Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

Vezetőség választás elfftt Középpontban a pártmunka A hogy közeledünk a párt X. kongresszusának, a pártértekezietek és a vezetőségválasztások időpont­jához, szinte valamennyi szin­ten előtérbe kerül annak vizs­gálata és összegezése, milyen fokon áll a párt általános te­vékenysége, miben és meny­nyiben jutottunk előbbre a IX. kongresszus óta a pártmunka tartalmának fejlesztésében, megfelel-e a korszerű követel­ményeknek a párt munkastí­lusa, munkamódszere, a szer­vezeti keretek alkalmasak-e a tartalmi munka színvonalának biztosítására, esetleg hol kí­vánnak mindezek módosítást A vizsgált kérdéseken beiül gyakran szóba kerül, hogy a pártmunka személyi föltételei­nek dolgában tulajdonképpen merre kellene haladnunk. Né- hányan olyan állásponton van­nak ugyanis, hogy a függetle­nített apparátust kellene szám­arányában növelni, s mert mint mondják: az utóbbi idő­ben a párt «lőtt álló feladatok állandóan szaporodtak, a párt­apparátus létszáma pedig csök­kent Mások szerint a köz­igazgatási területrendezések, s különösen a járási tanácsok át­szervezése újabb munkákkal terheli majd a pártszerveket, különösen a járási pártbizott­ságokat. Természetesen a függetlení­tett pártapparátus munkájá­nak fontosságát, szükségessé­gét és létszámának — a terü­let adottságaihoz, a munka mennyiségéhez és minőségéhez, a szervezeti fölépítéshez mér­ve — egészséges kialakítását súlyos hiba lenne lebecsülni. Ismereteim szerint is van né­hány olyan terület, ahol pél­dául létszámában is erősíteni kell a függetlenített appará­tust, különösen ott, ahol az utóbbi időkben létrejöttek a feltételek új pártbizottságok megalakítására (nagyközségek­ben, üzemekben stb.). Abban az időszakban, ami­kor mindenhol számot vetnek a pártmunka gyakorlati ered­ményeivel és hiányosságaival a személyi feltételek olda­láról vizsgálva a legfonto­sabb kérdésnek azt tartom, megtettünk-e mindent az egész párttagság aktív cselekvésének kibontakoztatásáért, s az mi­lyen fokon áll, eredményre ve- zettek-e a központi és a terü­leti pártszervek ilyen irányú kezdeményezései, hatá'ozata5 *, és hogy ezen a téren melyek n további tennivalók? A bból keE kiindulnunk, hogy a pártmunka dön­tő részt társadalmi munkában végzett olyan sajá­tos politikai tevékenység, amely a párt tagjai számára egyrészt a szervezeti szabály­zatból adódó kötelesség; a párttagság munkájában, akti­vitásában azonban nagy sze­repe van az öntevékenységnek is miután a pártmunka nem­csak pártimegbízatások formá­jában. fejeződik ki. Vizsgálódá­sunk alapkérdése tehát, hogy a párttagság aktív cselekvéséhez milyen feltételeket biztosítunk, másrészt párttagságunk ho­gyan él ezekkel a lehe óségek- Uel. A párttagság cselekvő egy­ségének, aktivitásának, vagy más szóval a pártmunka tár­sadalmi jellegének fejlesztése pártunkban nem formai kér­Uj gépek a Patyolatnál Négy NDK-gyártmányü, W 100-as Spezima, teljesen auto­matizált mosógép. Egyenként 100 kg ruhát mosnak. dés. Annak nem is az a lénye­ge, milyen a »fizetett« párt­munkások aránya, vagy hogy mennyi státust és béralapot le­het megtakarítani. A pártunk jellegéből, politikájából és az­zal összhangban álló szerve­zeti elveiből fakadó állandó kötelesség, a párt gyakorlati működését tartalmiakban is meghatározó olyan fontos kér­dés, mely biztosítja annak le­hetőségét, hogy ne csak a vá­lasztott szervek vagy az azok mellett dolgozó aktívák, ha­nem az egész párttagság részt vegyen a politika alakításában. Növeli a felelősséget a közös ügy iránt, bizonyos értelemben megóvja a pártot a bürokratiz­mustól, és attól, hogy az ap­parátus a választott szervek »fölé nőjön«, a legjobb lehe­tőség és biztosíték a párttagok fejlődésére, vezető káderek ki­nevelésére stb. Pártunk — különösen a IX. kongresszus óta eltelt időben — nagy figyelmet fordított a párt gyakorlati tevékenységét és a pártmunka jellegét is alapvetően meghatározó fölté­telek fejlesztésére. Ez minde­nekelőtt a párt általános poli­tikájának helyes elveiben és gyakorlatában fejeződik ki. Olyan politikai irányvonalban, amelyet egész dolgozó népünk híven követ és elfogad, ennél­fogva az ilyen politika képvi­selete, a végrehajtásában való részvétel a párt tagjai számá­ra egyénileg is biztonságot, jő feltételt teremt a kiegyensúlyo­zott, következetes pártmunká­hoz. Az ilyen politikát mások­kal is könnyebb megértetni és elfogadtatni. A párt szervezeti működésé­nek »alaptörvénye« a szerve­zeti szabályzat, a legutóbbi kongresszuson elfogadott mó­dosításokkal együtt a köteles­ségek rögzítése mellett széles­körűen biztosítja a párttagság jogait és lehetőségeit a párt általános tevékenységében va­ló részvételhez. Hozzá kell ten­ni, hogy éppen ilyen irányban érkezett máris több javaslat a X. kongresszus munkájával kapcsolatban. A központi vezető szervek és a területi pártszervek rész­ben a XX. kongresszus határo­zatai nyomán, részben a X. kongresszus, a pártértekezietek előkészítése során több olyan határozatot hoztak, amelyek közvetlen kapcsolatban van­nak a párttagság alkotó tevé­kenységének biztosításával, annak továbbfejlesztésével. Például a különböző szintű pártszervek felépítése, feladat­köre és munkamódszere, vagy a pártdemokrácia kérdése, de az egyes pártszervek hatáskö­rének növelése, önállóságuk fejlesztése is magába foglalja és serkenti a párttagság akti­vitását. A gyakorlati tapasz­talatok szerint a pártszervek ás a párttagság túlnyomó több­sége jól él ezekkel a lehetősé­gekkel. Különösen sokat javult a választott szervek és a párt­tagság kapcsolata az utóbbi időben, s ez hatékonyabb és megalapozottabb testületi te­vékenységet, a párttagság kö­rében felelősségteljesebb mun­kát vált ki. F igyelemre méltó a kong­resszusi előkészítő munkában az egész párttagság bekapcsolása, mun­kájának igénye a különböző dokumentumok előzetes meg­vitatásában és kidolgozásában, végül a választás mechanizmu­sának néhány új vonása is, mely szélesebb lehetőséget biz­tosít arra, hogy párttagságunk érvényesíteni tudja jogait. Or. Latos István, az MSZMP KB párt- és tömegszervezeték osztá­lyának munkatársa (Folytatjuk.) MAI KOMMENTÁRUNK Fokozatosság, több helyi kezdeményezés Egy műszak alatt 1800 kilogramm ruhát vasal ez a szin­tén NDK-gjúrtmányú, nagy teljesítményű gép. A dunántúli Patyolat Tár­sulás szervezésében gépismer- tető-bemutatót tartottak a ka­posvári központban a dunán­túli Patyolat vállalatok kép­viselői részére. A bemutatón részt vett Hardtmuth Hille, az NDK külkereskedelmi Vál­lalata, az UNITECHNA mér­nöke is, aki nagy sikerű tá­jékoztatót tartott az NDK mosodai és vegy tisztítási gépgyártásának jelenlegi hely­zetéről, s egyben diafilmek segítségével bemutatta a leg­korszerűbb gépeket. A részvevők egyöntetű meg­állapítása szerint az automa­tizált, modern gépek beállí­tása nagymértékben segíti a megnövekedett igények ki­elégítését,. sőt a szolgáltatások további bővítését is. A ka­posvári üzem gépesítési prog­ramja tízmillió forintba ke­rül. Jelenleg — ha a helyzet úgy adódna — három mű­szakiban napi 120 mázsa ruha mosását tudnák elvégezni. Prognózis a szellemi és a fizikai munka arányváltozásairól Az Országós Tervhivatal i közeljövőben, vagy legalábbis más szervek közreműködésé- a közeli egy-kót évtizedben vél prognózist készített a | megtörténik, dolgozók összetételének, kép­zettségének várható alakulá­sáról. Eszerint 1980-ig a tudomá­nyos és technikai fejlődés és a gazdaság szerkezeti változá­sai nyomán a szellemi és a fizikai munka aránya eltoló­dik a szellemi munka javára. Az összdolgozóknak várha­tóan 23,8 százaléka végez 1980-ban szellemi munkát, a jelenlegi 19,9 százalékkal szemben ezen belül a növeke­dés még gyorsabb lesz az egészségügyi és a műszaki szakmákban. A fizikai mun­kások aránya 80,1-ről 76,2 százalékra csökken, ezen be­lül 18,7-ről majdnem 25 szá­zalékra nő a szakmunkások aránya s jóval kevesebb se­gédmunkásra és betanított munkásra lesz szükség, mint jelenleg. A korábbi tendenciáktól el­térően az egyetemi képzettsé­gű szakemberek aránya csak kis mértékben növekszik, sőt az egészségügy területén csök­ken. A szakosodás miatt ugyanis sokkal hatékonyabb­nak tűnik a felsőfokú techni­kumi képzettség, ennek az aránya a mostani 7-ről 15 szá­zalékra nő. A legnagyobb elő­rehaladás a középfokú kép­zésben várható. A gazdasági és ügyviteli területeken dol­gozó szakemberek 60 százalé­ka, a mezőgazdaságban dol­gozókénak pedig keréken egy- harmada rendelkezik 1980-ban középiskolai végzettséggel a jelenlegi 43, illetve 20 száza­lékkal szemben. A dolgozók általános mű­veltsége és szakképzettsége tehát jelentősen növekedni fog. Egyre többen már az is­kolában megszerzik a munka­körükhöz szükséges általános műveltséget és szakmai is­mereteket. A prognózis sze­rint indokolatlan azonban az az illúzió, hogy a fizikai munka kiküszöbölése már a Izgalmas, egész társadal­munkat érintő kérdésekről nyilatkozott kedden este a televízióban Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, A Központi Bizottság határoza­ta nyomán a nők gazdasági, politikai és szociális helyze­tének vizsgálata, a tapaszta­latokból következő tenniva­lók elsődleges társadalompo­litikai feladataink közé ke­rültek. Szükséges, de úgy is mondhatnánk törvényszerű, hogy így van, mert bár az el­múlt huszonöt év során a nők egyenjogúságában jelentős fejlődés ment végbe, mégis — ahogy Pullai Árpád mond­ta — »a gyakorlat, a szavak, a tettek nem mindig estek egybe«. Hosszú évszázadok beidegzödött életformája, szokásai, makacsul tartják magukat, s ezeken a szemlé­letbeli hibákon csak nagyon lassan lehet változtatni. A televízió nyilvánossága előtt szóba kerültek mind­azok a fontos nőpolitikái kér­dések, melyek kifejezően mu­tatják: rendkívül sok tenni­valónk van. Nemcsak egyes személyeknek, szerveknek, intézményeknek, hanem a társadalom egészének felada­ta, hogy a meglevő hibák — sőt nem égy esetben tör­vénytelenségek — megszűn­jenek. Mi az, ami leginkább meg­ragadta a figyelmet? Először is a fokozatosság elve. Több ízben és több vonatkozásban is visszatérő gondolat volt ez. A nők helyzetének javítása — jól tükrözi ezt a Közpon­ti Bizottság kritikai állásfog­lalása — részben politikai, részben gazdasági intézkedé­seket kivan. Tudatot formál­ni, véleményt kialakítani, embereket meggyőzni admi­nisztratív eszközökkel nem lehet. Csak türelemmel, kö­vetkezetesen, fokozatosan. És ugyanez a céltudatosság, fo­kozatosság vonatkozik a gaz­dasági jellegű tennivalókra is. Jól érzékeltette ezt Pullai Árpád az éjszakai műszak megszüntetésével kapcsolatos véleményében. Köztudott, hogy országszerte, a dolgozó nők körében, rendkívül sok problémát, gondot okoz a há­rom műszak. Ám, ha a nőket foglalkoztató iparágakban megszüntetnék az éjszakai műszakot, akkor ez a népgaz­daságnak hatmilliárd forint termeléskiesést jelentene, majdnem akkora összeget, mint az ez évi egészségügyi és szociális költségvetés. Ma­rói holnapra tehát ez a fel­adat nem hajtható ‘ végre, csak fokozatosan és úgy, hogy ne okozzon termeléskiesést. A másik gondolat, mely lé­nyegében szervesen kapcso­lódik az előbb említetthez, s melynek döntő jelentősége van a feladat sikeres elvég­zésében az, hogy sokkal na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni a helyi kezdeményezések­re. Mert igaz, hogy a hibák megszüntetésének egy része országos intézkedéseket kí­ván — gondolunk itt a nőket foglalkoztató iparágakban ki­alakult alacsony bérszínvo­nalra —, de van egy sor lehe­tőség, amellyel »házon« be­lül lehet és kell élni. Nem­csak a példaként említett Győri Vagongyárban van meg annak a lehetősége, hogy a dolgozó nők helyzetén ja­vítsanak, hanem másutt is. Elhatározás, akarat, politikai felelősségérzet dolga ez olyan munka, mely semmi­képpen sem nélkülözhető! Ügy érzem, most, amikor ismertek a célok, tudjuk azt, hogy mit miért kell tennünkr és megkezdtük ennek a hosz- szú időre szóló társadalompo­litikai feladatnak gyakorlati végrehajtását, megkülönböz­tetett figyelmet kell fordítani arra, hogy helyben, az adott üzem, gyár, intézmény vagy gazdaság viszonyai között milyen lehetőségek vannak a nők gazdasági, politikai és szociális helyzetének javítá­sára. Mert mindenütt van, csak meg kell találni a mód­ját. Izgalmas, egész társadal­munkat érintő téma a nőpo­litikái kérdés. Pullai Árpád televiziónyilatkozata nem csupán elgondolkodtató volt, hanem nagyon határozottan kifejezte azt is: összefogásra, nagy társadalmi erők meg­mozdulására van szükség ah­hoz, hogy a meglevő hibák, fogyatékosságok megszűnje­nek. V. M. 154 helyen napi 1200 ragon gabonát résznek át Felkészült a termény fosadására a Gabonafelvásárló és Feldolsozó Vállalat A Somogy megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat igazgatóhelyettesével, Tárkányi Lászlóval beszélget­tünk az aratási és betakarí­tási időszakra való felkészü- lésrőL — 1969-ben 14 500 vagon ke­nyérgabonát vettünk át Eb­ben az évben 13 500 vagomnyi- ra számítunk. A szerződéskö­tések is erre utalnak. Ezeket előre rendeztük, de ez nem je­lenti, hogy már nem tárgya­lunk pótsezrződéskötésről me­zőgazdasági üzemekkel. — Van-e valamilyen elté­rés az átvételnél az előző évhez viszonyítva? — A takarmánybúza ter­melési és kereskedelmi té­nyező lett A megfelelő minő­séget el nem érő kenyérga­bonákat és egyes fajtákat so­roljuk ide. Rendelet szabá­lyozza a minősítést. Bízunk benne, hogy vita, nézeteltérés a megítélésben nem lesz köz­tünk és a termelő gazdaságok között Az átvételre felkészül­tünk. Dolgozóink oktatását befejeztük. Különösen a ta­karmánygabonák ismérveire hívtuk fel figyelmüket Ter­mészetesen felújítottuk a ke­nyérgabonára vonatkozó is­mereteiket is. Mindhárom te­rületi tez-szövétséggé! megál­lapodtunk abban, hogy a szö­vetkezetek raktárosait felké­szítik a feladatokra. Ez Nagy­atádon és Fonyódon már meg­történt, Kaposváron ezen a héten tartják. Nagyon fon­tos, hogy a minősítéseket egy­formán végezzük. Ennek már az átvétel előtt meg kell tör­ténnie. — Hány átvevőhelyre szállíthatnak a termelőszö­vetkezetek? — Százötvennégy átvevőhe­lyünk van a megyében. Tíz­órás m unkanapot, számítva 1200 vagon gabonát tudunk átvenni egy nap alatt. 56 rak­tárunknál 4—5 gépkocsi is ürítheti egyszerre rakomá­nyát. Általában ömlesztve hozzák a vontatók és a gép­kocsik a gabonát, csak az ol­dalfalaik mentén állnak tele zsákok. Felkészültünk arra is, hogy kombájntiszta állapot­ban vegyük át a terményt, mégis az a kérésünk, ahol le­het, tisztítsák. Tíz telephelyün­kön szárítani is tudunk; napi 150 vagon gabona a kapacitá­sunk. Vannak szárítóberende­zéssel rendelkező termelőszö­vetkezetek is, ezzel ezt a problémát megoldottnak te­kintjük. Tavaly csak 2000 va­gon árut kellett szellőztet­nünk. — Mekkora raktárkapaci­tással rendelkeznek? — Az idén 1800 vagonnal többet tudunk tárolni raktár­ban. Ezer vagonnyi gabonát raktározhatunk a kaposvári silóépületben, 360-at pedig a barcsi fémsilótelepen. Csak az a kedvezőtlen, hogy elég nagy készietünk van még a tavalyi termésből. Szabadtéri tárolá­sunk 1400 vagonnal kevesebb lesz, mint a múlt évben. .A mezőgazdasági üzmek 1969- ben 3200—3300 vagon termés tárolását vállalták. Most is ennyit kérünk tőlük. Minőségi javulásról is beszámolhatok. 2200 vagonnyi termést úgyne­vezett kalodákban tárolnak majd a szövetkezetek. Ez á raktározás tulaj donltép pen csak félig nevezhető szabadté­rinek. Az árvízvédelemnél sok zsákra volt szükség, így egy kicsit a kényszer szülte ezt a jó megoldást. A »kalöda« falai deszkából készülnek. Fóliával is bélelik, a tetejére pedig ponyvát tesznek. Így csaknem teljesen megvédik az időjárás viszontagságaitól a termést. Kiskorpádon már el is készült a »kaloda« rendszerű raktár, Tabon, Somogyszilban, Marca­liban is létesítenek ilyen táro­lót Mi — hogy hozzájáruljunk az eredményesebb munkához — hat helyen bővítettük a ka­pacitást. Nagyobb teljesítmé­nyű szállítós-7'alagokat vásárol­tunk. A területi szövetségek­kel tárgyaltunk az átvétel megkezdése előtt — ez már szinte ha-’vnrnány —. s úgy érezzük, minden kérd ár\ tisz­táztunk annak céljából, hogv a tern1"1 őszövetkezetek elége­dettek lehessenek velünk csak­úgy, mint tavaly. Leskó László SOMOGTI NÉPLAP Csütörtök, 1970. július 2. 3

Next

/
Thumbnails
Contents