Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-12 / 136. szám
NÉZŐK ÉS SZERZŐK KÖZÖS MŰSORA Kabaré a képernyőn „V ecsernyeidőben44 a művelődés otthonában Mostanában JJJ könnyű múzsa a képernyőn. A tévé szerkesztői úgy látszik szívesein vállalják a humort, pedig neim is könnyű feladat. Kedden este Kisasz- szonyokat láttunk a magasban, s tévékomédiát hirdetett a műsor. Megvallom, sokáig tűnődtem azon, hogy Gyárfás Miklós darabja mitől volt tv- komédi'a? Hogy komédiáztak benne, az Igaz, és az avatag polgári erkölcs a szatíra szemüvegén keresztül ezúttal is nevetségesen torz volt. Az irónia hatásfokát azonban inkább egy-egy jól megfogalmazott, jól alakított portré emelte (Psota Irén ezúttal is remekelt). De mégsem volt tv-korriédia. Inkább egy vérbő kabaréj elemet, és ha ott látjuk a képernyő közepén a színpadi súgólyukat, cseppet sem lepődünk meg, hiszen a szobában, zárt jelenetben semmiképpen sem használták ki a kamera előnyeit. Káibanéjelenet. Azt hiszem, érdemes időzni ennél a műfajnál — ha lehet így nevezni —, hiszen a századelő nagyszerű kábaréhagyotmányai ma is élnek, többnyire Thália fővárosi deszkám. Pedig nagyon széles érdeklődésre tart száimot, és jogos a kérdés, mit kaphat belőle a néző televízión keresztül? Politikai kabarét bőven láthattunk már — majdnem túl sokat. Mert jó elviccelődni a közélet, a politika visszásságain, és napjaink bő termése bizonyítja, hogy méltó módon folytatjuk a »'kabaréklasszikusok« kézdte utat. Tekintsünk magunkba! A mai ember boldogságában, a családi tűzhely mellett felcsengő kacagásban vajon nincs visszacsengés néha? És' ezt mi magunk tudjuk á legjobban! A jó sztorikat mi magunk szállíthatjuk. Ezért tartom nagyon jónak Kállai István Mit tenne ön az én helyemben? című vidám műsorát. Ami kabarénál nagyon fontos, kapcsolat teremtődik az előadók és a közönség között, és mindez a televízió lehetőségein belül! Például legutóbb. Vajon melyik férjtől nem kérték még számon a prémiumot vagy a hivatali előmenetelt? És nem is könnyű erre válaszolni. Mert ha megkérdezik — akkor mi van? A választ szellemes műsorban fogalmazta meg népszerű író, filmrendező, újságíró. Rögtönözve, frissen, ahogy kabaréhoz illik. Kolozsvári Grandpierre Emil ezúttal is jó szakértőnek bizonyult családi dolgokban. Válasza variáció volt a témára — és mesterien variált. Hiszen az egészséges ambíció és a karrierizmus nagyon is két dolog. Két út, melyet általában nem egyformán járnak az emiberek. Igaz, az elsőn nehezen, szívós türelemmel, kitartással lehet elősegíteni, a másikon gyorsabban lehet járni — és pórul járni. Pongrácz Zsuzsa közvéle- mény-lkutatása, szellemes kommentárja igazán «.meggyőző« volt, és kivételesen ritka példát láthattunk a képernyőn — női öniróniát. A »jellemi« vetélkedő egy kissé erőltetettnek hatott, viszont kárpótolt bennünket Révész György minifilmje, amely a «•kiismerhetetlen« női lélek mélységeibe tekintett. Kettős dicséret illeti tehát ezt a műsort. A magánélet áltatunk fontos problémáiról szólt a tévé sajátos lehetőségeit jól kihasználva. Egyszó - val — tévésen fogalmaztak, széles skálán, sok színnel. Lassan «kamaszkorba« ér ez a kabaré, és mint minden serdülővel, vele is fenntartással vagyunk. Félszeg ifjú lesz vagy életrevaló? Az utóbbi Zlí“ szól pályafutása. És ha jól neveljük — kérdező nézők és szerzők együtt —, egyre többet mond majd. És egyre szemteleneb- bül. Mert kabarécsaládban már így szokás. Tröszt Tibor Gyors életmentés Rohamkocsival Nincs még'egy hónapja sem, hogy városunkban egy autóbusz formájú fehér kocsit láthatunk, oldalán vörös kereszttel és a felirattal: Országos Mentőszolgálat. A fehér Robur — ahogy az emberek elnevezték — furcsa hangot hallat. Eddig csak filmekben hallhattuk ezt a mély, riasztó jelzést. Rohamkocsi — ez a hivatalos elnevezése az új mentőnek. Dr. Szöllősi József mentőorvos szólt a működéséről. — Három esetben szálltunk ki indokoltan balesethez a rohamkocsival, vagy ahogy mi hívjuk egymás között, a »ro- koval«. — Mit jelent a városnak a rohamkocsi? — A városnak? Egész Dunántúlon csak két ilyen kocsi van. Pécsen és itt. Természetes tehát, hogy más megyékbe is azonnal indulunk, ha kell. Mi a különbség a régi mentő és e között? Elsősorban az, hogy tágas, tehát azonnal dolgozni tudunk benne. Elvégezhetünk kisebb sebészeti beavatkozásokat, előkészíthetjük a sérültet a legnagyobb műtétekre is, de például szülést is levezethetünk a kocsiban. URH-rádión tagtörések ellátására. Vérpótló szerek, fehérneműk és babakelengye. A három hordágy közül egy testhez alakítható, ún. »vákuum-hordágy«. A műtőasztalt négy reflektor világítja meg. — Tulajdonképpen a rohamkocsi egy súlyos, életveszélyben lévő sérült ’ellátására készült. De tömeges szerencsétkér a mentővel, akkor eleve ezzel indulunk. A rohamkocsit három gépkocsivezető vezeti, fülkéje teljesen szeparálható. A rohamkocsi életet menthet, hiszen lehetővé teszi a gyors és szakszerű orvosi beavatkozást. B. Zs. Régen a vecsernyeidő a vasárnap délutáni órákat jelentette falun. Amikor másodszor indultak el a harangszóra ünneplés-feketében az emberek. Ma más képet nyújt a vasárnap délutáni főutca. Beszélgető öregek a ház előtt, az utcákon csinos fiatalok, divatos, jól szabott ruhákban. Sétáló csoportok. Néhol kisebb tömörülés a presszó, a mozi vagy a fagvlaltos előtt. Itt-ott kigördül, elsuhan egy-egy személy- gépkocsi. Nagyjából ez a kép a legtöbb helyen. Kiegészül ugyan a művelődési házzal is, ahová azért be-betérnek, legalábbis a fiatalok. Főleg oda, ahol klub is működik. Szinte ez az egyetlen alkalom, amikor a hét közben másutt vagy a városban dolgozó KISZ-es fiatalok összetalálkoznak. Már ahol. A klub szinte kulcsfontosságát ugyanis nem mindenütt értik még a helyi vezetők. Ahol zárva... Lassan gördülünk végig Me- zőcsokonya főutcáján. Álmos, nyomasztó, verőfényes vasárnapi kora délután. Az utcán alig egy-két lélek, ketten-hár- man a mozi előtt. A pénztár- ablaknál egy tizenöt éves forma fiú, György János villanyszerelő-tanuló, az üzemvezető fia. Büszkén mutatja a szép, modern, rejtett világításé mozihelyiséget. A közönség általában gyér. A helyiséget másra nem használják, pedig van egy kis színpada is. »De itt?.... — sóhajt nagyot — esetleg iskolai ünnepség egyszer-kétszer egy évben ...« — Egész télen elvannak, hogy semmi sincs — toldja meg odaérkező édesapja. — A többség Kaposvárra jár dolgozni, így szórakozni is oda: a Corsóba, a Latinkába. Vagy a szomszéd Hetesre, Somogy- sárdra. A KISZ-szervezet papíron 30 tagú. Van egy KlSZ-klub- helyiségük — zárva —, benne néhány szekrény, asztal, székek. Meg egy lemezjátszó, javítás alatt. Talán két hónapja voltak ott utoljára. Ha jobb meccs van, a tanácson néznek tv-t az emberek. A KISZ-titkár. Gábor Márta, gimnáziumi tanuló. Helyes, szép arcú kislány. Halk szavú és hangja tele korához méltatlan rezignációval, gondokkal és gátlásokkal. — Ügy érzem, mindent megpróbáltam. nem megy. Néha összejöttünk a klubban táncolni, elvittem az én lemezjátszómat. Ma is szerettem volna, Nem jöttek a lányok, kidőlt a májusfa... de az is elromlott... A felnőttek? Németh István vb-titkár segítene, de az ő lehetőségei is korlátozottak... Két évig Szekszárdon voltam kollégista. Ott igazi közösségi élet volt, és ide is tele ambícióval és lelkesedéssel jöttem. Előtte soha nem hittem el, hogy egy faluban — bármennyire akar is valaki — nem lehet semmit csinálni... Most már elhiszem. Ügy érzem, nem fogadtak be; nincs irántam bizalom a fiatalok közt. — De miért? És egyáltalán beszélt velük ? Megkérdezte őket? Hátha ők ugyanezt érzik maga iránt és akkor nem létező problémákon rágódnak. — Én megpróbáltam... Nincs önbizalmam. Ez bizony hiba. De az is, ha a mezőcsokonyai KISZ-életért egyetlen fiatal érez felelősséget, sőt önvádat. Más nem ... ... és ahol nyitva a klubhelyiség Somogysárdon, a művelődési otthon előtt nyolc-tíz fiú birkózik egy hatalmas májusfával. Kitáncolására hívták a lányokat, itt akarták búcsúztatni a fát egy kis »juniálissal«. Vagyis ilyen szép időben kiteszik az ablakba a hangszórót, hadd szóljon, ők meg táncolnak, szórakoznak, ahogy általában szokták, így vasárnap délután. És »kitánoolják« a májusfát, mert itt él ez a szokás még, illetve újra. Ahogyan Fentős József KISZ-titkár elmondta: néha tíz-tizenöt év után »felújítanak« egy-egy régebbi népszokást. Él a húsvéti locsolás még a korbácsolás is aprószentek napján. Most aztán nem jöttek a lányok, kidöntik a májusfát. — De hát menjek oda könyörögni mindegyiknek!? — füstölög magában a KISZ-tiíkár, miközben bevonulunk a kis művelődési otthon klubhelyiségébe. Kellemes hűvös, tisztaság, a falon nádnyaláb- díszítés, képek, rajzok, kedves ötletek — egyszóval az egész otthonos. Időközben két középiskolás kislány is megérkezik: Szüli- mán Mária és Németh Rózsa. Jókedvűek, , mosolygósak. Nincs szemrehányás, veszekedés. Nem jöttek — nem jöttek. Most itt vannak ... Vasárnaponként táncolni jönnek össze a fiatalok. A járási KISZ-bizottságtól kaptak egy lemezjátszót, de rádió még nincs hozzá. A tsz-nél vállalnak majd a nyáron valamilyen munkát, s amit keresnek, azon lesz rádiójuk. Egyelőre még nincs különösebb programjuk a vasárnap délutáni összejöveteleken — pedig a tartalmas beszélgetést igényelnék. »Pelle Józsi bácsi a takarékszövetkezettől szívesen el is jön. Igen tájékozott, és vitavezetőként is jól el tud beszélgetni akármiről a fiatalokkal, ő vezette télen a politikai oktatást is. És Horváth László pedagógus, úttörővezető is szívesen eljön bármikor közénk — mondták a fiatalok —, most is ő hozza a magnót«. Abban maradtunk, hogy ősztől jó lenne kötött programokkal is kitölteni a találkozásokat ebben a jól összeszokott, kellemes közösségben. Ütközben áthaladtunk Me- zőcsokonyán. A KISZ-esek sárga falú klubhelyisége zárt ajtókkal szomorkodott a késő délutáni fényben. Messze valahol akkor harangoztak elsőt az esti ájtatasságra. Wallinger Endre > állandó kapcsolatot tartunk a kórházzal. A rohamkocsit a legkorszerűbb berendezésekkel látták el. Állandó tartozéka az automata lélegeztető gép, amelyet szükség esetén a beteg maga is vezérelhet. A készletben minden olyan gyógyszer megtalálható, amely a sérült életben tartásához, műtét előtti vagy utáni gyógyszereléséhez szükséges: kötszerek, steril kesztyűk, műszerek, fecskendők. Sínek végien ség esetén helyszíni ambulanciaként működhet. — Hogyan döntik el, melyik mentő induljon ki az állomásról? — A mentőállomás vezetője dönti el a bejelentések alapján. Most még — több esetben — indokolatlanul is kimentünk; tehát gyakorló idő ez a néhány hónap. De ha a körze! « főorvos íróasztalán *4 tankönyv. Nem szakmai ismereteket tartalmazó, magas szintű kiadvány. hanem — környezete érdekes kontrasztjaként — a legelemibb tudnivalókat rejti magában: a betűket, szótagokat, egyszerű mondatokat, ezek írásának, szerkesztésének módjait. Címe: Tankönyv a közismereti tanfolyam hallgatói számára. A főorvos kérésére egyik betege — • általános iskolai igazgató — szerezte. Egy tizennyolc éves cigányfiút szeretnének megtanítani írni-olvasni az osztály orvosai, ápolónői. Sajnos, lesz idő rá. A fiú üzemi robbanás következtében súlyosan megsérült. Orvosai szerint néhány hónapig a kórház lakója lesz. Ahogy állapota kissé javult, sokat beszélgettek vele. Meg»• lépőén értelmes, a világ dolgaiban tájékozott, érdeklődő fiúnak ismerték meg. A főorvos megkérdezte tőle: — Hány osztályt végzett? A beteg szégyenlősen lehajtotta a fejét: v — Egyet sem. Orvom nem akart hinni a ti orvos például szakorvost fülének. Gyógyítás mellett — Nem járt iskolába? — Messze laktunk ... Meg ruhám sem volt. Apámat egy verekedéskor majdnem agyonütötték. Rokkant maradt. Pedig addig munkásember volt. Kevés ennivalóért, elhasznált ruháért dolgoztam már tizenegy éves koromban a falusi családoknál. Este begyalogoltam a kultúrházba, és néztem a tv-t. Mindig a sarokban ültem. Aztán kiváltottam a munkakönyvét és elmentem az olajosokhoz. Azóta is ott dolgozom. — Hol lakik? — Munkásszálláson. Ha lehet, most is nézem a tv-t, meg vettem egy kis táskarádiót, azt hallgatom. — Persze, a/tánczenét. — Azt is, Meg mást. A beszédeket, híreket. Meg a történeteket. — És a betű, az olvasás? Nem -hiányzik? — Mondtam a társaimnak, tanítsanak meg, nem sajnálom a pénzt érte. Megfizetem a fáradságukat. Kinevettek.., Hogg mH akutok é% mikor ők is elfelejtették azt a keveset is, amit néhány éve beléjük vertek. Nem tudnák már lerajzolni szabályosan a betűket. És — azt mondják — jól megvannak így is. Meg mindig mennek inni, nemigen ülnek le a szálláson. Csak néha, és akkor két forintért felolvasnak egy-két írást az újságból vagy a képeslapokból, néha valami könyvből is. — Két forintért. — Igen. Fél óráig olvasnak érte. Vagy ha érdekes, akkor tovább is. Amikor nem tudnak elmenni a szállásról, mert már régen volt fizetés. — Mit szólna hozzá, ha itt a kórházban megtanulna írni- olvasni? A beteg szótlan értetlenséggel nézett a mellette ülő főorvosra. — Nos? Megpróbáljuk? — hallja a bíztatást. — Én nem is tudom. Mert most semmi más, csak az a kis táppénz sokáig ... Nem tudnám én azt megfizetni senkinek, doktor űr. A főorvos felállt} — Nem kér magától ezért egy fillért senki sem, Jóska. Csak egyet: erejéhez, egészségéhez mért erőfeszítést, akaratot, szorgalmat. Na, gondolkodjék rajta! Egy hét múlva kezdenénk a tanítást, A főorvos felveszi az asztalról a sárga fedelű könyvet, és úgy folytatja a történetet: — Négy nap múlva kezünkben volt h tankönyv, és az iskolaigazgató útmutatása alapján el is kezdtük a leckéket. Ha tíz-tizenöt percnyire is, de az osztályon dolgozó valamennyi orvos és ápolónő igyekszik hozzájárulni a cél eléréséhez. Meg a betegek is segítenek. Az eredmény? Az olvasáshoz alig kell már segítség, és az írás — amit később kezdtünk — szintén gyorsan megy. Nagyon örülünk a sikernek. Ügy tervezzük, hogy búcsúzóul néhány könyvvel ajándékozzuk meg tanítványunkat, akinek az egészsége is rohamosan javul. (A történetet — amelyhez hasonló az ország bármely gyógyintézetében előfordulhat — a szomszédos megyében, a nagykanizsai kórházi bem jegyeztem le.) Paáí Easzfő * SOMOOTI Jí«-t*trAP :| Mutt» m jttsG. j 5
