Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-31 / 178. szám
Az irányelvek nyomán TÁVÚT, SZEMÉLYISÉG, MECHANIZMUS Mindegyik ötéves tervünk mérföldkő a szocializmus építésének útján. Társadalmunk alapvető célja a szükségletek minél teljesebb kielégítése, állandó életszínvonalemelkedés mellett az igényeknek megfelelő termelés útján. Ezeknek a tevékenységeiknek kifejezője a negyedik ötéves terv is. A harmadik ötéves terv egyik lényeges eleme a gazdasági mechanizmus reformjának megindítása volt. Az MSZMP KB 1966 májusi határozata alapján új gazdálkodási módszerek kerültek előtérbe: a gazdasági irányításban nem adminisztratív intézkedéseknek, hanem a közgazdasági szabályozóknak van döntő szerepük; a vállalatok maguk határozzák meg tervüket; tá- gabb teret biztosítunk a szocialista gazdaságban is meglevő piaci áruviszonyoknak. Az új gazdálkodási rend — melynek továbbra is alapvető és meghatározó eleme a terv — szükségességét és teljességét a már befejeződő harmadik ötéves tervidőszak tervezett számainak jelentős túlteljesítése igazolja. Az előállított új érték (a nemzeti jövedelem) a 19— 21 százalékos tervezett növekedéssel szemben 39—40 százalékkal nőtt, s ebbein az 1968. I. 1-től kezdődő reform jelentősen közrejátszott. Ez a növekedés tette lehetővé, hogy az iparban bevezetésre kerülő 44 órás munkahét ellenére a reálbérek 16—17 százalékkal (terv 9—10 százalék), a reáljövedelmek 30—32 százalékkal (terv 14—16 százalék) emelkedjenek. Az életszínvonal folyamatos növekedésével ellentétben nem javult a tervnek megfelelően munkánk hatékonysága. Az iparban például a tervezett 70—80 százalékkal szemben a termelési felfutásnak csak mintegy 50—55 százalékát biztosítottuk termelékenységnövekedéssel. Ebben közrejátszottak a szabad munkaerő-forgalmat biztosító jogszabályok, illetve a mechanizmus reformjában a termelékenység emelésére vonatkozó gazdasági ösztönzők hiánya. Ezeken túl nem véletlenül rögzíti az MSZMP KB ez évi határozata, hogy »a gazdasági életben még mindig számos fogyatékosság tapasztalható, amely mögött egyszerűen emberi hanyagság, felületesség vagy közönyösség keresendő... A reform elveinek jobban be kell hatolniuk a vezetési és szervezési munkába, gyorsítani kell a vállalat belső irányítási és a felelősségi rendszer korszerűsítését ...« Miért van a termelékenységnek lényeges szerepe? Az életszínvonal-emelés feltétele a nemzeti jövedelem állandó és tartós emelkedése. Az új érték előállításának két útja lehetséges: a foglalkoztatottak számának növelése és a foglalkoztatottak munkája hatékonyságának emelése. Népgazdasági szinten a foglalkoztatottak száma évenként egy-másféi százalékkal növelhető. Az ezáltal elért termelési többlet nem fedezi sem mai, sem távlati igényeinket. Szükséges a munka hatékonyságát növelni — alapvetően a műszaki fejlődés meggyorsításával, de mint az előbbi idézet is mutatja, lényeges szerep jut a munkafegyelmi és szervezési lazaságok megszüntetésének is. Melyek a negyedik ötéves terv irányelveinek fő jellemzői? Véleményem szerint három fontos vonást lehet kiemelni. Egyik a távlati fejlesztést, haladást megalapozó és biztosító intézkedésekre, való koncentrálás. Ezért írják elő az irányelvek a nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedése mellett a felhalmozásra fordított eszközök arányának növekedését. A korábbi időszakokban 22—23 százalékot Kétezer köbméteres víztorony Dunaújvárosban épül az ország legnagyobb, 2000 köbméteres »kelyhes« víztornya. A Hídépítő Vállalat szakmunkásai, akik a betontornyot csú- szózsalus módszerrel építik, elérték az ötven méteres magasságot. A 6-os útról már most messziről látszik a város legmagasabb építménye, pedig a teljes magasságig még 18 méter van hátra. Az építők naponta 3—4 métert haladnak. A vizet 55 méter magasságban, kehelyszerű betonteknőben tárolják majd. A víztartót a földön előregyártják, s az összesen nyolcszáz tonna súlyú kelyhet