Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
A Múzsák lapjain ffSokszemmel“ — a Balatonról Paleolit település — Művészet és mesterség Megjelent a Múzsák 1970-es évfolyamának második száma. A gazdag tartalmú múzeumi magazin bevezető tanulmánya a Balatonról szól — a régész, a művészettörténész és a néprajzkutató »szemével«. De mindez egy író tollából. Molnár Aurél vállalkozott a szaktudományok eredményeinek népszerűsítő összegezésére Balatoni századok című tanulmányában. Megtudjuk például azt, hogy már a paleolitban — őskorban — volt emiberi település, pontosabban egy bánya a magyar tenger partján. És az itt kitermelt festék a primitív kultikus szertartásokhoz kellett. De nemcsak az ősemberek hagytak »nyomokat« a tó partján, hanem folytonosan telepedtek meg különböző népek, különböző kultúrák is, míg honfoglaló őseink ideérkeztek. Nagy erénye a tanulmánynak, hogy nemcsak a régészeti leleteket, hanem a helyneveket is vallatóra fogta, ha nem is külön etimológiával, de annyi bizonyos, hogy mégis szemléltető módon. A tanulmány említi Fájsz nevét Ma is helynév Somogybán, s megtaláljuk már Bíborban- szvletett Konstantin A birodalom kormányzása (Konstantinos Porphyrogenetos: De ad- ministrando imperio) című évezredes művében is, ahol a bizánci császár fölsorolja a három magyar fejedelmi sarjai: Zsolt, Fájsz és Taksony. Molnár Aurél nem hivatkozik a bizánci forrásra, mert ilyen apró részletek helyett szélesebb áttekintés igényével írt. Írása második részében a Balaton partjának középkori emlékei között barangol, megállva egy pillanatra a somogy- vári kolostor romjainál, megemlítve néhány mondatban nagy magyar nyelvemlékünket, a tihanyi apátság alapító levelét. A következő fejezet a tavat övező várláncról szól És megadá Szigliget várát címmel. De nemcsak harcok dúltak a vízparton — tanúsítja A vízen járók regulája című fejezet. A halászmesterség történetéről és fogásairól kapunk itt tömör, érdekes beszámolót. Füred igazi felfedezője a reformkor — számol be a település szerepéről egy másik fejezet — bár sokkal régebbi fürdőhely: a XVIII. század közepén is öt ápv és huszonhárom kád yárta már a gyógyulni, enyhülni vágyókat. De a Balaton nemcsak pihentetett, hanem ihlető is volt. Erről vall a két utolsó fejezet — méltatva Egry művészetét, majd színes riportban megszólaltatva Lengyel József írót. A Múzsák a balatoni írások mellett még sok érdekes, figyelemre méltó cikket közöl külföldön élő magyar mesterekről, erdélyi írásleletekről, koronaékszerekről. Külön figyelmet érdemel a modem művészettel kapcsolatos beszélgetés Schaár Erzsébet és Wilt Tibor szobrászművészekkel. T. T. Megjelent a Delta júliusi száma Száguldó állóképek címmel fotósok és a fotóművészek hívei számára szolgál különleges csemegével a Delta magazin új száma. Bemutatja a művészi mozgásábrázolás válogatottén szép eredményeit, és ismerteti a korszerű felvételi technikát. A természet szabadalmai címen összefoglalja a technikának a természettől ellesett fogásait, á bionika új eredményeit. Cikket és képeket közöl új típusú fp’-vőbútorokról, a gyógypedagógia »mosolyogni tanító gépeiről«, újonnan napvilágra került ókori görög freskókról, valamint az áramfejlesztés új módszereiről, az elektro-gázdinamikának nevezett új tudományágról. Gyógyító halálsugár címen beszámol a lézer orvosi alkalmazásáról, és színes felvételeken mutatja be, hogy a tenger élővilága milyen gyógyszerekkel szolgát az ember számára. A holográfia varázspálcája címen lebegő háromdimenziós képet mutat be, és ismerteti előállításuk forradalmian új módszerét. Száznál több — javarészt színes — fotó és seregnyi hír, információ, tudományos kommentár egészíti ki a népszerű tudományos magazin új számát rp aluvégi italbolt az or- ■F szágút mentén. A bolt szűk is, sötét is, bár belül cifrára van meszelve. Dehát minek is az ivóknak világosság. Az alacsony helyiségben mindössze négy asztal van. Körülötte faragott székek. A nagy, barna pult mögött álló polcokon minden- fé’e ital látható: a sáfrányszínű Jaffától a meggypiros ördögvérig. Az italboltban csak egy kopasz kiszolgáló dolgozik. Rajta szennyes, fehér köpeny. A sarokban, hátul az egyik asztalnál két falusi legény iszogat. Ünnepi feketében vannak: talán valami lakodalomból tévedtek ide. Előttük hosszú sorban állnak a sörösüvegek. Az egyik alacsony, vörös képű, bikanyakú legény. Izmos vállai majd ki- vattantják a kabátját. A szeme zavaros a sok italtól, fekete haja ( nlokába lóg. Ve azért ne,., részeg. Időnként odaszólt a csaposnak: — Józsi bácsi, még két üveg Kinizsit! Reggel nyolc óra van. Ilyenkor még csöndes az országút: a Balatonra menők végtelen karavánja csak később ér ide. De máris rekkénő a hőség. A júliusi kék égen olyan fehér felhőpamacsok vitorláznak, mintha szappanhabból habarták volna őket. Aztán egyszerre hangos lesz az országút: motorkerékpárok zaja repesztgeti a levegőt, A motorosok az italbolt T 0 előtt megállnak. A gépeket a gyöpre állítják, s valamennyien bemennek az italboltba. Józsi bácsi összeszűkölt szemmel néz rájuk. Nem csoda: furcsa és hangos társaság. Nyolcán vannak, mert a négy fiú mindegyikéhez egy- egy lány is tartozik. A fiúk gyűrött, kék cowboynadrágot viselnek, s olyan szennyes, cifra inget, mintha megfogadták volna, hogy egy évig nem vetik le. Csomós, hosszú hajuk a vállukig lóg. Kettő szakállt is visel. A lányok sem sokkal különbek, csak valamivel tisztábbak és fésülteb- bek. A nyolc fiatal körülállja a pultot, s mind egyszerre kér, parancsol, kiabál: — Jaffát! — Egy deci kevertet! — Egy nagymálnát! Józsi bácsi idegesen és komoran dolgozik. — Gyerünk, apafej, mert szomjasak vagyunk! Az öreg csaposnak szokatlan ez a sürgetés. A falusiak inkább kedélyeskednek vele, mintsem noszogatják. De azért becsülettel sürgölődik: poharakat öblít, szódát fröcs- csent, kavargatja fakanalával a jaffát. — Gyorsabban, öreg szivar, mert elégek! Az asszonynyal legyen otthon ilyen lassúi _ _u.„ . . Szőlőkötözés gitárzenével Vidám esték az építőtáborban Csónak siklik a tavon, s benne három leány próbálgatja az evezést. A Kállai Éváról elnevezett lengyeltóti leánytáborban jelenleg háromszáz pécsi és Haj- dú-Bihar megyei lány táborozik. Két héten keresztül a Ba- latonboglári Állami Gazdaságban dolgoznak. Danes Ferencné, a tábor vezetője fogadott, majd végigkalauzolt a táboron. A parton egy csapat leány hallgatta a gitármuzsikát. Lágy szellő suhant végig a tavon, borzolva a vizet s a lányok haját. Előszele volt ez a közelgő viharnak. (Panaszkodtak is a lányok, hogy a fülledt melegben nehezen megy a munka.) Körbejártam a tábort. A hatalmas vasbeton építmény szinte vonzotta az embert. Az egyik szobában találkoztam Ettig Beatrixszal, a tábor műszaki vezetőjével. Előtte füzet, benne számoszlopok. Épp a napi munkaösszesítésen dolgozott. — Két műszakban dolgoznak a fiatalok a gazdaságban. Szőlőkötözés, meggyszedés és fa- aljkapálás a munkájuk — mondta. Kinn megdördült az ég, egy villám a tó közelében csapott le, s mintha dézsából öntenék, megeredt az eső. Kicsapódott a szoba ajtatja, és két csuromvizes lány igyekezett, hogy minél előbb benn legyen a biztos fedél alatt. — Alig tudtunk kijönni a csónakkal a vízből — mondta Lundász Mária. — Egy kicsit még nehezen megy az evezés. A csónak is mindenfelé kanyarodott, csak épp a partnak nem. De nem baj, majd megszáradunk! — Hová valósiák vagytok? — kérdeztem. — Debreceniek — mondta a másik csapzott hajú leányzó, Kövesdi Katalin. — A debreceni Kossuth Gimnáziumban tanulunk. — Voltatok már építőtáborban? — Ez az első — felelték. — Tetszik a megye is, de persze legjobban a Balaton. A múltkor Badacsonyban voltunk kirándulni. Mikor az eső elállt, a lenyugvó nap fényében mint apró gyöngyszemek csillogtak a leveleken az esőcseppek. Megelevenedett a tábor. A lányok özönlöttek, tarka ruhákban, némelyik még bikiniben, hogy felkészüljenek az esti p ingpong-mérkőzésre. Találkoztam a tábor két helyettes vezetőjével, Kocsis Mártával és Szekrényes Katalinnal is. — Eléggé zsúfolt a programunk, minden napra beütemeztünk valamilyen rendezvényt. Volt a napokban egy di- , vatbemutatónk, ezenkívül Ki mit tud?-ot is rendeztünk. Versek, paródiák, jövendölések voltak műsoron, és mondhatom, mind igen jól sikerült. Itt volt a napokban a pesti magnósklub is: Beatles-képeket vetítettek, s hozzá az együttes számaiból szinkronban megszólaltatták számaikat. Ez volt egyike a legsikerültebb előadásoknak. Kétszer is meghallgatták a lányok. Aztán a hálókban lassan kigyúrtak a fények. Ki-ki bevonult a szobájába, s megkezdődtek a levélírások — családnak, ismerősnek. Már beszélgettek a közelgő tábortűzről és a hazatérésről is. A takarodó után elcsendesedik a tábor. Pihenőre hajtja fejét háromszáz leány, hogy a napi munka fáradságát kipihenje, s új erőt gyűjtsön a holnapi feladatokhoz. Gyertyás László Józsi bácsi homlokát elönti a vér, de nem szól. Körülötte magasra csap a viháncoló jókedv: a lányok rángatják a fiúk ingét, az egyik a nagy nevetésben le is önti a szomszédja nadrágját. Vékony, idétlen hangon röhög: — Az öreg szivar meg az asszony! Szeretném őket lefekvés után látni! A feketeruhás, bikanyakú legény ott a sarokban eddig csak komoran bámulta a motoros társaságot, de mbst, az utolsó szóra fölveti a fejét. Vastag, dörgő hangon odaszól a csaposnak: —- Két üveg Kinizsit, Józsi bácsi! — Mindjárt. Láthatod, hogy ezeket köll most kiszolgálni! Az egyik hosszúra nőtt, kockás inges fiú ' most vette csak szemügyre az asztalnál ülő legényt. Lenyelte a kevert maradékát, aztán hetykén odaszólt neki: — Csak lassan, hapsikám, mert most mi tettük le a garast. Ittál te már eleget, látom az üvegekről. Várj szépen a sorodra! Szavai keményen csattantak a teremben. A bikanyakú legény homlokán kidagadtak az erek. A szeme összeszűkült, olyan lett, mint a kés— Hogy mer engem tegezni?! Azzal föl is állt a társa mellől. Kettőt lépett előre. Volt valami fenyegető a magatartásában, mint a kitörni készülő égiháború. A hosz- szú legény megérzett belőle valamit, de társai védelmét a háta mögött érezve megbátorodott: — Ne kényeskedj, apafej! Ha pedig valami balhét kavarsz, az ilyen izgága pacákokkal csúnyán szoktunk ám elbánni! Innen kezdve villámgyorsan követték egymást az események. A bikanyakú legény jobb kezével fölkapta az egyik súlyos széket, s köny- nyedén, mintha valami vonalzó lenne, a feje fölé emelte: — Ki innen! A négy lány sikítva menekült a fiúk háta mögét. Mindenki ordított, kiabált. A hosszúhajúak megpróbáltak ellenszegülni a legény indulatának. A jogot kezdték emlegetni. — Innen minket nem lehet kidobni! Jogunk van itt lenni! A legény hirtelen előre lépett. Bal kezével megragadta a legközelebbi fiút, és akkorát lódított rajta, hogy az nekiesett a pult sarkának. Balatoni beszélgetések Somogy — a vendég szemével Országos érdeklődésre szá- i mot tartó munkát vállaltak ; magukra a somogyi rendező- szervek, amikor az idén is megszervezték a balatoni beszélgetések sorozatát. A második tanácskozáson a helytörténeti bizottságok kaptak fórumot. Mint a Hajdú- Bihar megyei bizottság tagja, örömmel jöttem az értekezletre, s nemcsak a tanácskozás Káromkodás, fenyegetés, vi- sítozás zűrzavara. A motorosok megpróbáltak valami hadrendet kialakítani, de a fejük felett rezgő súlyos szék láthatóan megbénította őket. A bikanyakú most olyat ordított, mint az égzengés: — Ki innen, a kutyaistenit, mert közibétek vágom ezt a széket! Sipirc, mert betöröm valamelyiknek azt a gyönyörűséges apafejit! Még egyszer megsuhogtatta a széket a feje fölött. De erre már nem volt nagyon szükség. A lányok visítva elinaltak, a fiúk utánuk. Kint még ordítva fenyegetőztek egy darabig, aztán fölber- regtek a motorok, és újra nyugalom ült rá ja sötét kis talboltra. A bikanyakú letette a széket, aztán hetykén belerázta nagát a nadrágjába. Józsi bácsi búsan nézett a legényre. — Nem jól van ez, Mihály! Látod, nem is fizettek! A legény belenyúlt a zsebébe, és egy csomó papírpénzből előnyálazott egy piros százast. — Elég ez, Józsi bácsi? Az öreg szeme felvillant. — Feléből is kifutja! A legény visszaült az asztalhoz, a társa mellé, aztán mintha semmi sem történt volna, megszólalt: — Hát akkor gyühet az a két üveg Kinizsi! Xari János színvonalas szakmai munkájában, hanem a programban szereplő kőröshegyi kirándulásban sem csalódtam. Az értekezleten, amelyen az összevont honismereti és helytörténeti bizottságok tagjainak igen sok megoldásra váró problémája szerepelt, sok kérdésre választ kaptunk. A rendező szervek magnószalagra vették az előadásokat, a hozzászólásokat, és vállalták azok kiadását is. Szórakoztunk és sokat tanultunk. A tanácskozás utáni kiránduláson is. A szép somogyi táj lankás, erdős területei között vitt a megyei művelődési ház autóbusza a kereki katonavár felé. A vár »bevételére« a deresedő hajúak is a rövi- debb, de meredek utat választották. Magyar Kálmántól, a Rippl-Rónai Múzeum régészétől olyan szakszerű ismertetést kaptunk, amelyet csak egy kutató nyújthat soKszor láttám mar a Balatont. De ezen a kiránduláson új meg új arcát mutatta meg. Mikor a vár feltárt részét megszemléltük, s széttekintettünk, éreztük azt, hogy érdemes volt feljönni. A hajdani lovagvár falain állva szemlélhettük azt a panorámát, amit csak innen lehet élvezni. Jó elképzelés volt idehozni a honismerettel, helytörténettel foglalkozó embereket. Elvisszük nemcsak az emléké i, de Somogyország e szép, talán kevésbé felfedezett részének a hírét is. Felvetődött bennem, az országisimertetéssel, idegen- vezetéssel is foglalkozó emberben az a gondolat, hogy jobban ki lehetne aknázni e szép kilátás lehetőségeit. A Bala- ton-partról, valószínű, többen is felkeresnék ezt a helyet, s ez növelné a Balaton somoevi partjának vonzerejét. Neu szégyen, s talán érthető is, hogy a kirándulók nagv része soha nem voP m&CT sem Kőröshegyen. sem Kerekiben. Mi ott voltunk, s e^v nagyszerű élménnyel mv'tnmvR'mk. Szamosújvári Sándor tanár, “ebrecen SOMOGYI NÉPLAP 1930, fillm 5
