Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-27 / 149. szám
lakáshelyzet közelről és távolról NAPIRENDEN Csizmák és léptek A bargonyatermesztés helyzete Á lakásépítés programjának meghatározása nemcsak az adott ország anyagi erejének függvénye, hanem — például a lakosság kor szerinti összetételéneik, hiszen a mai tizenéves a távlati terv időszakában már családot alapít, lakást igényel — rengeteg más tényezőnek is. Hazánkban például csupán a lakásigénylések számából nem lehet a tényleges lakásszükségletre következtetni. Nem, mert sokan — a lakáshelyzet ismeretében — be sem nyújtották igénylésüket. Mások ugyanakkor több helyen és több címen is. Szép számmal vannak olyan igénylők, akiknek másutt lakásuk, házuk található stb. A lakásépítés ugyanakkor nem egyenes következménye a jó vagy rossz lakáshelyzetnek: Svájcban, Svédországban például kimondottan jók a lakásviszonyok, s mégis, itt új lakást építenek. Hosszú évek óta a Szovjetunióban építik számszerűen a legtöbb lakást, mégis, az általános lakáshelyzetben hátrább áll, hiszen a háborúban teljes lakásállományának negyedét vesztette el, s a másik negyed súlyos károkat szenvedett A második világháború 4 millió lakást teljesen elpusztított, s 15 millió szenvedett különböző mértékű sérüléseket Európában. Közvetlenül a háború éveit követően elsősorban a lakásépítés —lés minden építés — ipari bázisait kellett létrehozni, s csak az 1950-es évektől beszélhetünk nagymértékű lakásépítésről. Igaz, akkortól kezdve sok országban mérföldet léoő csizmákat húztak a lakásépítők. Ilyen csizmában járnak a szocialista országok is. Ám hátrábbról kezdték, mint partnereik! Gyorsuló ütem Húsz esztendeje, 1950-ben az ezer lakosra jutó lakásépítés az Egyesült Államokban volt a legmagasabb: kilenc. Az NSZK 7,5 lakást épített akkor ezer lakosra számítva, s a többi európai tőkés ország mutatója is hat-hét között volt. A szocialista országok közül a Szovjetunió építette — már akkor is — a legtöbb lakást, ezer lakosra számítva hatot. A többi szocialista ország e mutatója 1.5 és 4 között mozgott. A fejlődés gyorsaságának érzékeltetésére: hazánkban 1950-ben ezer lakosra 3,8, 1968-ban 6,5 újonnan épített lakás jutott. A Szovjetunióban 6,8, illetve 9,4, Csehszlovákiában 3,1 és 6,1, Lengyelországban 2,4 és 5 9, Romániában 3,0 és 5,8, Bulgáriában 2,7 és 5,1, Jugoszláviában 1,6 és 6,4, a Német Demokratikus Köztársaságban 1,7 és 4,5. A gyorsuló lakásépítési ütem eredményeként a szocialista országok kivétel nélkül »felsőbb osztályba« léptek: a rossz lakáshelyzetű országok közül a közepesek, illetve a közepesek közül a jók csoportjába. Az európai szocialista országok között a Német Demokratikus Köztársaság áll az élen — ezer lakosra 349 lakás —, őt hazánk követi — 309 lakás —, majd a további sorrend: Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Bulgária, Lengyel- ország, Jugoszlávia. Hazánk esetében az épített lakások száma hosszabb távon így alakult: 1941-ben 31 ezer, 1950- ben 35 ezer, az 1961—1965 közötti évek átlaga 56,5 ezer, 1969-ben 61,8 ezer. Az idézett adatok egésze végül is egyértelmű kép kialakítását teszi lehetővé, ami a fejlődés mennyiségét, gyorsaságát és eredményességét illeti. Persze, azért marad még tennivaló ... Többet, korszerűbbet A tőkés országok és a szocialista országok lakásépítési tevékenysége között lényeges különbséget ott találunk, hogy a tőkés országokban fölépített lakások nagyobbak és korszerűbbek. Anélkül, hogy bármiféle magyarázkodásba kezdenénk, szükséges megjegyezni': a nagyobb alapterületű, szobaszámú, s korszerűen fölszerelt lakások építése a kapitalista országokban független a lakáspolitikától — mert ilyen lakáspolitika a legtöbb országban egész egyszerűen nem léHasznos hagyomány Értékelték a kaposvári és a barcsi járás termelőszövetkezeteinek párosversenyét A ZÁSZLÓ ISMÉT GAZDÁT CSERÉLT. Hetedik éve annak, hogy a kaposvári és a barcsi járás termelőszövetkezetei versenyt kezdeményeztek. Talán 1964 végén, amikor első ízben értékelték a két. járás gazdaságainak eredményeit, nem is gondoltak arra, hogy ez a kezdeményezés az évek során nemes hagyomány- nyá, hasznos, tartós kapcsolattá fejlődik. Tegnap valaki úgy mondta: »Hiányozna munkánkból, mindennapjainkból, ha ez a verseny megszűnne.« Ezekben a szavakban benne van, hogy a mozgalom olyan .gyakorlattá vált, mely egyetlen közös célt szolgált: a szövetkezeti mozgalom fejlesztését, a gazdálkodás színvonalának emelését. Az eltelt évek során a piros versenyzászló többször cserélt gazdát. A tegnapi értékelésig háromszor volt a barcsi járás és háromszor a kaposvári járás termelőszövetkezeteinek tulajdonában. ÉVRŐL ÉVRE ÜJ TAPASZTALATOK. A verseny értékelésének — mint magának az egész mozgalomnak —, megvannak a hagyományai. Egy ilyen összejövetel, mikor találkoznak a két járás szövetkezeteinek vezetői, nemcsak arra ad alkalmat, hogy számba vegyék egy év fejlődésének tapasztalatait, hanem arra is, hogy közelebbről megismerkedjenek egymás gazdaságával, a mindennapok eredményeivel, gondjaival. Tegnap a kaposvári járás gazdaságai látták vendégül a barcsi járás vezetőit, illetve a járás szövetkezeteinek irányítóit. A reggeli közös találkozó után úgy határoztak, hogy három csoportba szerveződve három szövetkezetei látogatnak meg. At- talában és Hetesen a korszerű szakosított sertéstelep, a kis- gyaláni szövetkezetben pedig a szarvasmarha telep megtekintése volt a fő program. A szövetkezet vezetői mindhárom helyen tájékoztatót adtak a gazdaság helyzetéről, további céljairól, majd baráti beszélgetés alakult ki. ELSŐK A KAPOSVÁRIAK. Taps és baráti elismerés kísérte az értékelés adatait. A múlt évi munka alapján a barcsi járás szövetkezetei 1192, a kaposvári járás szövetkezetei 1242,9 pontot szereztek, s ennek alapján a versenyzászló a tavaly győztes barcsiaktól ismét a kaposvári járás birtokába került. A növénytermesztésben az eltérő adottságok ellenére fej fej mellett haladt a két járás, az elsőséget az állattenyésztéssel, és ezen belül a húsértékesítésben elért eredményekkel szerezte meg a kaposvári járás. Ahogy tegnap a két járás képviselői mondták: »A tények újabb erőfeszítésekre sarkallnak.« Ezért határozták el, hogy ezt a nemes hagyományt tovább ápolják, s nemcsak az idén, hanem a negyedik ötéves terv során is folytatják a két járás gazdaságainak párosversenyét. V. M. A vendégeik a barcsi Vörös Csillag Tsz burgonyatáblájában. egész területen általánossá tenni a rendszeres vetőburgonyafelújítást. KÍVÁNATOS az előhajta- tást segítő fóliasátrak beszerzése, az ültetés szakszerű elvégzése. Dr. Lőrincz József ezután részletesen ismertette a kereskedelem által biztosított gépeket, gépsorokat és vegyszereket. Feigl Ferenc, a barcsi termelőszövetkezet főagronómusa az elért eredményekről, a termesztés kitűzött céljairól számolt be, majd a vendégek a tsz-ben és a Lábodi Állami Gazdaság somogytamócai kerületében a vetőburgonya-ter- mesztés, a szelekció, a hajtatás korszerű módszereivel ismerkedtek. A bemutatót tapasztalatcsere és vita követte. L. L. Interpelláló tanácstagok tezik —, míg a szocialista országok — érthetően — elsősorban az alapigények kielégítésére törekednek; a »második lépcső« a nagyobb, korszerűbb lakások építése. A cikk szűkre szabott keretei nem adnak módot arra, hogy akár csak a legfőbb szempontok alapján is mérlegre tegyük a különböző európai országok lakásállományának korszerűségét. Igv csak az érzékeltetés kedvéért: a villannyal ellátott lakások aránya a teljes lakásállományon belül száz százalék Angliában, Svédországban, az NDK-ban és az NSZK-ban. A többi országban hetven-kilenevennyolc százalék között van. Jóval nagyobbak az eltérések a vízvezetékkel, fürdőhelyiségegei való ellátottságnál. Huszonegy európai — szocialista és tőkés — ország adatai 25 és 97 százalék között mozognak a vízvezeték, 8 és 79 százalék közt a fürdő- helyiség esetében. A teljes lakásállományt tekintve erőteljes a különbség a tőkés országok javára a fölszereltséget illetően, ám már jóval kisebb, ha az újonnan épített lakásokat vesszük alapul. (Sőt, a villanynyal való ellátottságnál már nincs is eltérés.) A »rés« szűkül, s ez a tudatos állami lakáspolitika eredménye. Úti cél: a város vagy.,.? A lakásépítések többsége — néhány, valóban csak kivételként fölfogható országtól eltekintve — ma már a városokban valósul meg. Az urbanizáció, ahogy ezt szakszerűen jelölik, vüágjelenség, s megállíthatatlan folyamat, egyenes következménye a gazdasági- társadalmi változásoknak. A szocialista országok ilyen értelemben is csökkentették a köztük és a fejlett tőkés országok közötti távolságot, de mindkét országcsoportban áll a vita: valóban a meglevő városokat szükséges-e fejleszteni, vagy egészen új utakat kell vágni, s létrehozni a már a XXI. század emberét szolgáló településeket? Túl messzire szaladnánk, ha e különben nagyon érdekes témát boncolgatni kezdenénk Maradjunk csak a realitások józan világában. Ott, hogy 1941-ben még 382 személy lakott száz lakásban Magyarországon, hogy 1950-ben még mindig 375, 1960-ban 332, s 1969-ben 308... Mert ha nem mérföldlépő csizmákkal is, de — a többi országtól nem elvagy leszakadva — haladunk előre. Oda. ahol a lakásigények és a lakások minden család esetében összetalálkoznak. Mészáros Ottó A BURGONYA, mint fontos, alapvető élelmiszer, takarmány és ipari nyersanyag, igen nagy jelentőséggel bír a világ számos országában. Sokféle fajtája, jól alkalmazkodóképessége folytán termesztésre alkalmas és világszerte elterjedt. Megfelelő művelési módszerekkel még jelentős hozamnövekedést lehet elérni. Ennek elősegítésére tegnap Barcson burgonyatermesztési tanácskozást tartottak a mezőgazda- sági szakemberek. A művelődési házban tartott értekezleten Szabados Dezső, a Magyar Agrártudományi Egyesület Somogy megyei szervezetének alelnöke mondott megnyitót. Beszédében hangsúlyozta, hogy az elmúlt években már több határozat született a burgonyatermesztés feltételeinek és eredményességének javítására, jelentős változás azonban nem történt. Megyénk adottságainak és a hagyományok ellenére is egyre inkább csökken a burgonya vetésterülete. Tavaly 23 900 holdon vetettek, az idén már csak 21 500-on. A termésátlágok is nagyon eltérőek a mezőgazda- sági üzemekben. Sok szövetkezetben szükséges rossznak tartják e növény termesztését. A jó burgonyatermelő gazdaságokban viszont az elvetett terület nagysága évről évre azonos, mert a növénytermesztés gerince éppen ez. Minden talajon lehet termeszteni, tehát kifizetődő. A burgonyatermesztés fejlesztésének irányelveiről tartott előadást dr. Lárincz József, a MÉM termelés- és műszaki fejlesztési főosztályának vezetője. Elmondta, hogy az ellátás javítása végett a termelésfejlesztésre szükség van. A negyedik ötéves tervben a komplex feltételek erre meg is érnek. UTALT ARRA, hogy az ország egyik legrégibb burgonyatermesztő gazdasága a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Hozamainak átlaga száz mázsa felett van. Tekintve, hogy a népélelmezésben ennek a növénynek nagy a szerepe, 1965-ben emelték a termelői árat, mennyiségi és minőségi változásokra akarták ösztönözni az üzemeket. Az országos termelési igény 160— 180 000 vagonnyi. Szükség van a háztáji burgonyatermesztésre is. A minőségi igény a fogyasztók részéről egyre fokozódik, így fejlesztési feladat lett a koncentráció is. Ott kell megvalósítani, ahol a termésátlagok magasak. Korszerű technológiai eszközökkel, együttműködési formák kialakításával. Az eszközellátásban nagy feladat hárul a kereskedelemre. A legfontosabb közülük: az Nagyon szeretik új városukat a siófokiak. Ezt bizonyítják azok az interpellációk is, amelyek elhangzanak egy-egy tanácsülésen. Szenvedélyes felszólalásukkal azt szeretnék elérni, hogy a magyar tenger déli partjának fővárosa még tisztábban, még szebben, még fényesebben fogadja az idelátogató kül- és belföldi üdülőket, turistákat és kirándulókat, s még kényelmesebb otthont adjon a helybelieknek. A Sorház utcában rosszul rakták fel a házszámokat. Horváth Lajos interpellációjára hamarosan kicserélik Hatalmas földkupac éktelenkedik a Klapka György utcában, a Kelé utca jobb oldalát pedig törmelék és hulladék csúfítja el. Wolf Sándor, Váradi Adolfné szót emelt ez ellen, s a közeljövőben megtisztítják az utcákat. Az utak és a járdák állapota állandó témájuk a tanácsüléseknek. Jenőfy Károly, Tytikos Károly, Tóth Lőrinc