Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-06 / 131. szám

Ha vége as i... Kertészeti egyetem. Vizs­gaidőszak, vizsgaláz. A kollé­giumi szobákban késő estig égnek a villanyok. Könyvekbe, jegyzetekbe mélyedé fiúk, lá­nyok. Vitatkozó csoportokban tanácskozó diákok. Az egyik társaságban arról folyik a szó, milyen fogadtatás vár rájuk, ha tényleges szakterületükre kerülnek. Arról, hogy milyen reményekkel indulnak útjukra, hová kerülnek, ha elvégezték az egyetemet. — Az elhelyezkedés nem gond — mondják szinte egy­öntetűen — mindig több a munkahely, a meghirdetett ál­lás, mint a végzett hallgató. Gyümölcsöt, zöldséget, szőlőt termelő gazdaságok, kertész­kedő szövetkezetek igénylik a fiatal szakembereket. Körülbelül mindenki tudja már — harmad-, negyedéves korára —, hová készül, hol fog dolgozni. Ki szülőfalujában, ki távolabbra, van akit szerződés köt egy gazdasághoz. — Egy kis szorongás azért mindegyikünkben van — mondja a negyedéves Kulka Gábor. — Milyen feladatokat bíznak ránk, mit várnak tő­lünk, túl sokat-e vagy túl ke­veset? —i Valóságos diplomatának kell lennünk, hogy megtalál­juk a magunk elsősorban el­méleti képzettsége és a gazda­ságok szakembereinek gyakor­lata között az összhangot — vélekedik Bagoly László. — A fogadtatás attól is függ, hogy elődeink, a környé­ken dolgozó fiatal diplomások hogyan állták meg helyüket. Milyen vélemény alakult ki a fiatalokról. Ahol nem váltak be. ott érthetően idegenkedve nézik az új jövevényeket. Ne­kem ilyen szempontból szeren­csém van — fűzi hozzá a mindszenti Szép István. — A Szentes környéki termelőszö­vetkezetekben rangot ad a fel­sőfokú szakképzettség. — Könnyű nektek, fiúk­nak — veszi át a szót Székely Tünde. — A pályázható állá­sok legtöbbje mellett ott a zá­rójelbe tett megjegyzés, csak férfiak pályázhatnak. Dísznö­vény, technológia, esetleg haj­tató zöldségtermesztő szakon végzett lányokat még csak ke­resnek, de gyümölcskertészt vagy szőlészt egyáltalán nem. Meggondolandók ezek a meg­kötöttségek, mert évfolyamon­ként a hallgatók 30—50 szá­zaléka lány. — Én se tudom, mi lesz ve­lem — magyarázza Link Te­réz. — Növényvédelmi szakra járok, de mire elvégzem az egyetemet, nálunk már meg is szűnik ez a szak. Mert az új rendelkezés szerint a tsz-ek növényvédelmi szakemberei csak az agráregyetemen vég­zett növényvédő szakmérnök lehet. NEVELÉS Kérdez a gyerek A KISGYERMEK folyton kérdez. Kérdést kérdésre hal­moz. Értetlenül áll a világgal szemben, természetes. hogy mindent tudni akar róla. — Miért kék az ég? — kér­dezte egy kisfiú. — Azért, mert kék! — vála­szolta az újságot olvasó papa. — Miért azért? — kérdezett tovább lankadatlanul a kicsi. Sose hagyj uk a gyermek kérdéseit válaszolatlanul. Ér­telmes választ adjunk, értelmi képességeinek megfelelőt. A gyermek kérdezősködése nem zaklatás, örüljünk, hogy kér­dez, és hogy tőlünk kérdezi. Ahogy nő a gyermek, egyre több kifejezéssel kerül szem­be, amit nem ért, de szeretne érteni. A kérdések egyre kri- tikusabbak lesznek, az élet ke­letkezéséről, a nemek kapcso­latáról. A szülők legtöbbje irtózik a helyes felelettől. Sze­méremérzetük — legalábbis ők annak érzik — elodázzák a magyarázatot. A gyermek meg egyszer csak tudja. Honnan tudja? A többi gyerektől. Pe­dig nem mindegy, milyen for­mában tudja meg. Sokkal egészségesebb lenne, ha a szü­lők adnának józan magyaráza­tot, mint a hasonló korú vagy alig valmivel idősebb barátok. Félünk a magyarázattól. Hi­szen még olyan gyermek, mon­dogatjuk. És addig félünk, míg úgyis megtudja, mert nem nyugszik addig, amíg problé­máira magyarázatot nem kap. Valakinek mégiscsak vála­szolni kell, mert napjaink úgy festenek, hogy senki sem igyekszik válaszolni. Különfé­le meggondolások alapján vi- szolyog szülő és pedagógus. Pedig nem titkolni való, hogy a világ kétnemű. Minél előbb tudja meg azt, annál könnyebb lesz megértetni vele, hogy a nemek kapcsolata természetes életjelenség. Példázza az egész földi élet. A nemiség problé­májára az első válasz adó a szülő kell, azaz kellene legyen. A pedagógus és az orvos a to­vább építők. Elsődlegesen csak szülő és gyermek közt alakul­hat ki olyan lelki kapcsolat, amely megkönnyíti ezeket a beszélgetéseket. Ha a szülő és gyermek kö­zött kölcsönös a bizalom, ak­kor sem minden megy köny- nyen. Félmegoldással többet ártunk, mint amennyit hasz­nálunk. Egy tíz év körüli kis­lány ezzel fogadta munkából hazatérő mamáját: — Mami, keresett egy nő! — Ejnye, kislányom, talán néni? — Nem, mamikám, ez nő volt! — A nő az nem néni? — kér­dezte a mama. — Nem! Van néni, nő, hölgy és k... Ez nő volt! A mamában természetesen megszakadt a lélegzet, de hő­siesen folytatta a megkezdett mosolyt és okosan kérdezett tovább. — Engem hová sorolsz? — Te nő vagy, mamikám! — Miért? — kérdezte most már kíváncsian a mama. —• Hát a néniknek nincs szép ruhájuk, csúnya a kezük és a hajuk. A nőknek szép ru­hájuk is van és néha elmen­nek a fodrászhoz. A hölgyek azok mindig szép ruhában jár­nak, festik a hajukat, a kör­müket, a szájukat, de nem tu­dom, hogy milyen a k... Te tudod, mami? Az édesanya archaikus mo­solya nem tűnt el ugyan, de a helyes kezdés után mégis lé­pést vétett zavarában, mert ugyan mit lehet erre felelni egy ilyen kislánynak, aki ed­dig vígan varrogatta a babaru- hát és még nem lépett ki tel- J jesen a meséből. J — Hát, azok mgg jobban fes- J tik magukat, még több ruhá-i juk van, nagyon élénkek és j hangosan beszélnek — mond­ta. A kislány be is érte ennyi­vel,‘a mama még inkább. Pe­dig ha a gyerek érzelmi és ér­telmi szintje még nem bírja el a magyarázat terhét, még min­dig jobb, ha azt mondjuk: ezt később meg fogom neked ma­gyarázni. Ezért volt ügyes az a mama, aki a Pabar Irén mondja: — Érdekes, hogy a világvi­szonylatban elismert kertészeti egyetem itthon nem elég nép­szerű. (Külföldön a mi diplo­mánkat elfogadják, a gödöl- lőiekét nem.) A következő tanévre is mindössze kétszeres a túljelentkezés. Mityók Ferenc társadalmi ösztöndíjas. Egy Veszprém megyei termelőszövetkezettel szerződött — mivel jeles ren­dű, havonta ezer forintot kap. — A társadalmi ösztöndíj­nak előnyei mellett (az állami ösztöndíjnál magasabb) egy csomó hátránya is van. Pél­dául, hogy a szerződést a hall­gató első éves korában köti. Akkor még nem tisztázott az érdeklődési területe. Csak har­madéves korukban szakosod­nak, hogy szőlész lesz-e vagy dísznövényszakos. És mit csi­náljon mondjuk a zöldségter­melő szövetkezet, ha gyümölcs­kertészt kap. Aztán a szerző­dést az üzem bármikor fel­bonthatja. A végzett hallgató­nak pedig olyan fizetést ad­nak, amilyet akarnak. Arról nem is szólva, hogy sokunk­nak a legnagyobb problémát okozzák, amikor hónapokig «■elfelejtik« az ösztöndíjat el­küldeni. Egy másik társadalmi ösz­töndíjas mesélte: a szövetke­zet vezetői nyári gyakorlata idején közölték vele, nem tar­tanak igényt munkájára, a tsz nem kíván szőlőt termelni. A fiatalember kérte a járási ta­nácsot, jelöljön ki számára másik szövetkezetét, ahol dol­gozhat majd. Amikor a járás illetékesei érdeklődtek a szer­ződött tsz-től, merőben más választ kaptak. Nagy szüksé­gük lesz a szőlészre, alig vár­ják, hogy befejezze az egyete­met. Nem csoda, hogy a fiatal-, ember szorongva néz leendő főnökére, munkahelyére. A régi és az újharcáról, ösz- szeütközéséről könyveket ír­tak. Könyvtárnyi az irodalma az idős és az ifjú generáció konfliktusának is. Olykor tra­gédiákba torkollik a tegnap és a ma ellentéte. Máskor csak összezördülésre ad okot. Egy­szer a fiatalok védelmére kényszerül az ember, máskor az öregekére. Legtöbbször mindkét félnek igaza van. Az idős szakemberek évti­zedes gyakorlata, tapasztalata olykor kétkedve fogadja az egyetemekről, főiskolákról ki­kerülő, korszerűbben képzett ifjakat. Ha valahol, hát éppen a mezőgazdaságban még min­dig sok fiatal szakembernek kell küzdenie a bizalmatlan fo­gadtatással. És többszörösen — generációjuk védelmében is — bizonyítaniuk. Kádár Márta Könyvvásár Katowicében Nehéz volt odajutni a könyvekhez. Miskolc testvérvárosa, a nemzetközi gyorsvonatok első megállóhelye órák alatt is megszeretett! magát az idege­nekkel. Innen indul tovább a magyar turista Krakkóba, Varsóba, vagy kiáll az ország­úira, és autóstoppal folytatja útját Katowice amolyan »-át­utazó« város féle. A hajnali érkezés után. né­hány órás pihenés következett, aztán irány a város. A kelle­mes napsütés több ezer ember­rel együtt minket is az utcára csalogatott. A kirakatok előtt ugyanannyian mint nálunk, a presszókban minden asztal foglalt. A főtéren nehéz to­vábbjutni, mert a május tizen­hetedikén kezdődött könyvvá­sár mindenkit a sátrakhoz vonzott Lengyel barátaink mondták el, hogy Katowicében a tava­szi kulturális események beve­zetőjeként rendezik meg a könyvheteket, a sátrak és pa­vilonok három hétig tartanak nyitva. Ez így önmagában még nem is volna különös saenzá­A sok nézelődésnek vásárlás a vége. ció, hiszen a könyvvásár ná­lunk is több éves tradíció, íróink, költőink ugyanúgy de­dikálnak, mint Lengyelország­ban, de egy valami nálunk hiányzik, s talán nem is volna érdemtelen »ellopni« az ötle­tet A könyvsátrak tőszomszéd­ságában tablósort állítottak fel világhírű festmények szebbnél- szebb reprodukcióival. Corot, Dürer, Monet, Von Gogh, Ce­zanne — és sorolhatnám még az általunk is ismert neveket — mellett a híres lengyelek: Jan Matejko, Wispianski egy- egy alkotása. Nehéz volna összehasonlí­tást tenni, hogy a könyvsátrak vagy reprodukciók előtt álldo­gálnak és vásárolnak-e töb­ben. Egyformán nehéz volt odajutni a könyvekhez és a képekhez, itt ugyanis nincs sorbaállás. A reprodukciók nem drágák. Nyolcvantól háromszáz zlo­tyiig terjed az áruk, s az alatt a két óra alatt, amíg mindent tüzetesen megnéztünk, az egyik legszebbet, Cezanne Az elhagyott ház című képét már meg is vásárolták, de a többin is ott volt a cédula: eladva. A könyvvásárról alkotott vé­leményünket három szóban foglaltuk össze: Nálunk is el­kelne! Saly Géza jfxaiMidáiiiL Ingyen cirkusz kell á marhá­nak! Mellettük Eberhardt csak halványan mosolyog, a külön­leges megbízott viszont pohár­ral a kezében meredten bámul maga elé. Nyilván megint tök­részeg. A hosszú asztal túlsó végén, illő távolságban gazdáitól, az a két mexikói ül, aki az öngyil­kosok parcelláin dolgozik. Gonzales és Camacho. Gonza­les alacsony, szikkadt, menyét­25. még sohasem fordult elő, a be­nyakalt fél üveg rum eljenére 2. Ha egy olyan okos, tapasz- a zseniális Honda mellett nem a kislányával ^ ta.lt, a körülményeket alaposan tűnt el, nem szorult háttérbe együtt írta fel egy füzetbe a \ ismerő, jószándékú és tévé- a köznapi, meglehetősen mű- arcú, a másik hórihorgas, a gyerek »kényes« kérdéseit. így (»kény embernek, mint Plombái veletlen, szürke Honda sem! képe ragyavert. Egyikkel sem olyan bizalmas kapcsolat kötő- fatya, aki itt, az aranyásók kö- Eleinte csak berzenkedett dött közöttük, hogy később érében egyedül örvend általá- tiltakozott, s kijelentette hogy együtt is húzhatták ki a kér- fnos bizalomnak és tiszteletnek, köp az érvekre. Aztán már trá- dések közül egy-egy bizalmas fha nfki se™ sikerült semmit gar szavakat is kiabált, hango- beszélgetés témáját. fsem tennie a gengszterek ellen san és cifran káromkodott ma­De térjünk vissza az előbbi fegy év alatt, ugyan milyen gyarui. végül nagyot ütött ök- kislányhoz. Aznap este vendé- f eredményre vezethetne az o jével az asztalra gek érkeztek hozzájuk, köztük f gyermeteg próbálkozásuk a egy fiatal házaspár. A szépim®£ Ciduróban eltöltendő né- Hangos nevetés harsant fel fiatalasszony kacagva, jóked- \ hány nap során? körülötte. Révedezve, megle­vőén beszélt.^ A kislány bű- 1 3, Lelkiismeretük megnyug- petten nézett szét az ivóban, voltén szemlélte ^csodás szőke itatására az egyetlen, amit te- Úgy látszik, annyira mélyen, s oly sokáig merült «, gonü.kr lőle, le nem vette volna róla a szemét. A FIATALASSZONY észre­vette ezt a néma csodálatot. Magához ölelte a gyereket és megcsókolta. A kislány elra­gadtatva kapaszkodott a nya­kába és gyönyörűségében így kiáltott fel: — Ugye, mamikám, ez a né­ni k... Azt többet len. Mihályi Margit lentik az itteni állapotokat. taiban> ho^ észre ^ vette­Szentelt víz. Semmi bizonyíték amikor benépesült a nagyte­nincs a kezükben a gaztettek- rém. Tessék, most meg rajta re vonatkozólag. Ami pedig kacag mindenki! Azt hiszik, Ciduróban a felszínen zajlik, , __. _ ,, . , J ! hogy berúgott, s élvezik szilái az a kapitalizmus viszonyai , ’ , , J között nem számít bűntettnek, dallamú, furcsán hangzó szit­Negyedszer, ötödször, ha- kait. todszor... A söntés melletti nagy asz­És ahogyan sorjáztak a meg- tálnál Hans Müller ül a főhe- já"k a szemüket a fényhez, és győző argumentumok, a hideg lyen. Hátradől a székén, s a megvárják, amíg lecsurog ró­hiszem a történethez Kés kristálytiszta logika szüle- térdeit csapkodva röhög, luk a víz. Körülnéznek, moso­hozzáfűzni szükségte- *ményei, úgy növekedett a fel- Ugyanúgy Ernest a jobbján, lyogva üdvözlik Madame Du­háborodás, az ellenállás tüze De az ordít is. Azt, hogy: vált és a másodosztályú isme­Honda lelkében^ Ami eddig Noch einmal! Noch einmall rősöket. Aztán letelepednek az szívesen találkozna az enjber sötétben. Hátul a sarokban is minden hely foglalt. Vagy tízen ülnek a hosszú, keskeny asztal körüli lócákon. Csak az öreg guapi indián, Xingu apót ismeri kö­zülük, meg a félszemű Kri- moszt, a görögöt. A kisebbik asztalnál három brazil minei- ro, ők is bádogbögréből isznak, miként Xinguék. Ügy látszik, az ivó jobb ol­dali része másodosztály. Ugyanitt a harmadik kisasztal még gazdára vár. De már nem is kell várnia. Meglebben a bejárati háncs­függöny, s a Borelli fivérek lépnek be. Megállnak, szoktat­üres asztal mellé. Ninette mái1 ott is terem, egy üveg pálin­kát, két bögrét tesz eléjük. Honda László mámon az új vendégeket nézi, hanem az el­sőosztályú társaságot. És így sikerült elkapnia Eberhardt pillantását, amelyet a két me­xikóival vált, miközben alig észrevehetően az olaszok felé int. Azok bólintanak, aztán összekoccintják poharaikat. A kis kopasz magyar, akiről már rég elterelődött a közfi­gyelem, mindent ért. És a jó­zan ész, sőt a zsenialitás elle­nére dönt. Feláll, botladozik, lassan kitántorog a teremből, le a tornácon. De kint már siet, szalad. Iránv a barakk! Odabent egykettőre felfedezi Ewans professzort, aki a priccsen ül és jegyzetfüzetét olvassa. Honda néhány szót súg a fülébe. A prof először csodálkozva néz rá. aztán vál­lat von. Egv oapírd arabkára néhány sort ír. előveszi a csekk-könyvét, kitölt egy, la­pot, aláírja, kitépi, s átnyújtja. Tíz másodperc múlva Hon­da László már a női szakasz­ban van, a Mamához lép. aki az eső miatt épn a másnapi ed­zésterv módosításán töpreng. Anna asszony elolvassa a ke­zébe nyomott cédulát. Tüzete­sen megvizsgálja a csekket, ránéz a küldöncre, s csibésze- sen hunyorít, hogy rendben van. (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP 5

Next

/
Thumbnails
Contents