különleges emelő szerkezettel emelik a magasba. A víztorony, amely 1971 szeptemberére készül el, az épülő Castrum és a Dózsa György II. városrész mintegy 5000 új lakását látja el vízzel. fordítottunk felhalmozásra, most a -terv 23—25 százalék. Ez persze önmagáiban nem elegendő. Még mindig nem sikerült beruházásaink hatékonyságát megfelelő szintre emelni. A cél ennek megjavítása. A beruházások közül a lakás- és a közműépítésnek az átlagosnál jobban kell növekednie. Ezért az építőanyag-ipart, az építőipari technológiát és szerelési tevékenységet kiemelten kell növélni, illetve fejleszteni. Ezen túl az. egész népgazdaságban már ma meg kell tenni azokat az intézkedéseket, amelyek életszínvonalunk emelését hosszabb távon is lehetővé teszik. Ezért kiemelt szempont a tudományos (számítástechnikai. kémiai, biológiai és társadalmi problémákat feltáró) kutatások mennyiségi és minőségi fokozása. Erre az előző időszakokhoz viszonyítva 00 százalékkal több anyagi eszközt kell fordítani. Ugyané célból kell befejezni a vasút die- selesítését és villamosítását, megkezdeni a második és a színes tv-adást stb. A másik fő jellemvonás a »személyiségére való utalás. Ez az életszínvonalra vonatkozó irányelveken túl olyan elképzelésekben és célkitűzésekben jut kifejezésre, mint: »A mainál magasabb fokú általános és szakképzést és kiterjedtebb foglalkoztatás alapján az egyéni képességek fokozottabb kibontakoztatásának kell teret engedni.« Gazdaságpolitikánk eme alapelve magában foglalja többek között a teljes foglalkoztatottság biztosítását, a céltudatosabb káderpolitikát, a szakmunkásképzés további korszerűsítését. A fentiek rögzítése szükséges az emberek biztonságérzetéhez és a mechanizmus reformjának eddiginél hatékonyabb funkcionálásához. Ki ne tudna példát arról, hogy szakembereket (legyen az szakmunkás vagy mérnök), nem a képzettségüknek megfelelő munkakörben foglalkoztatnak? A termelékenység emelésének lényeges feltétele, hogy a befektetés maximális haszonnal kamatozzon. Szükséges, hogy az a mérnök, akinek képzésére 150—200 ezer forintot fordít az állam, tudásának, képességének megfelelően honorálja ezt a be- fetketést. Közismert jelenség Budapest szellemi koncentráltsága. Helyes az az elv, hogy intézkedéseket kell tenni a szellemi élet szükséges, de ugyanakkor ésszerű decentralizálására, hogy a kialakult nagyipari — Budapesten kívüli — vonzásközpontok rendelkezzenek magasan képzett szakemberekkel, biztosítsuk számukra vidéken is a kutatási és kísérletezési lehetőségeket. Védekezés a peronoszpóra ellen Mindezek mellett a továbbiaknál nagyobb ütemben kívánjuk növélni a szociális, egészségügyi és kulturális ellátottságunk színvonalát. Az árszínvonal öt év alatti 5—10 százalékos emelkedése mellett a munkások, parasztok és alkalmazottak reáljövedelme egyaránt 25—27 százalékkal nőtt. A reáljövedelemben a 16 —18 százalékos reálbér-növekedéssel együtt jut kifejezésre a családi pótlék és a nyugdijak emelése, a betegellátás területi aránytalanságainak megszüntetése, a háztartási gázfogyasztás növekedése, a közműellátás színvonalának emelése, művészeti, kulturális és sportlétesítmények létrehozása. A gazdasági mechanizmus reformja melletti kiállás és a további feladatmeghatározás a harmadik jellemzője az ötéves tervnek. A gazdaságpolitikai elképzelések valóra váltásának módszerét a mechanizmus jelenti. A harmadik ötéves terv megvalósításában lényeges szerepe volt e mechanizmus reformjának. Az itt szerzett tapasztalatok alapján szükséges a reformáló munka továbbvitele. Az irányelvek megmutatják a tennivalókat: az ideiglenes szabályozókat mind szű- kebb területre kell visszaszorítani, majd megszüntetni; a gazdasági szabályozókat úgy kell módosítani, hogy tevékenységünk termélékenység- centrikusahb legyen; a közgazdasági gondolkodást jobban kell tudatosítani; a vállalati belső mechanizmusokat tovább kell reformálni és az egyéni képességek kibontakoztatását kell elérni. Az irányelvek világosak és egyértelműek. A kidolgozás alatt levő negyedik ötéves terv számszerűsíti az elveket, és meghatározza valóra váltásuk módját. Ugyanakkor meghatározza mindannyiunk — vállalatok, intézmények, költségvetési szervek és társadalmi szervezetek — ötéves munkaprogramját. Orosz László MAI KOMMENTÁRUNK Miért nem lesz vadászati kiállítás Somogybán? Reprezentatív kiadványt láttam a minap a megyeházán, Ferenc Miklós vadászati előadó asztalán. A címlapon hazánk térképe a tizenkilenc megyével, közülük négy besatírozva. Zalában, Fejérben, Tolnában és Hevesben már rendeztek vadászati kiállításokat, s más megyék vezetői is foglalkoznak a gondolattal, hogy bemutatják a megye állatvilágát. Mindenki előtt ismeretes, hogy 1971. augusztus 27-től szeptember 30-ig — a világkiállítások történetében először — vadászati témájú kiállítást rendeznek Budapesten, Kormányunk 128 ország címére juttatta el a meghívókat, s a jelentkezők száma napról napra nő. Vidéki kiállítások vezetik be a jövő évi vadászati világkiállítást, tapasztalatokat jelentenek a nagy rendezvényhez, s egyben a vidéki lakosság számára is élményt nyújt, ha megismerik környezetük állatvilágát. Nemcsak a vadászatot szerető, somogyi lokálpatriotizmussal átitatott ember szól belőlem, amikor irigylem azokat a megyéket, ahol már rendeztek vagy ezután rendeznek imdászati kiállításokat, hanem a sajnálkozó hang is kikivánkozik, hogy egy ilyen vadászhagyományokkal és -kultúrával rendelkező megye, mint Somogy, nem tárja ország-világ elé értékeit. A lábodi, majd a gamási világrekorder szarvasagancsok szétröpítették szarvasállományunk minőségének hírét — soha rosszabb reklámunk ne legyen —, és nincs év, hogy réhány kapitális trófea ne kerülne ki a megyéből. A vadásztatásban (az üzleti nyelv bérkilövésnek nevezi) Szolnok megye mögött a második helyen állunk, nagyvadban gazdag erdeink ritka vadászcsemegével várják a külföldi vadászokat. Ügy gondolom, fölösleges tovább sorolni a vadászati kiállítás megrendezése melletti erveket, pedig a horgászatról még nem is szóltam, jóllehet a budapesti kiállításon ez lesz a második nagy »szóm«. A Balatonnál és a kisebb patakoknál ezrek horgásznak, s ennek a valamikori foglalkozási ágnak évszázadokra viszanyúló emlékei megtalálhatók még, csak meg kellene keresni. A címben föltett kérdésre illik válaszolni, s miután ebben az szerepel, hogy nem lesz vadászati kiállítás Somogybán, joggal várják a miértre a feleletet. Valóban, miért nem lesz? Először is azért, mert nincs szerv, amely magára vállalná a kiállítási anyag felkutatását, a kiállítás megrendezését. Bizonyos vagyok abban, hogy a trófeatulajdonosok szíves örömest elhoznák az előszobafalakon függő agancsokat, agyarakat, boldogan hagynák itt nyolc-tíz napra. Lapunk egyik tavalyi számában írtunk a kaposvári Gosztonyi Géza bácsiról, akinek messze földön híres fegyvergyűjteménye ban, s egy pillanatig sem kétséges, hogy a kiállítás rendelkezésére bo- csátaná, sőt a rendezésből is kivenné a részét. Helyiséget lehetne találni, szerintem az érdeklődéssel sem lenne baj. Talán nem is kerülne annyi pénzbe, mint amennyit gondolnak, hiszen ezt a témát mindenhol összekötik kempingcikkek, élelmi- szeripari termékek, a témához kapcsolódó népművészeti kézimunkák bemutatásával. Ez pedig mind adott Somogybán. Több mint egy esztendő választ el bennünket a budapesti vadászati világkiállítástól. Megyénk hírnevét öregbíthetnénk, népművészetünket, hagyományainkat és nem utolsósorban megyénk iparának fejlettségét is propagálhatnánk. Időnk még van, érdemes lenne nekivágni. S. G. Lemaradt az építőipar 42 millióval kevesebb — Nem kielégítő a termelékenység Mit mutat a munkaverseny? A nagyberki Kaposvölgye Tsz tizenkét holdas szőlőiskolájában hatodszor permeteznek peronoszpóra ellen Orbán Károly traktoros, Tardos István és Zrínyi Balázs növényvédők, Egy permetezéssel egy nap al t végeznek. A TERVEZETTNÉL 42 mil- lto forinttal kevesebb az első félévben a somogyi építőipar termelése. A műit év első félévéhez viszonyítva is 23,2 millió forinttal kevesebbet termeltek a vállalatok. Ezt állapította meg tegnapi ülésén az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Somogy megyei bizottsága. A kedvezőtlen termelési eredmények okai között szerepel a késői kitavaszodáson túl a munkaerőhiány, a nagymérvű fluktuáció és az építési anyagok hiánya is. A következmények pedig; szervezetlenség a munkahelyeken, nem mindig megfelelő bér és kereset. Leginkább az építőanyagipar termelése hatott Id az eredmények kedvezőtlen alakulására. A Tégla- és Cserépipari Vállalat, az Épület-asztalosipari Vállalat és a Kavicsbánya Vállalat 9,7 millió forinttal termelt kevesebbet a tervezettnél. Csökkent a múlt év első feléhez viszonyítva az építőanyag-iparban dolgozók létszáma. Ez még nem lenne baj, ha a termelékenység megfelelő ütemben emelkedett volna. A tapasztalat azonban éppen ellenkezőjét bizonyítja. A tavalyinál kisebb létszámmal dolgozó vállalatok termelékenysége alacsonyabb a tervezettnél is, a múlt évinél is. El kell ismerni, hogy nagymértékben hatott a termelékenység alakulására a termelés összetételének változása, de a visszaesés csak ezzel niem magyarázható. A szak- szervezet közgazdasági bizottságának véleménye szerint részük volt ebben a laza munkafegyelemnek, az alsóbb szintű műszaki vezetésben meglévő problémáknak. A munkáslétszám csökkenése azt is bizonyítja, hogy az extenzív termelésnövelés nem járható út. Ebből könnyű levonni a következtetést: előtérbe kell kerülnie a műszaki fejlesztésnek. A mostani — nem éppen megnyugtató — állapot az oka annak, hogy a munkások átlagkeresetének növekedése 8—10 százalékkal gyorsabb a termelésnövekedésnél. Ez a kedvezőtlen és ellentmondásos jelenség — a beruházási vállalat, a tervező- iroda és a Barcsi Építőgépgyártó Vállalat kivételével — valamennyi építőipari szervezetre jellemző. Elnnék az ellentmondásos jelenségnek a megszüntetése azonban nem lehet csupán a vállalatvezetőik feladata, hanem a szakszervezetnek is hatékonyan kell segítenie a munkát. Az első féléves termelő és gazdálkodó tevékenység ugyanis nem minden esetben esett egybe a népgazdasági célkitűzésekkel. A meglévő gondok — állapította meg az építők szakszervezete — arra hívják fel a figyelmet, hogy a második félévben a termelékenységet előmozdító erőfeszítéseken túl szervezeti változtatásokat is kell tenni, hogy hatékonyabb legyen a vállalatok gazdálkodása. A termelékenyebb munkát jól szolgálja a X. kongresszus tiszteletére indított munka verseny. Különösen jónak értékelik a Tégla- és Cserépipari Vállalat felajánlásait: ők a többlettermelésen kívül a minőség javítását és az önköltség csökkentését is vállalták. Hasonlóan jók a tapasztalatok másutt is, kivéve az állami és a tanácsi, valamint a közúti építőipari vállalatokat. Itt főleg a szervezőmunkával volt baj, sem a vállalat vezetősége, sem a szakszervezeti bizottság nem tett elég erőfeszítést a munkaverseny fokozására. Megelégedtek azzal, hogy kibocsátották a félhívást. EZEN A TARTHATATLAN helyzeten sürgősen változtatni kell, s a közgazdasági bizottság véleménye szerint csak a gazdasági és a tömegszervezeti vezetők összefogása hozhat eredményt. K. I. Félmilliárd forint építési kölcsön az árvízkárosultaknak A felső-tiszai árvíz sújtotta területen eddig folyósított építési kölcsönök összege elérte, sőt némileg már meg is haladta a félmilliárd forintot. Az árvíz sújtotta területről eddig 3974 kölcsönkérelem érkezett az OTP-hez és 3857 esetben engedélyezték a hitelt. Ezek közül 3331 személy új lakóház építéséhez összesen 489 millió forint kölcsönt kapott. Az egy lakás felépítéséhez nyújtott támogatás átlagban 147 ezer forint. Lakóházuk felújításához 526-an kaptak kisebb-na- gyobb összeget. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. július 31. 3
