Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-17 / 166. szám
NYÁR AZ ADRIAN Vendéglátás borral falu es as A tengerparti lakóépületek jellegzetessége a zsalu és a különös tetőfedés. Mindkettő az itteni időjárással függ ősz sze. Ki hinné például, hogy nyáron az Adria nyílt vizének hőmérséklete helyenként a Balatonéhoz hasonló: 20 fok fölött van? A szelíd, nyári légáramlás teszi kétkedővé az embert, hogy tényleg lehetséges itt másmilyen erősségű szél is. Bizony, lehetséges. Sőt: az év utolsó és első egy-két hónapjában rendre beszökik a hegyekből — de szerencsére csak na pokig tartózkodik itt — a bó- , ra. Viharos szél társaságában érkezik, és leszakítva a háztetőket, bekukucskálna a lakásokba is, ha erre nem készülnének föl idejében az itt élő emberek Ez magyarázza a jel legzetes tetőfedés: két kúpcserepet fordítva fektetnek le. ezt egy harmadik, már szabályosan elhelyezett kúpcseréppel kötik össze. így történik az egész fedés. Súlyánál fogva, és a felhasznált tartós és jó minőségű kötőanyag révén ez a tető állja a bórát, de még a szilajajbb jugot, a veszedelmesebb szelet is. Hogy miért beszéltem erről ennyit? Azért, mert ez a kép, mint a vidék sajátossága, végigkísért bennünket utunkon, csakúgy, mint a számos fjord Köztük is a leghosszabb több- mint tíz kilométeres —’ a Limski-fjord, Rovinj és Po- recs között. A látvány lenyűgöz és megdöbbent: az alant kéklő hosszanti tengeröböl felénk eső oldalán, közvetlenül a víz szélén, kiégett gépkocsi- roncs fekszik. Távolabb, a túlparton indián falu áll. Persze hamisítvány. Egy film forgatásához készítették, s aztán nem bontották le, mert hamarosan sok látogatót vonzott, kedveit kirándulóhellyé vált. Hogy honnan az Adriának és fjordjainak ez a festői kéksége? Onnan, hogy ennek a tengernek a vize rendkívül sok sót tartalmaz, így nem találhatóak meg benne azok az anyagok, melyek másmilyen színt kölcsönöznének a víznek. Nem nehéz elképzelni ezek- után, miképpen mutat egy-egj színes épület vagy az örökzöld part a tenger mellett... Abbázia régtől ismert üdülőhely és fürdőhely. Ügy tét szik, mindent ennek a jellegnek rendeltek alá, meri nagy hangversenyek rendezésére is alkalmas szabadtéri színpaA napfényes Abbáziában. dók, táncos szórakozóhelyek, játékkaszinók, no és termő szetesen üdülők, strandok van nak itt különösen szép számban. Több nevezetességet látunk viszont Pillában, ahol a házak a régi római villák alapjaira épültek. Egyik büszkesége a városnak a ma is rendkívüj impozáns látványt nyújtó am fiteátrum (Aréna), amelyet 20 ezer néző befogadására méreteztek. Az alapjául szolgáié domb lábánál már az Adria vize csillog. Az antik világ számos emléke föllelhetö itt de megnézhetjük a Felszaba dító Harcok Múzeumát is. És mindenütt, akárcsak a rég- múltban, ma is a ciprusok állnak díszőrséget... így keveredik a múlt a jelennel az Isztriai-félsziget töb- bi városában is. Rovinjban a keresztényüldözés képi emlékeit láthatjuk, középkori sikátorokban bolyonghatunk élénk-dallamos olasz beszéu ben gyönyörködhetünk. S alkalmi borvendégei lehetünk a hajóskapitánynak a tengerparti tűzoltószertárban, amíg rendbe hozzák a gépkocsiját. Olas; nyelvű plakátok, olasz hada rás, áraknak dinár helyett li rában történő számolása — peBumm Alfréd tájékozott ember hírében áll. Lelkiismeretesen elolvas mindent, végigböngészi a plakátokat az utcán, megbámulja a kirakatokat, elmélkedik az árak mozgásán, és tűnődik a felhívásokon. Történt egyszer, mikor lefekvéshez készülődött, és éppen megoldotta volna saruját, meglepődve tapasztalta, hogy a saru bizony elszakadt. — Holnap új sarut szeretnék venni — nézett a feleségére. Az helybenhagyólag intett, amiért is Bumm Alfréd szívét boldog melegség öntötte el. — Csak ne légy olyan tu- tyi-mutyi! — korholta a nej. — Ha nem találod jóndk, reklamálj! Reggel aztán Bumm Alfréd elővette az illetékes Sarukészítő és Bőrvágó Vállalat (SABÖVÁL) tájékozatóját, amely felvilágosítást nyújtott saruügyben. Lelkiismeretesen végigolvasta, aztán megnyugodva sóhaitott, és elindult a Kincskeresökisködmön cipő- boltba. — Olvasta