Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-11 / 135. szám
á megyebizottság ülése nyomán SOMOGYBÁN A LEGNAGYOBB A párt ifjúságpolitikája Somogybán Mi jellemzi Somogy ifjúságát, milyen a világnézeti, erkölcsi arculata, hogyan fejlődött a KISZ-szervezetek politikai és szervezeti élete, milyen figyelmet fordítottak a párt szervezetei az ifjúság szocialista nevelésének eszmei, politikai irányítására? Mindezeket a kérdéseiket együttes ülésen tárgyalta meg a megyei pártbizottság és a megyei KISZ-bizottság a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának február 18—19-i határozata alapján, összegezve azt állapították meg, hogy a párt ifjúságpolitikája alapjában érvényesül a megyében, a somogyi ifjúság gondolkodásmódja, magatartása, a fiatalokkal való foglalkozás helyzete tükrözi a megye politikai, gazdasági és társadalmi helyzetét Fejlődés és rétegeződés A megye lakosságának, s ezen belül ifjúságának foglalkozás szerinti rétegeződését megváltoztatta az az előrelépés, mely a Somogy általános helyzetével és fejlődésének irányával foglalkozó 1965. január 12-i politikai bizottsági határozat után következett be. A »Tegyünk többet Somogyért!« mozgalom tettekre, újabb vállalásokra ösztönözte a fiatalok nagy részét. A kitűzött célokban távlatot, egyéni képességeik kibontakoztatására lehetőséget látnak. A megye fejlődése egyébként tükröződik az ifjúság megoszlásában is, hiszen nőtt a tanulók és a szakmunkások száma, csökkent viszont a mező- gazdaságban dolgozó fiatalok aránya. A hatvanötezer tizen- négy-huszonhat éves közül harmincötezer dolgozik, több mint tizenháromezer pedig tanul. A többi katona, megyén kívül tanul és dolgozik, vagy még nem áll munkavlszony- han. Csak akkor lehet megítélni, milyen a megye ifjúsága, ha mérlegeljük az egyes rétegek egymástól eltérő életmódját, politikai, műveltségi színvonalát. Az összképet a megye sok apró falva és külterülete is befolyásolja. Fiatal munkások Az utóbbi évek iparfejlesztési politikájának eredménye, hogy a munkásifjúság létszáma megközelíti a tizennyolcezret. Csak egy összehasonlítás: hat évvel ezelőtt összesen ennyi munkása volt Somogynak. A munkásifjúság jelentős politikai erő a megyében. A fiatal munkások szocialista rendszerünk hívei, részt vesznek vívmányaink védelmében, a társadalmi értékek gyarapításában, a különféle társadalmi mozgalmakban. Politikai arculatuk fontos vonása, hogy határozottan támogatják a párt politikáját. Az ifjúmunkások egyre többen tevékenyen részesed a párt- és a tömegszervezetek munkájának. A gyors iparosodás miatt nagy a betanított és segédmunkások aránya. Az utóbbi évek iskolapolitikájának hatására azonban egyre nő a szakmunkások száma. A munkásifjúságnak csaknem negyven százaléka lány és fiatalasszony. Többségüknek nincsen szakmája, közülük kevesen vesznek részt a vezetésben. Gondot jelent, hogy az üzemekben dolgozó fiatalok egy részére még nem hat megfelelően a munkáskollektíva. Ezt az is befolyásolja, hogy kis létszámú a törzsgárda, sőt az új üzemekben még 'ki sem alakult. A középvezetők és az idősebb munkások egy része nem foglalkozik személyesen a fiatalokkal. Nem megfelelő a kritikai szellem, a nyílt politizálás sem az üzemben. Az eszmei és a politikai nevelő munkát hátráltatja, hogy általában nincsenek meg a szociális és a művelődési lehetőségek. Sok a bejáró az ifjúmunkások közül, ezért gyengébb az aktivitásuk, alkalomszerű a tevékenységük a KISZ»ben. A megye parasztifjúsága A falu társadalmi fejlődése megváltoztatta a parasztifjúság helyzetét, rétegeződését, gondolkodásmódját, magatartását és a szocialista mezőgazdasághoz való viszonyát. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban dolgozó fiatalok többsége becsületesen ellátja feladatát, egyre többen életpályájuknak tekintik a mezőgazdasági munkát. Ezt le lehet mérni azon is, hogy az utóbbbi két évben több mint kétezer-hétszáz harminc éven alulit vettek föl tsz-tagnak. Most már elsősorban a szakmunkások mennek haza a faluba, míg azelőtt a szakképzetlenek. A legtöbb fiatal a gépesítésben és a növénytermesztésben dolgozik, az állattenyésztésben azonban igen kevesen a bérezés, a munkakörülmények és az előítéletek miatt. Egyre több mezőgazdasági szakmunkásra van szükség a megyében, azonban még csak az állami gazdaságokban tervszerű a szakmai képzés és továbbképzés. Nem megfelelő a mezőgazdasági szakemberek fogadtatása és letelepítése sem. A termelőszövetkezetekben kevés fiatal található a vezetőségekben, a szövetkezetek egy részében sem a vezetők, sem az ifjúság képviselői nem ismerik kellően az érdekvédelmet szolgáló rendeleteket. Nem kielégítő ebben a tsz- szovetségek munkája sem. A tanácsok és a tsz-ek nagy része közös összefogással új művelődési otthonokat, klubokat épített, egy részük azonban a fiatalok megkérdezése nélkül, nem a célnak megfelelően használja fel a rendelkezésre álló anyagi eszközöket. Legelmaradottabbak a társadalmi, gazdasági és művelődési viszonyok a pusztákon és a kisközségekben, így itt a legerősebb a vallásosság. Egyre nagyobb a falun élő fiatal értelmiségiek' szerepe a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, az iskolai nevelő munkában, a KISZ szervezeti életének pezsgővé tételében. Nem megfelelő azonban az egészségügyi és adminisztrációs munkakörben dolgozó fiatalok közéleti tevékenysége. L. G. Megnyílt a Sió áruház Tizenhatmilliós árukészlet — Reprezentatív külső Ezrek ostroma az első napon 1967-BEN KEZDTÉK építeni Siófok központjában, és igaz, hogy csaknem másfél éves késéssel, de tegnap mégis csak megnyílt a Sió áruház. Bent még az utolsó simításokkal bajlódtak, de a kirakatok* a bejárat előtt már kora reggel nagy tömeg várta, talán nem is annyira az ünnepélyes pillanatot, mint inkább a nyitást. Régi vágy és igény teljesült. A Siófok és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet szövetkezeti összefogással hozta létre Somogy legnagyobb önkiszolgáló áruházát, s ez nemcsak a helyi lakosság, hanem a megnövekedett idegenforgalom szempontjából is rendkívül nagy jelentőségű. A nyitás előtt közgyűlést tartott a szövetkezet, majd ünnepélyes külsőségek között Bar- tolok Mihály, a SZÖVOSZ igazgatóságának elnökhelyettese vágta át a szalagot az áruház bejáratánál. És ezután folyóként özönlött be az ajtókon az érdeklődők nagy tömege. A látvány valóban lenyűgöző volt, ha nem kívánPANYOLÁN JÁRTAM „Van kiút...“ A romok között gyermekkocsi. Visszavárja kis tulajdonosát. (Az óvodában naponta több mint kétszázan esznek. Ki tudja megszámolni. Komor, fáradt arcú felnőttek a csöppnyi gyermekasztaloknál, az alacsony gyermekszékeken. Keveset beszélnek. Meghaltak a virágok, vízbe fúlt a mosoly, a nevetés. Az arcokat nem lehet elfelejteni. A homlokon ott a bánat és a gond ezer redője, de a tekintetben az elszámt akarat: újrakezdeni...) Zörög a szekér a köves- útón. A járdák mellett kerítés, mögötte romok, romok, romok. Emberek hajladoznak, és a sáros földből szedik élő, amit lehet, ami volt. Egy törött szék, egy víztől fel- puffadt ágy, egy ajtó nélküli éjjeliszekrény. A fákon, a kerítésen ruhák száradnak. Mikor öt nap múlva visszajöttek, akik elmenekültek, akkor leültek a romok előtt az árokpartra. Ültek és néztek. Mereven, moccanás nélkül és száraz tekintettel. — Nem lehet elhinni, hogy mi történt. Nem hiszi az ember, hogy át lehet élni . ilyen katasztrófát. Ültek az emberek a sáros földön, szinte bénán. Zörög a szekér. Ma már a romok mellett ideiglenesen összetákolt házikók állnak. Füstöl a tűzhely kivezetett kürtje. És dolgoznak, hajladoznak, szedik elő, ami talán valamire még használható lesz. Mert élni kell Zörög a szekér. A major megrendítő látvány. A lóistálló, a szeszfőzde, a takarmánytároló összeomolva. A két éve épített sertéstelep súlyosan megrongálódva, a szarvasmarha-istálló falán ott a jel: az ablak fölé ért a víz. Két kombájn tetején hatalmas farönk. A víz hagyta ott De az istállóba már bekötötték a leromlott, legyengült, fáradt állatokat, és az épület mellett egy nagy kazal frissen érkezett takarmány. Trágyát, szemetet takarítanak el az emberek. Amit ide hordott a víz. Villanyszerelők dolgoznak a vezetékeken. Rendet kell tenni. Élni IceH. A határ. Csaknem két és fél ezer holdas a Szikra Tsz. Ebből mintegy ezernyolcszáz hold a szántó. Varga József főagronómus csizmája, ruhája sáros, arca —• mint itt mindenkinek •— fáradt. — Nézem a határt, mint Noé, hol szikkad egy kicsit. A két és fél ezer holdból nincs két hold, ami zöld lenne. Mintha kiégették volna, sárgán, esapzottan terül el a búza, a lucerna, sárga az átmenti fű, és itt-ott még látni lehet elpusztult vadakat. Zörög a szekér. Sarat dagasztanak a lovak. A beszélgetés szívbemarkolóan egyhangú: — Itt volt a kertészetünk. Gyönyörű volt. — Ez káposzta volt, ez hagyma, ez borsó. — Ez volt a cukorrépa. Ez pedig kukorica volt Volt, volt, volt... A Tisza-gát mellett a gátőr háza megrokkanva, egy talicska fenn a fán lóg, és távol a kerítésnél megakadva egy asztal. Nehéz beszélni. Nem lehet mit mondani. De újra kell kezdeni. Élni kell. Az emberek egy napig moccanás nélkül ültek a romok előtt az árokparton. Aztán fölkeltek és dolgozni kezdtek. Egy hét múlva közgyűlést hívtak össze. Vagy falugyűlést — nehéz ezt ilyen körülmények közt pontosan meghatározni; Eljutottak odáig, hogy lehet beszélni arról, ami történt, és amit ezután tenni kell. Jó volt ott lenni. Mindenki azon törte a fejét, mit kell csinálnia. (Párbeszédrészlet. Csizmadia Pál, a közép-somogyi tsz-szö- vetség munkatársa, Juhász Imre elnök és Szabó Géza főkönyvelő egymással szemben ülnek: — Mennyi vetőburgonyára van szükségetek? — Hét vagonnal elég lesz. — Hat hidegvérű lovat kértetek. A küldöttközgyűlésen kilencet ajánlották, elfogadjátok? i—» Boldogan, köszönettel. Egyelőre lóval tudunk indulni majd a munkáknál, és a mien- ké odalett. — A lovakat természetesen szerszámmal együtt hozzuk. És mikor? — Hát ez minél előbb kellene — Tíz holdra való palántát is ígértek a tsz-eirk, És ha szükség van, tudunk hozni a háztájiba naposbaromfifc — Ezt máris jegyzem, és ösz- saegyűjtjük az igényeket... A beszélgetés hosszú ideig tart. Jegyzetlapok telnek. Adatok, számok kerülnek bele, meg elintézni való dolgok. Egy nem. Ezt csak érezni lehet minden szó, minden tollvonás mögött. Az ember tenni akar a bajba jutott emberért. És kimondatlanul is vizsgázik. Az osztályzat: kitűnő.) Saját becslés szerint a szövetkezet eddigi kára tizenhatmillió-hétszázezer forint. A három évvel ezelőtti mélypontról fölemelkedett ez a szövetkezet. Nagy akarattal, összetartással, az új vezetéssel egyetértésben. — Rettenetesen nagy az anyagi kár. De talán még rosz- szabb, hogy az ember ott benn, lelkiekben is megrendült. Eny- nyi szép munka, fáradság eredménye egy pillanat alatt vízbe fulladt. Egy kérdés: — Hogy fogadják a somogyi szövetkezetek támogatását? — Őszintén szólva — elakad a hang — ezt nem lehet megköszönni. Nemcsak az anyagiakat, ami konkrét segítség. Hanem az együttérzést Azt hiszem, a holtponton ez a nagy társadalmi összefogás billentett át bennünket. Nem hagytak magunkra — és így van kiút! A faluban meghaltak a virágok, romokat takarítanak az emberek. És mindenfelé hófehéren, dúsan virágzik az akác. Vörös Márta nak is mindennapra ilyen sok «•látogatót« az áruház kékköpenyes dolgozói. A 2300 négyzetméter alapterületű Sió áruház berendezésével együtt tizennégy és fél millió forintba került. A földszinti eladótér egyik részében a műszaki osztály kapott helyet, a másik oldalon pedig az ABC-áruház. Zsúfoltak a polcok, nagy a választék. A csemegeosztályt az automata sonkavágótól az automata mérlegig szinte minden korszerű eszközzel ellátták. Az áruház nyolc osztálya közül az emeleten helyezték el a divat- és kötöttáru-, a méteráru-, a fehérnemű- és a konfekciórészleget. Az országban először itt valósították meg azt a korszerű elképzelést, hogy — az önkiszolgálást tökéletesítve — a férfiingektől a női fehérneműig mindent fogasról és maga választhat ki a vásárló. E rendszer hasznosságán, az áru ízléses elhelyezésén kívül talán még többet mond, s az előbbieknél Is fontosabb, hogy tizenhatmillió forintos árukészlet és minden osztályon rendkívül gazdag választék várja a vevőket. A Sió százhúsz dolgozója az első napon kitűnően állta az ostromot. Arra azonban gondolni sem lehetett, hogy a forgalom értékét próbáljuk lemérni a pénztáraknál vagy az irodákban. Ezrek fordultak meg az új áruházban, s ha valami kifogásuk lehetett, akkor csak az üzletház levegőjét, a hőséget kifogásolhatták. AZ ÜNNEPI PILLANATOK után reméljük, hogy nemcsak a megnyitó napján, hanem a szürke hétköznapokon is any- nyi szeretettél és udvariassággal, s nem utolsósorban ilyen nagy áruválasztékkal várja vásárlóit a Sió áruház. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970, június 11. r
