Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

é \ Arcok a műhelyből Boszorkányos ügyességgel roerelik össze a lányok a pará­nyi alkatrészekből álló ráddó- csőállványokait a kaposvári elektroncsőgyárban. Az ember beleszédül még a nézésébe is. Itt találkoztam Horváth Eszter kiváló dolgozóval. — Szeretem ezt a munkát, tiszta, rendes. Fehér köpeny­ben lehet dolgozni, s egyáltalán nem megerőltető. Sokszor vál­toznak a típusok, melyeket szerelünk. Nagy figyelmet és pontosságot követel meg ez a munka. Naponta 1600 darabot . készítek él. Hat éve vagyok KISZ-tag, két éve pedig a gyár irodalmi színpadának a tagja. Versmondással foglalkozom. Sok emlékem fűződik ehhez. A Latinka Házban egyszer egy tanácsköztársasági vetélkedőn az irodalmi színpadunk ezüst oklevelet kapott a kiváló sze­Sok munkával készül a tran­zisztorláb. — Nagy meglepetés volt szá­momra, amikor megkaptam a kiválódolgozó-jelvényt — mondta Pingár Rózsa, a tran- zisztarüzem fiatal szerelője. — Horváth Eszter. replésért. Azt hiszem, amikor a fciválódolgozó-jelvényt meg­kaptam, ez a szereplés is nagy­ban hozzájárult a cím elnyeré­séhez. Különben most alakí­tottunk szocialista brigádot, melyben nyolcán vagyunk lá­nyok, s szeretnénk elnyerni a szocialista címet. Apró tranzisztarállványok sorakoznak a tnanzásztarkészí- tő üzemrész szerelőpadjain. Pingár Rózsa Tízen vagyunk egy brigádban, s mindannyian segítjük egy­mást és a rászorulókat. Brigá­dunk patronálja a csecsemő- otthon kis apróságait. Havon­ta egyszer meglátogatjuk őket, ajándékokat viszünk a korán árvaságra jutott kicsinyeknek. A KISZ szervezőtitkára va­gyok, s megszerveztem a töb­biekkel együtt, hogy a MÁV Nevelőintézet kisiskolásait i* patronálja az üzem KlSZ-szer- vezete. Majd minden héten ta­lálkozunk a kisiskolásokkal. Közös mozilátogatáson veszünk részt velük. Ami a legmegha- tóbb, ők is meglátogatnak bennünket, megtekintik az üzemet, s gyermeki kíváncsi­sággal szemlélik a gépeket és a munkánkat. Egyébként a KISZ közös ki­rándulásokat szervez nemcsak az ország területére, hanem külföldre is. Éppen most tér­tünk vissza egy jugoszláv kőr­útról, melyen a gyár KISZ-tag- jai vettek részt, öt napot töl­töttünk lent Jugoszláviában, a legszebb helyeket is végigjár­tuk. Azt hiszem, hogy ez ma­radandó élmény lesz vala­mennyi részvevőnek. Ezenkí­vül klubdélutánokat szerve­zünk, külön beatzenekara van a vállalatnak, így nem gond a klubdélután megszervezése. — No, persze nemcsak a ze­nekar az, ami miatt a fiatalok így összejönnek, és valóban jó klubdélutánokat tartanak — szólt közbe Vincze József, a gyár egyik villanyszerelője. — Sok fiatal dolgozik az üzem megindulása óta, valamennyi törzsgárda tag. Így az össze- szokás, a baráti légkör mind­mind alap egy jó közösség lét­rejöttéhez. Én is 1965 óta dol­gozom az üzemben. Tavaly ok­tóberben megkaptam a kiváló­dolgozó-jelvényt — az elsőt, s most április negyedikére pedig a másodikat — A kezdeti időszakokban rengeteg túlórát, különmunkát kellett végeznie az embernek. A kezdődő építkezések az üzem területén mind-mind plusz munkát igényeltek. Tag­ja vagyok az egyik szocialista brigádnak. 1967 óta háromszor Grund helyett... VIJJOGÓ HANG és vidám kurjantások kísérték a legif­jabb tizenévesek szórakozását, az alig egy-két éve hódító kerekeabob versenyt. Heve­nyészve, kapásból adtam ezt a nevet a tákolmánynak, mi­vel kiválóan alkalmas a lej­tőn való legördülésre, és kor­mányozható. Nem kell hozzá más, csak egy darab deszka, amire két rúd van rászegez­ve, és négy darab csapágy- telep, melyeket a rudak vé­gére erősítenek. S máris kész a kiváló gördülő alkalmatos­ság. Lejtős, aszfaltozott úton simán, sőt sebesein halad, s — mivel az első rúd csak egy szeggel van rögzítve — kormányozni is lehet. Egyszerű, olcsó játék. Szük­ségmegoldás. Valóban az? Hát... A rohamosan települő nagy­város bekebelezi a szabad, já­tékra alkalmas telkeket, üres térségeket, s nem épül ezzel arányban megfelelő játszótér. Pedig a játék a gyerekek éle­tében legalább annyira fon­tos, mint a felnőttekében a munka. Játék közben fejlő­A SOMOGY MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT hegesztővizsgával rendelkező lakatosokat fö luesz Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 52. sz. alatt. __________________(94592) d ik ki alkotó—kombináló ké­pessége, ami a szüleinek is legfontosabb sajátja. Játszó­tértől, s ezáltal a játéktól megfosztani — merénylet. Legyen nagyobb a játszó­terek aránya? Legyen. De a megvalósítás nem ilyen könnyű. Sajnos tennivalónk van, ezerféle. Az egyre szaporodó új tények, új, ismeretlen prob­lémákat szülnek, miközben a régit sem oldottuk meg biztonságosan. Ki tudná azt időálló pontossággal megha­tározni, melyik fontosabb, melyik előbbre való. Érve­ket majd mindegyik mellett fel lehet sorakoztatni, vég nélkül. A játszótér mellett is. Az anyagi eszközök azonban elégtelenek, s a szűkös ke­retet fontosabb, vagy annak vélt beruházásokra fordítják. Így aztán a város egyik büszkesége, a modern lakó­telep környékén hemzseg, ját­szik, civódik, verekszik és unatkozik, több száz gye­rek. Mindamellett nem elve­szettek. A gyerekekre jellem­ző találékonysággal találják meg azokat a réseket, melye­ken keresztül mozgásigényük, játékos vágyuk érvényesülhet. Kerekesbobbal vagy anélkül. Nem szükségmegoldás ez az ötletes kis alkalmatosság, ha­nem egy bizonyos alkalmaz­kodás a változó körülmények, hez. Nincs grund, ahol fo­cizni lehet? Van helyette szé­les aszfaltcsík! S máris gör­dülhetnek a bobok. TEGYÜK HOZZA: csak vá­rosban használható, poro= utakon, téglázott járdán, grundon nem működik. CS. T. Vincze József nyertük el a szocialista címet. A KISZ-be még az ipari isko­lában léptem be 1961-ben, s azóta tagja vagyok. Nem olyan rég alakult meg az Ifjú Gárda gyári szervezete, s ennek let­tem a felelőse. Amikor a terveiről kérdez­tem, elgondolkodott. — Mivel három a magyar igazság, szeretném harmádszor is elérni a kiváló dolgozó ki­tüntetést Gyertyás László Egyelik a A toponári Egyesült ErőTsz-ben egyeli a kukoricát a Tapasz di brigád tizenhat asszonya hetven holdas táblán. A tsz az idén 1100 holdon termel kukoricát. Ha a kaposvári embert út­jaink állapotáról kérdezzük, kissé szomorkásán vállat von, és azt mondja: kétfajta út van. Amelyet éppen javíta­nak, és amelyet javítani fog­nak. Van ebben az ironikus meg­jegyzésben igazság? Van. A panaszok Rázós úton Például a 67-es átkelési sza­kasza Kaposváron, Kaposfü- red felé. Mit láttak a gyalo­gosok és a gépkocsivezetők? Javították az utat. Nagy asz­faltfoltokat helyeztek el az egyik oldalon, utána kis ki­hagyás, és újabb aszfaltfol­tok — a másik oldalon. A közbeeső részeken bitumenes kaviccsal tömték be a felü­let sérült részeit. Apropó, bitumen! A gép­kocsivezetők régi bosszúsága! Leöntik vele az utat, aztán zúzalékot szórnak bele, és mivel nyáron süt a nap, a gépkocsi beleragad. Szóval bitumenezünk. Miért? Azt hiszem, a leg­több ember tudja, hogy van­nak korszerűbb eljárások is! Kevesebb bosszúsággal, A 67-es Épült 1958-ban. Építésekor már megjegyezték az illetéke­sek, hogy ha növekszik a for­galom, nő az út megterhelé­se, akikor majd javítani kell és egyszer újjá kell építeni. És nőtt a forgalom, nőtt a megterhelés, hiszen a 13. sz. Autóközlekedési Válllalat so­mogyi központja ide költözött az út mellé. Így aztán 1966 óta rendszeresen javítják. Most éppen úgy javították, ahogy a panaszok alapján ös­szefoglaltuk. Miért? — Miért így folyt a munka a 67-es átkelési szakaszán? — Mert nem egyforma az úttest rongálódása. Ahol na­gyobbak a sérülések, ott asz­faltoztunk, ahol nem, ott ka­vicsbitumen és hideg aszfalt keverékét alkalmaztuk. Egyéb­ként ez az útszakasz 1971—72- ben újjáépítésre ke-ül. — Miért alkalmazzák még mindig a bitumenes eljárást, hiszen ez tudvalevőleg ren­geteg bosszúságot, kellemet­lenséget okoz? — A bitumenes eljárás .ol­csóbb. Az aszfalt négyzetmé­terenként 60, ez pedig csak 4—5 forint. — Viszont többször kell csinálni. És mindig az drága, ami olcsó! — Áz összköltség akkor is kevesebb, mint a másik el­járás esetén. — És a bosszúság? Én a hozzáértő szakember vélemé­nyére vagyok kíváncsi. — Nézze: az aszfaltozás lé­nyegesen tartósabb, de a bi­tumenes eljárás nemcsak or­szágszerte, hanem Európa- szerte alkalmazott. Az is igaz, hogy az országos átlag­nál nagyobb méretekben csi­náljuk ezt az eljárást So­mogybán, de ennek az az eredménye, hogy útjaink az átlagnál jobbak. Ami a bosz- szúságot illeti: úgy tudom, kidolgozás alatt vannak olyan számítások, amelyek komp­lex módon kimutatják azt is, hogy népgazdaságilag milyen kárt jelentenek ezek a kelle­metlenségek. És biztos vagyok benne, hogy a jövőben ezt is figyelembe veszik majd. A válaszokat Tajnafői Sán­dor, a KPM Kaposvári Köz­úti Igazgatóságának területi műszaki osztályvezetője adta. Még egyszer miért? A számológépek és számítá­sok okos műveletek. Egy csöppet sem kétlem, hogy a bosszúság — mint népgazda­sági tényező — szám szerint Js nyomni fog a latban ... De meddig kell erre még vár­nunk? És miért kell erre vár­nunk? A számok kedvéért? Az útépítés nem lehet ön­célú, csak önmagáért való fel­adat. Azt hiszem az az igazi cél, hogy kényelmesen és gyorsan közlekedjünk! És vajon nem célszerűbb egyszeri nagyobb befektetés, amelynek nyomán tartós úton, kényelme­sen járhatunk? T. T. kürti andras Ä%tM0j0. \ 32. [ — Álljon meg a menet! — (koppintott a söntéspult rézlap- (jára erélyesen a Mama. — (Tisztázzuk a dolgot! Nem volt (semmi elvi engedmény. Szabá­lyos írásbeli ajánlatot kaptam •arra, hogy ma este óvjuk, biz­tosítsuk két olasz úriember •testi épségét, akiket a csibé­szek bántalmazni szándékoz­lak. Ilyenfajta szolgáltatáso- 'kat a szakmánk szabályai nem * zárnak ki. — Előbbre lépett, s 'két papírlapot nyújtott fel a ‘szónoknak. — Hm — emelte szemüvege 'vastag lencséje elé a papírla­pokat a padre. — Egy csekk. Egy dollárról. Nem túlságosan kevés ez? Mintha jelképes ösz- ’szegröl volna szó csupán. Jó, nem firtatom. Emery Ewans .professzor úr írta alá a csek- ,ket és a felkérő levélkét. Ak­ikor neki is hadd tolmácsoljam ,mmdnyá.iunk nevében ... A professzor közbevágott. (Zsörtölődve hárította el magá­itól a köszönetét. — Ugyan, kérem, sejtelmem (sem volt semmiről. Diktálás >után írtam. Mint utoljára kis­Focm^ iskolás koromban. Itt a szálakat egy rendkívüli képességű fér­fiú mozgatta a háttérből. Misz- ter Hondáról, magyar bará­tunkról beszélek. Megfordult, átkarolta Honda László vállát, s előrehúzta. — Ha már mindenáron há­laadó ünnepséget akarnak szervezni, elsősorban őt illeti az elismerés. Éljenzés, taps, lelkes felkiál­tások a teremben. A Klauzál téri Pirkadat Ktsz részlegvezetője úgy elpirult, mint egy kislány, aki pikáns vicceit hall, és szégyenli, hogy még nem ismerte. Rettentő za- zarva jött. így még életében nem ünnepelték. Először eset­lenül hajlongani kezdett, aztán a kezével integetett. Talán még csókokat is do­bál, ha a főnöke nem böki oldalba. — Ne komoly talankodjunk, kartársam! — sziszegte Krecs- már magyarul. — A nemzeti becsületünkről van szó. Mi itt a termelőszövetkezeti kisipart, hazánk egyik szocialista szek­torát képviseljük. Mondjon ta­lán erről egy kis beszédet. És kérdezze meg, nem akarnak-e hűtőgépet venni? Ragyogó al­kalom! Honda kiegyenesedett, meg­köszörülte a torkát, körülné­zett a hallgatóságán. Szeme megállapodott egyik-másik mi- neiro sovány arcán, rongyos öltözékén, és szikraként vil­lant az eszébe egy ötlet. — Hagyjuk a ceremóniát! — jelentette ki portugál nyelven mindenki meglepetésére. — Fontosabb dolgunk van. Az Aranypatak parcellái egyre ke­vesebb aranyport adnak, s nem igen érdemes kínlódni ve­lük. ördög vigye az aranyat, éljen a pirkolit! Hogy mi a pirkolit? Pompás, értékes anyag. Felhatalmazásom van rá, hagy önökkel, Ciduró lako­saival közöljem: városuk hatá­rában gazdag pirkolit-lelőhely terül el. Rövid beszámolómnak ez lesz az első napirendi pont­ja. A második: javaslat arra vonatkozóan, hogy önök mi­ként hasznosíthatnák a legcél­szerűbben a feltáruló nagyszerű lehetőségeket. Ügy, hogy a Müller- és Eberhardt-féle gaz­emberek ne tehessék rá a pir- kolitra a kezüket. — Kezdjük az elején! A Sziklás Dombokon, néhány száz méternyire, Ewans pro­fesszor egy napon... Odakünt változatlanul ömlik az eső. A Floresta nagytermében pe­dig mint valami csodálatos me­sét, mint angyali üdvözletét, oly áhitatos csöndben, lélegze­tét visszafojtva, szobor-mozdu­latlan hallgatja több mint har­minc ember hősünk »-rövid-« beszámolóját. Mert telnek a negyedórák, a félórák, és Honda még mindig beszél... IX. FEJEZET EGY ÉV MÚLVA Lágyan ért földet a hasas helikopter. Egy kis ideig pu­hán rugózott kerekein, utolsó­kat forogtak a hatalmas len­gőlapátok, aztán megálltak. A pilóta kikászálódott plexi falú vezetőfülkéjéből, hátra­ment, rövid létrát támasztott a gén oldalához, s kinyitotta az ajtót. Először néhány láda, zsák, egy sodronyos vaságy, össze­fűzött edényhalam repült ki az ajtón, majd négy férfi mászott le. A leghátsó, sovány, göndör hajú legény volt. Felnyúlt, és segített egy fiatalasszonynak, aki kétéves forma fiúgverekk-ü a karián búit elő a nyílásból. — Húzódjanak az árnyékba — fordult utasaihoz a helikop­ter vezetője —, és várjanak. Egvpár perc múlva itt lesz a térén iá ró. felrakodunk és be visszük önöket csomagjaikkal egvütt a teleore. Segített nekik, hogy holmi­jukat a tisztást szegélyező nci- nusbokrok tövébe cipeljék. M°Bsvmogatta a gverek fejéi, véoi gnézett a társaságon, és már indult volna is vissza a gépéhez, amikor hirtelen meg­torpant. (Folytatjuk) El SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. június 14.

Next

/
Thumbnails
Contents