Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-03 / 154. szám

KONFERENCIA UTÁN - HOGYAN TOVÁBB? Népművelők között Fonyódon Három héten át tíz szakága­zatban mintegy kétszázan vesznek részt a szokásos nyá­ri népművelési továbbképzésen a fonyódl gimnáziumban. Fő- hivatásúak, szakkör- és klub­vezetők, néptáncoktatók, szín­játszó rendezők, kórusvezetők és néhány más szakágazat nép­művelői gyarapítják ismeretei­ket itt a délelőtti órákban. A délután pedig a jól megérde­melt pihenésé — a tóparton. A napokban néhány szak­ágazat vezetőitől az iránt ér­deklődtünk, hogy a májusban lezajlott konferencia után a népművelésben milyen fő fel­adatokra kívánják terelni a figyelmet. Hogyan tükröződik a népművelési konferencia ha­tása a továbbképzésben, majd később a tervezésben, a gya­korlati munkában? Dr. Csákabo- nyi Balázs, a megyei tanács népművelési csoporevezető­— A konferencia anyagáról részletesen beszámoltunk va­lamennyi szakmai tanfolyam részrvevőinek. A főhivatásúak- nak bővebben is. Ehhez ala­pos elemző tájékoztatást ad­tunk a közművelődés helyzeté­ről megyénkben, a főbb felada­tokról és a IV. ötéves terv irányelveiről. Ami a legfontosabb: a kon­cepció megváltozásával a szű- kebb körű népművelés valóban alakuljon át népműveléssé a gyakorlatban Somogybán is. A közművelődés megterve­zésében négy fő feladat vár ránk. A világnézeti nevelés, a termelést segítő népművelés, az általános és szakműveltség emelése és a művészeti neve­lés. A főhivatásúak tanfolyamán vázoltuk azokat a társadalmi tényezőket is, amelyeket a IV. ötéves tervben és — perspekti­vikusan — a következő mint­egy tíz évben figyelembe kell vennünk. Ezek: a településhá­lózatban várható áírétegező- dés. (Figyelembe véve, hogy a tömeg- és egyéni közlekedési eszközök révén kisebb telepü­lések is a neremkerület, pe­remváros rangjára emelked­nek.) Továbbá: a szabad idő növekedése, a nagyközségek és a körzeti községek struktúrájá­nak kialakulása, s végül az, hogy ezzel a folyamattal egy időben a kis települések csak részben szűnnek meg. Pusz­tákkal, kis településekkel a következő tíz évben is számol­nunk kell a megye közmű­velődésében. Klujber Lász­ló főelőadó és Űjvt Ti Jenő- né, a megyei művelődési központ munkatársa: — Hosszabb ideje rendszere­sen folyik év közben is, nyá­ron is a színjátszó és irodalmi színpadi rendezők továbbkép­zése. Akik komolyan vették — és ahol munkájukhoz az ob­jektív feltételeket is biztosítot­ták —, azok produkálnak is. Erre a továbbképzési rendszer­re építettük — illetve több já­rásban szeretnénk építeni — a szakreferens-hálózat kialakítá­sát is. Előrelépés, hogy az idén már hat üzemből is elküldték a továbbképzésre eev-egy nép­művelőt. — Sok szó esett a tanfolya­mon a színjátszás közéleti tar­talmáról, ami a népművelésben igényként, feladatként is szá­mottevő a továbbiakban. Te­hát a csoportvezetőknek olyan témákat, formákat, módszere­ket' kellene alkalmazniuk, ame­lyek mai kérdésekre keresnek választ. És itt két fontos kér­désre hívnánk fel a figyelmet. Az egyik a klubok és a szín­játszás (a pódiumszínpad) kap­csolata. A másik pedig az, hogy nemcsak kész, megírt da­rabokat lehet elővenni, előad­ni. (Azokat is akkor érdemes, ha mondanak valami fontosat környezetüknek.) Vannak nagyszerűen dramatizálható ri­portok, amelyek társadalmunk legégetőbb kérdéseivel foglal­koznak. Ezeket is be lehet mu­tatni. Persze elmélyült, forma­kereső munkával, ami fokozott alkotótevékenységet igényel egv-egy színjátszó vagy irodal­mi színpadi szakkörben, cso­portban. Klubvezetők Négy témakörben Balatoni beszélgetések, 1970 Négy tudományos témakör­ben rendezik meg az ország­szerte mind népszerűbb bala­toni beszélgetések című ta­nácskozás idei sorozatát. A program a közművelődési la­pok tanácskozásával kezdődik július 6-án. Ezen a Népműve­lés, a Könyvtáros, valamint a Népművelési Értesítő szer­kesztői