani, hogy há­lásak vagyunk. Azért, mert nem engedték, hogy tehetetle­nül nézzük a romokat. Hetven­nyolcvan év. Kemény főd­del, urasággal. Mire más lett, megöregedtünk. A romokat ke­serű véna nézni. — Jönnek a levelek — tö- rölgeti szemét Tivadar néni —, írják, hogy már épülünk, nő­nek a házak. Látjuk a tévé­ben, olvassuk az újságban mi is. Rendiben leszünk. Ott hagy­juk a nyomorúságos öröksé­get. A drága jó homokos főd­re építenek házat, nem arra a kegyetlen laposra, mint vót az . urasági birtok. Kivirágzik ha­Készülődés Moszkvába tudtam venni. Öt is nekem kellett eltartani. Most azért van látszata a keresetemnek — nemrég vettem hűtőszek­rényt. A gyár sokat segít. Most ka­pok rendkívüli segélyt. Szórakozás? Nincs időm. Bár a nagymamánál lakunk, a házimunka nagy része is rám vár. Ha nem vagyok fáradt, tévét nézek. Emberek közé menni, társaságba járni sem kedvem, sem időm nincs. A kislány a társaságom. Vasár­nap elmegyünk sétálni, ját­szom vele — hiszen hét köz­ben szinte alig látom. Ö szá­momra a minden. Férjhez menni? Nem — én már egyszer megjártam. Talán majd egyszer — ha találok egy rendes embert. Egyelőre sze­retnék megnyugodni — és a gyereket nevelni. Csapó Jánosné: — Két éve váltam el a fér­jemtől. Azóta egyedül neve­lem a tizenkét éves kislányo­mat. Nagyon önálló gyerek, sokat segít nekem. Ha nem vagyok otthon kitakarít, elmo­sogat. Az iskolában is jól ta­nul. Szeretném, ha tovább ta­nulna. Még nem tudom, mi lesz belőle, talán pedagógus. Nem járok szórakozni. Es­ténként a tévét nézem. Varga Lászióné: — Férjemmel Budapesten él­tem. 1967-ben váltunk el, ak­kor költöztem vissza két gye­pekkel édesanyámhoz. Az A magyar népgazdaság jubileumi kiállítása augusztus 20-án nyitja meg kapuit Moszkvában, de akiállítás be­rendezése és a bemutatásra ke­rülő több ezer féle árucikk hazai előkészítése már seré­nyen folyik. A Fővárosi Fa­ipari és Kiállításkivitelező Vál­lalat és a Fővárosi Neonberen­dezéseket Gyártó Vállalat — akik a berendezés túlnyomó többségének kivitelezői — jú­nius közepétől kezdik szállí­tani a HUNGEXPO tervei alapján elkészült kiállítási anyagokat. A 170 magyar üzemben — az ország minden részén — végzik az utolsó simításokat a kiszállítandó termékeken, elő­készítik csomagolásra, hogy időben helyére kerülhessen a mintegy 200 vagonnyi kiállí­tási anyag. Több ezer nagyméretű fe­kete-fehér és színes fotó át­világított diapozitív szállításá­ra is sor kerül a következő he­tekben az MTI fotólaborató­riumaiból — ezek Magyaror szág tájait az elmúlt 25 év legszebb, legjelentősebb alko­tásait mutatják be a várható­an több százezer szovjet láto­gatónak. A jubileumi kiállítás egyik leggazdagabb része a magyar műszer- és híradástechnikai ipar 25 éves fejlődésének be­mutatása lesz. A Metrimpex Műszeripari Külkereskedelmi Vállalat által exportált gyárt­mányainkat jól ismerik a szov- jec laboratóriumokban, kór­házakban, kutatóintézetekben. Ezekből több mint 100 féle különböző műszer, mérőbe­rendezés lesz a kiállításon. A Szovjetunióban a Fiat-lícenc alapján előállított személygép­kocsik részére a Mechanikai Mérőműszerek Gyára által gyártott műszerfal, az Elekt­ronikus Mérőműszerek Gyárá­nak oscilloszkópjai, az Elektro­nikai és Finommechanikai Ku­tató Intézet rádiócirkulográf- ja, a Híradástechnikai Ktsz színes tv jelgenerátora, a La­bor Műszeripari Művek gyárt­mányai láthatók — egyebek közt — majd a magyar műsze­reket bemutató kiállítási rész­ben. Több magyar kutatóintézet, vállalat vette föl a közvetlen kapcsolatot szovjet partnerei­vel. Például a Műszeripari Ku­tató Intézet a szovjet fél kí­vánságára fejlesztette ki a nagy pontosságú digitális nyo­másmérő berendezést, amely mindenütt felhasználható, ahol pneumatikus műszerek pontos mérésére, hitelesítésére van szükség, valamint a digitális manovákuummérő műszert, amely a szovjet kőolajiparban igen szél« körben nyerhet fel- használást. Sokféle magyar híradástech­nikai gyártmány is megjelenik a moszkvai kiállításon. A Videoton Rádió és Televízió Gyárban készülnek azok az autórádiók, amelyeket a Szov­jetunióban, a Togliattiban gyártott autókba építenek be. A Videotonnal egyesült Buda­pesti Rádiótechnikai Gyárból az elmúlt évben — egyebek közt — kb. 1000 db M—20 és M—11 típusú közhasználatú magnetofont szállítottak szov­jet megrendelésre, s ez évre további jelentős mennyiségű magnetofon gyártására és le­szállítására vállalt a gyár kö­telezettséget. Tekintettel arra, hogy a Szovjetunióban nagy az érdeklődés a gyárban ké­szült SHR típusú sokcsatornás magnetofon iránt is, a moszk­vai jubileumi kiállításon a vállalat más magnetofonjai közt ezt a típust is bemutatja. A BRG különböző rendelte­tésű magnetofonjait számos országban használják, elsősor­ban a légiforgalom irányításá­nál. Az első 7 csatornás, még elektromcsöves típus után a jelenleg gyártott, teljesen tranzisztorizált, 8—16 csator­nás kontsrukclók a több in­formációs csatonával rendel­kező diszpécserszolgálatok au­tomatikus naplózó berendezé­seiként működtethetők. Mint ismeretes, a Szov­jetunióban szerelték föl évek­kel ezelőtt — az exportra gyártottak közül — az első magyar gyártmányú villamos eredményhirdető berendezést. Azóta a Szovjetunióban több helyütt működnek ilyenek: például a leningrádi műkor­csolyázó Európa-bajnokságor. is magyar berendezés közölte az eredményeket. A VILLAT1 atlétikai eredményhirdető be­rendezése is bemutatásra ke­rül a moszkvai jubileumi ki­állítás híradástechnikai részé­ben. mar Szabolcs... Három órakor vendégek jöt­tek. A konzervgyárból már többször is volt brigád, vö­röskeresztes alapszervezet meg a cémagyárból, a nyomdából is. Most a kesztyűüzemből lá­togatták meg az árvízkárosult öregeket. Süteményeket, bort, üdítő italokat hoztak. Elve­gyültek közöttük. Meséltek, vicceltek, töltögettek. Alig fél óra múlva sorra kibuggyantak a népdalok. Zengett az udvar. Boldogok voltak. A NAGYATÁDI József At­tila Kollégiumban harminc szabolcsi öreget fogadtak jú­nius húszadikán éjjel. Míg fe­dél nem lesz a fejük fölött, itt élnek Somogybán. Nagyatád és az egész járás összefog, hogy semmiben sem szenvedjenek hiányt az idős, tehetetlen, fá­radt emberek. A konzervgyár dolgozói mintegy nyolcezer fo­rintért vásároltak nekik ruhá­kat; Görgetegről, Somogy szóé­ról és Mikéből élelmiszert szál­lítottak ide. Orvosi kezelést .;apnak. s kényelmüket szám­talan figyelmesség szolgálja még. A nap-nap után érkező hí­rek megerősítik: az országban mindenki egy emberként, éjt nappallá téve fáradozik azon, hogy a Szamos, a Tisza, a Bodrog mentén rövidesen vi­rág kerüljön az ablakokba. Bán Zsuzsa SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. július 5. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents