Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

Fiatalok a s&aks&ervesetben L átszólag közhely, de a középiskolákban, a műhelyekben, a szak­munkásképzőkben jövendő ál­lam- és kormányfők, táborno­kok, kohó- és gépipari mi­niszterek és gyárigazgatók ül­nek a padiban. Meg ezerszer nagyobb számban olyan vasa­sok, építők, technikusok, akik azok is maradnak, de már a második évezred végén és a harmadik hajnalán válnak érett, pályájukat befutott mun kás emberekké. A fiatalsággal törődés ál­landó téma. És mégis, van­nak területek, ahol időről idő­re rendet kell tenni a gondo­latokban és a mindennapi élet gyakorlatában. A párt ifjú­ságpolitikai határozata óta egyre sűrűbben merül fel an­nak a szükségessége például, hogy a legnagyobb tömegszer­vezet, a szakszervezet módo­sítsa és korszerűsítse a fia­talsághoz fűződő kapcsolatát. Ez a kapcsolat tulajdonkép­pen — a szakszervezetek sa­ját tagságának egyharmadá- hoz fűződő kapcsolat — hi­szen Magyarországon minden harmadik szervezett munkás, dolgozó 30 évnél aluli, azaz tágaibb értelemben az ifjú­munkás kategóriához sorol­ható. Egymilliónyian vannak! Hogy milyen szerepet töl­tenek be, arra jellemző, hogy milyen sűrűn olvashatunk a szocialista brigádmozgalom- ban részt vevő és ott nagyon jó eredményeket elérő ifjú munkásokról és egész brigá­dokról. Az eredmények talán azokat is meggyőzik, akik hajlamosak az »ezek a mai fiatalok« felkiáltással csak if­júságunk egy kis rétege szél­sőséges, vagy nyegle maga­tartása alapján általánosítani. Ezúttal azonban nemcsak a legjofobakról van szó, mint ahogy nem is a legkevésbé jókról, hanem mindazokról a fiatalokról, akik az üzemek­ben, hivatalokban, intézmé­nyekben dolgoznak. A párt Központi Bizott­sága februári határo­zatában a szakszerve­zeti tevékenység fokozását, a SZOT-ban ifjúsági munkacso­portok létrehozását — ugyan­ezt a szakmai szervezetek központjaiban is — tartotta kívánatosnak, felhívta a fi­gyelmet az egyetemisták szakszervezeti tagságának kérdésére és nagyobb anyagi eszközök »-bevetését« javasol­ta a művelődési és sportmoz­galmak támogatására. Nem kétséges, hogy. a párthatáro­Pszichológiatanárok és pályaválasztási felelősök ama Siófokon taníoly; Két tanfolyam színhelye is volt a múlt héten a siófoki Perczel Mór Gimnázium. A megyei továbbképzési kabi­net szervezésében szakmai tanfolyamon találkoztak itt a Dél-Dunántúl pszichológiata­nárai és a somogyi iskolák pályaválasztási felelősei. A tanfolyamokról Tóth László­val, a továbbképzési kabinet felügyelőjével beszélgettünk. — Pszichológiatanárok el­ső ízben vesznek részt ilyen továbbképzésen. Mi indokol­ta öszehívásukat? — Egyebek között a lélek­tan egyre növekvő szerepe az iskolai nervelőmunkában és az élet több más területén. Tol­na, Baranya, Somogy megye és Pécs tanárai kicserélték tapasztalataikat, s megkísérel­tek egységes álláspontot ki­alakítani a tantárgy tanításá­val kapcsolatban. Neves fővá­rosi pszichológusok tartottak előadást, egyebek között a pszichológiatanítás, a pedagó­gia és a pszichológia időszerű kérdéseiről, a gondolkodás— lélektani problémákról. Hasz­nos útmutatásokat kaptak a szemléletetésekhez is. Érde­kes