Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-05 / 130. szám
Kultúra a munkásszállásokon ! Ki a felelős ? A telephelyen megbújik az alacsony, piros falú épület. Nincs azon se tábla, se semmi. Nagyatádon ugyanis mindenki tudja: az Ács utcai munkásszállásról van szó. Ez is a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalaté. A kopott kövű, szűk folyosón vízcsobogás hallik. A zuhanyozóban omlik a fal, nehéz szag terjeng. A ház egyetlen vízcsapja eldugult. A szoba: tíz ágy, szorosan egymás mellett. Az egyikről szakadt lepedő csüng. Az ágyhuzat tiszta. Az asztalon sörösüveg, egy pakli kártya, szappan és borotva. Ujjnyi vastag a por. A fal melletti ágyon szőke fiú ül. Olvas. — Mit olvas? — Molnár Gábor könyvét. — Kedvence? — Az útleírások igen. — Olvasni mindenhol lehet, üyen rendetlenségbep is? — Hát lehet. Olvastató én már olyan szobában is, ahol a fejemre esett az eső. Azt is munkásszállásnak nevezték, ez még istenes. Az ablakpárkányon nylonzacskóban kenyeret és szalonnát melenget a nap. »Az utcán boldog voltam valamikor« — bömböli a táskarádió. A másik szobában a kék és rózsaszín paplanok mellett festékes ruhában fiúk állnak. A huzatot cserélik. __ — Ma jöttek? — Ma ismét. Már voltunk itt máskor is — felel elsőnek a legidősebb. — Ide többször is visszakerül az ember, ha a munka úgy hozza ... — Szórakozás? — A nőtlenek eljárnak a faluba is, én nemigen. Itt is van egy kis könyvtár, még televízió a kultúrteremben. A magas, kék szemű fiú a paplanhuzattal bíbelődik. — Milyen költőkről hallott már? — Hát... — Elpirul. — Költőkről? — Lehajol és tovább babrál a huzattal. A „kultúrterem“ egyik ablaka hiányzik. Az ajtó zárva. A beton aljú terem közepén takaratlanui porosodik egy Star tv-készülék. Szerda este volt. A székek egymásra borítva. Ki tudja, mióta. Nagy József, az atádi telep könyvtárosa: — Igénytelenek itt az emberek jobbára, higgye el... Tibold József, az állami építőipari vállalat szb-titkára: — Akárhányszor lemegyek Nagyatádra, szólok, ne tartsanak a kultúrhelyiséghen kerékpárt, motort. Kaposvárról nehéz mindent szemmel tartani. A könyvtáros? Nevezhetjük a telep kultúrosának is. Keveset tesz? Szállításvezető. Havi ötven forintért csináljá, amit csinál. Mint könyvtáros, elég rendesen ellátja a dolgát... Az első elismerés Sokszor egy baráti szó, egy elismerés vagy kitüntetés szárnyakat ad az embernek. Érzi a megbecsülést, munkájának az elismerését látja ezekben a megnyilvánulásokban. Horváth Jánosáétól, a Barcsi Általános Iskola testnevelő tanárától és úttörőcsapatának vezetőjétől a rengeteg munka, a csapatfoglalkozások, az ünnepségekre való felkészülés mind-mind pluszt igényeltek. És munkájának meglett az eredménye. Április 4-én megkapta a Kiváló úttörővezető kitüntetést. — Nagy öröm számomra, hogy elismerik a munkámat. Nehezebb körülmények között kell ebben az iskolában véghez vinni mindent, mint egy korszerűbben fölszerelt, jobb adottságokkal rehdelkező iskolában. Körülbelül ezer gyerek jár a barcsi iskolába, s mindössze tizenegy tantermünk van. Az iskola egyik része életveszélyes állapotba került, ezért a tanítás három- műszakos. Emellett kell még a kisdobosokkal és az úttörőkkel is foglalkozni. Szeretni kell az embernek mindazt, amit csinál, s én szeretem: a gyerekeket, az iskolát, a munkámat. Tíz éve tanítók itt. Nagyon nehéz, kemény évek voltak ezek. 1968-ban vettem át az iskola úttörőcsapatának a vezetését. Megpróbáltam az elődeim útján tovább haladni. A csapatgyűlések szervezett megtartása, a fegyelem és a katonás rend megteremtése volt a célom. A gyerekek ezt szívesen* is csinálják, érzik a munka jelentőségét. Velük' nagy eredményt lehet elérni, csak megfelelően kell irányítani őket. Űj módszert vezettem be ebben a tanévben — a gyer- mekönikormányzatot. Egyes dolgokban teljesen a gyerekek döntenek. Ilyen például, hogy kik viselhetik a kiváló úttörőjelvényt, vagy magatartása alapján ki mehet táborozni. Ez segíti a munkánkat, a gyerekeket pedig önálló gondolkodásra, felelősségre, a végzett munka értékelésére neveli. Állítom, hogy ezt a kitüntetést sok tekintetben a gyerekek segítőikészségének is köszönhetem. Sokszor szükség volt az ő megértésükre, segítségükre. A téli hónapokban a csapatfoglalkozások megtartása mindig nehézségekbe ütközött a tanterem- hiány miatt. És mégis jó eredményt tudtam velük elérni. Az iskola vAelősége is a legmesszebbmenőkig támogatott. — Nem foglalja le nagyon a csapatvezetés? — Valóban sok időt és fáradságot kíván ez a munka. Hisz a rendezvények többségét mindig vasárnap vagy ünnepnapokon tartjuk, amikor az embernek lenne ideje pihenni. És ilyenkor nekem ott kell lehnem, hisz a műsorokat legtöbbször a kis úttörőim adják. Emellett egy szerencsém van, az, hogy a férjem is tanár. Egy iskolában tanítunk. Szabad idejében sokat segít a munkámban, tanácsokkal lát el. — Férje hogyan fogadta az ön kitüntetését? — Az aranykoszorús úttörőjelvény a férjemnek már tíz éve megvati. Most vidáman megjegyezte: »otthon én is kivívtam ezzel az azonos rangot«. Gyertyás László Zeleznik Sándor igazgató: — Igaz, tíz éve ideiglenes szállásnak épült a nagyatádi. Rosszak a körülmények nagyon. De csak a negyedik ötéves tervben tudunk újat építeni. Előbb semmiképp sem megy... S addig? Sosem lesz a tv bekapcsolva, sosem gyűlnek össze a kultúrteremben az emberek szórakozni? Kaposvár — Nagyatád. Jó és rossz körülmények. S a kultúra, a közművelődés? Kifogás mindenhol akad. Segítség, tanácsok, támogatás: több, erre illetékes fórum van Nagyatádon és a megyeszékhelyen is. melyeknek ugyancsak feladatuk törődni a munkásszállások kulturális életével. Csíkvár József, a Latinka Sándor Művelődési Központ üzemi és mezőgazdasági népművelési előadója: — Mi módszertani központ vagyunk. Egyébként még — szakterületenként — legalább hat munkatársamhoz tartozik a munkásszálláson folyó kulturális tevékenység. Csaknem valamennyien egy-két hónapja vettük át feladatkörünket. Ép- nen csak tájékozódtunk. Elődeink ugyanis »elfelejtettek« írásos dokumentumot hagyni a munkájukról. Nehéz! De kérdezem én. kinek adjunk módszertani támogatást, ha a legtöbb munkásszálláson nincs is kultúros? Az SZMT felülvizsgálhatná ezt... •Papp János, az SZMT kultúr- és sportbizottságának vezetője: — Hozzánk szorosan csakis azok az üzemek tartoznak, amelyeknek nincs önálló szak- szervezeti megvebizottságük. Az építőknek van. Közvetlenül tehát ők a felelősek... Dr. Fonai János, az építők szakszervezete megyebizottságának titkára: — Közvetlenül nem hozzánk tartozik a munkásszállások kulturális élete, hanem a vállalat szakszervezeti tanácsához. Annak a hatásköre megválasztani a kultúrfelelőst, és'1 számon kérni munkáját... A kör bezárult. JCéthetes telefonálás, beszélgetés eredményeként. Pillanatnyilag a megyében egyetlen embert nem találtam, aki átfogó képet tudna adni a közművelődés meg a munkásszállások kapcsolatáról. Vagy legalább a szívügyének tekintené. Hogy ezért ki a felelős? Csak £z »igénytelen« emberek? Az igények kialakítása általában sem könnyű feladat. De ez esetben különösen nem szabadna utolsóként kezelni és ezer ürüggyel megkerülni a munkások, a kétkezi dolgozók kulturális nevelését. A tettek egyre sürgetőbben váratnak magukra. Bán Zsuzsa fÉzeretek vendégségbe járni. Az ember vesz valahol a sarkon egy kis csokor fonnyadt virágot, fütyürészve zsebre- vágja, majd átnyújtja a ház asszonyának. Vapy vesz egy mini üveg visz- kit, s meglepi vele a ház urát. Ennek fejében ehetihat, meghallgathatja a friss pletykákat, csinosabb vendégnőkkel, esetleg a ház leányával csókolózhat a szomszéd szobában, de legalábbis randevút beszélhet meg vele. Ezenfelül vendégségben elmondhatja az ember az új vicceit is, hogy szellemes fickónak tartsák a többiek és máskor is meghívják. Éppen ezért döbbentett meg az a merénylet, amely legutóbb Bambusz Béláéknál ért. Bambuszék kellemes vendéglátóknak bizonyultak ez ideig. Szendvicseik sosem voltuk szárasak, és mindig hideg sört adtak. Néha szem- revaló fehérnéppel is találJegyzetek Lengyelországból Szabadtéri, örökös szoborkiállítás. Képeslap helyett Járkálsz az idegen utcákban, minden sarkon valami soha nem lanyhuló kíváncsisággal fordulsz be. Szomjazó várja ügy a vizet, mint ahogy lesed, várod és homlokod mögé rejted ami új, amit látsz. Nem bánod a tolongást, a tömeget, amikor műszak, vagy munkaidő végén tízezrek sietnek az utcán, s szinte minden porci- kája vibrál ennek a hatalmas ipari központnak, Katowicének. Megcsodálod a 14—13 emeletes lakóházakat, a modern, új lakótelepeket. Kortyolva ízlelgeted a rendkívül kellemes aromájú grúz vagy angol teát. És mész, mész. Nem veszed észre a kilométereket. Csali este, amikor a máskor kényelmes, most szorító cipődet fölcseréled a papuccsal. Aztán magad elé rakod a képeslapokat, és üdvözleteket írsz azoknak, akik nem lehetnek veled, és nem lehetnek részesei milliónyi élményednek. Kicsit sajnálod. Mert.a képeslap csak egy villanás. Any- nyira kevés .. . Sötétszürke emlékkő Rengeteg a zöld, a park, az erdő. A bányák mélyek, az ipari üzemek ontják a füstöt, a kormot — az itt élőknek, az itt dolgozóknak úgy kell a tiszta levegő, az üde zöld, az egészséges környezet, mint a kenyér. Talán leginkább a parkerdő elnevezés illeti meg ezeket a művészi ízléssel. kialakított, a maga természetességében megőrzött területeket. Amit a természet megteremtett, azt meghagyta az ember, hozzáillesztette harmonikusan a maga alkotását — és így lett az egész teljes, tökéletes. A szigettel tarkított tó tükrén csónakok, kajakok, vízibiciklik, a legmagasabb ponton a planetárium sötétszürke kupolája, előtte az eget kémlelő Kopernikusz. Távolabb, egy ligetes részen csodálatos kőszobrok. Néhány éve kerültek ide. Szabadtéri, örökös kiállítás. Kinn a természetben. Mindig népes a park. A délutáni, esti műszakban dolgozók közül sokan innen mennek dolgozni. Egy másik park. Egy másik különös formájú kő. A gyerekhősök fekete-szürke emlékműve. Épp olyan fekete-szürke, mint a mozi, ahol a tragédia történt. Tizennégy-tizenhat évesek voltak. Ellenállók. A bevonuló német csapiatokat pillanatnyi megtorpanásra kényszer!tették, heves ellenállásuk azt a látszatot keltette, hogy ők, alig harmincán, hatalmas erőt képviselnek. Nagy erőt vetettek be ellenük. Aki túlélte, azt a mozi előtt lőtték agyon. A fekete-szürke emlékkövén rengeteg friss virág. Talán tegnap, talán egy órája tette oda valaki... A pádon hátravetett fejjel fiatalasszony naptozik. Előtte pufók, szőke csöppség totyog. „Ügy élj...“ Swierklaniec. Az egykori grófi kastély parkjának kapuja mindig tárva. Csodálatos, hatalmas, öreg fák, némelyik mintha könyökölne, lehajtó ágaival a földre támaszkodik. A pork közep>én szökőkút, szobrok, hatalmas tó és egy kecses, büszke hattyúpár. Most csend van. Hétköznap délelőtt. Csupán néhány horgászó üldögél a parton, kémleli a vizet De vasárnap, hétvégén, ünnepien százak jönnek el ide. Bányászok. Az övék ez a birodalom. A háború alatt kiégett kastélyt, tönkretett parkot ők állították helyre, s ők vigyáznak itt azóta is mindenre. Józef Mitas kultúrigazgató hófehér hajú, barátságos ember. Bennünket, a váratlan látogatókat készséggel kalauzol és magyaráz. A múltról, a márványokról beszél, melyek ékesítik a kastélyt és a mesteri kovácsoltvas munkákról. Szobákat, felbecsülhetetlen értékű antik bútorokat mutat; hajdan hercegek, királyok pihentek itt egy-egy vadászat után. Most a bányamérnökök továbbképző tanfolyamának ad otthont ez a kastély, s a nagyteremben időnként tudományos üléseket rendeznek. Az ablakból az olasz szobrokkal ékesített, angol stílusban kiképjzett parkra látni, ahol háramszázhatvanhatféle fa pompázik. Közülük talán legérdekesebb, az egyedülálló argentínai platán. Minden év júniusában úgy tűnik, hogy meghal ez a fa, kiszárad — de a következő évben újra és újra kibontja zöld lombsátrát Az egyik földszinti teremben hatalmas szakkönyvtár, olvasóasztalok. A szépség mellett a tudomány tisztelete suttogásra készteti az embert. A kastély homlokzatán címer, rajta latin nyelvű felirat: »Úgy élj, hogy a gondolataiddal az utókor tovább élhessen.« A gondolat ma itt igazi értelmet kapott A swicrklanieci kastély. Vörös Márta tyendéqséqbeti kozhattunk a társaságukban. De most, hogy beléptem és átnyújtottam nekik egy csokor rágógumit, kijelentették: átvették a fejlett tőkés országok polgárainak módszerét, és a vendégeskedés időpontjának határt szabtak. Vagyis éjfélig együtt lehetünk, azután fel is út, le is út. Bambusz elmondotta, hogy legutóbb Hollandiában járt, és egy fogadáson vett részt, amely este tíztől tizenegy óráig tartott, és ezt előre közölték a nyomtatott meghívón is. Elő is szedett egy nyomorult cetlit, amelyre hollandul volt valami ráírva, és azt hazudta, két betűcsoportra mutatva, hogy az egyik tízet, a másik tizenegyet jelent hollandul. Számított arra, hogy nem értjük ezt a világnyelvet. Mindenesetre azonnal nyomasztóvá vált a hangulat, hiszen fél kilencre voltunk meghiva, és csaté néhány óra állt a rendelkezésünkre, hogy az étel- és italállományban derekas rendet vágjunk. Ilyen körülmények között persze már semmi időt nem szánhattam a szép Epetneki- né meghódítására. Hogyne, amíg én az előszobában teszem a szépet, a többiek ragyásig eszik magukat a mrs- lível! Azt már nem! Komor hangulatban táplálkoztunk, és történeteink is kizárólag a gasztronómia körére vonatkoztak. Ilyen gyorsan még nein röpült az idő, mint akkor este. Bambuszéit beszereztek valahonnan egy bim-bam órát, amely éjfélkor tizenkettőt ütött. Én vártam, hogy csikorgó láncokkal szellemek jelennek meg Lord Bambusz Nefelejcs utcai skót várkastélyában, hiszen úgy xnselkedett, mint egy aberdeeni várúr. Frissen felpattant a helyéröl, és elnézéssel a hangjában bejelentette távozásunk idejét. Ekkor léptein működésbe én. — Milyen igaza van Bélának! — mondtam, és leg fél tucat olyan történetet szedtem elő, amelyeket mind a konzervatív, a bevált formákhoz görcsösen ragaszkodó nyugati életforma példatárából merítettem. Hogy az angolok milyen pontosak a megbeszélt találkozókon, milyen pontosan távoznak, ezzel is bizonygatva, mennyi fontos dolguk lehet még. Humoros és komor példák sorát meséltem el, mindegyikben tökéletesen igazat adva Bambuszék új módszerének. Mindezekkel sikerült az időt úgy elhúznom, hogy hajnali négy órakor távoztunk. Az ég alja kelet felől már pirkodni kezdett... Tartós Péter > rfrn-f i SOMOGYI NÉPLAP Matafc. ML JMm 5. 5