a SABÖVÁL tájékoztatóját? — mordult rá az eladó. — Hogyne, kérem — felelt nyugodt mélt&sáonal, majd hozzátette. — Tájékozott ember vagyok én. — Na, azértl — felelt az eladó. — Nehogy aztán nekem itt reklamálni tessék. dig még Jugoszláviában vagyunk. Hasonló kép fogad a közeli Porecsban, azzal a különbséggel, hogy itt tovább bővül a megismert antik nevezetességek sora: Velence és Ravenna után Porecsban van az adriai partvidék harmadik legnagyobb és legjelentősebb b1- zánci emléke, a püspöki palota és az Eufrasius-bazilika Érthető, hogy ennek a városnak is, csakúgy, mint a környékbelieknek, egyre nagyobb az idegenforgalma. Hiszen a számos műemlék mellett itt is nyitva a tengeri strand, a fárasztó séták után az Adria kristálytiszta vize vár... Kedves házigazdáink időrő' időre megkérdezték, merre jártunk, örültek, ha elmondtuk, mennyi szépet láttunk. Bizonyos, hogy estére kelve mindig volt miről beszélni: gyűltek az élmények, a megví- molhatatlan emlékek. Egy szép ország csodálatos vidékén jártunk. Most, hogy az úton készült fényképeket rendezgetem és újra átlap.ozom a színe’ prospektusokat, egy lemezre' Ivó Robies, a jugoszlávok egyik ma már kevésbé divatos, d' évekkel ezelőtt még nagyon népszerű táncdalénekese az Opátiai szerenádot énekli. Exnlékídéző dallamok. Érzem, így kellett volna búcsúzni: A mielőbbi viszontlátásra, Adriai Esetleg vízbe megy vele, esetleg hegyre mászik, esetleg éj jel is viselni méltóztatik! — Ugyan, kérem, nem va gyök békaember, nem szeretem a turisztikát, és általában mezítláb alszom. — Akkor jó — mondta az eladó, és Bumm Alfréd elé tett egy sarut. — Csak ez van? — Csak ez. — Jó, akkor inkább megnézem egy másik üzletben. — Csak nézze, mosolygott sejtelmesen az eladó. — Hogyhogy? — érdeklődött Bumm Alfréd. — Mert ott is csak ez van. — Mit tegyek tehát? — sóhajtott. — Utazzék Budapestre! — vigyorgott kajánul a pult királya. Mit tehetett tehát hősünk, megvásárolta a sarut. Megmutatta az 6 nejének, és boldogan hordani kezdte, mígnem a harmadik napon a saru varrása szakadozni kezdett. Akkor tf.jra megmutatta a nejének. — Vidd vissza, és reklamálj! Menj él, ha kell, egészen a — és a hitves fölfelé mutatott, pedig ott fölöttük csak az agglegény Sztorpa- csek lakott. — Szóval menj el egészen a minisztériumig!!! Bumm Alfréd elszánt harci tűzzel nyitott bé az üzletbe. Jellegzetes tengerparti épületrész zsalus ablakokkal, vihar- álló tetőfedéssel. Hemesz Ferenc ßtsmnt Alfréd! saruja Színpad nélkül Pontosan három éve írtam le először: a kaposvári ember akár moziba megy, . akár a Latinka színháztermébe, mindenütt fullasztó melegben szenvedi végig azt a két-há- rom órát. Nincsenek korszerű szabadtéri szórakozóhelyeink. Akkor azt a választ kaptuk, hogy »foglalkoznak a Jó- kai-liget kultúrparkká való alakításával. Elkészültek a termálfürdőhöz kapcsolódó zöldövezet és szabadtéri eszt- rádszínpad tervei. A tárgyalások folynak, az építkezés időpontja ettől függ. Megkezdődik, és néhány éven belül be is fejeződik a város hangulatos kirándulóhelyének, a cseri vidámparknak a kialakítása.« Néhány év eltelt, de a cseri vidámpark kialakítása éppen- hogy megkezdődött. Esztrád- színpad sincs, szabadtéri sincs. Két szép és korszerűnek mondható zöldvendéglő azonban felépült a három év alatt. Legalább ennyivel előbbre vagyunk. Nem dúskálhatunk tehát ezen a nyáron sem kulturális programokban. Két-három könnyűzenei est, egy-két alkalmi folklórműsor és talán egy nagyobb rendezvény is az árvízkárosultaknak. A korszerű szabadtéri színpad hiánya kétségtelenül hozzájárul a nyári műsorok, szórakozási lehetőségek vérszegénységéhez. A szabadtéri színpad szükségességét legalább tíz év óta emlegetjük Kaposváron. Voltak is elképzelések: legyen az Ifjúsági Házban, legyen a zeneiskola udvarán. Legutóbb két tervről hallottam. Az egyik szerint a megyei tanács udvarán lesz majd: a másik szerint — és ez a valószínűbb, .az elérhetőbb — a felépülő cseri vidámparkban. Ez is majd később. A nyár azonban itt van következetesen, a maga igényeivel. Mi. pedig itt vagyunk műsorok és szabadtéri színpad nélkül. Ugyanúgy, mint tíz, öt vagy akár három évvel ezelőtt. Vagy éppen három év múlva... Ügy gondolom, amíg felépülhet az új színpad, addig is találhatnánk valamilyen ideiglenes megoldást. Ha az ország tizenöt-húszezer lakosú kisvárosai— társadalmi ösz- szefogással — felépíthették a maguk szabadtéri színpadát, miért ne sikerülhetne ez Kaposváron is? W. E. GYORSFÉNYKÉP Télen-nyáron buszon A kalauz fiatal fiú volt. Ügy tehetőséget, örömmel kaptam tizenhét éves forma. Magabiztosan adja ki a jegyeket, s - pontos felvilágosításokkal szolgál a menetred ügyében. A szája körül azonban két fáradt ránc húzódik. — Korán kelt? — Negyed ötkor. — Régóta csinálja? — Valamivel több mint egy hónapja. — S meddig? — Július 31-ig. — Kilép? — Lejár a szerződésem. — Mihez kezd azután? — Strandolok, kirándulok iskolakezdésig. Kilátásban van egy erdélyi .körutazás is. — Diák? — Gimnazista vagyok. Harmadikos. —' Hogy jutott eszébe kalauznak menni? — Nem ismeretlen előttem a Kölese—Siófok buszjárat. Évközben ezen járok be a siófoki gimnáziumba. S mikor a nővérem említette ezt a lerajta. — Szereti csinálni? — Persze. Érdekes megfigyelni, hogy az emberek egészen másként viselkednek, ha utaznak, mint egyébként. Kénytelenek egymás közelségét elviselni, s ezért idegesebbek, ingerlékenyebbek. Ha tömve van a busz, sokszor a legapróbb ok is heves vitákat válthat ki közöttük. — A pénz nem csábította? — Hát... nem keresek any- nyit, hogy nagy csábítóereje legyen. Átlagban ugyan 1300— 1400 körül kapok, de sokat elvisz a szállás meg a napi étkezés. *— Ad valami pluszt ezenkívül a nyári munka? — Igen. Ügy fogalmazhatnám meg, hogy tágul az élményköröm. Vagyis minél több utat tapos az ember, annál edzettebb lesz a lába. — Még csak a nevét kérdezném. — Kiss Csongor vagyok. Cs. T. Az eladó komor arccal vizsgálta a sarut. — Mit tehessünk, kérem? Mink csak 'kereskedők vagyunk. Nem igaz? így legalább hárótn napig vott lábbelije. De tudja mit? Tessék reklamálni az Iparnál! Valamit nekünk is tenni kell a pultra. — Igaza van — mondta Bumm Alfréd, és megsimogatta a pult szomorú közkatonáját. Aztán elindult az Iparhoz, Budapestre. A Sarukészítő és Bőrvágó Vállalat vidékre települt — közölték vele. S ő elindult Alsófakanalas- ra, ahol meglelte a vezér- igazgatót. — Budapestről jöttem — mondta keményen az igazat. — Sajnos, nem tehetünk semmit. A Fonalsodró Vállalat ilyen fonalat küld. Persze azt nem írhattuk bele a tájékoztatóba, hogy vacak a cérna, hiázen tetszik tudni, ők a kooperációs partnerünk. Bumm Alfréd lázban égő szemekkel rohant az ajtó felé, miközben megsimogatta a SABÖVÁL szomorú igazgatóját. A Fonalsodró Vállalat igazgatója könnyben ázó szemekkel tárta ki az ajtót. — Már tudunk az érkezéséről, uram. Persze, ott fönn ezt igen kevéssé tudhatják, hogy mi milyen sodrási gondokkal küzdünk. Hát most nézie meg, milyen anyagot kaptunk a Lentermelő Leány- vállalattól, a sodrás kellős közepén. Bumm Alfréd enyhe szédülést érzett. Egy pillantást vetett csak a sodrásra, aztán letörölte az igazgató köny- nyeit, és halkan énekelve elindult a Lentermelö Leány- vállalat felé. Amikor felébredt, enyhe szorítást érzett a karján meg a mellén. Egy bájos fejecske hajolt föléje. — Megnyugodott már? — kérdezte az ideg gyógyintézet ápolónője. — Óh, igen — válaszolta Bumm Alfréd. — És kényelmes a kényszerzubbony? — Igen — válaszolta. Aztán nézegette a plafont és mozgolódott. Egy idő után azonban halk reccsenést hallott. Többször is. A kényszerzubbonyon szalcadozni kezdett a szál. — Mégiscsak disznóság! Nővér ...!!! — ordította el magát Bumm Alfréd. — Küldjem a főorvost? — Nem, nem! A kórházi szabót... És jött a szabó. Bumm Alfréd eléje tartotta a kényszerzubbonyt. — Micsoda munka ez, kérem?! A szabó szabadkozni kez- ' dett. — Tetszik tudni, nem lehet megfelelő fonalat kapni — a SABÖVÁL-tól kaptam másodkézen. De meglepetten abbahagyta. Mert a SABÖVÁL nevének hallatára Bumm Alfréd elindult. Forgatni kezdte a szemét, körben járt a szobában, és halkan énekelt. Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP »'■ntek, 1970. július 17.
