Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

„Ki vagy te, kedves A zöld „hátország“ — Hévízzel kertészet — Megdöntik a primőrök egyeduralmát — Gyógyfürdő és szanatórium — Téli sportot is — A »■Csendes pihen»«. — Nagy Éva vagyok, a he­tedik osztályt végeztem. Hogy hogyan, néz ki most a hetedik osztály? A padló mintha fel- puffadt volna a víztől, az ola­jos deszkák teleitták magu­kat. Én hallottam, hogy te­herautók viszik a homokzsá­kokat, hiszen apu a ■ vízügye­seknél dolgozik. De aztán ne­künk is jönni kellett. Tetszik tudni, én már jártam a Bala­ton on azelőtt is, csakhát ak­kor rokonoknál, és más volt akkor eljönni hazulról. Persze egy kicsit nyugodt vagyok már, hiszen azt tu­dom, hogy apukámnak nem esett baja — mert ő Fehér­gyarmaton maradt, és a házat se mosta szét a víz. De sok olyast gyerek jött volna, akiki nefc a házát szetmosta. Közrejátszott a véletlen is. Különben is készültem a Balatonra, de arra nem szá­mítottam, hogy így csoporto­san jövünk eL Azt hiswvm, énről szívesen lemondtunk volna — csak ne jött volna az árvíz. Jó, hogy ilyenek az emberek hozzánk. Kaptunk ruhát is. Itt minden megvan, ami kell, játék is, pihenés is. Az ennivaló is jó. Hát így vagyunk itt, most éppen csendes pihenő van. A tanár bácsi azt hitte, al­szunk, pedig beszélgettünk. Láttam, benézett a fiúkhoz is. Azok is beszélgettek. Vajon mi van otthon? jól hasznosítják ezt a vizet, akkor megszűnik az idénycik­kek teljhatalma, hiszen állan­dóan lehet majd friss zöld­árut vásárolni a »hévizes« kertészetből. A fejlesztés másik iránya: a gyógyfürdő jelleg kialakítása. A fonyódi tsz-major helyén medencék épülnek, s a tervek szerint uszodát, majd gyógy- szanatóriumot létesítenek. Hi­szen minden együtt van, víz, napfény, hegyek. Több próbálkozásról is ad­tunk már hírt — hogyan pró­bálják meghonosítani a ma­gyar tenger partján a téli sportokat. A íonyódiak úgy tervezik, ha a mesterséges tó felszínét befagyasztják, kitűnő lesz kor­csolyapályának, és a közeli dombokon jól siklik majd a síléc is. Biztató és szép ter­vek ezek — a vendégvárás magas színvonalát ígérik —, reméljük, méltó lesz a megva­lósulás is. Mi van-—Kikkel van sok baj? — A gyalogosokkal. Néme­lyik szjnte ráugrik az út­testre ahelyett, hogy megvár­ná, amíg átmehet. A gépko­csivezetők már szabályosab­bak. A külföldiekre nincs pa­nasz, komolyan, fegyelme­zetten vezetnek. — És a kerékpár? — Az a rossz szelleme en­nek a dugónak. A gyalogosok és a kerékpárosak okozzák a legtöbb gondot — És milyen a dugó csúcs- forgalomban ? — Hosszúkás. Az egyik vé­ge Zamárdiban van, a másik pedig Lepsénynél. Nem vicc. És főleg nem vicc a forgal­mat ilyenkor irányítani. Horváth József őrmester már négy nyarat töltött a siófoki dugóban. A figyelem ráncos redőkbe húzza az arcbőrt Sorjáznak a kocsik. Most a gyalogosok. Megálljt int Most megint az autók. T. Te Nem! Épül a Pannónia Vendéglátó Vállalat nj egysége, a balatonboglári Kinizsi-udvar. Söröző és borozó lesz — re­méljük, már ezen a nyáron megnyílik. Június 26-an érkeztek Fehérgyarmatról. Huszon­négyen vannak a nevelők­kel és ifívezetókkel együtt Fiúk, lányok. A viz elől jöttek a vízhez. A romok, a zaj, az életmentés és az újbóli életteremtés zajából — rendkívüli pihenőre, a Kaposvári Városi Tanács balatonboglári üdülőjébe. Nem, ezt nem én kér­deztem. tőle. <3 dúdolta el ne­kem. Fent ült a kettőslétra tetején, kezé­ben ecset, és a pavilont fes­tette. Toldi Miklós. Piros pulóvere, kék farmernadrág­ja élénk szín­foltként vált ki a közeli Balaton szürke tömegéből. Egy fiú a fo­nyódi fiatalok közül. — Télen itt nagy a csend. »Fürdőszezon«- gyerekek va­gyunk mi Toldi Miklós mázsás kő helyett valamivel mindannyian, könnyebb ecsettel a kezében. Balaton-parti fiúk. Ilyenkor felébredünk téli álmunkból, mint a med­ve. Jönnek az üdülők, köztük természetesen lányok is. Az ember elmegy táncolni vagy úszni egyet, aztán másnapra már van a randevúhoz part­ner. »Utcán nem ismerke­dem'« Nevet Fehér fogai felvil­lannak. — Az ilyen kapcsolatok az­tán rendszerint addig tarta­naik, amíg a fürdőszezon. Bár volt már példa rá, hogy néhány hónappal tovább is. Egyébként áz a véleményem, hogy a városi srácok koráb­ban nősülnek. Mi nem adjuk olyan könnyen be a dere­kunkat itt, a Balaton-parton. Van idő.... — Mennyi? — Hááát... Nekem azért talán már nem sok. Hu­szonnégy éves vagyok, s most mintha kicsit komolyabb kap­csolat lepne közöttem meg egy lány között. Hobbyjáról, a zenéről be­szél. A Stella zenekar dobo­sa. — Van egy számunk. így kezdődik: »Ki vagy te, ked­ve? ismeretlen?« Ezt eí le­hetne énekelni az érkező lá­nyoknak ... Aztán röpke eszmefuttatás következik a gyakorlóterem hiányáról, majd merész ka­nyarodással ismét a lányok következnek. »Szakértőnek« látszik ebben a kérdésben. No meg a villanyszerelésben. — Akkor miért ecsetet tart a kezében? — A Pannónia Szálló és Vendéglátóipari Vállalat kar­bantartója vagyok Elmerülte® kezd újra re­megés nélküli kezet kívánó munkájához. L. L, A Balatonnak múltja, jelene, jövője — a víz. No, nemcsak a tó hús hul­lámai — hanem a hévíz is, amelyet Táska környékéről vezetnek a tó déli partjára. Ez a hír már nem új. Én arról érdeklődtem, hogyan és hol fogják felhasználni ezt a gyógyhatású meleg vizet. A Fonyódi Járási Tanácson el­mondták, hogy komplett fel- használásra nyílik lehetőség. A mezőgazdaságban kitűnő­en alkalmas gomba-, zöldség- termesztésre. A tervek sze­rint ezt a lehetőséget már az idén szeretnék kihasználni — termelőszövetkezeti társulást hoznak létre, és kialakítják a déli part zöld hátországát. Ha SIOFOK IPARA Villáminterjú Jankó Ferenccel, a városi tanács vb-elnőkével _ Először talán a múltról. A »komoly« ipar a halászat volt, no meg néhány malom. Mint ahogy afféle nagyobb ví^parti településen ez lenni szokott. Az igazság az, hogy a halászat azóta sem sorvadt — ellenkezőleg, örvendetesen fej­lődik. Az ipar profilja széles. Sok iparág képviselt, az élelmi­szertől a kőolajig Az alapvető tendencia? Az a legfőbb cé­lunk, hogy biztosítsuk a téli foglalkoztatottságot. Mindjárt hozzá is teszem, hogy nem megoldhatatlan gond ez. Ahogy bővül a város, úgy kell to­vábbfejlesztenünk a szolgálta­tásokat. Az idén készül el az új szolgáltatóközpont — kö­rülbelül hatmillió forintos be­ruházás —, és itt a szolgálta­tás szinte valamennyi lehet­séges, de legfőképpen szüksé­ges ágazata képviselve lesz. Tovább bővül, erősödik a Dél-balatoni Háziipari Terme­lőszövetkezet is. Az új csar­nokban korszerűbb körülmé­nyek között folyik majd a ter­melés, hiszen a htsz jó hír­neve már kötelez is. csikat, izzadtan rohánő: . gya­logosokat. A rendőrt figyelem, áld va­lóban a x-end őre ebben a csúcsforgalomban. A széles karmozdulatok energikusan mutatnak különböző irányok­ba. Most a gépkocsik. Most a gyalogosok. Arra a külföldire hiába szólt rá. Egy bicikli hajmeresztő módon az autók közé hajtott No még ezt a kocsisort... A járdán pedig emberek topognak. Most ők jöhetnek. A figyelem ráncos redőkbe húzza az arcbőrt A fehér sapka alatt izzadság gyöngyö­zik. Délután öt óra. A siófo­ki dugó. A rend őre izzad, lehet, ká­romkodik magában vagy arra gondol, hogy... — Arra gondolok legtöbb­ször, hogy jó lenne meginni egy jó málnát vagy jaffát. Mert a kondi a legfontosabb. Ha nincs, meg a kellő étke­zés, akkor nem lehet bírni ezt egykönnyen. otthon? Délután öt óra. A siófoki dugó. Van, akinek látványosság Állvakargatva szemléli a ma­nőverező, haladni próbáló ko­ég az egyetemen is­merkedtem, meg ezzel a tudománnyal, a névtannak egyik ága. Másnéven: szófej­tés. Megvallom, megint foglal­kozom vele. Itt, a Balaton-parton jól lehet. Lassan már egész szótáram lesz, és ha egyszer majd ki­adom, természetesen nem a teljesség igényével, remélem az Akadémia is méltányolni fogja nemkülönben a pszi­chológiai tudományok. A címe már meg is van: A villanevek etimológiája. Avagy — mondd meg a vil­lád nevét! — megmondom ki vagy... Szellemes, nemde? Bizo­nyos vagyok benne, hogy a tudomány új útjait járom. Mindenesetre előzetesként néhány mutatványt közölnék, nehogy i azt higgyék, csupán felületes beharangozás az egész. ALKIMISTA LAK. Sze­rény, de mélyrehatóid, kuta­tó elméjű gazda. Éjszakán­ként sárga lámpás fénye szű­rődik, ki az ablakon, és a kémcsövekben különös párák gomolyognak. Mellékfoglalko­zása —- szeszfőzdes Balaton­Ctmolégia Bürgözdin. No igen, valami­ből a lakot is össze kellett főzni. BODRI. Egyszerű, lényegre törő névadás. Jószívű állat­barát, igazi kutyakedvelő, sí- maszőrű magyar gazdi. Egy valóságos kuiyantróp. Bodri­val egyébként gyakran sétál a parton, a szoba falát kutya­képek díszítik, kutyáskámnak becézi a menyasszonyát, ku­tya jól érzi magát, és min­den reggel ott az asztalnál a fél liter-kutyatej. CUKOR-LAK. Hát nem ép­pen magasiskolája a név­adásnak! De ha már ilyen is van, mit tehet a tudós? Elem­zi. Nem a definíció nem va­lami becenévre, hanem na­gyon is zord valóságra utal. A kereskedő gazdi — való­ban cukorból építette. Ezért most éppen üres, mivel villát változtatott. Jelenlegi tartóz­kodási helye a Lecsukta-lak. Egyébként az etimológiának a megfejtői között három évet, a legügyesebb megfej­tőnek még tíz hónap szigorí­tottat sorsolunk ki... Mát kérem, valahogy így néz ki az én villanév-szófejtő szótáram. A kutatással már hellyel-közzél készen vagyok, csak éppen az ábécé végén akadtam meg kissé. Az egyik kjs sárga házacskán a minap különleges feliratot találtam: ZÖLD EG. Kék ég az már volt, gazdája idült természet­imádó, de Z&td Ég? Lázasan kezdtem a kutatáshoz. Itt biztosan valamilyen expresz- szionista festő lakik, vagy költő, akinek lelkében külön-' leges kévék sora üúetődik. Lila Reggel néven biztosan van már villája a Rómain is. De jaj! Csalódni kellett! A sárga házikó nem vüla volt. íme az etimológiája. A tulaj a Paraj- és Uborka­termelő Szövetkezet, a há­zacska bolt, a felírás pedig ZÖLDSÉG vcűt valamikor. Egyébként hosszú és fáradsá­gos kutatás után az S betűt megtaláltam a Miért Nem Maradtál Inkább Otthon Üdülő parajfőzelékében. A kötetemből mégsem hagyom ki: Sőt újra kereszteltem. Reklámozta-lák. Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP Cwií&rtők. 1910. Július Z.

Next

/
Thumbnails
Contents