Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-09 / 133. szám
/ 4 A kaposvári úszósport az eredmények tükrében Somogyjád másodszor A tavalyi csúcseső után ez év első átfogó erő- felmérő versenye, az áprilisi területi gyermek- úszóbajnokság újabb rekord- záporral örvendeztette meg a sportág somogyi híveit: a kaposvári tizenévesek huszonöt megyei csúcsot adtak át a múltnak. Amit tehát elsőként regisztrálni kell: töretlen a kaposvári űszóspart fejlődése, A fedett uszoda nekilódította az úszásoktatást, egész évben lehet edzeni, hozzáértéssel dolgoznak az oktatók — s íme, versenyről versenyre át kell írni a csúcsíistát. A javuló teljesítmények láttán megélénkül az érdeklődés is: mit érnek ezek a teljesítmények a más területek úszóeredményeivel való összevetésben, hol is tartunk az országos középmezőnyhöz való felzárkózásiban ? Nos, ezt lehet mondani: sok-sók várost, számos megyeszékhelyt maga mögött hagyott már «. kaposvári úszósport, de a fővároson kívül több vidéki szakosztály, egyesület még előtte jár. Összehasonlítottuk a kecskeméti és a székesfehérvári terület gyermekbajnokságának eredményeit a kaposvári teljesítményekkel — és elgondolkoztató megállapításra jutottunk. A 14—14 versenyszámból a fiúknál 7 számban Kecskeméten, 6 számiban Székesfehérváron, a leányoknál 8 számban Kecskeméten, 6 számban Székesfehérváron úsztálc a legjobb időeredményt. Mindössze a 200 méteres fiú , hátúszásban jobb a kaposvári Farkas ideje a fehérvári, illetve a kecskeméti győztes teljesítményeknél. A z egybevetés szándékával kiemelt két terület — Kecskemét és Székesfehérvár gyertmekúszóin kívül — Tatabánya, Dorog, Szolnok, Békéscsaba, Szeged, Hódmezővásárhely versenyzőit sorakoztatta fel. S hozzájuk hasonló vagy még jobb versenyző gárdával rendelkezik az egri és a debreceni terület is. Ha a summázó értékelést részleteiben vizsgáljuk, előtűnik, hogy több versenyszámban elég nagy a különbség az egyes területek győzteseinek időeredménye között. A leányoknál 100 gyorson a székesfehérvári győztes kereken 8 másodperccel úszott jobb időt a kaposvári bajnoknál, s a különbség 800 gyorson a győztesek között már 75 másodpercre emelkedett. A 100 Felszabadulási Kupa Táncsics II. Megugrott a élre került a K. V. Lobogó BALATON CSOPORT Tab—Zamárdi 2:0 (0:0) Tab, 200 néző. V.: Szöllősi. Jó iramú, változatos, izgalmakban bővelkedő mérkőzés volt. Kapu előtti határozottabb játékával megérdemelten nyert a tabi csapat. G.: Kovács II., Máté. Jók: Bajczi, Fehérvári, Kiss, Puha III., ill. Piros, Kovács, Fehér. Dietzel Ede K. Táncsics 11.—Lengyeltóti 4:1 (3:1) Lengyeltóti, 300 néző. V.: Fe- renczi. A technikailag képzettebb, s erőnlét dolgában is jobban álló NB Il-es tartalékok ellen nem tudott kibontakozni a lengyeltóti együttes. G.: Daha, Ball, Jelinek, Nádasdi, ill. Komócsin. Jók: Nádasdi, Báli, Jelinek, ill. Somogyi, Papp* Horváth. Kovács Ferenc Balatonboglár—Kapoly 5:0 (2:0) Balatonboglár, 150 néző. V.: Hardi. Régen látott élvezetes, szép mérkőzést nézhettek azok, akik Bogláron vasárnap kíváncsiak voltak a hazai csapat játékára. AB. MEDOSZ nagyon elemében volt, s ilyen arányban is megérdemelten győzött. G.: Pordán (3), Szilágyi, Kormos. A Balatonboglári MEDOSZ a mérkőzés bevételét- eljuttatta az árvízkárosultaknak. Kollár József K. Vasutas—Ordacsehi 3:0 (1:0) Kaposvár, Cseri pálya, 50 néző. V.: Perger II. Ez alkalommal nemcsak helyzeteket teremtett a Vasutascsapat, hanem csatárai ki is használták azokat. G.: Hegyi, Kelemen; Bartos. Jók: Barton, Kelemen, Horváth, ill., Kiss, Kollár, Jáger. Végvári Dénes A Balaton csoport állása: 1. Táncsics II. 2. Kapoly 3. Lengyeltóti 4. K. Vasutas 5. Fonyód 6. Zamárdi 7. Ordacsehi 12 3 2 7 17 ’34 8 8. BalatonboBlár 11 3 1 7 22:23 7 DRAVA CSOPORT Csurgó—Toponár 6:1 (2:1) Csurgó, 200 néző. V.: Kovács Gy. Végig, de különösen a második félidőben nagy fölényben játszott a hazai csapat, amely ilyen arányban is megérdemelten győzött. G.: Szmo- lek, Vlaszák, Szabó I., Szabó II. (2, egyet 11-esből), Horváth, ill. Harsányi. Jók: Zöldvári, Szabó II., Nagy (a mezőny legjobbja), ill. Hegedűs, Haracsi, Dobos. Halmai Emil K. V. Lobogó—Babócsa 4:0 (1:0) Kaposvár, 1Ó0 néző. V,: Pesti. Szünet után nagyon jól játszott a textiles csapat, amely akár nagyobb arányban is győzhetett volna. G.: Radax (2), Zi- monyi (2). Jók: Nagy J., Kiss, Pakot, ill. Káplár, Sülé, Bakó II. Hét közben: K. V. Lobogó— K. Rákóczi II, 1:0 (1:0) Kaiser Béla K. Rákóczi II.—Nagyatádi Kinizsi 3:2. A Dráva csoport állása: 1. K. V. Lobogó 12 7 1 4 32:15 15 2. Csurgó 9 5 3 117:8 13 3. Nagyatád U 6 - 5 26:18 12 4. Somogyi SE 10 5 1 4 27:17 11 5. Rákóczi II. 11 5 1 5 26:26 11 6. Babócsa 10 5 - 5 17:23 10 7. S.-tarnóca 10 3 1 6 10:39 7 8. Toponár 11 2 1 8 11:30 5 m-es leány pillangóúszásban Kecskeméten 1:29.7 perces idő kellett a győzelemhez, Kaposváron 1:34.4 perces eredménnyel is meg lehetett ezt a versenyszámot nyerni. A székesfehérvári 4X100 méteres leány vegyes váltó 6:07.5 perces teljesítményével szemben a Kaposvári Sportiskola csúcsot úszó és győztes együttese 6:31.3 perces időt ért csak el. A fiúknál 200 gyorson 17, 200 mellen 10, 1500 gyorson 151 (!), a 4X200-as gyors váltóban 80 másodperccel úsztak jobb időt a fehérvári, illetve a kecskeméti győztesek, mint az első helyen végzett kaposvári, illetve pécsi versenyzők. Kézhez kaptuk az országos úszószövetség eredménylistáját. mely az év első négy hónapjában elért legjobb delfin (9—10 évesek) és béka (7—8 évesek) eredményeket tartalmazza. A lányoknál 117 eredmény szerepel a listán, közöttük csak 100 és 200 mellen, valamint' 200 méteres vegyesúszásban találkozunk kaposvári úszó, a tehetséges Adler Jutka nevével, 200 mellnél az előkelő harmadik helyen. Hat versenyszámban vidéki kislány a rangelső, de kaposvári versenyző nincs közöttük. A fiúknál a verseny- számonként legjobb 6—6 úszó között nincs egyetlen kaposvári sem. Itt is hat ver- senyszámban áll vidéki versenyző az első helyen. Van-e értelme annak, hogy a kaposvári úszás erejét más vidékiek, városok eredményeivel vetjük egybe? Ogy gondoljuk, igen. Egyrészt tájékoztatja ez a somogyi edzőket és versenyzőket a másutt folyó munka eredményességéről, megóvja őket a tömegesen adódó csúcseredmények túlértékelésétől. Másrészt biztatást adhat a még célratörőbb edzésmunka kialakításához, az előttünk járók edzésmódszereinek, szakmai munkájának tanulmányozásához. S nem mellékes szempont, hogy az időeredmények ismeretében tárgyilagosan kimondhatjuk: elmozdult a mélypontról a kaposvári úszósport, jó úton halad ahhoz, hogy hamarosan országos szinten is számoljanak versenyzőivel. B. T. Somogyjád és Kakukkháza párbeszéde. A Szembenézni című oratórium egyik részlete a somogyjádi művelődési ház színpadán. Déry Tibornak — Illyés Gyula Az éden elvesztése című oratóriumára megírt válasza — Szembenézni című alkotása immár másodízben írta be Somogyjád nevét a magyar irodalomba. Méghozzá egyedien. A Szembenézni drámai parabola, oratóriukus formában. Mint Illyés műve, ez is az emberiség sorsát, az emberi lét nagy történelmi kérdéseit választja témájául a címadó gondolat korbácsoló szigorával, kegyetlen őszinteségével. Szembenézni önmagunkkal, mindannyiunkkal; tetteinkkel — történelmi távlatok közt — a múltban, mai valóságunkban és a jövőben. Déry kíméletlen számvetésre1 buzdítása nem szigete, nem egyedi irányzata mai irodalmunknak. Az utóbbi évek termése bőven nyújt kiemelkedő értékű alkotásokat, amelyekben nehéz nem felismerni az író m fiatalasszony a folyo- £X són toporog. A vizsgáztató terem ajtaja zárva. Fél egy. Talán ebédelni ment a tanársegéd. — Bizonyára ideges lesz, hogy nem értem ide pontosan — gondolja. — De nem tehet róla, hogy a többi vizsga elhúzódott. A másik kettő. Ügy látszik, szerencséje volt eddig: mindkét tárgyból négyesre felelt, akárcsak tegnap. De vajon most, az utolsón, hogyan tud helytállni? Rettenetesen fáradt a kiállt izgalmaktól, maró éhséget is érez, de egy falat nem menne le a torkán. Lehet, hogy nem is jön már vissza a vizsgáztató? Akkor néhány nap múlva újra el kell utaznia százötven kilométerről. És tovább tart a szorongás, az ideges feszültség. Jön egy adjunktus a tanszékről. Ismeri, már vizsgázott nála. Megszólítja. Nem, nem ment el a tanársegéd úr kapja a biztatást —, tugja, hogy még van egy hallgatója. Tovább sétálgat. Ügy érzi, nem tud semmit. Gondolkodni sem. Megszólalni sem, bármiről kérdezik. Egyszerű, örökre bevésődött versikét sem. Semmit. Negyven év körüli, enyhén pocakos, közepes termetű a tanársegéd. Fehér köpenye kigombolva. — Rám vár a kartársnő? — Igen. Elnézést kérek, hogy... — Nincs semmi baj. A vizsga időtartamát nem lehet előre meghatározni percnyi VÁRATLAN FORDULAT pontossággal. A kiírás csak irányszání, mint az öltönyök ára a mértékszabóságnál. Így aztán gondoltam, elmegyek ebédelni, aztán visszajövök, várok egy kicsit, és ha nem jön, hazamegyek. De itt van. Így a mai nap sikere teljes lesz. — Gondolja, tanár úr? Az asszony megretten hangja szándékolatlan kacér- ságától. A férfi kissé csodálkozó tekintettel rápillant, aztán kinyitja előtte az ajtót. Csak akkor szólal meg, amikor helyet mutat az asztal melletti széken. — Miért? Remélem, felkészült. — Természetesen. De az embert — és különösen a vizsgázót — mindig érhetik meglepetések. — Persze. Az élet tele van váratlan fordulatokkal. Ezek egy részét a természet produkálja, a másikat az ember. Déli fekvésű szobában ülnek, ferdén vágódik be a napfény a hatalmas ablakokon. C sak kérdezne már — türelmetlenkedik magában az asszony. — Mindegy, hogy mit és milyen eredménnyel! Csak túllenni rajta mennél előbb! Ha kettessel is! — Ebédelt? — kérdezi tőle a tanársegéd. — Ilyenkor nem szoktam. — Kedvemre valót főztek a menzán. Tökfőzeléket, pörkölttel, Szereti? — Sosem ettem meg. — Kár. Hallgatnak. Kérdezzen! Kérdezzen! Kezdje már! — hajtogatja magában makacs szuggeszti- vitással a vizsgázó. A tanársegéd kinéz az ablakon. Egyszerűen mondja, a hatáskeltés szándéka nélkül: — Kedves kartársnő, nekem most nincs kedvem vizsgáztatni. Az asszony nem akar hinni a fülének. »Az élet tele van váratlan fordulatokkal!« Hát ez tényleg igaz. És most mit feleljen? Mondja azt, hogy neki sincs egyáltalán kedve vizsgázni, de muszáj? Mert ezt rendelet írja elő, aminek eleget kell tenni. Vagy csomagoljon, és kérdezze meg, mikor jöhet újra? — Nincs kedvem! Csodál: kozik? Persze, azért nem kell még egyszer eljönnie, mert túlesünk rajta, de ez most valahogy kikívánkozott belőlem. És így ebéd után az ember olyan meghitt, közlékeny hangulatba kerül. Tökfőzelék, pörkölttel — gondolja az asszony, és cny- he hányingert érez. — Szóval, nem szereti a tökfőzeléket. És a férje? — Nem tudom. Azt hiszem, ő sem. Üzemi konyhán étke- zik, vasárnaponként meg nem jutott eszembe még készíteni. — Hol dolgozik a kartársnő? Megmondja. — Az egyik hajdani osztálytársam odakerült a plébániára káplánúak. De néhány év múlva elhelyezték. Állítólag valami nőügy miatt. Nem is tudom, miért választotta ezt a szakmát. Sosem látszott papfélének. Építészmérnöknek készült. De hát ilyen az élet. Hány perce ülhetek itt? — töpreng az asszony. — Tiz, húsz, harminc? Érzékelhetetlen az idő. — Na, nem tartom fenn. Mikor megy a vonata? — Tizenöt ötvenkor. — Akkor ryég van időnk. Mit is kérdezzek? Talán arról szíveskedjék beszélni, hogy... N evetségesen könnyű kérdés. Gyorsan, magabiztosan válaszol. Aztán kissé nehezebb. Azt is tudja. Még egy adat, és kinyitja az indexet. — Hát akkor be is fejeztük. A többi jegye? Igen... Nem is rosszak. A levelezőknél a négyes kitűnő kalkulusnak számít. Igaz? — Köszönöm. Viszontlátásra! — mosolyog az asszony. Ahogy kilép, megkönnyebbüléssel nyugtázza: ezt ugyan jól megúszta! Néhány perccel később azon kapja magát, hogy, elégedetlen. — Hiszen az ötöst is megadhatta volna ezért a feleletért! Mit nem tudtam? Mindenre pontosan válaszoltam, amit csak kérdezett! Paál László Déry Tibor Kossuth-díjas író feleségével és dr. Várkonyi Imrével, a megyei tanács vb-elnökhelyettesével Somogyiadon. szándékát: számot vetni önmagunkkal és őszintén, illúzióktól mentesen vizsgálni mind a mai valóság kérdéseit, mind történelmünk ún. »kényes« periódusait. Déry művét szintézisnek érzem, drámai ihletésű meditációnak az emberi lét teljességét érintő kérdésekről. Formailag ez a meditáció két irányú. A bibliai példázat — Kán és Ábel, azaz Kakukk- háza és Somogyjád — párbeszédét az író monológsorozata köti össze, illetve szövi át. Ez az írói monológ a szembenézés szubjektív folyamata. Annak példázata, hogy helyünket keresve a világban, mai életünkben a számvetés — bárhogyan alakuljon is egyéni sorsunk — mindenképpen magunkon illik elkezdeni. Mindebből következik, hogy a Szembenézni rendkívül mély, intellektuális töltésű, a művészi absztrakció magas fokán álló alkotás — messze a közérthetőség határain túl. Épp ezért a somogyjádi irodalmi színpad vállalkozása is túlesne a »merész« határain, ha nem volna a somogyjádi irodalmi színpad. Se méni, se összemérni nem kívánom az összemérhetet- lent, így vállakózásukat . is csak önmagához mérhetem. Ahogyan maga a falu is önmagában és sajátos módon szereplője élő irodalmunknak. Déry művének bemutatásához gratulálhatunk az együttes vezetőjének és főszereplőjének, Stamler Imre iskolaigazgatónak; Fülöp József vb-elnök- nek, mint az előadás egyik szereplőjének, és az együttes valamennyi tagjának. Érzésem szerint a mű lényegét képesek voltak eljuttatni a közönséghez. Akkor is, ha az értelmezés, a megközelítés bizonyos elemeivel méltán vitatkozhatunk. (Például a filozofikus-morális . gondolat- rendszerek közvetítéséhez alkalmas, jó formai eszköz a fakete-fehér ruhás szereplő- gárda szembeállítása. Zavaró, stílusidegen ellenben az előadás naturalista díszlete, s egy-egy népszínműves beütése.) Maga a vállalkozás értéke nem vitatható. Ezt méltatta ünnepi bevezetőjében Kellner Béla, a megyei könyvtár igazgatója; köszöntőjében dr. Várkonyi Imre vb-élnökhelyettes, és nem utolsósorban az előadáson részt vevő szerző is: Déry Tibor Kossuth-díjas író. Külön megemlékezem az előadás tematikus rögtönzésekre épülő, nagyszerű hangulatteremtő zenéjéről, amelyet orgonán Heisz Károly szerzői előadásában hallottunk. Ami az eseményt, annak jelentőségét illeti: lehetséges, hogy Somogyjád egyedülvaló részvétele az irodalomban hagyománnyá válik. Egy elhangzott köszöntő gondolattal szólva elképzelhető ez akkor, ha mindig lesz Illyés Gyulájuk és Déry Tiboruk; ha sok ilyen író és sok ilyen irodalmi színpad akad ebben az országiban. W. E. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1920. június 9.