és értékes volt a vita. Valamennyi részvevő a lélek- tanítás bizonyos módosítá­sát sürgette. Véleményük sze­rint országos szinten kellene megoldani, hogy például na­gyobb óraszámban taníthas­sák a pszichológiát, s ne tart­sák a középiskolákban. má­sodrangú tantárgynak ezt. Az egyik Tolna megyei részvevő tette szóvá, hogy kevés a szaktanár, többségben bioló­giatanárok oktatnak, sok eset­ben felkészületlenül, tájéko­zatlanul. Hiányosak a szem­léltetési eszközök és a kísér­leti műszerek. A budapesti szakemberek a tanfolyamon megfogalmazott gondolattal tértek haza: több pszicholó­gust az iskolákba, mert szük­ség van rájuk, a fiatalok szí­vesen tanulják ezt a tantár­gyat. — A pályaválasztási fele­lősöknek már második éve rendeztek tanfolyamot. Mi­lyen új tapasztalatokról szá­molhatnak be? — Célunk, hogy valamennyi pályaválasztási felelős átfogó képet kapjon feladatairól. Most a harmadik csoportban harminckét közép- és általá­nos iskolai tanár ismerkedett meg azokkal az alapvető módszerekkel, amelyekkel megvizsgálhatják a tanulók érdeklődését, személyiségét, bizonyos pályákhoz való von­zódását. Egyszerűbb kísérletet is elvégezhettek: például kéz­ügyesség-, emlékező- és tájé- kozódókóp esség-vizsgálatot. Ezenkívül részletesen tájé­koztatták őket a megye mun­kaerőhelyzetéről, az iskolák feladatairól a pályaválasztás­ban és a munkaerő-gazdálko­dásban. Az előadók különö­sen a folyamatos pályavá­lasztási munkára hívták fel a figyelmet, és arra, hogy gya­koribb üzem- és tsz-látogatást kell szervezni a tanulóknak. A vitából az is kiderült, hogy néhány üzem kivételével nem fogadják szívesen az ifjú lá­togatókat. Nagy probléma a csökkent munkaképességű gyerekek iskolázása. Az üze­mek kapui ugyanis — a tör­vény előírásai ellenére — be­zárulnak az ilyen gyerekek előtt. Fölvetették, hogy ke-., vés az oktató- és pályaválasz­tási film, s hogy a szakmák alaposabb ismeretére lenne szükség. zat a felsó szakszervezeti szervek teljes egyetértésével c- derekas támogatásával ta­lálkozik, így hát ebben a vo­natkozásban aligha van szük­ség további meggyőzésre. Nem hiszem azonban, hogy »lejjebb haladva« mindenütt ilyen egyszerű lesz a helyzet. Egyszerűen azért nem, mert az elmúlt időkben — hogy csak a legutóbbi másfél évti­zedet vegyük alapul —, a KISZ sok szempontból ered­ményes munkája visszhangja­képpen is, kialakult: egy olyanféle néaet a »-felnőtt« szervezetekben, hogy az ifjú­ság »a KISZ asztala«. Ná­lunk ez a vendéglátóipar gyengébb szakembereitől köl­csönzött kifejezés rendszerint az áthárítás »őszinte« szándé­kát jelzi. Ezúttal is. Való igaz, hogy a KISZ az ifjúsági szövetség, de az is igaz, hogy a jövendő fel­nőttjei, a felnőtt, megembe- resedett mai fiatalok teljes joggal igényelnek törődést a harmincon felüliektől. Részben meg is szokták. Mert vannak jó üzemek, in­tézmények, ahol az ifjúsággal foglalkozás határozat nélkül is közügy volt a szakszerveze­ti szervek és a gazdasági ve­zetés számára. Van továbbá néphadsereg, ■fegyveres testületek, ahol nincs ugyan szakszervezet, de ahol a 18—20 éves fiatal megszokta a teljes értékű em­berszámba vételt. S miután százezres, milliós értékek jó gazdájaként szolgált — zokon veszi, ha visszatérve a civil életbe még mindig úgy keze­lik, mint akinek a »hátán a tojáshéj«. MEDOSZ-napok Balatonbogláron Izgalmas percek a munkavédelmi vetélkedőn. t s túl — mindezeken — szélesedő látókörű és tudású, magasabb színvonalon nevelkedett fia­talságunk van, amely... va­lójában jól készül az a jövő kínálta feladatok teljesítésé­re. Szervezett erővel mellet­tük állva, kezdeményezéseiket bátorítva, gondjaikon enyhít­ve — cselekedjenek értük úgy a szakszervezetek, ahogyan azt a holnapunk, a jövőnk igényli és megérdemli. B. F. A MEDOSZ negyedszázados fejlődéséről, eredményeiről kétnapos rendezvénysorozaton emlékezett meg a Mezőgazda- sági, Erdészeti és Vízügyi Dol­gozók Szakszervezetének me­gyei bizottsága. Változatos, színes program várta szombat­vasárnap Balatonbogláron a megye minden részéből érke­zett vendégeket. Szombaton délelőtt a köz­ségi művelődési házban ün­nepélyes tanácskozást tartot­tak, ahol Sári Nándornak, a MEDOSZ megyebizottsága tit­kárának üdvözlő szavai után dr. Szőke Pál, az SZMT ve­zető titkára emlékezett meg a mozgalom huszonöt éves fejlő­déséről. Bevezetőben szólt a MEDOSZ elődeiről, a FÉ- KOSZ-ról, az UFOSZ-ról, majd a két szervezet egyesüléséből létrejött DÉFOSZ-ról. Méltat­ta szerepüket, jelentőségüket, tevékenységüket, mellyel nagymértékben segítették új életünk kialakítását. A törté­nelmi, . társadalmi fejlődéssel együtt fejlődött a szakszerve­zeti mozgalom, s ez tette szük­ségessé, hogy 18 évvel ezelőtt a DÉFOSZ utódaként létre­jött a mezőgazdasági, erdé­szeti dolgozók szakszervezete. Ma a MEDOSZ-nak megyénk­ben tizennégy és fél ezer tag­ja van, s a mezőgazdaság szo­cialista fejlődésével együtt sgyre jobban, egyre hatéko­nyabban tölti be hivatását. Következetesen mozgósít a termelési célok valóra váltá­sára, kezdeményezője és szer­vezője a szocialista verseny­mozgalomnak, messzemenő gondot fordít a dolgozók ér­dekvédelmére. Dr. Szőke Pál végezetül köszönetét mondott mindazoknak, akik munkájuk­kal részesei az elért eredmé­nyeknek. Dr. Tóth Sándor, a KÖJÁL igazgató főorvosa a mezőgaz­dasági üzemek egészségügyi fejlődéséről és a további fel­adatokról tartott referátumot. Figyelemre méltó előadásában kiemelten foglalkozott a meg­előzés fontosságával, a felvilá­gosítás, az oktatás nélkülöz­hetetlenségével. Szervesen kapcsolódott az 6 gondolatai­hoz Ludván Zsoltnak, a nö­vényvédő állomás laboratóriu­ma vezetőjének előadása, aki a mezőgazdaság kemizálásával kapcsolatos munkaszervezési és munkaegészségügyi felada­tokról szólt. 1966-ban 875 mil­lió, az idén előreláthatóan már 1,7 milliárd forint értékű kémiai szert használnak orszá­gosan mezőgazdasági üze­meink. Ezekkel a nélkülözhe­tetlen, de ugyanakkor veszé­lyes anyagokkal csak hozzá­értő emberek dolgozhatnak. Ezért fontos a szakmai képzés színvonalának emelése. Sür­gette az ellenőrzés fokozását, mr;d fölvetette: hasznos lenne a növényvédelemben dolgozók részére bevezetni a veszélyes­ségi pótlékot. A dolgozó em­ber egészségének, épségének megóvása fontos érdekünk és feladatunk. Ezek a gondolatok jutottak kifejezésre Antal Já­nosnak, a MEDOSZ megyebi­zottsága munkatársának elő­adásában is, aki mezőgazdasá­gi üzemeink munkavédelmi helyzetét, az itt dolgozók szo­ciális ellátottságának fejlődé­sét elemezte. Nemcsak a je­lentős átalakulásról szólt, ha­nem rámutatott a hiányossá­gokra, hibákra is. Ahogy a töb­bi előadó, 5 is utalt a mozga­lom előtt álló további felada­tokra. Az ünnepélyes tanácskozás után szombaton délután ke­rült sor a munkavédelmi ve­télkedőre. Ezen az izgalmas versengésen Balogh István, a Gépjavító Vállalat dolgozója első helyezést ért el és nyolc­száz forint pénzjutalmat ka­pott. Második és harmadik a Kaposvári Állami Gazdaság két versenyzője lett: Bokor József és Csima Ferenc, hat­száz, illetve ötszáz forint a ju­talmuk. Négyszáz forint juta­lommal a negyedik helyen végzett Horváth László, az Erdészeti és Fafeldolgozó Gaz­daság barcsi üzemének dolgo­zója, ötödik lett és háromszáz forint jutalmat kapott Acs Ilona, a balatonboglári gazda­ság dolgozója. A SZOMBAT színes, érde­kes kultúrműsorral zárult. Va­sárnap, az ünnepségsorozat második napján a MEDOSZ- hoz tartozó versenyzők atléti­kában, kézilabdában, röplab­dában és kispályás futballban mérték össze tudásukat. V. M. SZABÓ LÁSZLÓ - SÓLYOM JÓZSEF hifi ’Az átkozott FBI” 10. ■a- f át. f — Sok értékes tapaszta lattal gazdagodtak tehát. Milyen végső következteté­seket vontak le a jövőt il­letően? — Elsősorban azt, hogy a következőkben sokkal több szakfelügyelőt kell bevon­nunk a képzésekbe. A pálya- választási felelősök rendezvé­nyeire pedig a termelőüzemek vezetőit is meg kell hívni. A pártbizottságoknak is küld­tünk meghívókat a tanfo­lyamra. Sajnos senki nem jött el. Pedig fontos len­ne, hogy a jövőben a párt képviselői is részt ven­nének néhány fontosabb kér­dés vitájában. A párt- és ál­lami vezetők ugyanis elősegít­hetnék, hogy az elhangzott bírálatok, kérések eljussanak az illetékesekhez, és hogy a sok jó elképzelés valóra is váljon. B. Zs. Arthur Roseborough Calvet- vel együtt repülőgépen tért vissza Algírba. Elhatározta, hogy kihallgatja a pénteki be­szélgetést. Ekkor egy chicagói kiejtés­sel beszélő öblös amerikai hang hallatszott: — Nincsen slmmi baj, a pa­pírokért nem aggódunk. Azok ugyanis a mi birtokunkban vannak már. A déli kiejtéssel beszélő FBI- ügynök közbevágott: — Ez teljesen a mi hatás­körünk! Elvégre is ez az em­ber amerikai állampolgár, a papírjai joggal illetnek min­ket. Giraud tábornok ideigle­nes kormányzatának semmifé­le autoritása sincs az ameri­kai állampolgárok felett! — Természetesen ezt nagyon jól tudom — felélte Calvet. — Mi az önök kormánya szá­mára tartottuk fogva. — Ezt most hagyjuk — szólt újra a déli kiejtéssel beszélő. — Amiatt aggódunk, hogy ön egy csúnya ügybe keveredett, Mr. Calvet. A Securité Mili- taire hivatalánál arról tájékoz­tattak bennünket, hogy ön fo­tókópiákat készített az okmá­nyokról. A másolatok nincse­nek ott. Önnél vannak ezek a fotókópiák? — Egy készlet igen. Meg kell azonban mondanom, hogy négyet csináltam. — Azt hiszem, figyelmeztet­nem kell, hogy Mr. Bedeaux amerikai állampolgár! — csat­tant most a chicagói hangja. — Jogunk van az összes má­solatokra, és mi követeljük is azokat. — Sajnos, ennek semmikép­pen-sem tudok már eleget ten­ni — felelte sajnálkozva Cal­vet. — Azt az egyet, amelyik nálam van, szívesen átadom. Otthon van a páncélszekré­nyemben. Megkérhetem az urakat, hogy kísérjenek el? Calvet egy próbateremben helyezte el az anyagot; ládá­kat, bálákat és próbabábukat halmozott fel előtte. Roseborough a padlón ült egy asztal alatt. Jól hallotta, hogy megérkeztek az FBI em­berei, és Calvet Guy hangja csattan: — Talán először a megbfzó- levelüket mutatnák, uraim! Néhány pillanat múlva Guy Calvet udvariasabban jegyez­te meg: — Köszönöm, így már min­den rendben van. A beszélgetés angol nyelven folyt, és Arthur Roseborough egy erősen déli kiejtésű han­got hallott: — Mr. Calvet, ön ugyebár a Securité Militaire tagja? — Igen. — Ön közreműködött egy amerikai állampolgár, Mr. Bedeau letartóztatásában. — Igen, pontosan így van. — Tudomásom szerint elvitt bizonyos papírokat Mr. Be­deaux szállodai szobájából, és ezeket átadta a francia Secu­rité Militaire-nek. el. Azt hittem, hogy önöknek segítek. Valószínűleg tudják, uraim, hogy én a háború alatt Amerikát segítettem Vichy és a tengelyhatalmak ellen. — Hagyjuk az időhúzást! Mondja meg nyíltan, hol van a másik három fotókópia­készlet! — Nem tudom. Kettőt ame­rikai szervezetnek adtam át, egyet pedig az angoloknak. Biztos vagyok benne, hogy két készlet már Washington­ban van, a harmadik pedig — Nem így történt. Az egyii^ megérkezett Londonba. Bizo­nyára az FBI sem kifogásol­hatja azt a tényt, hogy az amerikaiak... — Milyen szervezetednek adta át a fotókópiákat? — Hosszú időt töltöttem a titkosszolgálatban. Nem mon­dom meg azoknak a szemé­lyeknek vagy szervezeteknek a nevét, amelyekkel együtt­működtem. Még akkor sem, 1 a a maguk honfitársairól van szó. Meg kell bocsáta- niuk, de ezek a mi kriket­tünknek, vagy ha úgy tet­szik, baseballunknak a sza­bályai ... Roseborough hallotta, hogy az amerikaiak dühösen ta­nácskoznak. Végül is a chi­cagói döntött: — Mr. Calvet, menjünk az ön lakására a másolatért ! A kocsim itt áll a sarkon. — Jacues testvérem éppen otthon tartózkodik. Ha kíván­ják, telefonálhatok neki, hogy hozza el a csomagot. — Oké! ügynököm hozta el a papíro­kat, én pedig átadtam ezeket a Securité Militaire-nak. Űgv véltem, hogy ez a lebiztosabb hely, ahol ilyen fontos irato­kat hagyhatok. Megtudtam azonban, hogy az iratok eltűn­tek. Beláthatják: erről nem tehetek. Nem felelhetek értük, miután ér már átadtam a do­kumentumokat. — Ez így nem megy — mormogott dühösen a déli ki­ejtéssel beszélő FBI-ügynök. — Meg kell kapnunk az ösz- szes másolatokat. Hol van­nak? Értse meg, hogy nem akarunk a francia kormány­hoz fordulni, ez tisztán "ame­rikai ügy! Követeljük a má­solatokat! Tudnia kell, hogy megsértette azt az egyez­ményt, amelyet az USA az ideiglenes kormányzattal kö­tött. Mi letartóztathatnánk önt, Mr. Calvet, mert ameri­kai tulajdont kobozott el és jogtalanul bebörtönöztetett egy amerikai állampolgárt. — Roppant sajnálom. Ezt a tévedést azonban, úgy lát­szik, túlbuzgóságból követtem (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970, június 30. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents