Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

Bővül a kölcsönzött cikkek ire utóbbi években. Mi ennek az oka? — A vállalat évről évre nyereséges, csupán a balato­ni kölcsönzés nem kifizetődő. S ráadásul az utóbbi években valóban megcsappant az ér­deklődés, különösen. a kem­pingcikkek iránt. A Balaton­ra érkezők jelentős többsége ma már szállodai szobát kér, s a sátrak és tartozékai így fö­löslegessé válnak. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy vál­tozott azoknak a cikkeknek a köre, amelyek az üdülőket ér­dekli. S mi igyekszünk ehhez alkalmazkodni. — Hogyan? — A feladat semmiképp sem könyű. Kicsi a raktár­területünk, s tárolási problé­máink vannak. A jelenlegi raktártér háromszorosára len­ne szükség. Tervezünk is ilyen beruházást, de ez csak 1972-re készül el. A beruhá­zásra 24 millió forintot for­dítottunk, s körülbelül 4000 négyzetméter alapterületű rak­tár készül így el. Akkor az újonnan felmerülő % igényeket is ki tudjuk elégíteni. XX-es rendszámú, kisautó-kölcsön­zéssel is foglalkozunk, ugyan­akkor az összes vízijármű szervizét is vállaljuk. Mo­dern automatákkal fölszerelt játékcsamokot is létesítünk. A sátorkölcsönzóst fokoza­tosan leépítjük, s helyette fa­házakat telepítünk, melyeket tetszés szerinti időre ki fo­gunk adni az igénylőknek. Szeretnénk kibővíteni a kü­lönböző szolgáltatások körét — mindenkor a felmerülő igé­nyeknek megfelelően. Az első lépést már megtettük: a ba­latoni építkezésekre gondolva öt betonkeverőt szereztünk be. Cs. T. Harminckét kölcsönzőbolt tartozik a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat balatoni önelszámoló egységéhez a tó veszprémi és somogyi part­ján. A balatonboglári köz­pontban kepestefm föl han­tos Józsefet, az egység veze­tőjét, hogy gondjaikról, ter­veikről érdeklődjem. — Kölcsönzőboltjaink 450 csónakot, 80 vitorlást, 800 ke­rékpárt, 6000 gumimatracot és 350 sátrat bocsátanak nyaran­ta a vendégek rendelkezésé­re. Sajnos az idén létszám­problémákkal küzdöttünk: a boltok zökkenőmentes üzemel­tetéséhez szükséges százfőnyi személyzetet alig sikerült ösz- szeszedni. — Köztudomású, hogy a kölcsönzések, s így a válla­lat forgalma is visszaesett az Tessék a friss sütemény.. Áldozni is kell! bódékban kínálják portékáju­Reggélenként korán ébred, s indiul munkába Simon Fe- rencné, a Sütőipart Vállalat fonyódi, 20-as számú, a vasúti átjárónál lévő üzletének ve­zetője. — Ilyenkor a szezonban reg­gel hatkor nyitok, de addigra már átveszem az árut, hogy később ne legyen vele mun­kám, zavartalanul kiszolgál­hassam a korai vásárlókat. Igaz, ez a mennyiség nem elég egész napra, még többször is szállítanak, ez azonban már nem gátolja, munkámat Este hivatalosan hétkor zárok — délben ebédszünet alatt van időm pihenni vagy fürdeni —, de ha szükséges, addig vagyok nyitva, amíg csak vevő akad. A nyárt szezonban átlago­san 300 000 forint értékű árut ad d a MÉK siófoki 18-as számú zöldség-gyümölcs üz­lete. A jelenlegi választék mennyiségileg jónak mond­ható, minőségileg azonban van kívánnivaló. Remélhető­leg az időjárással együtt ja­vul majd az áru minősége is. A MÉK nagyobb gondot fordíthatna meglévő, régebbi üzleteinek karbantartására, csinosítására. Igaz, sokat köl­tenek új pavilonok beszerzé­sére, s Kaposváron és a me­gye több, nagyobb községé­ben is tetszetős, modem, a környezetbe jól beilleszkedő kát. A fenit említett siófoki pa­vilon azonban elhanyagolt­ságával tűnik ki a többi kö­zül. Egy. korábbi vihar - al­kalmával jókora fa zuhant a tetejére és beszakította. Kát­ránypapírral befedték ugyan, de ez nem sokat számít,, mert az esővíz továbbra is befolyik a raktárba, eláztatja az ott tárolt árut. A napvédő ponyva vaskeretét csak a »szentlélek« tartja, félő, hogy valamelyik vásárlóra esik. A pavilont valamikor be­festették, de ennek már csak nyomai látszanak. Nem nyer­ne »szépségversenyt«.;. „hétköznapokat” Megteltek a kakashinták gyerekekkel. Feledve a Az utazás talán fárasztó le­hetett, de ez nem látszik a gyerekeken. Hosszú sorban, tarka kígyóként jönnek az úton. A menet bekanyarodik a Benin Kohászati Művek fo- nyődligeti kempingtábcsrába. »Már a második éve vagyok itt gondnok. A gondnok sző valóban azt jelenti, hogy: gondokkal küzdő. S mégsem hétköznapok ezek. Öt turnus érkezik majd ide, kéthetenként váltva egymást. Mind az öt­ször száznegyven gyerek. S ak­kor a felnőttekről még nem is beszéltem. Szerencsére olyan ember vagyok, aki szereti 'ezt a munkát. Kedvező előjelek­kel indult számomra ez a nyár. Sikerült jó szakácsot találni. Nagyon sok függ a munkájá­tól. Diósgyőrből érkezett. Még valami sikerült az idén: tár­salgót létesíteni. Jöjjenek, néz­zék meg. Van itt egy televí­zió, társasjátékok, sakk-kész - leték, könyvek — minden, ami a jó hangulat alapját adja. Most talán kicsit igazságtalan voltam, mért a kellemes élet­érzés összetevői közül kifelej­tettem a legfontosabbat, a Ba­latont. Csodálatos ez a hely!« (Vécsey János) A színesre festett épülete­ken túl, nem messze a fürdő- zőktől csónakokat emel a há­tára egy-egy nagyobb hullám. »Nyugdíjas vagyok. Az üdü­lőknek én adom ki a csóna­kokat, játékokat Jó munka ez, nekem való. Szívesen ülök én is az evezőkhöz. Mielőtt a ven­dégek megérkeztek volna, Vé­csey Jánossal kimentünk a vízre, hogy a bójákat fölsze­reljük. Első az emberek biz­tonsága. Nagyon kedvesek az üdülők. Hálásak. Öröm értük tenni valamit. Én egész szep­temberig itt leszek. Már úgy ismerem ezt a részt, mint a tenyeremet. Horgászember va­gyok hatéves korom óta. Oda­haza az Észak-magyarországi Horgászegyesület tagja va­gyok. Nyékládházán nagyon szép halakat fogtam már. Mégis itt igazi élmény a hor­gászás. Daubek Béla) »Jaj, nagyon sokat nevet­tünk az úton. És nagyon vár­tuk már, hogy a Balatonhoz érkezzünk. Nyolcadikos leszek szeptemberben. A * Balatont még nem láttam. Ebéd után az ismerkedés volt az első. Bele­vetettük magunkat a vízbe. Nálqnk, Harsányban is van tó, de az csak halastó. Össze sem lehet hasonlítani. Láttam hajót is. Igazit, nagyot, fehé­ret. Az volt ám a szép. Autó­szerelő szeretnék lenni, de ha hívnának... hát én szíve­sen... Akár huszonöt évig is itt lennék. Meg is írom este édesanyámnak. Meg azt, hogy nagyon jó volt az ebéd. Kagy­lót is gyűjtöttünk. Hazaviszem emlékbe. Kicsit játszunk a parton, aztán újra bele a víz­be! A Petit alaposan megbuk­tatom benne . .« (Bárdos Bar­na) Zöld pázsiton pihennek a felnőtték. Ketten, sakkoznak, ketten pínpongoznak. »10:8 az eredmény. Barátok vagyunk, s úgy csereberéltük a beutalókat, hogy együtt jö­hessünk. Igaz, hogy végül Ottó," aki rríűszaíkvezető, egy nappal előbb érkezett. Nekem még egy szellemű vetélkedőn kellett részt vennem. Ez volt a vesztem. Éjjel utaztam, az­tán azon vettem észre magam, hogy jóval elhagytuk az állo­mást, ahol le kellett volna szállnom. Viszafelé megint el­szundítottam. Így aztán gyalo­golhattam egy keveset. Olvasz­tár vagyok, a nagyobb hősé­get is megszoktam. Jó Itt na­gyon. A yíz, ha a nap rásüt, úgy csillog, mint a folyékony tóm, .Hajóval , Badacsonyban is .voltunk, megkóstoltuk a' kéknyelűt. Ez a levegő meg a" napsütéses napok megfizethe­tetlenek. Tavaly is voltam eb­ben a táborban. Homyák Ottó barátomat én beszéltem rá, hogy itt töltse el szabadságát az idén ő is. Nem bánta meg, azt hiszem.« (Gajda Béla) Vidám kiáltások közben tel­nek meg a hinták ülőkéi. Nap­olajtól síkos testek csapódnak a tó ringató hullámaiba. Leskó László Simonná szavai munkájának szeretetéről vallanak, s ezt bi­zony jólesik hallani, hiszen sok helyen látni, hogy alig várják az üzletek dolgozói a záróra közeledtét, s már előtte is ne­hezen hajlandók kiszolgálni a késői vásárlókat. A vevők szeretik , ezt az üz­letet. Elsősorban az udvarias kiszolgálásért, no meg azért, mert mindig friss süteményt és kiváló minőségű kenyeret kapnak. — Évek óta Fonyódon töl­töm a nyarat, ilyen jó kenye­ret meg Budapesten sem áru­sítanak, mit itt — mondja Ko­vács Ferencné. Ezt igazolja az is, hogy hétköznap 6—7, szom­baton pedig 16—20 mázsa ke­nyeret is elad Simonná. Mesz- sze környékről járnak ide ke­nyeret vásárolni. A kenyéren, a zsemlén, kif­lin kívül még húszféle termé­ket árusítanak ebben az üz­letben. Darált kekszet, sós »botocskát«, túrós rétest, fo­nott kalácsot; a napi forgalom 3000—3500 forint, szombaton­ként pedig ennek a kétszerese. Kár, hogy a vevők nem so­káig kaphatnak itt a fonyódi pékségben sütött kenyérből, mept a vállalat állítólag meg aka-rija szüntetni a kenyérsü-r tést. Sz. L. Levélféle Agatha Christie-nek Balatonföldvárról £ homokban fekvő testek engem csak a »nyers hús« szóra ihletnek. Hát nem! Ezek a barnára sült testek: ernbe­Szépítkezés a la Balaton-part. Kedves Agatha Asszony! Mit nekem a zordon Albion, a homokos Riviera, a fülledt levegőjű Cannes! Rendes évi szabadságomat Balatonföldvá- ron töltöm. Az ön Hercule Poirot-ja nem kér többet csa­varos eszű gyilkosokból, zse­niális öreg lordokból, butács­ka milliomoslányokból. Iste­nemre, elegem volt belőlük. Pihenni jöttem ide. Kicsit neheztelek önre, Agatha asszony. A Nyaraló gyilkosokban azt irta rólam: rek. Helikopte­ren érkeztem ide, felülről lát­tam a földvári strandot. Mondhatom, pompás lát­vány volt ma­dártávlatból a part emberek­kel telehintett fövenye. Nagyon ' őszinte leszek: azért a detek­tív itt sem nyugszik ben­nem. Ma jöt­tem ki először a strandra. Kicsit megbámul­ták fehér baszksapkámat, térd­ben harisnyámhoz csatolt nad­rágomat. Nem tudták, hogy veséző, vetkŐztetó pillantásom kutatva jár be minden zegzu- got. hám, a hűs habokban két kálózná egy gumimatracon! Kit temetnek el először kö­zülük a hullámok?! (Legalább­is addig, amíg megmártózik.) Es a part! Mennyi kiderítetlen rejtély. Rögtön otthon érzpm magam. Meghűl bennem a vér: kilenc sörösüveg, egy tás­karádió, gumimatracok, pok­rócok a füvön. Magára hagyott »tanya«. Árgus szemmel figye­lem: mikor oson oda a gyors­léptű tolvaj, hogy zsákmányá­vá tegye a gazdátlan holmit. És ott. Krimiben edzett hideg­vérem, ne hagyj el! Igen: va­laki álcázza magát. Vajon kit akar megtéveszteni női ka­lappal a fején, sötét szem­üvegével, könyvbe mélyedve az a fiatalember? A rézbörüe- ket? Vagy a most érkezett sá­padt arcúákat? Vigyázok, hogy seki se sejt­se szándékom, nagyítómmal a talajt vizsgálva derítem föl a strand vendéglőjének hollétét. Szimatom arra vezet, amerre nemigen jár ember. »Hát igen! Nagyon idény eleji még a for­galom. Mindössze négy-ötezer forint naponta« — mondja Völgyi Dezső vezető. Ügy hát itt a taposatlan ösvény titka. Német beszédet hallok. Csi­nos lány a barátnőjével. Cse­kély német »tudásommal« kér­dezem meg a merészebben dekoltált nevét és lakcímét. »Manfred Stadler. Ried« — — ezt jegyzik noteszlapomra. Újabb rejtély: hogyan hívhat­nak egy lányt Manfrédnak. ,Mire visszafordulok, már for- télyos módon felszívódtak a tömegben. Ismét új, megoldásra váró talány. »Pázsiton labdázni ti­los!« — tábla. Legalább tízen rúgják a labdát körülötte. Megoldhatatlan feladat szá­momra: miért ne lehetne itt labdázni? Egy férfi kézen jár. Miért? Még föl sem teszem a kérdést, már tudom az okát: szőke lány finyeli minden moz­dulatát. A férfi elegánsan lan­dol, az orrán a lány előtt, majd hogy helyrehozza a malőrt, skandálva tálalja az imádott- jának sokoldalúsága újabb bi­zonyítékát: »Balaton Nyaradon alakom laposra faragom,.« Egy másik, már felöltözött lány adja a következő felada­tot a mesterdetektív számára. A kis hölgy kézitükrébe néz, fésülködik. Gonosz ármány csábítja el talán ilyen korán a Balaton-partról? Óvatosan kö­Vízbefordulás előtti pillanat. vetem. Arcom elé újságot tar­tok. Kint a lányt magas fiú várja. Én vén szamár! Elfe­lejtettem, hogy egyszer én is voltam fiatal. A megoldhatatlan és félig megoldott rejtélyek úgy elszo­morítanák, hogy lemondok a további kilátástalan nyomo­zásról. Talán Sherlock Holmes kollégám majd több sikerrel jár. További napjaimat — es küszöm — pihenéssel töltöm. Maradok tisztelettel az ön Hercule Poirot-ja. (Mától kezdve: exdetektíu.) Utóirat: Levelemet leje­gyezte: Leskó László. A bizonyító erejű fotókat készítette: Grábner Gyula. SOMOGYI NÉPLAP ©sútöníffik, 1930, június S3,

Next

/
Thumbnails
Contents