Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-06 / 131. szám
Pártiskolások között Laboratóriumok és irodák készülnek Sokat tanultunk, hasznos segítséget kaptunk Már csak néhány nap, s az fithónapos pártiskola véget ér. Hetvennégy hallgatója azonban most talán még szorgalmasabban tanul, mint az első napokban. Valamennyien arra törekszenek, hogy — élve a lehetőséggel — alapos tudással gazdagodva térhessenek vissza munkahelyükre, tűkbe. — Sokat tanultunk, rengeteg hasznos segítséget kaptunk munkánkhoz — mondják kivétel nélkül, s erről meggyőződtünk a néhány hallgatóval folytatott beszélgetés alkalmával is. Életkorra, párttagságra nézve is fiatal Bojtár Piroska, a Pamutíönó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának leszedőcsoport-vezetője. Három évvel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója idején munkája alapján fogadták a kommunisták soraiba. Szakszervezeti bizalmi, műheiybizottsági tag emellett. Első pártiskolámon rengeteget tanultam... — Itt az iskolán láttuk meg igazan, milyen keveset is tudunk. S ahogy teltek a hónapok, úgy néztük más szemmel a világot, illetve a világban zajló eseményeket. Ez az első pártiskolám, s úgy erzem, az előadások, a hallgatótársaimmal folytatott beszélgetések sokat segítenek abban, hogy üzemembe visszatérve eredményesebben dolgozhassam, mint bizalmi. A bér- és árpolitikáról, az államokról, a NATO-ról tartott előadások új ismeretekkel gazdagítottak S például a lakáselosztásról, illetve a lakbérrendezésről hozott új párt- és kormányhatározatról tartott beszélgetés abban is segített, hogy megértsük — és mi is jobban meg Sokat vesztek, há nem jövök el... — Sokat vesztettem volna, ha nem veszek részt a pártiskolán. Az előadások kivétel nélkül nagy segítséget adnak munkámhoz, hiszen a pártvezetőségben az oktatás, nevelés tartozik hozzám, most már hatodik éve. Az pedig külön nagy élményt jelentett, hogy személyesen hallgathattam Apró Antal közvetlen hangú előadását a megyei pártaktíván. Balatonaligán voltam korábban egyhónapos, Balaton- földváron pedig kéthetes pártiskolán. Alapos, valóban hasznos segítséget, elméleti és gyakorlati módszereket csak egy ilyen öthónapos pártiskola nyújthat. Ezenkívül a beszélgetések során szerzett tapasztalatok is arra ösztönöznek, hogy a jövőben néhány dolgot majd mi is más módon valósítsunk meg a pártszervezetben. — Az volt a célunk, hogy az elméleti előadások mellett gyakorlati, módszertani segítséget is adjunk a hallgatóknak, önálló munkára készítsük fel őket. Azt tapasztaltuk: kivétel nélkül arra törekszenek, hogy az öt hónapot kihasználják, s tudásban gazdagodva térhessenek vissza pártszervezeteikbe — mondotta Bódis István, a pártiskola tanára. Erre nagy szükség is lesz. Pártszervezeteink készülődnek a vezetőségek újjáválasztására, pártunk X. kongresszusára. Bizonyára eredményesen hasznosítják majd e nagy munkában a pártiskoláról visszatértek tudását, ismereteit. .Szálai László tudjuk majd értetni —, mi tette ezt szükségessé — mondja. Egyetlen pedagógus a hetvennégy hallgató között Szabó Antal, az Andocsi Általános Iskola tanára. Főiskolát végzett, a marxizmus—leninizmus pártszerveze- j tárgykörből államvizsgát is | tett. Neki tehát jó néhány elhangzott előadás nem jelentett újat Jó a tanultakat felfrissíteni. — Ez igaz, de a tanultakat jó felfrissíteni, hiszen az évek múlásával felejt is az ember. S több előadás nemcsak a pártmunkámhoz nyújt majd segítséget — a pedagógusok a községi pártalapszervezethez tartoznak —, hanem nevelői feladataim végrehajtásához is. Az erkölcsről, a hazafiságról hallottakateredményesen haszI nosíthatom majd az iskolások honvédelemre, hazafiasságra való nevelésében, s pedagógustársaimmal folytatott vitákban az ő formálásukban, csiszolásukban is. Szabó Antal az eltelt hónapokat azért is hasznosnak tartja, mert különböző munkaterületen dolgozó emberekkel ismerkedett meg, barátkozott össze, s a beszélgetések jó alkalmat nyújtottak egymás megismerésére, arra, hogy eloszlassák az értelmiségről sokakban kialakult helytelen általánosítást Családi körülményéi miatt sokáig vívódott Horváth Gyula, a Balatoni Halgazdaság géplakatosa, amíg végül is elhatározta, hogy részt vesz a pártiskolán. Igaz, ezt a vállalat is elősegítette: az ugyancsak ott dolgozó feleségének nyújtott kedvezményekkel járult hozzá, hogy ő nyugodtan tanulhasson. Üj, korszerű laboratóriumok és irodák kapnak helyet ebben az épülő létesítményben Kaposváron, az állatkórház mellett. A Somogy megyei Állategészségügyi Állomás számára készülő épület a berendezésekkel együtt 5,3 millió forintba kerül. Feladatuk a szakmai segítségadás és az ellenőrzés — MAR VÁRJUK az elő- terveket az állami gazdaságoktól, termelőszövetkezetektől — igy kezdi a beszélgetést Bozsoki Bernát, a Kaposvári Állami Erdőrendezőség za- márdi erdőfelügyelőségének vezetőhelyettese. — Ezek az elötervek június 15-ig érkeznek be hozzánk. Ahol nincs a mezögazdasagi üzemnek erdésze, ott az erdőgazdaság illetékes erdészé készíti el. Még a legnagyobb kiterjedésű erdőinknek, a balatonenedréd— ságvárinak vagy a Somogytúr környékinek is minden négyzetméteréről. tudnunk kell: milyen munka folyik ott. Az erdőfelügyelőség hatáskörével isrtierkedem. Munkájuk — 56 000 hektár összterületen — a szakmai segítség, az ellenőrzés. — A célcsoportos allama beruházások szétosztása és a megvalósított terv ellenőrzése is feladatunk. Tehát a munkákat zömmel kint a területen végezzük, az erdőket járva. Somogy megye északi részének erdői tartoznak a felügyeletünk alá, vagyis a volt Észak-somogyi Erdőgazdaság területe. Tíz évre szóló tervek alapján dolgoznak az erdészetek és a mezőgazdasági üzemek. Ebben a tervben minden erdőrészletre vonatkozóan meghatározott az elvégzendő munka. Térkép is található mellékletként a tervek mellett. Cél az, hogy az erdő tartamosságát biztosítsuk. Csak annyit engedünk kitermelni, amennyit pótolni tudunk. Természetesen a kiirtott terület pótlására is előre meghatároztuk a faanyag milyenségét. — Melyek a legértékesebb fafélék? — A tölgy es a bükk. Nekünk ebből a két fafélóből kevés van. Inkább cseresek, akácosok. Kitermelésük után tölgyet és fenyőt ültetnek. Az sajnos nem oldható meg, hogy májustól télig ne termeljenek ki fát a gazdaságok. Az ideális a téli irtás lenne. A tízéves terv és az, hogy a kitermeléshez tőlünk kell engedélyt kérni, elkerülhetővé teszi a rablógazdálkodás kialakulását még egy-egy mező- gazdasági üzemen belül is. Rablógazdálkodás egyéhként csak a háború alatt folyt, meg az utána következő néhány évben. Kellett az építőanyag, s a nagy munkában megfeledkeztek a pótlásról Ezeknek a »-rántott« erdőknek a felújítása és fokozatos átalakítása jelenleg is folyik. A termelőszövetkezetek erdőiről beszélgetünk. — Minden tsz-nek van olyan területe, amelyet telepítésre jelöltek ki. Nagyobbak ezek közül Kötcse és Nágy- csepel.y környékén találhatók. A terepviszonyok itt olyanok, hogy nagyüzemi termelésre nem is lehet gondolni, tgy a telepítendő erdők védelmi célokat szolgálnak. A talajt mentik az eróziótól. Egyébként a megye két felügyelősége nyolcmillió forintot kapott új erdők telepítésére. — Milyenek az útviszonyok azokon a területeken, ahol irtás folyik? i Bedolgozó falvak Az országban néhány helyen — főleg a híradástechnikai iparágban — kezdik fölismerni a bedolgozói rendszer előnyeit. Egy-egy kis település egy-egy gyártmánycsaládot kap, és kialakulnak: a »foglalat«, »kap' csoló«, »vasaló« falvak... Mit szólnak az érdekeltek? Mindenki a maga szempontja szerint értékelt. Kétgyermekes családanya: »Sok gond volt, különösen a nagyobbik f iammal. Rosszul tanult... Most itthon dolgozom, és jobban oda tudok figyelni a leckéjére is. A múlt héten is hozott egy ötöst.« Egy másik családnál: *A férjem keresete mellé jól jön, annyit dolgozom, amennyit a gyerek nevelése és a házi munka megenged ... Azért ezer forintra igy is fölmegy.-« Csökkent munkaképességű fiatalember: »Nekem ez az életet jelenti, hogy fontosnak erezhetem magam, hogy kapcsolatom van a világgal... s magam keresem a kenyerem.« Idős, fáradt arcú asz- szony: »A gyár még az ipari áramot is bevezette. Minden héten hozzák az anyagot. Néha eljön a meós is. de nálam még nem talált hibát... A lányom elvált, én nevelem az unokáimat. Men még egy kis pénzt is keresek.* Az üzem közgazdásza: »Jól jön a vállalatnak is a bedől gozói rendszer. Nem kell épület, drága gép és egy sor be-. ruhazas. Hiszen egy-egy új munkahely létesítése sok-sok forintba kerül. A vállalattól viszont több szervezési mun- Icát követel és nehezebb a munka áttekintése.* „Házilag“ is lehet modern Az új munkahelyek létrehozása valóban sokba kerül Sőt, minél fejlettebb a technika, annál többe kerül Sokan ugyan kétkednek a bedolgozói rendszer és a korszerű üzem »házasságának« életrevalóságában, azonban — mint egy sor példa mutatja — megfelelő feltételek mellett, »házilag« is lehet korszerű terméket készíteni. Az utóbbi időkben szenzációs gyorsasággal tör előre a japán ipar, és ott szinte minden iparág kihasználja a »bedolgozó falvak« nyújtotta előnyöket. Ugyanígy a svájci óraipar is, ahol szintén kis falvakban, egész dinasztiák készítik az órák alkatrészeit. — Csak természetesen azt kell megválasztani, hogy milyen alkatrészt enged ki az üzem falai közül a gyári vezetőség? A helyesen fölmért lehetőségek aztán már könnyedén kamatoztathatók. Általában ezek a munkák nem követelnek nagy szakmai képzettséget és technikai tudást. Az egyszerű gépek, szerszámok segítségével a viszonylag egyszerű műveletek gyorsan elvégezhetők. De legtöbbször éppen ezt a kézügyességet igénylő, úgynevezett »babra«-iminkát nehéz gépesíteni, illetve drága automatizálni így a »bedolgozó fal - vak«-ban folyó munka jól beilleszthető a korszerű nagyüzemek tevékenységébe. Eltűnnek a hiánycikkek A Kontakta Alkatrészgyár meggyőző érvekkel szolgál. Felmérték eddigi eredményeiket, hogy a tapasztaltakon tovább tudjanak lépni, és még inkább szélesíteni a bedolgozói rendszert. Kiderült ebből a tanulmányból, hogy az egykor iparszegény, de munkáskézben bővelkedő falvak asszonyainak bevonása a munkába elsősorban a hiánycikkeket szűntette meg. Mert addig az aprólékos kézi munkára nem maradt soha elég energia. A jól szervezett vidéki hálózat — amellett, hogy biztos kenyérkeresethez juttatott több száz asszonyt, hiszen az átlagkeresetek elérik a havi ezer forintot — megszüntetett egy sor hiánycikket. Ilyen például: a nagyon keresett vasaló csatlakozó, a különféle foglalatok, kapcsolók, többek között a modern házgyári építkezésekhez készülő kapcsolók és foglalatok, villásdugók, így a jól szervezett munka nem csupán egy gondot vett le a gyár válláról, hanem anyagilag is mérhető ennek haszna, ugyanis keresett termékeket készítenek. Többet követel a gyártól Az is hozza tartozik azon- han az igazsághoz, hogy a falvak bevonása a munkába más jellegű feladatokat ró a vállalatokra is. A nyolcórás kötelező munkaidő, a gépek diktálta munkafegyelem, a belső rend és üzemi ritmus itt nem szabályoz semmit. Kizárólag az egyes emberektől függ, hogy mennyit dolgoznak! Ezért a bedolgozó rendszer megszervezése és kézben tartása jóval nagyobb felélősség. Meg kell szervezni a szorgos kezű asszonyok munkával való ellátását, az alkatrészek szállítását, minőségellenőrzését, és lehetőleg valamilyen ütemezést is szükséges biztosítani, hogy a kellő mennyiségű alkatrész mindig elkészüljön a gyárnak. Talán ez is fő oka annak, hogy sokan annyira idegenkednek hazánkban a bedolgozó rendszernek ettől a formájától. A munka kézben tartása könnyebb áz üzemben, hiszen ugyanott történik az ellenőrzés, minden mozzanatot látnak a művezetők, könnyebb a gépek karbantartása és azonnal intézkedni lehet, ha az anyagellátás döcög. Mindezek a szálak egy-egy faluban ötven-száz családhoz ágaznak szét, s fontos, hogy ezek a »hajszálerek« az ütőeret, a központi vérkeringést szolgálják. Nehezebb az üzemszervezők, vidéki munkán tevékenykedők dolga, de az eredmény bőségesen kárpótol. Kárpótol, mert kenyérkeresethez vagy fizetéskiegészítéshez juthatnak — főleg a nők —, és közben marad még idő a gyereknevelésre, a háztartásra, de hasznos a társadalomnak is, mert nehezen gépesíthető, elsősorban kézügyességet követelő munkát végeznek, s ezek az alkatrészek fontos elemei egy-egy terméknek. Azonban még többet kellene tenni Különösen a híradás- technikai, az elektromos- és fémtömegcikk-ipar kínálja a lehetőség kiaknázását, hogy az leidig speciálisan »japánnak« 4s »svájcinak« kikiáltott bedolgozó falvakat minél Inkább »magyarrá« is tegyük. B. V — Nagy gondot okoznak még sok helyen. Ügy is megfogalmazhatnám, hogy sokszor a szállítás hátráltatja a kitermelést Egy-egy esős nap már járhatatlanná teszi egyikmásik utat. Ennek egyenes következményeként a gépek is nagyobb mértékben használódnak el Nagyon megköny- nyíti a munkát, hogy például Szántódnál már építettek utat, Somogytúmál és Karúdnál is készült feltáró útszakasz Természetesen olyan helyeken valósulnak meg ezek — alapos előtanulmányait után —, ahol a közeljövőben nagyobb területen »cserélik le« az erdőt. A FELÜGYELŐSÉG mun« katársairól, végzettségükről érdeklődöm. — Vezetőnk, Zsiraí Pál hat felügyelőnek jelöli ki heti munkáját. Mindannyian régi szakemberek, úgy is mondhatnám: ismerik a körzetüket, mint a ’tenyerüket. Erdőmérnöki diplomával rendelkeznek. Ehhez azt is tudnia kell, hogy legalább ötéves külterületi gyakorlat áll mögöttük. A technikusoknak a tízéves gyakorlat kötelező. Reggelenként négy szolgálati motor és egy GAZ-kocsi várja felügyelőinket, hogy indulhassanak ellenőrző körútjukra. Néha az időjárás vászon tagságam kell győzedelmeskedniük. Mindegyikről elmondhat'-m hogy szívesen teszi, mert szereti az erdőt. Munkával eltöltött éveik bizonyítják ezt. Leskó László » SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. június & 3
