Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
Balatoniijhelyi táborozok Huszonkét lábú „99 * Mindegyikük kapott munkaruhát a gazdaságtól, de kevesen hordják. Hogy néha meleg a nadrág? Meglehet. Ám azt hiszem, mellőzésének mégsem ez az oka. A kétszázötven lány nem tud mégbarátkozni a gondolattal, hogy egyforma »szerelésiben« mutatkozzon. A hiúság megkíméli a gazdaság tulajdonát. A málnás poros-zöld bokrai közül tarka fürdőruhák, la- vórnyi szalmakalapok bukkannak elő. Teljesítmény ide, munkafegyelem oda, két perc múltán mindenki a látogatókat veszi körül. Mesélnek. ötvenen ötvenfélét. Bár vasárnap látogatás volt — jöttek a szülők, barátnők —, mégis sok élmondanivaló halmozódott fel. Képtelenség csupán egyvalakitől kérdezni. Egész csoport válaszol. Kolumbusz toházi könyvtárat sorakoztattak fel: senki sem jött szellemi táiplálék nélkül. De ml van a szó szoros értelmében vett táplálékkal? — Nagyon zsíros, és reggel mindig teát kapunk, csak egyetlen reggel adtak kávét. Pedig mi a kakaót is szeretjük... Terefere. — Jó lenne, ha több gyümölcsöt kapnánk. A szorgos marcaliak. jása: a válaszokat szavazásra tesszük fel. — Korai az ötórai ébresztő? — Otthon hétkor kelek. Most alig találom meg reggel a kilincset. Kell egy óra, mire helyrerázódok. — A, Mari csak kényeske- dik. Én bejáró vagyok, olyankor kelek, mint a táborban. Meg lehet szokni. — Mindegy. Álomszuszék vagyok, nekem korán van az öt és a nyolc óra is. Húztam, halasztottam a kérdést: Hogy tetszik a munka? Mert, ugye, Balatonújhely- től pár lépés a Balaton, és érezzék magukat bármilyen jól a lányok a málnásban, a gyümölcsfák között. meg a paprikatáblán, mégiscsak a vízhez húznak... Rosszul tippeltem. Ezek a kaposvári, marcali, csurgói, fonyódi középiskolások tudták, hogy nem üdülőtáborba jelentkeznek, amikor eldöntötték, hogy két hetet dolgoznak a Balatonújhelyi Állami Gazdaságban. A délelőtt a munkáé, a délután a szórakozásé. Ismét egy körkérdés: — Elégedettek vagytok az időbeosztással? .—.. Néha olyan fáradt vagyok, hogy ebéd után lefekszem, és két-háróm órán keresztül alszom. Az estéink elég jó hangulatban telnek, bár jobbára nélkülözzük a fiúk társaságát. Kit—mit—tudókat, divatbemutatókat rendezünk. Egyik este jelmezbál volt. Csuda ötleteket halmoztunk föl! Felvonult egy lakodalmas menet, az egyik brigád százlábúnak »öltözött«, persze senkit sem zavart, hogy a százlábú csak huszonkét lábon topogott. Mert hát tizenegy tagú a brigád. — Kár, hogy csak egyszer hívtak meg tálborozó fiúkat, jó lett volna többször táncolni! Meg az ilyen esték napokra témát adnak a hálóban meg a mezőn. Ki kivel táncolt a legtöbbet, melyik volt a legklasz- szabb srác... — Én csak azt kifogásolom, hogy a táborban jóformán semmilyen sportfölszerelés sincs. Hozzanak labdákat, pingpongfölszerelést és — uram bocsá — sakkot, persze csak arra az időre, ha esik az eső, és nem mehetünk ki. Kőből épült a tábor, egy-egy szobában négyen laknak. Meglátogattunk egy szobát, Tán- csics-diákok lakják: s volt okunk az elismerésre. Színészképekkel, újságkivágásokkal, virágokkal valóságos kis otthont teremtettek maguknak. Igaz, hogy az ágyat mindnyájan keménynek találták, de hát — ahogy mondták — ez nem érdekes, mert gyorsan elnyomja őket az álom. Van, aki olvas elalvás előtt. Egy polcon — Semmi bajom a kajával, ; zonkívül, hogy hízok tőle... Málnát szednek, gyümölcsöt és paprikát kapálnak. A gazdaság megszabja a normát,/s általában teljesítik is a lányok. A paprikatáblában dolgoznak a tábori munkaverseny nagy esélyesei, a marcaliak. Olyan egyszerűnek hat a »•munkájuk» egy csapás jobbra a kapával, egy balra, aztán máris pusztul a gaz a palánta mellől. Megpróbálkozunk mi is. Aztán mindjárt el is köszönünk. Ki szereti, ha szemrehányásokat tesznek neki a kivágott palánták miatt? Bár kezet a szívre: igazuk van! Ha ök kilométeres sorokat megkapálnak »veszteség« nélkül, feltétlenül szükséges nekünk a minőséget rontani? Ebédre invitálnak bennünket: paradicsomleves, rántott szelet és káposztasaláta a menü. Két fogás között a táborvezető, Kovács Istvánná elmondja, hogy ki lehet jönni a lányokkal. Bár eleinte volt egy kis nézeteltérés az iskolák között, de a munka meg a szórakozás összehozta az örökké vitázókat. Ha lanyhul a munkakedv, szólni kell, s minden megy a szokásos kerékvágásban. Az állami gazdasággal sincs huzavona; ennek záloga a jó kapcsolat meg természetesen a szorgos munka. Teljes tehát a heppiend? Dehogyis. Van fegyelmezetlen kislány, akad kifogásolható ebéd, és találkozhatunk »lógó- sokkal« is. De az vesse ránk az első követ, aki annyi kellemes benyomást sutba dobva ezeket részletezné. Pintér Dezső ««3® íj ••• Szedik és eszik. C surgó, délután öt óra. Az utcán karéjokban és a fák alatti padokon fiúk és lányok beszélgetnek. A művelődési központ ajtaja nem nyílik. Bekukucskálunk az ablakon. Csend, üresség. — Jövök már, jövök — integet egy férfi kulcsokkal a kezében. — ötkor kezdünk — teszi hozzá és bemutatkozik: Balogh László, a művelődési központ módszertani előadója. — Lesz ma valamilyen műsor, rendezvény? — Nem. — Volt egyáltalán a nyári szezonban már? — Június elején két színházi előadásunk volt, azóta semmi. — Klub, tánc? Betessékel a klubszobába. Virágok, bőrgarnitúra. — Ez az általános klub. Mindennap nyitva van. — Mikor gyülekeznek? — Hová? Ide? Desz vagy öt kártyázó öregember, mint mindig mostanában, és kész.. Egy ilyen nagy községben mint Csurgó, és egy ilyen szép klubban öt kártyázó öregember? Hogyan? Miért? Mit jelent vajon itt az általános klub? »Az időtlenség jegyében nyitva tartott klub, ahol mindig minden vár és semmiről sem lehet lemaradni, elkésni... Ez a klubforma, melyet Ghyczy Tamás, a művelődési központ vezetője elképzel, vágyálom. Igaz, igényes, vonzó vágyálom, de véleményem szerint jobban kellene a valóságra alapoznia terveit. A klubról való elképzelés csak akkor lenne elfogadható, ha valóban rendelkezne mindazzal a fölszereléssel, berendezéssel játékkal amely fölkeltheti és kielégítheti a tagság igényeit, s szabad teret nyitna az önműveléshez ...« C sorokat Újvári Jenó- nének, a megyei művelődési központ főelőadójának följegyzéséből idéztem. Balogh László: — Valóban így van. Az ötlet nem lenne rossz, de itt Csurgón ehhez nincsenek meg a föltételek. Igaz, van egy tv-szoba, diavetítő, magnó, filmfelvevő, lemezjátszó, ám ez kevés. Egy klubterem van. Nem is túl nagy. Ha ide korhatár nélkül állandóan bejöhet mindenki, akkor az a vége, hogy senki se jön. Az öregek is mást akarnak meg a fiatalok is. Itt egy ifjúsági klubnak és esetleg egy nyugdíjasklubnak (hogy az időBalatonl beszélgetések 1970 A szocialista tanár-diák viszonyról A szocialista tanár—diák viszonyról rendezett tanácskozással fejeződött be a balatoni beszélgetések kéthetes rendezvénysorozata. Az utolsó három nap előadásainak és szekcióüléseinek vitaindítóját a szocialista tanár—diák viszonyról dr. Zrinszky László, i az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezető tanára tartotta. Bevezetésként arról beszélt, hogy a nevelők és diákok viszonya társadalmanként változott. Régen a kapcsolat kizárólagosan a tanár abszolút tekintélyén alapult, a szocialista nevelő—diák viszony azonban — gyökeres változásokat hozva —, egyfelől objektív, másfelől bensőséges, szubjektív emberi kapcsolat lett. S létjogosultsága van e téma széles körű megvitatásának is, mert egy szocialista értékrendszerben fejlődő-alakuló viszonyról van szó, és még tökéletesítésre szorul. Tudományos vizsgálata is most van kibontakozóban hazánkban. — Világjelenség — fejtegette az előadó —, hogy a diákok és a nevelők száma egyre nő. Sokoldalú és nagyhatású tanár azonban mind kevesebb van már. Megváltoztak a követelmények is a tanárokkal személyiségét illetően. Számos külföldi és hazai felméréssel most igyekeznek megrajzolni az ideális tanár típusát. Finnországban például a pedagógus egyéniségének megítélésekor a diákok a tanár magatartásán kívül figyelembe veszik közéleti tevékenységét is. Általános jelenség, hogy a gyerekek az emberi tulajdonságokat tartják nélkülözhetetlenül fontosnak a korszerű tanár egyéniségében. A hazai felmérésekben az őszinteséget tették első helyre a tanulók, utána következik az igazságosság és az emberség. Ez persze nem jelenti azt, hogy háttérbe szorul a komoly és alapos tudás megbecsülése. A német diákok így egészítették ki a sort: jó kedély, türelem. Nincs tekintélye annak a tanárnak, aki visszaél a bizalommal és nem mer önálló véleményt alkotni. Érdekes előadást tartott dr. Hodinka László, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum tudományos munkatársa a nevelő—diák viszony külföldi helyzetéről. Szovjet, angol, francia és NDK-beli tapasztalatai alapján elmondta, hogy egyes országokban a tanárok politikai szilárdsága és közéleti szereplése vív ki nagy tiszteletet a diákok és a szülők körében. Franciaországban ezen a területen szabadosságot tapasztaltam. A kutatások alapján itt tartja a legnyugtalanítóbbnak a nevelő és a diák viszonyát. Külön hangsúlyozta, hogy a szexuális nevelés kérdése külföldön rangos helyet foglal el a tanár—diák viszonyról szóló irodalomban. Hazánkban — sajnos — a szexuális neveléssel kapcsolatos használható pedagógiai írások száma is elenyésző. Nagyobb gonddal és nyíltsággal kellene tárgyalnunk ezt a témát. A részvevők — az előadások után — három szekcióban vitatkoztak egyebek közt a pedagógusetika problémáiról, a szexuális nevelés feladatairól, a tanulói önkormányzatról, az iskolai demokráciáról s a különböző vezető szervek szerepéről a szocialista nevelők és diákok viszonyának fejlesztésében. Érdekesen vetődött fel az egyik szekcióban a testi fenyítés kérdése. Régebben — mint mondották — a pszichológusok hatásosnak tartották. A szocialista nevelés azonban elítéli. Hozzáfűzték azt is, hogy a fegyelmezés lehetőségei nagyon korlátozottak. S úgy vélik, hogy a jelenlegi jutalmazás és büntetés rendszere nem tudja biztosítani a szükséges és öntudatos fegyelmet. A pedagógusnálva elnőiesedése pedig elősegíti ezt. A pedagógusetika köréből vetették fel, hogy a gyakori tanári torzsalkodások a diákok magatartásában is kifejeződnek. Megállapították, hogy több a büntetés az utóbbi években, mint a dicséret, noha gyakrabban kellene a tanulókat pozitív élményekhez juttatni A tantestületekben is sokkal őszintébb, bátrabban bíráló szellemre, vitatkozásra volna szükség, mert a nevelőknek minden helyzetben határozott véleményt kell alkotniuk. A balatoni beszélgetéseket Tari János, a megyei művelődésügyi osztály helyettes vezetője zárta le. Néhány mondatban vázolta a jövőre vonatkozó elképzeléseket. Ezek között szerepel egy iskolatelevíziós és egy szexuális neveléssel foglalkozó konferencia összehívása, valamint a kitüntetett pedagógusok tanácskozása is. B. Zs. sebbeket se szorítsuk ki) vannak. meg a feltételei. A fiatalokat meg nevelni, szoktatni kell a tartalmas, színvonalas szórakozásra. Színes, változatos program kellene, meghatározott napokon. — Miért nem ezt csinálják? — Májusban már terveztem, kértem is, hadd szervezzek egy ifjúsági klubot, c’e az intézmény vezetője ragaszkodik eredeti elgondolásához, a program nélküli általános klubhoz. Ügy tűnik, az egész művelődési központra a szervezet- 1' nség, a spontán megmozdulások jellemzők. Ghyczy Tamással betegsége miatt sajnos nem tudtunk beszélni. Ezért hívtuk segítségül a megyei művelődéi k"zpont jegyzőkönyveit, jelentéseit, amelyek közt a rég tartó vi tóikról ezt olvashattam: »Az általunk már több alkalommal sürgetett ügyrend meg mindig nem készült el. Nincs e határolva, hogy mi az igazgató és a művészeti előadó feladatköre. A belső csatározások időt, energiát kötnek le.« Czerencsére nem ez a tel- J jes kép a művelődési központról. Hiszen az őszi-tavaszi időszakban rendszeresen, nyáron ritkábban nyolc szak kör működik itt. Nyelvtanfolyamokat indítottak, és kezdetben a klubnak is 229 beiratkozott tagja volt, jobbára diákok. A hosszú téli estéken sokam eljöttek ide egy kis magnózenét hallgatni, üldögélni. Követésre méltó kezde ményezés például az, hogy a végző nyolcadikosokat vendégül látták a művelődési központban és kluibigazolvámyt adtak nekik. Ám mindezek ellenére a klubtagok száma mégsem több harmincnál. Azok sem járnak rendszeresen Az erőt meghaladó tervez- getés, a »vágyálom« tehát ez: eredményezte. Pedig jó lenne végre belátni, hogy a községekben, a körzeti központokban a művelődési házak küldetése — egyebek közt — meghonosítani a klubot. A nagyvonalú és egy kissé fellengzős »angol kluhminta« ma még feltételek híján nem valósítható meg Csurgón. Változtatni kellene ezen a szemle létén. p .demes volna talán a *- községi KISZ-szervezetek segítségével közvélemény- kutatást tartani: mit és hogyan szeretnének a fiatalok, s hogyan, milyen formák között lehetnp nyáron is tartalommal megtölteni a művelődés központját. Bán Zsuzsa SOMOGYI NÉPLAP Tmiram 1970. Júlins 19.
