Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

f* ff// f / . *• /A J f Felelősség es torodes A falut ismerő emberek gyakran elgondolkod­nak mostanában afö­lött, miért van az, hogy a tár­sadalmi élet minden téren tapasztalható felélénkülése va­lahogy kevésbé tapasztalható az ifjúsági szervezetekben. A felbuzdulásokat sokszor követi az ellanyhulás, sőt helyenként a pangás állapota, emellett vi­szonylag nagy az olyan falusi KISZ-szervezetek száma, ahol krónikus a gyengeség. Ennek a gyengeségnek még a külső szemlélő előtt is szá­mos jól látható jele van. Ilyen például az, hogy a közösség nem gyarapodik létszámban, a fiataloknak csak egy töredékét olvasztja magába, programja nem nagyon érdekes, épp ezért nem is vonzó a többség szá­mára. Az egész szervezet úgy él, létezik, hogy semmivel nem tudja felhívni magára a figyel­met, ezért mindennapi élete sajnálatos érdektelenségbe ful­lad. Miért kell ennek így len­nie? Van-e kiút ebből a hely­zetből? Sorrendben az első ok a fia­talok magukra hagyatottsága. Egy adott község vezetőinek nagyon sok mindenre kell fi­gyelniük, hiszen mindenki tudja, mennyire széttagolt a helyi közélet, s a vezetőknek néha még az is nagy erőt kí­vánó feladat lehet, hogy meg­szervezzék a társadalmi élet kisebbnagyobb eseményeit, még a látszateredmények fel­mutatása is tengernyi munká­val jár. Hát még, ha azt akar­juk — márpedig erről nem mondhatunk le , hogy lát­szateredmények helyett tartal­mi vonatkozású eseményeket érjünk el! Mint tudjuk, a KlSZ-szerve- zetek munkájáért elsősorban annak vezetősége felel. Ma­gáért a KISZ-ért mindenütt a helyi pártszervezet a felelős. Ez a körülmény közvetve az ifjúságért való felelősséget is jelenti egyben. A felelősség abban jut kifejezésre, hogy törődik-e — és mennyiben — a párttitkár, a pártvezetőség, maga a pártszervezet a KISZ- szel, ott van-e mindenkor, ha okos eligazításra, tervszerű irányításra van szükség. A pártszervezetek általá­ban törődnek a KISZ- szel. De ez a törődés sokszor bizony eléggé az álta­lánosságokra szorítkozik. Tisztelet a kivételnek, de ma még meglehetősen nagy az olyan pártszervezetek száma, ahol az ifjúsággal való törő­désnél sokszor megfigyelhet­jük a pusztán formális érdek­lődést. Gyakori hiba az ifjú­ság kérdéskomplexumának merev megközelítése is. Hiány­zik sok helyen a fiatalok önál­lóságra nevelése. Tervszerű foglalkozás helyett a KISZ- vezetők nemegyszer kioktatást kapnak, eligazítás helyett uta- sítgatást. Nem jó dolog ez. Elsősorban azért nem, mert rontja a családiasság szüksé­ges légkörét az idősebb és az ifjú kommunisták között. El­kedvetleníti a KISZ-eseket, akik ilyen helyzetben nem tudnak kibontakozni, szük­Egymillió-kétszázezer vendégnap A beutaltak egyharmada a Balatonra jön Több egész éves üdülőt ÉVRŐL, ÉVRE nagyobb feladatok hárulnak a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazga­tóságára. Ezért tűzte napi­rendjére a KPVDSZ megyei bizottsága az üdülőkben dol­gozók munka- és életkörül­ményeinek alakulását. A be­utaltak mintegy egyharmada a magyar tenger déli partján piheni ki az év fáradalmait. Az a kilencezer-százkét üdü­lői hely, amely az igazgató­sághoz tartozik, aSZOT-üdül- tetéshez tartozó országos he­lyeknek csaknem a fele. Évenként 92 660-an üdülnek a Balatonon, a Mecseken, a Ve­lencei-tónál, s több mint egy­millió-kétszázezer vendégna­pot töltenek az üdülőkben, Ezen felül tizenkétezer olyan vendég étkezik a SZOT-üdü- lők éttermeiben, illetve kony­hájáról, aki vállalati, hivatali üdülőben nyaral. A külföldről érkező szakszervezeti csopor­tok majdnem mind a Balaton déli partján üdülnek. Nemcsak üdülőkben, hanem szállodákban is pihenhetnek a szakszervezeti beutaltak. Eze­ken a helyeken javult a szol­gáltatás az utóbbi időben, a szállodák alkalmazottai na­gyobb megértéssel elégítik ki a beutaltak igényeit. Termé­szetes azonban, hogy azt az otthonos légkört nem lehet megteremteni, amelyet az üdülőkben találnak a vendé­gek. A SZOT elsősorban a csa­ládos üdültetést fejleszti a magyar tenger déli partján " harmadik - ötéves terv', mert a sekély víz és hon kos talaj kiválóan alkalmas strandolásra. A következő öt­éves tervben újabb üdülők épülnek Siófokon, Balaton- széplakon, újabb gyermek- üdülőt terveznek Fonyódliget- re, Balatonszabadiba. Szó van arról is, hogy a táskái gyógy­víz hasznosítására gyógyüdü­lőt építenek Fonyódon. A csa­ládos üdültetés kapcsán el­mondták az ülésen, hogy olyan szobákra is szükség lenne, amelyekben két fel­nőtt és két gyermek elfér. A következő ötéves tervben en­nek figyelembevételével kel­lene megtervezni az üdülőket. A Dél-balatoni Üdülési Igazgatóság üdülőiben csak­nem kétezren gondoskodnak a beutaltak kényelméről, ebből azonban mindössze négyszáz­hetvenen dolgoznak egész év­ben, a többiek időszakosok. A legnagyobb gondot az időszakos dolgozók jelentik, mert egyre nehezebb a lét­szám betöltése. Jelenleg is üres még az ilyen helyek hat és fél százaléka. A dolgozók­nak csak egynegyede tér vissza a következő szezonban, s ez az arány rendkívül ala­csony. Valamit'enyhít a gon­dokon, hogy nyugdíjasokat, középiskolásokat is fölvesznek a főszezon három hónapjában. A két és fél hónapig nyitva tartó gyermeküdülőkben csak középiskolásokat tud fölvenni az igazgatóság. Nagyon érde­kes az a tény, hogy ez a munkaterület is elnőiesedett. Tizennégy évvel ezelőtt mint­egy negyven százalékban fér­fiak dolgoztak az üdülőkben, most már csak huszonegy százalék az arányuk. A munka- és életkörülmé­nyek fokozatosan javulnak az üdülőkben. Konyhai és szál­lodai munkagépeket szerez be az igazgatóság a dolog meg­könnyítésére. Az elmúlt évek­ben száz-, kétszázezer, az idén már egymillió forintot fordítanak erre a célra. A KPVDSZ megyei bizottságá­val felülvizsgálták a mun­kásszállásokat, s intézkedtek, hogy ahol indokolt, mérsékel­jék a térítési dijakat. A jövő­ben meg kell teremteni an­nak az előfeltételét, hogy egy­ségesíthessék az étkezési té­tést, rendezzék a nagylaka- '.sl átalányt, megoldják a „úlóra pótlékolását az üdü­lőkben dolgozóknál. A KPVDSZ megyei bizott­sága úgy foglalt állást, hogy több egész évben üzemelő üdülőt kell építeni, mert csak így lehet növelni a törzsgárda létszámát, megtartani a fon­tos szakembereket. Ezenkívül újabb téli foglalkoztatási le­hetőségeket kell teremteni. Például kiválóan alkalmas lenne erre a célra az Ezüst­part új étterme. Szó van ró­la, hogy szárított tésztát ké­szítenének, lepedőket varmá­nak télen az üdülők dolgozói, hogy közülük minél többet át­menthessenek a következő szezonra. Lajos Géza ségtelen gyámkodásnak érzik azt az egyébként jóakaratai foglalkozást is, amely munká­jukat szeretné megkönnyíteni. Ha ma sok községben nincs kellő becsülete az ifjúsági szer­vezetnek, akkor az elsősorban annak a következménye, hogy a pártszervezetek nem talál­ták még meg a sikeres irányí­tó, helyileg is sikerrel alkal­mazható módszereit. Mit kellene csinálni, hogy ezek a módszerek kialakulja­nak, és eredményesen alkal­mazzák is azokat? Egy kicsit nagyvonalúbban kellene foglalkozni az ifjúság­gal, a KISZ-szel, oly módon, hogy legyen az ifjúsági szer­vezetnek nagyobb önállósága, és rendelkezzen a szükséges eszközökkel az önálló szerve­zeti élet minél teljesebb ki­bontakoztatásához. Ma már nem szükséges az egyes ~-árt- szervezeteknek hatalmi szóval érvényesíteni az akaratukat. Hiszen a fiatalok hajlanak az okos, türelmes meggyőzésre kivált akkor, ha látják: a pártszervezet melléjük áll jo­gos érdekeik védelmében a napi termelőmunkában éppen úgy, mint a kulturális sporto­lási lehetőségek biztosításában. Az kellene, hogy az eddigi­nél lényegesen több »-szövetsé­gese« legyen a KISZ-nek a többi társadalmi szervezetnél. Ezt egyedül a KISZ semmi­kép nem tudja kiharcolni, eh­hez nélkülözhetetlen a párt- szervezet erkölcsi-politikai sú­lya, tekintélye. Nem mintha jelenleg nem lennének szövet­ségesei az ifjúsági szervezet­nek. Főleg a pedagógusok kö­rében találunk jó segítőtárs­ra ilyen vonatkozásban. M a már eljutottunk odáig, hogy az ifjúsági szövet­ség a KISZ-munka ke­reteit többé-kevésbé világosan képes megadni. Egy sor olyan kezdeményezés is meggyöke­resedett a múlt években, amelyhez érdemes hozzátenni a helyi javaslatokat. A fiata­lok sokszor nem tudják, hol kezdjék, miként folytassák. Segítsünk nekik emberi me­legséggel, bátorítással, úgy, hogy lássák, bennünket is ér­cfékei, miként boldogul az if­júsági szervezet. S hogy mi sem azért foglalkozunk velük kizárólag, hogy időről időre beírhassuk a jelentésekbe: hány beszámoltatás, mennyi kiértékelés történt egy adott időszak folyamán. Lehetséges, hogy ehhez az eddiginél több szeretet és buz­galom szükséges, s a hivatal­nok szemlélet teljes elvetése. H. I, Az onkológiai központban Az újjáalakított Marx Károly utcai gondozó onkológiai kezelőhelyisége. Világszerte óriási ösz- szegeket áldoznák a rákszűrés hálózatának kiépítésére. A ma­gyarországi hálózat egyik lánc­szeme a Somogy megyei onko­lógiai gondozó a Marx Károly utcában. Nemrégen nagyszabá­sú átalakítással két szűk és elavult szobácskája helyett öt újabbat építettek. Ezzel és a megfelelő új műszerek be­szerzésével megteremtették Kaposváron is az onkológiai gondozás korszerű feltételeit. Nagyon időszerű volt ez, mi­vel a fölfedezett daganatos be­tegek száma évről évre foko­zatosan emelkedik. (A múlt év­ben összesen 12 650 daganatos beteget tartottak nyilván me­gyénkben.) Ugyanakkor nö­vekvő tendenciát mutat a rák­szűrő vizsgálatok száma, és ezzel együtt a »-kiszűrt« ese­tek, a pozitív eredményű vizs­gálatok száma is. 1969-ben So­mogy megyében 14 500 rák­szűrő vizsgálatot végeztek el, túlnyomórészt a veszélyeztet- tett korban levő, azaz 30 éven felüli nőknél. Közülük össze­sen 261 személynél fedeztek föl valamilyen kezdeti, vagyis még tünet nélküli stádiumban levő rákos megbetegedést. (Az illető ilyenkor még nem tud betegsé­géről.) Az újjáalakított onkológiai gondozóban dr. Molnár Lajos főorvost kértük meg: tájékoz­SZABÚ LÁSZLÓ - SÚLYOM JÓZSEF Az iigyw&i 8. A Calvet testvéreknek [Algírban, a Michelet utcában [volt egy nőiruha-üzletük. Szá­jmos bejárattal rendelkezett ez .az üzlet, amelv egy vasaló [alakú sarkon állt. A pincehe­lyiségekből is kijárat nyílt két [szomszédos üzletre, amelyek­ének tulajdonosai szintén a Se- (curité Militaire szervezetéhez ^tartoztak, és Calvet-ék ügynö­keiként szerepeltek a nyilván- > tartási listán. Az amerikaiak még a part­raszállás előtt itt találkoztak többször is Mast tábornokkal, Jousse alezredessel, akik a Vichy-kormány algíri helyőr­ségének parancsnokai voltak. Találkoztak azonban más francia tisztekkel is, akik ké­sőbb lehetővé tették: végered­ményben simán és számotte­vő véráldozat nélkül történ­jék a partraszállás. Guy Cal­vet időben tájékoztatta az amerikai hadvezetést, hogy . Vichy kémelhárító ügynöksé- # gének, a Securité Militaire- ének mit sikerült megtudni ter- f veiből. Ebben az üzletben vette fel p közvetlen kapcsolatokat az OSS-szel d’Astier de la Vigerie ’Az átkozott FBI” francia royalista csoportja is. Később ez a csoport gyilkolta meg a Gestapo egyik hírhedt ügynökét, Darlant. A partra­szállás után az ideiglenes Gi- raud-kormány parancsára va- lamennyiüket a Szaharában felállított koncentrációs tábor­ba zárták. Az OSS francia részlegének vezetője Algírba utazott és követelte szabadon bocsátásukat. Az FBI washing­toni központjának küldötte, Robert Murphy kereken meg­tagadta, hogy közbejárjon ér­dekükben. — Ezeket a nyavalyás kis franciákat mi tettük hidegre. Remélem, hamar kinyiffannak a Szaharában. Arthur Roseborough, az OSS francia részlegének vezetője tudta, hogy Murphy reményei nem alaptalanok. A Szahara közepén, egy vasbetonból épült pokolban tartották fogva a franciák mindazokat az em­bereket, akiket a Giraud-kor- mány bűnösnek minősített. Betonpriceseken, szűk cellák­ban tengették az életüket, na­ponta egy tányér levesnek ne­vezett moslékot kaptak. A nappali forróságban szinte ég­tek a falak, a priccsek, éjsza­ka viszont meg lehetett fagy­ta ssa olvasóinkat erről a jelen­ségről. — Minek tulajdonítja a da­ganatos betegek számának gyarapodását? — Hangsúlyozni szeretném: ez nemcsak a betegség gyako­ribbá válásának a következ­ménye. Egyfelől — jó részben az egészségügyi felvilágosítás hatására — a lakosság mind nagyobb rétege vesz részt a szűrővizsgálatokon. Másfelől sokkal jobbak a diagnosztikai lehetőségeink. Ez év elejétől országos viszonylatban is az egyik legjobban fölszerelt és elhelyezett gondozóval rendel­kezik a megye. Olyan a mű­szeres ellátottsága most, hogy — a többi egészségügyi intéz­ménnyel együttműködve — le­hetővé vált a daganatos, illet­ve daganatgyanús betegek nagy részének bejáró beteg­ként való vizsgálata, gondozá­sa. Olyan vizsgálatokat is el tu­dunk végezni itt, amelyekre azelőtt csak kórházban volt le­hetőség — esetleg több hetes várakozás után. fgy várhatóan az idén is gyarapszik majd a szűrővizsgálatok és ezzel az újonnan fölfedezett betegek száma. — Sokan ma is félnek, vi­szonoznak a rákszűrő vizsgá­latoktól. Nem lenne helyes a tbc-szűrővizsaá'a tokhoz ha­sonlóan kötelezővé tenni ezt is egy bizonyos kortól? — Nem lenne helyes, ehhez a megfelelő apparátusunk, fel- készültségünk sincs meg. Egyébként ismereteim szerint sehol a világon nem kötelező a rákszűrő vizsgálatokon való részvétel. Viszont — legaláb­bis a nőknél, harminc éven fe­lül — ajánlatos, méghozzá fél­évenként egyszer. Ebben sokat tehet a jó egészségügyi propa­ganda, melynek a célja nem a félelemkeltés, hanem annak a tudatosítása, hogy a rák kez­deti, tünetmentes szakaszában még gyógyítható. Ha tehát a rákos daganatot idejében sikerül észrevenni, a betegség gyógyítható. Kinél bejárókezeléssel, kinél gyógy­intézetben. Ám Somogybán ilyen önálló kórházi osztály nincs. Ha valakit emiatt kór­házba utalnak, akkor a me­gyei kórház valamelyik osztá­lyán kémek helyet számára, vagy beutalják máshová, a megyén- kiviül. (A szombathe­lyi kórházban például 100 ágyas onkológiai osztály is van.) A megyei kórház fej­lesztési tervében azonban szerepel egy helyes, előremu­tató elképzelés. Eszerint a re­konstrukció keretében önálló onko-radiológiai osztályt léte­sítenek. W. E. ni. Takarót nem kaptak a fog­lyok, és naponta fél pohár vizet osztottak ki közöttük. Eb­ben a koncentrációs táborban a köztársaságért harcoló spa­nyol hazafiak százai és az áru­ló Vichy-kormány ellen küzdő franciák ezrei szenvedtek. Itt tartották azonban fogva a francia titkosszolgálat kezére került külföldieket is, minde­nekelőtt a németeket, olaszo­kat, magyarokat, akik a fasiz­mus elől szöktek Franciaor­szágba. hogy ott életüket a nácizmus elleni harcnak szen­teljék. Az OSS francia irodája vezetőjének nem sikerült a royalista csoportot megmente­ni. — Nincsen jobb dolgod itt Afrikában, mint ezekkel a nyomorult zsidókkal és kom­munistákkal törődni? — kér­dezte felháborodva Murphy. — Ezek az emberek a mi ügynökeink voltak és Ameri­ka érdekében tették életüket kockára. Nem az ő szabadsá­gukról, hanem a mi becsüle­tünkről van most szó! — ér­velt Arthur Roseborough. Hiába magyarázta, hogy a csoport tagjai valamennyien keresztények és egyetlen kom­munista sincs közöttük. A leg­többen közülük régi, nagy francia családok nevét és cí­mét viselik. — Mit változtatna a ténye­ken, ha valóban zsidók és kommunisták lennének?! Azért tették kockára az életüket, a családjuk életét és vagyonu­kat, hogy Amerika felszabadít­hassa Franciaországot. Miér­tünk harcolták és adósaik vol­tunk, adósaik is maradtunk. — Fütyülök az ilyen adós­ságra! Szükségünk volt rá­juk, elvégezték a dolgukat és ezzel kész. Washingtonból azt a parancsot kaptam, hogy sza­baduljunk meg az ilyen nyug­hatatlan alakoktól. Nekem ké­nyelmesebb, ha a franciák pusztítják el a saját emberei­ket. Mert ezek ott, a Szahará­ban elpusztulnak, erre mérget vehetsz! Robert Murphynak igaza volt: a csoport egyetlen tagja sem hagyta el élve a szaharai koncentrációs tábort. Amikor azonban az FBI így hagyta el­pusztulni a legjobb francia ha­zafiakat, mindent megtett Charles Bedeaux megmenté­séért. Az amerikai állampol­gárságú Bedeaux-t az egész világ a siettetés királyának is­merte. Az ő agyában született meg az a rendszer, amelynek segítségével az ipari üzemek a lehető legtöbb munkát pré­selték ki munkásaikból a le­hető legkevesebb fizetésért. Bedeaux rendszere hírhedtté vált az egész világon. Nem csupán a szakszervezetek és a legkülönbözőbb munkásszö­vetségek, szervezeték, egyesü­letek ítélték el, hanem az em­beri jó érzésre, tisztességre va­lamit is adó üzemvezetők is. Nem véletlen, hogy Bedeáux rendszerét a legkövetkezete­sebben Hitler Németországa valósította meg. (iFolytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP 1970. június 27. f

Next

/
Thumbnails
Contents