Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
Hatvannyolcán — Oksvaapátihól Hatvannyolc általános iskolás lánynak és fiúnak ad otthont ezekben a napokban a budapesti Műszaki Egyetem bogiári üdülője. A pusztító áradás elől menekültek a keleti országrészből négy tanáruk kíséretében, a szelíd víz partjaira — Olcs- vaapátiból a Balaton mellé. A félelemtől, a rémülettől terhes májusi napok még elevenen élnek emlékezetükben. A Tisza és a Szamos összefolyásánál települt, közel ezer lakosú községüket körgát védi — már évtizedek óta — a folyó áradása ellen. A töltések az idén is álltak a rohamosan duzzadó folyó ostromát, de mögöttük tizenkét kilométernyire, Nábrádnál a Szamos áttörte a gátat. Egyetlen éjszaka lezúdult az ár az olosva- apátí töltések alá, s az a huszonöt lakóház meg a termelőszövetkezeti major, mely a gátakon kívül épült, víz alá került A döbbenet nem bénította meg a cselekvökészséget. Az egyre emelkedő vízszínt láttán, az egesz falu — a közben érkezett katonai alakulatok segítségével — a körgát magasításához fogott. Ezerszámra helyezték el a homokzsákokat, s végül is sikerült megmenteni a földgyűrű belső oldalán meghúzódó házakat. A gát túlsó oldalán azonban összeomlottak a vályogfalak Elpusztult a termény, a gép, sok-sok berendezés, szövetkezeti és egyéni fölszerelés. A csónakba szállt emberek elpárásodott szemmel eveztek a romok között. Gyermekeikért gépkocsi érkezett, s elindult velük Balatonboglárra. Kosa Jóskáék háza az elöntött József Attila utcában állt. —■ Arra ébredtünk, hogy sötétlik a hátár, jön a víz. Délelőtt már átfolyt az udvarunkon, ekkor szüleimmel együtt gyorsan kocsira raktuk a holmikat. Szabó Feri bácsi- ékhoz mentünk, ók a töltésen belül laknak. A harmadik napon ladikba szálltunk apámmal, így láttam utoljára a házunkat. A víz az ablak felső szélét mosta, körülötte más házakból már csak a tető látszott. Alatta eláztak a falak, leroskadtak az épületek. Másnap apam ment ki egyedül a vízre, és sírva jött haza. ösz- szedőlt a miénk is — mondta —, odavan mindenünk. Én már írtam Édeseknek, de tőlük még nem kaptam levelet. így nem tudom, mi van otthon... és egyáltalán lesz-e otthonunk? Szászt Katalin ugyancsak nyolcadik osztályos. Szeme tisztán csillog, de hangját bátortalanná hal- kítja a visszatekintő , emlékezés: 5'i-. - — A falutól kissé távol, a tiszai révnél lakunk. A töltésen, ahol a Pingpongcsata az üdülő udvarán. házunk is all, addig tudtunk ' közlekedni, amíg annak egyik szakaszát fel nem robbantot- , ták. A belvíz magasabb volt a Tiszánál, s így vezették vissza az áradást a folyóba Ekkor tengerré vált körülöttünk minden. A katonák csónakkal kenyeret és vizet is hoztak. Aztán meg kétéltűre ültettek bennünket, s szüleimmel és négy testvéremmel együtt a faluba vittek. Itt van velem most három testvérem, Gyula, Éva és Mária is, jól érezzük magunkat Már kétszer is írtam édes- anyáméknak, de tőlük még nem kaptam levelet _.. pedig már nagyon várom. ÜL '•». Kisajátítások és kártalanítások Kaposvároo A KISAJÁTÍTÁS, kártalanítás ellenében teszi lehetővé nem állami tulajdonú ingatlanok megszerzését az állam, társadalmi szervezetek és szövetkezetek részére Ez az eljárás nemcsak gazdasági, haném politikai szempontokból is jelentős, mert az egyén és a közösség érdekeit kell összhangba hozni. A városfejlesztési ás városrendezési elképzelések megvalósításának erről a formájáról tanácskozott a közelmúltban a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az igazgatási osztály az elmúlt két év alatt hetven eljárást .folytatott le, az idén pedig tizenegy kisajátítási ügy végére tettek pontot A legtöbb kisajátítási kérelmet a lebonyolító, a SOMBER nyújtja be. Korábban nem volt zavartalan a két szerv közötti kapcsolat de a félreértések tisztázása óta javult az együttműködésük. Hasonló volt a helyzet a városi ÉKV osztállyal is. A legnagyobb arányú kisajátítások az északkeleti iparvidék kialakításának helyén, a városi lakásépítési tere szerint pedig a Pázmány Péter, a Beloiannisz,- a Dimitrov, a Damjanich utca, valamint a Bajcsy-Zsilinszky, a Dimitrov, a Beloiannisz és a Lenin utca által határolt tömbbelsőkben történtek meg. Szanáltak a Léva utcai tömbbelsőben és a Honvéd utcában is. A kisajátítási eljárás egyik legnehezebb kérdése a kártalanítás módja és mértéke. Ez háromféle lehet: pénzzel, csereingatlannal vagy mindkettővel. Sok fejtörést okozott az igazgatási osztálynak —írja a jelentés — a telekalakítás címén kisajátított ingatlanoknál a tulajdonosnak az a joga, mely szerint meghatározott nagyságú telket megtarthatnak maguknak, és erre később építkezhetnek. A KAPÓS-HEGYEN például a kialakított kilencven telekből csak ötvennégyet tudtak eladni az OTP-nek, a többit a volt tulajdonosok kantok meg cserekártalanításul. A bíróságokon állandó tárgyalótermi téma a kártalanítások összege. A kisajátítást kérők ajánlatukat rendszerint a szakértő bizottság véleménye alapján teszik meg, gyakran hiányosan, tévesen megállapított összegekkel. A tárgyalóteremben derült fény például olyan esetre, amikor a szakértők még a helyszínt sem nézték meg! A telkek értékelése egyetlen esetben sem érte eű, sót meg sem közelítette a forgalmi értéket! A szakértők hiár nyos munkája következtében megalapozatlan kártalanítási ajánlatokat adtak, például a Május L utcában a ruhagyár terjeszkedésekor. Az itt felajánlott négyszögölenkénti százötven forint a forgalmi értéknek csupán csekély hányada. Az ilyen esetek joggal keltettek bizalmatlanságot a tulajdonosokban, és sérelmükkel a járásbírósághoz fordultak. Ä bírósági döntés fölemelte a kártalanítási összeget, kamatfizetésre is kötelezett, de az összeg így is kisebb volt, mint a forgalmi érték. Nemcsak a bírósági ügyek, hanem a kisajátítást megelőző műszaki előkészítő munkák is sokszor okoznak többletmunkát. a hatóságoknak, sőt az is előfordult, hogy ugyanabban az ügyben még egyszer kellett eljárást kezdeményezni. A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG az osztály jelentését elfogadta és megállapította, hogy az utóbbi években emelkedett az ügyintézés színvonala, meggyorsult az akták kezelése, de az együttműködésben, valamint az egyezségek létrehozásában további erőfeszítésekre van szükség. Saly Géza Borbas Andriséit József Attila , utcai aázat ugyancsak szétmosta % az ár. « — A terme_ j| lőszövetkezet-. 'S-., tői, ahol foga- -"‘SxS tos az apám, szekeret kaptunk, azzal a mozdítható holmit elszállítottuk. Csónakról én is láttam az összedőlt utcát, egyedül Lőrincz Pista bátyámék hazából maradt állva négy beton sarokoszlop, ez tartja a tetőzetet. Most olyan, mintha saellős pajta lenne. A körgáton bélül mi is segítettünk a védekezésben. A férfierő lapátot fogott, így iskolástársaimmal együtt mi hajtottuk a földet szállító kocsik lovait, töltöttük a homokos zsákokat, és ügyeltünk a gátra, nehogy az eliszaposodott részein átszívárogjon a víz. Jó most a tó mellett, s bár itt is sok a víz, azért tudjuk, hogy ez nem fenyeget veszély- lyel. Szüleimtől kaptam már levelet, nyugtatnak... de’ azért nagyon szeretném már viszontlátni őket Igen, a szülők távol vannak, de szerető gyámolitashan nincs hiányuk az olcsvaapáti gyerekeknek. A Műszaki Egyetem tanárai ruhát, fehérneműt, cipót küldtek a számukra, Radriai Antalné — az üdülő vezetője — féltő gonddal' látja el a gyerekeket. Másnaponként orvos látogatja őket. Kirándultak már Tihanyba, Badacsonyba, Rácsodálkoznak a szemközti part csipkés csúcsaira, elkísérik tekintetükkel a vitorlások fehér szárnyait, búcsút intenek minden távolodó hajónak. Bánhxdi Tibor MAI KOMMENTÁRUNK Az eltűnt mosoly A pult két oldala örök láma humoristák, kabareszei - zők számára, S örök téma vásárlónak, kereskedőnek is. Mert mindennap jön a .vevő, s keres, kér, kíván, követel, panaszkodik, méltatlankodik, veszekedik, hábo- rog... A vásárlás — legyen annak helye modern üzletcsoda, szerény falusi bolt, piac — tipikus találkozópontja az árutermelő társadalmak emberének, a vevőnek és az eladónak. A kereskedő mosolya, szívóssága a vevő kapacitálásában irodalmi remekművek, képzőművészeti alkotások inspirálója volt évszázadokon át. Napjainkra valahogy kiveszett. Műalkotások témájaként, s a pultok mellett... Nincs. Hiánycikk- Hogyan? De hiszen valahol itt van a kutya elásva, mert akkor mogorva a kereskedő, ha a vevő keresi az árut, s nem fordítva, az árú a. vevőt! Ilyen közgazdasagi, mondjuk nemi maliciával, tudományos magyarázata lenne az eltűnt mosolynak?. S nem az, hogy a boltom összevezeti a feleségével, a gyerek intőt vitt haza az iskolából, legorombította a főnöke? Ez is indoké, lehet olykor a modortalan »modornak-. Általánosságban azonban mások, mélyebbek és bonyolultabbak az összefüggések. A mindennapos csaták eredője ott van, hogy az iparnál, a mezőgazdaságnál kevésbé fejlődött a kereskedelem bolthálózata és a szolgáltató ágazat. Ezért kell imádkozni a szerelőnek, és busás baksist dugdosm a zsebébe. Ezért van, hogy a túlzsúfolt borbélyműhelyben a törzsvendégek soronkívüliséget élveznek, a tüzelőt akkor szállítják, amikor éppen a szállítók kedve tartja, és így tovább. Ezért a feje tetejére állított a vitág, ahol az mosolyog, az kér, rimán» kodik, aki fizet, s az tűnik kegyet gyakorlónak, jószívű- nek, megértőnek, hálát érdemlőnek, aki a dolgát teszi, amiért a pénzt kapja. A társadalom életét, s benne az egyén magatartását törvényszerű és ösztönös tényezők egyaránt befolyásolják. A vásárlásban, a közlekedésben, a strandon, a mozikban, az utcákon pillanatról pillanatra vizsgát tesz mindenki, egyéni és közösségi magatartásból, viselkedésből, abból, hogy fontos-e számára annyira a másik ember, mint önmaga?! Vizsgáink nem túl sikeresek. Sok a bukás. A tülekedés, az otrombaság, az átszeli hang. Furcsa lény az ember. A fészekből kipottyant madárfiókát őszinte részvéttel babusgat ja, esetleg sokadma- gaval azon töpreng, miként segíthetne. Megáll, bámészkodik hosszú percekén áf, mert egy mókás masinával. eppen csövet fektetnek. S utána rohan, lökdösődik az üzletben, fittyet hány a sorban állókra a mozi pénztárnál, félrelöki a buszmegállóban várakozó idősebbeket ... Elmondjuk sűrűn: micsoda »népeka vannak, micsoda emberek. Mert lábunkra hág? tok, mert a hentes mócsin- got adott, a zöldségesüzletben még feleletre sem méltattak, csak a kezükkel legyintettek ... De hát kik azok a »népek»? Nem mi, magunk vagyunk, valameny- nyien"> M. O. Végeztek a rép az aratásra készülnek a fenyőd! járás gazdaságai (Tudósítónktól.) A fonyódi járáshan biztató a mezőgazdasági munkák helyzete. így mondta a napokban Szabó Iván, a járási tanács mezőgazdasági osztályának megbízott vezetője Az időjárás miatti lemaradást nagyrészt sikerült pótolni. Május 25-ig a földbe került a kuA kí azt állítja, hogy kedvét leli benne, ha megbírálják, hibáit a szemébe mondják, arról, méltán feltételezhető, hogy valótlant állít. Végtére is, hasonlítana ez az állítás annak a mazochista betegnek a kedvteléséhez, aki kijelentené, hogy örömét leli a műtétben. Más kérdés természetesen, hogy a műtét gyógyít, következésképp: adott esetben elkerülhetetlen. A bírálat is gyógyít, sőt, preventív hatású lehet — elkerülhetetlenségéről azonban, finoman szólva, megoszlanak a vélemények. Elvben természetesen senki nem vitatja ezt a gyó^hatást, sőt, értekezleti felszólalók gyakran hozakodnak elő az imént kérdőjelezett állítással, amely szerint köszönik szépen a bírálatot, s örülnek, hogy ilyen nyíltan ... egyszóval: az elvi for- -nulázásnak ezt a módját túlontúl ismerjük, semmint hogy idézve ismételni kellene. A köznapi valóságban, úgy tűnik, nem mindig fogadja a bíráló szót ilyen felhőtlen öröm. A sokéves gyakorlat kialakította a bírálat visszaverésének árnyaltan sokrétű módszertanát, amely a kritika látszólagos elfogadásától a kritizáló minden látszatot mellőző elbocsátásáig terjed. Ne vesztegessünk szót ezúttal a visz- szautasításnak azokra az egyértelmű módszereire, amikor a bírálatot támadás, megtorlás követi. Ez világos helyzet — figyeljen oda? legalábbis aligha szorul okfejtő elemzésre —, még akkor is, ha társadalmi veszélyessége vitán felül áll. Szerencsére azonban, arányait tekintve, nem ez az átalános, tömeges visszautasítás! módszer. Sokkal veszélyesebb — mert tömegesebb — az a változat, amikor a kritikát sűrű, tömör csend követi, a bíráló észrevételekre — legalábbis látszólag nem figyel oda senki. A pusztába kiáltott szó esete ez, ami elsősorban azért veszélyes, mert utána aligha támad kedve másnak is szót kiáltani a pusztába. Pontosabban: az elhallgatás, a visszhangtalan bírálat társadalmi következményei nemcsak abban összegezhetők, hogy az éppen kritizált hiba marad a régiben, hanem abban is, hogy mindez me- mentóként, kézzelfogható bizonyítékként igazolja azokat, akik a »-ne szólj szám« társadalomellenes elvét követik. A kérdések-kérdése azonban ebből következik, s így hangzik: ki illetékes a válaszra, kinek kellene nemcsak hallania, de a szó cselekvésvonzatú értelmében meghallgatnia a bí- -álatot? Könnvű lenne válaszként egyszerűén a társadalmi ranglétra fokozatait felsorolni, s azt mondani: a bírálat tárgyában illetékes felelősségű és hatáskörű vezetőre tartozpr az észrevételek összegezése, a hibák kijavítása. Az élet bonyolultabban rendez; a szociológiai valóság korántsem követi a hivatali ranglétra bírálatelfogadási fokozatait. így van ez elsősorban azért, mert aki a bíráló szót kimondja, attól nem várható, hogy előbb gondos kutatással földerítse, kit illet ez a szó. Olykor nyilvánvaló, ki a címzett, máskor azonban annak a kritikának is van funkciója, amely csak jelzi a hibát, s az illetékesre tartozik, hogy magára vonatkoztassa és okuljon belőle. Illetékese válogatja persze, de hát mi tagadás, ilyenkor jobbára nincs tömeges jelentkezés, a kritika tehát »címzett ismeretlen-“ jelzéssel átlényegül pusztába kiáltott szóvá. Ha a megoldást, a kritika elfogadásának intézményesített lehetőségeit keressük, a rábeszélés itt aligha vezethet célhoz. Más szóval: nehéz hinni abban, hogy a bírálat általános — tehát másra tartozó — hasznának elismerése mellett, tömegessé tehető, hogy minden illetékes önmagára is ilyen világos egyértelműséggel vonatkoztassa ezt a hasznosságot. Ebben tehát a kritika elfogadásának gondolatkörében 1 is iól szemléltet a már említett orvosi példa. Ha a gyógykezelés kellemetlenségeinek vállalására csupán az egészségvédelmi rábeszélés késztetne, nem pedig elsősorban az elemi érdek, a gyógyulás kényszere, akkor alighanem csakhamar munkanélkülivé válnának az orvosok. Éppen így: ha a nyilvánvaló morális tényezőkön túl, a bírált hiba kijavításával összefüggő érdek válik dominánssá, akkor esetleg a szemünkbe mondott hiba szubjektív kényelmetlensége is inkább a háttérbe szorul. Innen pedig egyenes logikai út vezet ahhoz a feltevéshez, hogy a gazdaságirányítási reform, amely átrajzolta a korábbi érdektérképet — az egyéni és a társadalmi érdek közé iktatva a cspportérdekelt- séget —, a bírálat fogadtatásában is változásokat hozhat. Arra gondolunk, hogy idővel kétségkívül teret kell hódítania a fölismerésnek: a vállalatnál elhangzott, hibát bíráló szó, bármily szinten mondták ki. a közös érdeket, a nyereségét érinti. ■m túlzás bízni benne, hogy hovatovább anyagiakban is érzékelhető fényűzéssé válik személyes érzékenységből. sértődésből nem odafigyelni a hibát megelőző vagy a hiba súlyosabb 'következményeit elhárítani szándé kozó észrevételekre! Tábori András Nkorica magja ,és ezekben a napokban fejeződik be a silókukorica vetése azokon a vizenyős területeken —. 300 hóidon —, amelyeket csak most sikerült felszántani ■Nagy szükség lenne az esőre. Az őszi gabonák már két héttel ezelőtt többet mutattak, most azonban csapadék kellene. Az őszi.műtrágyázást rendben elvégezték, és tavasszal is megkapták a földek, a vetések a szükséges műtrágyát. Sok szántás maradt a tavaszi időszakra, ennék ellenére a közös gazdaságok idejében el tudták azt végezni úgy, hogy a minőséggel 'sinás báj. A cukorrépa sarabolása. egyelése befejeződött. A lucernaterületek kaszálását .7.0 . szú.- zálékbán már befejezték, ennek mintegy harmada .már kazlakban van. Érdekes szólni azonban árról is, hogy sok gonddal birkóznak a gazdaságok. Nehezíti a munkákat; hogy az ■ erő- és munkagépállomány nagy része elhasználódott Űj erőgépek és munkagépek kellenének, de ezek beszerzése rendkívül nehéz. Hiányoznák az alkatrészek. A közös gazdaságok megbízottai sok esetben járják az országot, hogy egy- egy alkatrészt beszerezzenek. Képtelenek például fűkaszát vásárolni, ez ügyben sürgős segítséget várnak. A járás közös gazdaságai készülnek az aratásra is. A kombájnok javítása lassan befejeződik, ám - ezt is nehezíti az alkatrészhiány. Arra számítanak, hogy az őszi árpa aratását június végén megkezdhetik. SOMOGYI NÉPEAP Vasárnap, IOTO, Június t 3
