Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-02 / 153. szám
Ha a Balatonra utazik feltétlen látogasson el vendéglátó egységeinkbe! Balatonmária és Vidéke ÁFÉSZ tyárja Önt is Fonyódon a 0/1 ahol a ruházati, műszaki, háztartási és üdülési cikkek legszélesebb és legújabb választékát találja. BALATONKERESZTÜB Autoscsarda A 1-es müút mellett, szemben a benzinkúttaL Étkezés étlap szerűit. Specialitásunk a somogyi aprópecsenye. Hűsítő italok, palackozott borok, cukrászipar! készítmények, íagyialt, kávé. Esténként a Csepány-duó szórakoztatja a kedves vendégeket. Kellemes kerthélyiség és autóparkírozó. BALATONBERENY Határcsarda Minden igényt kielégítő éttermünkben kitűnő, választékos ételek. Csoportos étkezésnél engedményt adunk. Fedett teraszunkról gyönyörű kilátás a Balatonra. Nyitva: 7 órától 34 óráig. A hangulatról Savzó Vilmos tánczene. kara gondoskodik. Autóparkíroző. Olcsó, — mégis nagyon jó, kitűnő kávé a A jobb iizemanya Kívánatos a „konkurrencia" — Új viszrnteladók Kettős rendeltetésű benzinkutak — Az ÁFOR kezdeményezése Kinek nem okoz rakozás? A válasz egyértelmű: mindenkinek és különösen a -mobilizált-« embereknek, azoknak, aikik gépjárművekkel, autókkal, motorkerékpá- "okkal közlekednek. Hiszen a gyorsabb közlekedési eszköz nyújtotta előny, a szabadabb nrogramtervezés máris akadá- 'yozott, ha egy-egy üzemanyag- töltő-államásnál félórákat kell várakozni. Persze ez még a jobbik eset Ma Magyarországon a községek 94 százalékában nincs az ÁFOR-nak eladóhelye, 675 községtől pedig 15 kilométernél is távolabb talál csak a járművezető benzinkutat A jól ellátott városok és községek száma 286, és hár a jármű- és üzemanyag-forgalom jelentősebb része ide koncentrálódik, ez csak részben egy- hit a mai magyarországi ben- zinkúthiányon! Mint közlekedésünk egyik vezetője találóan megjegyezte: »egyre több az eszkimó és egyre kevesebb a fóka«, s ha a statisztikai adattárat felütjük, számszerű indokot is találunk erre a megállapításra. Az elmúlt évtizedben az ország gépkocsiállománya több mint négyszeresére nőtt, ezen bedül a magán-személygépkocsik száma megtízszereződött 1958-bam csupán 18 000 autót és 180 000 motorkerékpárt számoltak Magyarországon, az idén viszont ez a szám már 220 000-re és 610 000-re növekedett Ha pedig a tervekben élőrelapozunk, az 1980-as év prognózisa 800 000 személygépkocsit és egymilliónál is több motorkerékpárt jósok Ezzel a rohamos fejlődéssel az ÄFOR — a hazai üzemanyag-ellátás gazdája — szűkös fejlesztési alapja miatt nem tud lépést tartani. Hiába ígérik a vállalat fejlesztési tervei az 1975-ig terjedő időszakra újabb 400 korszerű benzinkút felépítését, ezzel együtt 500 falukörzeti központban még mindig nem lesz üzemanyag-beszerzési lehetőség, és a jelenlegi ellátási színvonal a városokban sem javul. Ha minden tervbe vett benzinkút megépül, akkor is 1975-ben még mindig 813 személygépkocsi és vagy tízszer ennyi motorkerékpár jut egy ÁFOR töltőállomásra A szám önmagában nem sokat mond, de ha összevetjük a szomszédos Ausztria 12 évved ezelőtti (!), hasonló mutatójával — egy benzmkút/179 gépkocsi —, akkor máris magyarázatot kapunk a túlzsúfoltságra Somogy megyében legutóbbi felmérés szerint 20 ÁFOR üzemanyagtoLtő-állo- más működik, a különböző — főleg háztartási tüzelőolajat árusító viszonteladók száma pedig 72. Természetesen ezek közül alig néhány az olyan eladóhely, amely benzinkútként funkcionál. A benzin- és az olajellátás megjavításához pedig elsősorban ilyen hálózatra lenne szükség. Csupán ebben a megyében az ÁFOR évente több mint egymillió tonna üzemanyagot forgalmaz, és nem nehéz kiszámítani, hogy ez a forgalom milyen terheket ró a szűkös ellátóhálózatra. Természetesen a hazai ben- zinkúthiány nemcsak az autósoknak okoz bosszúságot Az ÁFOR évek óta igen komoly erőfeszítéseket tesz hálózatának gyorsabb ütemű bővítésére, de a rohamosan fejlődő igényekkel nehéz lépést tartani. Ezért határozták el a vállalat vezetői, hogy viszonteladókkal szélesítik a hazai üzemanyag- töltő-hálózatot, megteremtik a lehetőségét az úgynevezett több csatornás forgalmazásnak. Első pillanatra talán furcsának tűnik, hogy egy nagyvállalat, amely — úgymond — monopolhelyzetet élvez, önmagának kíván kankurrenciát teremteni. A hazai üzemanyag- ellátás mai és várható helyzete azonban egyértelműen igazolja, hogy ez a törekvés helyes és indokolt. ÁFÉSZ-ék, termelőszövetkezeteik, autóközlekedési