Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

A színvonalasabb iskolákéit

tozást falun, de olyan előRreokor tastevzaifas ttfc&L,

ISundig az az elsődleges kérdés, javult-e az oktatás szán- vwóala, többet tudnak-e a mai Sataldk, mint a régebbiek.

A válasz persze nem köny- áyű, mert nehéz az összevetés. Az osztályzatok még inkolán belül is eléggé viszonylagosak, hát még generációk vagy évjáratok ösz- szehasonlitásában. Valami eligazítást a-Z egyetemi felvételi vizsgák, illetve az évek óta vizsgáztatók adhatnának. Csakhogy eléggé eltérőek a vélemények, mert egyrészük némi javulásról, másrészük kifejezetten hanyatlásról be- saéj.

Aztán ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést, kiderül: a tananyag tartalma a reform következtében jobb, korszerűbb lett, és inkább a tudás mélységével, tartósságával, az ismeretek önálló alkalmazási készségével vannak problémáik. 1

Az okokat keresve arra a következtetésre jutnak, hogy az új tantervekhez hiányzik még a megfelelő tanári rutin: az ismeretanyag nem kielégítő szelektálása és rangsorolása. következtében túlterheltek a diákok és a tanárok. S ezért nem, jut elég idejük a gyakorlásra, a tananyag rögzítésére; nem tartunk lé pést a Ikor igényeivel, nem szorgalmazzuk eléggé az ih- tenzffiv oktatási formákat; tehetség 'és érdeklődés szerint a képzés nem elég differenciált, és nem építünk a fakultatív oktatás előnyeire.

Az biztos, hogy a szinvonál- javítás elsősorban a pedagógusokon múlik. Ezért elengedhetetlenül szükséges például a tanári tevékenység racionalizálása. Ilyen, nagy óraszám mellett képtelenség elvárni a nevelőktől, hogy maguk legyenek az iskolák könyvtárosai, szertárosai, szemléltetőanyag-elökészítöi, sőt — mai gyakorlat! — ad- nünisztrátorai is.’ Ezekre a feladatokra éppen a diplomások erejével s energiájával Való takarékosság címén a nálunknál gazdagabb országokban is kisegítőket állítanak ibe.

Ä pedagógusok iskolán kívüli társadalma tevékenységét, pontosabban annak értelmezését is rendezni kellene. Gyakran hallani beszámolókban, hogy a pedagógusok mi mindennel segítik a társa-, dalms szerveket, de e munkák között meglehetősen kevés az iskoláival összefüggő. Valahogy fordítani kellene a dolgokon, s a társadalmi szerveknek kellene segíteniük az iskolákat feladataik ellátásában. A nevelők pedig — mint e munka koordinátorai — elsősorban a Icézzeffoghato feladatok' feltárásával segíthetnék legjobban a speciális tevékenységeket kereső társadalmi szervezeteket.

S ha a pedagógusok megbecsüléséről szólunk, nem szabad megfeledkeznünk 'az anyagiakról sem. S itt nem csak arról van szó, hogy mikor kapnak több pénzt (tudják, hogy gondjaikat isimeri a kormány). Sokkal inkább az egyenlősdiséget fájlalják, azt, hogy azonos korcsoporton belül legfeljebb száz (vagy ritkábban kétszáz) forint különbség van a hivatásuknak élő, önmagukat továbbképző, a gyerekeket szerető nevelők és a semmivél sem törődő, csupán az órákat jól-rosszul megtartó pedagógusok között

Rendkívül nagy színvonal- emelő hatása van az oktatás körülményeinek, jó feltételeinek is. Nagy csoportokban például nem lehet eredményesen nyelvet tanulni, s viszonylag kevés idő jut a matematika vagy a fizika gya-, kottására is. Ezért egy újabb szakasz Kezdetéinek kell tekinteni, az oktatási kormányzatnak azt a részben már ,a gyakorlatba is átültetett elhatározását, miszerint — az idegen'' nyelvekkel kezdve s a természettudományos tárgyakkal folytatva — fokozatosan hozzákezdenék az intenzív, kiscsoportos oktatás bevezetéséhez, azaz egy-egy tanulócsoportnak az említett órákon való kettéválasztásához.

fl tárgyi feltételekről is

szólni kell. Miként földrajzot nem lehet térkép nélkül s irodalmat könyvek hiányában oktatni, úgy a többi tárgy szemléltető'eszközeit sem nélkülözhetik 'az iskolák. S ebben a vonatkozásban jelenleg nagy-nagy hiányok vannak. Nemrégen megvizsgálta a Művelődésügyi Minisztérium az általa alapvetően fontosnak és nélkülözhetetlennek tartott tanszerekkel, kísérleti eszközökkel, szemléltető

anyagokkal való ellátottságot az iskolákban, s kitűnt, hogy ezeknek 54,7 százaléka hiányzik. Pedig alig kell bizonygatná, hogy milyen fontos szerepet játszanak ezek az eszközök a világos fogalom- alkotásban, a tanulói aktivitásban, az ismeretek rögzítésében és az alkalmazási készség kialakításában. Igaznak tűnik, hogy a tárgyi feltételekben bekövetkező mindenegyes százalék javulás egyenes arányiban növelné a színvonalat.

És a tehetség, valamint az érdeklődés szerinti nagyobb differenciálás is hozzájárulna az oktatás színvonalasabbá tételéhez. Mert vallj tik be: a középfokú oktatás tömegessé válása némileg csökkentette a színvonal kívánt mértékű növekedésének ütemét. Különböző okok miatt — de mindenekelőtt tanulmányi elmaradásból következően — az első osztályba iratkozóttaknak így is csaknem egyhanmada lemorzsolódik a négy óv alatt, miközben a tehetségesebb és az érdeklődőbb tanulók ereje, energiája gyakran nincs teljesen kihasználva. Ebből a nézőpontból vizsgálva mindenképpen üdvözölni kell a tagozatos osztályok szaporodását. Sőt, úgy látszik, idővel szükségessé válik további differenciálás is. Kísérletként meg lehetne próbálkozni például bizonyos tárgyak- fakultatív oktatásával, hogy a jobbak többet és nehezebbet vállalhassanak, mint a közepesék.

flz iskola minden szmvonálemelési törekvése —r sok egyéb között — fölvet egy nagyon lényeges kérdést. Nevezetesen azt, hogy viszonylag rövid időn belül megvalósítható-e valamennyi iskolában. Pontosabban: Megvalósítható- e a rosszabbul ellátott külterületi, falusi (avagy éppenséggel tanyai) iskolákban is? Mert ha csupán jól felszerelt, kiválóan, képzett tantes- - tülettel rendelkező városi iskolákban lehet eredményeket elérni, akkor az óhajtott színvonalemelkedés kontraszelekcióhoz fog vezetni.

Itt van például a már említett differenciált oktatás, önmagában nagyszerű dolog lenne a bevezetése. Ám kérdés: Hol van ma igazán lehetőség arra, hogy differenciáljunk a tehetség szerint? Azaz külön osztályt nyissunk már az általános iskola ‘ felső tagozatában az irodalmat, a történelmét vagy a matematikát kedvelő és ér-1 tő diákoknk. Hóí tudnánk megfelelő szaktanárokat biztosítani a fakultatív tárgyakhoz? Nyilvánvalóan a na- gyob városokban, s ott is csak a nagyobb iskolákban. Napjainkban a falusi kisiskolákban még ma is az a gond, hogyan szerezzenek egyáltalán szaktanárokat, hogy a számtant ne az ének- tanár tanítsa (vagy fordítva.)

Ilyen körülmények között a differenciált oktatás vagy a fakultatív tárgyak bevezetése sem hozna lényeges válnyöket jelentene a városban tanulók számára, amit nehéz lenne a még oly tehetséges falusi diáknak is ellensúlyozni

Tévedés lenne természetesen mindebből azt a következtetést levonni, hogy a fakultatív vagy a differenciált oktatás ’ gondolatát, vagy akár az egyéb színvonalemelési törekvéseket el kell vetni az egészséges társadalmi mobilitás biztosításáért. Sőt! Teljesen világosan látni kell, hogy csak úgy tudunk gyorsabban előrehaladni az élet minden területén, ha mind az alapozás, mind a középfokú oktatás színvonalasabb és megbízhatóbb lesz. A színvonalemelés és a kontraszelekció összefüggéseire, veszélyeire csupán azért kell felhívni a figyelmet, hogy egyrészt lehetőleg ; az iskolák különböző körülményeit figyelembe véve nyúljunk a színvonaljavítás témájához. Másrészt:, hogy .érezzük, lássuk .az' oktatás-nevelésben a feltételek javításának fontosságát. Ha példáid a tanyai diákoknak kollégiumot építünk, ha a fizikai dolgozok gyerekeinek jobb tanulási feltételeket teremtünk, nem csupán személy szerint az , érdekeltekkel teszünk jót, mért többek között az is lehetővé válik, hogy — a munkásság és a parasztság érdekeinek sérelme nélkül — magasabb fokra lépjünk az egész oktatásban.

Összefoglalva: Íme, egyetlen téma az oktatás színvonala, s ez is lencseként ösz- szegyűjti az iskolák megany- nyi gondját Mert gondokról, problémákról szóltunk. De most, amikor iskolaévet zártunk, az eltelt idővel előre is tekinthetünk, és a hosz- szabb távú tervezés szinte megköveteli a bátrabb elemzést.

Egyébként is csak naiv ember képzelheti, hogy valaha _js meg tehet oldani mindén gondöt. Az élet minden fpkán jelentkeznek ellent- modások, de természetesen mindig más jellegűek.

A felszabadulást közvetlenül követő években fel sem vetődhettek mai formájukban az említett problémák. Ezért a gondok minősége is jelzi fejlettségünk fokát; előrehaladásunkat tulajdonképpen a problémák változásaival is fel lehetne vázolni. ■

Nem is lenne fölösleges egyszer ezt is megírni.

Tóth László

Bé ke

Kovács Margit keramikus művész mücsamokbelí kiállításáról (nyitva június 28-ig).

Botár Béla:

ESŐBEN

Esik az eső csendesen,

Csapong a csepp a levelem Azik a Csend egy fa alatt —

Testéhez könnyű köd tapad.

Beállt, mert közel nincs eresz ■—

Csörög az eső, csörgedez.

Sehol közelben nincs tanya —

Csuromvíz csillogó haja.

Közevei védi fürtjeit,

A ködbe rejti kebleit!

Meghajtja sápadt homlokát —

És fától fáig megy tovább ...

~ - I • .! V \ /... _ .. 'i .V ,'T'' '

'■ Vv .U» ' <_ • . J* - ■ f .

Jankovích Ferencs

Ó, korán akiket.„

0, korán akiket eljegyzett a csend.

Égre festett vágyak űzött seregnépe!

Miért vágyakoztok a földről az égbe?

Azt hisizitek, ott tán jobb, mint ídelent?

Tudom, mi szűzi kéj, köddel lebegni fent, az utolérhetetlent sejtelemmel keresve, száműzött fellegek folyamhabjába esve, s csak hittel szállni, mint egy középkori szent.

De visszatértém én, csatám életre ment,

S fordultam, mint aki szablyáját fennen fente, mint hadvezér, aki a hadat megüzente:

A földre, ahol egymást paskolva kereng a tűz-sárga, a tűz-zoid s a tűz-piros sereg — jobb köztük élni, mint a semmi ködébe veszve.

nem Erich Kästner:*

Mese az értelemről

E

gyszer volt, hol vojt, élt egyszei öregapó, akinek az volt a szokása, hogy értelmes dolgokon gondolkodott. Egy napon az öregapó azért jelentkezett az Egyesített Dollárhatalmak legfőbb államférfiainak tanácskozásán, hogy szüntessék meg a villongásokait, és teremtsenek jólétet.

— Ki tudja, milyen zagy- vaságokat agyait ki az öregember — gondolták a legfőbb államférfiak, amikor bejelentették az apót.

Lassan lépett be az öreg a hatalmas tárgyalóterembe, ahol ovális asztal körül ültek a hatalmasaik.

Az Öreg régimódi, kopott ruhájában egy üres székhez totyogott, és leült.

Az államférfiak kegyesen mosolyogva adták meg az engedélyt az öregapónak., hogy beszéljen.

— Uraim! Államférfiak és miniszterek! Eljöttem önökhöz, hogy elmondjam gondolataimat. Kérem, hallgassanak meg! Nem én, hanem az ésszerűség mondatja velem: Éljenek a jövőben a népek valamennyien békében! Részletezzem? Utazzanak haza ® hazájukba! Alkotmányukban gondoskodjanak arról, hogy az emberek között felosszák

a nagy vagyonokat! Ezzel az intézkedéssel elérhetik, hogy minden családnak külön kis háza lesz, több szobával, és garázzsal a kertben. Ráadásul adjanak ajándékba minden családnak egy gépkocsit! Mindehhez azután számoljanak hozzá a Föld minden olyan településén, melynek több mint ötezer lakosa van, egy újonnan felépítendő emeletes. iskolát és a legtökéletesebben felszerelt, modem kórházat! Irigylem önöket, uraim. Biztos vagyok benne, ha mindezt megteremtik,, létre jöhet a népek közötti barátság és béke. önöket pedig áldani fogják.

A

kis öregapó szivart vett elő a tárcájából, rágyújtott, majd folytatta:

— Mégsem irigylem önöket, uraim. Inkább boldog lennék, ha mindez megvalósulna.

A hatalmas asztál körül helyet foglaló államférfiak arcán kissé torz mosoly jelent meg.

A fő államelnök szót kért, és rekedtes hangon mondta:

— És mekkora összeg szükséges az ön gondolatainak megvalósításához?

— Mekkora? — ismételte a kérdést az öregapó, és hangján• egy kis idegesség volt érezhető.

— Számoljon kérem! Menynyi pénz szükséges ehhez a kis mókához?

— Egybillió dollár, uraim! — felelte nyugodtan az apóka.

— Egy milliárdban ezer millió van, és egy bilióban ezer milliárd. Egy egyes és tizenkét nulla. Maga, öreg, tökéletesen bolond! — kiál toft közbe valami főtisztviselő.

Az oregavo csodálkozva szembenézelt az elnökkel, és megjegyezte:

— Tudom, ez mérhetetlenül sok pénz, uraim, de az

' utolsó háború, mint azt a statisztika kimutatta, pontosan ugyanennyibe került.

A tanácskozás részvevői viharos derültségben törtek ki. Csapkodták a combjukat, szemükből pedig a könny csörgött a nevetéstől.

Az öregapö tanácstalanul, nézett egyikről a másikra, de azután folytatta:

— Nem értem a derültségüket, uraim. Mondják meg, miért mulatnak ennyire! Ha egy hosszú háború belekerült egy billió dollárba, miért ne kerülhetne ugyanennyibe egy hosszú béke is? Az egész földön. Uraim, ez annyira nevetséges?

ég mindig nevettek, de már egy kissé csendesebben.

Egyikük azonban nem tudott a helyén maradni. Felugrott, a nevetéstől nyilalló oldalát tapogatta, és raordi- tott az öregapóra:

— Maga vén hülye! Egy háború, az háború, az egészen más! S hogy a háború ■válóban egy billió dollárba került, az csak az ellenség propagandája!

Fordította: Révész Ttboí

»Erich Kästner (1899-ben , született) Nyugat-Németországban élő ír6-költő. Az antifasiszta, humanista német polgári irodai o'"*

egyik Jelentős alakja.

SOMOGYISfiPEáP Yagámba, IMfO. június ZL

\

.ji-rtt; v