mondanak referátu­mot. Ezt követően két napon át folyik az elhangzott referá­tumok vitája, különös tekin­tettel a májusban lezajlott or­szágos népművelési konferen­cia anyagára, útmutatásaira. A következő téma: a hely- történeti bizottságok országos tanácskozása, július 9—11 kö­zött. Ezt az összejövetelt Mol­nár János miniszterhelyettes nyitja meg, a vitaindítót pe­dig dr. Székely György kandi­dátus, egyetemi tanár, az Or­szágos Helytörténeti Bizottság elnöke mondja A helytörténet helyzete a tudományos kuta­tásban és a megyei helytörté­neti bizottságok szerepe cím­mel. A rákövetkező két napon referátumok hangzanak el a helytörténeti kutatások ered­ményeinek hasznosításáról, egyebek közt az iskolai okta­tásban, a tudományos ismeret- terjesztésben és a honismere­ti munkában. A tanácskozás bezárása előtt külön előadás hangzik el az elmúlt két év történelmi évfordulóinak hely- történeti irodalmáról. A július 13-a és 18-a között lezajló közoktatási héten to­vábbi két témakör kerül sor­ra. A hét első felében Korsze­rűség és formalizmus címmel oktatásmódszertani tanácsko­zás lesz, amelyen a fő téma mellett a részvevők tájékoz­tatást hallanak a didaktika nemzetközi eredményeiről, So­mogy megyei tapasztalatairól, valamint az Iskolatelevízióban való szerepéről. A tanácsko­zás a referátumok után szek­cióülésekkel folytatódik. A közoktatási hét legizgal­masabb előadásaira és vitáira a nevelési tanácskozás kereté­ben kerül sor. A balatoni be­szélgetések utolsó három nap­ján a nevelő és a diák szocia­lista viszonyáról tanácskoznak három fontos referátum alap­ján. Szó esik itt egyebek közt a témában szerzett legfrissebb információkról a kül- és bel­földi pedagógiai irodalom alapján. Az Iskolatelevízió egyik szerkesztője a tv nevelé­si tárgyú adásairól számol be. Különös figyelemre tarthat számot a referátumokat köve­tő három szekcióülés vita­anyaga is. Ezek közt az egyik például a pedagógusetika főbb problémáival, a jutalmazás, a büntetés kérdseivel és a sze­xuális nevelés feladataival foglalkozik. A balatoni beszélgetések idei tanácskozássorozata — amelyre mintegy háromszáz pedagógus, tudományos kuta­tó és más szakembert várnak — július 18-án fejeződik be a nevelési hét tapasztalatainak összegezésével. Újvári Jenő főelőadó: — A népmű­velési konfe­rencia össze­tételében is érezhetően apel­lált a gazdasági vezetőkre. Va­lamilyen javulás tehát várható a gazdasági vezetők szemlélete és a népművelés kapcsolatá­ban. Ennek gyümölcse elsősor­ban a klubmozgalomban érlel­hető meg. Arra számítunk, hogy az általános klubok szá­ma növekszik majd a továb­biakban, falun és üzemben egyaránt. A konferencia hangvételéből érezhető, hogy fontos szerepet szánnak a szakmai kluboknak is. Ezek a termelés, a szakmai műveltség emelését közvetle­nül elősegítő témákat, anya­gokat dolgoznak fel. És itt nagymértékben ' számítanák egy gyár, üzem műszaki értel­miségének bekaocsolódására a klubmozgalomban. A tanfolyamon tematikában is az általános klubok veze­tésére készítjük fel a részve­vőket. Tehát ezek irányításá­hoz szükséges gyakorlatokat végzünk, megfelelő pedagógiai­pszichológiai ismeretekkel. Az őszi időszakban szeret­nénk, ha minél több ifjúsági klubban túllépnének a »csal: szórakozás« programon. Ehhez itt megfelelő segítséget adunk a részvevőknek. Nagy kár, hogy kevesen vagyunk: a húsz jelentkező közül csak tízen jöt­tek el a tanfolyamra ... W. E. Nyári Szállításra várnak a Rubin-Colás palackok a Nagyatádi Konzervgyár raktárában. // Futok a nyelvem után..." Igaz, a szignáldallam még nem éppen fülbemászó, és egy pillanatra meghökkentettek a tévé-nyelvtanóra szabálytalan­ságai, de hamar hozzászokott a néző, hiszen éppen szabá­lyokhoz szoktattak ezek a sza­bálytalanságok ... Nyelvi sza­bályokhoz, melyeket naponta megszegünk, semmibe ve­szünk, vagy éppen nem is is­merünk. önkéntelenül is azon tűnő­dik az ember — mit tesz a televízió és a rádió azért, hogy megismerjük? Ha Lőrincié beszél Megható egy kicsit, ha ott­hon, a falusi utcán a nyitott ablakon át hallom az Édes anyanyelvűnket és egyik leg­nagyobb nyelvművelőnket, -mert szívesen- hallgatják a fa­lusi emberek is. A rádió leg­népszerűbb rövid műsorainak egyike — és nem véletlenül, hiszen élő, napról napra te­remtődő szükségletet elégít ki. Igen, önkéntelenül is egy regi egye lesni beszélgetésre gondolok. Egy nyelvészeti sze­mináriumi vitán arra keres­tünk feleletet, van-e joga a nyelvésznek ahhoz, hogy irá­nyítsa a nyelvet, szabályokat fogalmazzon, s ezeket minden­hatóvá tegye. Mire a negyedéves szigor­latig eljutottunk, mindnyájan beláttuk, hogy ez efféle »aka­démikus« vitatkozás volt. Hi­szen az igazi nyelvészet nyelvben élő szabályokat fo­galmaz, és kötelező nyelvi normál: — bármilyen sab­lonosán hangzik is — az el­mélet és a gyakorlat törvény- szerű kapcsoltából születtek. És mintha ez a kapcsolat szü­letne újjá egy-egy ilyen rá­dióbeli, néhány perces nyelv- művelésen. Kár, hogy néhány perces csupán... Lőrincze Lajos műsora ha­gyomány tehát a rádióban, vagy inkább forrás. Friss, és mindig számot tarthat az ér­deklődésre. Ha a műsort bön­gésszük, sajnos ritka eset, hogy máskor és máshonnan is felbuzogna ilyen forrás, legföljebb az Iskolarádióban vagy Iskolatévében. Higginsnek nincs mindenben igaza Dr. Grétsy László Szabály­talan nyelvtanóráján már másodízben vettünk részt — és azt hiszem örömmel. »Kép- ernyősödött« nyelvművelés ez, és jóval több is, mint nyelv- művelés — a szignáldal sem ezt ígérte csak. Inkább színes nyelvi magazin volt. S ha em­lékezetünkben felidézzük, szí­vesen emlékezünk a »virág­én ek«-egyvelegre (két fiatal előadójának jól sikerült fin- torgó iróniájára) — és a há­zigazda ügyes, oktató szándé­kú, didaktikus Hacsek—Sajó jelenetére. Slágermagyarázatot és dalboncolást már hallot­tunk jobbat is, szellemesebbet is. Higginssel lehet vitatkozni. A zsargontól nehéz lenne megvonni a létjogot, viszont a Szabálytalan nyelvtanóra ér­deme, hogy nem is ezt teszi, hanem inkább alapvető nyelvi normákra figyelmeztet. Ha­sonlóképpen nehéz megvonni a határt az idegen szavak használhatóságában is, és mintha itt bizonytalanabbul tették volna le a voksot. Igaz, nagyon nehéz a végső szót ki­mondani, hiszen régi vita ez, története is van a nyelvtudo­mányban (Zolnai és Kosztolá­nyi között robbant ki talán legélesebben). Ámbár itt is vannak határok, normák, és ezt nem definiált szabályok­ban, hanem nevettető pellen­géren bizonyította a műsor. A merev hivatali nyelvet sem kerülték el az élcek, de te­gyük hozzá — többet érdemel a téma. Reméljük, a követke­ző nyelvtanórán majd »tan­anyag« lesz ez is. De mikor lesz ez az óra, mennyit kell várnunk? És teljesen elhall­gatott a Tessék kérdezni, a nyelvész válaszol című műsor? Szükséglet Dr. Grétsy László új utat, érdekes utat keres a nyelv- művelés számára a képer­nyőn. De a kérdező, érdeklődő nézőnek is teret kellene adni. Igen, vannak szótáraink, le­írt szabályaink. És igaz, a nyelv nem változik egyik nap­ról a másikra... De majd­nem. Amit tegnap még külön írtunk, azt lehet, ma már egy fogalomnak érezzük — min­den szabály ellenére. És a nyelvész — a leíró és törté­neti rendszer birtokában — biztosan segít eligazodni. Töl : fórum kell tehát nyelvűn' nek a rádióban, tévében egy­aránt. Tröszt Tibor .