javaslatára rendbe teszik a Szent László, a Tamási Áron utcát, megszüntetik a szintkülönbséget az aknákr és a járda között a Batthyány utca végén, s a jövő évi tervben előjegyzik a járda megépítését a Tinódy Lantos Sebestyén tér és az ipartelep között. A kiliti részen közvilágítási lámpát helyeznek el a gépjavító előtt, a köztisztaság érdekében pedig áthelyezik a városban a baromfipiacot. Ez Szabó Károlyné és Fehér Gyula interpellációjának köszönhető. Azok, akik megválasztották a tanácsba a körzetük érdekeiért kiálló és harcoló tanácstagokat, biztosan örömmel fogadják ezeket az intézkedéseket. Persze nem minden interpellációra ilyen gyors az intézkedés, van tehát még teendő, hogy a városukat, a forgalmas balatoni üdülőhelyet szerető emberek véleménye, javaslata nyomán még szebb legyen Sió- fok. L. G. Megnörekedett hatáskör = nagyobb felelősség Július elsején Somogy igazgatási hálózatában újabb nagy változás történik. Folytatódik az államigazgatás korszerűsítésének folyamata, amely nálunk 1966-ban kezdődött meg a balatonszentgyörgyi községi közös tanács kialakításával. Azóta egyesült már a tabi és a siófoki járás. Üj várost avattunk, s három település nagyközségi rangot kapott. Július elsején ismét előrelép megyénk. — A Népköztársaság Elnöki Tanácsának, valamint a megyei tanács határozatának szellemében tovább folytatjuk a nagyobb igazgatási egységek kialakítását — mondta dr. Tóth Sándor, a megyei tanács osztályvezetője. — Megszűnik a csurgói járás, és a vele megnagyobbodott nagyatádi ötvenhétezer lakosával Somogy második legnagyobb járása lesz. Ezzel természetesen csökken a járások száma, július elsejétől hat járásunk lesz. — Mikor kezdték el az átszervezést? — Dátum szerint talán nem is lehetne pontosan meghatározni, hiszen ez is egy régóta tartó folyamat része. Széles körű vizsgálatokkal és információgyűjtéssel jutottunk el a tanácshatározat beterjesztéséig és az Elnöki Tanácshoz címzett javaslatig. — Mi indokolta a két járás összevonását? — Ennek számtalan összetevője van. Az egyik az, hogy a járások lélekszáma csökken. Csurgó és Nagyatád napokon belül nagyközségi rangot kap. A nagyközséggé szerveződéssel olyan feladatokat és hatásköröket vesznek át, amelyeket korábban a járás gyakorolt. — Ezzel el is jutottunk a nagyközségekhez. — Július elsejével hétre nő a nagyközségek szama. Tab, Barcs és Marcali után Csurgó, Fonyód, Nagyatád és Nagybajom lép előre a ranglétrán. — Az átszervezések nyilván sok személyi ügy rendezésével járnak. — A járási, községi apparátusban dolgozók át- és elhelyezését megnyugtató módon sikerült rendezni. Kevesebb fizetést egyetlen állást változtató tanácsi dolgozó sem kapott. — Az államigazgatás centralizálása jelent-e gondot, és ha igen, hol? — Az új, a korszerű bevezetése mindig együtt jár a problémákkal. Csurgóról például Nagyatádra kell utazni, majd egyes ügyek elintézésére, bár az ilyen utazási kényszer százalékban alig kimutatható, hiszen levélben is lehet kérni például építési engedélyt. Hangsúlyoznom kell, hogy az egyesítések népgazdasági szempontból előnyösek és szükségszernek, s ha most még van is aggályuk a vidéki embereknek, egy-kétéves működés után ők is belátják, hogy szükség volt erre. — A következő »állomás« a közös községi tanácsok kialakítása? — Júliusban huszonkét közös tanács alakul meg, így megyénkben hetven közös és harmincnyolc önálló tanács működik. Az a tervünk, hogy 1973-ban — a megye regionális tervének megfelelően -» kilencven közös tanáccsal dolgozzunk. — Sok és főleg magasabb szakképzettséget kívánó feladatok várnak a közös tanácsokra. Milyen elképzeléseik vannak a szakmai színvonal, a kulturált és gyors ügyintézés megjavítására? — Az idén ősszel ismét megkezdődik a kétéves, tanácsakadémia, a tanácselnökök részére pedig féléves tanfolyamot szerveznek a fővárosban. Ennek elvégzése — több tanácsi dolgozót készülünk beiskolázni — biztosítani fogja, hogy a megnövekedett hatáskörökkel együtt járó ügyintézés színvonala is emelkedjen és javuljon — fejezte be nyilatkozatát dr. Tóth Sándor. S. G. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. június 27,