vállalatok, garázsok már korábban is építettek saját üzemanyagtárolókat, kimérő szerkezeteket, amelyek egy része a belső, úgynevezett saját igények kielégítését szolgálta, másik részük, főleg az ÁFÉSZ- és garázskutak bekapcsolódtak a lakosság ellátásába is. Országszerte ma több mint 170 ilyen üzemanyag-tár rolóhely működik, munkájukkal azonban a közúti üzemanyag-ellátás helyzetén csak kis mértekben tudnak enyhíteni. Azok a helyi benzinkutak, amelyek még ma is csak a saját gépjárműparkot látják él hajtó- és kenőanyagokkal, csekély anyagi ráfordítással kettős rendeltetésűvé tehetők, és így részt vállalhatnak a közutakon közlekedő járművek kiszolgálásából is. Országszerte SS“-,« autófenntartó ipar új szerviz- állomásokat, segélyhelyeket. Munkájukból, feladatukból szinte kézenfekvőén adódik az igény: árusítsanak itt üzemanyagokat, olajokat is. A beruházási költségekéi viszonylag nem nagy összeggel növelné meg egy-egy kis, vagy közepes méretű üzemanyagtöltőállomás megépítése, viszont a szolgáltatás ilyen irányú kibó- v'tésével jelentős segítséget nyújthatnának a közúti üzem- anyagellátás megjavításához. Sok vidéki vállalat, szövetkezet épít az országutak mentén úgynevezett kapcsolódó létesítményeket, szervizeket, autómosókat, autóscsárdákat, eszpresszókat. Ezek mellett üzemanyagot árusító kutak létesítése, »összkomfortossá« teheti a beruházásokat. Külföldön már régóta ez a gyakorlat, és azok az autósok, akik kirándulnak a szomszédos országokba, gyakran felvetik, hogy Már gyarországon miért nem honosodik meg a közúti üzemanyag-ellátásnak ez a praktikus formája. Felvetődik persze a kérdés: miért nem valósítja meg mindezt az ÁFOR. Az Ásványolaj- forgalmi Vállalat — figyelembe véve az érvényes hatósági előírásokat, anyagi konzekvenciákat stb. — csak az úgynevezett országos gerinchálózat kiépítését vállalhatja magára. Azok a töltőállomások, amelyek e hálózat részét képezik, havonta általáhan 50—60 ezer liter üzemanyagot forgalmaznak kimérőoszlopönként. Ez a forgalom csak a nagyobb városokban, közlekedési csomópontokon, valamint a frekventált idegenforgalmi helyeken adott, és egy-egy ilyen benzinkút üzemeltetése — számolva a gépjárműállomány növekedésével — még 1975-ben is csak a nagyobb községekben lesz indokolt. A kisebb üzemanyagforgalomnak megfelelő kutak felépítése a mai körülmények között semmi esetre sem illeszthető be a már említett gerinchálózat programjába. A járműtulajdonosok részéről viszont a sűrűbb benzinkúthálózat iránti igény egyre nő, és ami tény: számukra nem megoldás egy-egy szuper- forgalmú kút megnyitása. Helyette több kicsi, helyi benzinkutat igényelnek. Az ilyen igényű benzinkutak felépítésén^ viszont az ÁFOR nem csökkentheti beruházási költségeit, de nincs lehetősége a munkaerő gazdaságos felhasználására sem. A szövetkezeteknél, mező- gazdasági és közlekedési vállalatoknál viszont m’’ndez meg. oldható. A már működő üzemi benzin- és olajtárolóhelyek közhasználatúvá tételével, továbbá szolgáltatásaik kombinálásával, ennél fogva a munkaerő gazdaságos foglalkoztatásával, és az anyagi érdekeltség fokozott érvényesítésévé! költségeiket nagyobb mértékben csökkenthetik, mint amilyen költségcsökkentés az ÁFOR-nál elérhető volna Ezenkívül ma már országszerte adott egy olyan bázis is — az egyre terjedő háztartási olajtüzelés —, ami szinte egész éven át, de különösen ősztől tavaszig jelentős forgalmat biztosít minden falusi, községi üzemanyagkút számára. Az ilyen viszonteladói töltőállomások — ha az ÁFOR hálózatbővítésével összehangoltan készülnék — nemcsak az üzem- anyagellátás színvonalát javítják, hanem a népgazdasági erőforrások felhasználásának hatékonyságát is. Az ÁFOR természetesen sokrétű segítséget nyújt az ilyen viszonteladói üzemanyagtöltő- t lomások felépítéséhez. Típustervek átadásával, tervezési tanácsadással, majd a későbbiekben az árusításra kerülő kőolajtermékek »házhoz szállításával" és tartályba töltésével segíti a viszonteladókat. Az árak és a költségek kiszámításánál is messzemenően figyelembe veszi a viszonteladók érdekeit: az eladási ár (az ÁFOR részéről) a termékeket terhelő adókat és a szállítási költségeket is tartalmazza. Az ÍFOR törekvése ^ értelműén korrekt és az sem kétséges, hogy a több csatornás forgalmazási rendszer jelentős segítséget nyújthat a hazai üzemanyagellátás megjavításához. (x) SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. július 2.
