Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
Kiváló ifjúsági klub a laktanyában Ssent Iván tűse Csornában NÉHÁNY NAPPAL ezelőtt adta át a KISZ kb a kiváló ifjúsági klub cím elismeréséről szóló okleveleket A kiemelkedő munka eredményeként e megtisztelő cím tulajdonosa lett Kovács Ferenc százados alegységének ifjúsági klubja is. — Mindent megteszünk azért, hogy a szolgálat két éve alatt vidámabbá, színesebbé és elevenebbé tegyük a katonaéletet — mondta Takács István főhadnagy, KISZ-titkár, amikor legutóbb náluk jártam. — Kilenc klubunk vesz részt a felszabadulás 25. évfordulójára hirdetett ifjúsági klubmozgalomban. Ezek között a Kovács Ferenc százados alegységénél levő klub minden tekintetben kiemelkedik a többi közül — folytatta Takács főhadnagy, és már indultunk is, hogy megnézzük. Amikor beléptem a klubba, hirtelen úgy éreztem magam, mintha nem a laktanyában, hanem egy modem szórakozóhelyen lennék. Több klubot láttam, programjaikat ismertem, de ilyen esztétikus, ötlet- gazdagot még nem. A díszes, barkácsolt plexi csillárok és falikarok, a modem vonalú bárpult, a külöfnéle színekben pompázó ás világító műkandalló, a különféle akváriumok, a televízió ötletes elhelyezése... Sorolhatnám az igényes, hozzáértő, csupaszív katonák szebbnél-szebb munkáit, melyek páratlan szépségűvé varázsolták a laktanya egyik helyiségét. — A klub teljes egészében az alegység katonáinak munkáját dicséri, ök tervezték, gyűjtötték az anyagot, feláldozva'szabad idejüket, gyakran egy-egy kimenőről is lemondva — tájékoztatott a KISZ-titkár. A klub egyik sarkában ízlésesen berendezett »presszó« üzemel. Leülünk az ifjúsági klub vezetőivel. A »presszós katona« jaffát és kávét hoz. Kienzl János tizedes: — Na20 éve együtt címmel a termelőszövetkezeti mozgalom 20 éves fejlődését bemutató kiállításra hirdet országos termelőszövetkezeti fotópályázatot a Komárom megyei Művelődési Központ agrárköre és fotóklubja. A pályázaton az ország hivatásos és amatőr fotósai vehetnek részt. A pályamunkáknak művészi színvonalon a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek termelési, valamint a szocialista kulturális életben elért eredményeit kell tükrözniük. Fekete, fehér és színes (legföljebb tíz darab) Húszévesen kezdtem. Egyetlen müvem se 1 * jelent meg. Kivártam a horatiusi kilenc évet. Egy hibázott a harmadik iksz- ből. A Mester szívélyesen fogadott. Szeretném előadni a nagy mutatványt — rebeg- tem. Megértőén bólintott. Remegő jobbommal benyúltam a bordák mögé. Zavaromban nem találtam rögtön. Már- már megijedtem, mi lesz, ha nincs, de aztán kezembe akadt. Kifacsartam. Sírtak a rostok. Csak semmi el- érzékenyülés! Gyors mozdulattal leemeltem a fejem. Mutattam. A Mester belepillantott. A hipnotizálásra az agysejtek sistergő táncba kezdtek, majd sorra kiugráltak. Eldobtam az üres kely- het. A nehezén túl voltam. Lehasaltam, megtöröltem izzadó homlokom, aztán főúri gesztussal odébb rúgtam az egész hóbelevancot. A váza tökkelütött lett. A többi már csak gyerekjáték, rutinmunka. A bal kezemre görcsöt gyón szeretjük a klubunkat, mert itt mindent megtalálunk. Játékok, újságok, könyvek, rádió, tv és lemezjátszó mindmind a rendelkezésünkre áll — mondja. — Higgye el. sokszor ki se megyünk a laktanyából, mert itt több szórakozási lehetőséget találunk. Még táncos klubestet is rendezünk, lányokat hívunk meg. A program összeállításakor és szervezésekor a klub- és a KISZ-vezet őség messzemenően figyelembe veszi a fiatalok Igényeit, kívánságait. Éppen ezért nagyon népszerűek a klubrendezvények. A sok közül csak néhányat: közös színház- és mozilátogatás, tv- és könyvanké- tok. veterán talál hozók, sportversenyek, TIT-előadások, beatműsorok, zenés táncestek, politikai és mozgalmi előadások, rendezvények. Külön lapon a klub-naplóban az illusztris vendégek fotói és dedikációi: a DNFF magyarországi képviseletének, a Varsói Szerződés csapataihoz tartozó katonai küldöttségnek a látogatásáról. — Nagyon jó a klub területi kapcsolata is — veszi át a szót Németh Nándor százados, kultúros. Állandó és rendszeres a programjuk a diákotthon úttörőivel, KISZ-eseivel és a szomszédos gyár KlSZ-vezető- ségével. Közös klubesteket, vetélkedőket, író—olvasó találkozókat rendeztek. Még a nyári autóbuszkirándulásra is meghívták a klubtagokat. A FIŰK akkor lelkesen beszélték arról is, hogy ez évben is szeretnék elnyerni a kiváló címet, bebizonyítani, hogy ez a kis közösség összefogva nagy tettekre képes. Néhány hónappal ezelőtt még csak álmodoztak a kiváló címről, és most valósággá vált Ott áll a sokat érő oklevél a klubban, hirdetve az alegység katonáinak közős összefogását mert ők nemcsak a csillárokat és a dísztárgyakat, hanem a felvétellel leihet pályázni. A hat képből álló sorozatot még egy képnek számítják. A képek hátlapjára a címet és egy hat jegyből álló jeligaszámot kell írni, a nevet és a címet pedig zárt borítékban mellékelni kell. A pályázatokat 1970. október elsejéig fogadják Tatán, a megyei művelődési központban. Három díjat osztanak ld; az első 1500 forint. A pályamunkákból 1970 októberében a megyei művelődési központban fotókiállítást nyitnak. kötöttem, a két lábammal pedig masnit formáltam, örömmámorban fuldokoltam. Sikerült. A váza mellől szerény, érdeklődő pillantást vetettem a Mesterre. Köhintett. Megtörölte a szemüvegét. Misztikusan villant az üveg: — Volt nekem egy kutyám, az a főtt tésztától a szomszéd csirkéjéig mindent megevett. Az előkészületek jók. Kezdheti a produkciót! — De hiszen... — ijedtemben meghasadt a szívem. Ibolyaszag. Felülről O jön. Itt lehet valahol a fejemnél. Mennyi virág! Vágott, halott virág. Talán virágtemetésen vagyok?! Most búcsúztatják a a szépek szépeit, a vérző rózsát, a halk szavú ibolyát, a szende szegfűt?! Vajon milyen nyelven kesereg a virág»■Szénát, szómát. szentiványi ómát, Adjatok a Szent János tüzére fát1« A mondóka trocheusi ritmusa bennem lüktet még. Úgy, ahogy Farkas István bátyám fújta a minap. Kántáló hangon és tele tüdővel, tele szívvel, szép legényéveinek emlékeképpen. Szent Iván névünnepén este, anno 1970., a csornai állomás alatt, a szőlőhegyek tövében. Mióta itt él egyedül, minden június 24-én este megrakja, meggyújtja a máglyát. Attól leap lángra a lámpásoló, amivel ősei és azok szülei »mög- lámpásúták« a szőlőt, a gyümölcsöst Vihar, jégkár és más veszélyek ellen... Szent Iván tüze minden évben fellobban a csornai szőlőhegyek tövében. Csak nem tudtunk róla. Szent Iván tüze minden évben fellobban Európa sok táján ma is. Általában a névünnep előestéjén, a rá virradó éjszaka, éjféltájt. Amolyan fa- lunap-juniálisfélét tartanak messze északon és messze délen, a Balkánon, már ahol tartják a hagyományt. A fiatalok körültáncolják a tüzet és van, ahol a tűzugrás emléke is eleven még. A kultikus eredetű népszokás nemcsak szimbólum; néphit, hiedelem is fűződik hozzá. Sokféle változattal, de mind összefügg azzal a mágikus erővel, amelyet az ember a tűznek tulajdonított: a veszély elhárításának a hitével. Hogy hozzánk, Somogyba honnan jutott ez a néphit, délszláv hatásra-e vagy északról nem tudjuk. Mindkettő lehetséges. Harminc-negyven éve még sok helyen tartották a hagyományt. Nagyberki környékén, Csornában, Szabadiban még négy-öt éve is élt. Persze inkább csak azoknál, pap a hervadó hívek előtt?! Talán virágnyelven?! — ...itt nőtt fel körünkben láthatatlanul. Szerényen megbújt, idegen volt tőle az önmagát mutogató harsogó szín. Ígéret volt, bátorítást, kedvező időt váró bimbó. Sajnos, nem érhettük meg a kiteljesedést... Istenkém, de szép! Ki lehet, talán a hóvirág?! Milyen gyönyörűen beszél a pap, mindjárt elsírom magam. De hisz ez a Mester hangja! Mit kereshet a Mester a virágok temetésén?! Ügy látszik, ö ehhez is ért. Persze, persze, a Mester mindenhez ért. ö a Mester! Kellemes a hangja. Zengő. Mély is. Még mindig a hóvirágról beszél?! Vége. Megható. Most figyelj! Vajon mi következhet?! Három akik harminc-negyven éve voltak fiatalok. Mint Farkas István bátyám is, aki a helyi tsz takarmánykaszása, és aki Csornában egyedül, egymaga ápolja már csak ezt a szép, kedves és hangulatos régi szokást. Amennyire a tűz fényében láttam: erőteljes, bronzos, napszítta bőrű munkásember. Napközben egyetlen társa a természet. A szőlőhegy fái, virágai, gyümölcstermő tőkéi. És talán ez szítja itt magasra minden esztendőben a Szent Iván- éji lángokat. »Tüzet megrakáljuk / Négy szögre rakódjuk: / Egyik szögén ülnek / Szép öreg emberek / Másik szögén ülnek / Szép öreg asszonyok / Harmadikon ülnek ! Szép ifjú legények I Negyediken ülnek I Szép hajadon lányok...« — Itt gyülekeztünk mi annak idején is, itt a Kapos közelében. Szent Iván napján délután már abbahagytuk a munkát, mert ünnep volt. Akkor összehordtuk a máglyához valót, és közben itt mulatott a nép jókedvűen, vidáman. Külön csokorban a fiatalok, a lányok is, legények is, külön az öregebbek. És várták, hogy beeste- | ledjen... Mi különösen, mert hogy fiatalok voltunk... Közben az öregek meséket is mondtak. Én is tudok egyet: »Volt itt a közelben egy major, abban lakott egy juhász- ember. Született annak egy fia, de garabonciás lett az istenadta, mert két sor foga volt.. . Innen, ahol vagyunk, alig 100 méternyire állt egy hatalmas, terebélyes bükkfa Azon nyújtózkodott egy nagy iárkánykígyó. Jött az erdőkerülő egyszer és a kígyót a fá- ■’61 lelőtte. Amikor fölakasztották a fára, a kígyónak 20 szál deszkát hoznak. Ilyen szép szál szálakat még nem is láttam! A szálak ide vezetnek! »Élt 29 évet.« De hisz ez én vagyok! Hé, megállj! Én is ember voltam! Na nem baj. Majd kikaparjátok ti még a csontjaimat, ha új lakónegyedet akartok! Legalább egyszerre lépnének ezek a marhák... Végre. Ahhoz képest, hogy ez az utolsó utam, nem is olyan rossz. Persze mehetnénk gyorsabban is, mindig utáltam a lagymatag lötyög&st, dehát a szokás az szokás. Különben is a halott ne ugráljon. Pláne, ha mások fizetik a cehjét. Igazán nem volt szép tőled, hogy így le- léceltél. Űriember nem a más pénztárcájára úriember. Ajaj, már megint ezek a fajankók! Meglátszik, hogy még sose kilogramm zsírja elfolyt... Azon a napon a pásztoréin- bemek mind a 20 disznaja és 12 marhája — összes jószága elpusztult...« Ezt az én öreganyám mesélte, Szent Iván tüzérnél. Ezen a napon nemcsak tüzet gyújtottunk ám, hanem komafát is készítettünk. Gyümölcsgallyra sorjában rákötöztünk érett cseresznyét és meggyet, a hegyibe pedig szép, érett szentiváni almát szúrtunk. Én most is csináltam kettőt, maguknak, mert hallottam, hogy jönnek. A komafát azután a hajadon látemették őketl Hát ennyibe veszik a fogyasztót? Lift sincs. Kötéllel, fúj. Szentisten, ha elszakad, vagy ha valakinek kicsúszik a kezéből! Kész életveszély a halál! Igazán gondoskodhattak volna zsebkendőről is. Egész beleizzadtam. Mit kezdjek ezzel a virággal?! Teljesen elszárad. Váza kéne. Hé, hé, mit dörömbölnek! Milyen hülye népszokás! Könnyű a kicsit ledobálni. Nincs egy perc nyugta se az exember- nek! Na, csakhogy elmentek. Végre kényelmesen kinyúj- tózkodhatom. Csak ne lenne ilyen meleg, meg sötét. Hol lehet a határidőnaplóm? Vajon mikorra jelentették be magukat az első kukacok? Pocsék szervezés' Sebaj Ezek szerint énrólam beszélt. A Mester rólam beszélt! Bimbó voltam, kedvező időt váró bimbó! Szerényen megbújó bimbó. Szép ez a mai nap! Ezért érdemes volt — meghalni! Sipos Ferenc nyok a tűz mellett átadták egymásnak. Vagyis annak, akit komának választottak. Amikor aztán megházasodtak, férjhez mentek, akkor is komái maradtak egymásnak... Most pedig meggyújtjuk a tüzet, maguk meg nézzék, hogyan csináltuk, de mesz- szebbről, mert onnan szép. Húszán—huszonötén vagyunk. Lányok, asszonyok jöttek a szőlőhegyi házakból; néhány fiatal mérnök Kaposvárról, a faluból meg Flaxa elvtárs, a tanácsi kirendeltségvezető. Nagyberkiből pedig egy MÁV-nyugdíjas, Gelencsér Sándor bácsi, aki több mint ötven éve jegyezgeti, gyűjtögeti a környék néprajzi szokásvilágát. A hatalmas útmenti máglya szempillantás alatt egyre magasabbra öltögeti füstölő, sáigásvörös nyelveit. Hol a bakacsin-fekete erdőszegély, hol a kékfestő színű égbolt felé. Csend támad. Kísérteties csend; csak a száraz akác ropogását hallani a lángok gyorsuló, vad vitustánca alatt. Nyolcan-tízen most közel merészkednek. A kezükben levő jókora, felfűzött gyümölcsfa- kéreg-csomókat beletartják a tűzbe. Amikor az lángra kap, megpörgetik mint a kalapácsvető a huzalon függő vasgömböt, aztán folyvást pörgetve a lángcsóvát, megindulnak a szőlő irányába »lám- pásolni«. »Meglámpásolják« a szőlőhegyet: — nap tüze ne eméssze, jég ne verje, vihar és egyéb kár ne látogassa ve- rejtélies munkájuk gyümölcsét. Pattog, száll a szikra a máglyáról, és szerte a szőlőhegy oldalában fel-felívelő tüzes karikák táncolnak a fekete éjszakában. Lámpásolnak. Csöndben, hang nélküL Gelencsér bácsi följegyzései szerint Szabadiban néhány éve lámpásolás közben szöveget is mondtak: »Széna, száma, fakéreg, / Szentiványi óma / A falu népe adta / azért van szép lángja.« Széles ívben kanyarodna . vissza a tüzes csóvák hordozói. S ahogy a máglyához érnek, egy utolsó pörgH'ssel messze hajítják a lámpásolót, amely röptében szétszórja zsarátnokait a réten. Emlékezetemben ez a perc marad a legszebb. Száz és száz pici lángocska lobog szerte mindenfelé a korom- színű éjszakában. A lángok ellobbannak, a tűz is elhamvadóban. Bennem még iménti képe és a kedves mondóka ritmusa: »Szénát, szómát, szentiványi ómát...« Szent Iván-éj tüze búcsúzik. Mi is tőle. Talán jövőre, talán másutt is, újra lángra kan. WalHnger Endre A MESTER sikert is kikovácsolták. E. Gy. Termelőszövetkezeti fotópályázat SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. június 28. 5