—eníről csak három izza­r—i dó hátat látunk. Az egyik fehér még, mint a vitorla vászna a tó vizén. Így magasból szinte értelmetlen­nek, funkciótlannak tűnik mozgásuk. Hordó alakban ágazó vasabroncs. Kocsi áll a cérnavékonyságú síneken. Ekörül forog, hajlong a há­rom ember. Nem messze tő­lük lapos tetejű épület koc­kája. A sín mentén szabályo­san, párhuzamosan az egy­másra fektetett faoszlopok. Embermagasságból: három, vastag nyelű villát tartó fér­fi állja körül a telitőből ér­kezett, vasszalagokkal össze- vart kocsi nyitott száját. In­nen, emberközelből a mozgás is egyenletesnek, sőt ritmu- sosnak tűnik. A villa vasgom- bú fogai behatolnak a kocsi nyitott száján, s mint orvos a beteg fogat, emelik ki a fa­kockákat. Még barnájuk is hasonlatos a szuvas fogak­hoz. A telítőbői tolták ki nemrégen a rakományt. Kát­ránytól csöpögnek még most is. Kis tócsa gyűlt a kocsi alá. Gál homlokán szétkent folt. AZ ELSŐ Kislány — bozontos mellű, vékony hangú férfi — rátá­maszkodik a villa nyelére. A bakancsát figyeli. Lábát egy erősen púpozott hangyaboly mellett látjuk. Hangyák ro- hangásznak ki-be a boly nyí­lásán. Többszörös nagyítás­ban látjuk a rovarokat: tes­tüknél nagyobb morzsákat ci­pelnek ketten-hárman is. Kislány arcán képlékeny mosoly. A mellét vakargatja. Huszár türelmetlen mozdu­lata. Kislány fintorral emeli újra villáját. Gál nekidől a kocsinak. Oldalán szabályo­san futó fekete nyomok. Ke­zével mázolgatja szét. Huszár arca: hurkás. Seszínű bajusza csapzott. Gál magasra emeli a korsót. Ádámcsutkája ugrik egyet-egyet. Szája sarkából kétoldalt lecsurran a viz. Ez az első napja a fatelepen. Huszár fejrándítása Gál fe­lé. A fiú bólont, s újra neki- áll a munkának. A kockák élei egymásnak feszülneká furcsa alakzatokba állnak össze. Most mint a fogaskere­kek fogai kapaszkodnak egy­másba. A villák gombjai pen- dülve bizonyítják tehetetlen­ségüket. Huszár kérdően néz rájuk. Gál arca nem fejez ki semmit. Mondat végén a pont — ilyen ez az arc. A mondatot, mely a pontot megelőzte, nem ismerjük. Kislány félreérthetetlen moz­dulata. Gál indul. Két kezét támasztja a nyílás oldalának, mintha Jónás akarná szétfe­szíteni a cet száját. Egy pil­lanat, s elnyeli a kocsi belse­je. A vasrácson át látjuk. Helyzete csaknem olyan, mint a születés előtti állapot. Más szögből: mint az akvárium­ban céltalanul mozgó hal. Röpülnek kifelé a nyíláson a fakockák. Kislány vigyorog­va ugrik félre. Esőcseppek a hordóban ál­ló tűzoltóvíz színén. Köröket szülnek. Egyre nagyobb át­mérőén körök. G ál kitárja két kezét, habzsolja a hűsítő csöppeket. Huszár rosszkedvű arca. Kislány már a második kocsiból dobálja a kockákat. Békaperspektívá­ból látjuk, amint a kocsi te­tején áll. Lábai aránytalanul hosszúak, felső teste rövidü­lésben. A villa fogai darabo­kat hasítanak a térből, mi­előtt a kocsi szája a fémet, hlint gyerek a nyalókát el­nyelné. Huszár hajlongó dereka. Az esőcseppek kétfelé folynak rajta, fehér kígyócskák a po­ros testen. Gál fáradt. Lassú mozdulataiból látszik ez. Szinte lebegve ereszkedik egyik helyről a másikra vil­lája. Egyre kevesebb rajta a kockafa. Kis tócsák gyülekez­nek a mélyedésekben, szan- dálos lábuk toccsan bennük. Huszár arcát látiuk a ko­csi másik oldaláról. A vas- szalagok egyenletes darabok­ra osztják. Aztán megint Gál: figyeli a másik kettőt. Az ar­cún szorongás. Keze görcsö­sen markolja a szerszám nye­lét. Madárként röppennek f l a fakockák, aztán nagy ív­ben hullanak le. Hátuk rr. - gött már embermagassájú i hegy. Gál szédül. Karmozdu’ látjuk: a villáról pattannak kockák. Karmozdulat: ke bői messze száll a la Karmozdulat: keze fiús h lányt ölel. Karmozdulat: ­ze fagylaltot emel a szájáh Aztán újra, a realitás egr lanatában: villáját emeli. Munka után. Sörtócsás as - tál. Korsók állnak ra a. Együtt látjuk hármukat. M guk elé néznek. Huszár í Kislány arca árnyékban. G 1 figyeli őket. — így múlik el... ? Ezt kérdezi halkan. Huszár felel, inkább tn ­gának: — így. Így múlik el. A rcán nyugalom, ahor ■ csak az állító mond ■ tok után tudnak né'v.i az emberek. Újra a hangyákat látjuk. Nagy szalmaszálat erőltetnek be a boly nyílásán. A testük­höz képest gerendaszerű szál nem tud ellenállni erejük­nek. Leskő László SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. július 3. B

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents