Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-09 / 107. szám

Hősök között a győzelem napján

A legendás I-34-es

Csapatmúzeuim.

A falon térképek bonyolult hadműveleti jelzésekkel, támadások, csapások és ellencsapások irányának megjelölésével. S aki végignézi ezeket, most negyedszázad után is követheti a nikolajevi, Budapest nevet viselő gárdaalakulat hosz- szú, küzdelmekkel, nehéz csatákkal, véres ütközetekkel teli útját.

Díszes keretekben fényképek. Hősöket ábrázolnak, akik bátorságukkal, helytállásukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek a maguk és alakulatuk számára. Fiatal katonaruhás nő képe 1942-ből, s alatta ugyancsak az ő képe 1965-ből, amikor csaknem negyedszázad után ismét fölkereste egykori harcostársait.

Polina Lopatyenko orvosnő, aki az alakulat katonái közül elsőnek kapta meg a Vörös Zászló kitüntetést hősiességéért. A Moszkva alatti harcokban, a legnagyobb tűzben 19 sebesültet egyedül mentett ki a tűz- vonalból, 60 katoniatáinsát pedig a pergőtűzben, a helyszínen részesítette elsősegélyben.

Moszkva alatt, a harcokban tanúsított helytállásával nyerte el az alakulat a gárdista címet, megkapták a Moszkva Védelméért Érdemérmet, majd a Sztálingrád Védelméért kitüntetést. A Dnyepernél, az át- ikelés nehéz harcaiban nyolcán érdemelték ki a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

S ezt sokan kapták meg később, a kursziki, a szegedi, a székesfehérvári és más harcokban. Az alakulat néhány hőse Tatán, Kecskeméten és másutt, távol hazájától alusz- sza örök álmát. Ott a képe Armtolij Kuzmin tizedesnek, az alakulat legfiatalabb, a Szovjetunió Hőse kitüntetést elnyert katonájának is; 1956-ban Budán az ellenforradalmárokkal vívott harcban halt hősi halált.

A csapatmúzeum közepén hatalmas vörös selyemzászló. 1970. február 13-án kapta az alakulat ajándékba fővárosunk dolgozóitól annak emlékére, hogy negyedszázaddal ezelőtt, 1945. február 13-án a gárdisták is harcoltak felszabadításukért, s ezzel kiérdemelték a Budapest nevet.

— 1945. május 9-e, a fasizmus fölötti végső győzelem napja örökké emlékezetes, felejthetetlen marad számunkra és a világ haladó embereinek számára. Népünk megismerte a háború borzalmait, szenvedéseit, a legnagyobb terhet vállalta magára a fasizmus elleni küzdelemben, a fasizmus szétzúzásában. Hadseregünk mindenkor a béke hadseregének vallotta és vallja magát, s ezért — szövetségben a szocialista tábor országaival —■ most is a legnagyobb terhet vállalja magára Európa és a világ más népei békéjének védelméért.

Petrenko és Sorokin altábor- nagyok, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képviselői mondották ezt. fölidézve a második világháború harcait, amelyeknek ők is kezdettől fogva részesei voltak. A szovjet hadsereg a német fasiszták 607 hadosztályát, repülőgépeinek háromnegyed részét semmisítették meg, de a harcokban a szovjet nép, a hadsereg is nagy vérveszteséget, hatalmas károkat szenvedett.

— Ez figyelmeztet bennünket, hogy soha ne feledkezzünk meg Lenin tanításáról, a szüntelen katonai éberségről, a szocialista honvédelem fokozásáról. Ezért is ápoljuk a proletár internacionalizmus szellemében a Varsói Szerződés tagállamaival a fegyverbarátságot, hogy velük összefogva biztosíthassuk az emberiség békéjét.

Emlékek, a történelem idézése...

Plotnyikov A. vezérőrnagy mint pilóta kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést:

— Berlint bombáztuk 1945. március 1-én, akkor jártam először a német főváros felett. Már elhagytuk annak légterét, amikor gépemet találat érte.

nek munkáját. E téren említhetjük meg a németek sikertelen kísérletét, a Pántért, az . amerikai M—26, M— 48, vagy az angol Komet, a korszerű amerikai M—60 > és .nyugatnémet Leopárd típusú páncélosokat. Ezek még a laikus szemlélő számára is a T—34-est idézik.

A közelmúltban nyugaton megjelent egy könyv: »Oroszország az 1941—1945-ös háború időszakában.« Szerzője így ír: »... A T—34-esek voltak a lehető legjobb közepes páncélosok a második világháboKarikov G. Sz. alezredes felderítőként harcolt Elégedettek a fiatal komszomolisták — a második világháborúban. kiválóan vizsgáztak a bemutatón.

MOSZKVA, Leningrad, Sztálingrád, Kurszk, Szevasztopol és még számtalan szovjet, valamint európai város kapujában talapzatra emelve egy- egy szovjet páncélos áll. leggyakrabban a T—34-es. Ezzel a felszabadult népek tiszteletüket és hálájukat fejezik ki a hős harckocsizok iránt.

Ha figyelmesebben megszemléljük a talapzaton álló páncélost, eszünkbe jut a páncélosok jelszava: »Páncél, tűz, átütőerő!«

A T—34-esek története nem mindennapi történet. A viláSikerült földre ereszkednem. Egyszer csak azt látjuk, hogy egy német katona akar behatolni a kabinba, tehát ellenséges területen értünk földet. Fedélzeti lövészem— nagy erejű ember volt — berántotta a németet a gépbe. S aztán a ki-kihagyó motort üzembe he- lyeztve sikerült mintegy hatszáz métert »ugrani« a géppel, s a mieinkhez épségben visz- szatérni. El sem akarták hinni, hogy a »levegőben« foglyot is ejtettünk.

Trubov V. I. ezredes, a Szovjetunió Hőse egyik bajtársának nagyszerű hőstettét idézi:

— Az Elbánál történt. Karimov tatár főhadnagy egy figyelőpont parancsnokaként észrevette a bekerített németek kísérletezését. Amikor látta, hogy kitörésüket másként nem lehet megállítani, magára irányította ütege, majd ezrede lövegeinek tüzét. Így halt meg saját elvtársai tüzétől a háború utolsó napjaiban a fasisztákkal vívott küzdelemben. Hőstettét soha nem felejtem el.

Firszov N. A. ezredes is a Szovjetunió Hőse kitüntetés birtokosa.

Szavai nyomán szinte megelevenedik a sztálingrádi ütközetnek az a pillanata, amikor a traktorgyár alatt három harckocsival többségében megsemmisítették, majd megfutamították a németek 12 harckocsiját. S ilyen epizódok, a hazaszeretettől vezetett hőstettek ezerszámra voltak a Nagy Honvédő Háborúban.

Közkatonaként, önként, 18 éves korában jelentkezett a frontra Karikov G. Sz. a Volga menti Gsuvas Autonóm Köztársaságból. Most alezredes, mellét valósággal elborítják a kitüntetések. Azon kevesek egyike a szovjet hadsereg harcosai közül, akik a Dicsőség Érdemrend miruihámm fokozatának kitüntetését megkapták.

— Felderítő voltam, leggya- \ koribb feladatom az ellenséges J területről »nyelv«, azaz fogoly a szerzése volt. Ezt végeztemi Sztálingrádnál, Vorosilovgrád- 1 nál, Kijevnél, Prága kömyé- J kén és végig a háborúban. Sok * német közkatonát és tisztet ejtettem fogságba.

Ügy beszél erről, mint egy végtelenül egyszerű feladatról. De a valóságban ez a tevékenység hihetetlen bátorságot, ügyességet, vakmerőséget kívánt. Prága mellett 1945 elején kapta meg a Dicsőség Érzedelmes befejezését, a fasizmus feletti győzelmet, a békét. De fölelevenítették a háború sok hősi epizódját, a lángra lobbant falvakat, a lerombolt városokat, a menekülő tízezreket, az előbb diadalmasan vonuló, majd megver- ten hátráló ellenséget is.

— Apáink győzelmesen fejezték be 25 évvel ezelőtt a fasizmus elleni háborút, szabadították fel Európa népeit. A mi kötelességünk, hogy őrködjünk a béke fölött, s ezért kötelességünk tudásunk szüntelen fokozása, a szocialista országok hadseregeivel való fegyverbarátság ápolása — nyilvánította az alakulat fiatal harcosának véleményét Mihajlov Vladimir komszomoJista, kiváló katona, akinek édesapja is részt vett hazánk felszabadításában, s több kitüntetést szerzett a harcokba!©.

Tudásuk fokozása, a béke megőrzése, ez a gárdaalakulat fiatal harcosainak célja, ezt fogadták meg a Lenin-centená- rium és a győzelem napja tiszteletére.

S amikor feldübörögtek a hatalmas harckocsik motorjai, az »aknásított« terepet, majd a nehéz, vizes akadályt eredményesen leküzdve bizonyították, hogy a korszerű hadi- technikát alaposan ismerik, értik annak kezelését.

A győzelem napjának negyedszázados jubileumán láttuk, tapasztaltuk mindezt a hazánkban ideiglenesen állomásozó egyik szovjet gárdaalakulatnál, mely részese volt a fasizmus feletti győzelemnek, s most néphadseregünkkel együtt őrködik a béke fölött.

Szalai László (Kotroczó István felvétele)

»Páncél, tűz, átütőerő!« — T—34-es.

A bemutató egyik izgalmas pillanata: végrehajtása.

víz alatti átkelés

gon első ízben szereltek föl páncélosra 76,2 milliméteres, hosszú csövű ágyút, amelyben igen nagy a lövedék kezdősebessége. Ez a páncélos volt az, amelyet először a világon megbízható, nagy teljesítményű, gazdaságos Diesel-motor hajtott Különösen előnyös volt a széles lánctalp és a torziós felfüggesztés, ezek növelték a találati pontosságot és lehetővé tették a terep legnagyobb akadályainak a leküzdését is.

A páncél vastagsága, az

acél minősége, a védőlemezek optimális hajlásszöge — ezt egy német katalógus »ideá- lis«-nak nevezte — a lehető legnagyobb védelmet biztosította a személyzet számára.

Végül, de nem utolsósorban. rendkívüli előnye, hogy a iőszerkészlet elfogytávai a T—34-es képes volt az ellenség páncélosait edtaposni. Erre z 1942-es év tankcsatáiban több alkalommal is sor került.

A T—34-est úgy tervezték, hogy tábori körülmények között is könnyen javítható legyen. 1939. december 19-én fogadta el egy honvédelmi minősítő bizottság, és a háború végéig 60 ezer darabot gyártottak belőle.

A katonai szakértők egyetértenek abban, hogy a T— 34-es hosszú időre meghatározta a világ harckocsiépítőirúban«. A közelmúltban a Soldat und Technik nyugatnémet folyóiratban megjelent Wieder — Paulus 6. hadseregének felderítőtisztje — tollából egy cikk »Katasztrófa a Volgánál« címmel. Itt írja: »... A T—34-es vitathatatlanul igazi hozzájárulás volt a haditechnika fejlődéséhez. A háború kezdetére a Szovjetunió messze megelőzte a többi országot a harckocsiépí- tésben«.

Eddig a T—34-es műszaki értékeléséről írtunk, de nem mehetünk el szó nélkül a szovjet harckocsizok tevékenysége mellett. A Nagy Honvédő Háborúban tanúsított hősi magatartásuk elismeréséül 250 ezer harckocsizót tüntettek ki érdemrenddel vagy érdeméremmel. 1140-en kaptak Szovjetunió Hőse kitüntetést, közöttük 16-an két 'alkalommal. 104-en a Dicsőség Érdemrend tulajdonosai lettek.

A TERVEZŐK megbecsülése sem maradt el. Koskin, a főkonstruktőr, valamint Morozov és Kucserenkó az Állami-díj első fokozatát kapták 1942. április 10-én.

A nagy évfordulón emlékezünk azokra, akik műszaki tehetségükkel és hősi magatartásukkal létrehozták és győzelemre vitték a felejthetetlen T—34-est

[KÜRTI ANDRÁS ]

FOGLYAI

I. FEJEZET

f

=

Jaguárkaland

— Nézze, kérem, a veszély tulajdonképpen csak látszólagos. Ez a ragadozó ugyanis a nála nagyobb emlősöket előbb Psszt! becserkészi, azután lesből, háön is látja? Vagy húsz túlról támadja meg, vagy egy méternyire, jobbra... _ kihajló faágról, felülről ugrik

— Persze. Mindjárt eszre- rgjyk vettem, azért is pisszegtem> Az T,

ördög vinné el, ez sem talált ~ Honnan veszi ezt? magának másutt pihenőhelyet, —■ Thomas Weber, a híres

mint ezen a tisztáson. Gye- német zoológus Carnivora cí- rünk, óvatosan forduljunk mű könyvéből. Remélem, ez _ vissza, hátha nem vett észre megnyugtatja, demérem III. fokozatát, akkor rbennünket! — Egyáltalán nem nyugtat

lett tiszthelyettesből alhad- \ — Ostobaság! Biztos, hogy meg. Nézze, az a bestia egyenagy. ^meglátott. És a zajt már jóval nesen ránk bámul, és hátraA háború után tiszti akadé- ikorábban meghallhatta. De sunyítja a fülét. Az a gyanúm,

... Wi imindettől függetlenül sem tér- ő sem olvasta annak a Webernuat végzett - első os*alyu f ^ vissza & többLekhez nek a könyvét> ég ha nem te;

harckocsizó lett , s dolgunkvégezetlen. Amott van szünk valamit, ránk rohan.

oktatja a szovjet hadsereg tia_ (iaz a carnaubapálma, ami _ajánl?

t

ál harckocsizott. Amiatt fél órája kúszunk-má- A m&tíí egy la^ firkát--------- iszunk. A legmagasabb fa az , ,

egész környéken, annak a te- húzott elő a farasebébőL tejéről láthatunk el a leg- — Szerencsére még maradt messzebbre. Oda el kell jut- benne egy-két kortyra való

A korabeli dokumentumfil- mekből fölelevenedett moszkvai 1945. május 9-e. inunkp

Százezrek köszöntötték ujjon- # —. Hogyan? Egyszerűen el- go lelkesedéssel a háború gyö- sétálunk a jaguár mellett?!

barackpálinka, talán ennyi is elég íesz.

— Helyes — bólintott a

sa. — Éttől az ember egy kis

bátorságra kap.

— Ugyan, nem nekem kell.

— Hanem? A jaguárt akarja leitatni?

A kérdezett nem válaszolt. Remegett a keze, miközben lecsavarta a flaskáról a műanyag kupakot, és a társaság harmadik tagjához lépett, egy alacsony, kopasz, középkorú, x-lábú emberkéhez. Ez a férfi a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsította környezete iránt. Oda sem figyelt az eddig suttogva folyó, izgatott hangú párbeszédre. Mintha nem is tudott volna angolul. Amikor hármasban kiléptek erre a tisztásra, révetegen körülpillantott, közönyös tekintetet vetett a jaguárra, s minthogy a másik kettő megtorpant, hát ő sem ment tovább. Némán álldogált.

Az, aki a flaskát elővette, befogta a kis ember orrát, és hátrabillentette a fejét. Annak ki kellett nyttnia_a száját, hogy levegőhöz jusson, s akkor a másik gyorsan beleöntötte a szájába a flaska tartalmát.

E goromba művelet szenvedő hőse undorodva, krákogva nvelte le az italt. aztán meg- r rkódott. Csodálatos változás történt! A bambaságot értelem, a tunyaságot tettrekész- ség váltotta fel, s erély csillogott a tekintetében. Odafordult a csoport harmadik tagjához, aki elképedten figyelte a különös metamorfózist.

— Kérem a napernyőjét! — mondta a legtisztább cam- bridge-i kiejtéssel.

— Mi... miért? Minek magának a napernyő? Egyébként sem az enyém.

Honda László, mert ő volt az alacsony, kopasz emberke, vá- laszolatlanul hagyta a kérdéseket, de határozott mozdulattal leakasztotta a piros napernyőt a másiknak a karjáról.

— Mindketten — utasította társait halik, de ellentmondást nem tűrő hangon — jöjjenek szorosan a nyomomban, és ordítsanak, ahogyan csak a torkukon kifér!

Több szót nem is vesztegetett rájuk, hanem elindult.

Elindult a jaguár felé!

A napernyőt csípőjéhez szorítva, vízszintesen tartotta maga előtt; s míg balkeze a fogantyút markolta, jobbjával, hol gyorsan kifeszítette, hol gyorsan visszahúzta a paraplé élénkpiros selymét. Mögötte Mr, Emery Ewans haladt, az USA legrégibb, legtekintélyesebb egyetemének, a Columbia Universttynek geológus professzora.

(Folytatjuk)

SOMOGYI NÉPLAP

■matat, m máj» 9.

5