Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

MAIKOMMENTÁRUNK Érezzék sajátjuknak a várost Növeljük a politikai oktatás hatókörét Célunk a somogyi emberek tudatának formálása 1970 a X. partkongresszus, a számvetés éve. A pártszervek és -szervezetek áttekintik a IX. kongresszus óta végzett mun­kát, és megszabják a következő időszak feladatait. Az osztály­harc egyik fő és egyre fonto­sabb területe a tudatformálás, az ideológiai nevelő, politikai felvilágosító munka. Ennek egyik fontos eszköze a propa­ganda, a politikai oktatás. In­dokolt tehát áttekinteni fejlő­dését, feltárni a gondokat és meghatározni a feladatokat. A IX. kongresszusra való felké­szülés időszakában és azt kö­vetően megyénkben is meg­nőtt a tömegek politikai akti­vitása, fejlődött a közügyekkel való foglalkozása, erősödött az emberek kritikai szelleme, ma­gasabbra emelkedett erkölcsi értékítélete. Ez a folyamat tartósnak bizonyult és tovább fejlődik. A párt politikájának ismer­tetéséhez, megértetéséhez és cselekvő végrehajtásához me­gyénkben is hozzájárul a po­litikai felvilágosító munka, a propaganda. Egységes értelmezést A tömegpolitikai akciók mel­lett évente 40—45 ezer embert, mindenekelőtt párttagokat, ve­zetőket és aktívabb pártonkí- vülieket készített föl a felada­tokra a politikai oktatás. Jól előkészítette a gazdaságirányí­tás rendjének bevezetését. Fontos feladatokat töltött be például a tsz- és a földtörvény ismertetésében, segített tisztáz­ni jelentős ideológiai kérdése­ket, segíti az eligazodást az osztályharc, a szövetségi poli­tika megértetésében, a kor fő tartalmának és jellegzetességé­nek megítélésében, a nemzet­közi élet és a nemzetközi munkásmozgalom, a szocialis­ta világrendszer sok kérdésé­ben. A propaganda elősegítette a párt politikájának egységes értelmezését és végrehajtását, a torzítások és a felfogásbeli szélsőségek leküzdését. Továbbfejlődésünk egyik alapvető kérdése a szocialista nemzeti egység erősítése, a tár­sadalmi demokratizmus fej­lesztése. Érvényesülésük szer­vezeti keretei társadalmunk­ban adottak. Ezért a politikai tömegmunka, a politikai okta­tás egyik lényeges feladata felkészíteni, alkalmassá tenni a tömegeket arra, hogy élni tudjanak a demokrácia adta lehetőségekkel. Csak a rend­szerezett képzés és továbbkép­zés biztosíthatja a mélyebb összefüggések, a társadalmi jelenségek és folyamatok tör­vényszerűségek megértését. tos Erre egyrészt a káderkép­zés jelenlegi rendszere, más­részt a tömegpropaganda szé­les skálája ad lebetőséget. Az elmúlt négy évben több mint ezerháromszázán végezték el az esti egyetem hároméves ál­talános, kétéves szakosított ta­gozatát, több mint ötszázan a pártiskolát és majd két és fél ezren a marxizmus—leniniz- mus esti középiskolát. S éven­te több száz vezetőt képeztünk tovább bentlakásos tanfolya­mon és elméleti konferenciá­kon. Tanuljanak az alsóbb szintű vezetők is A vezetők képzését és to­vábbképzését illetően a legfon­tosabb, hogy megoldjuk az al­sóbb szintű vezetők (brigád-, csoport-, művezetők, agronó- musok, könyvelők, tanácselnö­kök stb.) tömeges oktatását. Elengedhetetlen, hogy azok, akik naponta hoznak közvet­len politikai jelentőségű vagy politikai kihatásokkal járó döntéseket, rendelkezzenek a feladataik ellátásához szüksé­ges elméleti, politikai ismere­tekkel. Ezért határozott úgy a megyei párt-vb, hogy az 1970 —71-es oktatási évtől vala­mennyi pártbizottság területén meg kell kezdeni a vezetők gazdasági egységen belüli, illetve körzeti szintű képzését és továbbképzését. A pártokta- tás gerince a tömegpropagan- da-tanfolyamok, amelyek hall­gatóinak száma évente húsz­ezer körül mozog. Ügy látjuk, hogy a tömegtanfolyamok ad­ta lehetőségeket még csak részben használtuk ki. Több tényező is indokolja fejleszté­süket, szélesítésüket. Az el­múlt években nőtt a mun­kások létszáma. A munkásosz­tály vezető szerepének további erősítése szempontjából lénye­ges feladatunk, hogy a mun­kások politikai műveltségét, tisztánlátását magasabb szint­re emeljük. Ezért a régi mun­kások oktatása mellett az ed­diginél nagyobb gondot kell fordítani azokra, akik a közel­múltban léptek a munkásosz­tály soraiba. A tsz-pártszerve- zeteknek is elemezniük kell a politikai oktatás hatókörét. Számolva azzal, hogy ma a tsz-ben dolgozók kis részét vonják be a politikai oktatás­ba, indokolt az eddiginél na­gyobb gondot fordítani a nem párttag tsz-tagok politikai kép­zésére. Egy-egy tsz területén több tanfolyamot is szervezze­nek. Az értelmiség politikai képzésére és továbbképzésére minden szinten növekvő fi­gyelmet kell fordítani. A tömegszervezetek feladatai A politikai oktatásban na­gyobb feladatok hárulnak a tömegszervezetek és -mozgal­makra is. A szakszervezeti po­litikai oktatás az elmúlt évek­ben tovább fejlődött, jelenleg kb. hétezer pártonkívüli mun­kást, parasztot, értelmiségit oktatnak. A szakszervezeti ok­tatásban máig sem megoldott a bejáró munkások politikai képzése, nem eléggé használ­ják ki a munkásszállások adia lehetőséget. Megoldatlan a munkások, a faluról nemrég az ■'parba került dolgozók jó ré­szének politikai képzése. En­nek alaoján valamennyi szak­ma területén indokoltnak tart­juk a szakszervezeti oktatás­ban részt vevők számának to­vábbi növelését. A KISZ hatóköre a politikai oktatást illetően ma még dön­tően a KISZ-tagokra terjed ki, s ezen belül is jórészt a tanu­lóifjúságra. Ugyanakkor a me­gyében hetvenezerre tehető a KISZ korosztályú fiatalok szá­ma. Ezért nagyon fontos a KISZ-oktatás fejlesztése, tar­talmának javítása. Ezt tá­masztja alá az MSZMP KB if­júsági határozata is. A KISZ- oktatásban a fő figyelmet min­denekelőtt a munkás- és pa­rasztfiatalokra kell irányítani. Megyénkben adottak azok a lehetőségek, melyek alapján to­vább szélesíthetjük a munkás- és parasztifjúság politikai kép­zését. A párt- és a KlSZ-szer- vezeteken kívül a gazdasági vezetők is tekintsék állandó és fontos feladatuknak az ifjúság politikai képzésével való fog­lalkozást. Nagyok a feladatok a nők politikai képzésében. Ezt csak aláhúzza az MSZMP KB határozata. A szakszerve­zeteknek, a népfrontnak, a KISZ-nek, a MESZÖV-nek, a KISZÖV-nek és a megalaku­landó nőbizottságoknak a párt- szervezetekkel együttműködve az eddiginél hatékonyabban kell a nők politikai felkészült­ségével foglalkozniuk. Fejleszteni kell a Hazafias Népfront politikai nevelő mun­káját a városokban és falvak­ban egyaránt. A népfront a párt politikáját még eredmé­nyesebben juttassa el azokhoz a rétegekhez, amelyek kiesnek a part- és a tömegszerveze­tek keretéből, hatóköréből. A politikai felvilágosító munká­ban nagy feladatok hárulnak a TIT-re is. Egyrészt jobban se­gítse előadóival a megyei tö­megpropagandát, másrészt nö­velje a politikai ismeretterjesz­tő előadások számát. Képzettebb propagandisták A politikai oktatás fejlesz­tésének lényeges föltétele a propagandisták fejlődése, ál­landó politikai feltöltése. Ezért egyrészt növelni kell az e mun­kára alkalmas, magasabb poli­tikai végzettségű propagandis­ták számát és arányát, más­részt javítani kell társadalmi megbecsülésüket. A pártpropa­gandisták fejlődése számotte­vő. Jelenleg negyvenhárom százalékuknak van felső- és középfokú politikai, és negy­vennégy százalékuknak felső­fokú állami végzettsége. To­vábbi feladat, hogy a pártpro­pagandisták többségének felső- és középfokú politikai vég­zettsége legyen. Ezért vala­mennyi pártbizottság területén nagyobb gondot kell fordítani azokra a káderekre, akik je­lenleg nem oktatnak, de arra alkalmasak, és esti egyetemet, egyéves pártiskolát végeztek stb. Vonják be őket propa­gandistaként a párt- és a tö­megszervezeti oktatásiba. A párt- és a tömegszervezeti ok­tatásban tovább kell növelni a párttag propagandisták számát és arányát. Jobb munkameg­osztással és propagandafelada­tainak egységes értelmezésével növelhetjük a politikai oktatás hatókörét, a propagandisták egyre javuló munkájával, a hallgatók növekvő igényével erősíthetjük azt a felfogást, hogy az oktatásban nem a marxizmus—leninizmus és a párt politikájának gépies be­tanulására, hanem azok szel­lemének, gondolati rendszeré­nek megértetésére és alkotó módon való alkalmazására kell törekedni. Az oktatásban ezzel járulunk hozzá a szocialista nemzeti egység erősítéséhez, a somogyi emberek tudatának szocialista fejlesztéséhez. Az 1970—71-es oktatási év jó le­hetőséget kínál e feladatok megvalósítására. Az időben megtartott titkári értekezletek és taggyűlések jó biztosítékai lehetnek az alapos előkészítő és tartalmas évközi munkának. Király György, a megyei pártbizottság propaganda- és művelő­dési osztályának munkatársa Amikor az. olvasó kezebe veszi dz újságot, már több kilométerrel kijjebb vitték Kaposvár várostábláit, s az erre utazók szemében is a megyeszékhely része lesz To- ponár és Kaposfüred. Azokon a gyűléseken, amelyeken ün­nepélyes keretek közölt a já­rás vezetői átadták, a város vezetői pedig átvették a két községet, bizony megdobban­tak a szívek, egy kicsit a to­rok is elszorult, amikor elő­ször próbálták kimondani a felszólalásokban Toponár, Kaposfüred helyett azt, hogy toponári városzrész, kapós fü­redi városrész. Pedig közös akarattal indult el a két köz­ség a város felé. Először a pártszervezetek, majd a ta­nácsok, a tömegszervezetek tárgyaltak a megyeszékhely­ivel való egybeolvadásról. Amikor aztán a falugyűlésen került szóba a téma, minden­ki egyetértett az egyesülés kimondásával. S ugyanilyen megértéssel hagyta jóvá a városi, majd a megyei tanács is az egyesülést, s hozta meg az Elnöki Tanács a határoza­tát. A hivatalos iratokban, a határozatokban mindig ride­gebbek a szavak, s talán azért is jelölik meg úgy ezt az eseményt, hogy e két köz­séget Kaposvárhoz csatolják. Talán azért használtuk eddi­gi cikkeinkben is azt a szót, hogy Toponár és Kaposfüred egyesül a várossal, mert sok­kal kifejezőbb, benne rejlik több mint négy és fél ezer ember őszinte törekvése és szándéka. S hogy szilárd ta­laja vám. ennek, mi sem bizo­nyítja jobban, mint a két te­lepülés és a város hagyomá­nyos gazdasági, szociális, mű­velődési kapcsolata. S hogy egy még szebb szó­val fejezzem ki az új vi­szonyt, hadd használjam a már említett két gyűlésen legtöbbször elhangzott házas­ságot. Valóban így van, kö­zös elhatározással lép ma há­zasságra a két község és , a város. És egyik sem üres kéz­zel, nagyon 'szép hozományt hoz az együtt töltendő évek, évtizedek megszépítésére. Tegnap délelőtt a megyehá­za nagytermében békegyűlést tartottak Somogy és Zala me­gyének a somogyi egyházkerü­lethez tartozó evangélikus lel­készei. Varga Károly, a Haza­fias Népfront megyei titkára köszöntötte a vendégeket, köz­tük dr. Káldy Zoltán reformá­tus püspököt, az Országos Bé­ketanács elnökségének tagját. A gyűlésen megjelent Nagy Árpád megyei egyházügyi ta­nácsos is. Varga Károly üdvözlő sza­vai után dr. Káldy Zoltán emelkedett szólásra: — Ahhoz, hogy protestáns lelkészeink békemunkájáról véleményt mondhassunk, visz- sza kell kanyarodnunk 1948-ig, a párizsi békekongresszusig. Az ott, részt vett két püspök, Bereczki Albert és Vető La­jos határozta meg a protestáns egyház és az új társadalom közeledésének lehetőségeit. Ez a háború elleni harc, a béke megvédése volt. Ekkor fogal­mazták meg azt a véleményü­ket, amelyet mind a mai napig érvényesnek érzek: egy pro­testáns lelkész vagy békepap, vagy ne legyen pap! A béke­munka során kerültek kapcso­latba az új társadalommal lel­készeink, s most huszonkét év távlatából elmondhatjuk, hogy a békepapok nagy szolgálatot végeztek a protestáns egyház­nak. A következőkben Káldy püs­pök néhány olyan negatív je­Kaposvár munkahelyet ad több mint ezer toponárinak és kaposfüredinek, piacot me­zőgazdasági terményeiknek, továbbtanulási lehetőségei gyermekeiknek. S hogy csak a legfontosabbat tegyük még hozzá mindehhez, üzleteit, rendelőintézetét, kórházat, színházát, filmszínházait, vendéglátó helyeit kínálja a város a rendszeresen közle­kedő buszokkal érkező új polgárainak. S mi a hozománya a topo­nári és a kaposfüredi város­résznek. Első helyen említe­ném a lakóhely széretetüket, amely valóban városiassá tet­te településüket. Nem vélet­lenül emelték ki eddig min­den tanácskozáson, hogy ezek a példásan kezdeményező, több százezer forint értékű társadalmi munkát végző em­berek olyanná tették a falu­jukat, hogy örömmel utazik át rajta minden idegen, s nemhogy fölveszi a versenyt a város peremével, hanem sok mindenben túl is szár­nyalja. Rendezett utcák, ta­karos házak, utak, járdák, jó közvilágítás, épülő törpe víz­mű bizonyítja ezt. Kiváló önkéntes tűzoltótestületek, a füredi városrészben kiváló if­júsági klub tanúsítja a tár­sadalmi tevékenység magas fokát. E naptól tehát véglegesen eggyé olvad a két település a várossal. Amikor reggel munkába indul busszal, ke­rékpárral, motorral az ezer toponári és kaposfüredi, nem úgy mondja, hogy a városba megyek dolgozni, hanem úgy, hogy a ’városomba. S ez a szó- használat pontosan takarja az új korszak megértését, a gyorsabb fejlődés reményét, s a megyeszékhelyért válla­landó nagyobb áldozatot is. Ezen a napon szeretettel köszönti minden új polgárát a területében megnövekedett, s most már csaknem ötven­kilenc ezer lakosú Kaposvár is. Azt kívánja mindnyájuk­nak, hogy érezzék sajátjuk­nak a várost, s mindent te­gyenek meg a fejlesztéséért, ahogy a város is mindent megtesz a toponári és a ka­posfüredi rész még szebbé, városiasabbá tételéért. L. G. lenségről beszélt, amely elvét­ve felfedezhető volt a magyar protestáns egyház tevékenysé­gében is. Próbálkoztak egyen­lőséget tenni a béke és a bé­kesség fogalma között, és olyan álláspont is volt, hogy az egy­ház mindenkor a béke szolgá­latát tekintette hivatásának, tehát miért vegyen most részt a szervezett békeharcban? — Tudomásul kell vennünk — mondotta a püspök —, hogy számunkra csak addig van bé­ke, ameddig szocialista tár­sadalom van. Szó esett arról is, hogy a békemunka egyes emberek fel­adata, nekik kell »-csinálni«, pedig ez az egyház közösségi vállalkozása? — Az elmúlt 22 év alatt — folytatta — teljesen világossá vált előttünk: ahhoz, hogy megfelelhessünk hivatásunk­nak, ismernünk kell népünk célkitűzéseit, terveit, a társa­dalom lehetőségeit, egyre több ismeretet kell szereznünk. Dr. Káldy Zoltán ezután to­vábbi lelkesedést és odaadó munkát kért a lelkészektől. A békegyűlésen felszólalt dr. Szigeti Gyula református es­peres, Pintér János zalaeger­szegi, Vértessi Rudolf bábony- megyeri. Lay Dezső zselickis- faludi, dr. Pusztai László sur- di, Győr Sándor látrányi, Kná- ver Zoltán nagyberényi lel­kész, valamint Dubovay Géza esperes. A békegyűlés Varga Károly zárszavával ért véget. A vietnami szakszervezeti küldöttség látogatása a kaposvári textilművekben Fontos a politikai ismeret A szocializmus építését je­lentő bonyolult gazdasági, po­litikai, ideológiai, kulturális feladatokat csak az tudja meg­érteni és egyre tudatosabban megoldani, aki ismeri a társa­dalmi fejlődés törvényeit, azo­kat a föltételeket, amelyek kö­zött a szocialista társadalom kialakul. Ügy véljük, mindez egyértelműen indokolja azt a társadalmi követelményt és szükségletet, hogy a marxiz­mus—leninizmust és a párt politikáját szüntelenül tanul­mányozni kell. A pártoktatás jelenlegi rend­szere (a káderképzésre, a köz­ponti és megyei tömegpropa­gandára tagolódik) alapvetően ellátja megyénkben a párttag­ság és részben a vezetők kép­zését, továbbképzését. A párt­tagságnak évente mintegy hatvan százaléka vesz részt párt-, tíz százaléka tömegszer­vezeti oktatásban mint hallga­tó vagy propagandista. A tö­megszervezeti oktatásban részt vevő párttag hallgatókat a pártoktatásba kell irányíta­nunk, növelnünk kell a párt­tag tömegszervezeti propa­gandisták számát. A párttag­ság és a vezetők képzésének további differenciálása is fon­Tegnap délután Do Thong Ghangnak, a Vietnami Szak- szervezeti Szövetség központi bizottsága titkárának vezetésé­vel héttagú szakszervezeti kül­döttség tett látogatás a Famut­fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. A vendégeket dr. Kocsis Károly, az SZMT köz- gazdasági és jogi vezetője kí­sérte. A gyár részéről Mihalícs István párttitkár, Borsföldi Istváné szb-titkár és Vizeli Istvánná KISZ-titkár fogadta a vendégeket, akik megtekin­tették a gyárat, s annak szo­ciális és kulturális létesítmé­nyeit. „Számunkra csak addig van béke, ameddig szocializmus van“ Békegyűlést tartottak a protestáns lelkészek SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. július 1. 3

Next

/
Thumbnails
Contents