Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

Mennyit ér a női munka? Hiányunk csaknem 20 évvel ezelőtt hivata­losan is deklarálta a férfiak és a nők egyenjogúságát a munkában, a magán- és a közéletben. Ma, 1970-ben sem beszélhetünk azonban teljes egyenlőségről. Vizsgáljuk meg közelebbről a nők helyzetét, szerepét a legfőbb társadalmi tevékenységben, a munkában. Rendkívül gyorsan növeke­dett a dolgozó nők aránya. Jelenleg körülbelül kétmillió asszony és lány dolgozik ha­zánkban, kétszer annyi, mint 1949-ben, A nők nagyarányú foglalkoztatása a társadalmi átalakulás és fölemelkedés egyik legfontosabb eredmé­nye és feltétele. A szocialista iparosítás, a munkahelyek számának gyors növekedése lehetővé és szükségessé tette a nők fokozott munkaválla­lását, új szakmák elsajátítá­sát, új munkakörök betölté­sét. Ezzel gazdaságilag biz­tonságosabbá vált a nők hely­zete, lényegesen növekedett a családok életszínvonala. Igen sok dolgozó nő ma már el sem tudja képzelni életét munka nélkül. A nők gazdasági aktivitá­sának rendkívül gyors növe­kedését érthető módon bizo­nyos ellentmondások kísérték. A háztartásbeliek többsége vállalatokhoz kerülve általá­ban csak szakmai képzettsé­get nem igénylő fizikai mun­kát vállalhatott. Az ipar igé­nye és a munkavállalók lehe­tősége egyaránt ezen az. ala­csony szinten találkozott. Ám később is többnyire hiába bá­torították . a nőket továbbta­nulásra, a háztartási munka, az anyai hivatás nem tette lehetővé az előbbrejutast. Így jelenleg is a betanított mun­kások 56 százaléka, a segéd­munkások 41.4 százaléka nő, a szakmunkások között pedig mindössze 17 százalékos a nők aránya. (A nők aránya egyébként az iparban dolgo­zók 41,4, az építőiparban 13,7, a mezőgazdaságban dolgozók 38.8 százaléka.) T úlzás nélkül állíthat­juk, hogy jelenleg is a nők végzik a legne­hezebb munkák tömegét az iparban, a kereskedelemben, a mezőgazdaságban, az egész­ségügyi ellátásban. (Bár mos­tanában már nem várjuk el tőlük, hogy bányászok, kohá­szok, kőművesek, traktorosok legyenek. Meglepő módon 1949-hez képest viszont 3 szá­zalékkal csökkent a nők ará­nya az adminisztrátori, alkal­mazotti, igazgatási munkakö­rökben, holott ezek sokkal in­kább megfelelnek a nők fizi­kai adottságainak. Az iménti alkalmazotti munkakörök kö­zős sorolják az utóbbi időben »elnőiesedett« ‘betegápolói, pe­dagógusi állásokat is. A női munkaerő aránya általában azokban a munka­körökben magas, amelyekben alacsony színvonalú a társa­dalmi és az anyagi megbecsü­lés. Levonhatunk-e ebből olyan következtetést, hogy a női munka kevesebbet ér, mint a férfi? Aligha. Sokkal indokoltabab következtetés: a női emancipáció társadalmi és gazdasági feltételei még nem teljesek. Az anya minden családban jelenleg még lénye­gesen többet vállal magára a gyermeknevelés, a házi mun­ka terheiből, mint az apa; A nők társadalmi fölemelkedé­sének fontos feltétele a gyer­mekintézmények, a szolgálta­tások, a háztartási munka gé­pesítésének fejlesztése. Tár­sadalmunk sokat tett már ezért Elég, ha a világszerte egyedülálló gyermekgondozási segély bevezetésére utalunk. De a nők társadalmi föl- emelkedése csupán részben gazdasági fejlődésünk függvé­nye, részben szemléletbeli változást is igényel a »terem­tés koronáitól«. Több segítsé­get otthon a családban és na­gyobb megértést, jóindulatot a munkahelyen. Sok vállalat­nál, intézménynél a nők ugyanazért a munkáért Keve­sebb bért kapnak, mint a fér­fiak. Visszaélnek például az­zal, hogy a nők kevésbé kö- vetelőzőek, és nehezebben cserélnek munkahelyet. Fő­ként a nők által végzett beta­nított gépmunkáknál feled­keznek meg a bérfejlesztések­ről. Az alkalmazotti munkát végző nők bérezésénél, elő­léptetésénél, az elbíráláskor gyakori az a megalapozottnak látszó, de valójában hamis érv, hogy nem a nők a csa­ládfenntartók. S ha az egyen­lőtlen bérért nyújtott teljesít­mények is eltérőek, mindjárt van rá kész ideoológia: lám,, ennyit ér a női munka. Gyakran elhangzik, hogy a nők alkotó energiájának nagy részét leköti a magánélet, föl­emészti a gyereknevelés, a há­zi munka. Sok igazság van ebben, s tegyük hozzá, nem is lenne jó, ha az anyák csa­láddal szembeni felelősségér­zetét is a férfiak nagyvonalú­sága jellemezné. Mégis fon­tos feladat a nők munkahelyi gátlásának, az ambíciók eset­leges hiányának felszámolása. Az anyagi gyarapodás öröme és a házi munka gondja sem feledtetheti a kulturáltabb, az emberibb, a te’jesebb élet iránti vágyat. H ogy valójában mennyit ér a női munka? — erről csak az előíté­letektől mentes, felvilágosult vezetők győződhetnek meg. Kellő bizalom esetén sokszor bebizonyosodott már, hogy a nők a vezetésben, a kutató- fejlesztő munkában, a terme­lésben, a közéleti tevékeny­ségben egyaránt a férfiak ázo- nos értékű partnerei. A nők közismerten lelkiismeretesek, megbízhatóak, hűségesek a munkában, a béremelésre, az előléptetésre, a bizalomra utólag is méltónak bizonyul­nak. Érdemes erről előítéletek nélkül széles körben meggyő­ződni. Kovács József A X. pártkongresszus tiszteletére Negyedszer a kiváló eredményért — Lő az első raj... — Géppuská­ra, repeszakna- granát, 1-es töl­tet... Figyelő arcok nézik a pa­rancsnokot, a/ utasításokat már végrehaj­tották, várják a további feladat megjelölését. — Trányzék: 6-00, alapiránj’ balra: 0-30. 1-es akna, tűz! Félelmetes surranással tá­vozik a csőből a több mint há- romkilós löve­dék, s néhány pillanat múlva hatalmas dör- "«nés. nyomá­ban pedig 'án- ■ jelzik. hog>- telibe talált... A munkásőrség »-tüzérsége«., az aknavetős század gyakorla tozik. Fegyelmezettségük, a pa rancsokat pontosan végrehajtó hozzáértő mozgásuk alapján bárki azt gondolhatná, hogy valamennyien éveket töltöttem el a hadseregben, aknavetős alakulatnál. Szekér István századparancs­nok szavai azonban nyomban magyarázatot adnak arra hon­nan is szerezték tudásukat. Tűzelőállásban. Többet tettünk Somogyért A MEGYEI TANÁCS vég­rehajtó bizottsága legutóbbi ülésén írásos előterjesztés alapján megvitatta a megye lakóinak 1965 óta végzett tár­sadalmi munkáját. A »Te­gyünk többet Somogyért! a társadalmi munka szerve­zése mellett a helyi lehetősé­gek jobb kihasználását, felku­tatását és összehangolását kö­vetelik meg. Megyénk lakói hosszú idő jelszó az elmúlt öt év alatt óta szívesen végeznek társa­megfelelő talajra talált a vál­lalati, üzemi kollektívákban, társadalmi és tömegszerveze­tekben és a megyétől távol élő emberekben. A mozgalomba minden község és járás be­kapcsolódott, s a település- fejlesztési versenyben nagy eredmények születtek- A »Te­gyük szebbé Kaposvárt!« »Vi­rágos barcsi járás«, »Tiszta, virágos falu« és »Tegyük szebbé községeinket!« jelsza­vak újabb mozgalmakat indí­tottak el, olyanokat, amelyek dalmi munkát lakóhelyük fej­lesztésének érdekében. Sok esetben volt ez az áldozatvál­lalás egy-egy nagyobb létesít­mény elkészülésének alapfel­tétele, gondoljunk csak Ka­posvár évtizedes ivóvízgond­jára, amelynek megoldását a város lakói hétszázezer forin­tos értékkel — társadalmi munkával* vagy forintfelaján­lással — segítették. De hozha­tunk példát a barcsi járásból is, ahol a határátkelő megéoí- tésekor csodás parkot, virá­gos utcákat varázsoltak a nagyközség lakói. Az egy főre jutó társadal­mi munka értékét öt év átla­gában vizsgálva azt állapít­hatjuk meg, hogy néhány já­rásban nagyon szép eredmé­nyek születtek — például a barcsiban és a nagyatádiban —, de a siófoki járásban és Kaposváron nem lehetünk lássál. elégedettek az áldozatválla­lással. A Hazafias Népfront, a tár­sadalmi munkák legfőbb szervezője és mozgatója a ta­nácstagokkal együtt olyan eredményeket ért el a lakos­ság mozgósításában, amelyek minden elismerést megérde­melnek. NYUGODTAN elmondhat- hatjuk, hogy többet tettünk Somogyért és még többet aka­runk tenni a megyéért — ma- i gunkért. — Sokat kellett ezt gyako­rolni, mert csak néhányan vol­tunk, akik ilyen kiképzést kaptunk. A század megalaku­lása után egy esztendeig csak elméleti oktatáson vettek részt a munkásőrök, azután került sor az első, közvetlen irány­zással végrehajtott éieslövt- szetre. Bizony, amikor az első élesgránát elhagyta a csövet jó néhányan akadtak, akik a kelleténél jobban behúzták a fejüket, s így várták a robba­nást. De ma már olyan meg szokottan hajtanak végre min­den feladatot, mintha állan­dóan ezt csinálnánk. ܧ I P> kiható tényezők kiszámítása, hogy akár közvetlen, akár megosztott irányzassai törté­nik a lövészet, az »ellenséges« tűzfészket, gyalogságot meg tudják semmisíteni. Közvetlen irányzással két al­kalommal lőttek, mindkétszer kiválóan. A megosztott Lrány- zású lövészetre zuhogó eső­ben, viharban került sor. Sá- torlappal fedték le a térképet, s kicsit féltek is, hogy a ross; idő gátolja a gyakorlat sike­rét. Nem úgy lett, mert ezt a gyakorlatot is kiváló ered­ménnyel fejezték be: Megérdemelten kapta mes SZABÓ LÁSZLÓ - SÓLYOM JÓZSEF Az ügynök elindult Kémek a búvárhajón 3. Tulajdonképpen Canaris és Lahousen sem tudta, mi tör­tént. Pedig olyan kémeket, ügynököket vetettek be az USA-ban, akikről rajtuk kívül úgyszólván alig tudott valam. És most ennek az új szerve­zetnek az alapjait döntötte romba az FBI. Amikor a tengernagy Lahou- sennel együtt visszaérkezett Berlinbe, gondosan áttanulmá­nyozta az amerikai újságol: híradásáét, és a washingtoni német nagykövetség eléggé ho­mályos távirati jelentéseit. Mindketten nagy figyelemmel bong iszték a letartóztatott ügynökök jegyzékét, s tapasz­talniuk kellett, hogy legmeg: bízhatóbb, legügyesebb embe­reik kerültek börtönbe. Lahousen ez Abwenr jól védett berlini központjában szinte kétségbeesve mutatott egy névre: Frédéric Joubert Duquesne. Duquesne, a náci kémszoi- gálát mintaképe, amerikai oszlopa, több mint 25 éve áii a német hírszerző szervezet szolgálatában. Canaris is, La­housen is jól ismerték régi ügynöküket. Dél-afrikai állam­polgár volt, és már az angol— búr háború alatt az angolok — kémkedés miatt — élet­fogytiglani fegyházra ítélték. A Bermudákra került, hogy ott töltse le börtönéveit, de az­tán valahogyan szabadlábra helyezték. Ekkor amerikai és francia lapok tudósítója lett. Később a Tável-Keleten pró­bált szerencsét, majd az első világháború alatt — nevet vál­toztatva — ausztráliai, tiszt­nek adtak ki magát, és a né­metek segítségével sikerült Londonba jutnia. Jóval később eldlcsekedett vele, hogyan si­került pokolgépet elhelyeznie a Hampshire nevű angol cir­kálón, amely valóban a leve­gőbe is repült. A hajó fedélze­tén volt Kitchener tábornagy is. Duquesne ezt követően New Yorkiba utazott, ahol a kikötő­ben folytatott szabotázscselek­ményeket. Később áthelyezte telephelyét az USA keleti partvidékeinek más kikötőibe. És most ezt az ügynököt is elcsípték! Lahousen a fejét fogta. Az­tán tovább elemezte a névjegy­zéket, s összehasonlítgatta az­zal a listával, amely az ere­deti neveket taralmazta. Canaris is ott ült a kis do­hányzóasztala mellett — Tengernagy úr! ön sze­rint hogyan találták meg Her­mann Lángot? Canaris, aki már világosan látta, milyen csapást jelent a náci hírszerző szolgálat szá­mára Lang ■ lebukása, most megszólalt: — Valamit nem értek, La­housen. Valahogy sokkal gya- núsabb a dolog, mint’ ahogy kezdetben gondoltam. Honnan tudhatták meg Lángot? Talán Sebold beszélt? A tengernagy ebben a pilla­natban elhatározta, hogy a vé­gére jár a dolognak. — Hívassa föl Rankent Ham­burgba! — adta ki a parancsol. — Közölje vele, hogv jelent­kezzen nálam! A Lang-ügy minden részlete a kisujjában, van, s különben is részt vett a tengeren túli kémhálózat megszervezésében. Ranken valóban rövidesen jelentkezett is Canaris irodá­jában. S bár e néven mutatko­zott be, a valódi neve nem ez volt, dr. Ranken éveken át élt üzletemberként az Egyesült Államokban, s bár sohasem derült ki, hogy mikor kerüli az Abwehrrel kapcsolatba, az tény, hogy már ottlétekor is szoros szálak fűzték a német katonai hírszerző szolgálai vezérkarához. Később vissza­került Németországba, Ham­burgba költözött, az Abwehr Sophien-strassei kirendeltségé­re, ahonnan a kémek amenka. tevékenységét irányították. Dr. Ranken azok közé tarto­zott, akiket az Abwehr a leg­kényesebb feladatok elvégzé­sével bízott meg. Közvetlen munkatársa és »jobbkeze« Du­quesne volt A kapcsolatot Hamburg és az USA között a Nord Deutscher Iloyd német hajózási vállalatok Ameriká ban dolgozó alkalmazottainak közvetítésével tartották fenn. Duquesne New Yorkban, Ran­ken Hamburgban szőtte a szá­lakat, hogy minél nagyobb hír­szerző hálózatot építsenek ki az USA területén. Kapcsolatukat gondosan megszervezték a hajók útján. Szekér István parancsnok a vető összeszerelését oktatja. (Folytatjuk) Érthető, hogy kezdetben vá rakozással tekintettek a mun kásőrök az éleslövészet elé, h'- szen van közöttük olyan, aki még katona sem volt. De ez* ellensúlyozta az igyekezet, az J akarás, hogy feladatukat mj- i nél eredményesebben végre- é hajthassák. a Ismét a parancsnok veszi át j) a szót: — Elmondhatom, hogy edd 3 valamennyi lövészetünket ki­váló eredménnyel zártuk. A közvetlen és a megosztott irányzással végrehajtott lövé­szetet is sikeresen hajtottuk végre. t S azért is dicséretre méltó ez mert Szekér István pa­rancsnokon kívül csak Endrédi László és Csonka József kapott a honvédségnél aknavetős ki­képzést. A többiek pedig itt, a munkásőrségben tanulták meg. Sokat kellett tanulni. Térkén ■ ismeret, lőelmélet, különböző, a célzásra, illetve a találatra Szekér István két alkalommá! Is a Kiváló parancsnok jel­vényt, mert elsősorban az ő érdeme, hogy százada vala­mennyi lövészetét sikerrel haj­totta végre. Cser Béla az egyik legképzettebb rajparancsnoka — szintén kiváló jelvényes pa­rancsnok —, a századon belüli versenyben a.múlt évben az ő raja lett az első. Somogyi József, Endrédi TmszIó, Szabó József, Bokor Pál, Kosztolánci János és még többen is a kiváló parancsno­kok, illetve a kiváló munkás- őrök közé tartoznak. Az aknavetős munkásőrszá- zad újabb, nehéz feladatra ké­szül: hamarosan kettős gya­korlatot hajtanaik végre, köz­vetlen és megosztott irányzás­sal eleslövészetet. Vállalták -a X. pártkongresszus tiszteletére, hogy ezt a gyakorlatot is kivá­ló eredménnyel zárjál:. S zalai László Q SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. július 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents