Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-20 / 143. szám
GYÁR ÉS KULTÚRA van a szem SéSettel »A gyakorlati életben kérjük számon a közművelődés valóságos társadalmi megbecsülését.« (Molnár János miniszterhelyettes) Kaposváron furcsa módon (egy-két kivétellel) épp a nagyabb üzemiekben, gyárakban törődnek a . legkevesebbet a közművelődéssel. Néhány helyen évek óta művelődési tervet sem készítenek. Az egyik ilyen a cukorgyár. A jelenség okait kutatva Illés Jánossal, a Latimka Művelődési Központ igazgatójával fölkerestük az illetékeseket Illés János és Albert Imre szíb-titkár között a szak- szervezeti iroAz szb-titkár dában lefolyt párbeszédet igyekeztem pontosan rögzíteni. — Lenne egy kis ideje a gyár kulturális életéről beszélgetni? — Na, hiszen! Nemrég jelent meg egy újságcikk, hogy nincs tervünk. Pedig van, csak nem küldtük be. — Kaphatnánk egyet? — Persze. (A papírok közül sbencilezett pé’dányt vesz elő.) Egy pillanat, csak aláírom meg lepecsételem. Na, most látom, több aláírás is kellene... (A művelődési terv két, ritkán gépelt oldal. Sablonos, üres. Bizonyára sebtében készült, az elmarasztaló cikk után, hogy legyen mit felmutatni az érdeklődőknek.) — Ki állította össze a tervet? — Az szb ku.1 túrosa. — ö ki? — Nem tudnám megmondani, mi a végzettsége. Egy asz- szony, felíró a gyárban. Nem alkalmas a posztjára, de hát ez van ... — Kultúrosnak mindenki jó? — Nem . . . De csak ez az egyetlen megoldás kínálkozott. — ön szerint van itt egyáltalán kulturális élet? — Olyan régi probléma ez... Nem lehet bánni az emberekkel, nem mennek el még az ingyenjegyes előadásokra sem. Nehezen tudnám megmondani, hogyan lehetne. . . — Nem is egyedül kellene ezen töprengenie, hanem közösen a vállalat vezetőivel. A gyárban háromszáz állandó dolgozó van, idényben ezer- hatszázan is vannak itt... — Hiszen, ha üzemvezetői szinten megértenék! De nem, azt mondják, őket csak a munka elvégzése érdekli, onnan ne lógjon senki i’yen meg olyan jogcímen. Nem lehet őket meggyőzni. — S a gyár igazgatója mit tett ez ellen? — Tavaly adott ötleteket a kultúrával kapcsolatban, az idén nem tudom ... — Általában hol esik szó egyáltalán közművelődésről? — A szocialista brigádok munkájának értékelésén szó esik a kulturális vállalásokról. Egyébként? Nem téma... — Klubok, szakkörök, művészeti csoportok, TIT-előadá- sok vannak-e? — Azok nincsenek. Nem igénylik . . . Két szakmunkásképző tanfolyamot indítottunk. Ki mit tud is lesz meg kirándulások. Több itt nem kell. (Igénytelenség? De ki kelti föl az érdeklődést, ki tesz a közművelődésért? A dolgozók közvetlen főnökei, az üzemvezetők határozottan ellenzik a kulturális jellegű többletmunkát. Vajon ki győzheti meg őket nézeteik elavultságáról? Ki érteti meg itt, hogy a párt kulturális politikájáról nemcsak beszélni kell?) Vakáció napközben és a napköziben Kaposváron az általános iskolás napközisek száma év közben 1240. Nyáron ez a szám érthetően csökken. A Berzsenyiben Dél felé jár, az udvaron négy-öt napközis rúgja a bőrt két szobafestő szakmunkás- tanulóval. Az ügyeletes nevelő, Nagy Gyula tanár. Tőle tudom meg, mi általában szokás, mi a foglalkoztatás rendje itt reggel 8-tól délután fél 5-ig. Akik eljöttek — mintegy húszán — gyülekező után gyakorolták a bemutatkozást, a kicsik pedig a fontosabb személyi adataikat ismételgették. Azután Poe kalandos regényéből olvasott fel részletet, majd szabad foglalkozás volt a napirend. Általában a szabad foglalkozás uralkodik a napközis programokban mindenütt. Vajon miért? — A gyerekeket a napköziben egész évben szigorú napirend szorítja. Nem lenne helyes most is megkötni a kezüket. Hadd szaladgáljanak, játszanak kedvükre. — Nem kényelmes kissé ez az álláspont? A foglalkozás, a játék szabadsága helyes, jó dolog. De csaknem egész nap? Nem lehetne valamilyen nevelési cél érdekében felkészülten beszélgetni a gyerekekkel? Tehát — foglalkozni velük ... Ügy érzem, egyetértettünk ebben. A gyerekek itt is megérzik a készületienséget — mondta Nagy Gyula —, azt, hogy ha a nevelőnek semmi kedve törődni velük. Ez pedig, sajnos, gyakorta ] előfordul. De szerencsére ott ( az egész napos »szabad foglal- < kozás« lehetősége. Ellentmondások A napközis nevelők ügyele-1 ti beosztás szerint végzik a < nyári gyermekmegőrzést. Az1 esetek többségében ez a nyári1 napközi fő funkciója. Akár be- 1 ismerjük, akár nem. A napon- 1 ta váltakozó nevelőknek most1 is foglalkozási tervet kell készíteniük. (Esetleg összehangoltan: ki és mit, miért iktas- ' son be.) Ilyen állítólag van. Az ( érkező nevelő azonban éppen, azt mondja, csinálja, ami eszé- < be jut. Ha semmi nem jut az ( eszébe, akkor sincs baj, ott < a szabad foglalkozás ... Erről i beszélgettem Kapitány Zoltán- i nal, a Berzsenyi iskola igazga- i tóhelyettesével: — Külön fizetést nem kap- 1 nak; a nevelő köteles letolte- ' ni beosztás szerinti ügyele-1 tét. Sokan a szabadságukat] kénytelenek ezért megszakítani egy-két napra, és esetleg] messziről ide utazni. Elképzelhető, milyen »nagy« ambícióval . . . Zalaegerszegen például nagyszerűen megoldották. A városon kívül egy erdőbe, táborszerű foglalkozásra szállítják buszokkal réggel ki, délután be a mintegy 150 gyereket. Ott béralapot is létesítettek hozzá. Fiatal pedagógusok vagy tanítójelöltek a napközi ügyeletesek, akiknek jól jön egy kis nyári kereset. Itt a pedagógus egy-két nap alatt a gyerekeket sem ismerheti meg. Ugyanakkor — valljuk be — nyáron a gyerek sem szereti a napközit. A nevelő pedig kifejezetten nyűgnek, tehernek tekinti. Sokan fizetnének, ha nem kellene letölteniük ... Persze vannak nevelők, akik nyáron is szívügyüknek tekintik a napközis foglalkoztatást. . — A lelkesedés hiányát megértem. De ha egyszer ez adott helyzet, amelyen — legalábbis most — változtatni úgysem lehet, akkor miért nem szervezetten, felkészülten végzik a foglalkoztatást? Igaz, egy kis többletmunka árán, de mégis a semminél valamivel több eredménnyel, és nem a rosszul végzett, elfecsérelt munkanap rossz szájízével... — Igen, a pedagógus hivatástudat ilyenkor is elkelne némelyeknél — válaszolta az igazgatóhelyettes nagyon őszintén, majd lekísért az ebédlő folyosójára. Itt éppen ebéd utáni »szabad pihenőre« sorakozott vagy 10—12 alsó tagozatos kislány. A többiek elmentek. Akinek ugyanis papírja van a szüleitől, csak étkezni jön be a napközibe. Utána elmehet. Vajon hová és , kivel? ... Ám július 1-től megszűnnek az iskolai napközik, és központi napközi működik mintegy 120 személyes kerettel. Erről Embersics Imrét, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét kérdeztük meg: — Elsejétől intézményesen és korszerű feltételekkel indítjuk meg a Bartók Béla iskolában a központi napközit. A foglalkoztatásra szép tervek készülnek. Tárgyaltunk több művelődési intézménnyel és strandügyben a vállalattal. A napközis gyerekek programja: kirándulás, strand, vetítés, közös játék és — naponta egykét órai — meghatározott nevelési célú kötött foglalkozás is. A nyilatkozat biztató, reméljük, a szép tervek meg is valósulnak. Egy régebbi gondunkat azonban ez sem oldja meg: Zalaegerszeghez és az ország más városaihoz hasonlóan kellene kialakítani Kaposváron is a nyári napközis foglalkoztatás táborozásszerű formáját. (Például tanítóképzősök felügyeletével.) Ennek a terve azonban — főleg bérproblémák njiatt — évről évre húzódik. De meddig? Wallinger Endre SZABÓ LÁSZLÓ - SÓLYOM JÓZSEF A% ügynök elindult 2. ( Az FBI az ilyen lehetőségeket Valóban természetesnek is tartotta, de féltékenyen őrködött afelett, nehogy hasonló módszerekkel éljenek az akkoriban még kifejezetten a nácik ellen küzdő OSS ügynökei is. Ekkoriban történt, hogy a haditengerészeti vezérkar jelentette az elnöknek: a legbizalmasabb felvonulási tervek sorozatosan eljutnak a nácikhoz. A haditengerészet parancsnokai tudták, hogy az FBI nem vállalja az ügy felderítését. Legjobb esetben is csak látszólag vállalkoznának a feladatra, de könnyen lehet, hogy az értesülést jeleznék a Gestapo ügynöki hálózatának, "Az átkozott FBI’» amelyhez szoros szálak fűzik őket. William Donovant, az OSS vezetőjét az elnök magához hívatta a Fehér Házba: — Derítsenek fényt erre az ügyre, és minden eszközzel akadályozzák meg, hogy hadászati terveink a nácik kezére kerüljenek! — adta ki a parancsot. Az OSS hálója négy semleges állam washingtoni követsége körül zárult össze. Törökország, Viohy-Franciaor- szág, Svájc és Svédország követségeihez vezettek a nyomozás szálai. Donovan az OSS Qu 2-es csoportját bízta meg az akcióval. \ — Személyesen az elnök és a legfőbb katonai hatóságok kérése, hogy e négy semleges Az irodában Tóth Lajos igazgató és a művelődési __központ igazgatója beszélgetett: — Bizony valótlanság jelent meg az újságban. Van kulturális tervünk. — De az nem felel meg a mai követelményeknek. Ha mégis, mi örömmel meghallgatnánk. — Valamikor szép múltja volt a gyárnak. Volt egy kul- túrházunk is, színjátszó meg táncsoportunk. Ma nincs kul- túrházunk ... — Nem is lényege# az, hiszen itt a szomszédban az ÉDOSZ. — Bégen nem járnak már oda innen, én se nagyon. De talán most megint közkedvelt lesz. Tavaly félmilliót ráköl- töttünk. Sokan bejárók, a szabad szombaton inkább masze- kolnak otthon. Máshol is nehéz lehet ez, csak nem vallják be. — Vagy inkább nem akarják elfogadni úgy. Itt ilyen közömbösek lémiének az emberek? — Azt nem mondtam. Most építjük a vállalati üdülőnket. A saját kocsimmal is fuvaroztam az embereket a helyszínre. Megmozgattuk a köveket... Erre jönnek, másra — nem és nem. — Talán többet kellene hívni őket. Függetlenített népművelő is elkelne. — Hozzon ide egyet, vállalom. De ha egy éven belül nem mutat föl semmit, elküldöm. És azt sem engedem meg soha, hogy munkaidő alatt egyetlen gyűlést és összejövetelt tartsunk. Mi mindent csak munkaidő után... A kultúrára sókat áldoztunk már, de az mind csődöt motdott. (Talán emberileg nem eleget ... Kell a pénz is a kultúrára, de az nem elég. És ha valamit nagyon és okosan akarnak, az többnyire sikerül is. A textilművekben is sok a bejáró, több műszak van, mégis vannak eredményeik. Talán itt a személyes példa- mutatás, a közművelődés ügyének szeretete is hiányzik. Az üdülőépítésre megmozdulnak az emberek? Igen, ott élen járnak vezetőik is. A közművelődésben viszont annál kevésbé. És egy év alatt a legrutinosabb népművelő sem fordíthat a sok éves tétlenségen. A közművelődés — szerintünk — sosem lehet csupán egy ember szívügye. Több ember, több vezető politikai érettségétől, felkészültségétől, korszerű gondolkodásától függ elsősorban. Valahol itt is el kellene már kezdeni. Hiszen a közművelődés, a munkások szakmai, politikai és általános műveltségi nívója népgazdasági érdek is.) Bán Zsuzsa (Folytatjuk.) nagykövetség jelzésrendszerét és titkosírási kulcsát, tehát a sifrerendszerüket megszerezzük. Komoly okunk van azt hinni, hogy ezek a követségek számunkra létfontosságú információkat szolgáltatnak a náciknak. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ellenőrizhessük távirataikat. A Qu 2-es csoport tökéletesen szabad kezet kap. Bármilyen pénzösz- szeg, amely a munkához szükséges, a rendelkezésünkre áll. Amennyiben a csoport tagjait tetten érnék és az FBI letartóztatná őket, úgy személyes segítségemre számíthatnak. Ilyen körülmények között azonban á Qu 2-es csoport emberei természetesen nem tagjai az OSS- nek. Tehát jól értse meg: semmi közünk sincs egymáshoz, el- fogatásuk esetén nem hivatkozhatnak rám vagy szervezetünkre. Magatartásuk fejében ígérem, hogy az elnökön keresztül sietek segítségükre, ha hajba jutnak — jelentette ki Donovan. Vidhy-Framciaország köny- nyű -zsákmánya volt az OSS- nek. Igaz. hogy M. Henry Haye nagykövet a tengelyhatalmak Árvízkárosult gyerekek a Balatonnál Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda az évi nyereségének egy részét felajánlva 500 Szabolcs megyei árvízkárosult gyereket lát vendégül a Kilián-tclepi üdülőtáborában. A Szabolcs megyei gyerekek közel ké!hetes táborozásuk alatt élvezhetik a nyár örömeit. A tábor vezetősége gazdag programról gondoskodik; hajókirándulásokat, filmvetítéseket, színházi előadásokat rendez a sok megrázkódtatást átélt gyermekek részére. Szórakozás, szemlélődés a Balaton partján,» Megérkezett az első levél otthonról. A bőséges és ízletes kosztról a tábor melletti önkiszolgáló étterem gondoskodik. és az öreg, áruló Pétajn marsall meggyőződéses híve volt, de gyakorlatilag a nagykövetség teljes személyzete: diplomaták, portások és titkárok kivétel nélkül mind dolgoztak már az angol vagy amerikai titkosszolgálati ügynökségeknek. A legtöbben minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül vállalkoztak feladatukra. Közöttük csak egyetlen kivétel volt: Madame du Closs. Ez az asz- szony nemcsak pénzt követelt az OSS ügynökeitől, hanem természetbeli szolgáltatást is: szerelmet — és nem csupán saját maga, hanem lánya számára is. Ami a pénzt illeti, viszonylag szerényen alkudozott. Ugyanezt azonban nem lehetett elmondani, mikor az amo- rózus fizetségre került sor. A sző legszorosabb értelmében leányával együtt lefoglalták a Qu 2-es csoport két fiatal munkatársát. Később jutott csak tudomásukra, hogy e munkában a Secret Service egyik ügynöke is önfeláldozóan segített nekik. Viehy-Franeiaország nagy- követsége már csak azért is fontossá vált az OSS számára, mert ekkoriban, 1042-ben, Amerika tárgyalást folytatott arról, hogy jelentős gazdasági segítséget küld a Francia Észak-Afrikába. Az USA feltétele az volt, hogy a franciáknak garantálni kell: egyetlen, gramm nyersanyagot sem engednek át a németeknek. A nácibérenc Vichy-kormány azonban becsapta az amerikaiakat. Erről a Qu 2-es cso; porttal tökéletesen elégedett Madame du Closs értesítette az OSS-t. Az asszony rendkívül egyszerű módszerrel működött: a követség bizalmas iratairól másolatokat készített, s ezeket elrejtette terjedelmes keblei közé. A Qu 2-es csoport ezen a követségen különösen sikeresen dolgozott. A francia követségnek volt egv néger portása. Az OSS emberei megállapodtak vele, hogv fiát az egyik amerikai tiszti iskolába küldik. Az okos öreg fekete lehetővé tette az OSS emberei számára, hogy éjszakánként bejussanak a nagykövetségre^ felnyissák a páncélszekrényeket. lefényképezzék a katonai, haditengerészeti és. diplomáciai rejtjeíző kütesokat. (lolytcctjutt SOM OG YI NÉPLAP m,