Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

EGY UTASÍTÁS HATÁSA A vándormadarak meglepődtek A krónikus fluktuáció ellenszere — Oda küldik a jelentkezőt, ahol a legnagyobb szükség van rá AUG EGY HÓNAPJA lé­pett hatályba a megyei tanács vrb-ednökénak a kötelező mun- kaerő-Jíözvetitest elrendelő utasítása. Létrehozását az egészségesnél jóval nagyobb munkaerőmozgás tette indo­kolttá. Maiga az a tény, hogy a somogyi iparban tavaly min­den száz munkás közül ötven­három cserélt munkahelyet, a vállalatokat is aggasztotta. Bi­zonyítják ezt azok a megálla­podások, amelyek egyes üze­mek között létrejöttek: ezek­ben kölcsönösen biztosították egymást, hogy a másiktól ki­lépő munkást nem veszik feL Az ilyen megállapodások azon­ban nem adhattak elég bizto­sítékot arra, hogy a népgaz­daság, a vállalat és a munká­sok számára is káros, nagy­arányú fluktuáció csökken. Ezért vált szükségessé a me­gyei szintű szabályozás. A nagyarányú mozgás káros hatására egy szám jól rávi­lágít: minden munkahelyvál­toztatás — a különböző költ­ségeket, betanítási időt figye­lembe véve — 6—8000 forint­jába kerül a népgazdaságnak. Azt a kárt, amelyet a vállala­tok munkamoráljában a ván­dormadarak okoztak, nem le­het pénzben kifejezni. Ilyen előzmények után indo­kolt a kérdés: Az utasítás megjelenése óta élteit nem egészen egy hónap­nak milyenek a tapasztalatai? K A vándormadarak megle­pődtek — mondta Balogh László, a megyei tanács mun­kaügyi osztályának vezetője. — Nem olyan könnyű a mirn- kahelyváltoztatás, mint ko­rábban. Nem lehet egyik he­lyen odavágni a kalapácsot, a másik helyen — esetleg né­hány forinttal többért — fel­venni. A közvetítő irodák el­sősorban oda irányítják a ná­luk jelentkezőket, ahol a nép­gazdaság szempontjából a leg­nagyobb szükség van rájuk, s nem oda mennek, ahová akar­nak. Amikor a munkaközvetí­tőben jelentkeznek a vándor­madarak, azt is megkérdik tő* lük: mi a szándékuk, miért nem telepedtek már le. A na­pokban találkoztunk olyan emberrel is, akinek tíz év alatt tizenkilenc munkahelye volt. Sok volt a vándormadár, ezt a közvetítő irodák megnöveke­dett forgalma is bizonyítja. Mi az utasítás hatását abban is látjuk, hogy jobban meggon­dolják magukat a távozni aka­rók. ÉRDEKES A VÁLLALA­TOK REAGÁLÁSA. Alig lé­pett hatályba az utasítás, már mentek a munkaügyi osztály­hoz, hogy a kötelező közvetí­tés alól mentesítést kérjenek. Egyedül ugyanis ennek a szervnek van joga, hogy na­gyon indokolt esetben ezt megtegye. Eddig még egyetlen mentesítést sem adtak ki. A jelenlegi munkaerőhelyzet ugyanis nem teszi indokolttá, viszont nehezítene az utasítás céljának megvalósulását: a Bővülő nemzetközi kapcsolatok az MGV-nél A Kaposvári Mezögazdasagi Gépjavító Vállalat erőgépei nemrég sikeresen szerepeltek a Növi Sad-i nemzetközi kiál­lításon. Az ősszel újabb kül­földi bemutatóra készülnek; erre Bukarestben és Varsóban kerül sor. Boros József, a vál­lalat főmérnöke és Nagy Pál kereskedelmi főosztályvezető nemrég tért vissza, tapasztalata szerző útjáról: Svédországban, Norvégiában és Dániában járt a két szakember. Velük be­szélgettünk az MGV külföldi kapcsolatairóL — Szerződést kötöttünk a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalattal Ez a cég képviseli az érdekeinket. Piacot keres, főképp erdészeti gépeinknek, és kijelöli számunkra a kül­földi vásárokat, ahol részt ve­hetünk. Időnként a hazai ve­vők részére is szervez kiállí­tásokat, s elkészíti a bemutató programját. — Ügy tudom, a Budapesti Nemzetközi Vásárt »kihagy­ták« idei programjukból. Mi volt az oka? — Az, hogy ebben az évben a hazai nagy seregszemlék közül a jubileumi mezőgazdasági ki­állításra készültünk, és készü­lünk most is. Ez szerepel elsőd­legesen a terveinkben, aztán a csurgói mezőgazdasági gépesí­tési napokon való részvétel. Az ősszel pedig gyakorlati be­mutatót tartunk az ország va­lamelyik erdőgazdaságában. Tanulságok Jugoszláviából... _ Milyen tapasztalatokat a dott az újvidéki kiállítás? — Különösen erdőművelő és szállító gépeink iránt mutat­kozott élénk érdeklődés. Két jugoszláv céggel kötöttünk megállapodást arra, hogy piac­kutatást végeznek és forgal­mazzák munkaeszközeinket. A rönkszállító, a csörlő, a so;- feözművelő tárcsa és a cseme- teültető tetszést aratott, az Eszéki Mezőgazdasági Gépgyár kooperációs lehetőséget aján­lott fel. Tanulság bőven adó­dott. Több mint kilencven cég jelent meg ezen a seregszem­lén, és kitűnt, hogy nagy a komlcurrencia, különösen a ház­táji célra készülő gépeknél: a kisebb súly, a jobb minőségű anyag, a tarósság. az üzembiz­tonság jelent előnyt. Ezek a döntő szempontok Nekünk nem volt sízámottevő riváli­sunk, mert rajtunk kívül alig mutatott be más erdőgazdasá­gi gépet A mi gyártmányaink­kal szemben viszont az volt az igény, hogy jó volna univer­zálissá tenni egyiket-másikat; csemeteültetővel például le­hessen mást is ültetni. ...és Skandináviából — Milyen haszonnal járt a skandináviai út? — A meglátogatott három országban erdőgazdaságokat kerestünk fel tapasztalatszer­zési céllal*, mert náluk az er­dőgazdasági gépesítés jóval fejlettebb, mint nálunk. A MUNCK-cég módot adott rá, hogy megismerkedjünk az er- dőgépesítéssel. Egyúttal azt is igyekeztünk felmérni mind­három országban, milyen le­hetőség van gépeink elhelye­zésére a skandináv piacon, eseleg kooperációra kapunk-e kedvező ajánlatot. Hasznos volt az út összehasonlítás szempontjából. Csak így tud­juk helyesen megítélni saját helyzetünket, fölfedezni leg­közelebbi tennivalóinkat. Egye­bek között az ragadta meg a figyelmüket, és véleményünk szerint ezt kell itthon az eddi­ginél sokkal komolyabban venni, hogy az erdőgazdasági gépekkel dolgozó emberek tö­kéletesen el vannak látva munkavédelmi fölszereléssel. És mindegyikük hordja is azt! A látottakról a közelmúltban beszámoltunk vállalatunknál, s már a múlt héten születtek itthon olyan intézkedések, amelyek a skandimaviai ta­pasztalatokra épülnék. Remélhetőleg a számos hasz­nos tapasztalat egészséges gyü­mölcsöt érlel majd a válla­latnál. S akkor máris elmond­ható: eredményes a külföldi szereplés, az ismeretgyűjtés. EL F. kmóikus munkaerővándorlás egészséges mederbe terelését, a fluktuáció csökkentését. Ko­rábban ugyanis volt a megyé­ben olyan vállalat, amelyik egy új munkaerő szerzéséért száz forintot fizetett a dolgo­zójának. Ezt a pénzt megkap­ta akkor is, ha az új munkás csak agy napig dolgozott. Az ilyen szemlélet éppen a nem kívánatos fluktuációt, a »gyere hozzánk, nálunk jobb!« szemlélet kialakulását siegitet- te elő. A munkaerő megszer­zésének nem lehet alapja a csábítás: a bánásmód, a jobb munkahelyi környezet megte­remtése a legjobb munkáscsa- logató és munkásmegtartó. Ha szakmunkásokról van szó, sok esetben el kell isimerni a vállalatok türelmetlenségét, mert nem egyszer kevés a szakember. Á másik helyről való hivogatás, a többet ígé- rés viszont ebben az esetben sem lehet megoldás, mert oda vezet, hogy a megyében meg­lévő szakmunkások kihaszná­lása — vagy ha úgy tetszik- tenmedékenysége -i- csökken. Helyette inkább a meglévő lét­számmal kell okosan gazdál­kodni. Az utasítás a vállalati »érde­keket« szolgáló csábítással szemben a tanácsok kezében eszközt is jelent: módot te­remtett arra, hogy a munka­helyek között sorolj anale, és oda irányítsák az embereket, ahol a legjobban szükség van rájuk. A KEDVEZŐ HATÁSOK már érezhetőek. Igaz, az első jelekből biztos következtetést még nem lehet levonni. De máris sokkal fegyelmezettebb a munkaerő-gazdálkodás a me­gyében. S ebben része van an­nak is, hogy az utasítást — mielőtt hatályba lépett — egyeztették a könnyező me­gyék hasonló intézkedéseivel. Kercza Imre Vetélkedés susogó lombok alatt A meghívó: »A Somogy Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság, Kaposvár — meghívja önt és kedves családját a IV. erdőgazdasági fakitermelők összetett egyéni bajnokságára. Színhely az iharosi erdészet ágneslaki kerülete.« A helyszín: Mielőtt hosszabb elemzésbe kezdenék, csak egy jelzőt: gyönyörű. Sima tükrű halastavakon sárga kis­kacsák úszkálnak, és néha egy-egy hal ezüstös csillaná­jzíneit is elválasztották egy­mástól. Felsorakoznak a versenyzők. ?ontosan húszán vannak. Va­lamennyien szakmunkásisko­lát végeztek. Trikóiban, kék nadrágban állnak; mellükön a számjegy, mély a zsűri tagja: előtt megkülönbözteti őket. Mert, bár »nagyágyúk« varrnak jelen, itt mindenki egyforma eséllyel indul. Országosan el­fogadott és közzétett verseny­Láncélesités. sa látszik. Túl az egyik tavon fenyőfák állnak őrt a vadász­ház előtt. A verseny színhe­lyére földút vezet. Hosszú, simára csiszolt zász- lórudak tetején kis zászlók lengenek. Rajtuk az erdésze­tek neve olvasható. A főbejá­ratnál. díszkapu. A felirat: »Üdvözöljük a IV. fakitermelő verseny résztvevőit!« A dísz­kapu melletti területen a ré­gebbi nagy vetélkedések ér­meiből, ajándékaiból kiállítás. A valamikori vízmosás part­jai között most embersereg hullámzása asszociálja a vizet. Köröskörül nyírből ácsolt kor­látok, kis hidak és padok. S az összetett verseny egyes hely­szabályok biztosítják a pár­tatlanságot. A magas ógerfák egy éve nem láttak ennyi jókedvű em­bert. Csak a vetélkedők arcán ül szorongás. S a kezek már teszik is azt, amit az ész pa­rancsol. Láncélezés. Nem kap­nak pontot ennél a feladatnál. A további versenyszámok ugyanis bizonyítják majd, ki milyen gondossággal élezte fűrészgépének láncát. Ha majd fába harap a fém, minden ki­ierül. Igen. a döntésnél. Rög­zített rönkökből szeletet vág­jak, a fül dőlést előző reccs©- isst hazudik, a szem azonban negcáfolja az illúziót. A cél, ahogy az országos elő- rás közli: »állványhoz rögzí­tett, 35 cm átmérőjű, kéreg léiküli blikkből (hengeres fa) ék alakú vízszintes hajk ki- iűrészelése, a megadott dön- ;ési iránynak megfelelően.« A kezek könnyedén fogják a fűrészt. A darabolás. Szűkül a szem­rés, izzad a homlok. A feladat a vízszintessel bét fokot be­záró 35 cm átmérőjű, 5 cm vastag korong lefűrészelése. Felülről lefelé vezetett vágás­sal. De van még egy fajtája a vágásnak. Ezt is végrehajt­ják. Jöhet a célbavágás. Fejszék csapódnak a »céltáblába«. Gyűlnek a pontok. A sarango- lás: előre meghatározott hely­re kell berakni a dorongokat és a hasábokat Ha a halom méreteinek összege meghalad­ja a 4200 millimétert, a fel­adat végrehajtása nem érvé­nyes. És vége... A nap is kíváncsian kukucs­kál be a levelek között, hogy lássa a győzteseket. Németh Vilmos igazgatóhelyettes ered­ményt hirdet. Első lett Hiiber József Lipótfáról; a második Helman József kardosfai ver­senyző. A harmadik hely Kő­szegi Károlyé, a negyedik Kern Béláé, ötödik: Nagy Jó­zsef, hatodik Kulcsár István. ök jutnak el az országos ver­senyre. Szalagon érmek kerül­nek a nyakba; pénzjutalmakat vesznek át Az első helyezett ezerötszáz forintot leap. Fenyő István, a megyei KISZ-bizott­ság munkatársa három fény­képezőgépet ad át Ebéd — festői környezet­ben. Győztesek, együtt. Mert vesztes nincs. Tapasztalatok gyűltek itt a szorgos hétköz­napok munkájához is. Leskő László Mindene a mezőgazdaság A művelődési otthon előtt találkoztam vele, amint las­san bandukolva hazafelé tartott A falu népieden, ki­haltnak látszik. A művelődés otthona zárva. — Csak minden másnap van nyitva — mondja a kísé­rőm. Együtt sétálunk tovább, be­szélgetve a falu utcáján. Fenyvesi Henriknek hívják, a kötcsei tsz fiatal agrármér­nöke. Jelenleg gyakornoki idejét tölti a tsz-ben. 1965- ben jelentkezett Keszthelyre, az Agrártudományi Főiskola nappali tagozatára. A terme­lőszövetkezet ösztöndíjasa volt öt éven keresztül, havi nyolcszáz forinttaL Mint mondja: falusi ember, a szó valódi értelmében, és benne él a mezőgazdaságban. Min­den ídeköti a faluhoz, az em­berekhez és a tájhoz, a sző­lőkhöz, a lágyan ringó ga­bonatáblákhoz. Nem tudná másutt elképzelni az életét, öccse épp ellentétes típus: ő a gépeket szereti, e mindig nyakig olajos. — Nincs szebb — mondja, mint reggelenként kimenni a mezőre, s végigtekinteni »bi­rodalmán«, a ringó aranysár­ga kalászokon, amelyek ros­kadoznak az érett gabonasze­mektől, várva a kombájnt, hogy learassa őket Sokszor megcsodálta az itteni embe­rek ügyességét is, amint a domoldalakon dolgoznak gé­peikkel Szép ez a táj. A dombok lankáin húsos szemű, súlyos szőlőfürtök teremnék; ebből lesz a dombok aljába vágott hideg pincékben érlelődve aranysárga nedűvé a híres kötcsei bor. Meg kell azonban dolgozni minden talpalattnyi földön. Míg másutt a gabona holdan­ként 20—25 mázsás termést i hoz, itt bizony jó közepes termésnek felel meg a 15—16 mázsás átlag. Nagy a terület 2400 hold. Ebből 65 a szőlő és 24 hold a szőlőiskola területe. A gond mindenüvé elkíséri Fenyvesi Henriket Lassan lejár a gyakorlati ideje, s ha lehetne az ágazatok közül vá­lasztani, ő a növénytermesz­tést választaná. Szeret a nö­vényekkel foglalkozni. Épp most kísérleteznek a tsz-ben más területen jól bevált ku­koricafajtával, miként állja meg helyét a kötcsei földben. Ha sikerül, akkor gazdag ter­més várható. Sokat olvas, mindene a könyv, amely megtölti laká­sának polcait. Heti- és napi­lapokat járat, ezek számára a világ megismerését jelentik. Sokat jár színházba. Állandó látogatója a Csiky Gergely és a Déryné Színház előadá­sainak. Tíz éve KISZ-tag. A rendezvények az összejövete­lek mindig is a legerősebb kapcsot jelentették közte és a falu fiataljai között. Felesé­gével együtt népi táncot is tanult — Csak egy a baj — teszi hozzá, — hogy a nyárra megszűnnek ezek az összejö­vetelek. Pedig táncolni min­dennél jobban szeret Talán az ősszel újból elkezdődnek a foglalkozások. A nap lassan eltűnik a dombok mögött, a falu utcá­ján fáradt emberek ballagnak haza a munkából — Sokat kell itt az embe­reknek dolgozniuk hogy ered­ményt tudjanak felmutatni — mondja. — Hozzánőttek a tájhoz, a dombok között meg­húzódó kicsiny falujukhoz, velem együtt. Ha választa­nom kellene, újból csak ezt választanám, mert ez az éle­tem. . Gyertyás László Első: Hüber József. Áz első félév a barcsi halászoknál 139000 forint bevétel Az ismert népdal egyik so­rával kérdezhettem volna a Drávái Határőr Halászati Tsz elnökétől, Sulin Györgytől és a könyvelőtől, Balogh Ernőtől: »Hej halászok, halászok, mit fogott a hálótok?«. Az első félév fogási eredmé­nye nem a legkedvezőbb — erről tájékoztattak. A tavasz óta a Dráván és a Murán köze­pes a vízállás. Ez akadályozza a halkitermelést. Az 1970-es év első hat hónapjában 180 mázsa ezüstpikkelyű halat fogtak ki a folyókból, a tavakból pedig 107 mázsát. A szövetkezet a hetesi és a ráksi tsz-től, vala­mint az Alsó-Somogyi Halgaz­daságtól veszi a tenyészhalat. A múlt év őszén 250 mázsát vásároltak. Ezeket az egyen­ként negyven dekás átlagsú- lyű halakat a Drávái Határőr Tsz halastavaiba tették. Ta­valy december 31-ig ugyanis kilenc tó került a szövetkezet birtokába: a. babócsai, a so- mogytarnócai és a zimonai egységek. Fölszerelésben nincs hiány, annál inkább munkaerőben. Harminchat tag van nyilván­tartásban; egy részük idősebb ember, nyugdíjas. Az első félévi árbevétel 139 000 forint A halakat Bar­cson és Kaposváron értékesí­tik. Nyáron Csokonyavisontára is szállítanak a gépkocsijukon. Munkájukat hátráltatják a halmérgezések. Ahogy Sulin György elmondta: a folyók kö­zelében a mezőgazdasági vegy­szerezések gyakran okoznak pusztulást a halállományban, mert az esők a vízbe továbbít­ják a vegyszert — Az országhatár negyven­kilenc helyen szakítja meg a Drávát — mondja. — Megál­lapodás született, amely sze­rint augusztustól jugoszláviai területen is hajózhatunk. Ez az időmegtakarítás remélhetőleg emeli majd a termelési ered­ményt Erre szükség is van, hiszen év végére a folyókiból és a, ta­vakból is 550—550 mázsa hal kifogását tervezték. L. L. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. július 26. 3

Next

/
Thumbnails
Contents