Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-21 / 169. szám

Nemzetközi úttörő-találkozó a Csillagvárkan

Játékos vetélkedő — Jelvénycsere — Vidám műsorok

Borús időre ébredtek szóm- | lapokon, melyek egymás után

bat délelőtt a fonyódi járásban a kétnapos nemzetközi úttörőtalálkozó' szovjet, cseh, német és magyar vendégei. Esőfelhők takarták el az eget, a Balaton vizét is fehér hullámtarajok tarkították. Néhány bátor csónakázó merészkedett csak ki a háborgó habok közé. Sajnos, ä víziúttörők szombatra tervezett látványos felvonulása a rossz ádő miatt elmaradt, helyette a pajtások hajókiránduláson vettek részt, majd este bábműsorral fejeződött be az első nap megváltozott programja.

Vasárnapra egy kicsit enyhült az idő.

A balatonszentgyörgyi

Csillagvárnál felállított emelvény előtt feszes sorokban álltak az úttörők.

Sziklai Béla megyei útte-ő elnök köszöntötte a megjelent pionírokat és úttörőket. Eredményes és sportszerű küzdést kívánt valamennyiüknek az ügyességi, a sport- és a szellemi játékokban.

Csaknem ötszáz úttörő töltötte meg a Csillagvár körüli parkot. Bábeli nyelvzavar, kérdés és felelet, hangos nevetés és kiabálás. Tarka léggömböket lengetett a szél az alkalmi lőtéren. Egy-egy hangos durranás és a nyomában felharsanó örömujjongás jelezte, hogy célba találtak. A hangos biztatás az egész teret betöltötte. A felhők mögül kibukkanó nap sugarai megcsillantak a kifeszített

beszakadtak a dobók ügyes találataitól.

Bizony, hosszúnak bizonyult a kötél, s a lányok igencsak ferde szemmel nézték a nekik »kedvezőtlen« sporteszközt. Ha a versenyzőnek sikerült feljutnia a csúcsra, megihatta a kötél felső részénél elhelyezett üvegből a bambit. A szovjet fiatalok ebben a számban nagyon ügyesek voltak

Pihenő közben megkezdődött a jelvénycsere. Roham indult egy-egy ritka darabért. Voltak, akik harci trófeaként viselték sapkájukon és mellükön a csillogó apró jelvényeket.

Később a frissen ácsolt emelvényen álltak fel — nemzetek szerint — a fiatalok. Politikai, irodalmi és sportkérdésekre kellett válaszolniuk. Bizony, az irodalom és á politika »megizzasztotta« egy kicsit a versenyzőket, a sportkérdésekre azonban mindannyian pontos és kimerítő választ adtak. Az egyes nemzetek háromperces kis műsorában pedig lágy dallamok — furulya és harmonikaszó — csendültek fel.

Csillogó népviseletben léptek színre a cseh pajtások. Dalaikban és táncaikban a köaép-szlovákiai hagyományokat és népdalokat elevenítették fel. Tüzes, gyors, néhol játékos táncaik lebilincselték a nézőket. A felharsanó taps méltán fejezte ki

a műsorok sikerét. A német gyerekek hazájuk jellegzetes dalait énekelték, s a játékos elemek kedvessé, színessé tették előadásukat. A szovjet pionírok igazi vérpezsdítő tánca közben a hangulat felforrósodott, s együtt énekelt mindenki a szereplőkkel. Majd a zöld gyepen páros- sával táncolták vidáman a magyar csárdást, majd hosz- szú sorban a lettkisst.

Piros és kék nyakkendős, négy nyelven beszélő fiatalok találkoztak a Csillagvárban.

Vidáman, gondtalanul telt el ez a két felejthetetlen nap valamennyi részvevő úttörő és pionír számára. Gazdag emlékekkel térnek majd visz- sza hazájukba, s magukkal viszik a piros nyakkendős magyar úttörők barátságát.

Gyertyás László

Így kezdődött a hét...

Tanúja voltam a hajnal kályhákat meg már elvitték születésének. A hold — kerek I javításra. Visszakívánlam réztányér — még ott pöffesz- | egyet közülük. Az új héten kedett a magas fák hegyén, j jobb időt várok. Tizenkét órát A napot nem láttam. Az ég szolgálok, huszonnégy szabad, azonban már szürke volt, vi- | Hét-nyolc helyen szoktam he- lágosszürke, fényt ígérő. Az lyettesíteni, ezen a héten

utcán először a Kanizsai úti 147. számú ház üj ablaka kacsintott vissza rám. Hétfő volt, hajnali négy óra.

Az első élőlény: bukosisa kos motoros. Egy másodperckelők cinkos mosolya ez. Rossz álmú kutya mordul rám az egyik kerítés mögül.

A tüskevári temető. Véglemég nem tudom, melyikre kell mennem.

A Kanizsai út sarkától nem messze fürge léptű fiú halad, Kis Péter Pál.

— Tegnap jó napom volt.

__ _ Szegeden voltunk a szüléimre_összemosolygunk. A korán mel. Rokonlátogatoban. Most

a téglagyárba megyek. Gépipari technikumos vagyok, a nyári kereset jól jön. Már egy hónapja dolgozom 5,20-as óragesség, befejezettség. A fákon ^rért. e‘- h°f, ezen a hhéZ ten elmegyek a Balcsira is, ha

a madárcsicsergés: kezdet, új hét kezdete.

Tántorgó léptű részeg. Vele nincs beszélnivalóm.

Kopogok a tüskevári vasúti megálló szolgálati szobájának ajtaján.

— Klisz István vagyok — mondja az egyenruhás férfi. — Állomás tartalékos. Az éjszaka zavartalan volt. Reggel ötkor érkezik az első vonat Fonyód felől. Hanem hallja, a múlt héten hideg idő volt. A

Kerítésépítés közös kasszára

Meghallgatják az építős fiatalok javaslatait

Sok fiatal dolgozik a Somogy megyei Állami Építő1 pari Vállalatnál. Közülük kétszázhatvanán KISZ-tagok. Spolár Zoltánnal, a vállalati KISZ-vb tagjával beszélgettem a vállalat és a KISZ-bi- zottság kapcsolatáról.

— A napokban tárgyaltuk meg egy közös társadalmi munka eredményét. A vállalat kiadta a KlSZ-szervezet- nek mint alvállalkozónak egy kerítés megépítését. Az érte járó mintegy húszezer forintot pedig befizették a KISZ-kasszába. Ezen a pénzen néhány fiatal kéthetes szovjetunióbeli kiránduláson vesz részt.

A vállalat segít a fiataloknak a KISZ-lakásépítési akcióban is. A most elkészült lakások hetvenöt százalékát fiatalok kapták. A vállalat

családonként tizennégyezer forinttal járult hozzá a költségekhez. Épül egy vállalati társasház, s ennek kétharmadrésze szintén a fiataloké lesz.

Tanfolyamokon, politikai továbbképzéseken vesznek részt a fiatalok. A vezetőség támogatja azoknak a kérését is, akik tovább szeretnének tanulni, gimnáziumban vagy más felsőbb iskola esti tagozatán. Sok fiatal dolgozik vidéki munkahelyeken, s a bejárás miatt körülményes a továbbtanulásuk. A vállalat könnyítésképpen kaposvári munkahelyekre osztotta be őket. (Csaknem hatvan fiatal tanul esti, illetve levelező tagozaton.)

— Nagy gorld a munkaerővándorlás — folytatta Spolár Zoltán. — Itt jön aztán a mi segítségünk. A határidős

munkákért járó pénzt a fiatalok befizetik a KlSZ-kasz- szába, és rendezvényeket, kirándulásokat szervezünk.

A vállalat vezetőivel is igen jó a KISZ kapcsolata. A csúcstitkár részt vesz minden megbeszélésen, tanácskozáson, képviseli a fiatalok érdekeit. Többször meghívták az alapszervezetek KlSZ-tit- kárait is, hogy a vállalat vezetősége tájékozódhasson az alapszervezetek életéről, működéséről. Jó a kapcsolat a szakszervezeti bizottsággal is. Meghallgatják a fiatalok javas’atait, és anyagi támogatást is adnak a rendezvényekhez.

Mindez azt bizonyítja, hogy az Állami Építőipari Vállalatnál az 1016-os kormány- rendelet szellemében dolgoznak.

jó idő lesz.

Nehéz férfiléptek. Torda Ferencet is megszólítom.

— A bútoriparnál fuvarozunk. A szikvizesekhez tartozunk egyébként. Gumikerekű kocsin ülök egész nap. A felrakásnál segítek elrendezni a bútorokat. Meg a vagon berakásnál is. Tegnap kint met- szegettem a szőlőmet a t upos- hegyen. Én úgy gondolom; ez a hét is olyan lesz, mint a többi volt.

Pótkocsis, kacsákat szállító autó robog el mellettem. Repülnek a tollak, mintha hó- pelyhek lennének.

— Bors Ferencnének hívnak — mosolyog barátságosan a megszólított. — Vasárnap a lányaimnál voltam Ba- latonbogláron. Ott nyaralnak. Segédmunkás Vagyok a VBKM cseri telepén. Kapcsolókat szerelek összeg Jó munka ez, egész héten csinálom.

Söprögető férfi, távolabb egy nő is. Farkas Mihály és felesége.

— Ez a hét jól indul. Nemsokára végzünk a munkával. Az Ingatlankezelő alkalmazottai vagyunk. A Május 1. utcában van két emeletes ház, azoknak a környékét kell rendbe tenni minden reggel. Ha végzek, akkor meg a feleségemnek segítek. Ilyenkor még kevesen járnak, ez a jó, nem kell senkinek kerülgetnie bennünket. Negyed hatra már végzünk is.

Két láda friss péksütemény áll a Berzsenyi utcai tej ivó előtt. Schreck Mártonná a következő riportalany.

HÁZASSÁGI AJÁNLAT

lány nyílt tekintettel nézte a férfit, ak.it most látott először. Magas, erős teste, enyhen pat-- tanásos, világos bőre, szőke haja, mindig mosolygós kék szeme egyelőre nem ébresztett különösebb érzelmeket benne Csendes, halk szavú, udvarias fiatalember, talán meg tudná szokni. És szeretni?

Kissé még most is szégyeli- te magát. Tulajdonképpen nem akart eljönni. Egyik férfi- rokona — itt ül mellette — beszélte rá erre a találkozóra, es hozta el kocsijával. Egyie azt hajtogatta: Mire vár tulajdonképpen? Abban a kis faluban, ahol tanít, most már

— a harmincadik év tövében

— úgy sem talál élettársat magának. Azt pedig a főnöke sorsából is tapasztalhatta, hogy mi vár egy öreglányra. Hogy üzleti szaga van az ilyen házasságszerzésnek? liehet, hogy higgadt fejjel, mindent előre megbeszélve jobb, megalapozottabb lesz, mint azok a bizonyos nagy szerelmi házasságok.

Sokáig tépelödött, amíg rászánta magát erre az útra. Igaz, a rokona többszer is hangoztatta, hogy ez semmi több, mint beszélgetés, minden kötelezettség nélkül. Mondhatni: egy kis kirándu - lás ide, a Balaton-partra.

Szüleinek nem említcíte, amikor legutóbb meglátogatta őket. Bár többször a szájára tolakodott, hogij véleményt kérjen az ilyenféle férjszerzésről, de félt, hogy még a gondolatért is szidást kap. A barátnőjének sem szólt.

Egyáltalán: senki nem tud róla, milyen ügyben jár itt.

— Szabad megkérdeznem, hogyan szólíthatom? Ilonka, Ilus, Ica, Ilike, vagy esetleg más becenevet használ? — mosolyog az asztal fölé hajolva a férfi.

— Az ismerősök Icának hívnak.

— Köszönöm, kedves Ica Mit szabad rendelnem, ha netán kitüntet bennünket valami pincérféle az érdeklődésével?

— Kávét kérek.

— Mellé valami rövidet?

— Köszönöm. Inkább később fagylaltot.

— Jó. Neked, Józsikám?

— Kávé és cola.

Fiatal felszolgálónő lép az asztalukhoz. Alig két perc múlva már hozza is, amit ien- deltek.

— Nem tudom — mosolyog változatlanul a férfi —, Józsi barátom milyen részletes tájékoztatást nyújtott a helyzetemről és törekvéseimről. Elnézését kell kérnem az esetleges ismétlésért, de nem sze retném, ha valami elkerülné

■kedves figyelmét. Szóval ott kezdeném, hogy harminchét éves vagyok, elvált, de hangsúlyozom, hogy saját hibámon kívül. És erről természetesen, megfelelő dokumeniu - mokkái is rendelkezem. Isl:o- lai végzettségem: gépipart

technikum, a beosztás művezető a gépjavítóknál. Fizető;

sem kettő és fél, plusz nemi nyereségrészesedés, havi állagban 4—500 forint. A kislányom hatéves, nekem ítélte a bíróság. Ebből is tetszik látni a házasság felbontásának mikéntjét. Talán még annyit, hogy szép kertünk van, a szüleim azon dolgoznak; fóliasátor, miegymás ... szóval elég szépen jövedelmez. A harminc családból álló méhes is hoz valamit a konyhára. A gép kocsimat tetszett látni. A há zunkat hat éve építettük, há rom szoba, zárt veranda, für dőszoba. Az utóbbi, ellentétben a falusi új házak többségével, teljesen berendezve, működőképes állapotban.

A lány az alumínium kanálkával játszik. Kis szobája állt előtte, vízfoUos falaival Mosdótál, húsz méternyire tőle a kerekeskút.

Egyedül él. Kollégái családosak, elfoglaltak. Hívják tv-t nézni. Néha elfogadja, de inkább olvas. Esténként rádiót hallnat. kézimunkázik.

Fürdőszoba. A felsoroltak közül csak ezt látja. Fehér csemneborítás, n.ikkelezett csávók. Zubogó meleg víz.

És a férfi? Milyen lehet? Pár azt mondják, mind egyformán önzőek. És nyersek.

A kék. szempár szelídségre vaV. a beszéde is halk.

Ujjal közül véletlenül kicsúszik a mokkáskanál, és csörrenve a következeire hull.

Egyszerre nyúlnak utána a

férfival. A kezük összeért, lány enyhe, gyors szorítást érez a csuklóján.

Üt eve egy agronómus próbált erőszakoskodni vele. It tasan tévedt be hozzá. Vadul szorította mindkét csuklóját, dulakodás közben hátra U csavarta a kezét. Sokáig látszott a nyoma.

— Ica, kérem, tessék kér dezni. A döntést nem kell elhamarkodni, bár a tanév közeledik ugye, és bizonyos dolgok lerendezéséhez idő kell. Amennyiben feltételeim elfogadhatók, nem húznánk sokáig az időt.

A tanítónő nem így képzel te el a lánykérést. Zavart pirulás, ünnepi asztal, sötét ruha. virágcsokor, megilletödöít dadogás. És lehelletnyi csók. Mindegy. Talán nem lesz rossz ember. Megszűnik körülötte a magány, a sűrű szót lanság.

— Nem tudom. Igazán nem tudok dönteni. Olyan furcsa ez az egész. Egymásról alig tudunk valamit. Szokásokról, kedvtelésekről, érdeklődésről.

— Tessék csak nyugodtan megmondani, ha esetleg a személyem, a külsőm, vagy egyáltalán a megjelenésem el len lenne kifogása.

— Nem, dehogy! Maga olyan ... olyan rendesnek látszik, igazán. Talán meg tudnánk élni együtt.

Kimondta. Hirtelen és akaratlanul. De nem bánta meg,

inkább megkönnyebbült az igenlő választól.

A férfi arca felragyogott:

— Köszönöm! Nagyon köszönöm, kedves Ica! Hát akkor rendben is lennénk, es csak a részletek megbeszélést maradt hátra. Mindenekelőtt szeretném bejelenteni, hogy nálunk csak egyetlen kassza, van az egész házban, és azt régi falusi szokás szerint anyám kezeli. Tessék elhinni, ez a folyamatos gyarapodás legbiztosabb módja! Továbbá le kell szoknia a száj, szemól dök és egyéb festéséről, valamint a körömlakkozáSTÓl. Dí gondolom, mindez nem is érdekes már, miután férjbe- megy valaki. Igaz? Aztán néha segíteni kell a kertészeiben, ha szőrit a munka, df hát Ica úgyis falusi lány volt. Szóval ezeket előbb beszéljük meg, nehogy a későbbiekben felesleges vitákat okozzanak.

A lány az órájára nézett, aztán a rokonához fordult:

— Későre jár, szeretnék még világosan hazaérni.

A férfihez pedig:

— Ne haragudjon, hogy néhány percre félrevezettem meggondolatlan kijelentésemmel. Akkor még valóban azt hittem egy pillanatra, hogy meg tudnánk élni együtt. Köszönöm a megvendégelést, és elnézést kérek, hogy az én hibámból nem sikerült meg- egtieznünk.

Felállt.

A két férfi erteilen csodál- . hozással nézett össze az asztal fölött.

Paál László

A Sütőipari Vállalat VI-os számú sütödéjének árukludó- ja vagyok. Tegnap este tíz órakor kezdtük a munkát. Az éjszaka strapás volt. Nézze ezt a papírt. Erre pontosan feljegyeztem mindent: 12 930 zsemlyét, 5970 tejeskiflit, 535 bucit, 224 nagy brióst, 95 zsúr- kenyeret, 4160 vajas-, 2945 óriás- és 1160 sóskiflit esznek ma az emberek.

Az utcákon egyre több emberi jön szembe velem. Lépteik sietősek, ketten szaladnak is. Csak egy lány álldo- gáll a kirakat előtt a Május

1. utcában. A cipőket vizsgál- gatja.

— Fél négykor keltem. Répáspusztáról járok be vonattal. Cukrászüzemben dolgozom. kézilányként, éppen egy hónapja. Tizenkilenc éves vagyok. A nevem: Mészely Erzsébet. Könnyű hetet várok.

5 óra 15 perc. A Rippl-Ró- nai parkban még senki sem üldögél a padokon. A délután kártyázni idejáró nyugdíjasok, a pihenő kismamák, a játszadozó gyerekek talán még az igazak álmát alusszák.

5 óra 16 perc. »Megszületik« az első ráérő ember, aki letelepedik . az egyik padra. Ez én vagyak. rT’alán még nincs nyitva a szerkesztőség, hiába mennék be.

Napfénybuboréikok pattognak a környékre a fák leveleinek szűrőjén át.

így kezdődött a hét.

Leskó László

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd 1970. július ZL.

5