Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-24 / 172. szám

BESZÉLGETÉS A VÍZRENDÉSZET VEZETŐJÉVEL Amikor gyilkol a Balaton telhevült testtel — A fiú tehetetlenül “nézte — Munkában felrepülnek a rakéták A révkapitányság folyosóján zokogó szülőkkel, testvérekkel találkozunk. Már tudják a leg­rosszabbat: a huszonegy éves fiú a Balatonba fulladt. Az éj­szaka dobta ki a víz.., Sze­retnék hazaszállíttatni, a bon­colást azonban meg kell vár­niuk. Kurdi János alezredes, a sió­foki vízrendészeti kapitányság vezetője ismerteti a szomorú statisztikát. Az idén július kö- ' zepéig tizenhatan leltéit halá­lukat a hullámok között. Ha­tan még nem érték el a hu­szonöt, két áldozat a negyven net, hat szerencsétlen ember pedig alig volt túl negyvenedik életévéin. "Ketten öngyilkosok lettek (egy nyugdíjas és egy tizenkilenc éves kislány), egy húszéves lány pedig bűncselek­mény áldozata lett. Maradt tehát tizenhárom eset, amikor baleset történt. — Mi a sdk szerencsétlen­ség oka? Kurdi János alezredes így foglalja össze: — A legtöbb bajt az okozza, hogy felhevült testtel ugranak a vízbe. Legyen bár akármi­lyen langyos, a hőmérsékletkü­lönbség szívgörcsöt okozhat! Minthogy az idén ötször oko­zott is. Négy fürdőző halálá­nak oka a gumimatrac volt. A mély víz fölé sodródtak, a matrac megbillent... s mi már csak a holttesteket foghattuk ki. Négyen annak ellenére, hogy nem tudtak úszni, a mély vízbe gyalogoltak. A víz többé nem engedte el őket. , Tanulságként idézzünk fel néhány tragédiát! Július 14-én a balatonszaba- di SZOT-üdülő előtt gumimat­raccal a mély víz fölé sodró­dott az ötvenegy éves budapes­ti Pilmayer Nándor és fia. Egy rossz mozdul miatt a férfi a vízbe fordult, és. fel sem a Szófia — Idejében A siófoki kikötőbe érkezik a Szófia, az ötödik motoros. bukkant többé. A fiú sem se­gíthetett már. A közelmúltban történt: egy gumimatracról ketten fordul­tak a vízbe, egyiküket sem tudták megmenteni, Július 11-én dr. Sipos Sándor budapesti jogász a lányával csónakázott. Beugrott a vízbe, szívgörcsöt kapott és megful­ladt. Balatonlellén két barátjával csónakban ü’ve horgászott a negyvennégy éves budapesti Liszt Ferenc. A bobját a víz­be ejtette, s bár nem tudott úszni, utónaugrott. Barátai hiába akartak segíteni rajta... Két gyermek is van az áldo­zatok között, Egy kislány a lellei kikötőben egy kisfiú pe­dig a zánkai strandon lelte ha­lálát. — A vízrendészet mindent elkövetett a tragédiák megelő­zéséért — mondja Kurdi alez­redes. — A technikai fölké­szültségünk is kielégítő; a na­pokban állt munkába a Szófia, az ötödik motojiosunk. Ezen­kívül minden őrsünit gyors já­ratú motorcsónakokkal rendel­kezik, Repülőgépeink állan­dóan a tó fölött köröznek, és azonnal jelzik URH-n, ha baj­ba jutott émbereíket fedeznek fel. A pilóták gyakran órán­ként 100 kilométeres szélben is vállalják a szolgálatot. Aki tisztában van a repülés tudo­mányával, tudja, mennyire nem veszélytelen vállalkozó- Sok — Idejében fel tudiák lőni a figyelmeztető rakétákat? — Tovább javult a siófoki meteorológiai obszervatórium előrejelző szolgálata, így nem késlekedünk a jelzésekkel. A piros rakéta fellövése után mo­torcsónakokkal cirkálunk a part mentén, s ha szükség van t'á, »■kisöpörjük« a legénykedő- ket. — Melyek a leggyakoribb szabálytalanságok, amelyeket a vízijárművek vezetői követ­nek el? — Túlterhelik a vízijármű­vet. Holott egypárevezős csó­nakban ketten, kótpárosban pedig négyen ülhetnek. Sokan figyelmen kívül hagyják, hogy csónakkal, kfsvitorlássai csak °gv kilométerre szabad eltávo­lodni a parttól. A nyár nagy része még hát­ravan. Olyan szép a Balaton, annyi kellemes órát szerezhet. Miért kényszerítik hát, hogy gyilkos legyen? Pintér Dezső U» - i- 5Í A ffumipárnába kapaszkodó fiatalember csak teleobjektív segítségével van ilyen közel a partot. Valószínűleg meg gondolja legközelebb... Mihály bá­csi, jóval tál a 70. évén, még mindig dol­gozgat a ház körül. Szegfűt, a háztáji tehenet ő eteti, gon­dozza. Ha nem ő kaszálná neki a tsz-ben kimért lucer­nát, talán nem is adná meg a napi 10 liter tejet. Mindennel elégedett, csak azzal nem, hogy már nem arathat. Amint mondja, nincs szebb zene, mint a kasza kalapálásának hangja, a kasza csengése-pen- gése. Elmúlt Péter-Pál nap­ja, megszakadt a búza töve, megérett a gabona, kasza alá való. Elfelejtette az egyéni paraszti élet egyik legnehe­á íratás Kei fia fa! slaiti/ogoif... Baráti társaságban voltunk. Szidtuk a fiatalokat: nem tisztelnek senkit, csak ma­gukkal törődnek, jómódjuk­ban még a vendéglő falát sem kímélik, házibulikat tar­tanak. .. • ‘ linden porcikájukat át­vizsgáltuk nagyítóval és mi­után levontuk a végkövetkez­tetést — »Ilyenek a mai fia­talok!<• —, borozgatni kezd­tünk. A hangulat egyre maga- sabbra hágott. Elfeledkeztünk mindenről. — Gyertek hozzánk! — szólt valaki. Elindultunk. Ütközben magyarázták: — Nincs itthon a Kovács felesége. Külföldön van. Ilyenkor mindig jó muri kí­nálkozik a Kovácséknál. — öregem, ilyet nem lát­tál! Még biciklizünk is a la­kásban. — Micsoda? — Kisbiciklivel. Legutóbb szónokversenyt is tartottunk. * — Szónokversenyt? — De még milyen sikere­set! A szomszédok azt mond­ták másnap: szerintük nem Kovács, hanem Barinkat volt a győztes. Az utcán egy régi slágert, énekeltünk: »Nem ad­lak másnak...« — Gyertek hozzánk! — Barinkat lépett mellénk. — Csuda jó pofa ám a Ko­vács! A múltkor azt javasol­ta, hogy alakítsunk zene-x kart. »Nincs hangszer« — mondtuk mi. »Sebaj« — mondta ő. összeszedtük az edényeket. Nekem egy nagy alumínium fazék jutott. A Kovács két födöt vert össze, én meg a fazék fenekét Utö- gettem a főzőkanállal. Így vonultunk le az udvarra. Min­denki felébredt. Az emeleten lakó tanár az öklét rázta. Nevetett. — Es amikor mindenki visszafeküdt, mi nekigyür- kőztünk és elhordtuk a ház elöl a kukákat. A harmadik bérház sarkán raktuk le szép sorban. Megérkeztünk. Éjfél körül elkezdődött a magyarnóta-vetélkedő, és haj­nali négyig tartott. Nagyon fárasztó volt. . Kovács nyerte. igazságtalanul. Fél hatkor szedelözködtünk, és hazaindultunk. Az utca néptelen volt. Csak két fia­tallal talákoztunk. Munkába mentek. Dehogy mentek: slattyog- tak, ahogy ők mondanák. Mert a mai fiatalok még magyarul sem tudnak beszél­ni. ytjäjJL .1 Szalai János zebb munkáját, az aratást; a sok izzadtságot a hajnalon­ként! kötélcsinálást, a napo­kon át való görnyedést. Mind­ebből már csak a szépre em­lékszik: a sorok végén a kasza fenósére, a keresztrakásókra, s arra, mikór tekintetét végig­hordozta nap-nap után a le­aratott táblán. Most is várja az aratást. A kaszanyélre ugyan nincs fel­téve a »takaró«, valahol a padláson szú percegeti a fá­ját. Nem ő arat. Most már az unokája_ végzi ezt a munkát, de nem kézi erővel, hanem géppel: a, tsz-kombájranal.. Ö kezdetben nem szerette ezt a »masinát«, éveken át nem volt bizalma iránta. Csak las­san barátkozott meg vele. Fő­leg azóta, hogy az unokája »masiniszta«. Napok óta készül, hogy ki­menjen az aratás megkezdé­sére, s néhány rend levágá­sáig kint is maradjon. Meg akarja nézni, nem hagy-e a gép magas tarlót, nem ma­rad-e sok szem a szalmában. Nagyon várja az aratás megkezdését. Nem az árpáét, hanem a búzáét, mert az az igazi, az az élet. Aztán ha szép az idő s nem jön vihar, amely tön'kretehet- né az ember és a gép együt­tes munkájának eredményét, este nem a munkából haza­térő aratólegények és lányok dalolását hallgatja, hanem a búgó gépét. Végezetül elnézi, amint a nap visszaveti vérvö­rös sugarait a földre, mintha fájna neki itthagyni, nem lát­ni egy éjszakára ezt a gyö­nyörű tájat. Kiss József Pincehelyiségben a KISZ-szervezet Vékony, fekete tiú. Szinte csak véletlenül találkoztam vele, mert éppen szabadságon volt, de bejött a gyárba. Szász László, az Építőgépgyártó Vál­lalat 7-es számú barcsi tele­pének KISZ-titkára. A KISZ-szervezet »pince« KISZ-helyiségóben beszélge­tünk. Amikor KISZ-titkári te­vékenységéről kérdezem, kör- bemutat: — Ez is a mi munkánk. A gyártól kaptuk a helyiséget. Ami itt látható, tapétázást, festést mind mi végeztük. Valóban, szépen berendez­ték a kis helyiséget. Asztalok, székek, a falon drapéria, ké­pek. — Rádiót és lemezjátszót a járási KISZ-bizottságtói kap­tunk. Magnónk is van — mondja a KISZ-títkár. —» Har­minc KISZ-tagunk van. Itt a gyárban rendkívül erős fizi­kai munkát végeznek, munka után mégis szívesen jönnek társadalmi munkára. A KISZ- helyiség kialakításán kívül más eredményt is fel tudunk mutatni. Megépítettünk egy labdarúgó-kispályát, ahol az­óta szakmaközi bajnokságokat rendezünk. Csapatunk ezen is jól szerepelt. A KISZ-esek szervezték meg a kommunista vasárna­pokat, s ezeken nemcsak" a KISZ-tagok vettek részt, ha­nem az üzem többi dolgozója is. — Két alkalommal szervez­tünk árvízműszakot, de ezen­felül is gyűjtöttünk áz árvíz- károsultak részére, Az Ifjúság 70’ című vetélkedőn hét ne­vezővel indultunk. Mint mindenütt, a KISZ- szervezet szíve-lelke itt is a KISZ-titkár. Az eredmények mögött Szász Laci szervező- készsége, lelkesedése rejlik. A KISZ-titkári teendők ellátása önmagában is elég — ha vala­ki szívvel csinálja —, szabad idejének nagy részét is felál­dozza. Szász Lacinak azonban más tisztsége is van — ami legalább ilyen fontos. — Ifjúsági brigádvezető va­gyok — mondja. — A brigád benevezett a szocialista bri­gádmozgalomba: pályázunk a szocialista cím elnyerésére. Valószínű, hogy sikerülni fog. Egyes feladatokat már teljesí­tettünk, a többit ezután fog­juk. A munkában a minőség javítása a cél. Ezzel nincs is probléma, Feladatunk a bal­esetmentes munka is. A kol­lektív szellem kialakításában tulajdonképpen összekapcso­lódik a brigád- és a KISZ- munka. Ugyanazok a tagjai a KISZ-szervezetnek, mint a brigádnak. A brigád szinte kö­zösség. Nagyon jó velük együtt dolgozni. A' . járási KISZ-bizottség augusztusra szervez kirándu­lást Észak-Magyarországra, egy napot pedig Eperjesen és Kassán töltünk. A KISZ-titkárt egyéni gond­jairól, terveiről kérdezem. — 1964-ben végeztem Győr­ben a 400-as iparitanuló-inté- zetben. Barcsi vagyok, ide jöttem vissza a gépgyárba. Az­óta dolgozom abban az ifjú­sági brigádban, amelynek ké­sőbb vezetője lettem. Kétszer kaptam kiváló dolgozó kitün­tetést. Az elsőt 1964-ben, a másodikat 1966-ban. Egyéves marxista középiskolát végez­tem. Most szeretnék beiratkoz­ni a marxista esti egyetemre. Részt veszek a brigádok szer­vezésében. Most tíz ifjúsági brigád van nálunk. Célunk, hogy minél több’ elnyerje a szocialista címet. Sok a mun­kám az üzemben is, a K1SZ- ben Is. Otthon építkezem, ha lesz megfelelő mennyiségű építőanyag. A szombatok, va­sárnapok erre mennek el. A fiúit is segítenek, Fiatal KISZ-titkár. Kiváló dolgozó, április 22-én kapta meg a KISZ kb dicsérő okle­velét. Simon Márta Termálfürdők, meleg vizek Nem véletlenül nem hasz­náltam a címben a gyógyfür­dő szót, s írtam helyette ter­mál-, illetve meleg vizet. Ah­hoz, hogy egy meleg vízfor­rást gyógyvízzé nyílvánítsa­nak; elsősorban az kell, hogy bebizonyosodjon gyógyító ere­je. A somogyi »gyógyvizeknek« nevezett melegvizes fürdők és strandok (Csokonyavisonta és Nagyatád kivételével) — bár gyógyhatásúkat nem vopják kétségbe — még mindig csak termálvizek. S egyelőre nincs meg a lehetősége előrelépé­süknek. Ennek oka a fürdők elmaradott állapota, a helyi tanácsok lapos pénztárcája, s az a tény, hogy a fürdő üze­meltetésében részt vevő gazda­ságok, vállalatok először ke­resni akarnak, beruházni vi­szont csak később. Számtalanszor leírtuk már, hogy az egészségügyi statiszti­kák szerint hogyan növekszik évente a mozgásszervi beteg­ségben szenvedők száma, s azt is, hogy megyénk a melegvíz­források tekintetében az or­szágnak egyik leggazdagabb vidéke. Tíz termálforrásra épült fürdő s a legnagyobb, a most feltárt táskái víz meny- nyisége, csodálatos távlatokkal kecsegtető kihasználása arra is bizonyíték, hogy a föld alatt még több is rejtőzhet. A tás­kái víz perspektívájáról azért kell — csupán a mezőgazda- sági hasznosítás oldaláról — múlt időtfen beszélni, mert a mezőgazdasági tárcának nincs pénze állami támogatást nyúj­tani üvegházak, melegvizes kertészet létesítésére. Enélkül pedig a környező gazdaságok nehezen tudnak bármibe is belekezdeni. E kis kitérő utón könnyen megállapítható, hogy bár az elmúlt tíz év alatt a kaposvári és a nagyatádi termálvizek hasznosítása jó úton haladt, Csokonyavisonta és Igái ese­tében azonban csupán azokkal az eredményekkel dicsekedhe­tünk, amit a két község a sa­ját erejéből elért. Ez pedig ke­vés, nagyon kevés. Az igali fürdőben tavaly 142 ezer ember fordult meg (öt­venezerrel több, mint 1967- ben). Ha nem is ilyen nagy­mértékű, de mindenképpen fo­kozatosan emelkedő létszám­ról beszélhetünk a többi für­dőnél is. Ennyi ember ellátá­sához — még akkor is, ha el­sősorban strandolni és üdülni jöttek — édeskevés mindaz, amit a fürdők jelenleg nyúj­tanak. S ha a jelenlegi állapo­tok ismeretében gyógyszállók­ról, téli—nyári üzemeltetésről beszélünk, az — sajnos — nem más, mint csodavárás. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban foglalkozott a megyei gyógy­fürdők helyzetével és a fejlő­désükkel kapcsolatos tenniva­lókkal. Határozatot hoztak, hogy a Víz- és Csatornamű Vállalat megerősítésével egyetlen kéz­ben, ennek a vállalatnak a felügyelete alatt legyenek a fürdők, s fejlesztésükről a he­lyi tanácsokkal együtt kell gondoskodniuk. A vb a gyógyfürdő-fejlesz­tésekkel kapcsolatban hozott eddigi összes, határozatát ha­tályon kívül helyezte. Utasí­totta négy szakosztályát (épí­tési, pénzügyi, terv- és egész­ségügyi), hogy a jövő hónap­ban egységes fejlesztési ter­vet dolgozzanak ki, s ezt ter­jesszék a végrehajtó bizottság elé. Sajnos, az Egészségügyi Mi­nisztérium Gyógyfürdőügyi Igazgatósága csupán erkölcsi támogatást tud nyújtani a so­mogyi melegvizek fokozottabb hasznosításához, és a fürdők fejlesztéséhez. Ezért olyan együttműködésre van szükség a megyei tanács, a vállalatok és a termelőszövetkezetek kö­zött, ami legalább megyénk 38 000 ideg- és mozgásszervi betegségben szenvedő lakójá­nak hatásos gyógyvizes kezeld sét tudja biztosítani. Saly Géza SOMOGYI NÉPLAP Mt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents